Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-17 / 218. szám

A mélyebb homokon két erőgép vontatja a vetőgépet a nyirbogdányl határban. Foto: Hammel Jómét da és a nyíregyháza GELKA szerviz bútorzatát is. — Vastömegcikket: sertés önitatókat, vasablakokat, fű- tócsöveket, tepsiket, lábrácsot, üstházat, vaskapukat, kerítés­kapukat és kerítésdrótot, mintegy 25 millió forint ér­tékben készítenek a kereske­delemnek a ktsz-ek. Ezeket az árucikkeket a nyíregyházi és a kkvárdai fémipari ktsz, a Rakamazi Vegyesipari Ktsz, a Fehérgyarmati Asztalos Ktsz és a vasipari ktsz, vala­mint a nyírbátori ktsz készíti. (sz) Megyénk kisipari termelő­szövetkezetei nagy mennyisé­gű árut termelnek a belkeres­kedelemnek is. Főként olyan cikkeket, amelyekből viszony­lag kisebb mennyiségre:, de bővebb választékra tart igényt a kereskedelem. A ktsz-ek ilyen irányú tevékenységéről érdeklődtünk Czimbalmos Ist­vántól, a KISZÖV elnökétől: — Szövetkezeteink 70 millió forint értékű árut készítenek a belkereske­delemnek. A nagykereskedelmi vállalato­kon keresztül mintegy 21 millió értékű textil-ruházati cikket juttatónak el a boltok­ba a szabolcsi ktsz-ek. A Kis- várdai Textilruházati Ktsz fér­fiinget és gyermekruhát, a nyírbátori ktsz férfiruhát és mi kádót, a nagykállói és fe­hérgyarmati textilruházati ktsz-ek leányka és női ruhát, a gávai szövetkezet pedig munkásruhákat készít a keres­kedelemnek: — 15 millió forint érték­ben cipőket és csizmákat készítenek ktsz-eink. Férficsizmákat és női gumi­talpú divatcsizmát készít a Rakamazi Cipész Ktsz, a Nagykállói Cipész Ktsz férfi- cipókét és férfiszandálokat, a vencsellői pedig női szandá­lokat. A BUTORÉRT-en ke­resztül 15 millió forint értékű bútort: dolgozószobát, Erzsé- bet-hálót, Józsefváros-hálót, jászárokszállási konyhabútort, SZEPTEMBER 19-22 KÖZÖTT Nyíregyházán tartja tudományos ülésszakát a Magyar földrajzi Társaság Mélyen az ablakom, alatt, csitri csiribiri lányok áll­nak az alkonyaiban, csivitt, csivitt, szünet nélkül, sza­vaikat persze nem érteni, de csiripelésük szétveri szobám nyugalmát, apróra szaggatja a figyelmet. Micsoda tapintatalanság — készül bennem az ítélet. Az alsó emeletről kihajol vala­ki, csak őszes haját látom, s demarsot intéz a kislányok­hoz, öregasszonyos modorban, az öregség szenvedélyével, amely oly sokszor fellángol indokolatlanul is, ha az ifjú­ságról van szó. Most már a harcot figyelem, a nemzedé­kek párbaját, a kislányok az utcáról visszaszólnak, mit-e, mit nem, nem értem. Azt azonban innen fentről is tu­dom, más partokról beszél az öreg hölgy és más partok­ról a fiatalok, igazságot nem­igen lehet köztük tenni, mert amiről a kislányok esivitel- nek, legalább olyan fontos nekik, mint a nénike magá­nos délutánja. Még irodalmi szerkesztő BODÓ BÉLA: A kislány verse koromban kezembe akadt egy kislány verse. A kézirat meglepően jó, érett rímek a helyükön, a hangulat szép, és enyhe: ezt közöljük! Néhány nap múlva eljött a lányka. Sovány, esetlen, szemében sóvárgó kíváncsi­ság: mi történt a versével? Ritka élmény tanúja akar­tam lenni: megfogtam a ke­zét, átmentem vele a nyom­dába. Útközben még elme­séltem: Kosztolányinak már ősz szálak voltak a hajában, de ha irt valamit, éjjel két Órakor is elballagott a nyom­da kapuja elé, türelmetlenül várta az első lapot és az utca lámpáinak apró fényé­nél mohón olvasta a lapban kinyomtatott írását, még ha tíz sor próza volt is. A nyomdában a tördelő­asztalra mutattam, az ólom­sorokba kiszedett versére. A kislány csak állt mellettem kövülten. Nézése ide-oda ■rebbent, veréb ugrál így nagy vidámságában tavasszal. Első vets, van-e ennél na­gyobb, zajosabb öröm; a sápadt kislány kivirult, jo­natánalma színű az arca, ta­lán féllábon ugrált volna, ha én nem vagyok ott. így csak kis kuncogások jelezték a boldogságát, villanó fények a szemében a belső ragyo­gásból; ha valaki át tudja ölelni két karjával a világot anélkül, hogy egy csücsök is ki ne maradjon, ö volt az. — Szaladok a nagymamá­hoz — lihegte. Elbúcsúzott $ elment táncolva. A vers aztán megjelent, nagy betűkkel szedve a köl­tő neve. Amikor ismét meglátoga­tott, megkérdeztem, bután, mert az efféle rejtett fölény butaságot takar: — Mit szólt a költemény­hez a nagymama? — Azt látni kellett volna! ölelt és simogatott. — Ha­mar a csillapítót a túl zajos szívverés ellen. Ó, édes kis­lányom, de gyönyörűséges — mondta. — Nyolcszor kellett felol­vasnom a verset — mesélte tovább a kis költőm — nyolc­szor egymás után. És mivel a nagymargus rosszal hall, persze kiabálva, mind han­gosabban és hangosabban. — És akkor, — éppen be­lekezdtem a kilencedszeri ol­vasásba és kieresztettem ép­pen a hangomat — kopogott a nagymama szomszédja, egy mogorva öregúr. — Szégyen és gyalázat, hogy egy kislány így ordíto­zik a szegény nagymamájá­val... Ilyen a mai ifjúság! No lám. gyűlés követi, amelynek célja, hogy a geográfusokat és az érdeklődőket megismertessék a megye gazdasági életében be­következett Változásokkal. Fel­világosításokat adnak termé­szeti és gazdaságföldrajzi ér­dekességekről, és hasznos ta­nácsokkal látják el a mezőgaz­dasági termelést végző, s ipar­telepítő szakemberekét. A tudományos ülésszakot Gulyás Emilné dr, a megyei tanács vb elnökhelyettese nyit­ja meg szeptember 18-án dél­előtt fél 9-kor a megyei tanács nagytermében. Utána előadások hangzanak el többek között a nyírségi munkaerőkérdés or­szágos vonatkozásairól, város­gazdálkodási problémákról, a Nyírség iparosításának kérdé­séről, a talajtechnikai vizsgá­latok újabb eredményeiről. A vándorgyűlés ünnepélyes megnyitójára szeptember 20- án kerül sor a József Attila Művelődési Házban. Az ünnep­ségen Váci Mihály költő, Sza- bolcs-Szatmár megye ország- gyűlési képviselője nyírségi vo­natkozású írásaiból olvas fel. 3 1964. szeptember 17. Tetszik az ajánlat. Mártáé már mondják, rajtuk nem mu lik. Aztán Szász András tana bejelentésének tapsolnak: ha marosan megkezdi munkájá az irodalmi színpad, mindenki szívesen várnak. Kollegája, a művelődési házat vezető Szán tó József meg arra kiváncsi mit szólnak a fiatalok ahhoz hogy a twist, a szórakozás mel lett az idén már ismeretterjesz tő előadásokra is járhatnak ahol egyebek között a mező- gazdasági gépek kezelésének szerelésének titkait leshetik el Éljen, éljen — ez a válasz és az hogy a 6 ezer forintért vá súrolt csemetéket, díszcserjéket még az őszön társadalmi mun­kában elültetik a kultúrház kö" ré. Bútor, motor, ruha, de... Későre jár, észre sem vesz- szük. Itt van Gombás Sándor elvtáns is, a megyei pártbizott­ság titkára, ő figyelmeztet, s tapintatosan rövidre fogja a szót, hadd jusson idő a tánc­ra. Elmondja, jogos az igény a szebb ruhára, a motorra, bú­torra, de csak akkor, ha a tor- nyospálcai fiatalok is hozzájá rülnak előteremtésükhöz. Ettől pedig nem félti az itteni fia­talokat, csak az a fontos, hogy értéssel és szenvedéllyel Irá­nyítsa a fiatalokat. Tíz perc múlva magasba len­dülnek a kezek, jeléül annak, hogy egyöntetűen bizalmat ad­nak az új vezetőségnek: Danku Jánosnak, Gonda Józsefnek, Kovács Mártának, Kiss Iloná­nak, Ferku Jánosnak, Mihály Józsefnek és Révész Zsófiának. Tornyospálcán így ért véget egy hétköznap este, s kezdődik el egy új időszak. Reménnyel, az eddiginél nagyobb tenni- akarással. Angyal Sándor 5 és a futballcsapat? Éllovas volt - a járási bajnokságban, de fel- i oszlott, mert nem törődött ve- , lük senki. : Csendesen indult ez az est, i de Danku Jancsi végül „be- ■ dobta a kesztyűt.” i \ Márta kérdez Kovács Márta szintúgy: — Én csak arra volnék ki* . váncsi, miért hagyták munka nélkül az ifjúsági brigádot? Szétrebbentünk, ki erre, ki ar­ra. Pedig, ha kijelöltek volna egy területet, megmutatjuk, mit tudunk. Helyeslés hullámzik végig a sorokon, mert Márta a szívük szerint szólt. Felbátorodik erre Legény Ica, s ha szűkre is szabja mondókáját, kiönti ami belül nehezíti: — Ne csak beszéljünk már arról a röplabdapályáról, csi­náljuk meg csütörtökön, mozi előtt! Megtapsolják, s közben hát­rébb összedugják fejüket. Ügy látszik, szégyenlősek, csak egymásnak mondják, félhango- . san: „Hát a tv-vel mi lesz? Amig tatarozzák a kultúrhózat, hadd nézhessük itt, a párthe­lyiségben! Legalább a színhá­zat, meg a meccset...” Veszélyben a termés A tsz-t képviselő Szűcs Jó­zsef nem mentegetőzik, elis­meri a jogos panaszt s máris lehetőséget kínál: veszélyben 50 hold dohány, ha késnek, megfagyhat. Már holnap meg­kezdheti ott kongresszusi hó­napját az ifjúsági brigád. S lesz jutalom is, mint a szárfel­húzásért: nemrég a mezőgazda­sági kiállításra utaztak a fiata­lok a tsz költségén. Dugig már a terem, még az ajtóban is nyújtogatják nyaku­kat a cigarettázó fiúk. Többen is vannak már, mint gondolták, de várunk. Valaki azt mondja: hétre hirdették, addig még van öt perc. Aztán kiderül az „idő­húzás” oka: pöfékelő, benzin- szagú füstöt eregető motorján befut a tsz-elnök. Egy alacsony termetű, örökké rendezkedő fiú súgja'- „Legyen itt az elnök az elejétől a végéig, hadd hall­jon mindent.” Tornyospálcán vagyunk, hét­főn este. szeptember tizen­negyedikén. A „bedobott kesztyű Hői az asztalnál géppel tele­írt papírjába mélyed Danku Jancsi, ez a vékony arcú, bari­ton hangú fiú, a falu KISZ-tit- kára. Míg sorolja az adatokat, a számokat és a neveket az utóbbi négy esztendőről a tekin­teteket lesem. Amikor a két if­júsági brigádot említi, kikere­kedik a lányok arca. Most. az ünnepélyes pillanatban egészen jól hangzik annak a vasárnap­nak a története, amikor három holdon szedték fel a vetőbur­gonyát szórakozás helyett... Az 55 hold szőlőtelepítés hal­latára meg a fiúk húzzák ki magukat, mintha csak azt akarnák, hogy jobban lássák őket. Aztán a színjátszók, a helybeli dzsesszzenészek sze­me fénylik a szokottnál job­ban, hiszen jólesik a vendég- szereplések, a klubdélutánok elismerése. Elkkor váratlan for­dulat tükröződik a tekintetek­ről: szégyen bizony, hogy ve­rekedés miatt egy időben be volt tiltva a tánc, s az sem egy kirakatba való dolog, hogy az általánost végzett 180 fiatal­ból csak egy tucatra való ta­nulta a mezőgazdasági szak­munkástanfolyam anyagát. Na Tornyospálca, este 7 óra Kire várunk? — Akkor vasárnap... — Kiállításon szár­iéi húzásért — Akik bizalmat kaptak Üj szezon, jobb feltételekkel Sikeres raií a demecseri keménxííőovárhan vattyúk kapacitása maximáli­san is csak napi 13 vagonos termelést tesz lehetővé, a most üzembe állított hét 500 literes kúszó lápszelepes szivattyú­val Viszont napi 16 vagonos termelés érhető el. Egy 377-es „nyugdíjba" ment Az újító brigádból három lakatos, a „Szamuely” szocia­lista brigád tagjai a gyár termelésének beindításakor is egy ésszerűsítés végső simítá­sán dolgoztak. A gyár belső szállítására rendelt 377-es gőzmozdony kiöregedett, nehézkessé vált, két évenként a felújítása több mint 300 ezer forintba került, ís a sr * íás mindég, akado­zott. Ez adta az ötletet Enyedi Kárclynak, hogy dizelesíteni kell. Beszereztek egy bánya- mozdonyt és Zele László bri­gádvezető irányításával P. Szabó József és Gimesi János lalrajncnlr IrQ'TZTilrM'Krt »»«MAI» Zele így jellemezte a „keze­lést”: — Kicseréltük az alvázat, a mozdony tengelyeit kés- kenyről normál nyomtávúra alakítottuk. Felújítottuk a ka­rosszériát, a motorikus részt, most a világítást készítjük. De már dolgozunk vele — és hogyan dolgozunk! P. Szabó József mindjárt be is mutatta, hogy mire ké­pes a Diesel-mozdohy. Tizen­három vagont vontatott be vele az állomásról. Az öreg, nyugdíjazott 377-es gőzmasina a holtvágányról, — ha érzés lett volna benne — biztosan irigyen nézi ezt a bemutatót. A Demecsefi Keményítő- gyár őszi terve 2700 vagon burgonya feldolgozása. Az év hátralevő részében 214 vagon árukeményítőt, 160 vagon szörpöt, 36 vagon krumplieuk- rot, 56 vagon dextrózét és dextrózalét gyártanak. Az indulás sikeres volt. Most már csak egy a fontos, hogy folyamatosan kapják a burgonyát Seres Ernő Végé a vákációnak. A hosz- szű nyári szünet után újra dolgozik, termel á demecser; keményítőgyár. Első akkordként tiszta víz futott végig a csöveken, a berendezésen. A lakatosok tö­mítéseket cseréltek, csavaro­kat húztak meg, a gépkeze­lők ellenőrizték a gépek mű­ködését. Minden jónak bizo­nyult és kis idő múltán már a burgonya is megkezdte hosszú útját, hogy rostjaiból kiválasztódjék a hófehér, tisz­ta keményítő. Az arcokon tük­röző feszültség és izgalom lassan, fokozatosan felenge­dett, helyét felváltotta min­denütt az elégedett mosoly. Korszerűsítés 2 milliós megtakarítással Perlaki Gyula, a gyár igaz­gató főmérnöke megnyugodva tért vissza az irodájába. — Ezt vártuk. Mert nyáron, amíg a gépek pihentek, mi alaposan megdolgoztunk azért, hogy az indulás sikeres le­gyen. A gyár már öreg, a. berendezése elavult. Pár éve, hogy megkezdtük a korszerűt­len gépek, alkatrészek kicseré­lését. Tavaly hat, világviszony­latban is korszerű Vibrációs szitaállomást készítettünk, idén további négyet szereltünk fel. Egy-egy szita költsége 40—50 ezer forint, de ha va­lutáért szereztük volna be, két-háramszáz ezer forintnál olcsóbban nem kaptuk volna meg. Szerényen számolva te­hát a tíz berendezésnél közel kétmillió forintot takarítot­tunk meg. A gyárban újítóbrigád mű­ködik, elvi irányítója Lajtos László gépészmérnök, főme­chanikus. A brigád tagjai mérnökök, lakatosok. Az idei nyár jelentős újítása az új szivattyúállomás megalkotása volt. A régi, dugattyús szi­A Magyar Földrajzi Társaság immár. 92 év óta minden esz­tendőben megrendezi tudomá­nyos ülését és vándorgyűlését. A vándorgyűléseket az utóbbi években az ország különböző városaiban tartották. Az idén Nyíregyházán kerül megrende­zésre a tudományos ülésszak szeptember 18 és 19-én, majd 20-án és 21-én az a vándor­Hetven milliós áru a kereskedelemnek a szabolcsi ktsz-ektől Főként kis szériákkal bővítik a választékot — Czimbalmos István KISZÖV-elnök nyilatkozata egyedi ágyakat, vizespadokat adunk át a kereskedelemnek. Ezeket a termékeket a fehér­gyarmati. a nyírbátori, a ra­kamazi és a nyíregyházi asz­talos ktsz-ek készítik, A rakamazi ktsz Mátra dolgozószobát fényezett kivitelben ad át a keres­kedelemnek. A Nyíregyhá­zi Asztalos Ktsz boltberendezéseket is ké­szít. Ez a szövetkezet készítette többek között az IBUSZ-iro-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom