Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-10 / 160. szám

Szalma Mostanáig nem kapott külö­nösebben rangos helyet a me­zőgazdaság egyik szerény ter­méke — vagy inkább mellék- terméke —a szalma. Ugyanak­kor termelőszövetkezeteink­nek, népgazdaságunknak szin­te évről évre visszatérő gon­dot okoz ennek a mellékter­méknek a hiánya. Az idén jó termésünk van. Indokolt tehát, hogy most, a nagy munka idején ne ke­rüljön a szalmával való tö­rődés ismét csak a mellékes tennivalók sorába. Közös gaz­daságainknak a gabonabeta­karításra vonatkozó intézke­dési tervében (legalábbis többségükben) szerepel egy­két mondat a kombájnszal­ma lehúzásáról és kazlazősá- ról, de hát nem mindegy az, hogy erre mikor kerül sor! S most nem elsősorban az időjárás szeszélyeire gondo­lunk, hanem olyan, nagyon is közeli és sürgető tenniva­lóra. mint például a tarló­hántás. Ha ehhez hozzászámítjuk az időjárás esetleges szeszélyeit (ami a szalmában, különösen az ipari célra szántban min­denképpen minőségromlást okoz), akkor nyilvánvaló, hogy a szalmabetakarítás szerves része a gabonabetaka- rításnak. Végezetül hadd hívjam fel a termelőszövetkezetek figyel­mét arra is, hogy az idén az eddigieknél több szalmát vár tőlük az ipar. Az ipari célra megfelelő szalma (a 7 súlyszázaléknál kevesebb pelyvát, töreket tar­talmazó szalmáról van szó) minden egyes mázsájáért ke­reken 100 forintot fizetnek az, átvevő szervek, vagyis csaknem egy fél mázsa búza árát. Sőt, az ipari célra át­adott szalma minden mázsá­ja után húsz kilogramm mű­trágya is megilleti a termelő üzemet. Mindenképpen kifi­zetődő tehát, ha a közös gaz­daságok jobban vigyáznak a szalmára. Jói szervezett munka Tiszadobon és Tiszáinkon Miért nem lehet ugyanazt Tiszadadán és Eszláron ? W Jó vakációt tanár bácsi í Az Adorján házaspár pihenése — Az utolsó nyári vakáció U Adorján Károly ópályi álta­lános iskolai tanár ötvennégy óta tanít a községben. Biológia­it drajz szakos és mezőgazda- sági gyakorlatot is oktat. — Emiatt voltam tavaly nyá­ron elfoglalt, Szabadkígyóson vizsgáztam mezőgazdasági gya­korlatból — magyarázza az eddigi nyarak történetét. — — Az idén? Tizenöt éve las­san, hogy együtt vagyunk a fe­leségemmel. Jól jönne már a családi üdülőjegy... Adorján Károlyné tíz éve ta­nít első osztályosokat, s hogy férjétől aligha marad el, bizo­nyíték a rendkívüli előléptetés melyet a pedagógusnapon ka­pott férjével együtt. — Augusztus 20-a körül kez­dődik a munkánk — folytatja a feleség. — Ekkor lesznek a pótbeiratások, a bukottak kor repetálására is számítani le­het. A gyakorlókért is ad né hány óra elfoglaltságot... — Olyan szívességet is tesz *lz ember, ami nem kötelező — toldja meg a férj. — Egykori tanítványokat felkészíteni a felvételi vizsgákra. Demeter Jolán, Uzonyi Károly, Madácsi Ilona, Popovics Ilona készül­nek főiskolára, tanítóképzőbe. Egyikükkel Egerbe is elmen­tem, segítettem... izgulni... Félék, hogy pihenni kell Kondor Magda a járásban a pedagógusok üdülési felelőse, „ö majd elmondja, hol töltik a nyarat a szálkái járás nevelői.” — Nyolc családi üdülőjegyet kaptunk az idén — sorolja Kondor Magda. — Kicsák Jó­zsef jármi, Szondi Sándor nyírmeggyesi, Nagy Béla sza- moskéri, Popovics Zoltán ho- dászi, dr. Durucz István máté­szalkai, dr. Nagy István válla- ji, Szegedi Béla kocsordi és dr. Elsztner Rezsőné mátészal­kai pedagógusok töltik együtt a nyarat a családdal. Ezenkívül 25 egyéni SZOT beutalót kapott a járás nevelő­kara, s tizenhárom gyereket küldenek üdülni különböző he­lyekre. — Nekem ez az utolsó vaká­cióm — jegyzi meg szomorúan a tanárnő, aki 35 éve tanít Mátészalkán. — Tele vagyok keserűséggel. Előre félek a légürestértől... Nagyon szere­tem a gy erekeket és ahol az ember szeretetet vet, ott arat is... Nagyon fog fájni... Percekig hallgat, nehezen ol­dódik fel. Tanulás és üdülés Dienes Erzsébet Szamoesze- gen tanít, idevaló, két éve vé­gezte el Debrecenben a felső­fokú tanítóképzőt. 166 gyerek­kel foglalkozott az iskolában, úttörővezető, s így 310-re tehe­tő gyerekei száma. — Két üdülőjegyet is kaptam jutalomként, egyet külföldre, egyet pedig belföldre — mond­ság a gyerekek kívánsága, jó vakációt tanár bácsi. Minisz­teri rendelet is előírja, hogy nem lehet terhelni munká­val a nevelőket a vizsgák után. De ki tud lemondani arról még néhány hétre is, hogy ne nézzen be az iskolába, ne találkozzon szülőkkel, tanu­lókkal. Mert úgy jó a vaká­ció, ha a pihenés nem öncé­lú, és nem is fárasztó. Páll Géza tennivalón, a terményt tisztí­tó szérűknél, a még kinn le­vő takarmányok hordásánál, az elmaradt növényápolási munkáknál, babszedésnél, á kertészetben, szalmalehúzás­nál, kazlazásnál, tarlószán- íásnál... Általában jó a han­gulat, igyekezetüknek meg­van az eredménye: csak búzá­ból legalább ezer mázsával többet takarítanak be, mint tervezték. TÚLBUZGÓSÁG A GÉPEK IRÁNT Tiszadadán három tsz. van, de Orosz János vb-elnök mindenről tájékozott. — A község határában meg­haladta a kétezer holdat az aratnivaló. Az őszi árpát már mindhárom tsz-ünk learat­ta, illetve a kombájnok se­gítségével el is csépelte. Bú­zából közel 200 hold az ed­digi eredmény. Kézi aratást csak a Vörös Csillag és a Dózsa szervezett, de csupán azokra a helyekre, ahol ta­vaszi árpa van lóhere felülve- tássel. Ügy érzem, túlbuzgó­ság van a gépek iránti bi­zalomban. A hét elején pél­dául íz eső miatt nem tud­ták a kombájnok teljesíteni normáikat, nedves volt a ta­laj. Amit kézzel levágtunk volna, azzal is előbbre len­nénk. Másrészt jó eredmény­nek mondható, hogy az ár­patarlót már leszántottuk és 60 hold másodvetést is vé­geztünk. A szalmalehúzás jobban is mehetne, mert aka­dályozza a rendszeres tarló­szántást, csépié« is egyben,, mert há­rom . kombájnnal dolgozta­tunk. Igaz, a kezdet óta eső miatt 4—5 nap kiesés szárma­zott, de majd behozzák. Ha jó lesz az idő. a gépek se hibásodnak meg, fél hónap múlva végzünk. Az intenzív búza nem pereg. Furcsa ez a szemlélet. — Kevés a munkaerőnk, azok is inkább öreg emberek. Tárgyalta a vezetőség a kézi­aratás dolgát, de eddig nincs jelentkező. Egyébként is,' van még más dolgunk, azt sem ha­nyagolhatjuk. Nem lesz itt semmi hiba. Bár ne lenne. De még 8-án sem végeztek 150 hold árpá­val a tsz-ben és lábon állt az összes, közel 600 hold búza. A járási székhelynek, Ti­érett a búza, hogy egyben aratnak, csépelnek a gápko­losszusok. „ELŐBBRE VAGYUNK MINT TAVALY — Előbbre vagyunk, mint tavaly ilyenkor, de nem bíz­zuk el magunkat a gépek se­gítésétől. Számítva arra, hogy bármely nap vihart kapha­tunk, összekuszálja, ledönti még lábon álló termésünket, 70 kéziarató párt szerveztünk, így is növeljük az ered­ményt, rövidítjük az időt. Tavaly 60 hold körül volt, amit kézzel arattunk, most jóval több lesz. Dúsabb a termésünk, bővebben fizet, nagyon megérdemli az igye­kezetei — tájékoztat Kiss Jenő főkönyvelő, mert mint mondja, a gazdasági vezetőket igen bajos most megtalálni a több ezer holdas határban. Elmondja még a számok mestere, hogy a nap minden percében munkában vannak a tagok, s velük együtt mun­kabíró családtagjaik is. így tudnak úrrá lenni a sokféle A víz2 harminc mázsa alma terméstőbhlet A homoki gyümölcsöskertek öntözése FURCSA SZEMLÉLET — Halió! Gépállomás? Itt a tiszaeszlárí Petőfiből _ Hori Ferenc beosztott könyvelő. Kérem, Lánczi István kom- bájnos itt volt, jelentette, hogy a gépén a szalmarázólá­da összehajtott. Jöjjenek azon­nal, mert áll a kombájn! Mire a telefonbeszélgetés­nek vége van, betoppan Dóka László agronómus is. — Kérem, mi csakis a gé­pekre bízzuk az aratást. Ez is a tanácselnök, Csikós Bá­lint tájékoztat: 2054 hold aratnivalója van a tsz-eknek. Hét kombájn dolgozik a határban, de nincs hiány kézi aratásban sem. Az az egységes tervünk, hogy ta* még nyolc nap. és végezzünk — Nagy előny itt, , hogy nemcsak várták a nyár nagy munkáját, készültek is hoz­zá: az összes növény ápolási teendőkkel végeztek aratásra, így minden erőt mozgósíthat­nak. Bosszantó viszont, hogy a kombájnok közül kettő gyakran meghibásodik, fél, sőt egész napokat állnak. A kézi segítség nagyban előbbre viszi a munkát. — Egyéb teendőket, is ala­posan megszerveztünk. Min­den kombájnhoz két pótko­csis Zetor van, amelyek fel­váltva hordják ? tisztító szé­rűkre a szemet. A Kossuth Tsz-nél például olyan okos módszert is alkalmaznak, hogy egy erőgép két magtisztító cséplőt hajt egyszerre. Rend­szeresen halad a szalmalehú­zás, kazalozás. Most szervezik szántásra a kettős műszakot. Ügy terve­zik, mire vége az aratásnak, cséplésnek, ne maradjon szán- tallan tarló. Asztalos Bálint — Öcseny tyiplo. Mondja derűsen, s megtörli a homlo­kát. — Azt mondja, meleg van — próbálom szomszédaimnak fordítani. — Oroszul beszél? — kér­dezik egyszerre többen is. — Igen, én oroszul beszél­ni, de tudok még kevés ma­gyar. Már többen odafigyelnek, Iván Szergejevics Balogh el­kezd beszélni, s mindenki nagy érdeklődéssel hallgatja a 68 éves bácsi regénybe illő életét. Út Vlagyivosztokig Tizennyolc éves volt, ami­kor besorozták. A keleti front­ra került, S már 1916-ban fog­ságba került. Hadifogság, majd a Vörös Hadsereg. Fiatal volt még, de érezte: hosszú volt az út, me­lyet az igazságtalan háború évei alatt tett meg. Iván bá­tyuska mesél, megelevenedik a múlt — pisszenést sem lehet már hallani a kocsiban. — Huszonkét éves voltam, mikor megnősültem, akkor fe­jeződtek be a harcok. Mesz- szire kerültem — Vlagyivosz­tokba. Nemigen élnek ott ma­gyarok, legalábbis én még nem találkoztam eggyel sem. Három fiam született, mind­egyiket taníttattam. A legna- gyobbik Moszkvában végzett egyetemet. Megszoktam az ot­tani életet — otthon éreztem magamat. Az itthoniakról nem hallottam sosem, pedig több­ször próbáltam levél útján fel­keresni őket. Aztán jött a má­sodik világháború. Fiaim a frontra kerültek, én hadiüzem­ben dolgoztam. A középső fiam hősi halált halt — itt Magyarországon. Ennyi idő után most tudtam meglátogat­ni a sírját. Még csak. Most si­került megtalálni az egyik testvéremet — a legkisebbi­ket Mezőkövesden. Ó szovhoz- ban dolgozik. Jönnek a fiai is Többen elmosolyodnak, megmagyarázom neki, hogy ezt nálunk állami nak hívják. gazdaság­— Hiába. Hosszú Idő ez. Fiatal koromban nem hittem volna, hogy ennyire el lehet felejteni a magyart. Dehát, öt­ven évig nem beszéltem, azért magyar maradtam, s az ottani emberek is szeretnek. Ök azt gondolják, hogy minden ma­gyar ilyen vígkedéjű, mint én. Sőt az itteni szokásokat is igyekeztem megőrizni, megtar­tani. Most már visszafelé me­gyek. Egy hónapot töltöttem a testvéremnél, s a többi roko­noknál. E rövid idő alatt el­mentünk Pestre és a Balaton­ra. Nagyon vágytam már, most voltam először — gyer­mekkorunkban nem telhetett ilyesmire. Jövőre a fiaim is eljönnek. Az egyik unoka­öcsém orosz szakos tanár, s nagyon kíváncsi már a fiaim­ra. Dosxvidányija Megérkeztünk a nyíregyhá­zi állomásra, leszálláshoz Ké­szülődünk. Mindenki kezet szorít vele, s jó utazást kivan neki. Derűsen köszöni meg a jókívánságokat, s humorosan hunyorít a szemével, amikor köszön: doszvidányija. Mert bár közel jár a het­venhez, s Vlagyivosztok na­gyon távol van — még el akar jönni újból látogatóba... Fazekas István Egy bátor fiú 46 tehenet mentett meg Negyvenkét tehenet mentett meg a pusztulástól' ifj. Hunyad Péter 13 éves általános iskolai tanuló. Reggel, szokás szerint a legelőre hajtották a Héki Állami Gazdaság 46 fejőstehe­nét. A Tisza töltésén áthaladó csorda első tehene a leszakadt 22 000 voltos magasfeszültségű vezetéknek ütközött, s a jószág az áramütéstől azonnal elpusz­tult. A többi tehén megriadva egyre közelebb nyomult a ve­zetékhez, s további három jó­szágot ért halálos áramütés. A vezeték másik oldalán tartóz­kodó Hunyad Péter átkú­szott a vezeték alatt, hogy a drót közeléből elhajtsa az ál­latokat. A bátor gyermek így 42 tehenet mentett meg a pusz­tulástól. Ifj. Hunyad Péternek csütörtökön Bozsik Tibor, a Szolnok megyei Állami Gazda­ságok Igazgatóságának vezető­je, 1000 forint pénzjutalma* adott át és kitüntetésre tér« j esztette fel. 1964. július 10. Aratás, hordás, cséplés — ekörül forog most a falvak­ban, a földeken minden gon­dolat és ebben az ország ér­deke is benne van: szem vesz­teség nélkül, mielőbb betaka­rítani, biztos helygn tudni a megtermett kenyémekvalót. Emiatt jártunk a tiszalöki já­rásban, megtudni, hol tarta­nak a nyár legnagyobb mun­kájában. Tiszadobon, a Táncsics Ter­melőszövetkezetnek 1350 hold az idei aratnivalója. Azaz, már csak volt. öt kombájn alapos munkát végez. Kez­detben három rendrevágó is segített, de mostanra annyira ja a fiatal tanítónő. Kezében Lampedusa Párduca, kérdezés nélkül tudja mire gondolunk: — Ezt már nem volt időm elolvasni a felvételire. De re­mélem mégis sikerült. Ha igen, a következő nyarak nem lesz­nek unalmasak, az egyetem nem könnyű, s talán legköze­lebb az üdülés luxus lesz szá­momra... Az utóbbi évek vakációs csendjét kevésbé zavarják meg az iskolai gondok. Való­Vakáció. Nemcsak a gye­rekek öröme, tanítók, taná­rok is izgalommal várták Hogyan töltik a nyarat t szabolcsi nevelők? Valóbar pihenés-e a pihenés? Ily er kérdésekkel kopogtunk b< nevelőcsaládokhoz. Tíz éve első osztályosokkal merünk. Az .első május végén június elején jelentkezik. Ilyenkor azonban rendszerint nincs veszély, mert még a téli csapadékvíz egy része rendel­kezésre áll. Megcsappan azon­ban a vízkészlet a termőrügyek kialakulásának idejére, noha a következő évi termés ilyenkor kívánja meg a legtöbb vizet. A harmadik nagy vízigény augusztusban jelentkezik, ami­kor a gyümölcs erőteljesen nö­vekszik. Ezekben az időpontok­ban a fák a víz utánpótlását feltétlenül megkívánják. Nagyon jó a hatása az őszi tároló öntözésnek is a követke­ző év termése szempontjából. Az almatermelésnél, o kétévi szakaszosságot az esetek több­ségében a vízhiányra lehet visszavezetni, mert ha a víz­hiány miatt kevés termőrügy tud kifejlődni, úgy természete­sen, termés sem várható. Meg kell említenünk itt a Nyírlugosi Állami Gazdaság eddigi eredményeit. A gazda­ság először 50 holdas területen évi 90 milliméteres vízpótlást adott. Az eredmény: a kont­roll parcellákhoz viszonyítva négy év átlagában 30 mázsa terméstöbbletet takarítottak be holdanként. A homoki, általában vízben szegénynek látszó gyümölcsö­sökben mindinkább bontako­zik az öntözés lehetősége. Tá­rol a felszíni természetes víz­forrástól épülnek a mélyfúrású kísérleti kutak. Ezeknek és később sok száz társuknak a vízhozamát modern, homokra való öntözőberendezéssel, nem is sok idő múlva, a nyíri homoki gyümölcsöskertekben hasznosíthatjuk. Szabó János mérnök A Nyírség mezőgazdaságilag országunk egyik legbelterjesebb iparilag viszont legelmaradot­tabb része. Ugyanekkor ezen a területen él legnagyobb sűrű­ségben az agrárlakosság, miért is a munkaerő által szolgálta­tott termelési érték is nagyon alacsony, és általánosságban kimondhatjuk, az országos át­lagot nem éri el. A Nyírség főbb terményei: a burgonya, alma, dohány, stb. Az éghajlati- és talajadott­ságok ismeretében állíthatjuk, hogy a fejlődés egyik fő irá­nya az intenzív mezőgazdasá­gi kultúrák, közte a gyümölcs- termesztés kiterjesztése. Táv­lati elgondolások szerint a gyü­mölcstermesztés hozama meg­kétszerezi a mezőgazdaság je­lenlegi jövedelmének értékét A teljes tárgyilagosság ked­véért azonban meg kell je­gyeznünk, hogy a gyümölcster­melésénél, jelenlegi módsze­reink mellett tetemes termés­ingadozásokkal kell számol­nunk. Ennek okát feltétlenül az állandóan fennálló csapa­dékingadozásban kell keres­nünk. E helyütt röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy mig 1959 évben a felvásárolt alma mennyisége 75 ezer ton­na volt, addig 1960-ban ez 22 ezer tonnára csökkent. A termésnek ilyen arányú ingadozása úgyszólván lehetet­lenné teszi a tervezést, mert a majdani 80—100 ezer hold gyü­mölcsösnél a 30—40 százalékos kiesés már teljes egészében veszélyezteti az export tervtel- jesitését. Az almafák évi csapadékigá- nye nyírségi talajon 850—950 milliméter. Ugyanakkor a sok­évi átlagban a csapadék a 300 —600 milliméteres értéknél' in­gadozik. A tenyészidőszakban a csapadék mennyisége 250 milliméterre tehető. Ez esetben az alma biztonságos termelésé­hez szükséges vizet csak a ma­gas talajvíz tükrü területek tudják biztosítani, ott ahol a gyökérzet 60—100 centiméter mélyen már közvetlenül a ta­lajból szerzett vízből tud táp­lálkozni. Ugyanekkor a Nyír- - ségben az átlagos talajvíztükör ■ mélysége 2—3 méter, de sok • helyen még ennél is alacso­• nyabb. így a biztonságos gyü- , mölcstermelés csak a nélkülöz­hetetlen viz pótlása mellett le­hetséges. i Mikor szükséges a legtöbb víz? — Az alma termelésénél három kritikus időszakot is­Ivávt báfyM&ka — az mfifárs 0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom