Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-18 / 193. szám
Agresszió Wieiffsamfyagt A Pentagon mind nyíltabban és mind nagyobb mértékben támogatja Khanh tábornok reakciós csapatait. Üjabban további száz harci helikoptert bocsátott Khanh rendelkezésére, hogy a dzsungelháborúban megjavíthassa a helyzetét. Ezt a reménytelen vállalkozást mind több amerikai kételkedőén Ítéli meg. Walter Lippmann pedig nyíltan és félreérthetetlenül a tárgyalások mellett fcglal állást. Képünkön a rajokban felvonuló USA helikoptereket ábrázolja, amely félrema- gyarázhatatlan dokumentuma az amerikai agressziónak. •Cabot Logde, az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete megkezdte tárgyalásait Párizsban. A déli órákban megbeszélést folytatott Louis Joxe államminiszterrel, aki a szabadságon levő külügyminisztert helyettesíti. Mint várható volt, a vietnami kérdésben semmiféle közeledés nem mutatkozott az amerikai és a francia álláspont között. Ezt Cabot Logdé is megerősítette, amikor a tanácskozás befejeztével kijelentette az újságírók előtt: az eszmecsere során nem merültek fel olyan gondolatok, amelyek akár hosz- szabb távlatra is, megoldást ígérnének a vietnami kérdésben. A megbeszélésen a laoszi kérdésről is szó volt. Johnson megbizottja „üdvö-1 zölte” a három laoszi herceg j augusztus 24-i párizsi talál- J kozójának tervét abban a reményben, hogy az elősegíti a központi koalíciós kormány tekintélyének helyre- állítását. Cabot Logde kedden a NATO Párizsban székelő állandó tanácsának rendkívüli ülésén ismét kifejti Washington álláspontját, majd nyugat-európai körútra indul, hogy a NATO-tagállamok fő- városaiban is „megmagyaráz- j za” az Észak-Vietnam elleni amerikai agressziót. I Az Infratest nevű nyugatnémet közvéleménykutató intézet egy müncheni hetilap megbízásából közvéleménykutatást végzett arról, hogyan vélekednek az emberek Nyu- gat-Németországban Strauss- ról. A megkérdezettek öl százaléka intelligensnek minősítette ugyan Strausst, de csak 16 százalék vélekedett úgy, hogy Strauss becsületes. Szakadékba zuhant egy vakációzó diákokat szállító autóbusz a Francia Alpokban. A tíz és 15 év közötti gyermekek közül 15 meghalt, 30 pedig súlyosan megsérült. Szkopjéban ismét megmozdult a föld. 1963. július 26. óta ez volt az 581. földrengés a Macedón fővárosban. A négyes erősségű földlökés nem okozott anyagi károkat Az NDK és az NSZK közlekedésügyi minisztériumának képviselői jegyzőkönyvet és megállapodást írtak alá, amelynek értelmében Mirsch- bergnél,. az NDK déli határé- nál újból megépítik az NSZK-ba vezető közúti hidat. Hat hónapig víz alatt áll a Skadari tó partján fekvő Ti- j janje falu. A tó ugyanis min- j den évben elárasztja a falu utcáit és a lakosság hat hónapon át csónakokon közlekedik. Események sorokban Hz indiai elnök nyilatkozata Uj Delhi, (TASZSZ): Radhakrisman, az Indiai Köztársaság elnöke nem egész egy hónap múlva hivatalos látogatásra utazik a Szovjetunióba. A TASZSZ tudósítója azzal a kéréssel fordult az elnökhöz, mondja el véleményét a Szovjetunió és India baráti kapcsolatai fejlesztésének távlatairól, és számos más, mindkét országot érdeklő kérdésről. m Őszintén remélem, hogy a két ország között fennálló szívélyes baráti viszony tovább erősödik majd a kulturális és gazdasági téren létrejött együttműködés útján — mondotta Radhakrisnan. — Mi sokra értékeljük azt a segítséget, amelyet a • Szovjetunió nyújt iparunk fejlesztéséhez és nem kételkedem abban, hogy tovább fokozódik majd ez a segítség. Hálásak vagyunk a Szovjetuniónak támogatásáért. Fellésig©!! ssk o Ku-Klux-Klan keresztek Chicago, (Reuter, AP): Chicago Dixmoor nevű külvárosában a hétfőre virradó éjjel zavargásokba torkolló néger tüntetések robbantak ki. Mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, a tüntetésekre az adott okot, hogy egy vendéglőben bántalmaztak egy néger asszonyt, öt órán át valóságos közelharc bontakozott ki a külváros különböző pontjain néger csoportok, illetve a megerősített rendőralakulatok között. A rendőrség helyenként lőfegyverét is használta. Egy néger és egy fehér embert golyó ütötte sebbel szállítottak kórházba. Rajtuk kívür még ötvenen sebesültek meg. Igen jelentős anyagi károk keletkeztek. A rendet csak a reggeli órákban tudták helyreállítani. Louisiana államban a hétfőre virradó éjjel a fehér fajgyűlölők Ku-Klux-K ián,-fele ceremóniákat rendeztek. Az állam csaknem minden nagyobb városában fellángoltak a keresztek — jelképezve a négergyűlöletet A KGST nem nemzetek fölötti szerv Moszkva, (MTI): „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa” címmel megjelent Nyikolaj V. Fagygye jevnek, a KGST titkárának könyve, amelyben a szocialista országok gazdasági együttműködési szervezetének másfél évtizedes tevékenységét elemzi. A moszkvai Közgazdasági Kiadó gondozásában közrebocsátott munka ismerteti a KGST működési elveit, a nemzetközi szocialista munkamegosztást, a szocialista világpiacot, a népgazdasági tér-” vek koordinálásának és az egyes szocialista országok fejlettségi színvonala kiegyenlítésének problémáit. A könyv számos érdekes adatot tartalmaz. így például kitűnik belőle, hogy a KGST- tagállamok áruforgalma meghaladja a világkereskedelem 10 százalékát. Kollektív együttműködés alapján történik 570 nagyüzem építése, vagy bővítése. N. V. Faggyejev könyvében kimutatja, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa nem nemzetek fölötti szerv, mivel ajánlásai az egyes országokban csupán a kormány, vagy más illetékes szervek döntése alapján valósulnak meg. Ezenkívül ezeket az ajánlásokat és határozatokat nem a tagállamoktól • független személyek, hanem maguk a tagállamok képviselői hozzák. Thälmann Húsz évvel ezelőtt, 1944. augusztus 18-án, a veszett düh paroxizmusában a hitlerista gonosztevők meggyilkolták Emst Thälmartnt. A német munkásosztály nagy fia, és a nemzetközi munkás- mozgalom kimagasló hőse, fizikailag megsemmisült. A hírhedt buchenwaldi haláltáborban végezte be dicsőséges életútját — a gyilkosok örök gyalázatára, de hősi élete nagy tanulságaival gazdagítva a szocialista humanizmus híveinek és harcosainak fegyvertárát. , Thälmann meggyilkolása idején már tizenegy és fél éve élt magánzárkában. Se vádat nem emeltek ellene, se ítéletet nem hoztak „perében". Rabtartói ugyanis nagyon jól tudták, hogy az a vád, amellyel Thälmannt illethették volna, és az az ítélet, amellyel sújthatták volna — csak gaztett lehetett. Az egész német munkásosztály szinét-javát kellett volna elmarasztalniuk egy Thälmann ellenes ítélettel, de ehhez még a hitlerista „igazságszolgáltatás’’ sem érezte erősnek magát. Thälmann nagy egyéniségét azok a határozott és világos felismerések hangsúlyozzák és azok a politikai tettek teszik teljessé, amelyek egész pályafutását történelmi méretekben jellemzik. Érett le- ninizmusa, értékes harci tapasztalatai, hűsége az internacionalizmushoz, megrendít- hetetlen szocialista hazafisá- ga, mind-mind mérhetetlen szolgálatokat tett az emberi haladás nagy ügyének és az egész német nép jövendőjének. Semmiféle terror, semmiféle megpróbáltatás nem tudta megtörni ezt a nagy forradalmárt- Halálának évfordulóján az egész haladó német néppel együtt, mély megilletödöttséggel tisztelgünk emléke előtt, s tudjuk — magvetése nem volt hiábavaló. Az orvosok úgy néztek rám, mint akinek befellegzett. Ez kedden Volt. Péntekre összeszedtem magamat. A sebek gyógyulni kezdtek. A lábamat súllyal húzták, nehogy az inak összezsugorodjanak. Két hónap telt el, csendesen, nyugodtan. Vera nem kímélte magát. Hetenként há- romszor-négyszer jött hozzám, ami nem is volt csekélység, hiszen én a városban fekszem. Tőlünk idáig' száz kilométer ._.. Hiába mondtam, hogy elég, ha egy héten egyszer jön. Keveset ^ludt, lefogyott, de panaszt sohasem hallottam tőle. Annyira megerősödtem, hogy június végén megkérdezte a tanár úr, mit szólnék, ha nekivágnánk a csontátültetésnek? Nem akarom részletezni, mivel jár ez az operáció, mert akinek nincs rá szüksége, még a hírére is dugja be a fülét. Szóval egy ilyen műtét nem tréfadolog, és én mégis megörültem. Ha lenne olyan műszer, amely képes az érzéseket mérni — könnyen kiderülne, hogy jobban örültem az újabb operációnak, mint a Verával való esküvőmnek. Már régen bíztatott a tanár úr, hogy ha megerősödöm, megcsinálja a csontátültetést és ha az jól sikerüli, akkor talán ... talán képes leszek majd járni. Ezért nincs is abban semmi különös, hogy én, akit tizenhárom hónapig vágtak, szúrtak, varrtak, most számoltam a napokat, mennyi van hátra az operációig. Az én asszonyom minden napra tartogatott nekem valami meglepetést. Valami ajándékot mindig hozott. Már tele volt az éjjeliszekrényem szebbnél szebb szipkákkal, le- véltárcákkal, meg hasonló holmikkal. De a kisebb-nagyobb ajándékoknál sokkal értékesebbek voltak számomra a történetei. El nem tudom képzelni, honnan szedte össze azokat a históriákat, amelyek kivétel nélkül a hűségről szóltak. A sorsdöntő műtét előtti napon például elmondta, hogy ismer egy asszonyt — a nevét is megmondta —, aki hozzáment egy emberhez, akiről tudta, hogy meg fog vakulni. Amint az én Verám mondta — ez a házaspár boldogan él, három gyerekük van. Este hatkor ment el tőlem Vera és hétkor expressz levelet hozott a nővér. Pár sor volt az egész: „Drága Jó Férjem és Barátom! Holnap megoperálnak. Érzem, hogy sikerülni fog. De bármi is történjen, én téged soha el nem hagylak, mindig csak jobban szeretlek. Csak arra kérlek, Te ne unjál rám. Mindig veled van és forrón csókol: Vera.” Kincset ér egy ilyen asz- szony. Nem szégyellem elmondani, hogy mikor letettem a levelet, könnyes lett a szemem, vigye el az ördög. Gondolkodtam, törtem a fejemet, hogyan lett ilyen emberré az a kis copfos és mit szeret rajtam annyira. Még aznap este kezembe került az üzemi újságunk, amelyet Fekete párttitkár hagyott nálam, titokzatosan mosolyogva. Akkor valahogy megfeledkeztem róla. Ahogy széthajtom, hát látom: a második oldalon hatalmas cím: „Bányai Péter hőstette.” Mi az isten? Már több mint egy esztendeje nem dolgozom, ugyan milyen hőstettet vihettem véghez. Elég az hozzá: a szerencsétlenségem történetét írták meg, de úgy, hogy én magam is csupán a név miatt sejthettem, hogy rólam szól. Ilyesmik voltak benne: „Bányai elvtársat mindenki úgy ismerte, mint a legkiválóbb KISZ-aktivistát. Sohasem kímélte magát, példamutatóan élenjárt a munkában. Ha akkor, azon az estén is nem a brigád becsülete, nem a terv túlteljesítése lebeg a szeme előtt, nem vállal olyan nagy áldozatot. Az ő cseflekedetét a brigád, de az egész akna mint lelkesítő hőstettet tartja számon.” — Hát ez meg milyen marhaság? — kérdeztem fennhangon Józsa Sándortól, a jobboldali szomszédomtól. A Kohászati Művekben hengerész, csúnyán összetörte a bokáját. Értetlenül nézett rám. Megmutattam az újságot. Beleolvasott, azután visszadobta az ágyamra. Na mit akarsz, dicsérnek, az csak nem baj? Nagyon rossz kedvem lett. Egyszerre rájöttem, miért csak most írnak erről az esetről. Annak idején ugyanis a főnökség rám akarta hárítani a felelősséget. Nem a pénz izgatta őket, hanem az, hogy ha elismerik: nem én vagyok az oka a balesetnek, akkor a főnökségtől valaldt • elővesznek. Hosszú hónapokig húz- ták-halasztották a döntést. Először az én nyakamba varrták az egészet. Én ugyan fellebbeztem, dehát csak úgy a' rend kedvéért, mert bosszantott az igazságtalanság. Meg volt is nekem kedvem ilyesmivel törődni ... Pót vizsgálatot rendeltek el. Kiszálltak, tanácskoztak, újabb jegyzőkönyveket vettek fel. És mikor már több, mint egy esztendő eltelt, — úgy hogy a górék felelősségre vonása rég elavult — akkor úgy határoztak: mégsem én voltam a hibás ... Szép história ... Most meg agyondicsérnek. — Ne törődj sehová. Dicsérnek és kész — mondta Józsa Sándor, az én örökké vidám szomszédom. Aki a bokatörését is úgy fogta fel, hogy legalább egyszer jól kipiheni magát. — Nem vagyok én pojáca, amikor kedvük támad, elővesznek és elkezdenek ajnározni. — Neked úgylátszik már az se tetszene, ha törött üveggel vakarnák a hátadat. — Ugyan ne szédítsen már Sanyi bácsi. Ki szereti, ha hatókörnek nézik. Amit. én csináltam, az nem volt hőstett. Egyszerűen dolgoztam és összetörtem magamat. — Akkor értenélek, ha szidnának. — Mindegy, a hazugság — hazugság. Az megbosszulja magát* — Hagyd a csudába, mit rágod magad? Másap megoperáltak és a tanár úr azt mondta, hogy sikerült, most már rajtam múlik minden. Ezt arra értette, hogy ha majd leveszik a gipszet, akkor el kall kezdeni járkálni. Az pedig egy agyon- lcínzott, összevissza vagdalt lábbal nem is olyan tréfadolog. Vera boldog volt, örömében körülugrálta az ágyamat. Én is örültem, de nem annyira mint ő. Miért? Pontosan nem tudnám megmondani. Talán eddig mindig valamit lehetett várni, valamiben lehetett bízni. Most pedig túl voltam minden operáción. A lábam még gipszben, lehet, hogy soha se tudom majd mozdítani. Azután eljött az ideje annak is, hogy levegyék a lábamról a gipszet. Fülledt júliusi délelőtt volt. A halvány, megmondhatatlan színű hullámokban rezgő levegő megállt a kórteremben. A nyitott ablakon csak újabb forróság ömlött ránk. Az orvosságok és a kötések alól átütő sebek nehéz szaga nyomta a tüdőnket. Nehezen lélegeztünk. Az idősebbek gyámoltalanul nyögtek. Megkezdődött a vizit. A ta- ngr úr és a kísérete elsőnek az én ágyamhoz jött, pedig az ajtótól számítva az utolsó előtti voltam a jobboldali sorban. — Na kedves barátom —■ mondta a tanár úr mosolyogva — holnap levesszük a Icm vagi páncélt. A kísérete jót nevetett. (Folytat jnk| Modibo Keita elnök hétfőr ötnapos hivatalos látogatásra Algériába érkezett. 10 millió embert sújtott a ke’et-pakisztáni árvíz. Egyes helyeken a termés 85 százaléka elpusztult. A mezőgazdaságot ért károkat százmillió rúpiára becsülik. Adenauer, a CDU elnöke hétfőn többhetes üdülésre az olaszországi Cadenabbiaba utazott. Adenauer kijelentette, hogy szabadsága alatt hozzáfog emlékiratainak megíráLodfge magyarázata nem talált visszhangra Párizsban SALAMON PÁL 8. 1964. augusztus 18. 2
