Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-28 / 201. szám
Hruscsov és Novotny elvtársak beszéde- (Folytatás az 1. oldalról.) vezette Központi Bizottságának helyes politikája következtében jöttek létre. A továbbiakban a szovjet kormányfő megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia gazdasági együttműködése évről évre sikeresen fejlődik és mindin. kább gyorsítja a szocialista tábor közös előrehaladását a kommunizmus felé. Rámutatott, hogy ez vitathatatlan történelmi tény. Hruscsov beszédének további szakaszában nemzetközi kér. désekről szólt. Hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni arról, hogy nemcsak barátaink vannak, hanem ellenségeink is. Ezért — tette hozzá — kötelességünk, hogy állandóan gondot fordítsunk országaink védelmi képességének fokozására, a szocializmus vívmányainak megőrzésére, a béke megvédésére. Beszédének ebben a részében Hruscsov a vietnami eseményekkel foglalkozott és hangsúlyozta: — Szovjetunió — a többi szocialista országgal együtt — teljes mértékben támogatja a vietnami nép hősi harcát szabadságáért és függetlenségéért. Határozottan elítéljük az amerikai imperialisták agresszív akcióit, amelyek a legkomolyabb következményeket rejtik magukban a béke és a népek biztonsága szempontjából. Hruscsov utalt a laoszi kérdésre. Hangsúlyozta, hogy e kérdés rendezetlensége az ottani különböző politikai csoportok közötti harc kiújulása az amerikai imperialisták provokációs tevékenységének egyenes következménye. A szovjet kormányfő ezután beszélt a ciprusi kérdésről, a Ciprus ellen intézett török támadásról. Hruscsov beszélt a kubai kérdésről is. Érintette azokat a határozatokat, amelyeket az Amerikai Államok Szervezetének legutóbbi értekezletén hoztak a szigetországgal szemben. Felvetette a kérdést kd adott tulajdonképpen jogot az amerikai imperialistáknak arra, hogy durván lábbal tiporják az ENSZ alapokmányát. Nem tetszik nekik Kuba társadalmi rendszere? — kérdezte. De ez egymagában még nem ad semmiféle alapot arra, hogy gazdasági szankciókat alkalmazzanak és háborús fenyegetőzésekhez folyamodjanak. Teljes felelősséggel újból ki kellett jelentenem — hangsúlyozta Hruscsov — Kuba nincs egyedül, mellette áll a Szovjetunió, az egész szocialista közösség, minden haladó erő rokonszenve és támogatása. — Mi történik Kongóban? — vetette fel ezután a kérdést a szovjet miniszterelnök. Kongó népe állhatatosan küzd szabadságáért és függetlenségéért. Mégis Kongó egén most ame. rikai katonai repülőgépek száll- dosnak. Az a könyörtelen, cinikus támogatás, amelyben az amerikai imperialisták az elkorhadt rendszereket részesítik, a népekben csak haragot és felháborodást kelt. Csehszlovákia nyugati határain egyes nyugatnémet körök ismét arról beszélnek, hogy kelet felé akarnak menetelni. Ezeket a köröket újból emlékeztetni kell Hitler sorsára, aki úgyancsak kelet felé menetelt. Mindezeket nem fenyegetésként mondottam, hanem figyel, meztetésként, — fűzte hozzá a szovjet kormányfő. — Meggyőződésünk, hogy a világ népei rá tudják kényszeríteni akaratukat a kormányokra, el tudják szigetelni a fékeveszett harcias köröket és a nemzetközi eseményeket a békés együttélés és az általános leszerelés útjára tudják terelni. Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy * milyen hasznos együttműködés mutat, kozik a Szovjetunió és Csehszlovákia között nemzetközi téren. — A szovjet nép mélységesen megérti, hogy a csehszlovák népet aggodalommal tölti el az Európa szívében kialakult feszült helyzet és a német kérdés megoldatlansága, — mondotta ezután Hruscsov. — Majdnem húsz év telt el a második világháború befejezése óta és még mindig ott izzanak Európa szívében a há_ borús tűzfészek zsarátnokai. A Szovjetunió és más szocialista országok többször javasolták, tegyenek konkrét intézkedéseket, amelyekkel meg lehet akadályozni, hogy a nyugatnémet revansisták lángra lob- banteák ezeket a zsarátnokokat! — Ezek az úgynevezett politikusok nem akarnak számolni a történelem tanulságaival, pedig e tanulságok meggyőzően bizonyítják, hogy Németország számára semmi jóval sem kecsegtet a háborús kalandok útja. — Régen itt az ideje, hogy a nyugatnémet politikusok levegyék a szemükről az ellenzőt, amely megakadályozza, hogy reálisan lássák az európai helyzetet. Régen itt az ideje, hogy elvessék a Német Demokratikus Köztársaság el nem isme. résének helytelen politikáját, hogy elutasítsák az elavult Hallstein-doktrinát. A szovjet kormányfő ezután a kínai vezetőle egységbontó aknamunkájáról szólt, majd így folytatta: — A Kínai Kommunista Párt vezetői elkeseredett politikai harcot indítottak a marxista—leninista pártok és a szocialista testvérországok ellen. Eleinte azt lehetett gon. dőlni, hogy csak egyes hibákkal és félreértésekkel állunk szemben. Most azonban már teljesen világossá vált, hogy nyílt nagyhatalmi soviniszta irányvonalról van szó, amelynek érdekében a pekingi vezetők hajlandók megbontani a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, hajlandók felbomlaszíani a szocialista közösséget. ,— A Kínai Kommunista Párt vezetői minden erejükkel arra törekednek, hogy szétrombolják gazdasági és politikai együttműködésünket. Ugyanakkor, úgy látszik, nem vetik el azt sem, hogy közvetlen alkura lépjenek az imperialistákkal, ha az megfelel az ő nacionalista érdekeiknek. Az imperialisták pedig igyekeznek a felmerült nézeteltéréseket a maguk javára kiaknázni. — A kínai szakadárok egyes kommunista pártok soraiban belső harcot szítanak és ez megkönnyíti, hogy a reakció támadásba lendüljön a dolgozók érdekei ellen, — hangsúlyozta a továbbiakban Hruscsov. Egész sor országban újra aktivizálódnak a fasiszta erők. Az imperialisták arra törekednek, hogy a regi veszélyes háborús gócokat fenntartsák és újakat teremtsenek. Ezt bizonyítják a Délkelet-Ázsiában végrehajtott agresszív akciók. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kialakult helyzetben történelmi jelentőségű feladat vár minden kommunistára, a szocialista orszá. gok minden állampolgárára. — A kínai vezetők egységbontó lépéseivel ml szembehelyezzük az egységet és összeforrottságot, annak mélyreható megértését, hogy együtt kell haladnunk. Beszéde végén Csehszlovákia és a Szovjetunió barátságáról szólva, Hruscsov leszögezte; hogy a két nép barátsága erős és megbonthatatlan, évről évre fejlődik és elmélyül. A Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság együtt halad, együtt építi a kommunista társadalmat. Mind a két pártot tántoríthatatlanul a marxista— leninista tanítás nagy alapelvei vezetik és mind a két párt védelmezi e tanítás tisztaságát a mindenfajta opportunisták elleni harcban. A szovjet kormányfő beszédét a részvevők hosszantartó nagy tapssal, a szovjet és a csehszlovák nép és a két párt örökké tartó barátságának éltetésével fogadták. &z USA és Belgium nyílt háborút folytat Kongóban A kongói nemzeti felszaba- dítási tanács közleményt adott ki. amelyben követeli az Afrikai Egység Szervezete rendkívüli tanácsülésének azonnali összehívását a Kongó belügyeibe történő amerikai beavatkozás megvitatására. A közlemény hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok és Belgium nyílt háborút folytat Kongó népe ellen. A tanács követeli a Kongóban tartózkodó amerikai katonák azonnali kivonását és felszólítja az afrikai államokat, hogy tagadjanak meg minden segítséget Csőmbe rendszerétől. Mint ismeretes, Diallo Tel- li. az Afrikai Egység Szervezetének főtitkára már korábban indítványozta, hogy a szervezet külügyminiszterei szeptember 10-én üljenek ösz- sze Addisz-Abebában a kongói probléma megtárgyalására. Csőmbe, aki azt reméli, hogy az afrikai államok „mozgósításával” elterelheti a figyelmet az imperialista hatalmakkal kötött szövetségéről, szeptember 5-re kérte egy afrikai „csúcstalálkozó” megrendezését. Triumvirátus D ^-Vietnamban A legfrissebb saigoni jelentések arról tanúskodnak, hogy Dél-Vietnamban elcsitult a „palotaforradalom”, lényegében minden marad a régiben, csupán a cégér változott. Csütörtökön délután ugyanis a katonai junta hivatalos közleményben erősítette meg azt a hírt, hogy a hatalmat a jövőben egy háromtagú bizottság gyakorolja és e triumvirátus tagjai között van a lemondásra kényszerült Nguyen Khanh dél-vietnami diktátor is. A csoport két másik tagja: Duong van Minh tábornok, az eddigi államfő és Tran Thien Khiem volt hadügyminiszter. A közlemény azt is bejelenti, hogy a katonai junta feloszlik, a háromtagú kormányzóbizottság pedig két hónapon át ma. rád hatalmon, majd pedig valamiféle országos kongresszust hív össze. Ezen a kongresszuson új vezetőt választanak az ország élére és megalakítják az ideiglenes nemzetgyűlést. Makariosz Kairóba utazik Szerdán a ciprusi kormány hivatalos közleményben jelentette be, hogy Makariosz elnök Kiprianu külügyminiszter kíséretében pénteken Kairóba utazik és megbeszéléseket folytat Nasszer elnökkel. A ciprusi államfő három napig marad az Egyesült Arab Köztársaságban. Az AFP a bejelentéssel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a Ciprus elleni török légitámadások idején Makariosz kormánya katonai segítséget kért az EAK-tól is. Mint az AP jelenti New Yorkból, Törökország levelet intézett a Biztonsági Tanács soros elnökéhez, a norvég Niel- senhez, s ebben felszólította a Biztonsági Tanácsot, álljon készenlétben egy esetleges rendkívüli ülésre Ciprus ügyében. Ugyancsak New Yorkban egy, az Egyesült Államokban tartózkodó nyolctagú török parlamenti küldöttség sajtóértekezletet tartott. A törökök elutasították a ciprusi önrendelkezés lehetőségét, s támadták az ENSZ-erők szeriepét. A demokrata párti elnökjelölő kongresszus Johnson és Humphrey mellett foglalt állást Szerdán este az Amerikai Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusán került sor a párt hivatalos elnökjelöltjének és alelnökjelöltjének megválasztására. Meglepetés nem született, Johnson elnököt a küldöttek közfelkiáltással jelölték a novemberi elnökválasztásokra. Alelnöknek Humphrey szenátort jelölték. Közvetlenül a jelölés előtt hangzott el John Connally texasi és Edmund Brown kaliforniai kormányzó ajánlóbeszéde. Johnson harsány trombita- ssó, kürtölés és a küldöttek heves üdvrivalgása közepette felment a szónoki emelvényre, köszönetét mondott megválasztásáért, majd megfogadta, hogy pártját a novemberi elnökválasztásokon „elsöprő győzelemhez” jutattja. Események sorokban Merzagora ideiglenes olasz köztársasági elnök csütörtökön fogadta Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, a Központi Bizottság elnökségének tagját. Jugoszláviában közvitára bocsátották a JKSZ szervezeti szabályzatának módosításáról és kiegészítéséről szóló tervezetet. A hét tudományos szenzációja kétségtelenül az a hír, hogy a Dubnái Egyesült Atomkutató Intézetben a nukleáris reakciók laboratóriumában az uránon túli elemek szintézisével kapcsolatos kísérletek során felfedezték a Mendelejev-féle periódusos rendszer 104. rendszámú elemét Amer marsall az EAK áléinak® és fegyveres erőinek főparancsnoka beszédet mondott egy észak-jemeni városban. Elítélte az angol tüzérség El-Beida jemeni város elleni támadását. Úgy tekintjük ezt a2 incidenst — mondotta — mint a Jemeni Arab Köztársaság elleni agressziót. Mivel ez az ország védelmi megállapodást kötött az EAK- kal ezért a Jemeni Arab Köztársaság biztonsága egyben az EAK biztonságát is jelenti. Bretagneban nagy riadalmat keltett, hogy az utóbbi napokban a tengerparti fürdőhelyeken ismeretlen vegyianyagokat tartalmazó fiolákat vetett partra a víz. A vizsgálat megállapította, hogy egyes tubusok erős hatású mérgeket, a többi között ciánt tartalmaznak. A fiolákat az angol Jersey-szigeten ásták ki egy építkezésnél és belőlük mintegy harmincezret tévedésből a tengerbe szórtak. A szigetet a háború alatt a németek tartották megszállva. Az angol lapok Salisbury! tudósítói drámai képet festenek a Dél-Rhodeslában dühöngő terrorról. A Daily Herald tudósítója hangsúlyozza, hogy Highfieldben, a főváros szöges drótsövénnyel körülvett „afrikai gettójában” a lázadás szelleme izzik. A nyomorúságos kalyibákban legalább GO 000 afrikait zsúfoltak össze, holott fele annyi ember számára sincs elegendő hely. Az ostromállapot bevezetésével áthidalhatatlan szakadék támadt Dél-Rhodesia elnyomott 3 800 000 afrikai lakosa és a fehér főhatalom fenntartására törekvő 220 000 európai telepes között. MIKES GYÖRGY: LE F U (Szatirikus kisregény 12 folytatásban) 4. — Helyes választás volt — felelte óvatosan Palánkéi. — Zoltai kollega kiérdemelte a tanulmányutat... — De nem! — jajdult fel Zimányi. — Magának kellett volna elmennie! —Zoltai kitűnő szakember — bizonygatta a laborvezető, és magában arra gondolt: „Uramisten, mit akar ez tőlem?!” — Maga sokkal jobb szakember. — Mégis Zoltait küldtem... — Jól tette, igazgató úr! —Dehogy tettem jól! Hibát követtem el. És most azért jöttem, hogy meglaér- dezzem: nem haragszik rám ezért? — Hogy én? Haragudni? De igazgató úr. — Lelkiismeret-furdalásom van maga miatt... 1964. augusztus 28. — Énmiattam? — ijedezett Palánkai. — Igen, maga miatt. ígérem azonban, hogy legközelebb ön utazik külföldre. A kutató kezet nyújtott, majd magához ölelte a rémült arcú, nagyhasú, szakállas laborvezetőt, aztán visz- szament a szobájába és lediktált a titkárnőjének, Hédikének egy beadványt: arra kérte a minisztériumot, hogy a százmilliós póthitelüket csökkentsék harmincmillióra. Amikor ezzel készen volt, a kocsiját kérte és hazarobogott. Útközben kiszállt és vett egy nagy csokor virágot. Emmikének, a feleségének. 4. Átnyújtotta a virágokat az asszonynak. Zimányiné kicsi és gömbölyű. Egyesek azt rebesgetik, hogy idősebb a férjénél, pedig hat esztendővel fiatalabb Szögletes arcán megkövült vonások. A tekintete hideg, barátságtalan. A haja ősz, de gondosan ápolt. Mozdulatai lassúak méltóságteljesek. — Miért jöttél haza? — kérdezte csodálkozva, majd a virágra nézett. — És ezt miért kapom? — Eszembe jutottál. Eszembe jutottál és arra gondoltam, milyen rég vittem virágot az én Emmikémnek... — Vizsgáltasd meg magad egy specialistával — dohogott Emmike és a konyha felé tartott. — Hová mégy? — Vízbe rakom a virágokat.™ — Siess! Beszélni szeretnék veled. — Most? — húzta fel szemöldökét Zimányiné, és bizalmatlanul nézett a férjére, talán egy kicsit riadtan is. — Most. A vegyész bement a szobába és levetette magát egy karosszékbe. A feje még mindig fájt, de már nem olyan nagyon, mint a laboratóriumban. Valamivel jobban érezte magát, de a szorongás és a nyugtalanság még mindig gyötörte. — Nos, itt vagyok... Beszélj! — jött be az asszony. — Mit akarsz mondani nekem? — Már olyan régen beszélgettünk. Az utóbbi időben, belátom, teljesen elhanyagoltalak... Tudod, a munka... Még mindig az enelóid... Meséltem neked a kutatásaimról, nem? — Nem. — Érdekes, én úgy emlékszem, hogy... — Rosszul emlékszel... — Lehet, de most nem a munkámról akarok beszélgetni veled... Arról majd máskor... —Máskor — bólintott Zimányiné, gúnyos mosollyal. A férfi észrevette a gúnyt és zavarbajött. Idegesen húzogatta, ropogtatta az ujjait és közben a feleségét nézegette, akivel harminchét esztendőt töltött együtt. „Amikor megismertem, szőke volt a haja és bubifrizurát hordott. Most ősz, teljesen ősz. Istenem, hogy múlik az idő! Megöregedtünk... Egymás mellett... Emmike... Régen Emmucinak szólítottam...” Egy pillanatra felvillant előtte Hédiké arca, és olyan lelki ismeret-furdalást érzett, hogy majdnem felkiáltott. „Itt akartam hagyni ezt az asszonyt... Ennyi év után!... Ó, én ostoba! Majdnem elrontottam az életemet egy szép szempár kedvéért, egy szép lábért, egy szép...” A lelkiismeret-furdalás ismét belenyilalt és a szíve rettenetesen nehéz lett. „Nem is tudom, hogyan képzeltem el: hatvanéves fejjel új életet kezdeni egy fiatal fruska oldalán. Itt az én helyem, e mellett az asszony mellett, aki gyermekeimnek jó anyja, és nekem hűséges feleségem...” — Halljuk, miről akarsz beszélni? „Megcsaltalak, Emmike — mondta magában. — Megcsaltalak egy húszéves lánnyal.” iS A lelkiismerete újra belemart a szívébe. „Én hazudtam neked, Emmuci, hónapok óta hazudtam. Azt mondtam neked, hogy az intézetben dolgozom és közben egy fiatal lánnyal sétáltam Óbudán, üldögéltem cukrászdákban, esó- kolóztam a szigeten és twisz- tet táncoltam és... és... és úgy viselkedtem, mint egy húszéves fiú. De ennek most vége. Vége! Üj életet kezdek. Még ma szakítok Hédikével. Még ma! Nem akarok tovább hazudozni. Azt akarom, hogy tiszta legyen a lekiismere- tem.” Az asszony összehúzott, szemmel figyelte a férjét. Arcán gúnyos mosoly ült, de a szíve tele volt félelemmel. ..Mit akar mondani nekem?” Csak erős önfegyelemmel tudta leplezni az idegességét. „Most fogja közölni velem, hogy válni akar. Jaj, csak ne sírjak!” Emmike hónapok óta tudta már, hogy a férjének viszonya van Hédikével, a titkárnőjével. A barátnői, ismerősei kárörvendve újságolták: láttuk a férjedet Óbudán, egy remek kis nővel... Vagy: találkoztunk Ottóval égy cukrászdában... Csak annyit mondunk nem volt egyedül! ,_„M1 lesz velem, ha elhagy? Az a nő nem szereti Ottót, annak csak a pénze kell. De mit fogok mondani, ha most arra kér: váljunk el?... Hiszen én még... én még mindig szeretem... Szegény Ottó, milyen elnyűtt, az arca sápadt, a keze reszket...” — Amikor délelőtt eszembe jutottál — suttogta Zimányi —, arra gondoltam: az utóbbi időben valahogy megváltozott közöttünk a viszony... Tudom, miattam... Én vagyok a hibás... Tudom... Érezte, hogy enyhül a fejfájása és a szorongás is szűnőben van. — Most azért rohantam haza, hozzád, hogy bocsánatot kérjek ezekért a hetekért, hónapokért... Ha még meg tudsz nekem bocsátani... Emmike nem válaszolt. A férfi tovább beszélt, erőtlen, sírós hangon. Mindent elmondott, am! a szívén feküdt. El kellett mondania mindent. Kellett! Nam titkolt el semmit, szabadulni akart a hazugságoktól, minél előbb és minél gyorsabban. Midőn befejezte a vallomását, aggódva kereste a felesége tekintetét. — Megbocsátassz nekem? Az aszony nem felelt: sírt. De ezek nem a harag, hanem a megbocsátás könnyei voltak. — Emmuci — rebegte meghatottál! Zimányi, és bátortalanul odalépett a feleségéhez, Emmuci zokogva borult a mellére. (Folytatjuk) 2
