Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

Már most készülni kell a télre Kedvező az alkalom az abraktakarmány készletek növelésére Unatkoznak a gyerekek Idénynapközit létesítettek Berkeszen is a nagy nyári munkák idejére. Sok édes­anya vái Iáról került le a gyermekelhelyezés gondja, nyugodtan dolgozhatnak a tsz földjein. Csak éppen a gyerekek nem érzik jól magukat ebben az ideiglenes otthonban. Még meg is szöknek, ha alkalom adó­dik. Unatkoznak. Nincs já­tékuk. A községi tanács és az iskola vezetői megfeled­keztek erről az igen fontos „kellékről”, amikor a szük­séges anyagiakat számba vet­ték az idénynapközi létesí­téséhez. Sürgősen pótolni kell a hiányt, s ebben a községi nőtanács is segít­hetne a tanács és az iskola vezetőinek, S. L. Játék a játszótérrel A Bukarest utcán az el­múlt évben létesített ját­szóteret a városi tanács a környék gyermekeinek. A telket négyszögölenként 50 forintért meg is vásárolta a tanács a tulajdonosoktól. Hintát is szereltek fel a té­ren, s volt hol rúgni a lab­dát büntetlenül. Erre a nyárra talpalatnyi hellyé zsugorodott a játszótér, mert a régi tulajdonosok ismét beültették a városi tanács tulajdonát képező telekrésze­ket is. Övhatatlan, hogy a parányi térségről be ne re­püljön a labda a vetemények közé: ezért napirenden van­nak a veszekedések, a per­lekedés nemegyszer tettle- gességre fajult. Ügy gondoljuk, ha a vá­rosi tanács megvette a ját­szóteret, gondoskodnia kel­lene arról is, hogy az va­lóban a rendeltetésének meg­felelő szerepet töltsön be. Mert pillanatnyilag nem vi­tás, hogy nem a játszóté­ren, hanem a játszótérrel folyik a játék, A Bukarest utcai szülők. A z öregasszony már egy hete, hogy jaj­gat a derekával. Nem esik jól az alvás, csak forgoló­dik az ágyon, olvasót csör­get és sóhajtozik. A fiata­lok hiába faggatják, nem szól, órákig ül kint az ud­varon, a lombos hársfa alatt, s hunyorogva néz a semmibe. Néha motyorog magában, ráncos szájszéle halk szavaktól csücsörödik, 8 kora reggeltől délig lesi a levélhordót. A postás azonban elkerüli a házat, nem hozza a várva várt le­velet, a legkisebb fiútól, az iranyszívű Janikától, aki így éve lesz már, hogy Eger s:ép városában katonásko- dk. Pedig már csak benne lerne minden bizodalma. A tö>bi gyerekek szárnyra ketek, a maguk kenyerét eszk. A kisebbik lánya ugyrn itt lakik vele egy házian, de kevés a szava, törőlése hozzá. Tegnap is bent volt a városban, szép ruha.eiméket vásárolt ma­gánál, de neki egy fejre való endőt se hozott. Mint­ha biony már nem is len­ne. Rggel észrevétlen tá­voznak ki a földekre, este esak a maguk gondjával vannak tele. Igaz, hogy kér­Szedik a sárgadinnyét A nyírbogán iskolának 600 négyszögöles gyakorlókertje van, ahol már hat éve fo­lyik a politechnikai oktatás Somogyi Árpád tanár vezeté­sével. A kertben a nyári szü­net idején sem áll a munka. A felsőtagozatosok szakkört alakítottak, és ennek kereté­ben rendszeresen gondozzák a növényeket. Az úttörők szorgalmának eredménye az öntözőmű. Há­rom évvel ezelőtt 1800 foiin- tos költséggel építettek szi­vattyús kutat, most pedig 8000 forintos beruházással készült el a gépház, s benne a villanymotor, amely bizto­sítja az öntözéshez szükséges vízmennyiséget. így a tanu­lók az öntözéses gazdálkodás előnyeivel is megismerked­hetnek. A gyakorlókertben több kísérleti parcella is van. Ér­dekes az emeletes burgonya termesztését bemutató tábla. Az idén dinnyetermesztés­sel is foglalkoztak a gyere­kek, pár nap múlva már szedhetik az ízes sárgadin­nyét. A kert egyébként a gyakor­lati munkák megismerésen kívül egyéb hasznot, jövedel­met is hoz. Az iskola nap­köziotthonát és az óvodát a gyakorlókertböl látják el zöldségfélékkel. F-'ügcdi Imre Olvasóink panaszaira válaszolnak az illetékesek Hangnem Ribóczi Pál nyíregyházi olvasónk az Arany János utcai lakótelep lakói nevé­ben fordult szerkesztősé­günkhöz panasszal, hogy sér­tően udvariatlan a kiszolgá­lás a Toldi utcai tejboltban. Kérésünkre az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vizsgálatot tartott az ügy­ben. Ennek során a feltárt körülmények igazolták ol­vasónk panaszát. A boltban ideiglenesen megbízott ve­zető dolgozott, aki nem tud­ta ellátni a mégnövekedett forgalommal járó feladato­kat. Ezenkívül a tejszállítás is akadozott, a tejre várni kellett, a vásárlók pedig türelmetlenkedtek. Ezek a körülmények okozták, hogy a boU dolgozói több eset- bm ingerültek voltak, és nem olyan hangnemben vá­laszoltak, amit a vásárlók a korábbiakban megszoktak. A bolt dolgozói elismerték a panasz jogosságát, és ígé­retet tettek, hogy a jövő­ben eiőzékenyebben látják el feladatukat. Az ígéret biztosítéka, hogy a bolt új vezetőt is kapott, aiú ismerj a vásárlókat, a ki­alakult helyi szokásokat és a napi tejigényt. Irány Nagy Miklós nyírbátori olvasónk azt kifogásolta, hogy a Nyírbátorból induló AKÖV-járatok kocsijain nem tüntetik fel a menet­irányt, ezért többször elő­fordul, hogy az utas már csak több Kilométer megté­tele után ismeri fel, hogy rossz irányba utazik. Olvasónk panaszát az 5. AKöV illetékeseihez továb­bítottuk. A vállalat elismerte a panasz jogosságát, és in­tézkedtek a hiányzó oldal­iránytáblák pótlására. Illat Több nyírbátori olvasónk fordult levélben szerkesztő­ségünkhöz a íöldművesszö- vetkezet Kakukk vendéglőjé­nek szennyvíztárolója ügyé­ben. Idézünk a 9 aláírással érkezett le veiből: „A szennyvíztároló medencéje pár méterre van a kerthe­lyiség söniésetöl, és étkező- asztalaitól. Mindössze egy deszkafal tölti be a leválasz­tó szerepét. A tároló rend­szerint délre telik meg, és éppen az ebéd ideje alatt kerül kiszivattyúzásra. E művelet következtében kel­lemetlen bűz terjeng a kerthelyiségben, s rontja az ott étkezők étvágyát.” A Nyírbátori Járási Ta­nács egészségügyi csoport­jához fordultunk felvilágo­sításért Közölték, hogy már intézkedtek a közegészség­ügyi hibák megszüntetésére. A földmű vesszövetkézet új víztárolót építtet, amely még július folyamán elkészülj (Munkatársunktól): Évről évre visszatérő gond megyénkben a szálas- és ab­raktakarmány ellátás. — Ennek az esztendőnek a második felébe léptünk, most mi várható? — kérdeztük Oláh Jánostól, a megyei tanács takarmány- és legelőgazdálkodási főelőadójá­tól. “ — A legfontosabb szálas ta­karmányok — a lucerna, ló­here — területe lényegében egyező a tavalyival. Első ka­szálásukkor 5—10 százalékkal több hozamot adtak, mint az elmúlt évben. Jól fejlődtek a füfélék is. Mindez remények­kel kecsegtetett. A kedvező kezdeten felbúzdulva, a tsz-ek nagy területeket hagytak mag­fogásra. Ez nem is lett volna baj, de az igen, hogy újra a szárazság áldozata lettünk. A további kaszálásra hagyott he­lyeken nehezen fejlődött a sarjú, különösen azoknál a tsz-eknél, tszcs-knél, amelyek megkéstek az első kaszálással. Ezeken a helyeken a lucerna másodszori kaszálása után — száraz állapotban —, alig 2—3 mázsa hozamot gyűjthettek be. Nem látszik jobbnak az ezután! eredmény sem. — A füfélék hozama, a legelők hasznosítása? — Mint már említettem: a fűfélék indulása is jónak ígér­kezett. A legtöbb helyen meg­felelően igyekeztek hasznosí­tani az utak, árkok, fasorok fűhozamát is. A kellemetlen az, hogy tekintélyes területen szintén megkésett a kaszálás és az elvénült fű tömege ve­szített értékéből. Majd pedig a júniusban jelentkező, 30—40 fokos korai kánikula valóság­gal felperzselte a sarjut. A legelőkön is a korán be­állt szárazság okozott kárt: elmaradt a fű kedvező fejlő­dése. A legtöbb legelőről ma már nem térhetnek jóllakot­ton haza a legelő jószágok. Csupán azok a legelők kivéte­lek, amelyeken helyesen al­kalmazzák a korszerű mód­szereket: öntözést, trágyázást, gyomtalanítást stb. Az ilyen legelőkön még kaszálásra is jutott fű, mint Balsán, Raka- mazon, Tiszalökön. Ez azon­ban megye; szinten igen kis jelentőséggel bír, a legelőta- rületne-k két százalékán alkal­maznak rendszeres öntözést, s ez kevés. Csupán arra jó, hogy megmutassa: ahol lehetőség van ró, nagyszerűen ki lehet használni a legelőt. A takarmónykérdésben min­dent egybevetve, az a helyzet, hogy egyes tsz-ek kivételével Ismét hiány előtt állunk. — Abraktakarmányból sem lesz elegendő? dezték, mi baja, vigyék-e orvoshoz, de csak úgy tes- sék-lássék. Bezzeg a Janika, az aranyszívű gyerek — melegszik száraz mellkasá­ban az öregasszony szíve — az napsugarassá tudja ten­ni körülötte az életet. Fü­tyül, dalol, s úgy tud enni a lelkem, mint egy medve. Ó, Istenem, csak már főzhetne neki újra. Moshatná rá az inget, mert mivégre is él, ha nem süthet kenyeret, nem főzhet jókat, nem va­salhat patyolat fehér inget, annak a gyereknek. Ki is buggyant szeméből a könny, amit kötője sarká­val szárítgatott, ahogy vég­re éppen betoppant a P°s~ tás. — Ehun az öröme, ni, Zsófi néném! —* adta át a várva várt levelet, s már sietett is tovább. Zsófi néni remegő kézzel forgatta, könnyes tekinteté­vel simogatta a drága leve­let, aztán valami köszönés­félét motyogott a postás után, majd fiatalosan, für­gén belépett a házba a szemüvegért. {Szertartásosan, vigyázva bontotta fel a bo­rítékot. Előbb csak állva betűzte a sorokat, aztán megittasodva a gyönyörű­ségtől leült, hogy újra kezd­je. Végül is fáradtan ejtette kezét a kötényébe. Arcán, a ráncok, mintha kisimultak volna. Szeme fényesen csil­logott. Mosolygott is, majd hangosan idézte a levél egy- egy sorát. Újra elolvasta. Szaladt a kerítéshez, s bol­dogan kiáltott át a szomszéd- asszonynak: — Irt a katona fiam! Tiszta kötényt tett ma­ga elé, aztán sietett a ®zö* vetkezeti boltba. Lesz-e szombatoin élesztő, mert nézze-e — mutatta a levelet a boltosnak — írt a katona fiam. Vasárnap jön haza a drága, aratási szabadságra. Sütni akarok. A boltból a tsz-iroúára sietett, beszélni az elnökkel, hogy szükség lesz-e a szor­gos kézre, mert a Janika azt írja, hogy aratni szeret­ne, ha lehet. Az elnök kint van a há- tórban. Pedig jó lenne tud­ni, hogy kell-e a gyerek, mert akkor meg ebédet hord majd utána a tarlóra. Ó, Is­tenem — áll még egy pil­lanatra az iskola előtt, mert képzelete már látja hogyan bontja ki a gyérek majd a kosárból a tóltottcsirkét, s közben a kis piros cseréptál­ra rakott túrós palacsintára Is pislog. — Tanító úri — kiállt be az iskola udvarára. — Irt a katona fiam! Irt a drá­gám, az én aranyszívű Ja­nikéin — s a tanító feleletét se várva, siet tovább, ren­geteg a dolga. Még egy jóra való jánykát is kell sze­rezni félkezesnek, marok­szedőnek. Az ám, melyik jány körül is legyeskedett a lelkem? Dél felé már megvan a terv. Minden készül, mozog, él. A házban megfényesed- nek a képek, kint a kertben szinte hallhatóan, zuhog a napfény. És mily hangosan kárálnak a tyúkok. Gerle pár búg az öreg hársfa lombján, s lám, ez is ki­virít vasárnapra. Jó lesz a tejfelt összeszedni, aztán kö- pülni, hadd kenjen jó vas­tagon vajat a gyerek a friss, foszlós búzakenyérre. Kerül-pördül a kis töpö­rödött öregasszony aki már nem is öreg. Fogatlan, rán­cos száján tartósan felült a mosolygás. Kinyitja a szekrényt, ellenőrzi a le­gény ruháit, s mintha az in­geknek, a holt tárgyaknak is mondaná: — írt a katona fiam! Hát nem csodálatos ez? — s a tárgyak mintha bólinta­nának, az emberek mintha mind örülnének, hiszen estére tudja már az egész falu. Ekkora boldogság nem fér a Zsófi néni kis piros szívébe. Kicsap a házból is, elönti az utcákat, kerteket, s kifolyik a határba, ahol már szőkülnek a búzatáblák, érik az élet; Dávid József — Még kedvezőtlenebb a kilátás. Becsléseink alapján, a tsz-ek múlt évi abraktakar- mány-hiányához viszonyítva, idén mintegy 1000 vagonnal mutatkozik több hiány. Elő­idézője: részben a késői kita­vaszodás, az elhúzódó vetés, níajd pedig a bekövetkezett szárazság, mely utóbbi külö­nösen a fentesebb, homokos területeket sújtotta. — Milyen lehetőségek van­nak a mutatkozó hiányok pót­lására? — Ebben az esztendőben több kövér sertést, tejet, ba­romüt vár az ország megyénk­től. Tehát a megoldást egyál­talán nem az állat létszám csökkentése jelentheti, hanem a meglévő készletek legponto­sabb megbecsülése, beosztott felhasználása. Már most igen takarékosan gyűjtsék, kazlaz- zák, tárolják tsz-eink a takar­mányokat és ügyeljenek fel- használásukra. Akadályozzák meg a felesleges pocséklást, káros veszteséget. Most, az aratással egyidő- ben, kedvező alkalom kínál­kozik a készletek növelésére. Ilyen elsősorban a másodve­tés lehetőségének k használá­sa: különösen takarmánygon- dokkal terhelt közös gazda­ságaink vessenek minél több csalamádét, kölest, tarlórépát és minden egyéb, számba jö­hető növényféleséget. Az'idő­járás figyelembe vételével vé­gezzenek ugyancsak. minél több másod vetést juhok és szarvasmarhák részére őszi le­gelőnek. Gondoskodjanak a takarmányozásra alkalmas szalma és poJyvafélék megfe­lelő kezeléséről. De növelni lehet még kapálásáéi a kuko­rica, répa és egyéb kapások várható terméshozamát is. A télre már most kell ké­szülni, hogy minél eredménye-. sebben tarthassuk jószágáll.o- mányunkat. Hozzájárul ehhez a megyei tanács azzal a lehe­tőséggel is, hogy a tsz-ek, ár­felhajtás nélkül, abraktakar­mányt vásárolhatnak felesleg­gel rendelkező tsz-ektől, ház­táji gazdaságoktól és szükség esetén más megyékből is. Ter­mészetesen a pénzügyi szabá­lyok betartásával. Tízmillió facsemete kerül erdeinkbe Az elmúlt gazdasági évben erdőfelújítást 797 hektáron, telepítést pedig 497 hektáron végzett a nyírségi erdőgazda­ság. A megművelésre került területeken mintegy kilenc­millió facsemetét ültettek el. Az ez év őszi erdőművelési előtervekről Patkós Antal osztályvezető tájékoztat: — Erdőfelújítást hétszáz hektáron végzünk az ősz fo­lyamán. A megye különböző helyein száznyolcvan hektár kerül majd telepítésre. A te­lepítéseken belül mintegy két­száz hektáron végzünk erdő­pótlást. A legújabb felmérések alap­ján a nyírségi erdőgazdaság­hoz huszonhétezer hektár er­dő tartozik. Az 1964-es év második felében e területnek csaknem tizenöt százalékát fogják gondozni. A korábbiak­hoz képest jóval nagyobb mennyiség, tízmillió facseme­te vár elültetésre. — ősszel a legnagyobb fel­újítást a nyírteleki körzetben végezzük, ahol 200 hektárt újítunk fel. A munkák több mint a felét Omboly határá­ban végezzük. A nyíregyházi erdészetben csaknem száz hektár lesz a felfrissített te­rület. Ez évben már a jánki erdészet területén is hetven hektárt újítunk fel, s hatvan hektárt betelepítünk. A telepítésre, felújításra váró facsemetekészlet több mint hatvan százaléka akác. De ez évben már mintegy százötvenezer nemes nyárfa­csemete is kerül Szabolcs er­deibe, ugyanakkor tölgyet és fenyőfát is ültetnek. Az ültetéssel egyidőben folynak majd az irtási munkák is — mintegy négyszázötven hektár területen, amelyből körülbelül nyolcvan, kilenc­venezer köbméter fa kerül kh Az erdők ritkításából pedig mintegy tizenöt-húszezer köb­méter fát adhatnak majd az iparnak; r.— ÜSZŐ N E VELÉSI ÉS BIKA-TINÓ H I Z L A L Á S I | SZERZŐ D É8T AZÁLLATFORCfllMI VÁLLALATTAL 450 hektárról lOOOOO köbméter fát kivágnak rj r r* r • Zsoii nem Állandó pénzforrása

Next

/
Oldalképek
Tartalom