Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-15 / 191. szám
Nyugdíj nélküli „nyugdíjasok44 Vegyipari technikum nyílik a nyíregyházi járásban ® Tiszaiádon nincs írástudatlan ® A tanya végzettsége: nyolc általános 8 Szakmunkásképzés a dolgozók esti iskoláiban Délelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál arról beszélgettünk néhányan, milyen emberséges dolog, hogy nálunk a vállalatok nem feledkeznek meg a munkából kiöregedett dolgozóikról. Sok helyütt kedvezményes tüzelővel, szállítóeszközökkel segítenek a nyugdíjasokon. Eljárnak hozzájuk a KISZ-esek takarítani, vagy megművelni a háztáji földjüket, ingyen, fizetség nélkül, köszönömért. Szinte már hagyomány az öregek napja, a nyugdíjasok találkozója, vagy az, hogy egy-egy fontos szakmai tanácskozásra meginvitálják a pihenni vonult, nagy tapasztalattal rendelkező egykori dolgozót. Mindezt a megélhetést adó nyugdíj tetejébe. Ez volt délelőtt. Délután kezembe akadt a Hungarian Word, az Amerikai Magyar Szó július 30-i száma. Hatodik oldalán ezt találtam: „A South Bend-i (Ind) Stuhogy bezárják az üzentet. Otto Scheiman elvesztette munkáját, és ami még sokkal Iragikusabb a középkorú ember számára — nyugdíjigényét is. A vállalat vezetői ugyanis kijelentették, hogy a nyugdíjpénztárban nincs elég pénz és azok, akik még nem töltötték be 60. életévüket, semmit sem kaphatnak... Scheiman sorsát 3900 ember osztja a vállalat 5700 alkalmazottja közül...” Lejjebb néhány sorral azt tudhatjuk meg hogy Mike Hartman, aki 32 évig dolgozott a Studebaker gyárban, már fél év óta szaladgál munka után — minden eredmény nélkül... Középkorúak helyett középiskolás fiúkat alkalmaznák a legtöbb helyen, mert ezeknek kevesebbet kell fizetniük. Jó arra gondolni, hogy a mi szóhasználatunkból már régen kikopott a Hungarian Wox-d-nak ez az alcíme: „Idő előtt kikerült az utcára.” (Munkatársunktól) Az ipar, de különösen a mezőgazdaság fejlődése egyre inkább magasabb képzettségű szakembereket igényel a nyíregyházi járásban is. Ezért az elmúlt oktatási évben nagy gondot fordítottak a felnőttek oktatására, továbbképzésére. ötven helyen 87 tanulócsoporttal 1750 fővel működött a dolgozók általános iskolájának esti tagozata. Szervezett oktatás «órán 264 analfabétát tanítottak, de szinte valamennyi településen foglalkoztak az írástudatlanokkal. Gimnáziumba, technikumba több, mint kétszázan jártak. Különösen jó munkát végzett az írástudatlanság felszámolásában az Oros-kő! apo- si nevelőtestület, ahol 4 igen koros személy kivételével ma már mindenki tud írni, olvasni. A tanyán már csak hat zán, Nagyhalászban, Napkoron, Nyírturán, Ujfehértón, Vencsellőn és Nagycserkesz- Halmosderbő bokorban — közel 200 tsz., illetve állami gazdasági dolgozó tanul tovább. A jövőben Ujfehértón és Demecserben kihelyezett technikumi osztályt kívánnak nyitni, míg a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályait bővíteni fogják. A nyírtogdányi és a demecse- ri üzem dolgozóinak kérésé re ■— a járás történetében először — a Debreceni Vegyipari Technikum első évfolyamát nyitják meg. Jelenleg 425 vizsgázott szántóföldi növénytermesztő él a járásban, viszont ennek éppen a duplájára lenne . szükség. Úgy tervezik amíg megépül a tiszaberceli szakmunkásképző iskola, addig a dolgozók esti iskoláját összekötik szäkmunkásképzéssel. Erre jó kísérletet folytattak eddig Ujfehértón. Egy párttitkár életritmusa „Lehet kezdeni.,.t( — Targonca világszínvonalon — Százezrek ötletekből — „Alig van itthon...“ ' debaker autógyár 5700 munkása között dolgozott Ottó Scheiman, akinek szintén megvoltak a maga élmai nyugdíjba vonulása utáni idejére. Az 53 éves ember arról ábrándozott, hogy ha majd nem kell dolgoznia, fényképezési szenvedélyének élhet. Különösen cirkuszi felvételekre akarta specializálni magát és ezeket a felvételeket akarta megmutatni a gyerekeknek az iskolákban, nyári táborozó helyeken.-. A sors azonban másképp határozott, illetve nem is a sors, hanem a Studebaker tulajdonosair akik úgy döntöttek, „A Studebaker tragédiája nem egyedülálló az autóiparban” — jegyzi meg keserűen a Hungarian Word cikkírója s így Scheiman és Hartman sem egyedüli Amerikában, aki öregségére egyik napról a másikra az utcán találja magátNem tudjuk, miként alakul Otto Scheiman további sorsa. Egészen biztos, hogy ezekben a napokban már nem gondol a cirkuszi felvételekre. Annál többet töpreng viszont önmaga szomorú ingyencirkuszán. Angyal Sándor olyan lakos van, aki nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával. Tiszarádon már egyetlen analfabéta sincs. Bár jelentős az általános iskola hiányzó osztályait végzők száma, közöttük csak 712 volt mezőgazdasági munkás. Míg az Ibrányban megnyitott dolgozók gimnáziuma első évfolyamán nagy volt a lemorzsolódás, addig a kihelyezett technikumi osztályok iránt egyre fokozódik az érdeklődés. Hét községben — KáimánháAkadozik az iskolák tatarozása Tanévnyitásra elvégzik a legsürgősebb munkákat — ígéri a KISZÖV A nyíregyházi & a város környéki iskolákban a finishez közelednek a tatarozási, átépítési munkálatok. Hamarosan elkészülnek a korszerűsítésekkel és szeptember 1-től egészséges, kellemes környezetben kezdik a tanulást az iskolák tanulói. — Mindenütt így van ez? -— kérdeztük az Alsófokú Intézmények Gondnokságán. — Minden év októberében a lyettük azonban a Kecskeméti Műanyagfeldolgozó Vállalat készíti el a négyes számú általános iskola padlózatát. A Bálint-bokori általános iskola falai megrepedtek, az épület életveszélyes állapotba került, A külső tatarozásra az újfehértói ktsz-t jelölték ki. Egy hét alatt meg kellett volna kapnunk a költségvetést. tele van a gondnokságnak, megfelelő időben jelezze ezt a KISZÖV-nek, hogy intézkedni tudjunk. Mindent elkövetünk, hogy a lehetőségekhez képest a ktsz-ek elvégezzék az iskolai év Kezdetéig, a legsürgetőbb feladatokat. (sx. SS.) A szűkös szobában fiatal, szemüveges férfi a rajzasztal előtt állva, egy gyártásra kerülő termék technológiáján töpreng. Időnként meg-meg- fordul, és számításait az asztalon lévő papírlapra rögzíti. Kovácsvölgyi Zoltán, a nyíregyházi VAGÉP technológiai csoportjának vezetője a nagy munkában csak akkor pillant felénk, amikor megszólítjuk. — Talán menjünk a műhelycsarnokba — mondja —, mert szűk a hely és nagy a zsúfoltság. „EZ MÁR A MÚLTÉ“ Alig lépünk ki a szobából, már hárman is várják. Visszafordul, majd néhány perc múlva rajzköteget ad át a művezetőnek. „A munkát meg lehet kezdeni.;.” Az új műhelycsarnokban félkész és kész, sötétzöld színre festett motorostargoncák sorakoznak. Ezt gyártja most az üzem. Az egyikre rákönyököl. — Ez már a múlté — mondja mosolyogva. — A közeljövőben olyan új, modern moto- rostargoncá gyártását kezdjük meg, amivel szeretnénk megközelíteni a világszínvonalat . s. A fiatal mémökjelölt két év alatt nyolc újítást tett az asztalra. — Hogy melyik volt a jelentősebb? — ismétli meg kérdésünket. — Nehéz megmondani. Hiszen újításaimnak az a célja, hogy könnyebbé tegye a munkát és csökkentse a vállalati költségeket. Talán sikerült valamit elérni... Az újítási ötletek születéséről faggatjuk. Csak ennyit mond: — Nem lényegesek... KÜZDELEM AZ ACÉLIDOMOKKAL Pedig az üzemnek ugyancsak lényegesek. Az egyikkel például a tsz-ek részére épülő tárolószín vasszerkezetének tervéhez új konstrukciót dolgozott ki: kevesebb anyag fel- használásával még korszerűbbé teszi az épületet. A megtakarítás több mint százezer forint! A másik újításhoz az adott ötletét, hogy az üzemben nem volt megoldva az acélidomok egyengetése, a vasszerkezetek formálása és sajtolása. Ezt a munkát más üzemmel kooperálva készíttették el, ami sok kiadást és idő- veszteséget jelentett. Kézzel elkészíteni — néhányszor ugyan csinálták — nehéz fizikai munka. Ezért olyan munkagépnek a tervrajzát készítette el, amely ha elkészül és üzembe helyezik, évente százezer forint megtakarítást jelent a vállalatnak. Szereti az üzemet, hisz idejének nagyobb részét is ott tölti. Azt mondja, kevesen vannak, két műszaknyi emberük hiányzik, ezért többet kell dolgozni. Néha előfordul, hogy alvásra is alig jut ideje, a szórakozásról nem is beszélve. Hónapokkal ezelőtt volt csak moziban. Tudja, ez nem helyes, de negyedéves gépészmérnök hallgató, a munka mellett sok idejét leköti a tanulás. Nem csoda, ha a felesége gyakran tesz érte megjegyzést. Mindig csak szaladsz .. í Ha itthon Vagy, dolgozol, vagy tanulsz. Meddig bírod még...?” Hasonló helyzetben alighanem minden feleség ugyanezt mondaná. — Sajnos, legtöbbször a pártmunka sínyli meg — mondja őszintén. — Az üzemben foritos gazdasági munkát végzek. Kevesebb idő jut a társadalmi és politikai kérdésekkel való foglalkozásra — pedig párttitkár is Vagyok, ÚGY ' MELLESLEG... Azt már mások mondják: a sok gond között azért jüt idő a társadalmi problémákra is. Például legutóbb a hatos mű* helyben értekezletet tartottak és az ott sérelmezett normákat az ő javaslatba rendezte a gazdasági vezetés. Aztán személyesen intézte el négy fiatal KISZ társaslakás építkezését, ami hérii kis örömet váltott ki a fiatalok körében. Abban is részé Van, hogy augusztus 20-ra az üzemből öt brigád kapja meg a szocialista brigád címet. Három brigád jelvényt, kettő pedig oklevelet. — Tudom, néha széteső a munkám, egy-két dolgot ügyesebben is lehetne szervezni. Remélem majdcsak megtalálom a helyes ütemet... S ha lehetne, javasolnék egy probléma megoldását: a városban időszerűnek tartanánk egy újítóklub létesítését. Ez nemcsak fellendítené az újítómozgalmat, hanem lehetőséget adna egymás véleményének, ötleteinek kicseréléséhez iS. Bálint Lajos KISZÖV-nek jelezzük a jövő évi tatarozási, építési munkálatok igényeit. Sajnos előfordul, hogy ennek ellenére a kijelölt ktsz-ek egy része lemondja a munkát. A ktsz-ek arra hivatkoznak: az iskolákat a munkavégzés fontossága szempontjából az illetékesek ötödik helyre sorolták, a faanyagot és más építési anyagokat nem biztosítják a munkálatokhoz. Az űjfehértói és az ófehértói vegyesipari ktsz-ek — amelyeket az iskolák tatarozására jelöltek ki — többszöri felszólításra sem kezdték el a munkát, válaszra sem méltatták a gondnokságot. Az őfehértói ktsz-nek 300 ezer forint értékű munkát kellett volna elvégeznie szeptemberig. HeAzóta másfél hónap telt el és a mai napig sem kaptunk választ a_ktsz-tőL A tatarozás sürgős, enélfcül az oktatást nem kezdheti meg az iskola, ezért a munka élvégzésére magánkisiparost kértünk meg. Az Alsófokú Iskolák Gondnoksága panaszára a következő választ adták a KISZÖV illetékesei: Anyaghiány miatt valóban nehezen tudják elvégezni az iskolák tatarozását a ktsz-ek. A faanyag hiánya miatt áthidaló megoldást kell találni, mint ezt meg is találták a 4. számú iskolában, a padlózat felújításánál. A szövetkezetek kötelesek elvégezni a munkát, amire az első negyedévben megkapták a kijelölést. Ha ezzel kapcsolatban észrevéSzokatlan izgalom járta át a Maghéjcsiszoló Vállalatot, a portástól az igazgatóig. Nem másról' mint arról volt szó, elnyeri-e a szoc. brigád címet a maghéjformázó részleg, avagy marad minden a régiben. — Kiváló fiúk ezek — dicsekedett velük a művezető. A munkával semmi baj. — Már végeztek a zanzibári maghéj- exporttal, nem maradt teljesítetlen a szavuk belföldön se. Mindenüvé jut frissen csiszolt maghéj, nem fogunk itt állni nyárviz idején maghéj nélkül... — Egy baj van mégis! — ágált az örök elégedetlen termelési főnök. — Nem kultúrál ódnak a maghéjformázók kellő mértékben. Ott volt pél- lául a Hét cica című alkotás, már úgy volt, hogy közösen ellátogatnak sztnhv.ba á családdal együtt. Elvégre egy vasárnap este nem a világ. — Aztán csak a portás ment el — folytatta a diszpécser, ' i mellesleg a portás sógora1 — Egy képzőművészeti kiállításra is el akartuk vinni Fő a kuliwráíédás őket — vette át újra a szót a művezető. — Igaz, hogy absztraktkiállítás volt ez. De hagy tanuljanak a dolgozók, haladjanak a korral... — Senki se ment el. Inkább elmentek horgászni, sörözni. És a Spartacus meccsre., tő- ditolta az ÜB-elnök, aki jómaga is részt vett egy „alkotással” az absztraktkiállításon. — Komolyan kell ezt venni elvtársak, dörgött a művezető. Különben azon vesszük észre, lőttek a szoc. brigád címnek. És az ránk sem vetne jó fényt. — Dehát kötéllel mégse lehet színházba, moziba vinni az embereket, — vetett ellent a diszpécser, aki mindig a százszázalékos önkéntesség elvét vallotta. —Jó, jó, de ki vállalja a felelősséget, ha éppen emiatt az egy pont miatt szorul háttérbe a maghéj formázó részleg, ezen keresztül a Maghéjcsiszoló Vállalat. Ki váltatja ezt? — szegezte éles tekintetét a jelenlévőkre a vállalat egyik legfelelőssebbje, a művezető. — Próbáljuk meg munkaidőben? — jegyezte meg bi- bizorytalan hangon a termelési főnök és kíváncsian leste az arcokat. A főnökség arcán fokrói fokra kisimultak a ráncok, a gondos mély redöit felváltotta derű, a bizakodás. Lám mégis van megoldás. Kisvártatva kéz a kézbe indultak a maghéjformázó'részleg épületébe, hogy meg'igyék a hírt, illetve óvatosan a brigádvezető fülébe dugják a’ darazsat arról a bizonyos közös mozilátogatásról. Úgy, hogy a brigád ne nagyon sejtse: a kézdemónyezés felülről indult el. Találtak is egy éppen kéznél lévő embert, egy kétkezi maghéjesi- szolót, akit felkértek, tolmácsolja az alulról jövő kezdeményezést. Nagy meglepetésre egyetlen dolgozót sem találtak a maghéjformázó részlegnél. A gépek hangtalanul pihentek, a megmunkálásra váró maghéjak szerte szét hevertek a munkatermekben. A napi termelés grafikonja az 50 százalékon állt, a szomszédos részleg idegesen várta a for- mázók által készítendő anyagot, az udvaron gépkocsivetők ütötték a bankot, — hiába várva a szállítmányt. A falon Sles betűkkel ez átüt: Moziba mentünk, ma játsszák utoljára a Néhai kapitány cifra kalandjait. Szia. Mindenki fellélegzett: nincs hát baj a kultúrálódássál. i Páll Géza 3 1964. augusztus 15.
