Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-16 / 217. szám

Magyar-jugoszláv barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) kásmozgalom bontogatni kezd­te szárnyait, magyar, szerb, harsát, szlovén proletárok egységesen vívták harcukat a kizsákmányolok ellea. A felszabadulás után né­peink a szocializmus építésé­nek útjára léptek. Az a tény, hogy Magyarország is és Ju­goszlávia is a szocialista esz­mék gyakorlati megvalósításá­nak útján jár, nagymértékben megkönnyíti kapcsolataink to­vábbi sokrétű fejlesztését. Felelős államférfiaink az el­múlt Időszakban többször ta­lálkoztak, tömegszervezeteink küldöttségeket cseréltek. E ta­nácskozások folyamán őszinte eszmecsere bontakozott ki ju­goszláv elvtársainkkal. Kölcsö­nösen meggyőződhettünk ar­ról, hogy egyetértés van kö­zöttünk korunk olyan alapve­tő kérdéseiben, mint a béke védelme, a békés egymás mel­lett élés politikája, az általá­nos és teljes leszerelésért folyó harc, a vitás kérdések tárgya­lások útján történő megoldá­sa, a gyarmati rendszer fel­számolása. Az elmúlt esztendőkben eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműkö­dése. Magyar—jugoszláv gaz­dasági együttműködési bizott­ság alakult, amely sikeresen tárja fel a közös munka kiak­názásra váró lehetőségeit. Az idei kereskedelmi megállapo­dások az árucsereforgalom 29 százalékos növekedését irá­nyozzák elő a tavalyihoz ké­pest. fcz sem jelent azonban végső határt, s arra kell töre­kednünk, hogy árucserefor­galmunkat a hosszúlejáratú megállapodások és konkrét kooperációs egyezmények tar- tSs alapjára helyezzük. Jelentős az előrehaladás a műszaki és tudományos együttműködés terén is, Létrejöttek tehát a két or­szág szorosabb együttmű­ködésének alapjai. Erre az alapra kell építenünk. Ma már nem két nincstelen agrárország lép kapcsolatba egymással, hanem két olyan szocialista ország, amely né­peink munkájával színvona­las népgazdaságot teremtett. Mindez kedvező alap arra, hogy a jövőben is mélyítsük és fejlesszük kapcsolatainkat, amelyek nemcsak a magyar és a jugoszláv nép, hanem a bé­ke és a szocializmus világmé­retű erőinek érdekeit is szol­gáljál^ A háború nélküli világért Kedves elvtársak! Ha reálisan értékeljük a je­lenlegi nemzetközi helyezetet, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi Időben a békés együttélés aktív politiká­jával bizonyos mértékig sikerült enyhíteni a nem­zetközi feszültséget. Nem végeznek atomfegyver­kísérleteket a víz alatt, a lég­körben és a magas légkör­ben, nem nő a háborús célú hasadóanyagok gyártása. A nemzetközi feszültség enyhü­lésének ezek a jelei azonban csupán kezdeti szakaszt je­lentenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát továbbra is maximális erőfeszítéseket kell tenniök a háború nélküli világ megte­remtéséért. A nemzetközi élet legutóbbi esemény« különösen időszerű­vé tették ezt a megállapítást. A világ különböző részein a békére nézve igen ve­szélyes akciók történtek és történnek. Az Egyesült Államok az Ame­rikai Államok Szervezetének külügyminiszteri értekezletén újabb ellenséges intézkedéseket erőszakolt ki Kuba ellen. Pár héttel ezelőtt az imperialisták 1904. szeptember 16. agressziót követtek el a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság ellen, hogy kiterjesszék a viet­nami nép ellen évek óta siker­telenül folyó hadjáratukat, ami szerves része a szocialista országok és a délkelet-ázsiai békeszerető népek ellen szőtt katonai és felforgató tervek­nek. Egyes imperialista körök úgy vélik, hogy a nagy álla­mok kényük-kedvük szerint bánhatnak a kis államokkal. Ezt az elvet alkalmazták a gyakorlatban az amerikai hadi­hajók a Tonkini öbölben, majd példájukon felbuzdulva a cip­rusi falvakat NATO fegyverek­kel bombázó törökök is. Kon­góban amerikai szuronyokkal támasztják alá az imperialis­ták ingatag hadállásait. Ez az erőfitogtatás a nemzeti függetlenségért és szabadságért küzdő népek megfélemlítésére, a felszabadító mozgalmak el­fojtására irányul. Az emberiség határozot­tan és egyértelműen elítéli az imperialisták legutób­bi agresszív cselekedeteit. Magyarország — a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista or­szághoz hasonlóan — szolidari­tást vállal minden néppel és országgal, amely a szabad fej­lődéshez való jogát védelmezi az imperialistákkal szemben. A Szovjetunió, a szocialista or­szágok politikai és katonai ereje és az imperializmus el­len küzdő népek frontja józa- nítólag hat az imperialista po­litikusokra és katonákra. Nagyra becsüljük Jugoszlávia erőfeszítéseit A napi jelenségeknek nem szabad elhomályosítaniuk a dolgok lényegét, azt, hogy fej­lődik és erősödik a szocialista világrendszer, a gyarmati ura­lom utolsó óráit éÜ, a dolgozók világszerte szívós osztályharcot vívnak a tőke ellen az imperia­listák befolyási övezete szűkül. Történelmi tény, hogy a szocialista világrendszer fennállása és dinamikus fejlődése következtében az imperializmus többé nem dönthet egyedül a népek sorsáról. Ez elősegítette a gyarmati rendszer felbomlásának meg­gyorsulását és számos új ál­lam létrejöttét Több újonnan felszabadult ország a szocializmus megte­remtését vallja programjának, szocialista jellegű reformokat vezet be. Ez is nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a szocializmus korunk vezető áramlata, amely megoldást nyújt korunk összes lényeges problémáira. A magyar és a Jugoszláv kormány a nemzetközi kérdések többségében azo­nos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés továbbra is elsőrendű fontosságú kérdés és támogatja az általános és tel­jes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat. Üdvözöl­jük és támogatjuk azokat a kezdeményezéseket is; amelyek Közép-Európában, a Balkánon és a világ más részein atom- fegyvermentes övezetek meg­teremtését célozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rendezését, amelynek kiinduló pontja a két német állam létezésének elismerése, a békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezé­se. Nagyra becsüljük Jugoszlávia erőfeszítéseit a béke és a népek közötti barátság megszilárdítá­sára, a leszerelés elősegítésére, a népek önrendelkezési jogá­nak biztosítására, a fasizmus és a revonsizmus újjáéledésének megakadályozására és a fejlődő országok fokozottabb támogatá­sára. Kedves elvtársak! A kommunista mozgalom napjainkban a világ társa­dalmi megújhodásának hatalmas mozgató erejé­vé vált, igazi világ-mozga­lommá fejlődött. A nemzetközi munkásosztály legnagyobb történelmi vívmá­nya a szocialista világrendszer létrehozása. Ez a rendszer va­lósítja meg a dolgozók év­százados álmát, a politikai, gaz­dasági, társadalmi, nemzeti, fa­ji és minden egyéb elnyomás megszüntetését. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitathatat- lanok. Ugyanakkor a marxis­ták—leninisták, akik min­dig reálisan szemlélik a világ- eseményeket, jól látják a jelen­leg fennálló nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, ame­lyek a Kínai Kommunista Párt vezetői által végzett szakadár tevékenység következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. Nem kétséges, hogy a kommunista mozgalomban támadt nézeteltéréseket, nehézségeket le fog­juk küzdeni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szilárdabban kerül ki. A kommunista pártok a hábo­rú utáni időszakban óriási po­litikai és szervezeti tapasztala­tokat szereztek és minőségileg új színvonalra emelkedtek. Fej­lődött a marxista—leninista el­mélet is. Ezen az úton fontos állomás volt a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű huszadik és huszon­kettedik kongresszusa, vala­mint a kommunista és mun­káspártok képviselőinek 1957- es és 1960-as moszkvai értekez­lete, amelyet — mint ismeretes — a Magyar Szocialista Mun­káspárt feltétel nélkül támo­gat. Mivel a kommunista világ­mozgalom az utóbbi időben megnőtt, a nemzetközi hely­zetben és a forradalmi harcban új jelenségek vannak és szük­ség van a nézetek és feladatok egyeztetésére, Szükséges, hogy korunk új problémáit marxista elem­zés alá vessük. Erre ki­váló alkalmat ad a kom­munista és munkáspártok értekezlete. Kedves elvtársak! Tito elvtársnak és munka­társainak magyarországi láto­gatása fontos állomás népeink, pártjaink és kormányaink kap­csolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt kö­zös közlemény is. Újból bebi­zonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdések­ben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben mun­kálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldá­sáért, a gyarmati rendszer tel­jes és végleges felszámolásáért. Együttműködésünk az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében és más nemzet­közi fórumokon hozzájá­rul az általános és teljes leszerelés, a német kérdés mielőbbi megoldásához, a világkereskedelem fejlesz­téséhez és mindazon kérdések rende­zéséhez, amelyek ma a világ különböző tájain fenyegetik a népek békéjét, függetlenségét, Elvtársak! Reméljük, hogy jugoszláv ba­rátaink elégedettek magyaror­szági látogatásuk eredményei­vel. Mi a magunk részéről úgy érezzük, hogy jugoszláv bará­taink látogatása, dolgozóinkkal való találkozása, tárgyalásaink jelentősen hozzájárulnak a két szocializmust építő ország, pártjaink, kormányaink együtt­működésének, népeink barátsá­gának erősítéséhez. Tito elv­társ és a többi jugoszláv elv­társunk a magyar dolgozókkal való találkozásaik alkalmával meggyőződhettek arról, hogy barátságunk ügye egész né­pünk érdekeit és óhajtását fe­jezi ki. (Taps.) Még egyszer ezúttal is köszönetét mon­dunk Tito elvtársnak, kedves feleségének, s többi jugoszláv barátunknak, hogy meghívá­sunkat elfogadva ellátogattak hozzánk. Őszintén és szívből sok sikert kívánunk munkássá­gukhoz, boldogulást kívánunk a szomszédos jugoszláv népnek. (Nagy taps.) Éljen a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népei­nek barátsága, együttműködé­se! Éljen a szocializmus és a világbéke! Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után az egy­begyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lépett a mik­rofonhoz. Joszip Broz Tito: A szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nemzetközi éleiben Joszip Broz Tito bevezető­ben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ide­je alatt körülvették. Törté­nelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatai­ról, rámutatva: Országaink, népeink sza­badságszerető és forradal­mi szelleme történelmünk döntő pillanataiban ké­sőbb is kifejezésre jutott. A két háború között Jugosz­láviában — ugyanúgy, mint önöknél — a kommunisták és más haladó erők súlyos min­dennapi harcot folytattak a demokratikus és szociális jo­gokért, a növekvő fasiszta ve­szély ellén — mondotta. 1941 áprilisában, a német hitleristák és fasiszta szövet­ségeseik agressziót követtek el a nemzeti és a szociális el­lentmondásoktól marcangolt Jugoszlávia ellen. A régi ál­lam tíz nap alatt kapitulált és szétesett. De nem kapitu­láltak a jugoszláv népek, a haladó és hazafias erők. A kommunista párt vezetésével hamarosan össznépi fegyveres felkelés bontakozott ki, s úgy­szólván puszta kézzel szerez­tek fegyvert, a túlerőben lé­vő ellenségtől. Ebben a sú­lyos harcban népeink törté­nelmének legdicsőbb lapjai íródtak, kikovácsolódott né­peink szilárd egysége és le­rakták az új, szocialista tár­sadalmi rend alapjait A nagy antifasiszta harc­ban Jugoszlávia felszaba­dító hadseregének, va­lamint a partizánegységek­nek soraiban ott voltak a magyar nép fiai is, különösen az országunkban élő magyar nemzetiség tagjai. Elegendő, ha példaként csu­pán a Petőfi Sándor zászlóal­jat említem. Az MSZMP kiemelkedő szerepe Elvtársak és elvtársnők! A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyomá­saimról szólva elmondhatom örömet okoz, hogy nagy ered­mények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött Meggyőződ­hettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari or­szág, olyan gazdasági ala­pokkal, amelyek biztosít­ják a m^g gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogab­ban éljen. Önök országukat nemcsak helyreállították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit hanem az iparilag fejlett országok szín­vonalára is emelték. Magától értetődő dolog, hogy ez nagy erőfeszítést és sok lemondást is követelt a dolgozóktól, el­sősorban a munkásosztálytól. De eddigi alkotó munkájuk eredményei biztosítják, hogy országuk felvirágozzék, népük életszínvonala és jóléte még gyorsabban emelkedjék. Ehhez kívánok önöknek sok sikert. Munkásosztályuknak, or­száguk dolgozóinak a háború utáni fejlődés sajátos gondjai közepette is volt erejük ah­hoz, hogy legyőzzék a nehéz­ségeket, megalapozzák a for­radalmi távlatokat, a szocializ­mus igazi és humanista esz­méibe vetett forradalmi hitét. Az ország munkásosztá­lyának ebben a bonyolult harcában és nagy erőfe­szítéseiben kiemelkedő szerepet játszottak a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt és a jelenlegi magyar kormány vezetői, Kádár János elvtárs és munka­társai. Erinek köszönhető, hogy a szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerepre tesz szert a nemzetközi életben, s az európai, valamint világbéke jelentős tényezőjévé vált. Ma jelentős tényező Magyarország a nemzetközi munkásmozga­lomban is. A magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkás­pártnak és a magyar kor­mánynak ezeket az eredmé­nyeit mi őszintén becsüljük és melegen üdvözöljük. Kedves barátaink! önök, mint szomszédaink, ismerik azokat az eredménye­ket, amelyeket Jugoszlávia népei országunk szocialista építésében eddig elértek. A legjelentősebb vívmány szocialista fejlődésünkben kétségtelenül dolgozóink és egész társadalmunk átala­kulása. Ki kell emelnem annak a je­lentőségét, hogy dolgozóink nemcsak jó szakmunkások, ha­nem arra is képesek, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Jugoszlávia minden dolgozó­jának munkásosztályunknak alkotó kezdeményezése hozzá­járult ahhoz, hegy gazdasági és társadalmi fejlődésünkben valóban jelentős sikereket ér­tünk el. Meggyőződésem: ha tovább fejlesztjük dolgozóink jogait, hogy az összes lénye­ges kérdésben döntsenek — nemcsak a termelés, hanem az egész társadalmi élet terü­letén — ugyanúgy mint ed­dig, a jövőben is eredménye­sen leküzdünk minden nehéz­séget és még gyorsabb, sok­oldalúbb fejlődést érünk el. Országunkban a szabad, az igazán demokratikus társadalmi viszonyok szel­lemében nevelt fiatal nem­zedék máris felelősséget, részt vállal a szocialista fejlődésért végzett munká­ból. Az ipar gyors növekedése kö­vetkeztében a mezőgazdasági lakosság aránya a háború előtti 76 százalékról 50 száza­lék alá csökkent. Ez szintén az országunkban lezajlott mély társadalmi változásokról tanúskodik. Szocialista társadalmi átala­kulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szociálist^ tulajdonban lé­vő mezőgazdasági terület, s egyre több egyéni gazdálko­dó működik együtt a szocia­lista mezőgazdasági nagyüze­mekkel és szövetkezetekkel. Különösen az utóbbi tíz évben, s került jelentős eredményeket elérnünk az ipar fejlesztésé­ben, évente átlagosan 10 szá­zalékkal növekedett a terme­lés. Az iparosítás jóvoltából Jugoszlávia megháromszorozta külkereskedelmi árucserefor­galmát, amelynek összetétele is megváltozott. Ma országunk egyre több készterméket ex­portál. Ezzel egyidejűleg meg­teremtettük Jugoszlávia és sok más ország termékeny gazdasági együttműködésének alapját Joszip Broz Tito eivtárs beszél. (Folytatás a 3. oldalon) •> 'M

Next

/
Oldalképek
Tartalom