Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
Kinek a számlájára? A pazarlás ellen mostanában sűrűn emelik fel szavukat közéletünk minden fórumán jószándékú bírálók. Sokan, de nem elegen. A jelek legalább is ezt mutatják. Vagypedig azt, hogy nem elég hatásos a szó — és gyakran a tett sem, amely arra lenne hivatva, hogy elhárítsa a pazarlást. Méghozzá a legtöbbször jóhiszemű, gyakran legális és jogilag megtámadhatatlan pazarlást. Mert ilyen is van; Nagyon téved ugyanis, aki valamiféle szabotázsüldözés kiindulópontjáról „az ellenség keze” emlegetésének régi formulájával keres megoldást a tékozlás minden esetére. (Nem zárhatjuk ki persze a lehetséges okok közül néhol a szándékos kártevést sem — de ez, minden eddigi tapasztalat szerint, elenyésző töredék.) Nálunk az ország, a népgazdaság, mindannyiunk anyagi erejét az esetek szinte 99 százalékos többségében rendes, jószándékú emberek pazarolják; Egyszerű kérdés? A legbonyolultabbak közé tartozik. Kérdezzék meg azt a tervezőt, aki egy külvárosi mozit méregdrága importanyagokkal és csakis azokkal tervez meg — mit akar? Méltó, szép, ragyogó építményt oda, ahol korábban vacak bódék álltak. Igaza van? Igaza. Szándéka, a „város peremének” fellendítése, művészileg és társadalmilag egyaránt igaz és szép. A baj: a túlméretezett- ség; méginkább, hogy nincs fékje ennek a sokat markolni vágyásnak. Igaz, hogy sok városunk szorul szépítésre? Kétségtelenül; mint ahogyan az is, hogy vendéglátóiparunknak szállodahálózatunknak hatalmas beruházásokra; boltjainknak modernebb berendezésekre van szükségük. Mégis, az embert bosz- szantja amikor harmadszor látja átalakítani — ugyanazt az üzlethelyiséget, mindig a modernizálásra, mindig a közérdekre, mindig a kor igényeire hivatkozással; Ennek a pazarlási jelenségnek indítóokai közt van az a beteges torzulás, amelyet a keretek elköltésénél? sürgőssége vált ki a gazdasági vezetőkben. („Jövőre nem lehet átvinni, költsük el, építsünk belőle most — elvégre a mi keretünk”). És itt kerül ellentmondásba a birtokos jelző — önmagával. „A miénk” — a „magunkét költjük” — jó gondolat. De mennyivel jobb ez: a magunkéval takarékoskodunk! Csak éppen ritkábban merül fel. Pedig igaz. Valóban valamennyiünkét költik. Akkor is, amikor az új lakónegyedek sihederei és a még fülön nem csípett huligánjai ezreket érő villanyégőket és búrákat zúznak össze. Akkor is, amikor — ezek kis tételek, de sok kicsi sokra megy, — egy-egy város lakói hanyag eleganciával gázolnak bele drága költségen parkosított szép terek virágaiba, pázsitjába. S gyakran mindennek az oka „csupán” a tudatlanság és ítéletképesség hiánya, azon fegyelem hiánya és sok-sok más hiány, a tudásban és a tudatban.;. És a nagyvonalú pazarlók? Náluk mi a diagnózis? El akarnak költeni egy ösz- szeget s nem gondolják meg: a szélesebb közösség hasznát vehetné-e — hát ez mi? Ha nagyon őszintén akarnánk felelni, csak azt mondhatjuk: ezekben az esetekben a vállalati, üzemi, városi érdek (vagy a feltűnés és a siker egyéni érdeke) teszi közömbössé a közérdeket. Egy kisebb közösségé a na- gyobbét. De költeni mindenképp valamennyiünkét költik. Más elől veszik el, mert a társadalomnak csak egy kasszája van, végül is minden számla itt kerül beváltásra™ És máshonnan hiányzik. Egy új iskolaterem felépítésénél. Egy or- voslakásnáL Egy munkásöltözőnél; Nehéz mindig erre gondolni? Hát ez igaz. Az ember végül is mindig egy szűkebb kört lát először. De távolabbra látni: talán mégis különb dolog. <B. F.) A meggye 20 éve a számok tükrében Ez év novemberében lesz 20 éve, hogy felszabadult Szabolcs-Szatmár megye. Ebből az alkalomból — a felszabadulást megelőző évek és az azóta eltelt idő statisztikájából — a KSH. megyei igazgatósága díszes kiadványt szerkesztett. Tallóztunk a számokban és az alábbi érdekes adatokat adjuk közre: A lakosság száma 1963 január 1-én 563 750, szaporodási mérlege 1949 január 1- től 1963 december 31-ig plusz 3,7 ezer fő. Az utóbbi években azonban a lélek- szám a nagy elvándorlás miatt csökken. A termésátlagok a fontosabb növényeknél 10—20 százalékkal emelkedtek, a talajerő visszapótlás azonban nem megfelelő. A híres szabolcsi dohány területe átmenetileg csökkent 45 után, pedig termeléséhez — nagy munkaigényessége miatt — fontos népgazdasági érdek fűződik. Nagy a gyümölcstelepítési kedv. A raktározási nehézségeken a több mint 100 millió forintos költséggel felépített almatároló igyekszik könnyíteni. Az állattenyésztés számban elérte — meghaladta a háború előttit. A feladat a minőség további javítása és a fajtaátalakítás. Ennek érdekében sok állatot kiselejteztek. Ipar nem volt a múltban, kisebb ipari jellegű üzemekben alig 2000 munkás dolgozott. Azóta jelentős ipari létesítmények épültek, a munkáslétszám 1963-ban 14 068. Ennek ellenére a 10 000 lakosra jutó iparban foglalkoztatott munkások száma tekintetében az országban utolsó helyen állunk. A keresők aránya Szabolcsban 44,8 százalék. A társadalom átrétegződése igen intenzív méreteket öltött 1949 óta. A parasztság százalékos aránya 56,5 százalékra csökkent, ugyanakkor a munkás, értelmiségi egyéb kategóriák részará564 000 lakos 14 000 munkás — Hatszor több a diák — Elérni az országos átlagot nya nőtt. E jelenség részben kedvező, mert a mezőgazdaságból elvándorlók főleg az iparban, építőiparban kerestek munkát. (Az elvándorlók 65 százaléka Budapesten). A falvak villamosításával a Horthy rendszer nem sokat törődött, a falvak egynegyedét sem villamosították. Ma minden településen ég a villany. Az egészségügyi ellátottság mérföldeket lépett előre. Az orvosok száma 467; a kórházi ágyak száma 2541. Bölcsődehálózat, országos mentőszolgálat létesült, megvalósult a dolgozók ingyenes orvosi kezelése. Az általános iskolákban a tanerők száma 4051; az osztály tantermek száma 2030; középiskola 26 van. A középiskolákban hatszlor több diák tanul. A dolgozók esti általános iskoláiban 1963—64-ben 7504, középiskoláiban 4829 fő. Nyíregyházán 1052 személyt befogadó szabdatéri színpad nyílt, továbbá 16 millió forintos költséggel újjáépítették a Móricz Zsig- mond Színházat. A filmszínházak száma 280, a televízióelőfizetőké 1960-ban 342, 1963-ban 7281. A kiadványban találunk néhány, a jövőt érintő elképzelést. Az állami iparban foglalkoztatott munkások számának 1980-ra négyszeresére kell nőni. Számolnak az épülő Béke villamos- sági távvezeték megyén belüli energiafelhasználásával. A tanerőhiány megoldása és az egészségügy további fejlesztése is napirenden marad. A cél: elérni, vagy meghaladni az országos átlagot minden területen. M. Szabolcs-Szatmárban Történi- című pályázatunkra érkezett írás Elégtétel Tibii mint tizenötmillió példányban készülnek a tankönyvek az általános és középiskolásoknak Sajtótájékoztató a tankönyvellátásról és elosztásról A Művelődésügyi Minisztérium és Tankönyvkiadó Vállalat képviselői pénteken a Magyar Sajtó Házában tájékoztatták az újságírókat az 1964—65. évi tankönyvellátásról és elosztásról; Dr. Benczédy József, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási- főosztályának vezetője elmondotta, hogy a reform szellemében készült általános iskolai első tankönyvek és munkafüzetek már tavaly megjelentek, az új könyvek első csoportjáról általában jó volt a pedagógusok, a tanulók és a szülők véleménye is. Az 1964/65-ös tanévre a már korábban elhatározott terv szerint összesen 38 általános iskolai reformtankönyv és munkafüzet jelent, illetve jelenik meg. így az általános iskola 1—6 osztályában csaknem valamennyi tantárgyat új tankönyvekből tanulnak a gyerekek. Hangsúlyozta: az új tankönyvek általában lényegesen előrelépést jelentenek a régiekhez képest. Az egyik legfontosabb szempont, amit érvényesíteni igyekeztek; a ma- ximalizmus megszüntetése. * A tankönyvek olyan anyagot tartalmaznak, amit az átlagképességű tanuló is el tud sajátítani. A könyvek gazdagon és szépen illusztráltak. A nemzetiségi iskolák számára 15 új tankönyv jelenik meg. Az új tantervnek megfelelő középiskolai reformtankönyvek első csoportja az 1965/66-os tanévre készül majd el, a most megjelenő mintegy 35 középiskolai tankönyv elsősorban a szakmai előképzést szolgálja, vagy nyelvi kiegészítő könyv. Űj tankönyvet kapnak a köz- gazdasági technikumok növendékei, a kapitalizmus és a szocializmus politikai gazdaságtanából, valamint gyorsírásból. Ezután Vágvölgyi Tibor, a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója számolt be arról, hogy ebben az esztendőben a kiadó gondozásában 582 féle általános és középiskolai tankönyv, több mint 15 millió példányban jelenik meg. Ebből az általános iskolások számára 93 féle tankönyv 9 703 000 példányban lát napvilágot. Az elosztás — az elmúlt években már jól bevált gyakorlat szerint — az általános iskolákban történik. A tanulók a tankönyveket az első tanítási napokon kapják kézhez, A tankönyvek túlnyomó része elkészült és remélhetőleg teljesen zökkenőmentes lesz a szétosztás. Az 1930. esztendő! fría a naptar; A mindem tizedik évben szokásos népszámlálási munkálatokat Napkoron is megkezdték a tanítók. Margit néni, — mert így hívták a szülők, gyermekek egyaránt, — magával vitt engem is, aki akkor végeztem a gimnázium első Osztályát, 11 éves voltam. A legnehezebb körzetet kaptuk, a tanyákat, melyek jármű hiján, nehezen voltak megközelíthetők. Tanyáról-tanyára mentünk leginkább gyalogszerrel és teltek az ívek, bár a tanyai emberek, akik a kultúrától elzárva éltek, nehezen tudták a kérdésekre a választ megadniAbban az időben még személyi igazolvánnyal az emberek nem rendelkeztek, ami nagyon megkönnyítette volna munkánkat. Sokan nem tudták megmondani, hogy mikor, melyik évben születtek, jó ha arra emlékeztek, hogy_ hány évesek, mert a mindent tudni akaró íven kisegítő rovat is volt. Azt azonban, hogy melyik hónapban születtek,' valami gazdasági eseményhez kötötték „kukoricatöréskor”, „krumplikapáláskor”, „aratáskor”, stb. vagy az ünnepnapokat jegyezték joób esetben úgy jelölték meg, fiogy „István királykor*, „Szent Mihály” napkor stb. A számbavettek közül, legtöbben még az állami anyakönyvezés előtt születtek, amikor még a születéseket az egyházi anyakönyvek tartották nyilván, s arról keresztlevelet állítottak ki, de ilyet sem tudtak felmutatni; Feltűnő volt az olyan családok száma, ahol a férj és feleség házassági köteléken kívül éltek, melynek gazdasági okai voltak, így külön vállalhattak munkát és a nagy család megélhetését jobban tudták biztosítani. Ebben az időben azonban a gyermekek csupán az anya nevét viselhették. A gyermekek száma, mint általában a nyírségi falvakban mindenütt 5—10 fő között mozgott, s a szűkös cselédbér és nehéz lakáskörülmények ellenére is, egészségesek voltak, mint a makk, ruházkodás terén azonban nagyon alacsony szinten mozogtak, A népszámlálás fontosságot tulajdonított a vagyoni körülmények feltárására s a kérdések között megtalálható volt, a hitbizománytól kezdve, nagyközép- és kisbirtok mellett a zsellérig minden kategória. Tanyai iskolák még akkor nem voltak, s fia még lettek volna is, a serdülő gyermekeket már a szülők nem engedték iskolába, mert az már egy fél munkaerő volt és a nagy családnak kellett a kenyér. Édesanyám népszerű volt a községben, szerették, mint ahogy ő is szerette és istápol- ta tanítványait, nála nem lehetett nem jól tanulni, mert akkor otthon külön is foglafl- kozott a gyermekekkel. Ennek volt tulajdonítható, hogy amikor az egyik tanyán végeztünk az ívek kitöltésével, egy másik. mintegy tíz kilométerre levő tanyára kellett volna átmennünk, s az ott lakó egyik parádés kocsis önként vállalkozott, hogy átvisz bennünket, csak az uraság meg ne tudja. Természetesen megtudta az uraság, g nemcsak őt, hanem édesanyámat is leszidta, hogy engedély nélkül, hogy merte igénybe venni a fogatot. Én ott álltam édesanyám mellett, kezem ökölbeszorítva, arcom pirult tehetetlenségemben, de nem szólhattam, s édesanyámat nem védhettem meg. Édesanyámnak akkor nem tudtam elégtételt adni, szolgáljon elégtételül ez a kis megemlékezés. Dr. Kiss László Nyíregyháza, Bocskai u. 2, Négy barázdát hasít az eke A nagy tábla földön keskeny csík mutatja, hogy néhány forduló után eltűnik a tarló. Az Sz—100-as lánctalpas gép csikorogva fordul a barázda végén, a földből kiemelkednek az ekék. A traktoros leugrik a kormánykerék mellől, kulcsot vesz elő és megerősít néhány csavart; — Olyan kemény a föld, mint a kő. Szétrázza az embert is, a gépet is — mondja Szász Bertalan, a, gép vezetője — Inkább nézze meg az ember idejében, nem ólálkodik-e valami hiba, mert ha már megvan, akkor fuccs a munkának. Tagnap elszakadt a lánctalp egyik csapszege. Odalett két műszaknorma. Nekem is egy, a váltótársamnak, Varga Péternek is egy. Szász Bertalan tőrőlmet- szett tarpai. Otthon dolgozik, saját faluja határában, a Győzelem tsz földjén. A tavaszon szerezte meg a középfokú traktorosképzőn a bizonyítványt. A szövetkezetnek nem volt elég erőgépe, így ő a Tiszaszalkai Gépállomástól kapott munkát. Ha jövőre „ közös kap gépet, akkor Szász Bertalan is szövetkezeti traktoros lesz, — Néhány éve, amikor még büszkén ültem az ökrös szekerén, nem gondoltam, hogy a traktor nyergébe kerülök. A termelőszövetkezetben a vontatónál rakodó- munkás lettem. Akkor szerettem meg a gépet. Addig- addig ismerkedtünk, míg aztán nekibátorodtam: a kor- mánykerékhez ültem... Es lassan elfelejtem az ökröket... — Szép szakma ez, ha nem is könnyű. Most nappalos vagyok. A kővetkező keién váltunk. Nappal jobb. Szaporábban telik az idő mint éjjel, amikor az ember csak néhány méternyit lát a barázdából a reflektorfényben. De a váltással megosztozunk a jón is, a rosszán is. Igyekeznünk kell, sürget a munka. Ebből a nyári mélyszántásból hét-nyolc holdat beleszorítunk egy-egy műszakba. A szövetkezetnek is jó, ha idejében végzünk, nekünk se jön rosszul az urve- kezet után a több kereset. A traktoros családja — felesége, tizenhét éves fia meg a két kisebb, általános iskolás — a termelőszövetkezetben dolgozik. Növénytermesztők. — A legények megszere- tik-e apjuk új szakmáját“’ — Nem is tudom — válaszolja. — A legidősebb kőművestanuló szeretne lenni. A gyerek nem a legfényesebben végezte el az általánost. Igaz — teszi hozzá,— ebben nem egészen ő. a hibás. A hét holdon, ha sürgetett a munka, szükség volt őrá is. Olyankor hiányzott az iskolából. A kisebbeknek már más: ha van idejük segítenek, de első az iskola. Jól is tanulnak. Hogy mi lesz majd belőlük? A gépeket ■szeretik. Nagyon is. Elrakja a kulcsokat, olajos kezét megtörli. Fellép a vezetőfülkébe. ---- Sietek — mondja' búcsúzóul. — Ügy számítottuk, hogy két-három nap alatt behozzuk a tegnapi lemaradást. Felbúg a motor, a négy eke belemar a kemény földbe, s nagy darabokban szakadnak fel a fekete hantok. Erdelics Imre 1964. augusztus 9. *>
