Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

Hruscsov és Novotny elvtársak beszéde- (Folytatás az 1. oldalról.) vezette Központi Bizottságá­nak helyes politikája következ­tében jöttek létre. A továbbiakban a szovjet kormányfő megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a Szovjet­unió és Csehszlovákia gazdasá­gi együttműködése évről évre sikeresen fejlődik és mindin. kább gyorsítja a szocialista tábor közös előrehaladását a kommunizmus felé. Rámuta­tott, hogy ez vitathatatlan tör­ténelmi tény. Hruscsov beszédének továb­bi szakaszában nemzetközi kér. désekről szólt. Hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy nemcsak barátaink vannak, hanem ellenségeink is. Ezért — tette hozzá — kö­telességünk, hogy állandóan gondot fordítsunk országaink védelmi képességének fokozásá­ra, a szocializmus vívmányai­nak megőrzésére, a béke meg­védésére. Beszédének ebben a részé­ben Hruscsov a vietnami ese­ményekkel foglalkozott és hangsúlyozta: — Szovjetunió — a többi szocialista országgal együtt — teljes mértékben támo­gatja a vietnami nép hősi harcát szabadságáért és függetlenségéért. Határozottan elítéljük az ame­rikai imperialisták agresszív akcióit, amelyek a legkomo­lyabb következményeket rejtik magukban a béke és a népek biztonsága szempontjából. Hruscsov utalt a laoszi kér­désre. Hangsúlyozta, hogy e kérdés rendezetlensége az otta­ni különböző politikai csopor­tok közötti harc kiújulása az amerikai imperialisták provo­kációs tevékenységének egye­nes következménye. A szovjet kormányfő ezután beszélt a ciprusi kérdésről, a Ciprus ellen intézett török tá­madásról. Hruscsov beszélt a kubai kérdésről is. Érintette azokat a határozatokat, amelyeket az Amerikai Államok Szervezeté­nek legutóbbi értekezletén hoztak a szigetországgal szem­ben. Felvetette a kérdést kd adott tulajdonképpen jogot az ameri­kai imperialistáknak arra, hogy durván lábbal tiporják az ENSZ alapokmányát. Nem tetszik nekik Kuba társadalmi rendszere? — kérdezte. De ez egymagá­ban még nem ad semmi­féle alapot arra, hogy gaz­dasági szankciókat alkal­mazzanak és háborús fe­nyegetőzésekhez folya­modjanak. Teljes felelősséggel újból ki kellett jelentenem — hangsú­lyozta Hruscsov — Kuba nincs egyedül, mellette áll a Szovjet­unió, az egész szocialista kö­zösség, minden haladó erő ro­konszenve és támogatása. — Mi történik Kongóban? — vetette fel ezután a kérdést a szovjet miniszterelnök. Kongó népe állhatatosan küzd szabad­ságáért és függetlenségéért. Mégis Kongó egén most ame. rikai katonai repülőgépek száll- dosnak. Az a könyörtelen, ci­nikus támogatás, amelyben az amerikai imperialisták az el­korhadt rendszereket részesí­tik, a népekben csak haragot és felháborodást kelt. Csehszlovákia nyugati ha­tárain egyes nyugatnémet körök ismét arról beszél­nek, hogy kelet felé akar­nak menetelni. Ezeket a köröket újból emlékeztet­ni kell Hitler sorsára, aki úgyancsak kelet felé menetelt. Mindezeket nem fenyegetés­ként mondottam, hanem figyel, meztetésként, — fűzte hozzá a szovjet kormányfő. — Meggyőződésünk, hogy a világ népei rá tudják kénysze­ríteni akaratukat a kormá­nyokra, el tudják szigetelni a fékeveszett harcias köröket és a nemzetközi eseményeket a békés együttélés és az általá­nos leszerelés útjára tudják te­relni. Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy * milyen hasznos együttműködés mutat, kozik a Szovjetunió és Cseh­szlovákia között nemzetközi té­ren. — A szovjet nép mélysége­sen megérti, hogy a csehszlovák népet aggodalommal tölti el az Európa szívében kialakult feszült helyzet és a német kérdés megoldatlansága, — mondotta ezután Hruscsov. — Majdnem húsz év telt el a második világháború befeje­zése óta és még mindig ott izzanak Európa szívében a há_ borús tűzfészek zsarátnokai. A Szovjetunió és más szocialista országok többször javasolták, tegyenek konkrét intézkedése­ket, amelyekkel meg lehet akadályozni, hogy a nyugat­német revansisták lángra lob- banteák ezeket a zsarátnoko­kat! — Ezek az úgynevezett politikusok nem akarnak számolni a történelem ta­nulságaival, pedig e ta­nulságok meggyőzően bi­zonyítják, hogy Németor­szág számára semmi jó­val sem kecsegtet a há­borús kalandok útja. — Régen itt az ideje, hogy a nyugatnémet politikusok le­vegyék a szemükről az ellenzőt, amely megakadályozza, hogy reálisan lássák az európai hely­zetet. Régen itt az ideje, hogy elvessék a Német Demokrati­kus Köztársaság el nem isme. résének helytelen politikáját, hogy elutasítsák az elavult Hallstein-doktrinát. A szovjet kormányfő ezután a kínai vezetőle egységbontó aknamunkájáról szólt, majd így folytatta: — A Kínai Kommunista Párt vezetői elkeseredett poli­tikai harcot indítottak a mar­xista—leninista pártok és a szocialista testvérországok el­len. Eleinte azt lehetett gon. dőlni, hogy csak egyes hibák­kal és félreértésekkel állunk szemben. Most azonban már teljesen világossá vált, hogy nyílt nagyhatalmi soviniszta irányvonalról van szó, amelynek érdeké­ben a pekingi vezetők haj­landók megbontani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, haj­landók felbomlaszíani a szocialista közösséget. ,— A Kínai Kommunista Párt vezetői minden erejükkel arra törekednek, hogy szétrom­bolják gazdasági és politikai együttműködésünket. Ugyanak­kor, úgy látszik, nem vetik el azt sem, hogy közvetlen alkura lépjenek az imperialistákkal, ha az megfelel az ő naciona­lista érdekeiknek. Az imperia­listák pedig igyekeznek a fel­merült nézeteltéréseket a ma­guk javára kiaknázni. — A kínai szakadárok egyes kommunista pártok soraiban belső harcot szítanak és ez megkönnyíti, hogy a reakció tá­madásba lendüljön a dolgozók érdekei ellen, — hangsúlyozta a továbbiakban Hruscsov. Egész sor országban újra akti­vizálódnak a fasiszta erők. Az imperialisták arra törekednek, hogy a regi veszélyes háborús gócokat fenntartsák és újakat teremtsenek. Ezt bizonyítják a Délkelet-Ázsiában végrehajtott agresszív akciók. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kialakult helyzetben történelmi jelentő­ségű feladat vár minden kom­munistára, a szocialista orszá. gok minden állampolgárára. — A kínai vezetők egy­ségbontó lépéseivel ml szembehelyezzük az egy­séget és összeforrottságot, annak mélyreható megér­tését, hogy együtt kell ha­ladnunk. Beszéde végén Csehszlovákia és a Szovjetunió barátságáról szólva, Hruscsov leszögezte; hogy a két nép barátsága erős és megbonthatatlan, évről évre fejlődik és elmélyül. A Szovjet­unió és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság együtt halad, együtt építi a kommunista tár­sadalmat. Mind a két pártot tántoríthatatlanul a marxista— leninista tanítás nagy alapelvei vezetik és mind a két párt vé­delmezi e tanítás tisztaságát a mindenfajta opportunisták el­leni harcban. A szovjet kormányfő beszé­dét a részvevők hosszantartó nagy tapssal, a szovjet és a csehszlovák nép és a két párt örökké tartó barátságának élte­tésével fogadták. &z USA és Belgium nyílt háborút folytat Kongóban A kongói nemzeti felszaba- dítási tanács közleményt adott ki. amelyben követeli az Afrikai Egység Szervezete rendkívüli tanácsülésének azonnali összehívását a Kon­gó belügyeibe történő ame­rikai beavatkozás megvitatá­sára. A közlemény hangsú­lyozza, hogy az Egyesült Ál­lamok és Belgium nyílt háborút folytat Kongó népe ellen. A tanács követeli a Kongóban tartózkodó amerikai katonák azonnali kivonását és felszó­lítja az afrikai államokat, hogy tagadjanak meg minden segítséget Csőmbe rendszerétől. Mint ismeretes, Diallo Tel- li. az Afrikai Egység Szerve­zetének főtitkára már koráb­ban indítványozta, hogy a szervezet külügyminiszterei szeptember 10-én üljenek ösz- sze Addisz-Abebában a kon­gói probléma megtárgyalásá­ra. Csőmbe, aki azt reméli, hogy az afrikai államok „mozgósításával” elterelheti a figyelmet az imperialista ha­talmakkal kötött szövetségé­ről, szeptember 5-re kérte egy afrikai „csúcstalálkozó” meg­rendezését. Triumvirátus D ^-Vietnamban A legfrissebb saigoni jelen­tések arról tanúskodnak, hogy Dél-Vietnamban elcsitult a „pa­lotaforradalom”, lényegében minden marad a régiben, csu­pán a cégér változott. Csütörtökön délután ugyan­is a katonai junta hivatalos közleményben erősítette meg azt a hírt, hogy a hatalmat a jövőben egy háromtagú bizott­ság gyakorolja és e triumvirá­tus tagjai között van a lemon­dásra kényszerült Nguyen Khanh dél-vietnami diktátor is. A csoport két másik tag­ja: Duong van Minh tábornok, az eddigi államfő és Tran Thien Khiem volt hadügymi­niszter. A közlemény azt is bejelenti, hogy a katonai junta feloszlik, a háromtagú kormányzóbizott­ság pedig két hónapon át ma. rád hatalmon, majd pedig va­lamiféle országos kongresszust hív össze. Ezen a kongresszuson új vezetőt választanak az or­szág élére és megalakítják az ideiglenes nemzetgyűlést. Makariosz Kairóba utazik Szerdán a ciprusi kormány hivatalos közleményben jelen­tette be, hogy Makariosz el­nök Kiprianu külügyminiszter kíséretében pénteken Kairóba utazik és megbeszéléseket foly­tat Nasszer elnökkel. A ciprusi államfő három napig marad az Egyesült Arab Köztársaságban. Az AFP a bejelentéssel kap­csolatban emlékeztet arra, hogy a Ciprus elleni török légitáma­dások idején Makariosz kor­mánya katonai segítséget kért az EAK-tól is. Mint az AP jelenti New Yorkból, Törökország levelet intézett a Biztonsági Tanács soros elnökéhez, a norvég Niel- senhez, s ebben felszólította a Biztonsági Tanácsot, álljon ké­szenlétben egy esetleges rend­kívüli ülésre Ciprus ügyében. Ugyancsak New Yorkban egy, az Egyesült Államokban tartóz­kodó nyolctagú török parla­menti küldöttség sajtóértekezle­tet tartott. A törökök elutasí­tották a ciprusi önrendelkezés lehetőségét, s támadták az ENSZ-erők szeriepét. A demokrata párti elnökjelölő kongresszus Johnson és Humphrey mellett foglalt állást Szerdán este az Amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusán került sor a párt hivatalos elnökjelöltjé­nek és alelnökjelöltjének megválasztására. Meglepetés nem született, Johnson elnö­köt a küldöttek közfelkiáltás­sal jelölték a novemberi el­nökválasztásokra. Alelnöknek Humphrey sze­nátort jelölték. Közvetlenül a jelölés előtt hangzott el John Connally texasi és Edmund Brown ka­liforniai kormányzó ajánlóbe­széde. Johnson harsány trombita- ssó, kürtölés és a küldöttek heves üdvrivalgása közepette felment a szónoki emelvényre, köszönetét mondott megvá­lasztásáért, majd megfogad­ta, hogy pártját a novemberi elnökválasztásokon „elsöprő győzelemhez” jutattja. Események sorokban Merzagora ideiglenes olasz köztársasági elnök csütörtökön fogadta Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkárát, a Központi Bi­zottság elnökségének tagját. Jugoszláviában közvitára bocsátották a JKSZ szervezeti szabályzatának módosításáról és kiegészítéséről szóló ter­vezetet. A hét tudományos szenzá­ciója kétségtelenül az a hír, hogy a Dubnái Egyesült Atomkutató Intézetben a nukleáris reakciók laborató­riumában az uránon túli ele­mek szintézisével kapcsolatos kísérletek során felfedezték a Mendelejev-féle periódusos rendszer 104. rendszámú ele­mét Amer marsall az EAK ál­éinak® és fegyveres erőinek főparancsnoka beszédet mon­dott egy észak-jemeni város­ban. Elítélte az angol tüzér­ség El-Beida jemeni város elleni támadását. Úgy tekint­jük ezt a2 incidenst — mon­dotta — mint a Jemeni Arab Köztársaság elleni agressziót. Mivel ez az ország védelmi megállapodást kötött az EAK- kal ezért a Jemeni Arab Köz­társaság biztonsága egyben az EAK biztonságát is jelenti. Bretagneban nagy riadal­mat keltett, hogy az utóbbi napokban a tengerparti für­dőhelyeken ismeretlen vegyi­anyagokat tartalmazó fiolákat vetett partra a víz. A vizs­gálat megállapította, hogy egyes tubusok erős hatású mérgeket, a többi között ciánt tartalmaznak. A fiolákat az angol Jersey-szigeten ásták ki egy építkezésnél és belőlük mintegy harmincezret téve­désből a tengerbe szórtak. A szigetet a háború alatt a né­metek tartották megszállva. Az angol lapok Salisbury! tudósítói drámai képet feste­nek a Dél-Rhodeslában dü­höngő terrorról. A Daily He­rald tudósítója hangsúlyozza, hogy Highfieldben, a főváros szöges drótsövénnyel körülvett „afrikai gettójában” a lázadás szelleme izzik. A nyomorúsá­gos kalyibákban legalább GO 000 afrikait zsúfoltak össze, holott fele annyi ember szá­mára sincs elegendő hely. Az ostromállapot bevezetésével áthidalhatatlan szakadék tá­madt Dél-Rhodesia elnyomott 3 800 000 afrikai lakosa és a fehér főhatalom fenntartására törekvő 220 000 európai telepes között. MIKES GYÖRGY: LE F U (Szatirikus kisregény 12 folytatásban) 4. — Helyes választás volt — felelte óvatosan Palánkéi. — Zoltai kollega kiérdemelte a tanulmányutat... — De nem! — jajdult fel Zimányi. — Magának kellett volna elmennie! —Zoltai kitűnő szakem­ber — bizonygatta a labor­vezető, és magában arra gon­dolt: „Uramisten, mit akar ez tőlem?!” — Maga sokkal jobb szak­ember. — Mégis Zoltait küld­tem... — Jól tette, igazgató úr! —Dehogy tettem jól! Hi­bát követtem el. És most azért jöttem, hogy meglaér- dezzem: nem haragszik rám ezért? — Hogy én? Haragudni? De igazgató úr. — Lelkiismeret-furdalásom van maga miatt... 1964. augusztus 28. — Énmiattam? — ijedezett Palánkai. — Igen, maga miatt. ígé­rem azonban, hogy legköze­lebb ön utazik külföldre. A kutató kezet nyújtott, majd magához ölelte a ré­mült arcú, nagyhasú, szakál­las laborvezetőt, aztán visz- szament a szobájába és ledik­tált a titkárnőjének, Hédiké­nek egy beadványt: arra kér­te a minisztériumot, hogy a százmilliós póthitelüket csök­kentsék harmincmillióra. Amikor ezzel készen volt, a kocsiját kérte és hazarobo­gott. Útközben kiszállt és vett egy nagy csokor virágot. Emmikének, a feleségé­nek. 4. Átnyújtotta a virágokat az asszonynak. Zimányiné kicsi és gömbö­lyű. Egyesek azt rebesgetik, hogy idősebb a férjénél, pe­dig hat esztendővel fiatalabb Szögletes arcán megkövült vonások. A tekintete hideg, barátságtalan. A haja ősz, de gondosan ápolt. Mozdulatai lassúak méltóságteljesek. — Miért jöttél haza? — kérdezte csodálkozva, majd a virágra nézett. — És ezt miért kapom? — Eszembe jutottál. Eszem­be jutottál és arra gondoltam, milyen rég vittem virágot az én Emmikémnek... — Vizsgáltasd meg magad egy specialistával — dohogott Emmike és a konyha felé tartott. — Hová mégy? — Vízbe rakom a virágo­kat.™ — Siess! Beszélni szeret­nék veled. — Most? — húzta fel szemöldökét Zimányiné, és bizalmatlanul nézett a férjé­re, talán egy kicsit riadtan is. — Most. A vegyész bement a szobába és levetette magát egy ka­rosszékbe. A feje még min­dig fájt, de már nem olyan nagyon, mint a laboratóri­umban. Valamivel jobban érezte magát, de a szorongás és a nyugtalanság még min­dig gyötörte. — Nos, itt vagyok... Be­szélj! — jött be az asszony. — Mit akarsz mondani ne­kem? — Már olyan régen be­szélgettünk. Az utóbbi idő­ben, belátom, teljesen elha­nyagoltalak... Tudod, a mun­ka... Még mindig az enelóid... Meséltem neked a kutatá­saimról, nem? — Nem. — Érdekes, én úgy emlék­szem, hogy... — Rosszul emlékszel... — Lehet, de most nem a munkámról akarok beszél­getni veled... Arról majd máskor... —Máskor — bólintott Zi­mányiné, gúnyos mosollyal. A férfi észrevette a gúnyt és zavarbajött. Idegesen hú­zogatta, ropogtatta az ujjait és közben a feleségét nézeget­te, akivel harminchét eszten­dőt töltött együtt. „Amikor megismertem, szőke volt a haja és bubifrizurát hordott. Most ősz, teljesen ősz. Iste­nem, hogy múlik az idő! Megöregedtünk... Egymás mellett... Emmike... Régen Emmucinak szólítottam...” Egy pillanatra felvillant előt­te Hédiké arca, és olyan lel­ki ismeret-furdalást érzett, hogy majdnem felkiáltott. „Itt akartam hagyni ezt az asszonyt... Ennyi év után!... Ó, én ostoba! Majdnem el­rontottam az életemet egy szép szempár kedvéért, egy szép lábért, egy szép...” A lelkiismeret-furdalás ismét belenyilalt és a szíve rette­netesen nehéz lett. „Nem is tudom, hogyan képzeltem el: hatvanéves fejjel új életet kez­deni egy fiatal fruska olda­lán. Itt az én helyem, e mel­lett az asszony mellett, aki gyermekeimnek jó anyja, és nekem hűséges feleségem...” — Halljuk, miről akarsz be­szélni? „Megcsaltalak, Emmike — mondta magában. — Megcsal­talak egy húszéves lánnyal.” iS A lelkiismerete újra belemart a szívébe. „Én hazudtam ne­ked, Emmuci, hónapok óta hazudtam. Azt mondtam ne­ked, hogy az intézetben dol­gozom és közben egy fiatal lánnyal sétáltam Óbudán, ül­dögéltem cukrászdákban, esó- kolóztam a szigeten és twisz- tet táncoltam és... és... és úgy viselkedtem, mint egy húsz­éves fiú. De ennek most vé­ge. Vége! Üj életet kezdek. Még ma szakítok Hédikével. Még ma! Nem akarok tovább hazudozni. Azt akarom, hogy tiszta legyen a lekiismere- tem.” Az asszony összehúzott, szemmel figyelte a férjét. Ar­cán gúnyos mosoly ült, de a szíve tele volt félelemmel. ..Mit akar mondani nekem?” Csak erős önfegyelemmel tudta leplezni az idegessé­gét. „Most fogja közölni ve­lem, hogy válni akar. Jaj, csak ne sírjak!” Emmike hó­napok óta tudta már, hogy a férjének viszonya van Hé­dikével, a titkárnőjével. A barátnői, ismerősei kárörvend­ve újságolták: láttuk a férje­det Óbudán, egy remek kis nővel... Vagy: találkoztunk Ottóval égy cukrászdában... Csak annyit mondunk nem volt egyedül! ,_„M1 lesz ve­lem, ha elhagy? Az a nő nem szereti Ottót, annak csak a pénze kell. De mit fogok mondani, ha most arra kér: váljunk el?... Hiszen én még... én még mindig szeretem... Szegény Ottó, milyen elnyűtt, az arca sápadt, a keze resz­ket...” — Amikor délelőtt eszem­be jutottál — suttogta Zimá­nyi —, arra gondoltam: az utóbbi időben valahogy meg­változott közöttünk a vi­szony... Tudom, miattam... Én vagyok a hibás... Tudom... Érezte, hogy enyhül a fej­fájása és a szorongás is szű­nőben van. — Most azért rohantam ha­za, hozzád, hogy bocsánatot kérjek ezekért a hetekért, hó­napokért... Ha még meg tudsz nekem bocsátani... Emmike nem válaszolt. A férfi tovább beszélt, erőtlen, sírós hangon. Min­dent elmondott, am! a szí­vén feküdt. El kellett monda­nia mindent. Kellett! Nam titkolt el semmit, szabadul­ni akart a hazugságoktól, mi­nél előbb és minél gyorsab­ban. Midőn befejezte a vallo­mását, aggódva kereste a fele­sége tekintetét. — Megbocsátassz nekem? Az aszony nem felelt: sírt. De ezek nem a harag, hanem a megbocsátás könnyei voltak. — Emmuci — rebegte meg­hatottál! Zimányi, és bátorta­lanul odalépett a feleségéhez, Emmuci zokogva borult a mellére. (Folytatjuk) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom