Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-16 / 192. szám

H 0 S EQ Irta: SÁSDl SÁNDOR Pablo Neruda: Éhező Dél A megalázott chilei fájdalma kong a lotai szénben, melyre a keserű ércet fejtő munkás ráncos árnyéka borul. Látom születését, nyomorult életét, s ahogyan elvész a salakos hamuban. Görnyed és elnyúlik, mintha vele kezdődne, vele végződne a világ, szénpor, lángok és ingoványok között. Télen rázza a köhögés, s nem esik meg egyéb, csak egy ló poroszkál a fe kete vízben, amelybe eukaliptusz levele hullott, mint valami élettelen kés. F. Tóth Pál: Feíszáílt- a por Ügy jött ez a jó kis eső, mint hajnali szép ragyogás, mely pásztáz az ég peremén és elűzi az éjsza kát. Szikkadt volt már a föld nagyon s kókadosott a zöld vetés, mohón szürcsölte harmatok csipetnyi frissítő levét. S mikor a zápor eleredt, úgy lélegzett a nagy határ, mint fáradt emberi tüdő, ha szívja erdők illatát. Felszállt a por, zsongott a táj, s kis házunk eresze alól vidáman intett ki anyám, s hallottam, csendesen dalol. Demény Ottó: Nincsenek ellenségeim Nincsenek ellenségeim ezen a földön, bár kihívó szegénységben élek. Nem jönnek hozzám vendégek soha, és én sem megyek máshoz, Nem is hívnak. Még nem vettem el senki kenyerét, de nem is voltam túl jó senkihez. Dolgozom. Ügy vélem ez a hasznos. Lepihenek — jogom van ehhez is. Ha szeretetrffl fecsegnek körülöttem Tudom, hogy magukat szeretik ők is jobban. Az éhség egyszerű törvényét észbevettem s hiszem ■— nem leszek mohó sohasem. Nem késztethet a sors hazudozásra, ■ míg tiszta szavak vannak birtokomban, mert tudom — eljön egyszer az az évad, amelyben egyszerű életem számonkérik. S akkor, majd akkor — nyitott sorsomat látva eltűnődöm <— íme hiszen harc volt az élet. Barátkoztam, szerettem, munkában forgolódtam. Tépett a kin, örültem, kenyerem odaadtam s a legigazabb eszményt mondhattam magaménak, ő, ha beteljesülne még a halálon innen! 188Í. augusztus Ifi. Céltudctf, tartalom Megyeszerte most határoz­zák meg az őszi-téli-tavaszi ismeretterjesztés és a művé­szeti munka feladatait. A fel­készülés alaposabb lesz a múlt évinél — erre mutatnak a ta­pasztalatok. A művelődési ott­honok vezetőinek, a szakkör­vezetőknek és a falusi népmű­velés irányítóinak továbbkép­zésén, a nyári tanfolyamokon megvitatták a politikai, ideoló­giai, szakmai és az általános műveltség növelését szolgáló irányelveket. Az elmúlt évek népműve­lési tapasztalatai és az ezek­ből levonható következtetések jó alapot nyújtanak az idei ter­vezéshez. Ezek félhasználását elsődleges szempontként kell figyelembe venni, a népműve­lési tervek összeállításában. Fontos, hogy az előzetes terve­ket a művelődési otthonok ve­zetői, a népművelési előadók vitassák meg a község párt és állami vezetőivel, a társa­dalmi és tömegszervezetek ve­zetőivel. A tartalmasabb nép­művelési munkához szükséges a kollektív tervezés és az igé­nyek felmérése, összehango­lása. Enélkül formális, alapta­lan tervek készülhetnek, mint ahogy készültek is egyes köz­ségekben az elmúlt évek so­rán. Az elmúlt évadban sok köz­ségben tartottak szakmai elő­adásokat anélkül, hogy azok gazdasági, politikai összefüggé­seit megérthették volna a hall­gatók. Néhány községben hely­telenül válogattak a TIT és egyéb szervek által kiadott tematikából. Rendszertelenül. különösebb cél nélkül állítot­ták össze az ismeretterjesztési programot. Volt olyan község is, ahol háromszor szerepelt ugyanaz az előadás az isme­retterjesztési tervben. Az ismeretterjesztő előadá­sok színvonalát növeli a stem- léltetés. Megyénk egyre több művelődési házának van már önálló kelléktára, a Megyei Művelődési Ház szemléltető, eszköz tára is kölcsönöz szám­talan olyan tárgyat, amelyet az ismeretterjesztő munkában eredményesen használhatnak az előadók. A jó tervezés és a színvonal növelése a művelődési házak munkájának minden ágazatá­ra vonatkozik. A művészeti előadásoknak, a szakköri mun­kának amellett, hogy megis­mertetik a különböző művé­szeti irányzatokat, az js fel­adata, hogy megszerettessék a szocialista művészetet, illetve e művészet eredményeit és fej­lesszék a művészet iránti ér­zéket. A művelődési házak mű­vészeti munkája akkor étj el célját, ha egyre több falusi ember jut közel a művészetek­hez és egyre többen szerez­nek jártasságot — ha alapfo­kon is —- a kultúra világában. Szilágyi Sz. letően a különböző források a következő neveket adják: orosz lázadó rejtegetéséért há­rom főt, a Magyar Szövetség vezetői közűi 5 főt. A 12.- cseh­szlovák ezred hadbírósága bol­sevik szervezkedésben való részvétel miatt kivégeztette Dukesz Artur hadapródot, dr. Forgách Dezső zászlóst, Pap (Pável?) János gyalogost, Lud­wig Kálmán zászlóst, dr. Mol­nár Lajos (Alajos?) hadapró­dot, Krasovszky Albin (De­zső) tizedest és Gáspár Albert (Béla) hadapródot A kivégzés elől keveseknek sikerült csak megmenekülni, Zalka Máté egy favágócsoport­tal távozott a táborból, később sikerült csatlakozni a Scsetyin- kin-Kravcsenko féle partizán csoporthoz. Az 1919-es nyári kraszno­jarszki Kolcsak-ellenes fegy­veres katonai felkelésben el­esett forradalmárok emléké­re emlékművet állítottak, me­lyen a következő sorok olvas­hatók: „Itt nyugszanak a magyar kommunisták, akiket 1919 július 30-án a 31. szibé­riai ezred felkelésében való részvételükért a kol- csakisták agyonlőttek”. Néhány hónap múlva a vá­ros felszabadult, a Vörös Had­sereg egységei megtisztították egész Szibéria területét az el­lenségtől. A Vörös Hadsereg egységeiben harcoló sok ezer magyar internacionalista éle­tével áldozott a világ dolgozó; szabadságáért. Njéki EArofe nielem, a legnagyobb pletykái a világon. Tudja ezt a fele­ségem is és, hiába súgja, sut­togja: „Félek, az új bejáró­nőnk enyveskezű”; DorkE meghallja, fut a konyhába, be­leharap a leány bokájába. — Bandi... Akarja, hogy be­széljek róla? Velem való kap­csolatáról, tehát rólam is. Ti­zennégy éve szolgál engem Butaság, dehogy is szolgál, c az én legeslegjobb barátom; védelmezőm, mindenem. A vitorlás közeledett, a szé­les kalapú, fürdőtrilcós nő egy nevet kiáltott. Bizonyosan a férfiét, aki kormányozott. — Bandi anyja is világta­lan ember mellé szegődött. Nem hazudott, aki elhozta hozzám: „Okosabb, mint sok buta ember..." Nem akar va­lamit kérdezni? Ne legyen ta­pintatos. Elmondjam, hogyan veszítettem el a két szemem világát? A kutya úgy feküdt a föl­dön, hogy fejét szandálos lá­bamon pihentette. Aludt. Néha vakkantott, mintha vadat haj­szolna. Vakarcs. Hegyesorrú, bozontos fekete farka végén hófehér pamacs. Vakarcs. Ha nem félnék, hogy felébred, megveregetném az oldalát. .„Akkor kellett volna reagál­nom a figyelmeztetésre amikor elfutott mellettem az őz. Sé­táltam az erdőben, messziről puskaropogás, véget nem érő lö­völdözés hallatszott. Az őz, ki­csi volt és kecses. Szeme könnyes a rémülettől. Életem­ben először, akkor láttam ál­latot sírni. A pillanat egy tö­redékéig találkozott a tekinte­tünk; robogott, loholt odébb. Azt mondtEim: „Guszti, eladod a Lancastert...” Két éves volt a tsz, az újfajta kukorica úgy bevágott, hogy harmincnyolc forint jutott munkaegységen­ként A növénytermelő brigád vezetője nem hagyott békén: „Nem hiányozhat közülünk az agronómus, akinek mindent köszönhetünk.” Kitisztogat­tam a Lancastert Ködös de­cemberi kora reggel. A három négy serét alapos munkát végzett.» Operáció után azt mondja a tanár: „Ha az in­hártya második rétegének, a chorioideának._” Oda se hall­gattam, akkor már mindent tudtam... Nem akar kérdezni semmit? A vitorlás felett két szür­ke tollú madár szállt el. A szé­les kalapú nő olyan vágyódon nézett utánnuk, mintha vala­hova üzenetet szeretne külde­ni velük. Eleinte Bundinak szólítot­tam, de, amikor beszélgető pajtásommá letfí elneveztem Bandinak. Az illúzió kedvé­ért. Télen — mert akkor se mozdulok innen — hangos szél fúj, a nád olyan veszedelme­sen zizzen, mintha a bozótban rejtőző betyárt akarná figyel­meztetni; ülök a kályha mel­lett, kezem a kutya két fülé­vel játszadozik: „Hidd el, Ban­di, ha nagyon akartam volna, Vilma hozzám köti az életét. Dehát kívánhatok ilyet egy tizenkilencéves, nagyon (szőke leánytól?” Felkelt a pádról — Veszek a közértben két poharastejfölt. Egyet ma­gamnak, egyet a fekete szemű, okos pajtásomnak. A kutya megmozdult. Két hátsó lábára ült, a fejét kí­váncsian felém fordította. Kék a szeme..! egészen bizo­nyos, hogy kék. Opálosan kék, akár a Balaton tükre. • Kiálta­ni szeretném: „Hályogos!” Nem, nem szólhatok, annál I kevésbé, mert tévedhetek, óvatosan, hogy a pilláját ne érintsem, mutató ujjamat le fel huzigálom a szeme előtt. Mozdulatlan a pupillája, ki­fejezéstelen a tekintete. Em­beri korra átszámítva, száz éves elmúlt... Ki tudja, mióta vak a vakot vezető Bundi? , — Kutyuskám, ma tejfölt ebédelünk, hűvös, vastag tej­fölt. Holnapra ígértek tüdőt a hússzék legényei... Delet ha­rangoznak, igyekezzünk bará- tocskám. Köszönésképpen a kalapja széléhez érintette a kezét, nemcsak dúdolt, de a szöve­get is mondta: „...nem füstöl a kémény, kislány a babáját nem varja...” Lassan, de biztos lép­tekkel ment a kutya után. Ha megfeszült a póráz, abba­hagyta a dúdolást: „Ennyire sietős, barátocskám?” Bundi- Bandi óvatosan, jobbra, balra szimatolva, hosszú orrát elő­renyújtva, ment át a téren. Ment, ment, az ő rejtegetett, külön, sötét és sűrű éjszakájá­ban, hogy teljesítse vállalt kö­telességét; A vitorlás útját még min­iig jelölte a két, magasan I szálló szürke madár. A vak ember hangosan dú­dolt. Csodálkozva meredtem reá. Fekete fehérfoltos, hosz- szúszőrű kutya vezette. — Siessünk, Bandi — mond­ta; a kutya megfordult, pilla­natra megállt. Aztán újra megfeszült a póráz, baktattak odébb. A vak ember azt dúdolta: ..Lent a faluvégén, nem füs­töl a kémény...” A Balaton-menti kis fürdő­hely juharfás utcáján csak­nem minden délelőtt találkoz­tam velük. A vak ember sza­kálla vereses, a bajúsza sö­tétbarna, durvaszálú. Arcát néha a napfelé fordította, ilyenkor mélyresüppedt szem­gödrében összegyűlt a villogó fény. Egyszer lehajoltam a kutyához, megsimítottam a fejét. — Ne tessék bántani őt — mordult reám mérgesen a vak ember. Én azt feleltem: — Otthon engem is vár két barnaszínű spaniel. — Bocsássa meg, ne csodál­ja, ha féltem Bandit, mert^ ő az én szemem világa; A karján kosár himbálód- zott; láttam, hogy benyitja a sarki közért ajtaját. Az espressóban mesélte a kiszolgáló kisasszony: — Ügy tudom, hajóskapitány volt. Párbajban sérült meg, de lehetséges, hogy ez pletyka... Mindig vidám. Mindig udva­rol nekem: „Ha bizonyos len­nék abban, hogy csakugyan szőke, megkérném a magács- ka kezét.” Reggel esett sz eső, dél­előtt kisütött a nap; A tó kö­zelében leültem a padra. Sze­retem a száradó homok és a nyirkos füvek szagát. A víz zöldből opálosra kékült; na­gyon messzire, a tihanyi part tájékán, vitorlás úszott. Fehér vásznán ezüstösen folyt lefe­lé a nap sugara. — Bandi, remélem, nem foglalt a helyünk? A kutya lábszáramat sza­golta, bizonyosan érezte a szö­veten a spanieleim szagát. — Ha zavarok, elmehetek innen. Megismerte a hangomat*. — ön az, aki után otthoni két barnaszínű spaniel epeke- diki.. — Gyönyörű idői Az eső tisztára mosott mindent. A fák levele makulátlan, a jószagú petúniák tölcséréből gyöngy* szem hullik. Ostobaság, amit hadarok, hiszen a vak ember mindeb­ből nem lát semmit» — Miért hallgatott el? Nem, nem tapintatlanság; én szere­tem, ha az igazi világról me­sélnek nekem. — Igazi? Ki tudná, melyik az igazi. — Ilyen jőszagú nyárvégi Bélelöttön ne próbálkozzék bölcselkedésseL» Barátkozik önnel a kutyám? — A térdemre fektette a bársonyos fejét. A szeme kö­rül őszüL öreg lehet, sze­gényke. — Ha igaz, hogy egy év a kutyák világában hetet jelent, akkor aggastyánnak számít: elhagyta a századikat. Hála istennek, valamint a sok nyers ;üdőnek és gondozásnak, Ban­di jó erőben van és változat­na hűséggel, lelkességgel szol­gál engem. Ugye, Bandikám, a te két fekete szemed pótol­ja azt, amit én elveszítettem. Hosszan sóhajt. Sokkalta jobb ennél, ha dúdol. Az orra ájékán rángás fut végig, el- ;űnik vereses szakálla bozótjá- 3an. Gondolom: „Ez az ő iga- ■i arca”. Szeretném felvidita- li: —> Dorka, a fiatalabb spa­6 hívei, támogatói és ellenségei is. A hadifogoly legénység ket­tős elnyomás alatt sínylődik, egyrészt az orosz burzsoázia kizsákmányoló és saját tiszt­jeik elnyomása alatt. (Kolcsak visszaállította az osztálykivált­ságokat, a tiszti állományt fel­mentették a munka alól.) Ilyen körülmények között a föld alatti kommunista mozga­lomnak rendkívül nehéz pró­bát kellett kiállni. Sajnos a kommunista cso­port csupán hét hónapig léte­zett. Július 30-án éjjel a 31. szibériai lövészezred katonái fellázadtak. „A katonákat előbb ágyúval lőtték, majd ko­zákok fogták körül és sikerült csaknem az egész ezredet fog­ságba ejteni. Egy 100—150 fő­nyi csoport azonban mégis meg tudott szökni. Ezek nyom­ban a környékbeli partizánok­hoz csatlakoztak, akik nagy örömmel fogadták a fegyver­rel és lőszerrel, jó ruhával fel­szerelt harcosokat. Az egész esemény a krasznojarszki nagy hadifogolytábor közvetlen kö­zelében, sőt részben annak te­rületén zajlott le” — írja az egyik korabeli forrás. Egy megyei szemtanú erről Krasznojarszkban 1919 ja­nuár 28-án egy szervezkedés formális megalakulásáról tu­dunk. A csoport vezetői Du­kesz Artur hadapród és Lud­wig Kálmán zászlós. Céljuk az egykori híradósok szerint „a forradalmi marxizmus tanai­nak terjesztésével kiépítve a hatalmas tábor munkás, föld­műves és proletár-intelligens lakosságának osztályöntudatát és, hogy ezen az úton kellő pillanatban harcba vigye őket a Tanácshatalomért.” A forradalmi csoport tagjai között ott találjuk a fiatal : Zalka Mátét, akinek forradal- ( mi eszmélése erre az időre te- , vődik. Kiadják a Jeniszej című kéz- 1 zel írt és másolt lapot, amely 1 a kolcsakista és cseh kémei- , hárító, a táborban alakult Ma- 1 gyár Szövetség urainak tárna- 1 dása közepette végezte felvi- < lágosító, szervező munkáját. i A Jeniszej-kör tagjai a Ma- < gyár Szövetséggel szemben ( nyíltan kommunista tanokat 1 hirdettek, míg a másik csoport 5 a nacionalista nagy Magyaror- i szag megvalósításáról álmodik, e Mindkét csoportnak akadnak a következőket írja: „Egyet­lenegy volt csak bizonyos, hogy mindennap rosszabb az élet, nehezebb a ruházkodás és a táplálkozás. A szabadulás reménye nélkül éltünk, ami­kor az utolsó keserűség is el­jött; Egykori fegyvertársunk, a csehek megjelentek váratla­nul a táborban, elegánsan, fel­fegyverezve, jó kondícióban és bűnösöket, lázadókat keres­nek. Teljes hatalmat kapnak felettünk, hisz ők az „arany- vonat” tulajdonosai, Kolcsak fő támogatói. Ügy gondolom, hogy Gajda és tiszttársai akik nemrég még áruló fegy­vertársaink voltak, most a változott helyzetben hatalmu­kat akarták fitogtatni, a’ na­cionalista elképzelésüket, ha­talmukat éreztetni akarták ve­lünk és mikor megjelentek közöttünk ítéletet tartani, akadhatott néhány gyenge jel- 1 lemű ember, aki ilyen módon akart szabadulni, hogy árulást ■ követett el és hagyta Dukeszt, 1 Dimát, Feketét (az utóbbit személyesen ismertem) és még néhány társukat.” A légió egységei megszáll­ták az utcákat, tereket, kettős őröket állítottak. Augusztus elsején késő délután váratla­nul takarodót fújtak. Koráb­ban már a Jeniszej-kör tag- ] jait és a Magyar Szövetség s tagjait is összefogdosták. ( A kivégzés a legnagyobb ] titokban történt. Este kivégez- < ték a kommunista mozgalom i vezetőit, de a Magyar Szövet- í ség vezetőit is. s A kivégzettek névsorát il~. A krasznojarszki véres augusztus 1919 július 30-án a krasz­nojarszki hadifogoly tábor őrzésével megbízott 31. szibériai lövészezred meg­tagadta az engedelmessé­get. A lázadást levertek, a tömegmészárlásnak több száz orosz katona mellett számos magyar áldozata is volt. A magyarországi Tanács­köztársaság bukásával egy- időben, több ezer kilométerre Magyarországtól, a szibériai hadifogoly városban, a Goro­dokban is tragikus események kezdődtek. A lázadó orosz reg­rutákból álló ezred katonái mellett 17 magyar hadifoglyot is kivégeztek a bosszút álló cseh nacionalista és fehérorosz kolcsakista csapatok. Az ese­ményeknek előzményei — ma­gyar vonatkozásban! — az év elejére nyúlnak vissza. Az 1917-es októberi forra­dalom a hadifoglyok életében is változást hozott. A forradalmi események azonban Kelet-Szibériába csak jóval később jutottak el. Az elméleti megalapozást a tá­bor kommunistái a városok bolsevik szerveivel együtt ad­ták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom