Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-25 / 198. szám

Események sorokban Négy repülőgép szállította Berlinből Nicosiába az NDK- beli vöröskeresztnek a török bombatámadás áldozatai ré­szére küldött adományait. A Dél-Arábiai Nemzeti Fel- Szabadítási Front képviselője bejelentette, hogy augusztus 19-én a felszabadító front csa­patai háromórás ütközetet vívtak az angol egységekkel. A harcban tíz angol katonát és két tisztet megöltek. Párizs felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából több ünnepségre került sor a francia fővárosban. A volt ellenállási harcosok országos szövetsége vasárnap a párizsi diadalívnél emlékezett meg a fasizmus el­leni harcban, a főváros felsza­badításánál elesett hazafiakról, Hasonló emlékünnepség volta boulognei erdőben, annak a 35 fiatal ellenállónak az em­lékművénél, akiket a felsza­badulás előestéjén végeztek ki a fasiszták. Mahmud Munfasszer líbiai miniszterelnök rádióbeszédben közölte, hogy Anglia és az Egyesült Államok elvben hoz­zájárult líbiai területen lévő támaszpontjainak kiürítéséhez. Ez a megállapodás a három ország kormánya között lefoly­tatott tárgyaláson született. Cabot Lodge, Johnson elnök különmegbízottja hétfőn reg­gel Bonnba érkezett. Az Er­hard kancellárral folytatott tárgyalás után az amerikai el­nök különmegbízottja tovább repül Rómába. Lodge kőrútjá­nak az a célja, hogy rávegye az Egyesült Államok szövet­ségeseit Washington vietnami politikájának erőteljesebb tá­mogatására. Bonnban ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy a nyugatnémet kormány eddig 95 millió márka pénz­ügyi segítséget nyújtott Dél- Vietnamnak. Rövid Időn belől meg kell tartani a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét Waldeck Rocket nyilatkozata Léderer Frigyes, az MTI pá­rizsi tudósítója írja: Az Humanité Dimanche in­terjút közöl Waldeck Rochet- val. A Francia Kommunista Párt főtitkára nyilatkozatában megindokolja a Francia Kom­munista Párt álláspontját: a lehető legrövidebb időn belül meg kell tartani a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét. Waldeck Rochet hangsúlyozta, a jelenlegi hely­zet aggasztja a kommunistákat, mert a kínai vezetők által han­goztatott politikai irányvonal, amely ellentmond az 1957-es és 1960-as évi értekezleteken le­szögezett irányvonalnak, téves és rendkívül súlyoz következ­ményekkel járhat. A kínai vezetők — hangoz­tatta Waldeck Rochet — az úgynevezett közbenső övezet el­vével helyettesítették a kom­munista és munkáspártok kö­zös nyilatkozatainak azt a gya­korlatban Ls beigazolódott meg. állapítását, hogy korunk alap­vető ellentmondása a tőkés és a szocialista világrendszer kö­zötti ellentmondás. A kínai ve­zetők ebbe a „közbenső övezet­be” Franciaországot, Nyugat- Németországot, Angliát és egy­két más tőkés országot sorol, nak. Eszerint De Gaulle és a bonni revansisták az ameri kai imperializmus elleni harc bajnokai lennének, a francia kommunistáknak pedig helye­selniük kellene a francia atom­ütőerőt. Ha a francia kommu­nisták a kínai vezetők taná­csait követnék — mondotta Waldeck Rochet —, akkor sza­bad kezet adnának a személyi hatalom rendszerének, kiszol- gáltatnák a munkásosztályt és a nagytőke valamennyi áldoza­tát a monopóliumok étvágyá­nak, elszigetelnék magukat a tömegektől, az egységpolitika helyett pedig árkot ásnának a kommunisták és szocialisták közé. Ugyanis téves és irreális a kínai vezetőknek a békés együttélés politikájával szem­ben tanúsított ellenállása is — hangoztatta Waldeck Rochet. — A népek békét akarnak és annál jobban akarják a szocia­lizmust, minél inkább biztosít­ja számukra a békét. Rochet végül szembeszállt azzal a nézettel, hogy a kom­munista és munkáspártok ér­tekezletének összehívása mint. egy „szentesíti” majd a moz­galom kettészakadását. Éppen ellenkezőleg — hangoztatta — a jelenlegi rendszer fenntartása rejti magában a szakadás koc­kázatát. Ha semmit sem te­szünk és megalkuszunk a jelen. légi helyzettel, ténylegesen „legalizáljuk” a fenálló ellen­téteket. Ä jövő' évi értekezlet­nek — mondotta a Francia Kommunista Párt főtitkára — távolról sem az a feladata, hogy bárkit is kizárjon a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalomból, vagy hogy vá­dat emeljen egyik vagy másik párt ellen. Arra kell töreked­nie, hogy megvilágítsa mind­azt, ami közös és összeköt ben­nünket, mindazt, ami egy kö­zös, egybehangelt politika alap­jául szolgálhat. A Kanadai Kommunista Párt állás foglalása A Canadian Tribune jelen­tése szerint a Kanadai Kom­munista Párt Országos Végr rehajtó Bizottsága teljes mér­tékben helyesli az SZKP ja­vaslatát, amely indítványozza a kommunista és munkáspár­tok értekezletének okmányait kidolgozó 26 tagú bizottság december 15-ére Moszkvába történő összehívását. Mint a lap közli, a párt­vezetőség írásban terjeszti ja­vaslatait a 26 tagú bizottság elé. A Kanadai Kommunista Párt ugyanis nem tagja en­nek a bizottságnak, az össze­hívandó nagy nemzetközi ér­tekezleten azonban részt vesz. Óránként 200 személyt toloncoltat ki Ősömbe A Kongóból érkezett leg­újabb hírügynökségi jelenté­sek a felkelők újabb katonai sikereiről számolnak be. Észak-Katangában Honono bányavárosból elűzték a Csom- be-kormány katonáit és rend­őreit. Súlyos tüzérségi tűz alá vették a felkelő alakulatok Kabalo város repülőterét. Az AFP jelenti, hogy va­sárnap Lisala és Búmba vá­rosokban a Kongó folyó men­tén — Stanleyvillétől nyugat­ra — a helyi lakosság fellá­zadt Csőmbe fegyveres ala­kulatai ellen. Leopolövilleből csapaterősítéseket küldtek a helyszínre. Lisala városba egyébként a felkelő hadsereg alakulatai is benyomultak. Közben Leopoldvilleből foly­tatják a brazzavillei Kongó (volt Francia-Kongó) és Bu­rundi állampolgárainak kito­loncolását. Óránként kétszáz kiutasított személy érkezik a Kongó folyón át a másik konr gói állam területére. Egfyre hevesebb dél*vietnami diáktüntetések Kfprianu athéni tárgyalásai Saigon (MTI): A saigoni egyetemi hallga­tóknak vasárnap délután a dél. vietnami rádió előtt tartott tüntetését hétfőn délelőtt újabb tüntetés követte, amely ezúttal a Khanh-diktatúra cenzúra-in­tézkedései ellen tiltakozott. Az egyetem mintegy ötszáz diákja hétfőn reggel értekezle­ten határozta el, hogy a tájé­koztatásügyi minisztérium elé vonul és követeli a cenzúra megszüntetését. A dél-vietnami főváros utcáin sokan csatla­koztak hozzájuk és 2000 főnyi tömeg érkezett a miniszté­rium épülete elé. A tüntetők kövekkel bezúzták a cenzori hivatal ablakait. Később a tá­jékoztatási miniszter az épü­leten kívül fogadtass tün­tetők vezetőit, akiket ígérgetés­sel kívánt lecsillapítani. Heves tüntetések voltak hét­főn Da Nangban is, Dél-Viet- nam Saigon után legnépesebb városában, ahol sok amerikai katonai teljesít szolgálatot. Itt szintén körülbelül kétezer fia­tal tüntetett a Khanh-kormány és az amerikai „tanácsadók" ellen. A tömeg felvonulás köz. ben kövekkel dobálta meg az amerikai tiszti klub épületét A hétfő reggel óta ismét Athénben tartózkodó Kipria- nu, ciprusi külügyminiszter a délelőtt folyamán értekezleten vett részt. Jelen volt a görög kormány több tagja, a többi között Garafaliasz hadügymi­niszter is. A tárgyalásokat követő nyi­latkozatában Kosztopulosz gö­rög külügyminiszter újból a görög és ciprusi kormány kö­zötti összhangot emelte ki. Kiprianu, ciprusi külügymi­niszter bejelentette, hogy mostani látogatása nem áll összefüggésben tervezett moszkvai útjával. A Teleftea óra ciprusi gö­rög lap megbízható forrá­sokra hivatkozva úgy tudja, hogy Garufaliasz nicosial lá­togatása alatt Makariosznak szóló amerikai figyelmeztetést továbbított. A figyelmeztetés tulajdonképpen alig burkolt fenyegetés a Kréta és a Cip­rus között cirkáló amerikai hatodik flottára történő uta­lással. A lap szerint ameny- nyiben Ciprus igénybevenné a szovjet támogatást, az ame­rikai 6. flotta blokád alá ven­né a szigetet és tengerész- gyalogosokat tenne partra. A fenyegetésre >— írja Telef- tea Ora — Makariosz azt vá­laszolta, kész arra, hogy népe élén harcoljon az agresszor ellen. Meghalt Beniamin Davis New York, (TÁSZSZ): Súlyos betegség után el­hunyt Benjamin Davis, az Egyesült Államok kommunis­ta és munkásmozgalmának kiváló harcosa. A kommunista párt egyik legkipróbáltabb vezetője, a néger népcsoport pedig hű és bátor fiát veszí­tette el. Davis 1903-ban született a Georga állambeli Dawsonban. A kollégium után jogot ta­buit a Harvard egyetemen, doktorálása után azonban le­mondott a burzsoá ügyvédi karrierről és a dolgozó nép érdekeiért vívott • küzdelem nehéz útjára lépett. Neve a harmincas években vált is­mertté, amikor elvállalta az atlanti munkanélküliek éh­ségmenete egyik perbe fogott vezetőjének védelmét. Davist 1849-ben a párt más vezetőivel együtt bebörtönöz­ték. A fogság idején egészsége megromlott. Az utóbbi évek­ben a McCarran-törvény alap­ján üldözték, Mindvégig a letartóztatás és hosszú bör­tönbüntetés állandó veszélyé­nek légkörében élt Fellőtték ez Szovjetunióban a Kozmosz 41«, 42. és 43-at A hórom szputoyik két külön pályán kering — Telefonjelentés — MOSZKVA: A Szovjetunió augusztus 18-án kedden ismét meglepte a világot: egyetlen új típusú hordozórakétával egyszerre bocsátott fel föld körüli pályára a világűrbe három mesterséges holdat. Szombaton, augusztus 22-én újabb kísérlet kere­tében a Kozmosz 41., 42. és 43-at bocsátották fel. A három szputnyik két különböző pályán kering. A Kozmosz 41, keringési ideje 11 óra 55 perc, pályájá­nak legtávolabbi pontja 39 85Í kilométer, legközelebbi pont­ja pedig 394 kilométerre van a Föld színétől. A Kozmosz 42. és Kozmosz 43 keringési ideje 97,8 perc, . legnagyobb távolsága 1099 ki­lométer, legkisebb távolsága 232 kilométer. A Kozmosz 41 pályasíkja 64 fokos szöget zár be az Egyenlítő síkjával, a Kozmosz 42 és Kozmosz 43 pályasíkja pedig 49 fokos szöget. A szputnyikonkon elhelye­zett tudományos műszerek és berendezés kifogástala­nul működik — közli 3 TASZSZ. Ünnepi díszszemle és felvonulás Bukarestben Bukarestben vasárnap dél­előtt nagyszabású katonai dísz­szemle és felvonulás zajlott le Románia felszabadulásának hu­szadik évfordulóján. A fellobo­gózott repülősök terének köze­pén emelt dísztribünön ponto­san nyolc órakor jelentek meg a párt- és a kormány vezetői, Gheorghiu-Dej-nek, a Román Munkáspárt Központi Bizottsá­ga első titkárának, az Államta­nács elnökének vezetésével. Gheorghiu-Dej jobbján Anasz- tasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke foglalt helyet.' Ugyan­csak innen nézték végig a dísz­szemlét és felvonulást a szocia­lista országok küldöttségeinek vezetői, köztük Kállai Gyula is. A központi tribün körül négy további emelvényt állítottak fel, ahonnan ötezer meghívott vendég tekintette meg az ünne­pi megmozdulást. A főtribünnel szemben Marx, Engels és Lenin hatalmas arcképeit helyezték el, alatta ezzel a felirattal: „Éljen a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom egysége és összeforrott- sága.” Leontin Salajan, a fegyveres erők minisztere meghallgatta a díszszemle parancsnokának jelentését, majd köszöntötte a felsorakozott egységeket. Ezer­tagú katonazenekar játszotta el a román Himnuszt, miközben 24 löveg 21 össztüze dördült. A himnusz elhangzása után egyórás katonai díszszemle kö­vetkezett, majd a bukaresti dolgozók, valamint az ország minden részéből a fővárosba érkezett küldöttségek szinpom. pás felvonulása. Félmillió dolgozó vonult fel a tribünök előtt. Déli egy órakor, a sportolók látványos felvonulása után az Intemacio- nálé hangjaival ért véget a ro­mán nemzeti ünnep legnagyobb szabású megmozdulása. ★ A Mikojan vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, amely részt vett Románia felszabadulási ünnepségein, hétfőn Bukarest és Ploesti tartományokba utazott. A küldöttséget elkísérte útjára Gheorghe Apostol, a Román Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Román Nép- köztársaság Minisztertaná­csának első elnökhelyettese és a tartományok vezetője. MIKES GYÖRGY: LEFU (Szatirikus kisregény 12 folytatásban) 1. Zinjányi Ottó, a Kémiai Ku­tató Intézet vezetője, a neves kutató-vegyész, győztes hadve­zérként tért vissza a minisz­tériumból. A szívében harso­nák szóltak, de amikor az in­tézet főbejárata előtt kiszállt kocsijából, egy kis csalódást érzett: senki sem várta a csa­tából hazatérő harcost. A kutató hatvan esztendős volt. Hosszú, sovány alakján még a legjobb szabóknál ké­szített ruhák is lötyögtek. A feje, testéhez képest, arány­talanul nagynak tűnt: magas homlok, bozontos, összenőtt szemöldök, előrenyúló, hatal­mas orr, előreugró áll. A ha­ja már erősen ritkult, de még alig őszült. A vele egyidős kol­légák azt mondták: nem akar megöregedni. Valóban nem 1964. augusztus 25. látszott hatvan esztendősnek, és ha ezt megmondták neki, szemérmesen, kisfiúsán mo­solygott. Megérkezésének hírére pilla­natok alatt összefutottak szo­bájába az intézet vezető mun­katársai, és szoros gyűrűbe fogták az izgatottan toporgó vegyészt, ciki idestova tizenöt esztendeje állott az intézet élén. — ÖFÖmmel jelentem önök­nek — mondotta ünnepélyes hangon —, megvan a száz­millió! — Éljen! — kiáltották kórus­ban a munkatársak. — A minisztérium megsza­vazta a póthitelt. Mit jelent ez, kedves kollégák? Ez azt jelenti, hogy a felettes ható­ságaink elégedettek a mun­kánkkal.. De csak ezt jelenti? Nem. Ez azt is jelenti, hogy újult erővel kell folytatnunk a munkánkat, amelyhez álla­munk, mint ez a százmillió is bizonyítja, minden segítséget megad ... Beszéd közben körülhordoz­ta tekintetét a megjelenteken. Mintha keresett volna valakit. — A dolog, természetesen, nem ment könnyen. Százmil­lió, az mégiscsak százmillió!... Harcolnom kellett érte... Nagy csatát vívtam a minisz­terrel, a helyettesével, a pénz­ügyiekkel ... Újra körülnézett a szobában, év végre megtalálta azt, akit keresett. Egy fiatal nő állt a sarokban, félig elbújva a töb­biek háta mögé. Hédiké, a tit­kárnője. Húszéves, karcsú, zöldszemű lány. Arca testet­len. Vöröses árnyalatú barna haja teljesen sima és az arcá­hoz lapul. Hosszú, ívelt nya­kán vékony aranylánc, amely eltűnik a fehér köpeny mély kivágásában. A köpeny bő, nincs rajta öv, de a melle mégis kirajzolódik rajta. Mi­dőn Hédiké észrevette, hogy a főnöke figyeli, mosolyra húzta a száját és kacsintott egyet. A vegyész zavarba jött és dadogott: — Mo... mo... mondtam a miniszter elvtársnak.. A lány élvezte a hatalmát a nála negyven évvel! idősebb, tekintélyes tudós felett, és amikor ismét feléje nézett, ki- öltötte a nyelvét. — Mé... még ... csa ;.. csa ... csak annyit... Hédiké ártatlan arcot vágott s közben arra gondolt; ha a főnöke elválik a feleségétől és belőle Zimányiné lesz, akkor megcsinálta a sze­rencséjét. Igaz, hogy a férfi nem egy Marcello Mastroianni, és némi korikü­lönbség Is van köztük, de mit számít mindez, ha szeretik egymást. Szeretik egymást? A lány biztos volt főnöke érzé­seiben, és remélte, hogy idő­vel majd ő is beleszeret a férfiba. Ha ez mégsem sike­rül, az se nagy baj. Attól még boldogan élhetnek együtt.. Zimányi már szerette volna befejezni a beszédet, de bele­gabalyodott egy körmondat­ba, és az istennek se tudott kikeveredni belőle, pedig már kiszáradt a szája és a szeme kidülledt az erőlködéstől. Kis­vártatva ijedten vette észre, hogy Hédiké szamárfület mu­tat neki. „Megőrült ez a lány?” — kérdezte önmagá­tól, aztán egy mondat köze­pén megállt és így szólt: — A többit majd később. Most térjenek vissza a munká­jukhoz. .. Az intézetben többirányú munka folyt. Zimányi Ottó az eneloid vegyületekkel foglal­kozott, pontosabban az eneloid vegyüíetek különböző alakza­tainak reagálásával tropikus éghajlat alatt, figyelembe vé­ve a vegyüíetek organikus asszociációját. Most is a laboratóriumban ült, az íróasztala mellett, de nem dolgozott. Hédiké járt a fejében. „Szeretem ezt a lányt és el fogom venni feleségül. Előbb azonban el kell válnom. De mit fognak szólni a gyere­kek? Eh, azok már nem gye­rekek. A fiam már családos ember, a lányom pedig utoCsó éves egyetemista. Most egy kicsit magammal is kell tö­rődnöm. Hatvanéves vagyok. Hatvanéves vagyok és sze­relmes. Szerelmes... Fáradtan, sóhajtozva állt fel a székről, és munkához látptt. Hunyorogva nézegette az egész termen végighúzódó bonyolult üvegcsővezetékeket, amelyekben ide-oda, ie és fel futkározott az eneloid. „Ha megkapjuk a pénzt, új labora­tóriumot is építtetek magam­nak és megrendelem Angliá­ból a legmodernebb műszere­ket ...” A csövekből, szűrön keresztül, egy üvegtartályba csöpögött a fortyogó folyadék. Zimányi azon gondolkodott: mit tegyen a folyadékba? Szó­rakozottan körülnézett, de a polcokon nem talált semmit. Már mindent kipróbált. Tekin­tete ekkor egy sótartóra esett, amely a félig elfogyasztott va­jas kenyér mellett álldogált az íróasztalon. „Só! Közönséges asztali só... Mi lenne, ha?!...” Megragadta a sótar­tót és jól megrázta az eneloid folyadék felett. Abban a pil­lanatban világoskék színű füstfelhő csapott ki az edény­ből. „Hm, érdekes, nagyon ér­dekes — motyogta —, szaga nincs, a színe világoskék... Vajon milyen gáz ez? 2. Elgondolkozva ment vissza az íróasztalához, és a képle­teit nézegette. Néhány perc múlva azonban abba kellett hagynia a munkát, rettenete­sen megfájdult a feje. A fej­fájáson kívül furcsa, soha nem tapasztalt, gyötrő, szorongó érzés kerítette hatalmába. „Mi van velem? Az előbb még semmi bajom se volt!” A szo­rongató érzés egyre fokozó­dott. Fejét tenyerébe hajtva türelmesen várta, hogy jobban lesz, de nem lett jobban. Ide­ges remegés futott végig a testén. A válla meggörnyedt, mert valami nyomta, szorítot­ta a szívét. Hirtelen egy han­got hallott, a saját hangját: — Nem szégyelled magad? Nem is kell nektek százmil­lió... Elég lett volna huszon­öt is, vagy mondjuk har­minc ... Felnyögött és befogta a fü­lét. — Mért kértél százmiiliót? —• kérdezte a hang, a saját hangja. — Az intézet korsze­rűsítése maximum harminc- millióba kerül. Ezt te is tu­dod ... Ekkor felugrott és a nyitott ablakhoz lépett, de a friss levegő sem segített rajta. A szorongás őrjítő nyugtalans j gal párosult: lehajtott fej: 1, hátratett kézzel ide-oda ci­kázott a teremben. Futni, sza­ladni, rohanni szeretett vol­na... „Teljesen igazad van — sut­togta magában, eszelős tekin­tettel a padlóra meredve —, elég lett volna harmincmillió is...” (Folytatjuk) 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom