Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-23 / 223. szám

seken tett ígéretüket. Egy do­log a fontos: mindenütt nevez­zék meg a felelősöket is egy- egy vállalás teljesítéséért s a határidő elteltével kérjék szá­mon tőlük a végzett munkát, így nem állnak tanácstalanul a fiatalok munkakezdéskor, ha­nem tudják, hol van rájuk szükség. — Mikor lesz a megyei küldöttértekezlet ? — Október húszadikától no­vember 12-ig tartjuk a járási küldöttértekezleteket, majd no­vember 24-én a megyeit Nyír­egyházán. Úgy véljük, ha a hátra lévő alapszervezeti veze­tőségválasztásokat továbbra is kellően segítik a felnőttek s ha a fiatalok nem feledkeznek meg ünnepélyes vállalásaik, terveik valóra váltásáról, úgy megyénk küldöttei szép ered­ményekről adhatnak számot a KISZ VI. kongresszusán. A. S. Az Öntöde Vállalat 4. szá­mú telepének, — ismertebb nevén a Kisvárdai Vulkánnak — ebben az évben egyik leg­jelentősebb feladatai közé tartozik a selejt csökkentése. Aki Ismeri az öntödéket és tudja, hogy ott a selejt szá­mos formában jelentkezik, megérti, egy év alatt több mint 3 százalékos minőségja­vulást elérni nem könnyű do­log. SZÁZALÉKOK ÉS EMBEREK De nézzük a tényeket: a Vulkánnak 1963-ban összse- lejtje 12,89 százalék volt. 1964-re az előirányzat 9,6 százalék. Az első fél év mér­lege azt mutatja, hogy bár nem érték el ezt a szintet, mégis erősen megközelítették. A selejt 9,68 százalék volt, ÚlfTÓK Gylmesl Jenő és P. Szab j 1st ván szerelők egy régi bánya- mozdonyt alakítottak át a de mecsevi keményítőgyár belső szállításainak olcsóbbá, könnyebbé tételéhez. Hammel felv. az eltelt kilenc hónap alatt viszont ez a szám rfvár 9,3 százalékra csökkent. A technológiai osztályon Búza Barna osztályvezető író­asztalát hárman üljük körbe. A harmadig partner beszélge­tésünkben Makim- Laios mű­szaki fejlesztő. Ök mondják el, mit tettek azért, hogy a gyár kíláböijoh abból s ká­tyúból, amelyet a magas se­lejtszázalék jelentett. — Első és legfontosabb fel­adatunknak tartottuk, selejt- csökkentési tervet készíteni. És nemcsak számokat, száza­lékot írtunk a papírra, ha­nem neveket is és ezekkel az emberekkel nem egyszer meg­beszéltük, kinek mi a felada­ta, ki miért felelős. A mag- fővési sejejtért az öntödében hárman is felelősek. Ennek magyarázata, hogy egyike a legjelentősebb területnek, ahol fokozottabb mértékben vi­gyázni kell. EGY HIBALEHE­TŐSÉG ELKE­RÜLÉSÉVEL 576 EZRES HASZON A főtechnológus előtt jegy­zőkönyvek, grafikonok hever­nek, ezekből bizonyítja a fel­adatok nagyságát, az ered­ményeket. — 1963-ban a magíözési se­lejt 198 tonna, azaz 2,57 szá­zalék volt. Az idei előirányzat 2,3 százalék és jelenleg, tart­juk ezt a szintet, sőt már­ciusban 1,84, májusban 2,09 százalékot értünk el. Féléves átlagban a tavalyi szinthez viszonyítva, csak ennél az egy hibalehetőségnél értéke­sítési áron 576 ezer forintot takarítottunk meg. Kétségtelen, a selejl elleni harcban az üzemekben leg­fontosabb taktikai eszköz a jó technológiai utasítás, a gondos gyártástervezés. a kisvárdai üzemben mindez megvan, de akad még más is, amire már Makiár Lajos hív­ta fel a figyelmet. Idézőjelben a ..selejtgyártásnak” vannak szubjektív tényezői is. — Mi hiába készítünk pon­tos. gyártási utasítást, ha azokat a műhelyekben nem tartják meg. Nagy gondot for­dítottunk ezért arra, hogy a technológiai fegyelmet min­denki mindenütt megtartsa. Aránytalanul magas volt pél­dául az öntési selejtünk, és ennek oka a7, hogy a dolgo­zók sok esetben nem végez­ték el jól a salakozást, a vasnak alacsony volt ez öntési hőfoka. Ennek megszüntetésé­re két módot találtunk. Elő­ször is olyan emberre bíztuk az öntés irányítását, aki erős kézzel megkövetelte a fe­###változnak a feladatok Túri Sándor nyomában Paszabon Élt Paszabon egy néptaní­tó, akinek nevét megismerte az ország. A paszabi kis is­kola vezető-tanítója, vagy ha úgy tetszik, igazgatója volt. Ezenkívül néprajzi gyűjtő, felcser, igazságtevő, tudós és kísérletező és még vala­mi, amiből mindez fakad­hatott: igaz ember. Túri Sándor. A paszabi iskola igazgatói szobájának ajtaján ez a táb­la fogad: „Túri Sándor igazgató.” Lehetséges? Hiszen a fá­radhatatlan embert 1959 ja­nuárjában elvitte kegyetlen betegsége. Kiderül, hogy a nagy előd munkáját a fia folytatja, if­jabb Túri Sándor. És nem­csak az apa nevével, Hanem szellemével is, Mérhetetlen az az anyag, amit az idősebb Túri Sándor 1910 óta összegyűjtött. Nép­szokások, mesék, feledésre ítélt munkafolyamatok irdat­lan tárházát hordta össze bámulatos kitartással. A rendszerezéshez már nem volt ereje. Sajnos, az anyag nagyrésze még mindig ki­adatlan. De van, ami köz­kinccsé válik. Az iskola nagy tantermében üvegtá­rók mögött mint valami ki­sebbfajta múzeumban, állan­dó kiállítás segíti a gyer­mekek tanítását. Hevenyé­szett múzeum ez is, az ős­ember szerszámaitól a kö­zelmúlt paraszti gazdálkodá­sának eszközéig sok min­dent láthatunk itt. A terem, amiben száz- százhúsz gyermeket tanított időnként, gondolkodásra készteti a belépőt. Van itt a levegőben valami ünnepi hangulat. Szinte várja az ember, hogy a következő pillanat­ban belép az idős tanító, s nyugodt, erős, barátságos hangján megszólal: — No, gyerekek, találta­tok, hallottatok-e valami ér­dekeset? Mert néprajzi gyűjtőmun­kájába bevonta az egész is­kolát. Felcser volt, gyógyított mindent és mindenkit. „Ku- ruzslónak” is csúfolták, akik nem ismerték, vagy irigyel­ték. De nem pénzért tette, hanem emberségből. Végte­lenül szerette az embert, órákig hallgatta őket, renge­teg emberen segített. Orvos­barátai voltak, akik megér­tették őt. Egyszer egy fiatal lány ke­reste fel, akinek mellét fel­sebezte egy amerikai csomag­ból kikerült használt mell­tartó. Enyhe fertőzést ka­pott, szégyellt orvoshoz men­ni. De idős tanítójában bí­zott. Semmi sem példázza jobban, ki volt Túri Sándor Paszabon. ★ Még híre hamva sem volt a politechnikai oktatásnak, — az 1930-as években —, már a gyakorlati életre ne­velte a gyerekeket. Gyalu- padja, szerszámai szolgáltak alapul, nomeg a kis kert. Gazdasági iskolákat szerve­zett, gazdálkodni tanította a falu nagyon-nagyon szegény parasztságát. Énekkarba tö­mörítetté, akiket lehetett. Vándorkönyvtára kézröl­kézre járt. Tanácsára Margit leánya megalapította a háziipart a faluban. A paszabi szőttes ma már talán fogalom, első darabjai itt készültek az is­kola egyik termében, né­hány falubeli asszony segít­ségével. Később egy istállót alakítottak át szövőházzá. Amikor az iskolát államo­sították, — addig református volt —, senki se ellenkezett a gyűlésen. Csupán az egyik parasztasszony szólalt fel imigyen: — Kéremszépen, ez az is­kola eddig is ragyogott a tisztaságtól. Minek ezt álla­mosítani? Ezután is tiszta lett volna, államosítás nél­kül. Ezt a tisztasági szenve­délyt örökölte az ifjabb Tuti Sándor is. Az iskola: mint a patika. És tiszta a falu utcája, tiszták a porták, jó végig­menni a főúton.-*• Ifjabb Túri Sándort 1952- ben (a dátum már nem pon­tos), bevették a termelőszö­vetkezetbe. Rábízták a tsz csikóit, azokat gondozta tár­sadalmi munkában az iskola udvarán. Meg is rótta érte a szövetkezetét az akkori új­ság. De 1956-ig mégis tagja maradt a tsz-nek. És ma? Változnak az idők, változ­nak a feladatok. Két tanerő helyett kilenc pedagógus, két óvónő tartozik ifjabb Túri Sándorhoz. Többet tudni, többet nyújtani... ma már nem egy ember vállára ne­hezedik a község minden gondja. Ifjabb Túri Sándor­nak már nem kell hajnali négykor felkelnie, de számá­ra sincs munkaidő. Hétköz­nap, vasárnap ... egyre- megy. Nagy örökséget kapott; apja örökét. Még csak az elején jár sa­ját munkájának. De már lát­szik: érzi a felelősségét. Sipkay Barna 1964. szeptember 23. Százezer fiatal érdekében P*«Tplíreté« Diczkó József elvtárssal, a KISZ megyei bizottságának első titkárával nek: egy-egy nap 45 ezer darab téglát gyártanak terven felül. Öröm számunkra, hogy több helyen fokozottabb önképzésre vállalkoznak: bővül a mezőgazdasági szaktanfolyamok, az Isme­retterjesztő előadások köre, mind több fiatal jelentkezik a kihelyezett technikumi osztá­■ lyokba. — Hogyan vesznek részt a fiatalok kongresszusi előkészületeiben a vezetők, az idősebbek? — Az utóbbi négy évben vég­zett munka bizonyítja, hogy hasznos kötelesség a fiatalok­, kai foglalkozni. Ezért szinte minden alapszervezeti gyűlé- : sünkön jelen vannak a párt, a tanács- és a gazdasági vezetők s a felbukkanó problémákra nyomban választ adnak, meg­mutatva a lehetőségeket az if­júságnak. Ma már elvétve találkozni „fiatal-elleneséggel”, szí­vesen segítik az ifjúsági brigádok alakítását, • területet adnak nekik, ahol ' dolgozhatnak s az elvégzett munka után jutalmaznak is. 1 Úgy mondhatnám: a vezetőség- : újjáválasztás valóságos ünnep ; a falvakban, az egész község eseménye. 1 — Miként halad a veze­tőség megerősítése? — Jogos kérdés, hiszen je­■ lenleg megyénkben a KISZ-ta­• gok túlnyomó többsége 20 éven aluli, részben azért mert az „idősebbek” nem találják meg igényeik kielégítését. Ezért tekintélyes, szakmailag képzett, kellő gyakorlattal rendelkező fiatalokat vo­nunk a KlSZ-vczctősfr- > gekbe. 1 Szeretnénk, ha a falusi peda- 1 gógusok és főleg a fiatal agrár­értelmiségiek sem vonakodná­nak a vezetőségben való rész­• vételtől. Velük könnyebben le- ‘ hetne megvalósítani a mostani szép terveket a munkában, a művelődésben, az ifjúság neve- ; lésében. Találni még a nyír- : jákóihoz hasonló példát: itt ' néhány fegyelmezetlen, ittas fiatal "zavarta a vezetőségújjá- " választást. Az ilyen községek- ' ben fokozott mértékben lenne • szükség a helybeli értelmiség rendszeres munkájára. — Megmarad-e az ünne­pi hangulat a hétköengpok­' ra *s­— Sorra érkeznek a jelenté- . sek arról, hogy a fiatalok _be- - csülettel teljesítik a taggyűlé­Szeplember elseje óta Sza­bó! cs-Szatmár megye 350 KlSZ-alapszervezetében tartot­tak vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűléseket. A tapasz­talatról kérdeztük Diczkó Jó- Ésef elvtársat, a párt megyei végrehajtó bizottságának tag­ját. a KISZ megyei bizottságá­nak első titkárát. — Október közepéig nyolc- *eáz alapszervezetben 4 ezer vezetőségi tagot és 2100 kül- .döttet választ megyénk har­mincötezer KISZ-tagja. Mégis azt kell mondanom, hogy ennél sokkal több fiatal őröméről és gondjairól esik szó ezeken a gyűlése­ken, hiszen megyénkben a KiSZ-korosztálybeliek száma eléri a százezret. B hét végére elérkezik az új­jáválasztás „félideje”. Tapasz­talataink közül elsőként azt •melném ki: a* utóbbi négy évben je­lentősen emelkedett fiatal­jaink politikai öntudata. Jelzi ezt egyebek között az is, hogy bár mindenütt mérlegelik a művelődés, a szórakozás, ál­talában az együttélés problé­máit, a legnagyobb érdeklődés a közvetlen termelési kérdések iránt nyilvánul meg. A közös­ségi nevelés eredménye, hogy az eddigi vezetőség újjáválasztó gyűléseken a fiatalok gátlások nélkül, bátran vetették fel a Hibákat, s mindjárt hozzátették elképzeléseiket, vállalásaikat. Érződik, hogy például a falun fílarádt fiatalok eljegyezték ma­gukat a termelőszövetkezettel s azt akarják, hogy gyorsabban erősödjenek a közös gazdasá­gok. Ezért teszik meg vállalá­saikat ezúttal is a KISZ VI. kongresszusa tiszteletére. — Általában mire irá­nyulnak ezek a felajánlá­sok ? — Üzemeinkben az éves terv teljesítésére, tsz-einkben pedig az ős2i betakarítás segítésére. A nagyhalászi Petőfi Tsz-ben például éppen a taggyűlésen ígérték a fiatalok, hogy ősszel újabb 60 hold törpealmást te­lepítenek, emellett betakarítják a termést 55 hold burgonyatáb­lán, 20 kh kukoricáson és 20 hold cukorrépán. Tornyospál­cán a dohánytörésre alakult if­júsági brigád, míg az Aporliget —ujtanyai fiatalok társadalmi munkában már ét is adtak 30 mázsa kitűnő minőségű do­hányt. Sok hasonló példát le­hetne felsorolni az iparból is. A nyírbogdányi gyár ifjúmun­kásai a társadalmi tulajdon fe­lett vállaltak védnökséget, Ígér­ték, hogy a laboratóriumi fia­talok ügy végzik a minőségi el­lenőrzést. hogy ne érkezzék reklamáció s ne kelljen a tava­lyihoz hasonlóan 240 ezer fo­rint kártérítést fizetni. A ti- szaberceli téglagyárban kong­resszusi vasárnapokat szervez­Kevesebb selejt — jó taktikával Tapasztalatok a Kisvárdai Vulkánban gyeimet, másrészt a dolgozó­kat anyagilag érdekeltté tet­tük a selejt csökkentésében. Az „erőskezű” embert, Szajc István technológust az öntödében homokhegyek, és öntőszekrények között lehet megtalálni. Április elsejétől irányítója és vezetője az ön- tőbrigádnak. öthónapos gya­korlati tevékenységéről ő ma­ga keveset, de a szé' iők an­nál többet mondana*. PREMIUM VAGY KART cRÍTÉS? — Tavaly november elsején az öntési selejtünk 4,84 szá­zalék, áprilisban már 4,10 százalék, augusztus 1-én az előirányzat 3,85 százalék volt. Jelenleg 3 százalék körül tar­tunk. Mit lettem? Mindennap „kiselőadást” tartottam az embereknek, megértettem ve­lük, hogy a vas hőfoka, a salakozás mennyire fontos. Nevelőmunkámban nagyon nagy segítség a prémium- rendszer. Aki az előirányzott százalék alatt termel sélejtet, prémiumot kap. Aki túlha­ladja a plafont, kártérítést fi­zet. És hát ki szeret kártérí­tést fizetni? Olyan ember, aki kártérítést fizet nagyon kevés van a műhelyben, annál több olyan, aki hónap végén két- háromszáz forinttal visz háza nagyobb fizetést. A Vulkánban nem túlzás ha azt mondjuk: a selejtcsök- kentés ebben az évbeli moz­galommá, társadalmi üggyé vált. Jó példa erre, hogy a munka- és szocialista brigá­dok éves szinten kivétel nél­kül vállalták a selejtcsökken- tést. Tizenhárom brigád fél év alatt 434 ezer forintot ta­karított meg, ami százalékban, kifejezve annyit jelent, hogy a szürkeöntödében 0,67 saá- zalékkal, a temperöntődében 2,41 százalékkal és másutt is 1—2 százalékkal csökkent a selejt. AZ EREDMÉNY: PLUSZ 250Ö NÉGYZETMÉ­TER RADIÁTOR Ötvös József, a gyár igazga­tója a harmadik negyedév, egyben az eltelt kilenc hónap tervteljesítéséről így nyilat­kozik: — Radiátorból 2500 négyzet- méterrel gyártunk többet a tervezettnél, temperöntvény- nél, satunál 100 százalékra teljesítjük a tervet. fez az eredmény legfénye­sebb bizonyítéka annak, hogy a selejt ellen, a minőség fo­kozásáért folytatott munka sikerrel járt. Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom