Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-15 / 216. szám
Munkaerő-vándorlás milliós károkkal Elgondolkoztató adatok és sürgős tennivalók a szabolcsi iparban Az elmúlt években még bőven lehetett fedezni megyénk iparának és építőiparának munkaerő szükségletét megyei tartalékokból. Napjainkban viszont szinte minden iparágban jelentős termelési nehézségeket okoz a szakmunkás-, sőt a segédmunkás hiány. Nőtt a munkahelyek száma, s ezzel együtt jelentősen csökkent megyénk tanácsi, munkaügyi szerveinél a munkát kereső. A dolgozók egy részének már van lehetősége arra, hogy kedvezőbb körülményű munkahellyel cserélje fel a jelenlegit, 1963-ban megyénk üzemeiben már olyan méreteket öltött a munkaerővándorlás, hogy ;feltétlenül szükséges arra felfigyelni az illetékes szerveknek. Ha ugyanis megvizsgá1 juk a munkaerő-vándorlás hatását, látjuk, hogy a népgazdaságnak, az üzemnek és a dolgozóknak egyaránt kára származik ebből. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál a múlt évben 2124 dolgozó kérte ki a munkakönyvét és 2471 új dolgozó állt munkába. A MÁV záhonyi átrakónál a kilépők száma megközelítette a kilencszá- zat, ugyanakkor több, mint ezren léptek be az üzembe. Az ÉRDÉRT tuzséri telepén 680 elvándorolt helyett 900 gyakorlatlan dolgozó lépett be. Mi következik az ilyen arányú munkaerő-vándorlásból? Jelentkezik a létszám probléma, az indokolatlan többlet- költség, amely megkárosítja a vállalatot,- az ott dolgozókat. Kihat a vállalat termelésére, jövedelmének alakulására, nyereségrészesedésére. A munkaerő-vándorlást az elmúlt évben néhány helyen elemezve, súlyosan negatív következtetéseket vontak le. A többletköltségek ugyan iparáganként változnak, de ha két nagy területre, — iparra és építőiparra — osztjuk fel megyénk iparát, már közelebb jutunk a realitáshoz. Hogy milyen veszteséget jelent a fenti állapot, erre vonatkozóan még a Iegérdekeltebb vállalatok sem végzik el a konkrét számításokat. Pedig érdemes lenne ezt megtenni, esak egy munkás vándorlása (attól kezdve, hogy az újonnan belépett munkavállaló bizonyos szakmai gyakorlatot nem szerez, és nem lesz teljes értékű átlagos munkavégzésre képes) igen sokba kerül. Első helyen említem a kezdeti alacsony munkateljesítményt. Az építőipari vállalatnál például — és ez mindenütt így van — az egyik újonnan belépett brigád három havi átlagos teljesítménye 94 százalékos volt, míg a régebbi munkások 107 százalékot teljesítettek. Miután a vállalat termelése, illetve az egy főre jutó termelési érték ismert, nem nehéz kiszámítani a teljesítmények különbségéből következő veszteséget és könnyen meghatározhatjuk egy munkás vándorlásának anyagi kihatását. A fent említett esetnél egy főre 3600 forint a termeléskiesés. S mivel az építőipari vállalatnál az elmúlt évben több mint kétezer szerszám cserélt gazdát, 7 millió 200 ezer forinttal károsult a vállalat, a népgazda- ság, E veszteségen túl az egyen is károsul. A vállalatok a régebbi dolgozókat, munkaelosztás, jutalmazás, különféle juttatásoknál nyilvánvaló előnyben részesíti az újonnan belépőkkel szemben. A munkahely otthagyása előtt erre sok dolgozó nem gondol. Csak akkor, amikor látja, hogy korábbi munkahelyén nyereségrészesedést kapnak az ottmaradottak, új munkahelyén pedig még nem juthat nyereségrészesedéshez. S mivel az új, gyakorlatlan munkás még nem ismeri megfelelően a technológiát, átmenetileg a keresete is csökken. Az építőiparban gyakrabban váltják munkahelyüket a köny- nyebb munka és a jobb kereset reményében a műszakiak is. Attól függetlenül, hogy a kereset általában egyforma, a gyakorlati tapasztalat hiánya miatt is jelentkezik veszteség. De ha sokszor helytelenül több fizetést is ad a munkahelyek cserélgetése, mégis káros ez az egyén fejlődésére. Mit lehetne tenni a munkaerő-vándorlás csökkentéséért? Adminisztratív intézkedéseket semmi esetre sem. Arra viszont törekedniük kell vállalatainknak, hogy dolgozóiknak — a lehetőséghez mérten — jobb munkakörülményeket, megfelelő keresetet nyújtsanak. Ez a döntő feltétele, a fluktuáció csökkentésének. Nem szabad előfordulni olyannak, ami az építők szakszervezetének megyei jelentésében található: ebben a fél évben 646 bérügyben reklamáltak az építőipari dolgozók! Még akkor is, ha a panaszoknak csak 54 százaléka volt a jogos, elgondolkodtató ez a jelenség, amely ugyancsak kiválthatta a vállalattól való megválás gondolatát a dolgozónál. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a munkahelyi változás okát így sorolja fel: hiányos bánásmód, a szociális ellátás problémái, a hosszú fagyszabadság, kereseti problémák és az otthontól való távolság. A fentiekből sok mindent leszűrhetünk. Elsősorban azt, hogy a vállalatok minden szintű vezetői fáradságos és türelmes munkával javíthatnak a helyzeten. Sok a tennivaló a munkahelyek egészségügyi feltételeinek biztosításában, a szállások otthonosabbá tételében. De az üzemszervezés javításával is növelhetik a törzsgárda létszámát. Hogy mennyire szükség van ezekre, ezt nagyobb üzemeinkben készített veszteségidő tanulmányok is bizonyítják. Az említett okok általánosak. Az üzemek vezetői azonban kötelesek részletesen megvizsgálni az okokat, s intézkedéseket tenni. A gazdasági tömegszervezetek funkcionáriusok másik igen fontos teendője pedig az, hogy politikai felvilá-1 gosító munkával segítsenek, keressék meg a munkahelyeken a dolgozókat, az eddigieknél sokkal következetesebben és sokkal többet tegyenek a problémák megszüntetéséért Végh János, a megyei pártbizottság munkatársa Fészekrakók vasárnapja Eddig 400 társadalmi munkaóra — Előre készül a hétvégi ebéd Már az első emeletnél tartanak A Sóstói úti stadionból át- hallatszik a szurkolók lelkes bíztatása. Az időnként felcsattanó hangorkánt még a heves szél sem tudja elnyomni. Pedig erősen tépi a fák lombjait, olykor apró homokszemeket hint a munkások szemébe. Bár vasárnap délelőtt van, mégis találni embereket az épülő KISZ-lakótelepen. Futbal meccs helyett Biri János és Mátvai László feleségeikkel, Cziotka József szólóban jött ki, hogy csinosítsa, formálja a készülő családi fészket. Valamennyien fiatalok. Mátvaiék héthónapos házasok, Biriék pedig már két éve várnak arra, hogy egy megfelelő lakásba költözzenek. Bár egyiknek sincs semmi köze a kőműves szakmához, mégig olyan otthonosan mozognak, mintha világéletükben ezt csinálták volna. — Magam sem tudom, hogy hány vasárnapot töltöttünk itt az építkezésnél. — mondja Mátvai László. — Egy darabig jegyeztük, de aztán abbamaradt. Fejenként már teljesítettünk 3—400 társadalmi munkaórát. Ennyi idő alatt a nyomdász, könyvelő is megtanulta, hogyan kell betont keverni, milyen módon kell elkészíteni a külső lépcsofeljáró alapjait. A vasárnapi ebéd, — mint már annyiszor, — még szombat este elkészült, s ünnepnapon a sóstói kirándulás, futballmeccs helyett ide vezet az út. A miértre kézenfekvő a válasz: az 500 forintos albérlet, vagy az a tény, hogy öten laknak egy alig 20 négyzetméteres szobában. — Nagyon jólesett az a segítség, amelyet a város egyes intézményeinek, üzemeinek KISZ-fiataljai részéről kaptunk. — mondja Biri Jánosné. — A Kossuth gimnáziumból kétszer is kijöttek a fiúk. Voltak vagy harrhincan. Itt voltak a férjejn munkatársai, sőt, a főnökéi is. Ezenkívül kaptunk segítséget a ruhagyáriaktól, meg a honvédségtől is. Jólesett látni, hogy valamennyien szív- vel-lélekkel dolgoztak, mintha nem is a másét, hanem a sajátjukat építették volna. Az eredmény most már köny- nyen lemérhető. A hat lakóház mindegyikénél elérték az első emeletet. Segítenek a KISZ-esek Legfőbb vágyuk, hogy minél előbb beköltözzenek az új lakásba. Nem sajnálják a kezükét, az itt töltött estéket, vasárnapokat sem. A KISZ-bi- zottság és a ktsz valóban mindent megtesz, hogy decemberben átvegye lakását a 24 tulajdonos. Villany, víz, járda De valóban összkomfortos lakást kapnak a pénzükért és a sok-sok társadalmi munkaóráért? Máris jelentkezik az első probléma: a villany, — Mi vállaljuk, hogy társadalmi munkában felállítjuk az oszlopokat. — ígéri Cziotka József. Bízunk benne: a TITÁSZ is azon lesz, hogy a fény időben kigyulladjon a lakásokban. A telket, mint közművesített részt kapták meg. A víz bevezetéséről azonban egyelőre szó sem lehet, és nem is tudják, hogy mikor fogják bevezetni. Egy, vagy két év múlva? Ha beköltöznek, feltétlen kell legalább egy járda. Lelkes fiatalok lakótelepe készül a város egyik legszebb részén. Mindent vállalnak társadalmi munkában. Viszont ez nem elég. Az építőanyagok pénzbe kerülnek. A KISZ-la- kótelep első ilyen jellegű építkezés a megyében. Az egyes üzemeknek, intézményeknek fel kell karolniuk, segíteniük őket, hogy valóban olyan lakást kapjanak, amilyet megérdemelnek. Bogár Ferenc, A vajai új Iskolában Is a legnagyobb élmény: ismerkedés a könyvvel, a betűkkel M ár javában benne vagyunk a tanulásban. Túljutottak az iskolával és egymással való ismerkedésen a nevelők, a diákok egyaránt. Kialakultak az ülésrendek, s házi feladatok megoldása tölti ki egy részét a diák szabad idejének. A megszokott mederbe terelődtek az oktatás gondjai. Mégis mindennap hoz új izgalmakat. Fényképezőgépünkkel olyan mozzanatokat örökítünk meg, amelyek hőseik életében sokáig nevezetesek maradnak. A vajai elsősök is megtanulták hol van helyük a padban. Az egyik osztályban Magyar Róza előtt olvasókönyv, s ő a színes képről szépen sorolja kit és mit ismer fel környezetéből. Nagy élményt Kóth Irén nagy élménye más tartalmú. Napkoron első évét kezdte a pedagógus pályán. Talán könnyebb neki a szárnypróbálgatás, mert édesanyja ugyanott, a mellette lévő tanteremben tanít. Tele ambícióval, sok tervvel az élet iskoláját kezdte meg. Fehérgyarmaton a nyolctantermes gimnáziumban idén teljes üzem indult, A Kettő, meg egy, az három... — Ismétlik az új tanító néni ■ Kóth Irén — apró tanítványai a napkori iskolában. nappali és levelező hallgatók százainak alma máterje szép termekkel, megfelelő felszereléssel és felkészült tanári karral várta a kapunyitást. Nos, az indulás itt lt jól sikerült. Hisszük, hogy a folytatáM is szép lesz. Hamme! József Kémia órán a fehérgyarmati gimnáziumban. A tanárnő: Kiss Tóth Petemé és a letező diákok: Széles Márta, Pősze Ida és Szabó István..
