Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-19 / 220. szám

Változó ifjúság Gondolatok a nagyecsedi KISZ vezetőségváiasztó gyűlésről A gépek jobb hasznosítása a termelőszövetkezetekben Látszott az arcokon, érző­dött a hangulaton, hogy ré­gen találkozott itt, így Nagy- ecsed fiatalsága, mint ezen a KISZ vezetőségválasztó tag­gyűlésen és jó ideje annak is, hogy a községi pártbi­zottság, a pártalapszerveze- tek, a tanács, a termelőszö­vetkezet vezetői, tagjai olyan jóleső közelségbe kerültek az ifjúsággal, mint azon az es­tén. Sokan voltak ott a gyű­lésen, köztük egyszerű, fej­kendős nénikék is, és még többen kint az utcán, nem KISZ-ista fiatalok, akik két óra hosszán át ott álltak az ablakok előtt — nem fértek be a terembe. Ha nem ra­gaszkodnánk a KISZ-gyűlés fogalmához, bátran mondhat­nánk, hogy a teremben és a termen kívül összegyűltek a község fiataljainak a veze­tőit választották. Mert KISZ- tag — a községi alapszerve­zetben 84-en vannak — csak egyharmada lehetett az ott- lévő fiatalságnak. Néhány ellentmondás alap­ján vált figyelemre méltóvá, tanulságossá az ecsedi fiata­lok találkozása. Például is­merték a Rákóczi Tsz KISZ- brigádjának termelési ered­ményei amelyek nyomán el­nyerték az ifjúsági szövetség központi bizottságának ver­seny zászlaját, s jutalmul tv- késZüléket is kaptak. Ugyan­akkor, a négy év munkáját értékelő beszámoló az utóbbi két évről — éppen a brigád megerősödésének idejéről — többször hangoztatta, s orré tért ki több felszólaló is: a KISZ-szervezet életében nagy hanyatlás következett be, s az idén érte el mély­pontját. Ez a tagok számá­ban is éreztette hatását: 1958-ban 16-an alapították meg az alapszervezetet, 1960- ban már 240-en Voltak, vi­szont tavaly 112-re, az idén 84-re csökkent a KISZ-dsták száma. Korántsem arról volt sző, hogy a nagyecsedi fiatalok tömegesen elhagyták a köz­séget: ma is mintegy 1500— 1800 KISZ-korosztályú fiatal él Nagyeceeden. Másról volt szó, s az őszinte szavakkal el is hangzott a gyűlésen. Az utóbbi időben a községi alap- szervezet vezetői elszakadtak a fiataloktól, s maguk szűk körében éltek, inkább: szó­rakoztak. És ez utóbbi sok­szor súrolta vagy átlépte az ifjúsági élet normáinak hatá­rát. A KISZ-ben lévő fiata­lók többsége, elsősorban en­nek következeiében és szer­vezeti élét híján, hátat for­dított az alapszervezetnek — a magukról megfeledkezett vezetőségi tagoknak. Az ál­talános iskolából kikerült út­törők nem találták meg he­lyüket; nem vonzotta őket a zilált állapotú szervezet. így maradtak meg viszonylag kevesen a KISZ-ben, s ezek­nek magvát alkotta a terme- j lőszövetkezet ifjúsági brigád­ja, ők keresték a párt- gaz­dasági- és tanácsvezetők se­gítségével a kibontakozás út­ját. Tudom, kicsit ünneprontás, s nem feltétlenül ildomos a vezetőségválasztó ifjúsági gyűléshez a gondok bogozga- tása. De ezt elsősorban áz ecsediek tették meg és na­gyon helyesen, mert csakis a hibák őszinte feltárása se- gíthéti őket, a megválasztott új vezetőséget az út megtalá­lásában, abban, hogy elkö­vetkező összejöveteleik, ta­nácskozásaik vagy szórakozá­saik alkalmával a ina még ablak alatt várakozva érdek­lődő többi fital is körükben legyen — jó barátként, paj­tásként, majd a szövetség tagjaként. Pontosan az abla­kok előtt állók figyelmeztet­Áldoií Istvánnak, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetőjének nyilatkozata nek: érdekli a fiatalokat, na­gyon is érdekli saját sorsuk környezetük, a közösségben betöltött vagy betöltésre váró feladatuk, jelenük és jövőjük egyaránt. Egyébként többen mondták el véleményüket a felnőttel; közül felszólalásaikban, mint a fiatalok. Egyik idős bácsi mondotta: — Keressétek, ta­láljatok meg életetek helyes útját; mi nem akarjuk azt megszabni, de fogadjátok el segítségünket. És tanuljatok, tanuljatok többet. Most ta­nuljatok, nem úgy mint mi, akik ebben a korban haj­iunk a könyvek fölé. Erről szóltak mások is, er­ről beszélt Kállai Sándor, az MSZMP megyei bizottsá­gának titkára is, akit a fia­talok vendégként hívtak meg gyűlésükre. Kállai elvtárs emlékeztetett arra, hogy más feladata van ma a nagyecse­di ifjúságnak mint volt a MADlSZ-ban lelkesen tevé­kenykedő bátyjaiknak, test­véreiknek. Sokkal könnyebb körülmények között készül­hetnék az élétre, mint az immár deresedő hajú elő­deik. A saját munkájuk nyo­mán is egyre javuló életkö­rülmények között tanulhat­nak, művelődhetnek, szóra­kozhatnak — formálhatják önmagukban az új típusú embert. — Mert — mint Básti Ágóston, a tsz elnöke is mondotta —- az ifjúsági szövetség nem csupán politi­kai, hanem erkölcsi testület is, és soraiban kell kikristá­lyosodnia a szocialista kö­zösségi szellemnek. A nagyecsedi vezetőségvá­lasztó KISZ-taggyűlés tanul­ságot adott a község vezetői­nek: a fiatalok realisták az élet jelenségeinek megítélésé­ben, tudnak lelkesedni kis és nagyobb célokért egy­aránt. Ezt a tulajdonságukat, ezt a kincset nem jól kama­toztatni — bűn a holnappal, a jövővel szemben. Mint ahogy a termelőszövetkezeti ifjúsági brigád tagjai, mel­lettük sok-sok más fiatal dicséretesen helytállnak a munkában, részt vállalnak a feladatok nehezéből úgy, égy akarattal képesek a tanulás­ban, a művelődésben, a szer­vezeti életben sókkal többet elérni mint eddig. Ehhez egy dologra van szükség: a fel­nőttek, a községi vezetők egy pillanatra se vonják el jószándékú, megértő, segítő kezüket, egy pillanatra se váljon számukra közömbössé az ifjúság Ugye. Samu András A termelőszövetkezetek gép­parkja rohamosan növekszik. Különösen nagy fordulatot jelent e téren a gépállomások gépeinek eladása. Ezért a jobb munkaszervezés, a he­lyes karbantartás és javítás sokkal inkább előtérbe kerül mint eddig. A Kelet-Magyar- szág részére erről az alábbi nyilatkozatot adta Áldott Ist­ván, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője: — A termelőszövetkezetek felnőttek ahhoz, hogy önálló­an gépesítsék gazdaságaikat. Többségük megerősödött gaz­daságilag és kinevelődött a szükséges szakembergárda is. Az igazi vizsga most lesz # Megyénkben különösen két járásban — csengeri és tisza* löki — változott meg a szö­vetkezeti gépesítés helyzete. Ez év elején itt adtuk át erő-, és munkagépeinket a termelő­szövetkezeteknek. Tapaszta­lataink szerint a megkétsze­reződött gépállománnyal is jól boldogultak a szövetkeze­tek a tavaszi és nyári mun­kák idején. A munka dandárja, az iga­zi vizsga azonban most kez­dődik. Az őszi munkacsúcs az, amikor a hozzáértés el­dől. A több, mint tizenöt éves gépállomási tapasztalatainkból szeretnénk néhány gondola­tot elmondani. Az őszi munka a gépek számára a betakarítási szál­lításokkal, valamint a műtrá­gya és vetőmagszállítások­kal kezdődik. A szál­lítási munkán belül jól össze kell hangolni a gépi és kézi munka arányát. A gépek ne álljanak rakódómunkás hiá­nyában, de az emberek sem avégett, hogy a gép későn fordul. Ennek jó megszerve­zése valóságos matematikai feladat. A fuvarozási távol­ságot, a gépek sebességét, a rakodási és larakodási időt kiszámolva kell a gépek és emberek számát megállapíta­ni. Tapasztalataink szerint az a jó megoldás, ha gyors és lassú járatú gépek vegyesen szállítanak. Egy vontai óhoz mi három pótkocsit javaso­lunk. Egyre felrakodnak, egy utazik, egyről pedig lerakod­nak. A felrakásnál általában több emberre van szükség, mint a lerakásnál. Emberek ne utazgassanak oda-vissza a vóntatóvsl. Az ilyen szerve­zés sok üresidőveí jár. Ne az elnök irányítsa a gépeket A szállítás szervezésénél bi­zonyos fontossági sorrendet kell betartani. Például a nagy értékű, fagy érzékeny almát felsősorban kell elszállítani. Ahová őSZi kalászost akartiäk vetni, onnan a szállítás előbb­re való, mint annak a ku­koricának, cukorrépának be- hordása, ami után tavaszi ke­rül. A szállítással egyidőben Vetőszántást is kell végezni, sőt vetni is. Ez a másik arány Eltűnt egy szeg az üzem­ben. Hogy ki lopta el, nem tudják. — Na és? Azt mondod, elloptak egy szeget. Talán azt hiszed, hogy nélküle nem élünk meg?! — kér­dezte a Munkás. — Micso­da ötlet! Ha egy kalapácsot lopnának el, az már más. De egy szeg, ugyan! Eltűnt egy kalapács. Hogy ki lopta el, nem tud­ják. — Na és? Azt mondod, elloptak egy kalapácsot! Talán azt hiszed, hogy ka­lapács nélkül nem tudunk dolgozni? — kérdezte a Mester. — Micsoda felfo­gás! Ha egy forgantyusten- gelyt lopnának el, az igen! Ellopták. Hogy ki — nem tudják. — Na és? Talán egy nyamvadt forgantyusten- gely miatt leáll a terme­lés? Fenét, — így a Műve­zető... Ha-ha-ha, még ilyet! Ha egy turbinát lopnának amit gondos mérlegeléssel kell megállapítani. Vagyis hány erőgép végezzen szállítást, mennyi szántást és Vetést, hogy egyik munka se késsen, illetve egyik a másikat ne akadályozza. Ki végezze ezt az irányí­tást? Semmi esetre sem az elnök. Neki sok egyéb teen­dője van. Erre a munkára két embert javasolnék: a főag- ronómust és a gépcsoportveze­tőt. Egy bizonyos távlatú, mondjuk heti terv alapján dolgozzanak, de ezenbelül minden este beszéljék meg a másnapi teendőket, esetleges korrekciókat. Az üzemeltetés Jól szervezni a munkát csak minden percre kész, üzemképes gépekkel lehet. Ezért az üzemeltető résznek nagyon fontos és pontos fel­adata van. Például üzem­anyag-tartaléknak legalább ötnapi mennyiségnek kell len­ni. Kenőanyagot minden gép­hez csak a gyár által előírtat szabad használni. Nem egy példa van rá, hogy magas fordulatszámú csapágyakat nem a megfelelő hőálló zsír­ral kenik, így 5—10 forint ér­tékű zsír miatt több száz fo­rintos csapágyak mennek tönkre, egészen rövid idő alatt. A szövetkezetek egy része ném tervezi be á karbantar­tási' és javítási időt. Nagy ál­talánosságban a gépek üze­meltetési idejének az 5 szá­zalékát erre tervezzük. Ahol a karbantartást nem időben, vagy hanyagul végzik, 20—25 százalékos üzemkiesés is elő­fordul. A mi gyakorlatunk­ban jó példának említhetem a Nagyhalászi Gépállomást, ahol — ha elérkezett a köte­lező karbantartás ideje — semmi sem lehet sürgősebb, mint ez a munka. A gépeik maximálisan üzemképesek, legkevesebbet költenek a ja­vításra, tehát nyereségesek. Sok meghibásodás fakad a helytelen szerelésből, a gépek sebességének túlhajszólásából. Jó használattal egy motor életét meg lehet kétszerezni. Ahol 25—30 darab erőgép van, abban a szövetkezetben már nem lehet mindegy, hógy például egy MTZ motorcse­rét, ami húszezer forintba ke­rül, milyen gyakran kell kifizet­ni. Jó karbantartással a jelen­leg felhasznált alkatrészek 25 —30 százalékát meg tudják takarítani. Megyei szinten ez sók millió forintot jelentene és rögtön enyhülne az állan­dó alkatrészhiány. A teljes műszaki kiszolgálás A mi feladatunk az egész megyében, de különösen azo­kon a helyeken, ahol már el­adtuk gépeinket, a javítások, karbantartások irányítása é* Végzése. Jelenleg e munkák jó elvégzésének legjobb formá­ja a teljes műszaki kiszolgá­lás. Ilyen megállapodásunk 28 termelőszövetkezettel van már. Azt szeretnénk, ha a szerződésekben lefektetett normák szerint végezhetnénk a munkánkat. Ez kétoldalú dolog, nekünk is a legjobb tudásunk szerint kell minő­ségben és időben elvégezni a munkát, de szeretnénk, ha a közös ügy érdekébert a terme­lőszövetkezetek is mindén esetben tartanák magukat a megállapodáshoz. Fentebb azt javasoltam, hogy az elnök négy elfoglalt­sága miatt ne irányítsa a gé­peket, mert ebből káosz lesz. Azt azonban nagyon tudom ajánlani, hogy 10 naponként tartson ellenőrző szemlét Olyan­kor, amikor karbantartási nap van. A gép élettelen tárgy, de nagyon hálás á jó bánás­módért, sokszorosan visszafi­zeti a befektetett munkát —- fejezte be nyilatkozatát Áldott István élvtárs. Csikós Balázs Eg és fol között Tizenkét cv a víz felett — Kubikosból művezető Pályakezdés Komáromban — Akik házépítéseknél dol­goznak, lényegesen könnyebb á helyzetük. Ha esik az eső, fedél alá húzódhatnak, ha hideg van, begyújthatnak a vaskályhába. De á hídépítők­nél?... Felettünk az ég, alat­tunk a hömpölygő folyó. Ak­robata ügyességgel mozgunk a szédítő magasban, és elég egy vigyázatlan mozdulat... Tivadar György széles moz­dulattal kíséri szavait, miköz­ben a készülő Kisar—tivadari hídra mutat. Az arcán meg­látszik. hogy télen nyáron a szabadban dolgozik immár 12 éve. Ő a legrégibb hídépítő­munkás. Munka után tankönyv A hídépítőknek valóban nem könnyű a dolguk. És 12 évét dolgozni ebben a szakmában, már fez is óriási teljesítmény. Tivadar bácsi ta­lán meg sem tudna Válni a hidaktól, a folyóktól. — A pályám, ha lehet így nevézni, Komáromban kezdő­dött. Azóta szinte az egész országot bejártam. Hidat épí­tettünk Kömyén egy ingó­éi, azt nevezem! De egy forgantyustengely... — és legyintett. A turbina is eltűnt. A tettest nem találják. — Na és? Talán amiatt az egy turbina miatt nem teljesítjük a tervet? De­hogynem! — dörgött az igazgató. — Még ha egy vizi erőművet lopnának él, ezért érdemes lenne szólni. De ezért? Ugyan... Nos, ha attól a munkás­tól a fésűjét, a mestertől a töltőtollát, a művezetőtől az órjátát, az igazgatótól a kalapját lopnák el, mind­egy lenne nekik? Vajon mit szólnának akkor, hé? A Junoszty-ból Fordította: Ferencz Győző Ványon keresztül, Tokajban, Sárospatakon, az ország első kísérleti hídj át Taktaharkány- ban, vasúti felüljárót Békés­csabán. Ezek a leglényegesebbek. Dé ezenkívül ki tudja, hány kisebb híd dicséri Tivadar György kezemunkáját. •*- Mint segédmunkás kerül­tem a vállalathoz. Később a kubikosbrigádnak lettem a Vezetője. Elvégeztem az esti Iskolákat és most művezető Vagyok. A család Beregsurányban él. Távol az otthontól, egész na­pi fáradságos munka után könyvet venni a kezébe és a kubikostalicskától a műve­zetőig felküzdeni magát, szép teljesítmény. A'egyméteres zuhanás A hídépítés szép. munka, — de veszélyes is. — Bár minden óvintézkedést megteszünk, szinte elkerülhe­tetlen, hogy valami ne történ­jék. Itt is volt. A hatos számú pillérnél. Már hat méter mé­lyen jártunk, és a tartószerke­zet nem volt biztosítva. Be­indítottunk egy betonkeverő gépet, amely alatt a mélyben öt ember dolgozott. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy az állvány, amelyen a gép volt, borulni kezdett. Annyi időm volt, hogy kiáltottam az öt embernek, sőt, a gépészt is sikerült félrerántani, én azon­ban a géppel együtt zuhantam négy métert. Kisebb agyrázkó­dással úsztam meg a balesetet, de szerencsére másnak nem történt baja. A nagy ijedtség­ben rám senki sem gondolt. Egyedül szabadítottam ki ma­gam az állványok közül. Minden baleset egy-egy ta­nulság. Tragikus kimenetelű is lehetett volna, de így csak Intő figyelmeztetés lett, mit, hogyan kell, hogyan szabad. Tivadar bácsi elmesélte, hogy búvárkodik is. De csak akkor, ha feltétlen szükség van rá. Ha lehet, átadja he­lyét a fiatalabbaknak. A kö­zelmúltban elszabadult két csille és a Tiszába esett. Tiva­dar György nehezéket kötött a lábára, s a folyóba ugrott. Néhányszori próbálkozás után sikerült mégtalálni a csillét, kötelét erősített rá és a daru kiemelte, Ki menjen át először ? A hidverésnek természete­sen több szép, mint veszélyes oldala van. — Mi kétszer ünnepelünk. Először amikor a daru beeme­li iír, utolsó pályaelemet. Mindig van egy kis vita, hogy ki menjen át először a hídon. Rendszerint a tervezőt, műve­zetőt, vagy a legöregebb mun­kást szokta megilletni ez a jog. Ilyenkor az igazgató ju­talmakat oszt a legjobbak kö­zött, s a nevezetes napot itó- kával ünnepeljük meg. Igazi hidász módra. — A másik ünnepségre akkor kerül sor, amikor át­adjuk a hidat a forgalomnak. Ez lényegesen szélesebb körű, de ekkor már azok örülnek igazán, akiknek építettük. Tivadar bácsinak mozgal­mas napjai következnek. In­dítottak Nagydobosön egy építkezést. Középhután, Ohu- tán és Űjhután pedig ez év­ben három hidat adnak át a forgalomnak. Mindhárom épít­kezést ő vezeti. Sok a munka, ott is szükség van a gazdag ta­pasztalatra. De hetenként visszatér néhány napra Kjsar- hoz. Szívügye ez a hid, hiszen annak a résznek építi, ahol született. Bogár Ferenc HA . . . 3 1964. szeptember 19.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom