Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
Gondoskodni — 365 napon át Gyakran hallaná, hogy egyik vagy másik faluban megrendezték az öregek napját, virággal, uzsonnával, ünnepi műsorral kedveskedtek a környék idős lakóinak. Ilyenkor hallani azt is, hogy a Bogár néni még sírt is és, hogy Péteri bácsi hálás szavakkal mondott köszönetét a figyelmességért. Az ember születése pillanatától kezdve igényli a szeretetet, a gondoskodást, hogyne igényelné idősebb korában, amikor annyi minden megváltozik benne és körülötte. Igaz, ez a változás nem máról-holnapra történik, először csak az öregség hírnöke jön el, az is csa,k rövid udvarias látogatóba: ime ilyen vagyok, nézzél meg, szokjál hozzám, barátkozz meg velem. S ajándékul minden alkalommal otthagy valamit, hol az ember derekában, hol a lábában, vagy karjában. Hiteget, elhagy, vissza-vissza tér akár a csapodár szerető, hogy aztán végleg letelepedjen. S léte, mint minden új jövevényé, új színt, szokásokat is lop az ember életébe. Nemcsak lépteit veszi lassúbbra, tovább időzik egy- egy olvasmány után, tűnődik régi emlékeken, rámosolyog egy-egy gondolatára, csodálkozik magán, bizonyos dolgoknak milyen nagy fontosságot tulajdonított egykoron. Megértőbb lesz, s jobban vágyik ő is a megértésre. örömmel köszönthető tehát minden olyan rendezvény, amely a társadalom megbecsülését és szeretetét érezteti, önmagában azonban ez nem elég. A kakaó illata elszáll, az ajándékba kapott virág efbervad, elfelejtődik a vers és az ünnepi délután fénye lassan-lassan bele vész az év 365 napjába. Ez a fajta ünnepség csak keret lehet az öregekről való gondoskodás képéhez és az öregek sem ezt kívánják. A róluk és velük való gondoskodás nem korlátozódhat csupán egy, vagy két délutánra, de mint ahogy nincs két egyforma ember, úgy nem lehet a tennivalókat sémában megszabni. A tennivalókat az igények és a lehetőségek ismeretében kezdhetjük el. És mindezeket kik ismerhetnék jobban, mint a falu vezetői és azok az emberek, akik önként, a fejlődést gyorsítani kívánva vállalkoztak a társadalmi munkára. Kétszáznál több község van megyénkben. Hol van az a tanácselnök, aki ne tudná, hány ember él, dolgozik a vezetése alatt lévő közösségben, ki a legidősebb közülük, ki az egyedülálló, ki a beteg, vagy ki tudna még dolgozni és, hogy ki megy hamarosan nyugdíjba. És melyik tanácselnök nem ismerné a községbeli lehetőségeket, hol mikor, mi épül, mikor szabadul fel egy helyiség, hol keresnek munkásokat. Valahogy arra lenne szükség, hogy az idősebb emberek dolgát, sorsát ne egy évben egyszer, szükséges napirendi pontként kezeljék, s azt egy ünnepi délutánnal letudják, hanem napirendi pont nélkül tartsák napirenden. S másként nem is lehet, hiszen az öregek sem egyformán öregek, kívánságaik, igényeik sem azonosait Az egyik csak egyedül van és jó volna valahová eljárnia beszélgetni, kártyázni, emlékeket idézni. A másik öreg feleségével él, erejük fogytán, nem tudják a tüzelőt hazavinni, felvágni. A harmadik munkabíró, de nincs hol hasznosítani tudását. És az ötödiknek, a tizediknek más, és más a panasza, baja. Néhány községben már akadt helyiség, ahol összejöhetnek a nyugdíjasok, ahol a falu vezetői elintéztélc, hogy legyen ilyen. Nyírbátorban, Dombrádon klubot rendeztek be az öregeknek, s mint a Szakszervezetek Megyei Tanácsán hallottuk, van klub Vásárosnamény- ban, Tiszalökön és Kótajban is. 130 községben működnek a szakmaközi bizottságok, amelyeknek egyik feladata a nyugdíjasokkal való törődés: tanácsadás, panaszok intézése, a dolgozni tudók és akarók elhelyezése. Biztató kezdeményezés. Most már csak az szükséges, hogy a helyi tanácsok vezetői, a társadalmi szervezetek munkásai is segítsenek. Egy helyiség megszerzése, egy kórházi beutaló elintézése, egy munkába helyezés legyen olyan fontos, végrehajtásában olyan érétkű mint az államigazgatási munka. Csak ezek egyidejű és egyenértékű elvégzésével mondhatják vezetőink: elvégeztük a reánk bízott feladatokat. Csaik ezek után mondhatjuk, társadalmunkban, községünkben megbecsüljük az öregeket, és ezek után jöhet az úttörőköszöntéses, virágos, kakaós uzsonna. Arató Erzsébet Kérjük a panaszkönyveí Előfordulnak esetek, amikor valamelyik fél megsérti a „békés egymás mellett élés” törvényét és az eladó nem megfelelő formában szolgálja ki a vevőt. Az is megtörténik, hogy a vevő a hibás. Mégis kéri a panaszkönyvet, vagy ingyen, bérmentve kap egy levelezőlapot, amin értesítheti a felettes szerveket a rendellenességről. Nem lehet pontosan tudni, mi az oka, de a panaszkönyvekben nagyon kevés a bejegyzés. Lehet, hogy nincsenek panaszok, de az is lehet, hogy a panaszosok nehezen jutnak a panaszkönyvhöz. A KIFLI ÉS A ZACSKÓ Az 1-es számú fűszer és esetlege boltban éppen az új módszerről beszélgetnek. A „kártyamódszer” sok problémának elébe vág. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sok vevő restell a panaszkönyvbe írni, inkább mérgelődik, aztán elmegy. Most megcímzett, bélyeggel ellátott levelezőlapot kap a panaszos, amit otthon is kényelmesen megírhat és elküdheti a felettes szerveknek. Sajnos sokan még nem is hallottak erről. K. Ilona eladónő arról panaszkodik, hogy V. József né haragosa súlyosan valótlan megjegyzéseket írt róla. Dr. Sz. Tibor január 16-i bejegyzése szerint az eladó nyolc kiflit szabályellenesen nem zacskóba, hanem papírba csomagolt. A kiflik széjjel hullottak. A felettes szervek kivizsgálták az ügyet, s az eladót figyelmeztetésben részesítették. Az intézkedésről levélben értesítették volna a panaszost, ha a címét is feljegyezte volna a panaszkönyvNEM ADOTT BLOKKOT A PÉNZTÁROS Nemrég megmaradt az üzletnek 10 mázsa kenyere. L. Lajos reklamált, hogy 10 napos kenyeret árusítanak, s kérésére tőle nem vették visz- sza. Az ügyet kivizsgálták és Jön a „kártya módszer Hol lakik a panaszos? Nyoma sincs az intézkedésnek válaszoltak. A kenyér csak kétnapos volt, tehát még nem adhatták át állattakarmányozásra. Az eladók közölték is a vevőkkel, hogy most kivételesen kétnapos kenyeret árusítanak. L. Lajostól azért nem vették vissza a kenyeret, mert összefogdosta. Emődi Józseftől 3 kilogramm rizsre megtagadta a blokk kiadását a pénztáros — mondván, először kérjen blokkot az osztályon. A vevő panasza jogos volt, mert rizsre, cukorra stb. a szabály értelmében a pénztárnál is lehet adni blokkot. A pénztárosnőt írásban figyelmeztették. A 73. számú kenyérboltban a legutolsó panaszbejegyzés 1963 július 9-én történt. N. Béla a reggeli órákban 100 forintossal fizetett. Azaz csak fizetett volna, mert a pénztáros- nő nem tudta felváltani a pénzt. A panaszt az illetéKe- sek jogosnak találták és a pénztárosnőt figyelmeztették, hogy máskor elegendő aprópénzt tartson a pénztárában. NYOLC CENTIVEL RŐVIDEBB HAJ... Nincs minden rendben a 30-as számú játéküzletben. A legutolsó bejegyzést 1962 július hó 19-én írta be egy sértett vevő. Hibás játékot kapott és nem cserélték neki vissza. A jogosnak látszó panaszból nem derül ki semmi. Az ügyet kivizsgálták ugyan, de semmi nyoma nincs. A vevőnek küldött válasz másolatát elfelejtették a panaszkönyvben is elhelyezni. Hasonló esettel máshol is találkozunk. A kisipari termelő- szövetkezet 2. számú fodrászüzletében beporosodott panaszkönyv kerül elő valahonnan. Elemyedt lapjain homályos bejegyzés, de hogy intézkedtek, vagy válaszoltak volna a panaszosnak, az már sehonnan sem derült ki. Pedig a panasz súlyos. Nyolc centiméterrel rövidebbre vágták a sértett haját, mint ahogy kérte. PÉNZ HELYETT CUKORKA A 83. számú üzletben L. József azt sérelmezi, hogy az eladó minden megkérdezés nélkül cukorkát ad aprópénz helyett. Hogy intézkedteK-e ebben az ügyben, arra már az eladónő sem emlékszik. A Vendéglátóipari Vállalatnál szintén hasonló a helyzet. Békési István ellenőrzési csoportvezetőhöz futnak be a panaszok. Mutatja a panaszos leveleket, idáig már 250 bejegyzés érkezett, a dicséret nagyon kevés. Olvashatjuk az Anna presszóban a közelmúltban írt bejegyzéseket, melyek teljesen jogosak voltak, de a presszó vezetősége „elfelejtette” beküldeni a központba. A panaszokat csak az ellenőrzés során találták meg. A mulasztókat igazgatói figyelmeztetés ben részesítették. A Szabolcs-Szálló alatt lévő 1. számú kisvendéglőben kérésünkre azt a választ adták, hogy panaszkönyvük nincs, a levelezőlapok pedig elfogytak. Pedig mind a kettőnek lenni kellett volna. A lapok gyorsan pótolhatók, csak a szomszédban levő központba kellene átmenni érte. Felhívjuk a figyelmet: a kereskedelmi irányító szervek és az ellenőrzés szerezzen érvényt a panaszkönyvekre vonatkozó rendeletnek! (Fazekas— Széchy) Egy cél felé — két irányban Ha ma éljeneznek valakit... — Bizalmatlanság helyett megértést Urában Egy terjedelmes, a megye mezőgazdaságának a szakvezetését elemző értékelésben van egy mondat, amely tartalmilag így hangzik: Ura községben a tsz-elnökkel csak azért elégedetlenek, mert — nem párttag. — Súlyos, má- zsányi pörölycsapásként hat ez a megállapítás. Ura annyira kiesett az élet sodrásából ott kint, a szatmári végeken, az Ecsedi láp hajdani ingoványai mentén, hogy ilyesmi még előfordulhat? Csak azért nem jó a tsz elnöke, mert nem tagja a pártnak? Ilyesmiről nem tudunk A járási pártbizottságon értetlenül fogadják a hírt. — Ilyesmiről nem tudunk — mondja a titkár. — Radnai Józsefet rendes embernek ismerjük. Egy ideig mezőgazdásza volt az urai szövetkezetnek a fiatal, agrárfőiskolát végzett szakember, majd a község tavaly ősszel elnöknek választotta. Hatvankettőtől ő volt a harmadik elnök: a többiek, a korábbiak így, vagy úgy eljátszották becsületüket a vezetésben, nem emelték ki a közös gazdaságot a mélypontról, ahova jutott. A mostani elnöknek egy dolgot címezhetünk: az urai viszonyok között erélyesebben kellene irányítania Urán, a községi tanács és a termelőszövetkezet vezetői körében bontakoznak aztán a szálak, amelyek, bár cáfolatát adják szakvakban is, jelenségekben is a fenti megállapításnak a pártonkívüliséget illetően, de elvezetnek — megítélés szerint — olyan gondokhoz, amilyenek már magukban hordják az ellentétnek a csíráik A szövetkezetnek nem is egy, hanem két függetlenített pártonkívüli vezetője van. Az elnök mellett a másik, Szabó György, szintén főiskolát végzett fiatal mezőgazdász. Kiderül, hogy mindketten ,,egy csónakban eveznek”. Szilágyi Pál tanácselnök szerint a két tsz- vezetőtől nem kapták meg azt a tanácséletben, a nevelésben és más vonatkozásban, amit egyetemet végzett emberektől vártak. — Én, a hat elemimmel, és a titkár is segítenénk nekik — mondja —, de nem kérnek véleményt. Az elnök -egyébként rendes ember, de gyenge. Egy furcsa szokás Aztán hibákat sorol fel. Több tsz-vezető nem vállalt részt a széna betakarításából, de a kazalból kimérette magának a harmadrészt. Kétszáz holdon — augusztus 11-én — még kint van a kombájnszalma. — Ezt is megírtam az illetékeseknek — teszi hozzá a tanácselnök. — Nem volt elég vetőburgonya — folytatja. — Megállapodtunk, hogy a hiányzó részt a tagok adják, feles művelésre. A járás nem engedte, s a tsz-elnök azt gondolta, ebben a párttitkár keze van... Nem törekszem az ellentét fokozására, noha kisebb a végzettségem, mint nekik — hangsúlyozza újra. — Urában furcsa szokás járja — jelenti ki Radnai József, a' szövetkezet elnöke. — Ha ma éljeneznek valakit, holnap már keresik a réseket.., Azt hiszem akkor kezdődött a probléma, amikor a vezetőség körében, a párttitkámál kezdtem a háztáji földek rendezését. Itt kellett kezdenem, mert a községben sok a nagy belsőség. — Hogy nem vagyok talán elég erélyes? Meglehet, de a Drobnyák dúrva módszere — az egyik volt elnöké — soha nem volt kenyerem. A tanácselnök elvtárs is mondja, hogy a nép dolgozik nálunk, csak győzzünk munkát biztosítani. A község többségével már nincs gondunk, de esetenként néhány ember még sok kárt okoz. Egyébként, ha történik valami a tsz-ben, valaminek melléfogunk, nem hozzánk jönnek — tanácselnök, titkár —, hanem a járáshoz. Vannak, akik keresik a réseket Az a bizonyos szénaügy valóban megtörtént. Nem volt benne semmi rossz, elítélendő. Csak a módszer volt hibás, az, hogy a kazalból mérették ki. Ugyanis több termelőszövetkezeti tag volt rajtuk kívül olyan, aki nem kaszált, hanem megfizette a gépi kaszálás, rendsodrás díját. — Vannak, akik keresik a réseket, hogy jól kitágítsák azokat. A vélemények meghallgatása után olyan érzés kerekedik felül, hogy: két lovon haladnak egy cél felé, más-más irányba. Valahogy olyan gondolattal: ha te megsértődtél, én is megsértődök; ha én úgy érzem hogy te nem szeretsz, és sem foglak szeretni. Pedig a közös ügy iránti jószándékhoz nem fér kétség egyik fél részéről sem. A mérleghiányos esztendők után a tsz-ben tavaly 30 forint körüli érték jutott egységenként, az idén is bíznak ennyiben; az aszály nem károsított mindent egyformán. Tehát a gazdálkodás ügye elmozdult a bizonytalanságból jó irányba. Ebben a község, a tsz valamennyi vezetőjének is megvan a része. Mielőtt igazi gondok, lesznek Nincs, koránt sincs még olyan nagy rés, amit nagyon rövid idő alatt ne lehetne betömni, s ehhez csupán jobb, kölcsönös megértésre van szükség. A fiatal tsz-vezetők illeszkedjenek bele jobban az adott községi viszonyokba, s innen kiindulva segítsék az általános előrehaladást. Számoljanak mindig a meglévő gátló tényezőikkel, ne vonuljanak félre sértődötten, hanem kérjék a segítséget a közös ügy érdekében. Ha ezt teszik, akkor csökken, majd meg fog szűnni más oldalról velük szemben a bizalmatlanság, n az az érzés, hogy ők „felüír-T kezelik” az egyszerűbb községi vezetőket. Ezek után minden bizonnyal sikerül osztatlan elismerést szerezniük. De ehhez részükről is nagy türelemre van szükség! Urában ma nincs komoly probléma, olyan, aminek reális alapja lenne. Kevés igyekezettel, jóindulattal a meglévő apró gondokat is meeszüntet- hetik, mielőtt ezekből igazi gondok nőnének — a község* a közös gazdaság, a helyi vezetők kárára. Samu András Készül az őhön, az ízes, bográcsban főtt étel. Gyakori ez, a Ven- csellőn szervezett szövetkezeti közös építőbrigád életében. Otthonuktól távol ezúttal a felsősimái Béke Őre Termelőszövetkezet 80 férőhelyes istállójának építésén dolgoznak. Dudás Sándor és Dudás József kőművesek jól értenek a siakácsmuvészethez is. Ezt társaik elismerése bizonyítja. Felvételünk ezúttal főzés közben mutatja be a brigád két tagját. Foto: Hammel József MEGJEGYZÉS: Megoldás A húsipari vállalatnál az elmúlt évben szervezett brigádmozgalmat megszűntették, mert az így dolgozók „nem fejtették ki tervezett termelékenységüket”. Ezért a dolgozókat állandó beosztás helyett „mozgó rendszerben” foglalkoztatják. Egyszóval baj volt a brigádoknál a mukafegye- lemmel, többen a brigádelszámolás leple alatt lógtak. Mindenképpen cselekedni kellett. A munka- szervezésnek ez a formája azonban mégis meglepő. Ügy tűnik, mintha magában a brigádrendszerben volna a hiba, és nem egyes emberekben. Ez mindenképpen téves álláspont. Számtalan példát találni megyénkben arra, hogy az egyéni felelősséget éppen a kollektív rendszerben dolgozóknál lehet ébren tartani. Amig másutt sorrí vállalkoznak a brigádok i szocialista cím megszerzésé re, melynek nyomán nemcsak a termelést növelik* hanem a kollektív széllé-^ met is javítják, addig a húsipariaknál éppen az ellenkezőjét teszik. Ez mindenképpen elgondolkodtató. 1964. augusztus 30. 5
