Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-08 / 210. szám

Sokoldalú népművelés Egyre több szó esik mosta­nában arról, hogy a népmű­velés csak úgy juthat el minden emberhez, ha sokré­tű. Ez az igény természtes és egy magasabb minő­ségi fokozatot jelez a nép­művelési munkában. Ma már nem elég mindenkinek ugyanazt adni. Számolni kell, — legyen szó munkás- akadémiáról, TIT rendez­vényről, vagy bármi más­ról — a részveyők művelt­ségi szintjével, érdeklődési körével, életkorával, nemé­vel és még jó néhány ténye­zővel, melyet most kezdünk felfedezni és lassan tudomá­nyos alapossággal felhasz­nálni. Persze nem valami vado- nat új laboratóriumban ki- kísórletezett dolog megisme­réséről és alkalmazáséról van itt szó. A gyakorlati népművelő munka egyes ágainak alkalomszerű elem­zése vezette rá a népműve­léssel foglalkozókat az ár­nyaltabb, sokoldalúbb ren­dezésre. A vásárosnaményi járásban, ahol országos ran­got vívott ki magának a nép­művelés, kisebb „egységek­re” bontva kezdték végezni az utóbbi években, hónapok­ban az ismertterjesztést. Vol­tak általános témák, mint a zene története, ezenbelül a magyar zenekultúra helye és szerepe. Az érdeklődés lemé- rése után azonban igyekez­tek megtalálni a módját, hogy az egyes ismeretterjesz­tő fajtákat főleg azok láto­gassák, akik közelebbről ér­deklődnek az adott téma iránt így alakultak ki a ze­nei, az irodalmi és egyéb kö­rök, melyek az igényekhez mérten alaposabb ismerete­ket nyújtottak. Ezek a körök nem váltak elszigeteltté, ha­nem klubszerűén részt vet­tek a többi kulturális ren­dezvényekben is. Különbözőek az igények, a kívánságok. Hogyan tudja kielégíteni egy-egy művelő­dési otthon, falusi klub min­denki igényét? Kétségtelen, hogy a nép­művelés egyre összetettebbé válik, egyre szélesedik az a bizonyos skála, témában, tar­talomban. Éis a tartalom új formákat is kíván. A máté­szalkai járásban a járási művelődési ház két irodalmi színpada egy év alatt 16 elő­adást tartott, ebből nyolcat a környező falvakban. A két irodalmi színpad azonban a műsorválasztásban és az előadás tolmácsolásában más­más képet mutat. Kétféle igényt próbálnak kielégíteni. Az egyik színpad az irodal­mi műsorok előadásának ha- gyamányos eszközeivel lép a közönség elé. A másik, már a nevében is az újat képvi­seli, kísérleti színpad, mely­nek műsora igényes tartalmi­lag és formailag keresik az újat, hogyan is szólhatnának a legeredményesebben arról, amely a mai embert érdekli, irodalmi ízlését csiszolhatja, az irodalmi műveltséget ma­gasabb fokra emelheti. Mindkettő azonban megma­rad irodalmi színpadnak, nem akar „színházat játsza­ni”. Az iménti példa áll a nép­művelés többi ágára is. Egyúttal szükséges az általá­nos jellegű népművelést vé­gezni, zenét is adni az iroda­lom kedvelőinek és megfor­dítva, avagy természettudo­mányi ismeretet a színjátszás kedvelőinek. Nem könnyű feladat, különösen nem fa­lun, ahol a szakelőadók nem minden ágban találhatók meg. A sokoldalú népműve­lés éppen ezért is megkíván­ja, hogy a községek, járások jobban dolgozzanak össze, egyeztessék az azonos célki­tűzéseket, hogy felkészültebb előadók, színvonalasabb ren­dezvények szóljanak a kö­zönséghez. P. G. II a szorít a munka Három kisebb gyümölcsös­kertet is bejárunk Erdélyi Ele­mér könyvelővel, amig megta­láljuk Kun Barnát, a barabási Béke Termelőszöyetkezet KISZ-szervezetének titkárát. Útközben vontató poroz el mellettünk. Poroz, mert ezt a vidéket nem kényeztette el esőkkel az időjárás. A vonta­tón fiatalemberek, a gép kor­mányát is harminc esztendő alatti férfi markolja. . Az ifjúsági brigád tagjai szállítómunkások — mondja Erdélyi. — Traktoron, nem tu­dom pontosan, négyen vagy öten ülnek a fiatalok közül. Maga a törzsbrigád a gyümöl­csösben van. A mir él beszélni kellene A fák közül itt-ott nótázga- tás, hangos beszéd szűrődik ki. Szüretelik a fehér almát: aranyparment, batult és a töb­bi fajtát. -—.Nem véletlen, hogy nem találtak gyorsan ránk — mondja Kun Barna, a KISZ- titkár, aki egyben a fiatalok brigádjának az irányítója is. — Reggel egy kisebb kertben voltunk. L&apkodtuk a fe­hérárut, meg néhány fáról a körtét. Most már itt vagyunk. Különben a brigád egy része van itt, a többiek a dohánytö­résnél segítenek: ott szorít a munka. Ott szorít a munka... Gyakr ran jelentkezik ez a gondolat kimondva, vagy kimondatlanul a barabási termelőszövetkezet­ben, s ilyenkor a fiatalság tudja, mi a tennivalója. A ba­rabási Béke Termelőszövetke­zetben már a megalakulás évé­ben, 1960-ban is volt ifjúsági munkacsapat. A kezdeti gon­dokhoz akkor az is hozzátarto­zott, hogy a tsz-tagok kilenc­ven hold terület megmunkálá­Tagok és mégsem tagok A fiatalok szorgalmára sokat építenek Barabáson Most már ilyen a nyírkátai határ Gebének nemesek a neve változott meg Tavaly múlt 110 eszetende- je. Augusztus 18-án kát buj­dosó vándor kopogtatott Csa- nády János földbirtokos ge­bei kúriájának ajtaján. Az egyik Vörösmarty Mihály volt, a másikat is jól ismerte a szabadságért küzdő nemzet: Bajza Józsefnek hívták. A szabadságharc leáldozása után rejtegette őket a gyász­ba barult haza: így találtak egy időre menedékét az ak­kori nyíri-szatmári „ősvadon­ban”, Gebén is. Taposva a nyírkátai nagy­szemű, durva homokot, ami­be • láb bokáig süpped, bárhogy erőltettem, nem tud­tam elképzelni Vörösmarty Mihály milyennek látta ezt a vidéket, a hajdani gebei ha­tárt ' Aranyérmet hozó alma kaptak, 1962-ben az Országos Mezőgazdasági Kiállításon új­ra aranyéremmel jutalmazták az almájukat Nagy az öröm most is Nyírkátán. Alig egy héttel ezelőtt a mezőgazdasági ki­állításon, nagydíjjal tüntették ki az almát. Tizénhárom faj­tát mutattak be. — Megmon­dom őszintén nagyon bíztam az almánkban. Amig felöltik a permetező- gépeket, a frissen kevert szerrel, pihen egy kicsit a brigád. — Bizony jóleső ér­zés, ha az ember munkáját ejismerik, — mondja Barta József, a brigád egyik tagja. .— Szép az erkölcsi siker, kezdetnek jó is, csak aztán a zárszámadás se maradjon adós — veszi át a szót Bégá- nyi károly. De csak nem lesz baj, megterem most is holdanként 100-120 mázsa. A gyümölcs súlyától meg­hajlanak az ágak. Cseh Sán­dor dereka egyenes, pedig az ő vállát nyomta először és hosszú éveken át annak a munkának a súlya, amely most gyümölcsöt érlel. Könyv­tára roskadozik a gyümölcs- termesztés szakirodaimától: aki győztesként akar kikerül­ni az ember és a homok har­cából, annak jó fegyvert, a tudás fegyverét kell forgat­nia a kezében. 100 év múlva — Hogy milyen lehetett a gebei határ száz esztendővel ezelőtt? — teszi fel önmagá­nak a kérdést, amikor Vörös­marty korát említem. — Nem tudom. Az öregek, apá­ink tudták. De az nagyon ré­gen volt. Most már ilyen a nyírkátai határ, . Erdelics Imre sát nem vállalták fel. Ezt vette gondjaiba a fiatalság. A csapat bővült, izmosodott, s brigáddá alakult. A termelőszövetkezet vezetősége idejében felismerte azt az erőt, amely a fiatalokban van, ügyességüket, szorgalmu­kat, áldozatkészségüket, ame­lyeknek jó irányba terelésével sok gondtól szabadulhat meg a közös gazdaság. — A fiatalok brigádszerve­zetben vannak, noha többsé­gük nem tagja a termelőszö­vetkezetnek. Eddig is lehetőleg abban a bánásmódban része­sültek mint a szövetkezet tag­jai, azonban mind szükségeseb­bé válik, hogy tsz-tagként él­jenek, dolgozzanak, hogy tel­jes joggal szólhassanak bele a közösség életébe, segítsék sor­sának alakulását, emellett a vezetésben is méltó helyet kapjanak — fejti ki vélemé­nyét Kun Barna. És ezzel a véleménnyel nagyon egyet le­het érteni, bár inkább egyik­másik fiatalnál vetődik fel az a gondolat, hogy ők jól érzik magukat így; együtt dolgoznak, szórakoznak még ki tudja med­dig, de a tagság ne kösse meg őket. Azt hiszem, hogy éppen a kongresszusra készülődés ideje az, amikor erről a dolog­ról is komolyan kell beszél­getniük. Kongresz­szus előtt A barabási Béke Tsz-ben 37 KISZ-tag van, de több mint ötven fiatal dolgozik rendsze­resen. Nagy erő ez, s valóban betöltik a rohambrigád szere­pét. A fiatalok munkájának el­ismerése, jutalmazása npm marad el. Meg is érdemlik. Becsei Miklós például most is szánt, vet traktorával: a leg­jobb traktorosok közé tartozik. Legutóbb céljutalmat kapott. A fiatalok a szállításnál úgy dolgoznak, hogy nincs gond ál­láspénz miatt. Ha kell, az egész napos fárasztó munka után, este vagy akár éjjel is végzik a szállítást, a vagon ki vagy berakodását. Ha szorít a munka..; A csép- lésnél dolgozóknak háromne­gyed része fiatal volt. A ter­melőszövetkezetben 140 holdon termeltek öntözéssel lucernát. Az állványos szénaszárítás si­kere sokban múlt azon, hogy az ifjúság milyen ütemben végzi a szállítást. De problé­ma itt sem akadt. Az ilyen fontos munkára való mozgó­sítás mellett is volt idejük ar­ra, hogy a háztáji kezelésben lévő. mintegy nyolcvan h°M szőlőt a barabási hegyen, ők permetezzenek meg a tagok­nak. Mint mindenütt, a barabási határban is jócskán megvan­nak az őszi tennivalók. Amikor elkészültek a betakarítás, a ve­tés tervei, a fiatalok szorgal­mára sokat épített a termelő­szövetkezet vezetősége. És ők, a KISZ VI. kongresszusára is méltó képpen készülve vállal­ták, s ki is veszik részüket a tennivalókból. Csak a legfon­tosabbakból néhányat: övék lesz a mintegy 30—35 vagon gyümölcs leszüretelésének, fel­dolgozásának többsége. Száz hóid fiatal gyümölcsös fáinak a bekötözése, a nyulkár meg­előzése érdekében. A napra­forgó egy részét kombájnnal takarítják be, de van egy há­zi készítménye napraforgptá- nyér-cséplő gépük is, amelynek segítségével gyorsíthatják a munkát, emellett egészséges napraforgószárat nyernek a gyümölcsfák bekötözéséhez. He Segyen ez idén szűkmarkú­ság Nem kis részük van a fiatal traktorosoknak abban, hogy a 455 hold őszi vetéshez már 300 holdon van előkészítve a magágy. Kalászost nem vetnek késői kapások után. Az előve- temény borsó, árpa. dohány. A vegyszeresen termelt kukorica területére jövőre is ez a fon­tos takarmánynövény kerül. Jól haladnak tehát a mun­kákkal Barabáson. — Meny­nyire segíti elő a szorgalmat az idősebbek és fiatalok köré­ben egyaránt az anyagi érde­keltség fokozása, valóra váltá­sa? Időnként jutalmazások van­nak — mondják a tsz-vezetők. — Premizálás csak a kukori­cánál. A negyven forint körüli munkaegységértékért érde­mes dolgozni. Ezen vitatkoznunk kellett. A munkaegységérték nem rossz, de nincs olyan tele szekér, szokták mondani, amire még ne férne. így van ez a szövet­kezeti tagoknál is. Ki is de­rül mindjárt, hogy tavaly a fá­kon az alma exportminősége 75—80 százalékos volt, s csak 54 százaléka ment el ebhen a minőségben. Ha már az idei év tervtárgyaló • közgyűlésén ennyire szűkmarkúak voltak a premizálással, most jó lenne, nem késő, bátran alkalmazni a céljutalmakat a szüretnél, egyéb betakarításnál. Ez még jobb kedvre, nagyobb szorga­lomra serkentené a termelőszö­vetkezet tagjait, köztük a fia­talokat is. Samu András FAVÄGÖ — Ez az első gyümölcsös Nyírkátán. Nem, nem! Akkor még Gebének hívták, húsz esztendővel ezelőtt, — mond­ja egy magas, már korosabb férfi és karjával nagy ívben mutat körbe. Cseh Sándor a neve. — Ez a 14 hold volt, magam ültettem. Ma, közel 100 hold gyümölcsöse van csak a közös gazdaságnak, mert ha nehéz is a kezdet, ami jó, az követőkre talál: a kátai udvarokon, kertekben szinte kivétel nélkül minde­nütt virul az alma. Végigjár­juk a tsz filmáskertjét. A szüretelők még az utolsó si­mításokat végzik. Tiszta, jól ápolt gyümölcsös. Mindez ar­ról tanúskodik, hogy hozzáér­tő kezek művelik. Cseh Sán­dor a nyírkátai Rákóczi Tsz megbecsült gyümölcsksertész brigádvezetője. Húsz éve dol­gozik a gyümölcsösben, is­meri az almatermesztés min­den fogását, a szakszerű mű­velés különböző módozatait. Az odaadó munka meghoz­ta a gyümölcsét. 1959-ben a budapesti mezőgazdasági kiál­lításon nagydijat nyert a nyírkátai alma. A megkezdett úton továbbhaladtak. 1961- ben az erfurti kertészeti vi­lágkiállításon aranyérmet B izonyára mindenki is­meri falujában, s min­den faluban akad ilygn meg­öregedett ember. A sors ke­gyelme — vagy szeszélye? — itt felejtette, susinka ráncosra aszalta és próbaként kivetette arra a mezőre, ahol csak a jóindulat és megértés fü­vén élhetnek mindazok, akik ilyen öregen is élni akarnak. A mi falunkban is volt belő­le egy, éles fejszéjét inas kar­ján tartotta, s mindig kész volt aprófát hasogatni, ha nem is pénzért, de egy falás ételért, egy korty italért. Bi­zonyára ruhához is így jutott egyszer, mert én csak egyet­len öltönyt láttam azon az emberen. A község éttermének udva­rán találkoztam vele, hátul, az udvar mélyén. Talán meg se látom, hiszen olyan csen­desen húzódott meg az ala­csony rönk árnyékában, ö rámköszönt, mondta, hogy jó napot adjon nekem az ó is­tene. — Jónapot! — fogadtam. Szótlanul nézett rám. Mert már nem volt mondanivalója. Feladata tulajdonképpen ennyi. Esetleg még az, hogy felhasogatja a fát, miután rö­vid darabkákra elfürészelte. Ehhez igazgatja életét. Reg­gel, vagy este élezi a fej­széjét, hajtogatja fűrésze fo­gait? Talán inkább reggel. Az öregemberek keveset al­szanak és hamar elfáradnak, bizonyára hát, hogy korán lefekszik, s hamar kibújik az ágyból az én emberem is. S mert, hogy a köszönése az előbbre való, még a favágás­nál is? Istenem, ez nagyon egyszerű. Amennyit ő keres két kezével ebben a korban, az kevés. Nyolcvanhét éves, azt mondta, de ennyit ki is láttam belőle. Naponta két mázsát hasogat apróra, ez nyolc forintjával annyit je­lent, hogy belőle megélni le­hetetlen. (De annyi fát felha­sogatott már életében, hogy bizony alig maradt ereje mostanra.) Köszönt hát, hogy jónak tartsák az emberek, s megszánják, amikor éhet és szomjat érez. Hangjában nincs koldulás. S nem is koldul ő. Ha elfo­gad reggelente háromcentnyi sziivpriumot, délben egy po­hár sört, este pedig két de­ci bort, azt csak a barátság kedvéért teszi. Mert barát­kozni nagyon szeret az öreg. Akkor még a szíve is kiöm­lik, s pár mondatot szól ma­gáról. Inkább életéről, a mostaniról, mert olyan ez az ember, mintha nem is lenne múltja. Mintha soha sem lett volna fiatal. Mintha mindig ilyen bozontos ősz szemöldök- pár mögül nézné a világot: a fákat, melyket aztán nagy dühvei felhasogatott, az embe­reket, akiket szeretettel kö­szönt. Asszonyát, gyermekeit rég eltemette. Él még egy lánya, azzal lakik. Kimossa fehérne­műjét, bevett ágyát, s ha nagyon későre marad, mert a barátság több pohár borig tartott, s ha ez télen törté­nik meg, akkor tüzet gyújt, hogy meleg fogadja az öreget. — Mást nem kérek tőle. Pénz nekem minek? — mond­ja az öreg. Vizsgálódva néz. Talán vo­násaimat akarja megtartani emléknek. Azt mondta, ha meghal az ember, akkor majd azokkal kell beszélget­nie, akiket szeretett, s meg­ismert az életben, s akiknek jól megjegyezte az arcát. — Mondom én mindig, hogy jók az emberek, ha mi is jók vagyunk hozzáiuk — « bölcsessége árad tekintetéből felém. — Nehéz az élet? — kér­dem, s a mezőre gondolok, arra a hatalmas pusztaságra, ahová sorsa kivetette az öre­get, s ahol hasonlókból egyre kevesebbet találsz. De ő még itt van. Keresi a jóindulatot, a megértő szót, a kanálnyi meleg ételt, s abból az italból egy kor­tyot, amely színesebb ködöt terít a múltjára, sorsára. — Pali bácsi, elhűl az éte­le! — Kövérkés, derék férfi szól le az ámbitusról. Jól MEGfEGYZÉS: Miért sablonos? Tizennégymillió forint ér­tékű munkaverseny felaján­lást tettek év elején Nyíregy­háza ipari üzemei. ígérték: a munkák jobb megszervezé­sével, a tervek indokolt túl­teljesítésével, a selejt csök­kentésével és jobb anyaggaz­dálkodással ilyen jelentős összeget nyernek tizenkét hó­nap alat. A félévi mérleg nem mutatott rossz képet: adott szavuknak arányosan eleget tettek. Mégis szóvá kell ten­nünk egy visszahúzó jelen­séget. Azt, hogy több válla­latnál kevésbé támaszkodnak a munkaversenyben rejlő le­hetőségekre. Nemrég állapí­totta meg' a városi pártbizott­ság: hiányzik az ötletesség a munkayersenyből, sok he­lyütt kezd sablonossá, ér­dektelenné válni ez a moz­galom. Sőt, a textilruházati, a patyolat és más vállalatok­nál nyoma sincs a munka- versenynek. Érdekes helyzet állt elő: amig számbelileg és tartal­milag is fejlődik a szocialis­ta brigádmozgalom a város­ban — ma már 76 okleveles brigád van! — addig a ha­gyományos versengés vissza­esett. Miért? Talán azért, mert csökkent volna az ér­deklődés? Korántsem. A „szocialista brigádon kívü­liek” is szívesen kelnének vetélkedésre egymással a magasabb teljesítményekért, hiszen közvetlen anyagi ér­dekűik is fűződik hozzá. Ugyanakkor egyes gazdasági vezetők megfeledkeznek ró­luk s figyelmüket jobbára a szocialista brigádokra irá­nyítják. Pedig a legtöbben tudják, hogy a magasabb szintű, a szocialista brigád­mozgalomban kialakuló ver­senynek a hagyományos ve­télkedés — párosverseny, üzemrészek közötti verseny — az eiőiskolája. Már csak azért is szót érdemel ez a jelenség, mert sűrűn hallani olyan kijelentéseket: nálunk nincs meg a szocialista bri­gádmozgalom feltétele, az emberek szétszórtan végzik munkájukat s a teljesítmény sem hasonlítható Össze. Több ember esetében talán ez így van, de két embernél már lehet találni viszonyítá­si alapot. Persze mindehhez az szük­séges, hogy a gazgasági, szakszervezeti vezetők to­vább fejlesszék a hagyomá­nyos, szélesebb réteget érintő munkaversenyt. Keressék az érdeklődés felkeltésének, fo­kozásénak új formáit s ter­mészetesen ne mulasszák el a rendszeres értékelést. így élővé, mozgalmassá lehet tenni a vetélkedést, melynek során az anyagi érdekhez fel­nőhet az erkölcsi siker érté­ke is. Éppen a nyíregyházi üze­mek első félévi munkája bi­zonyítja: a munkaverseny kiapadhatatlan forrása az eredmények fokozásának. Nemcsak 14, de ennél sokkal több millió forintot lehet „fogni” vele. Angyal Sándor táplált, szeme zsíros üregben fénylik. Ki hinné róla, hogy félti az öreg favágó ételét az elhűléstől? Pedig félti. Mert a gondoskodó szeretetében kevésnyi harag vegyül. Megyek... Már mért ne mennék? — zsörtölődik Pali bácsi, s nyálával együtt in­dul lépte. Nyel nagyokat, bi­zonyára már megéhezett. Ádámcsutkája úgy táncol ki­aszott bőre alatt, mint lába a lepuffant, s elhevert hasított fadarabok közt. S mint ahogyan észrevét­lenül kanalazza meleg leve­sét, a főzeléket és a húst* olyan hangtalanul temetkez­nek el az emberek, talán senki sem veszi majd észre* hogy kihaltak, nincsenek többé. Csak voltak, hiszen ma­gam is többüket nagyon jól ismertem, egyet szülőfalum­ból, a másikkal Szendrőn ta­lálkoztam, de az is lehet* hogy Kövesden, vagy a jász­sági Apátiban, s láttam egyet még valahol a Nyírségben, de a falu nevére már nem em­lékszem. Baráth Bajor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom