Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-09 / 211. szám

Események sorokban Antonin Novotny, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a CSKP KB első tit­kára és felesége szeptember 21-töl 26-ig Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnökének, a JKSZ Központi Bizottsága főtitkárának meghívására Ju­goszláviába látogat. Visszatért Moszkvába szov­jetunióbeli körutazásáról a Csáván hadügyminiszter ve­zette indiai katonai küldött­ség. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa I. Scserbakovot a Szov­jetunió új hanoi nagyköveté­vé nevezte ki. Scserbakov 1963-tól szovjet követségi ta­nácsos volt a Kínai Népköz- társaságban. Az ADN hírügynökség je­lentése szerint az NDK kor­mánya utasította a belügymi­nisztert, hogy tegye lehetővé nyugdíjas korban levő NDK állampolgárok látogatását Nyu. gat-Németországban és Nyu- gat-Berlinhen élő rokonaiknál. A svéd kormány utasításai­nak megfelelően az ország la­boratóriumaiban teljes ütem­ben folynak az atombomba­gyártás előkészületei — mon­dotta Hagberg kommunista parlamenti képviselő egy. a küszöbönálló parlamenti vá­lasztásokkal kapcsolatban ren­dezett gyűlésen, Ciprusi jelentés Ankara, (ÁFP, TASZSZ): A ciprusi helyzet továbbra is feszült, török részről har­cias nyilatkozatokkal igyekez­nek a válságot elmélyíteni. Az AFP legújabb jelentése szerint a török külügyminisz­térium szóvivője közölte, hogy a török kormány „a legutóbbi ciprusi fejlemények miatt” a NATO tanácsának összehívását kérte. Papandreu görög miniszter- elnök Szalonikiban a török há­borús fenyegetésekre válaszol­va azt hangoztatta: most már csak a világot vezető nagyha­talmak találhatják meg a ki­vezető utat a válságból. Ugyancsak az AFP ciprusi kormánykörökből származó megbízható értesülésekre hi­vatkozva jelenti, a ciprusi kormány úgy döntött, hogy hozzájárul a szigeten állomá­sozó ENSZ alakulatok megbí­zatásának három hónappal történő meghosszabbításához. A 6200 főnyi ENSZ-hadsereg második hat hónapra szóló ciprusi küldetése szeptember 26-án jár le. Kiprianu ciprusi külügy­miniszter kedden Nicosiából Athénbe érkezett. Csak egy napot tölt a görög főváros­ban, ahol Papandreu minisz­terelnökkel tárgyal, majd szerdán reggel továbbutazik New Yorkba. A miniszter megérkezésekor újságíróknak kijelentette, hogy a Bizton­sági Tanács ülése után New Yorkból hazatérőben való­színűleg Moszkvába utazik. Törökország kérésére rend­kívüli ülést tartott az Atlan­ti Tanács- Huri Birgi török küldött az ülésen hosszú be­számolót mondott a ciprusi ügyről, nevezetesen szemére vetette Görögországnak, hogy a Biztonsági Tanács elé akar­ja terjeszteni a Törökország­ban élő görögök ellen hozott intézkedéseket. Kifejezte azt a véleményét, hogy a panasz- szal inkább a NATO-hoz kel­lett volna fordulni, mert az ügy az Atlanti Szövetség két tagját érinti. Palamasz, Görögország kül­dötte tiltakozott török kollé­gájának állítása ellen, de közölte, hogy a görög állás­pontot csak az Atlanti Ta­nács legközelebbi heti ülésén szándékszik részletesen kifej­teni, hogy addig megkaphas­sa kormányának legfrissebb utasításait. Kormányválság Malawiban Kormányválság robbant ki a nemrég függetlenné vált Mala­wiban (volt Nyasszaföld.) Dr. Hastings Banda a keddre vir­radó éjjel kormányának há­rom tagját: Chiume külügy-, Chirwa igazságügy- és Bwa- nausi fejlesztésügyi minisztert lemondásra szólította fel. Ne­gyedórával ezután a kormány 3 másik minisztere önként nyúj­totta be lemondását: Chisiza belügy-, Msonthi közlekedés- és távközlésügyi, valamint Cho- nakí munkaügyi miniszter. A kilenc tagú malawi kormány ilyenformán már csak két tag­ja támogatja Banda miniszter- elnököt. A kormányválságot az idézte elő, hogy a kormány tagjainak többsége néhány belpolitikai, de főként külpolitikai kérdés­ben szembekerült a kormány­fővel. Az elbocsátott, illetve önként lemondott miniszterek elsősorban azt vetik a minisz­terelnök szemére, hogy — mint az AFP megfogalmazza — dr. Banda „brátságos” politikát kö­vet a gyarmatosító Portugália, továbbá a fajüldöző Dél-Rho- desia és Dél-Afrika viszonyla­téban. Banda miniszterelnök a par­lament keddi, első ülésszakán valószínűleg bizalmi szavazást kér. Mennyi dollárt eszik a szamár és az elefánt? Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetőinek Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, és Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke távira­tot intéztek Kim ír Szén elv­társhoz, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság legfelsőbb népi gyűlése elnöksége elnöké­hez, melyben a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság nem­zeti ünnepe, a köztársaság ki­kiáltásának 16. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Közpinti Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép nevében üdvözletüket és jókívánságai­kat fejezik ki a KNDK veze­tőinek és a koreai népnek. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter is táviratban köszöntötte Pák Szón Csőit, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterét. A SZOT elnöksége a Koreai Szakszervezetek Központi Ta­nácsa elnökségéhez, a KISZ Központi Bizottsága pedig a Koreai Demokratikus Ifjúsági Szövetséghez küldött üdvözlő táviratot az évforduló alkalmá­ból. Az Addisz Abeba-i értekezlet határozata Addisz Abeba (MTI): Csőmbe kedden visszautasí­totta a határozatszerkesztő bi­zottság által eléje terjesztett szöveget. Csőmbe szerint a ne­ki átnyújtott határozati javas­lat egyes tételei lényegében közvetlen beavatkozást irá­nyoznak elő Kongó belügyeibe. A délutáni ülésen a határo­zatszerkesztő bizottság újabb szöveget dolgozott ki, amelyet azonnal továbbítottak a teljes ülésen részvevő küldöttekhez. A szöveg követeli: 1. A zsoldosok eltávolítását Kongóból „záros határidőn be­lül”. 2. Tűzszünet létrehozását; Brazzaville-i Kongó és Burun­di kapcsolatait, továbbá, hogy közeledést hozzpn létre a kü­lönböző politikai irányzatok és a központi kormány között. A Kongói Nemzeti Felszaba- dítási Bizottság országos taná­csának képviselői emlékiratot nyújtottak át az Addisz Abe­ba-i értekezlet részvevőinek a kongói hazafiak harcáról. Csak olyan körülmények kö­zött lehet tárgyalásokat kez­deni a kongói megbékélésről — hangzik az emlékirat —, hogy az országban helyreállítják a demokratikus szabadságjogo­kat, szabadon bocsátják a poli­tikai foglyokat, kerekasztal-ér­kezntó, amelyből képesek né­hány millió dollárt elkölteni. Amikor Rockefeller idén jú­liusban visszalépett az elnök­jelöltségért folytatott küzde­lemtől, néhány millió szót, több tízezer mérföld utat, több tízezer kézfogást és legalább ötmillió dollárt fordított már az elnökválasztási kampány­ra. A New York Journal American pontosan felsorolja a többi önjelölt költségeit is. „Goldwater kiadásait eddig (augusztus eleje — a szerk.) 2,5—3 millió dollárra becsülik, de ebből még hiányzik az az összeg, amit gazdag önkénte­sei fordítottak jelölésére — írja a lap. — William Scran­ton mintegy 2 millió dollárt költött az elnökjelölési kam­pányra. ebből egyedül ?50 ezer dollárt két félórás tv- beszédre. Harold Stassen, a köztársasági párt örökös je­löltje közölte, hogy nem egé­szen 100 ezer dollárt fordított a választási kampányra, ugyanígy Henry Cabot Dodge is...” Alig két hét telt el a cikk megjelenése után, s már arról érkezett jelentés, hogy Gold­water rekordot állított fel: augusztus 14-ig közel hét­millió dollár úszott el annak érdekében, hogy a republiká­nusok elnökjeJöltje nyerje meg az 1964-es „derby”-t. So­kan teszik fel a kérdést világ­szerte: ki adja az arizonai szenátornak a pénzt a politi­kai csinadrattához? A pénz négy különböző csa­tornából ömlik. Az egyes ál­lamokban a Goldwater-ircdák leveleket küldöznek olyan személyekhez (a borítékban természetesen üres csekk is lapul), akikről feltételezik hogy Goldwater megválasztá­sát pártfogolják. A New York-i iroda állítólag ily mó­don biztosította az eddigi ki­adások 60 százalékát. A má­sik mód az, hogy a hivatásos menedzserek telefonon felhív­ják azokat, akikről gondolják, hogy hívei az arizonai szená­tornak és felszólítják őket egy bizonyos pénzösszeg befizeté­sére (20 dollártól 1000 dollárig terjedhet az összeg). Vannak azután a szenátor­nak olyan megszállott hívei is, akik a „rpaguk szakállára” gyűjtenek. Egy nebraskai há­ziasszony például „Aranyat Goldwaternek” jelszóval in­dított gyűjtőmozgalmat, s a hírek szerint ez idáig 55 ezer dollárt sikerült összekunye- rálnia. A 9 milliójával „kis millio- mós”-nak számító Johnson elnök újjáválasztásáért nem kis pénz folyik el. A demok­raták a választási alaphoz történő kisebb-nagyobb hoz­zájárulások mellett . elsősor­ban olyan vacsorákon „tá­nyérozzák” össze az amerikai kisemberek, de főként a mil­liomosok pénzét, amelyeken egy teríték 100, illetve 1000 dollárba kerül. Tányérozás watussival A flitteres és cowbojkala- pos parádék, a televízióban rendezett szópárbajok, s a karneváli felvonulások mö­gött azonban, (a külső szem­lélő főként ezeket láthatja az elnökjelöltek párviadalából) kemény politikai harc folyik és elsősorban azért, hogy ne akárki legyen az Egyesült Ál­lamok elnöke — rangra va­gyonra, nemre való tekintet nélkül. A dollármilliókat fel­emésztő, egyre költségesebb választást hadjárat tulajdon­képpen és főként ezt a célt szolgálja. önody György 3- A Kongó belügyeibe tör­ténő beavatkozás megszünteté­sét; 4. Az Afrikai Egység Szer­vezet bizottságának Kongóba küldését, amelynek az lenne a feladata, hogy normalizálja Kongó és két szomszédja, a tekezletet hívnak össze, Ideig­lenes kormányt alakítanak és hat hónapon belül választáso­kat tartanak. Az országból ha­ladéktalanul kivonják a zsoldo­sokat, az amerikai—belga ta­nácsadókat" és a technikai sze­mélyzetet. Lelőtték ez dél-tiroli terroristák vehetőjét Miközben Kresky osztrák és Saragat olasz külügymi­niszter Géniben tárgyalt a dél-tiroli kérdésről, a vita­tott vidéken szabályos kis há­ború folyt, amelyben a leg­újabb jelentések szerint el­esett a terroristák vezetője. A múlt heti újabb merényletek után —■ amikor a terroristák tűz alá vettek egy olasz lak­tanyát és megöltek egy csen­dőrt — több száz tagú carabi­nieri egység fésülte át a vi­déket a merénylők után. Hi­vatalosan még meg nem erősített hírek szerint hét­főn felfedezték az orvlövé­szek rejtekhelyét, és kétórás tűzharcra került sor, emely- ben életét vesztette a 38 éves Luis Amplatz, a terroristák vezetője. Amplatzot nemrég távollétében 25 évi börtönre ítélte a milánói bíróság. A Messaggero című olasz lap értesülése szerint a hét­fői tűzharcban Klotz is éle­tét vesztette, más források szerint súlyos sebesüléssel si­került elmenekülnie. A szürke hegyeken túl Amerikai politikusok gyak­ran és szívesen emlegetik, hogy az Egyesült Államokban rangra, vagyonra, sőt nemre való tekintet nélkül bárki beköltözhet a Fehér Házba. A rang valóban nem sok szere­pét játszik, az európai konti­nens címkórsága elkerülte az Űj-Világot. Arra azonban még nem volt példa, hogy nő fog­lalta volna el az elnöki széket. Hárman a szorítóban A vagyon pedig nem elvi fel­tétel, hanem gyakorlati köve­telmény. Rendkívül találóan jegyezte meg Bill Rodgers, a neves amerikai humorista: annyira megdrágult ma Ame­rikában a politizálás, hogy már a vereségre is temérdek pénzt kell elkölteni. A politizálás költségei nem képletesen értendők. Effektiv dollárokról, sőt, dollármilliók­ról van szó. Amikor például néhány esztendővel ezelőtt New York városában polgár- mestert választottak, a nagy metropolisz vezetéséért hár­man léptek a szorítóba. A há­rom férfi összesen és együtte­sen 3,5 millió dollárt költött a választási hadjáratra, Eny- nyit emésztett fel a reklám­cégek költsége, a kortes-appa­rátus fenntartása és mozgatá­sa, a rádió és televízióbeszé­dek bérleti ára. A 3,5 milliót csupán egy polgármesteri ál­lás megszerzésére költötték, az elnöki szék „ára” termé­szetesen sokkal drágább. Hi­vatalos megállapítás szerint az 1960-as elnökválasztási kampány például 40 millióba került a demokrata és a re­publikánus pártnak. Ma vi­szont csupán a republikánus párt — a hamburgi Welt cí­mű lap tudósítója szerint — 90 millió dolláros rekordkölt­ségekkel számol. Ténylegesen a 90 milliónál is több pénz úszik el. Első­sorban nem is a „költségvetési tételek túlteljesítése” miatt hanem azért, mert Ameriká­ban az a szokás: mielőtt kije­lölnék a párt hivatalos elnök­jelöltjét, az önjelölteknek ma­guknak kell finanszírozniok sa­ját választási hadjáratuk költ­ségeit. Ez a pár hét, esetleg pár hónap, hatalmas összege­ket nyelhet el. Ezért csak olyanok vállalkozhatnak rá (s itt válik g, ak or lati követel­ménnyé a va*. -on az elnöki szék felé vezető úton!), akik Dlyan összege^ elett rendel­Rossz világ jár manapság az utirajzírókra! Mi újat mondhat most a toll­forgató Olaszországról, Auszt­riáról, Angliáról, Csehszlová­kiáról — vagy akár a tenge­ren túli országokról is. Hon­fitársaink ezrei, tízezrei, sőt százezrei járták meg a külföl­det. Felfedezni egy idegen or­szágot, útirajzot adni róla, vaj­mi nagyképű vállalkozás! Ezek után, tessék írni Ju­goszláviáról! Valamit mégis megpróbálok, ami bennem legjobban megma­radt. A rijekai gyors, a belgrá­di express, a kiss Trabantok utasai, a campinglakó ma­gyarok a tudhatói, hogy úgy van-e, ahogy mondom. A zágráb—spliti éjszakai vo­nat utasa felriad bóbiskolásá- bóí. A vonat fent mászik a meredek hegyek között, a Ve- lebitekben hajnalodik. Az éjszakai utas meresztgeti a szemét a derengő tájban. Ilyen magasan volnánk? Szür­kés-fehér hó mindenütt. Hó és hó. Világosodik. A hó már nem szürkésfehér, csak szürke. Sőt már nem is hó. S az utas ek­kor eszmél rá, hogy amit eddig hónak nézett, az kő. Kopasz, ón színű, kietlen sziklasivata­gon tör át a vonat órák óta és még ki tudja meddig. Igen, most már tisztán látni a napfé­nyes reggelben: szívet szorító kopár táj, sehol egy ember se­hol egy kert, egy ház — csak kő és kő. Imitt, amott a szik­lákkal egybeolvadó színű bir­kák bánatosan kutatnak egy kis táplálék után. Milyen való­színűtlen hihetetlen itt ez az emberekkel zsúfolt vonat. Az utas megnézi az óráját. Tizenöt perc múlva Splitben kell lennie. Nem, ez lehetet­len. Split, oh igen Split, amint hallotta és olvasta, virágzó ten­gerparti város, pálmákkal és fügefákkal, hetvenezer lakóval és vidám strandokkal, hófehér villákkal és zsibongó gyümölcs- piaccal. Nem, ez lehetetlen... A vonat áttör egy alagúton, a hegyek legyezőként szétnyíl­nak, és ott lent, a tintakék Adria párján egy délszaki város nyújtózik, pálmákkal és fügefákkal, zsongó sétányai­val és tarka strandjaival, autóbuszaival és fehér hajói­val. Mint a mesében, ha a ván­dor el akar jutni tündéror­szágba: csak át kell kelnie a nagy szürke, kopár hegyeken... A prospektusok, az utikönyi vek nem éppen szűkszavúak, ha a portékát dicsérik. Az én jugoszláviai „Reise- führerem” azonban ugyancsak mostohán bánt el a Mestrovics múzeummal. „Kicsit feljebb — írja — Mestrovics szobrászmű­vész nyári villája, most galé­ria, amelyet a mester 1952-ben hazájának adományozott. A galéria és a hozzátartozó kert a spliti nyári szabadtéri játé­koknak is hajlékot nyújtanak”. Ez bizony nem sok. Forró nyári délután tett le az autóbusz a Mestrovics ház előtt. Zöld templomba lép az em­ber. Babérfák, tudják, pineák eleven fala vezet a fehér grá­nitpalota oszlopos homlokzatá­hoz. A bejáratnál idős hölgy szundikált. Nem volt ott sen­ki. Ezen az augusztusi vasárna­pon mélyen alattunk, a tenger végtelenébe nyúló partjai men­tén himbálóztak a gumimatra- cos nyaraló seregek. A termekben nem volt őr. Minek őrizni a hatalmas már­vány, bronz, terméskő istene­ket a több mázsás madonnákat. Ki bírna velük? És ki merne hozzájuk nyúlni? De kik ezek a csodás szenvedő arcú nyúlt koponyájú hosszú állú máriák, krisztusok? És miért ilyenek? Honnan ismerem őket, hol ta­lálkoztam velük? Nézem és már tudom. Dél­előtt amikor a spliti piacon né­zelődtem. Ez a madonna árul­ta a zöld fügét, az a krisztus a faragott dobozokat és ez a nő — akit a katalógus Mestrovics anyjának mond — édes szőlő­vel rakott kosarat vitt a fején. Mestrovics-fejek. Dalmát fe­jek. Idevalók, a nagy szürke hegyek közé, ahonnan egyszer elindult egy pásztorfiú, s a ke­mény dalmát kövekben mesz­szire vitte a köveket ostromló tenger kristályos tisztaságát. ★ A hajón sok az álmos ember. A hajó Ulcinjából jön, a vad Crna G-ora-i hegyek alján fek­vő partvidékről és Rijekába, az egykori Fiúméba tart. Mellettem verbászi család utazik. Papa, mama, kisfiú, kis­leány. A mama fekvőszékben olvas, a papa meg a gyerekek sörösládákon ülnek. Lentről jönnek, majdnem az albán ha­tártól és a Bácskába mennek. Ulcinjtól Rijekáig 36 óra, on­nan még vagy 600 kilométer vonaton. Az ember végigmutat a par­ti szürke hegyeken: — Nem olyan régen, ezt a vidéket az elnéptelenedés fe­nyegette. Innen ment a legtöbb Fremdarbeiter Nyugat-Német- országba. Most mindenki ma­rad, és egyre jönnek vissza a külföldre szakadtak is. Dalmá­cia gabonája: az idegenforga-“ lom. Elvetették a magját és kikelt. Amit a természet ai egyik oldalon elvont ettől a néptől, azt a másik aldalon visszaadta. Norobáczky Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom