Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-14 / 190. szám

Csent ém/ek sorokban Nyikita Hruscsov csütörtö­kön fogadta Roy Thomson an­gol kiadót. A beszélgetés — amelyre Thomsan kérésére került sor — a szűzföld-vidé- ken zajlott le, ahol Hruscsov országjárása során ismerkedik a szovhozok munkájával. Antonio Segni, 73 éves olasz köztársasági • elnök állapota a csütörtöki orvosi jelentés sze­rint tovább ''javul, Mint isme­retes, az elnököt egy héttel ez­előtt agyvérzés érte, Az iraki kormány újabb ál­lamosítási rendeletet adott ki, amelynek értelmében a jövő­ben egy külön erre a célra ala­kuló állami vállalat foglal­kozhat csak gyógyszerek be­hozatalával és értékesítésével. Edward Kennedy egészségi 411apota feltűnően javul és megoperálására nem lesz szükség. ■ Nyolcvanöt fiatal afrikait találtak megfagyva júniusban Basutoföld hegyeiben. A holttesteket pásztorok fedez­ték fel a hóolvadás után. A szerencsétleneket egy hegyi barlangban temette el egy hatalmas hópmlás, amelyre emberemlékezet óta nem volt példa. A tokiói válságos vízhiány megszüntetése végett mester­séges eső előállítására irá­nyuló kísérletek indultak. A japán légierő két gépe másfél tonna vízzel ellátva 3900 mé­ter magasból vizet permetezett a japán fővárostól északra fekvő völgyzárógát fölött átvo­nuló gomolyfelhőkbe. Han- minc perccel később a környé­ken 5—11 millimétemyi eső esett, Stiisiiialot nyilatkozata a kongói helyzetről Brüsszel, (MTI): Gaston Soumialot, a kongói szabadságharcosok egyik veze­tője Albertvi Heben nyilatkoza­tot adott a Pourqumi Pás cí­mű belga hetilapnak. Kijelent tette, hogy „Gsombét nem is­merem el miniszterelnöknek”, mivel Kaszavubu elnök által történt kinevezése törvényte­len. Soumialot hitet tett a po­zitív semlegesség és az el nem kötelezettség politiká­ja mellett. Mint mondotta, harcostársaival együtt Pat­rice Lumumbát tekinti példaképének. Gizengáról szólva hangoztat­ta, hogy Gizenga valójában, még most sem szabad túszként fogva tartják. „Követeltem, hogy engedjék ide jönni. O azonban ezt nem tehette meg, nem engedték” — mondotta nyilatkozatában Soumialot. Az AFP jelentése szerint Csőmbe miniszterelnök csütör­tökön fogadta Belgium, Fran­ciaország és az Egyesült Álla­mok nagykövetét, valamint az ENSZ kongói képviselőit. Csütörtökön a lakosság foko­zódó elégedettlensége miatt a leopoldvillei főpolgármester megtiltott mindenfajta tűn tptést és szigorú utasításokat adott a rendfenntartó erőknek bármiféle csoportosulás azon­nali feloszlatására. Világszerte kedvezőtlen visszhangot keltett az Egyesült Államoknak az a döntése, hogy — mint már jelentettük — kato­nai és műszaki segítséget nyújt a leopoldvillei kor­mánynak, pilótákat és ej­tőernyősöket küld Kongó­ba. A Brüsszelben megjelenő Drapeau Rougs éles szavakkal ítéli el az újabb kongói ameri­kai beavatkozást. Maguk az amerikai újságok is nyugtalan­ságuknak adtak hangot. átnyújtották Ben Bellának a Bemzeiközi Lenin békedílat Algír (TASZSZ) Algírban csütörtökön ünne pélyes külsőségek között nyúj. tották át a Nemzetközi Lenin békedíjat Ahmed Ben Bellá­nak, az Algériai Népi és De- njokratikus Köztársaság elnö­kének, a kiváló államférfinak politikusnak és közéleti szemé­ly iségnek. A Nemzetközi Lenin békedíj bizottság nevében Dmitrij Szkobelcin akadémikus, a bi­zottság elnök adta át a kitün­tetést. az fi Bundestag küldjön delegációt Moszkvába Külhmann-Stumm báró, FDP parlamenti frakejpjának elnöke a müncheni rádiónak adott nyilatkozatában azt java­solta, hogy a Bundestag kü- döttsége tegyen végre látoga­tást Moszkvában. (A Szovjet­unió Legfelső Tanácsa még évekkel ezelőtt meghívta a Bundestag küldöttségét egy moszkvai látogatásra, a bonni ultrák azonban mindeddig mégakadályozták ezt a látoga­tást. Jó a termés a szűzföleteken Kusztanaj, (TASZSZ): Hrus­csov a kusztanaji terület me­zőgazdasági dolgozóival és a helyi vezetőkkel lezajlott ta­lálkozóján megelégedlssel ál- ■ lapította meg, hogy az idén 25—30 mázsa búzát takaríta­nak be hektáronként a szűz- földi gazdaságok, mégpedig igen nagy vetésterületen. Fel­hívta a mezőgazdasági dolgo­zókat, hogy a jövő évekre a vetőmagnemesítés, a talajmű­velés további fejlesztésével ké­szüljenek fel. A szovjet kormányfő utalt Szókra a nyugati állításokra, hogy a Szovjetunió rossz vá­sárt csinált a szűzföldek ter­mővé tételével. Kijelentette: „látnák csak ezek a próféták ma a szűzföldek búzatengerét, a szűzföldet meghódító hősö­ket, akik minden nehézséget leküzdötték és most aratják önfeláldozó munkájuk gyü­mölcsét!” Ezután hozzáfűzte, hogy a szűzföldekre foróítőtt összegek már régen megtérül­tek, az itteni dolgozók az idén hatalmas mértékben hoz­zájárulnak az állami gabona- hústartalékok és más készle­tek megnöveléséhez. Ä 3b©r!isii városparancsnok az HDK államhatárainak sérthetetlenségéről A Berliner Zeitünk csütörtö­ki száma közli Helmut Poppe vezérőrnagynak, a demokrati­kus Németország fővárosa pa­rancsnokságának nyilatkozatát. A berlini városparancsnok megemlékezett arról, hogy három esztendeje Berlin­ben az NDK lezárta ha­tárait, hogy gátat vessen a kívülről intézett provoká­cióknak. Ez az intézkedés igen hasznosnak bizo­nyult Az NDK államhatárán a ha­tárrendőrségnek nehéz feladati volt, mert három év algtt 19 ezer provokációt kellett kivé­denie. A demokratikus Németor szag államhatárainak biztosítá- sa azonban — fűzte hozzá Poppe vezérőrnagy — egyálta­lán nem akadályozza még s németek egyetértésének és kapcsolatainak kialakulását Igaz ugyan, hogy családi vo­natkozásban egyeseknek oly­kor nehézségeik adódtak, e: azonban kizárólag azoknak i makacs nyugatnémet és nyu­gat-berlini vezetőknek a bűne ákik vonakodtak megújítani i tavaly karácsonykor kötőt megállapodást a látogatási en­gedélyek kiadásáról. Az NDK mindent elkövet, hogy biztosítsa egy újabb egyezmény megkötését, lehetővé tegye, hogy nyu­gat-berlini lakosok meglá­togathassák az NDK-ban élő hozzátartozóikat. Ezzel összefüggésben a: ADN utal arra, hogy a nyuga­ti hírügynökségek az engedé lyek kiadásáról folytatott tár gyalásokat ellentmondásos, közvéleményt félrevezető je lentésekben ismertetik. A ADN jól tájékozott forrásbe szerzett értesülése szerint Feledni lehetetlen (Prágai tudósítónktól): Minden országnak, mely­nek földjét a náci csapatok taposták, megvan a maga Lidicéje, minden ilyen or­szágban vannak helyek, me­lyek a borzalmakat, ember­telenséget és szenvedést idé­zik. Ilyen helyekre akad lépten nyomon, aki Közép-Szlová­kiát. járja, ahol 1944 augusz­tusában a Szlovák Nemzeti felkelés lángralobbant. fiiheteUsnMk tűnik és a? emberi értelem csak nehezen hajlandó tudomásul venni mindazt, amit itt ezek az ember képét viselő szörnye­tegek elkövettek, ám errefelé, Banská Bystrica q felkelés akkori központja környékén, ezeket az időket nem felejtik el soha. Nem is akarják! El­mondják a gyermekeknek apáik, nagyapáik hőstetteit, áe elbeszéHk nekik a fasisz­ták bestiális kegyetlenkedé­seit is. Hogy soha ne feled­jék: g fasizmusnak mindig csak egyféle arca van! Hogyan történt? A fritleris- ták húsz hadosztályt vetettek be a szlovák felkelők ellen és kéthónapos küzdelem után bevették Banská Bystri- cát. A felkelő csapatok kény­telenek voltak a hegyekbe visszavonulni. £ akkor kez­dődött.. A következő hét hónap — amíg a szovjet arcvonal ideért — elegendő volt ah­hoz, hogy több mint tízezer szlovák hazafi áldozatul es­sen az állati eszeveszett vé­rengzésnek. Nem harcban pusztultak el, hanem alatto­mos rajtaütések és kínzások során, egész falvak felégetés* közben, vagy az akasztófán. .4 fasiszták az asszonyokat és gyermekeket sem kímél­ték. Mintegy harmincezer embert hurcoltak koncentrá­ciós táborba. Feledni lehetetlen! Hisz ott voltak a szlovák nép fiai és leányai, amikor a háború után a Banká Bystrica mel­leti Kremnicka községben sor került öt tömegsír feltá­rására, melyekben 742 hazafi lelte halálát, közöttük asszo­nyok és gyermekek is. Az első tömeggyilkosságnak let­tek áldozatai, melyet a ná­cik szlovák területen végre­hajtottak — 1944 november 5-én. S otf voltak 1 sglgvgk nép fiai és leányai akkor is, amikor felfedték a tömegsí­rokat a Netnecká melletti szénégetőben, ahol a fasisz­ták 1945 januárjában mintegy 900 antifasiszta harcost éget­tek el. így pusztult el Ko- i'ácova 1011 vértanúja, Növi Éana így vesztett 60 férfila­kost, KrexnnÍPá 44 férfit és nfít, frípvidza 300, Jurec ISO, frencin 46Ö, Petrzalka 460 la­kost... S hány község égett porrá.! Kaliste, Baláze, Telgárt, To­kajik — felsorolni is nehéz volna... Ezeken a helyeken ma mindenütt egyszerű emlékmű áll, hogy óva intse az utó­kort, harcra ösztökélje az új* kori fasiszták minden meg­nyilatkozása ellen, hogy em­lékezetükbe vésse: feledni lehetetlen, s a szlovák hő­sök áldozata nem volt hiá­bavaló. Vendégvárás pisztollyal, gamibottal Ijjabb faji incidensek New Jerseyben Paterson (New Jersey), (AFP, AP, UPI, TASZSZ): Több mint száz acélsisakos rendőr szerdán este Paterson- ban szétoszlatta fiatal tüntető négerek több csoportját. A tüntetője üres borospalackokat dobtak gépkocsikra és — John O’Brien rendőrfőnök becslése szerint — mintegy két-három- száz üzlet ablakait zúzták be. Hat ember megsebesült. Huszonhárom négert le­tartóztattak. Frank Graves, Paterson polgármestere — aki a tünte­tések megkezdésekor tanács­kozásokat folytatott a néger 1 vezetőkkel — azonnal eírenr delte a mulatók bezárását, $ a zavargások színhelyére sie­tett, miközben csaknem őt magát is eltalálta egy palack. A néger vezetők közölték, hogy a feszültséget mind­addig nem lehet csökken­teni, amíg megfelelő in­tézkedéseket nem tesznek a lakásviszonyok megja­vítására. Elisabethben, 230 kilométer­re Patersontól délre, a rendr őrség hat néger fiatalt vett őrizetbe. Közülük kettő ben­zinről megtöltött palackokat szállított egy gépkocsiban. A Georgia állambeli Atlan­tában három néger — aki élni kívánt a polgárjogi törvényben biztosított lehetőségekkel — — plyan vendéglőben óhajtott étkezni, amelynek ajtaja hosszú éveken (ét zárva volt a négerek előtt. A vendéglő tulajdonosa — aki több alkalommal hi­valkodva jelentette ki, hogy nem túr meg nége­reket — egyik kezében pisztollyal, a másikban gumibottal fogadta őket. A vendéglőben tartózkodó fellép fajüldözők egy csoport­ja viharos lelkesedéssel fogad­ta a tulajdonos „bátorságát”. A mississippi állambeli Morff-oe városban négy négert letartóztattak, mert „fehér” étteremben akarták csillapí­tani éhségüket. 5. Egyszercsak Erzsi felállt a helyéről és a külső terem felé ment. Mikor elhaladt mel­lettem, kacsintott, hogy men­jek utána. Akkorra már min­denki nagyon jól volt... Fel­tűnés nélkül utána mehettem volna, de valahogy nem aka- rójjptt. Gyáva voltam, vagy eszembe jutott egy másik, aki nekem gyógypl és talán most velem álmodik? A helyemen maradtam. Később a másik teremből átcsalták a zenekart és elkez­dődött a tánc. Először min­denki gyorsan megtáncoltat­ta a maga feleségét, azután a másét kérte fel. Én az asztal­nál maradtam. Nézelődtem és lassan ittam. Tulajdonképpen nem akartam senkivel se tán­colni, de azért mégis rossz vtolt egyedül. Valaki hátulról befogta a szemem. Az arco­mon éreztem a női kezet. Meg­fogtam a karját. — Vagy jön táncolni, vagy rendőrt hívok. — Nem tudok... Erzsi hangosan kacagott és a feje úgy rázkódott, hogy szép hosszú haja mind előre hullott — Jöjjön maga nyári Mi­kulás, majd én megtanítom. — Forogtunk. Mindenki mo­solygott és táncolt. Erzsi hoz­zámsimult, a fejét a vállamra hajtotta. Éreztem kölnijének szagát. A tenyere égetett Miért nem lehet mindig ilyen jó — gondoltam. Az előbb még én is húzódtam. Az em­ber buta és kész. Ki és hol fizeti meg nekem negyven év múlva, ha kimarodok minden jóból? Kicsoda? Annak a ro­zoga csontváznak nem mind­egy, hogy én most jól magám­hoz szorítom-e ezt a lányt vagy nem? A vendéglő udvarán hátra­hajtotta a fejét. Magamhoz rántottam és megcsókpllam. Rágtam és dühömben már ha­raptam a száját, mert nem volt jó. Felszisszent és ellö­kött , — Megőrültél? Mit csináljak. Verát sze­rettem. És csak azért, mert odatartotta a száját, nem kel­lett a csókja. Tudom, hogy nem mindenkinek ilyen átko­zottul pocsék a természete. Mit tehetek, nem bújhatok ki a bőrömből. Vera gyorsan javult és még két hónap se telt el, amikor hazaengédték. Elhatároztuk, hogy gyorsan összeházasodunk. Azon a hé­ten második műszakban dol­goztam. Megbeszéltük a ta­nácstitkárral, hogy a követke­ző hét szombatján lesz az es­küvőnk. Másnap a brigád olyan elő­zetes legénybúcsút szervezett. Ügy beszéltük meg, hogy mű­szak után az Arany-libába megyünk, az ha akarjuk, reg­gelig is nyitva tart, A délelőtti műszak végén a frontkapárófejnél kétméte­res tójesér alakú szakadás történt. Egész délután a sza­kadás átépítésén dolgoztam. Fél tízre lettem készen. Há­romnegyed órám volt a mű­szak végéig. Ilyenkor már nem szól a brigádvezető, aki akar, lóghat. De nálunk ez nem szokás. Tudja ilyenkor az ember magától is, merre menjen, hogy még egy kis szenet termeljen. Elindultam a 7Ó ’méter hosszú front előtt. Az a hely, aihpl először meg­álltam, veszélyesnek látszott. Tovább mentem. Jól ismerem én a szén moccanását. Odébb biztosnak látszott a fal. Meg­álltam. Amit a lövés hátra­dobott, azt akartam kézzel a szalagra dobálni. Persze a nagyobb darabokat. Jobblába­mat kinyújtva, a balt behaj­lítva háttal a szénfalnak — dolgoztam. Egyszer tompa ro­bajt és agyvelőbe tépő fájdal­mat éreztem. Ledőlt a szén­fal. Elestem. A jobblábam az omladék alatt maradt. Elordítottam magamat. — Megpróbáltam felemelkedni és kihúzni a lábamat a szén alól. A nadrágfoszlányok között vértől ragadós húsdarabokhoz értem. Sokszor hallottam elbeszélé­seket arról, hogy a végveszély­be került emberek előtt másod­percek alatt lepereg az életük. Velem is körülbelül ez történt. Láttam magamat nyomorékon, bevarrt nadrágszárral. Azután Verát, amint egy idegen férfi mellett áll a tanácstitkár szo­bájában és igent mond... Ep nern a múltamat, hanem a jq- vőmet gondoltam végig. A megyei kórház sebészetén tértem magamhoz. Olyan fáj­dalmat éreztem, amilyenről az. előtt még csak nem is hallot­tam. Nem mertem a lábamra nézni. Két nővér állt mellettem. Szánakozva csóválták a fejü­ket. Később bejött az éjszakai ügyeletes orvos. Jól emlékszem minden szavára. — Na fiatalember, jól elin­tézte magát. Nem értettem, miért mond ilyesmit és azt se, miért nevez fiatalembernek, amikor ő se lehetett több harmincnál. — Tudja, hogy azonnal le kell vágni a jobb lábát? — Mindjárt visszük a műtőbe. Máig sem tudom hogyan, de felültem. A jobb lábam he­lyén valami hatalmas fehér bunkót láttam. Mintha nem is az enyém lenne. Onnan tud­tam, hogy mégis hozzám tartó, zik, mert elmondhatatlanul fájt. ’ — Micsoda? — kérdeztem. Még sohasem hallottam ilyen távolról a hangomat. — Sajnos, azonnal műteni kell, mert üszkösödik. Azt mondta, „sajnos” de jól emlékszem, feltűnt, hogy egyáltalán nincs megilletődve. — Nem... — mondtam — és visszaestem a párnára — nem engedem levágni... — Megőrült? Meg akar hal­ni — kérdezte dühösen. — Nem engedem levágni... az én lábam. Az orvos az’ápolónőkre né­zett. A tekintetével azt mond­ta: nézzék ezt az őrültet. — Észnél van maga? Mon­dom, életveszélyes... — Észnél... nem... nem... in­kább... Vera volt előttem, amint va­laki mással megy az utcán éa én alul megfőzött, üres nad­rágszárral ugrálok ei melletle. Amikor felébredtem, ott állt az ágyamnál Vera. Fölém ha­jolt és az arcomat, a számat, a szememet csókolta. Szipogva, csúnyán sírt: — Mi lett veled... mi lett ve­led... ismételte számtalanszor. Azután észbekapott és meg­emberelte magát. Nagykeser­vesen mosolyra húzta a száját, de azonnyomban elkomolyo­dott. — Géza... én szeretlek... — Menj innen Vera — kér­tem. és valóban szerettem vol-»- na, ha azonnal elmegy, mert1 úgy éreztem, megszakad a szí­vem. Olyan szépnek még soha­sem láttam. — Menj... Azt hiszem nem is hallotta, mit mondok neki. Megint rám- borult, a melléhez szorította a fejemet. — Ha mindkét lábadat ve­szik... akkor is a te asszonyod leszek. Másnap a főorvos azt mond­ta: nagyon jól tettem, hogy nem engedtem levágatni a láJ bamat. Majdnem biztosan sike-i rül megmenteni. És attól a naptól kezdve el( indultam a kálváriámon, ame­lyet már második éve járok. (Folytatjuk) szerdán az NDK képvise­lői átfogó javaslatokat vi­tattak meg a nyugat-ber­lini szenátus képviselőivel. E javaslatokat az NDK kormánya még június 10-én terjesztette elő írá­sos formában. Az NDK azt indítványozza, hogy a nyugat-berlini polgárok ne estik karácsony és újév ide­jén tenessenek rokoni látoga­tást az NDK fővárosában, ha­nem más meghatározott idő­szakokban is. Ezen túlmenően szívesen engedélyezi, hogy egyesek sürgős családi okokból fejkereshessék a demokratikus Berlinben élő hozzátartozóikat. 2 1864,' augusztus 14, SALAMON PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom