Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-01 / 204. szám

Csernél t/ek sorokban Vasárnap Olaszország egész területén a dolgozók több mint ezer gyűlésen vetteK részt, amelyen megemlékeztek Patmiro Togliattiról. Különö­sen nagyszabású és impozáns emlékgyűlést tartottak Tori­nóban, Firenzében, Pescarban. Nyugat-Bcrlinben vasárnap a hitleristák által kirobban­tott második világháború meg­kezdése 25. évfordulójának elő­estéjén gyűlést tartott az át­települtek szövetsége elneve­zésű revansista szervezeti Újrakezdődtek a zavargások Dél-Tirolban. Vasárnap ismét megsebesítettek egy járőr- szolgálatot teljesítő olasz ha­tár-rendőrt. A Malaysia! Államszövetség megalakulásának első évfor­dulójával kapcsolatos ünnep­ségek hétfőn megkezdődtek. Ebből az alkalomból szigorú biztonsági intézkedéseket lép­tettek életbe: rendőr járőrök cirkálnak a város utcáin. Az egyesített egyiptomi—je­meni csapatok megsemmisí­tettek egy monarchista katonai egységet, amelyet Ahmed Szi’aga, a megdöntött Imám egyik legfőbb szövetségese ve­zetett. Az egész csoport Szia- gával együtt _ életét vesztette, E. Holmqvist svéd földmű­velésügyi miniszter kéthetes szovjetunióbéli tartózkodása után hazaérkezet Svédország­ba. A miniszter közölte, hogy kidolgozzák a Szovjetunió és Svédország mezőgazdasági szakértőinek szoros együttmű­ködési tervét. A francia főváros dolgozói vasárnap a Montpamasse-pá- ly a udvar előtti téren nagy­gyűlést tartottak abból az al­kalomból, hogy Párizs 20 évvel ezelőtt szabadult fel a fasiszta megszállás alól. A közelmúltban megkötött bolgár—görög megállapodások keretében szeptember 19-től rendszeres autóbuszközleke­dés indul majd Szófia és At­hén között. Líbia és Nagy-Britannia el­vi megállapodást kötött arról, hogy három szakaszban ki­ürítik a libiai angol katonai támaszpontokat: először Tri- polit, azután Benghazit és végül a tabrai légitámaszpon­tot. Kairóban hétfőn megnyílt az arab államok külügyminisz­tereinek értekezlete, amely­nek feladata; előkészíteni és véglegesen megvitatni az arab államfők második értekezle­tének napirendjét. Az arab államfők értekezlete szeptem­ber 5-én kezdődik Alexandriá­ban. Szovjet—csehszlovák párt- és államközi tárgyalások kezdődtek Hétfőn délelőtt a prágai vár­ban megkezdődtek a csehszlo­vák és a szovjet párt- és kor­mányküldöttségek hivatalos tárgyalásai. A szovjet küldött­séget N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára, minisz­terelnök; a csehszlovák kül­döttséget Antonin Novotny, a CSKP KB első titkára, köztár­sasági elnök vezeti. A csehszlovák sajtó tovább­ra js nagy terjedelemben, ve­zető helyen foglalkozik a szov­jet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásának eseményeivel. Hétfőn reggel Prágában csak a Rudé Právo jelenik _meg. A központi párt­lap első oldalán képet közöl Hruscsov szlovákiai látogatásá­ról és beszámol a küldöttség visszaérkezéséről a fővárosba. Ugyancsak az első oldalon köz­li a lap, hogy befejeződtek a szlovák nemzeti felkelés 20. év. fordulójának ünnepségei. Megnyílt az atomerő békés felhasználásával foglalkozó genfi értekezlet Genf (MTI) Hétfőn Genfben, a Nemzetek Palotájában megnyílt az atom­energia békés felhasználásával foglalkozó harmadik nemzetkö­zi értekezlet. A nagyszabású konferencián a világ" csaknem minden országából kétezer tu­dós és műszaki szakember, to­vábbá körülbelül 700 megfi­gyelő vesz részt. Az értekezletet Ludwig Von Moos, a svájci államszövetség elnöke nyitotta meg, majd U Thant ENSZ-főtitkár emelke­dett szólásra. Sürgette, hogy a világ ipari nemzetei nyújtsa­nak segítséget a gazdaságilag fejletlen országok békés atom­energia tudományának fejlesz­téséhez. A hétfői napon beszédet mondott Vaszilij Jemeljanov szovjet akadémikus, továbbá Sigvard Eklund, a nemzetközi atomenergia ügynökség vezér- igazgatója. Az értekezlet elnöke, Jemel­janov professzor bevezető be­szédében az atomenergia békés célú gyakorlati alkalmazásáról szólott és méltatta a moszkvai részleges atomcsendegyezmény jelentőségét. Az értekezlet részvevői üd­vözletét kaptak a szovjet, az angol, az amerikai, a francia, az indiai, a kanadai állam il­letve kormányfőtől. Hruscsov üzenetében kifejez­te azt a véleményét, hogy ez az értekezlet elő fogja segíte­ni a nemzetközi műszaki együttműködést, amelyre annál is inkább szükség van, mert bővül az atomenergia békés felhasználásának köre. Moszkvában, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok álla­mi bizottságában sajtóérte- kezeletet tartottak a második világháború kirobbanásának 25. évfordulója alkalmából. Borisz Leontyev, a szovjet békebizottság tagja kijelen­tette: a legfontosabb felada­tunk, hogy ne engedjük meg­ismétlődni a negyedszázada történt eseményeket. Emlé­keztetett arra, hogy a má­sodik Világháború hatvanmil­lió életet követelt, és a har­madik világháború — ha megengedjük — még borzal­masabb lesz. Lengyelországban nagygyű­léseken emlékeztek meg a tragikus évfordulóról. Az opolei vajdaságban felavat­ták alambinovi volt hadifo­golytábor múzeumát. E tá­borban a hábarú alatt 200 000 hadifogoly fordult meg, s közülük százezer életét vesz­tette. A kielcei nagygyűlés részt vevői a világ minden békeszerető népéhez címzett ki áltványban tiltakoztak a nyu­gatnémet revansisták új há­borút szító tevékenysége el­len. Nyugat-Németországban is több megemlékező gyűlést rendeztek. Hannoverben Otto Brenner, a fémipari szakszer­vezet elnöke élesen állástfog- lalt az atomfegyverkezés el­len és felszólította az állam­férfiakat, hogy minél előbb hozzanak létre egyezményt az atomfegyver megszűntetésé­ről. A nyugatnémet sajtó is számos cikkben foglalkozik az évfordulóval. Bár sok lap fenntartás nélkül elismeri Hitler felelősségét a második világháború kirobbantásáért, nem hiányoznak a nácizmus felelősségének az elleplezésé- re irányuló kísérletek sem. A Welt vezércikkében ezt írja: „A német értelmiségiek arra a rendkívül veszélyes útra igyekeznek taszigálni bennünket, hogy a történte­kért egyedül és kizárólag csak magunknál keressük a hibát”. Iskolagyújtogatók Mount Sterlingben CJ A Kentucky állambeli Mount Sterling városban a hétfőre virradó éjjel ismeretlen tette­sek felgyújtották a néger ne­gyed egyik iskoláját, s egy másik, klubcélokra szolgáló épületét. A gyújtogatás idején egy ismeretlen telefonáló ki­hívta a tűzoltókat — a város­nak egy egészen más pontjá­ra. Mire a tűzoltók az igazi helyszínre értek, az iskola ha­muvá égett. Sokszázezer dollá­ros kár keletkezett. Makariogz befejezte alexandriai tárgyalásait Alexandria (MTI): Makariosz ciprusi elnök va­sárnap este befejezte alexand­riai megbeszéléseit Nasszerrel, az EAK elnökével. Makariosz a tanácskozás után kijelentet­te, hogy „nagyon elégedett” a megbeszélések eredményével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja: Nasz- szer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben támo­gatja Ciprusnak a független­ségre, a területi sértetlenségre és az önrendelkezésre való jo­gát Nasszer kifejtette, hogy az EAK minden Ciprus ellen el- követett agressziót és a ciprusi ügyekben való beavatkozást a béke megbontásának és az ENSZ elvei megsértésének te­kint és minden lehetséges se­gítséget megad a ciprusi kor­mánynak országa megvédésé­hez az esetleges külső agresz- szióval szemben. Az A1 Ahram című kairói lap a tárgyalásokkal foglalkozó cikkében azt írja, Makariosz közölte Nasszerral, hogy hatá­rozottan elutasít minden kap­csolatot a NATO-val. A II. világháború, tanulsága NEGYED SZÁZAD telt el a második világháború kirobbanása óta. Üj nemze­dék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a hábo­rúról, nem hordozza idegei­ben ennek a megrázkódta­tásnak nyomait, amely mé­reteiben felülmúlta minden előzőt, s talán morális és anyagi rombolásban is. Ez azonban csak az egyik ol­dala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei van­nak bevésve, amelyeket az imperializmus által kirob­bantott háború indított el, s amelyek lényegében új világképet alakítottak ki. A mai világkép újszerűsége sokmindent eltakar a leg­újabb nemzedék előtt a há­borúelőtti világból, s nehe­zen megfoghatóvá teszi számára a háborúhoz veze­tő körülményeket. A LEGNYOMASZTÓBB kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kap­csolatosan még ma is fel­merül: hogyan történhetett, hogy Európa szívében ura­lomra került a barbariz­musnak, minűen emberi érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányza­ta, amivel Hitler a történe­lem szinterére lépett és egyenesen nekivitte a vilá­got a háború szakadéké­nak. A történelmi igazság, amit újból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes módszereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke ural, hanem a nyugati imperia­listák is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után ki­bontakozó gazdasági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekül­tek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leple­zetlen rokonszenwel kísér­ték ezt a vállalkozást, leg­alábbis addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi pia- ' cokat, amelyeknek fenntar­tásában az amerikai, az an­gol és francia nagytőke ér­dekelve volt. A NYUGATI HATAL­MAK Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió meg­semmisítésére, s e lehetősé­get már akkor sem hagy­ták számításon kívül, ami­kor Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunió ol­dalán élet-halál harcra kény­szerült a harmadik biroda­lommal. Nemcsak Churchill emlékirataiból hanr>m szá­mos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász MIKES GYÖRGY: LEF U (Szatirikus kisregény 12 folytatásban) 7. — Nézzen körül és mond­ja meg: tetszik magának ez a lakás? Körülnéztem. — Szép... Szívesen ellaknék itt- . ... — Nem talál semmi kifo­gásolni valót? Mégegyszer körülnéztem. — Hááát... Lehet, hogy nincs igazam... De most, hogy jobban körülnéztem... — Na mondja, mondja! — Túlságosan kicsinek ta­lálom az ablakokat... — Az ablakok! Ez az! Az ablakok! Tudtam, hogy ész­reveszi... Mindenki észre fogja ven­ni — siránkozott Kandicska. — Nem olyan nagy hiba. — Állítólag kitűnő építész vagyok — kacagott * él kese­rűen. — Díjat is kaptam! Én! 1964. szeptember 1. Dijat! És ilyen ablakokat csi­nálok... Egy Kandicska! A következő pillanatban már el is feledkezett rólam: haját tépve falképnél hagyott. Megilletődötten hagytam el az épületet. Az olvasó bizonyára azt kérdi: mi történhetett itt a Ló utcában? Ezt kérdeztem én is az építő vállalat központjában és a következő választ kaptam: „Ez a lelkiismeretesség a jó nevelő, oktató munka eredménye. Vagyis jól dol­gozott a párt, a szakszerve­zet, a KISZ és a nőtanács, és nem szabad elfeledkezni a vállalat vezetőiről sem, akik­nek sikerült összehoznia, ki­kovácsolnia egy ilyen remek kollektívát.” Ha az új lakók majd be­költöznek a lakásokba, néha- néha gondoljanak azokra, akik felépítették a Ló utca 112-es számú házat. Brandschultz Gusztávra és a többiekre. 7. Budapesten különös dol­gok történnek az elkövetkező napokban. Évek óta áll már a Sipláda téren W. Q. 1. szobrászmű­vész alkotása: „A gépkezelő a nagyanyjával”. A művész most vésővel, kalapáccsal a kezében felmászott a szobor­ra. „Ez nem maradhat így — mondta az elősiető rendőrnek. — A szobor borzalmas, meg­próbálok egy-két dolgot ki­javítani rajta. Mentsük, ami még menthető!” Az átdol­gozás hírére megjelent Z. U. neves képzőművészeti kriti­kus és másfél órán át azt bi­zonygatta a szobrásznak, hogy a mű csodálatos, a szocialista realizmus egyik legjobb alkotása, kár lenne egy ujjal is hozzányúlni. \V. Q. 1. azonban nem hallgatott rá és több kilós, a szoborról lefaragott márványdarabok­kal kergette el a kritikust. Végül is a rendőrség szedte le a dühöngő művészt. Egy becsületben megőszült kisiparos felkereste az adóhi­vatalt és bevallotta, hogy az autóját nem lottónyeremény­ből vette, hanem a jövedel­méből. A szelvényt felárral vásárolta valakitől. Z. E., a népszerű író, aki­nek eddig minden évben megjelent egy könyve, visz- szakérte legújabb regényének kéziratát a kiadójától. „Ilyen unalmas regényt nem lehet az olvasók kezébe adni!” — jelentette ki a meglepett rek­toroknak, majd mindenki sze­meláttára megette a kézira­tát. A. Lucl, a közkedvelt di- zőz egyik napról a másikra abbahagyta az éneklést, és beiratkozott egy gép- és gyorsíró iskolába. R. T., a Só utca 198-as szá­mú ház házfelügyelője felke­reste a második emeleten la­kó dr. K. U.-t és bevallotta, hogy 1944-ben ő jelentette fel a nyilasoknál és 1951-ben az államvédelmi hatóságok­nál. „Strapa” cipőgyár igaz­gatója felhívást intézett a fo­gyasztókhoz, hogy eszükbe ne jusson vásárolni a gyer­mekszandál készítményekből, mert azok néhány nap alatt teljesen tönkremennek. A Bámexbumfért egyik ér­tekezletén az előadó bocsána­tot kért a hallgatóságtól, mert három óra hosszat un­tatta őket és megígérte: ez többé nem fog előfordulni. A Pitypang eszpresszó ká­véfőzőnője tizenöt kiló kávét vásárolt a saját pénzéből, hogy pótolja a hiányt és jobb kávét tudjon főzni a vendé­geknek. X. Y. újságíró, bevallotta a szerkesztőjének, hogy min­dig a kisfiával íratja a cik­keit. Jelentkezett a rendőrségen P. E., volt konfliskoesis és bevallotta: 1913. június 5-én elgázolt valakit az ötpacsir­ta utcában, és áldozatát lelki­ismeretlenül magára hagyta. Egy lakáshivatali vezető a saját lakását adta át egy nyolcgyermekes családnak, mert egy új lakást, amelyet nekik ígért, valaki másnak utaltatott ki. Cs. Enikő, a Parányi Revű- színház táncosnője beiratko­zott egy tánciskolába. L. Bébi, a csodálatos szép­ségű volt segédszínésznő, ma­gához vette azokat a férfia­kat, akiket tönkretett, kifosz­tott pályafutása során. A volt udvarlók ingyen étkezhetnek nála és heti húsz forint zseb­pénzt kapnak. Egy szakértő közölte a fő­nökével, hogy teljesen hiján van a szakértelemnek. Egy asszony, aki éppen be akart nyitni a Minőségi Ru­haszalon ajtaján, hogy egy új kísestélyit csináltasson magának, visszafordult, mert közben eszébe jutott, hogy a férjének nincs télikabátja. T. I. F., több magyar film rendezője szakállt növesztett és szégyenében elbujdosott a Bakonyban. Dominóbajnokunk — har­minc kísérővel — Sidneybe utazott. Két kísérő visszajött a határról. „Devizát akarunk spórolni az állafVmak” . mon­dották a pályaudvaron, visz- szatérésük után. vezető körök a háború alatt vakmerő időhúzási taktikát folytattak. MINT AZÓTA általáno­son ismeretes, ez a számítás nélkülözött minden józan­ságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisz­tességtelen, amilyen hamis számítás természetesen nem is válhatott be. A Szovjet­unió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világ­méretű küzdelemben, amelyben az egész emberi­ség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az esemé­nyek menetére és katonai, valamint gazdasági erejé­nél fogva a béke biztosítá­sának legerősebb támasza. A MÁSODIK VILÁGHÁ­BORÚ — lefolyását, moz­gató rugóit és következmé­nyeit tekintve — egyaránt arra figyelmeztet; hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni. Ez a belátás ma már nem­csak azokban az országok­ban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolodni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nem­csak a béke valamennyi hí­ve, hanem a nyugati veze­tők közül is többen, akik legalább annyira megértet­ték korunk íejlődéstorvé- nyeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kockázatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a tör­ténelmi fejlődés jelenlegi szakaszán, a békés együtt­élés. Ez az egyetlen ész­szerű irányzat, amely bizto­sítékot nyújthat az emberi­ségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. MA MÁR A VILÁG, ^ a még meglévő súlyos nehéz­ségek ellenére, egyre in­kább kifelé tart a hideghá­borúból. Hogy idáig e 1 ju­tottunk, az annak köszönhe­tő, hogy a szocializmus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz korszakban tovább növekedtek, viszont az imperialista pozíciók ha­tározottan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jel- jemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal in­kább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei. Paál Ferenc A városban elindult a sut­togás. Egyesek szerint a föld alatti atomrobbantások rázzák fel az emberek lelkiismeretét. Mások úgy tudták, hogy a levegőben van valami, ami lelkiismeret-furdalást okoz. • Mindenki aggódva figyelte a lelkiismeretét: mikor szó­lal meg, és ha megszólal, mit fog mondani. Egy Pestre felköltözött kis- lőcei javasasszony megkezd­te a lelkiismeret-furdalást csillapító elixir árusítását. Egy kis üveg, száz forintba került. A folyadékért sorba- álltak az emberek. A tisztior­vos megállapította, hogy az elixir nem más, mint kamil­latea, amelybe meptholos cukorkát olvasztottak fel. Az újságok hallgatásba burkolóztak. Egy sort sem ír­tak ezekről a furcsa „megbe­tegedésekről.” A "londoni rádió beszámolt egy két esetről, de humoros formában. A kommentátor fi­gyelmeztette a hatóságokat, tegyenek meg minden óvó intézkedést, mert ha a brit szigetországban is megkapják az emberek a krónikus lelki­ismeret-furdalást, akkor an­nak beláthatatlan következ­ményei lesznek. Előadását így fejezte be: „Isten, óvd meg Angliát!” (Folytatjuk) Megemlékezések a IP. viíághákoró ksroliianásának 25. évfordulójáról 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom