Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
Torok repülőgépek géppuskázták Polisz kikötőt Aggasztó a helyzet Cipruson riadókészültség-be helyezték a görög fegyveres erők szárazföldi, légi és haditengerészeti egységeit. Az AP úgy tudja, hogy a görög flotta több hadihajója ciprusi vizek felé tartA Ledra és a Pafosz utcában, a fővárost kettéválasztó „zöld vonal" mentén hosszabb gépfegyvercsata fejlődött ki ciprusi görögök és törökök között. ■» Vita a Biztonsági Tanácsban a vietnami válságról A hivatalos Washington „nyugodt“ — Gromiko: Á Szovjetunió elitéli az Egyesült Állomok agresszív cselekedeteit Weeefa (MTIfc Ismét ion-pontra jutott a ciprusi válság. Pénteken este. négy török lökhajtásos repülőgép mélyrepülésben behatolt a Ciprusi Köztársaság légi- terébe, gépfegyvertüzzel árasztotta el Polisz kikötővárost, majd felderítési szándékkal több ízben alacsonyan, elhúzott a paioszi görög ciprusi katonai tábor felett. A ciprusi kor-, mány bejelentése szerint 3 török repülőgépek gépíegyvergo-. lyói Pafosz kikötőjében eltaláltak egy olasz teherhajót. A nicösiai kormány szóvivője bejelentette, hogy Ciprus tiltakozott az eset miatt a török kormánynál, és fontolóra vette, hogy kéri a Biztonsági Tanács haladéktalan összehívását. Zénón Rosszidesz, Ciprus állandó ENSZ-delegátusa elutazott New York-ba. Az ÁP ankarai tudósítása szerint a török kormány elismerte a berepülést, tagadta azonban, hogy géppuskázták Pafosz városát. Kemal Satir miniszterelnök-helyettes a ciprusi légitér megsértését „a ciprusi törökök ellen intézett görög akciók ellensúlyozása céljából foganatosított megelőző intézkedésnek” minősítette. A légitámadás cáfolatát a miniszterelnök-helyettes azzal a fenyegetéssel toldotta meg, hogy „a helyzettől függően bármely pillanatban sor kerülhet a szigeten török partraszállásra, vagy bombázásra. Az ankarai kormány egyébként a felelősség áthárítása céljából jegyzéket intézett Görögországhoz, s azzal fenyegetőzik, hogy .,a ciprusi török közösség védelmében esetleg kénytelen lesz a szigeten közbelépni.” A török katonai intézkedések sorába tartozik, hogy szolgálatra visszarendelték a hadiflotta legénységének szabadságon tartózkodó tagjait A Reuter Ankarából , arról ad hírt, hogy Raymond Hare amerikai nagykövet az utóbbi 30 órában három alkalommal tárgyalt Erkin külügyminisz- I terrel. Válaszul a Ciprus ellen elkövetett török légitámadásra, a I Reuter athéni tudósítása szerint i Hadműveletek Kongóban Szovfet kormáiiybiildötfség vesz részt Zawadzki temetésén Moszkva, (TASZSZjt Aleksander Zawadzkinak, a lengyel Államtanács pénteken elhunyt elnökének temetésén — augusztus 11-én — szovjet kormányküldöttség vesz részt. A küldöttséget Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke vezeti. A küldöttség tagjai között van Paleckisz, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettese, Szurganom, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizott- ságánának titkára és több kiemelkedő pártfunkcionórius. (Folytatás az 1. oldalról.) A Biztonsági Tanács péntekem folytatta a Vietnami-öbölben kialakult válság megvizsgálását. Jiri Hajek, Csehszlovákia delegátusa felszólalásában hangsúlyozta, hogy a legutóbbi ülésen az Egyesült Államok ferde megvilágításba helyezte a Vietnami-öbölben történt eseményeket. Az amerikai küldött a legutóbbi ülésen — folytatta a csehszlovák delegátus — fellengzősen beszélt arról, hogy az Egyesült Államok kormánya a béke fenntartására törekszik Délkel et-Ázsiában, és segíteni akarja barátait . „a szabadság megőrzésében". De miféle barátokról beszélt az amerikai küldött? — tette fel a kérdést Csehszlovákia képviselője. Az Egyesült Államok dél-vietnami küldetéséről az az igazság, hogy sok millió dollárral, az amerikai katonák ezreit állo- másoztatva Dél-Vietnam- ban hatalmon tart egy elrothadt rendszert. A légutóbbi agresszív cselekmény ismét megerősítette, hogy így fest Délkelet-Ázsiá- ban az Egyesült Államok valódi szerepe. Ez a cselekedet ellentmond az ENSZ alapokmánya elveinek, a genfi értekezlet határozatainak, és méltatlan a Biztonsági Tanács állandó tagjához, egy nagyhatalomhoz, az amerikai néphez. Roger Seydoux, Francia- ország képviselője hangsúlyozta, hogy meg kell hívni a tanács ülésére a VDK képviselőit. A fő probléma ma az — húzta alá Seydouk —, hogy miképpen lehet megállítani Délkelet-Ázsiában az események veszedelmes ala kulását. A Föld e térségén egyre fokozódik a feszültség. Franciaország célja: visszatérni, az 1954-es genfi megállapodások szigorú betartásához, megszüntetni az e térségben lévő államok belügyei- be való beavatkozást, hogy ezek az államok területe ne legyen többé hadszíntér. Stevenson, az Egyesült Államok képviselője kétízben szólalt fel, hogy válaszoljon a csehszlovák delegátusnak. Képmutatóan tagadta, a Vietnami Demokratikus Köztársaság felségvizei megsértésének tényeit és kijelentette, hogy augusztus 4-én az észak-vietnami torpedónaszádok előre kitervelt és átgondolt agresz- sziós cselekményt hajtottak végre amerikai hajók elien. A csehszlovák küldött felszólalását Stevenson „kommunista kirohanásnak” nevezte. Morozov, szovjet küldőit tarthatatlannak minősítette az Egyesült Államok olyan irányú kísérleteit, hogy önvédelmi intézkedésnek tüntessék fel a Vietnami Demokratikus Köztársaság parti objektumai ellen intézett támadást és emlékeztetett arra, hogy McNamara, amerikai hadügyminiszter sajtóértekezleten „megtorlásnak” nevezte ezt we akciót. Mint ismeretes, a Bizton sági Tanács ez év április 9-én megállapította: az ENSZ alapokmánya céljaival és elveivel összeegyeztethetetlenek a megtorlások. Morozov, miután támogatta a csehszlovák képviselő felszólalását, rámutatott, hogy a már ismeretessé vált tények alapján agresszióként kell elítélni az amerikai légierők támadását, A provokációnak választási indítékai voltak ? Washington, (MTI): Johnson elnök egész pénteki napját a Fehér Házban töltötte és tanulmányozta a legújabb politikai fejleményeket. Az elnök, miután szerdán — hivatalos megfogalmazás szerint „megtorlásként” — elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, — várt, milyen lépéseket tesz az agresszió áldozata, g a vele szomszédos Kínai Népköztársaság. Mint a Reuter-iroda jelenti, a hivatalos Washington, visszatért a normális kerékvágásba, mert a délkelet-ázsiai térségben újabb katonai fejlemények nem történtek. Felelős amerikai tisztviselők péntek esti megnyilatkozásukban ugyancsak azt hangoztatták, hogy az Észak-Vietnam ellen intézett „megtorlásra“ láthatólag nem készül katonai válasz. Az AP jelentése szerint az idézett felelős körök szükségesnek tartották annak nyomatékos hangsúlyozását, hogy csökkentek a háború kiszélesedésének esélyei. Most az amerikai körök „megnyugvással” látják, hogy a demokratikus Vietnam és Kína részéről, nem történtek az elmúlt napokban feltűnő katonai lépések. Az amerikai hírszolgálati szervek jelentéseiből ily módón az tűnik ki, hogy a szerdai provokáció után, amelynek számos megfigyelő szerint nyilvánvalóan voltak választási indítékai, a hivatalos Washington szeretne napirendre térni saját agressziója fölött Gromiko távirata a VDK külügyminiszteréhez Moszkva, (TASZSZ* Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter táviratot intézett Xuan Thuyhoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszteréhez. A távirat szövege a többi között a következő: Tisztelt miniszter elvtárs! Megkaptam augusztus 5-én kelt táviratát, amely tájékoztat az Egyesült Államok fegyveres erőinek a Vietnami Demokratikus Köztársaság partVigasztalan — nyirkos novemberi napon szállították az ortopédiai klinikára. Egymásba olvadó szürke felhők alattomos közömbösséggel eregették az aprószemű esőcseppeket. Reggel a műtőbe vittek. A két. combról bőrt vettek le és a bal lábamat hozzávarrták a jobb, vagyis a beteg lábamhoz. Azután úgy begipszeltek, hogy mozdulni se tudtam. Kínomban véresre martam a tenyeremet. Eszelősen ismételtem magamban: milyen jó, hogy az ember nem él örökké. Azért szívem mélyén mégsem a halált vártam —, hiszen csak huszonöt éves vagyok —, hanem azt, hogy megszabadulok a fájdalomtól. A bőrplasztika után néhány nappal a tanár úr azt mondta, hogy reménykedhetek a gyógyulásban, bár a java, a csontátültetés még hátra van. Negyedik napon — amikor már kissé jobban voltam — gipszbeöntött tehetetlenségem kezdett az agyamra menni. A főnővértől, aki úgylátszott, kedvelt engem — könyveket kértem. Két ápolónő jött be a kórterembe. Megálltak a jobboldali sor első ágyánál. Rövid hajú, vézna fiatalember gubbasztott rajta, furcsa merev tartásban. — Ha ilyen lusta lesz és nem akar járni, akkor sohasem gyógyul meg — mondta oktató hangon az egyik ápolónő. — Na gyerünk, keljen csak fel — tette hozzá a másik —, járkálunk egy kicsit. A zavart tekintetű fiatalember gyenge, nyöszörgő hangot hallatott, de nyomban engedelmeskedett és most már hangosabban nyögve kászálódott lefelé. — Na gyerünk csak, gyerünk — bíztatta a magasabbik nővér. A rövid hajú végre az ágy végébe kapaszkodva görnyedt, A két nő hónaljnál fogva erősen megmarkolta és kivonszolták a készülékekkel és emelőkkel felszerelt ágyak között húzódó folyosóra. — J«J 7— kiáltott *. Stá mkedt, magas hangon. — Mi az, kényeskedik? Próbáljon csak lépni. Megpróbálta és sikerült. Azután összeharapta a száját, behunyta a szemét és keserves elszántsággal még három lépést tett. A nővérek lazítottak a szorításon, majdnem elengedték. Az ágyakról roncsolt tagú, szürke, borostás arcú emberek hajoltak előre. A fiatalember az utolsó ágyhoz ért. Halántékáról iz- zadságcseppek folytak lefelé. Arcát és egész testét görcsbe rántotta a kínszenvedés. — Jaj istenem — ordította. Lezuhant a földre. —i Nézzenek, így elhagyni magát — mondta szigorúan a magasabbik ápolónő. — Szép kis legény maga ... Lehajoltak, felemelték a görcsbe zsugorodott testet és visz- szahúzták az ágyához. Erőlködve róemelték. A fiú hátraesett, Feje csúnyán koppant az ágy hátsó acélrúdján. Ezt a fájdalmat nem érezhette. Arca és leeresztett szemhéjai mozdulatlanok maradtak. — Anyám, anyám — sóhajT tóttá. Azután’ felengedett á görcs. Fekvő helyzetbe csúszott és kinyitotta a szemek Mi többiek is csaknem egyszerre sóhajtottunk és visszadőltünk párnáinkra. Lopva egymásra néztünk. Gyors, szégyenlős mozdulattal töröltük le homlokunkról a verítéket. A két nővér fejét csóválva kiment. A kórteremben olyan csend lett, amely a fülemben zúg. Igaz, most már negyedszer fekszem kórházban a lábammal, de úgylátszik, nem tudom megszokni az ember tehetetlen nyomorúságát. Émelyegni kezdett a gyomrom. Szédültem. Lassan megfordult velem az egész ágy ... Gondoltam, gyorsan meg kell magamat erősítenem, mert még valami baj lesz. Halkan megkérdeztem a szomszédomat: — Lehet ide bort hozatni? Mellettem ötven év körüli paraszt feküdt, combcsonttöréssel. Felémíordult és mosolyogva kacsintott: — Nyugodtan ... szóljon csak az Erzsikének, én is őt szoktam megkérni. A kijáratnál van a bolt. ★ Estére már egészen jó hangulatom lett. Szó sincs róla, hogy becsiptem volna. Csupán valamennyire enyhült a fájdalmam és néhány hosszúra eresztett korty badacsonyi rizling — felmelegített. Villanyoltás után megpróbáltam aludni. Hiába. A sötétben még szívszorítóbban hangzott a jajgatás. Világosban minden más. Mozog a világ, mindennek szívé van. Bejön egy ápolónő, akiről eszébe jut az embernek egy lány... Vqgy m asszonya, akit ha talpraáll, meglehet talán ölelni. Nappal bármennyire is fáj, az ember mégis megfogja magát, mert ott fekszenek mellette a többiek. A sötétség elzár mindentől és megéreztet valamit abból a másik sötét' ségből. Ilyenkor a beteg mindenkit felejtve, csúnyán, eszeveszetten nyög és jajveszékel. A szomszédja is eltűnik valahová, hogy egyedül viaskodjon a kínjával. Még az a szakállas vénember formájú is odébb- állt, amelyet a gőzfűtés csövének hajszálrepedése rajzolt a mennyezetre. Tudtam, hogy hajnalig ébren maradok és ha már a többiek végre elalszanak, én akkor is feszülten hallgatom majd az ismeretlen neszeket. Mostanában újra meg újra végiggondolom az elmúlt éveket és olyan helyzetekbe képzelem magamat, amelyben semmiképpen sem történhetett volna meg velem a szerencsétlenség. Bár különösképpen nem is vádolhattam magamat semmiért, sőt ha kivilágosodik. úgy érzem, nem sok mindent csinálnék másképp. Debrecen mellett születtem harmincötben. Apám a felszabadulás előtt Solymosi Gábor tábornok birtokán volt kertész. A nyolc általános iskola után, 1950-ben Miklós öcsémmel együtt — aki egy évvel fiatalabb nálam — Perecesre mentünk vájár iskolára. menti objektumai és lakott települései ellen intézett támadásairól. Amint az ön előtt már: ismeretes, a TASZSZ augusztus 5-én közzétett hivatalos nyilatkozatából, a Szovjetunió határozottan elítéli az Egyesült Államok agresszív cselekményeit, amelyek a leg-, durvább módon megsértik á nemzetközi jogot és kísérletet jelentenek a népek által elítélt kalóz-önkény újbóli alkalmazására az államok kó-' zotti kapcsolatokban. A szovjet kormány a Biztonsági Tanácsban helyet foglaló képviselőjének közvetite sével kijelentette, hogy elítéli az Egyesült Államok fegyveres erőinek „ VDK partmenti objektumai és lakott települései ellen intézett bombatá- nnadá'sát és agresszív cselekményeknek minősíti azokat. A szovjet kormány követelte, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul szüntesse meg a VDK elleni hadműveleteit. Megbízást kaptam annak közlésére, hogy a szovjet kormány teljes mértékben osztozik a VDK kormányának véleményében az Indokína és Laosz ügyében megtartott genfi értekezletek résztvevő országainak, valamint az ösz- szes békeszerető államnak követelnie kell az Egyesült Államok kormányától az 1954- ben és 1962-ben aláírt genfi egyezmények állandó tiszteletben tartását, a VDK és a többi délkelet-ázsiai állam elleni veszélyes provokációs cselekmények haladéktalan megszüntetését. Egyetértünk az ön véleményével abban is, hogy az Egyesült Államok kormányának kell viselnie a teljes felelősséget a VDK elleni agresszív cselekményeinek következményeiért. (Folytatjuk^ Tisztelettel A. UrwMko, Automata fegyverek ropogásától és mozsárágyuk dörgésétől visszhangzott a zordon kokki- nal hegyvidék is. A növekvő feszültségre való tekintettel Thimajja tábornok, a ciprusi ENSZ-erők főparancsnoka és Belcher amerikai nagykövet felkereste Makari ősz elnököt. Az utóbbi órákban? magán Cipruson is tovább tartott a feszültség, folytatódtak a harcok. Az ENSZ szóvivője „rendkívül súlyosnak, aggasztónak” nevezte a helyzetet. fekvő bányavárosból és Mit- vadában vonta össze, egységeit. A kongói katonai helyzettel elégedetlen amerikai külügyminisztérium azzal vádolta a kongói kormánycsapatokat, hogy a vezetés nem elég hatékony és a katonák soraiban megla- . zult a fegyelem. Mobutu vezérőrnagy, a hadsereg parancsnoka visszautasította az amerikai vádakat, de úgy látszik azoknak mégiscsak volt valami alapja, mert a Présence Conglaise című Leopoldville-i lap magyarázni igyekszik „a hadseregben tapasztatható rossz hangulatot”. A többi között azzal érvel, hogy vannak olyan egységek, amelyek egyfolytában harcolnak 1960 óta és nem váltották le őket, továbbá elégedetfenség mutatkozik a legutóbbi katonai kinevezések miatt. Elisabeth vilié, S tanleyvilleben a szabadságharcosok által szerdán elfoglalt egyik legnagyobb észak-kongói városban a helyzet nyugodt, az élet visszatért a rendes kerékvágásba, — jelentik nyugati hírügynökségek egy kongói felderítő repülőgép pilótájának közlése alapján. A szabadságharcosok Ma- niema irányából haladnak nyugatra és Kongóban valószínűnek tartják, hogy Lu- luaburg lesz az a város, amely ellen a következő támadást végre akarják hajtani. A kormánycsapatok visszafoglalták a Tanganyika-tó partján fekvő Baudouinvillet, amely három héttel ezelőtt került a fellkelők kezére. A kongói hadsereg azonban kivonult Manonóból, a Jadot- villetől 480 kilométernyire SALAMON PÁL 1001. ittgiiBTtng & 2
