Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-09 / 159. szám
OPW Vasútvonalainkon most már új jelzésű tehervagonokat láthatunk áruval megrakottan gördülni. Az új jelzés: OPW (Opscsij Parka Wagonow, magyarul: Közös Teherkocsi Park.) Azt jelenti ez, hogy megvaszesen 92 700 kocsira festik rá az OPW jelzést. Az így megjelölt kocsikat ezentúl nem kell nyomban visszaküldeni kiindulási helyére. Ezeket a kocsikat a prágai központ tartja nyilván, intézi elosztásukat. Igen komoly lósult a KGST közös vasúti kocsiparkja. A KGST határozata alapján ugyanis 1961 július 1-én életbe lépett a megállapodás, amelynek alapján hét szocialista országban öszhozzájárulás ez a hét szocialista ország egymás közötti és belföldi forgalmának jobb megszervezéséhez. Felvételeinken az elinduló szerelvények kocsijaira festik rá az OPW jelzést. Mit várunk a termelési tanácskozásokon ? A vezetőktől: nnalmas szónoklatok helyett egyszerű igazsággot A dolgozóktól: bátor véleménynyilvánítást, jő javaslatokat Üzemeink termelési feladatainak sikeres megvalósításában, annak demokratikus irányításában és ellenőrzésében a legfontosabb szerepet a termelési tanácskozásoknak kell betölteniük. E jelentős fórum megyénkbeli helyzetéről, vonásairól beszélgettünk Takács Lajossal, az SZMT közgazdasági bizottságának vezetőjével. Hogyan érvényesül a munkásdemokrácia ezeken a tanácskozásokon? — A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal közösen végzett idei vizsgálatunkon megállapítottuk: általában betöltik eredeti hivatásukat a termelési tanácskozások. Több helyütt — például a tiszavasvári Alkaloidában, a Nyírségi Állami Erdőgazdaságnál, a demecseri keményítőgyárban és másutt —• alaposan előkészítették az idei tervet ismertető összevont megbeszéléseket, írásban rögzítették a tennivalókat. Nem kendőzték a nehézségeket s ez jó légkört teremtett a kötetlen véleménynyilvánításra. Sajnos, találkoztunk olyan esetekkel is, ahol a túl magabiztos gazdasági vezető sebtében felírt félszavakból akar átfogó értékelést adni, miközben a mérleg számadataival barikádolja körül magát. Nyilván, nem örülnek az ilyennek a dolgozók. — Egyenesen bosszankodnak. Több gazdasági vezető ahelyett hogy egyszerű, közérthető szavakkal ismertetné a negyedévi, félévi mérleg lényegét, az unalomig szónokol a „teljesítményszázalék szóródásáról”, vagy a „termelékenységi mutatók hatásáról az alaprentabilitásban.” Közben szót sem ejt olyan fogalomról, mint a nyereségrészesedés, amelyből pedig sok mindent megértenek a dolgozók. De az ilyen ember arra is képtelen, hogy a tengernyi számadat mögött megbúvó nehézségeket, visszásokat boncolgassa, bátorítva ezzel másokat is a problémák őszinte feltárására. ügy gondolja, nem mernek véleményt nyilvánítani a colgo zók a termelési tanácskozásokon? — Dehogynem mernek! Mi viszont azt szeretnénk, ha minél többen lennének az ilyenek. Persze, ehhez meg kel! teremteni a szükséges légkört. Részt vettem például a nyíregyházi cipőgyár legutóbbi tanácskozásán: egyszerű szalagmunkások méltatlankodtak a ragasztóanyag és a szegek túl zott felhasználása miatt, amelyre az üzemi gyakorlat is lehetőséget adott. Kérték a fokozott takarékoskodást: javaslatukat köszönettel fogadták az üzem vezetői. Ilyen esetekkel gyakorta találkozhatunk. Sajnos olyanokkal is, mint ami az 5-ös AKÖV mátészalkai telepén történt. Jóllehet, itt is elhangzottak olyan javaslatok, hogy meg kell változtatni a fuvarelosztás rendjét, mert emiatt sok az állásidő vagy: adjanak ponyvát a buszokhoz, hadd tehessék a csomagokat a járművek tetejére, így nem rongálódik el hamar a kocsik belseje. De a jelenlévők legtöbbje személyes sérelmeit „tálalta ki.” Nern baj ez, de egy kicsit mutátja a vezetők és a dolgozók kapcsolatát: máskor nincs módjukban megbeszélni gondjaikat. Ugyancsak szálkái példát .hozhatunk fel arra, hogyan nem szabad a felvetett javaslatokra, problémákra válaszolni. Amikor az állásidőügyre válaszolt az összefoglaló, ennyivel intézte el: „Ne lógjanak annyit.” Rossz dolog az ilyen általánosítás, sérti a dolgozókat. — Mj történik a termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatokkal? — Rendelkezés van rá, hogyan, mennyi időn belül kell érdembeli választ adni a dolgozónak. Ez viszont nehezen képzelhető el olyan helyeken — például korábban az Apa- gyi Állami Gazdaságban — ahol még jegyzőkönyvet sem vezettek a tanácskozásról. A tiszavasvári gyárban éppen ezért számít nagy eseménynek a termelési tanácskozás, mert az írásban rögzített beszámoló mellett ott van a részletes jegyzőkönyv, amely meghatározza a végrehajtás módját, felelősét, idejét. Ahol erről megfeledkeznek, ott tekintélyét veszti a tanácskozás, ott csak kötelességből vesznek részt rajta a dolgozók. Július utolsó hetére előkészülnek üzemeink félévi mérlegjei, ekkor kezdődnek az összevont termelési tanácskozások. A műszaki konferenciákkal lényegileg már meg is kezdődött az előkészítés időszaka. Mindenképpen kívánatos, hogy a vállalati szb. időben- tájékoztassa a bizalmi hálózatot a '■'özeigő tanácskozás lényeges témáiról, hogy ők tovább adhassák azt a dolgozóknak. Ilyen előkészítés jó garancia arra, hogy nem laposodik el a tanácskozás. Angyal Sándor Az ismeretlen Feíso-Tiszapart 8-10 ezer fürdöző — Kezdeti lépések, 700 ezer forintos beruházás — Feltáratlan idegenforgalmi kincs Vásárosnaménynál Merész társítás, a Balaton és a Dunakanyar mellé sorakoztatni a Felső-Tiszát. Az adottságok miatt nincs restellni valója a Felső-Tiszának, azonban a kiaknázott lehetőségek dolgában gyerekcipőben jár. Mégis a Felső-Tisza vásáros- naményi szakasza megtette az első lépéseket, hpgy elsősorban a környező vidék, később az ország is megismerje eddig rejtett szépségeit, kiváló turisztikai, fürdőzési lehetőségeit. Két évvel ezelőtt kezdték el Vásárosnaményban a murikát. Tisza, Szamos, Túr Az első az volt, hogy áthelyezték a strandot a legideálisabb helyre, arra a részre, ahol a legfestőibb a táj, a Szamos beletorkollik a Tiszába, s közel a Túr is, s egyúttal a fürdőzési, ellátási lehetőségek is jók. — így vezeti be a namé- nyi-ugornyai Tisza-parti strandövezet rövid történetét Meleg Béla, az fmsz igazgatósági elnöke. Eddig „hivatalból” a földművesszövetkezet a tulajdonképpeni gazdája a Tisza-part- nak, a vendéglátás miatt. Alakult ugyan egy Tisza-bizott- ság, amely a rendezési tervek elkészítésére lett volna hivatott, azonban a helyi vállalatok, gazdasági szervek kimaradtak belőle. Mégis kezd a helyi érdeklődés középpontjába kerülni a Tisza-part rendezése. Eddig főleg a fiatalok, a naményi gimnázium és a gergelyiugornyai általános iskolások társadalmi munkája látszik meg az elkészült létesítményeken. Balatoni vitorlás, campingtábor Hétszázezer forintot áldoztak eddig a Tisza-partra. Épült egy tágas étkező pavilon, konyha, kölcsönzőbolt, ahol balatoni vitorlás, lengyel vitorlás, gumicsónak, fényképezőgép, táskarádió, és még több alkalmi cikk kölcsönözhető. Elkészültek a víkendházak is, tizenhárom hazai és lengyel négyszemélyes víkendház áll a nyaralni szándékozók rendelkezésére, ezenkívül nyaralóházat épített itt a pedagógus szakszervezet, az EfT5ÉRT Vállalat és magánosok is. Elkészült a campingtábor első szakasza, kívánságok szerint ki tudják elégíteni a táborozok igényeit, akár húszszeméi} es sátorral is szolgálnak. A naményi-ugernyai Tiszapart fövénye, melyet ezen a vidéken „palaj”-nak neveznek, több mint 2 kilométer hosszúságban és 150—200 méter szélességben összefüggő, szinte tengerparti homokszőnyeget képez. A környező fásrészek a táborozásra nyújtanak kiváló alkalmat. Az idén úttörőtábort létesítenek, ezze1 a Tlsza-partnak ez a szakasr is bekapcsolódik az ország tá borozó hálózatába. Intézményes idegenforgalmat! Adottságai, kiváló fekvése miatt komoly jövője van a na- ményi-ugomyai Tisza-partnak. Egy sor víkendház épülhet még, hely van, szinte korlátlanul. Állami és magánerőből, társadalmi forrásokból, a szolgáltató házak is tovább gyarapodnak a jövőben. Egy víziszállóról is szó van, továbbá a villany bevezetéséről, nagyobb fásításról, s az út elkészítéséről. Mindehhez nagyobb társadalmi összefogásra van szükség, mint jelenleg. Hétköznap 800—1000, vasárnap 8—10 ezer fürdöző keresi fel a naményi Tisza-partot. Érdemes még többet áldozni erre anyagiakban. És ez is indokolja intézményesen szervezni a szabolcsi idegenforgalmat. Páll Géza Semmitmondó tekintet, semmitmondó fülek, semmitmondó orr. Ez a feltűnően jelentéktelen külsejű férfiú az én Szekulesz Jenő barátom. A küldő szemlélő valami szolid, szerény kis tisztviselőnek gondolná. -Aminthogy az Is. Egyrészt. Másrészt ő az a hazánkfia, aki négy év« gyengíti az angol imperializmust, Maszek alapon; Jenővel öt éven át voltunk padszomszédok az iskolában. Aztán rövidesen felnőttünk, és sorsunk csónakjait messze sodorták egymástól az élet zátonyai. Ha nagynéha összeakadunk, őszinte örömmel üdvözöljük, és tíz perc múltán szörnyen unjuk egymást. Gondoltam, ezúttal is ez történik majd. Tévedtem. Miután beültünk a presszóba és mesélni kezdte utolsó tiz évének történetét, én egyre iz- Uatottabban faggattam, ő pedig — ez az átkozott neokolonia- lista — mind kényszeredettebben válaszolt. — Tehát éveket töltöttél Londonban? — Igen — felelte. — Megijedtem 58-ban, és meg sem Az o&zfáh/harcos álltam a Temze partjáig. Régen kivándorolt nagybácsi- kámnak volt ott pipakészítő műhelye. összecsókolóztunk, aztán három évig fúrtam nála a pipaszárakat. Szépen kerestem, de gyötört a honvágy. Rettenetesen hiányoztak a barátaim, az Ügető, .a Nagykörút, és a feleségem. Tudod, ez a millió, jelentéktelen apróság, ami együtt — Budapest. Végül is írtam a magyar kormánynak, hogy ne haragudjon, és haza szeretnék utazni. — Hát csak gyere — felelte a kormány —, és máskor viselkedj meggondoltabban, mert kapsz egy fülest. —Így hát szépen visszadisszidáltam. — És mit szólt mindehhez a nagybácsi? — Semmit. Már kezemben volt az engedély, amikor az öregúr hirtelen jobblétre szenderült. — S mi lett a pipaműhellyel? — Hát.,, más rokona nem lévén, rámhagyta. Azt is, meg a házát is. —' No és? — A műhelyt eladtam. — És a házat? — A házat? A házat megtartottam. Valahogy olyan jó érzés, ha az embernek van egy kis családi háza. — Most ott áll üresen a ködben? — Miért állna üresen? Angliában is súlyosak a lakásgondok. Bérbeadtam három családnak. Egy lakik a földszinten, kettő az emeleten. Rendes, becsületes emberek. Örülök, hogy segíthettem rajtuk. — Idefigyelj! — ragadtam meg a kabátja hajtókáját. — Ne játszd meg a szamaritánust. Ezek neked bért fizetnek. Minden hónap elején csenget a postás, és hozza» a kemény fontokat! így van? — Nem — rázta meg a fejét. — Forintban kapom. — Ember! — kiáltottam. — Emlékezz, mit tanultunk az iskolában?! Egy angol polgárt tizenkét gyarmati dolgozó tart jómódban. Azóta megváltozott a világ, mondjuk, maradt így is fél tucat. Te a lakbérrel nemcsak azt a három angol családot zsákmányolod ki, hanem közvetve még egy csomó gyarmati dolgozót is. Nem szégyelled magad? — Nem — felelte sértődötten. — Én szociális érzékű ember vagyok. Nincs igazad. Nem így kell nézni a doigot! — Hát hogyan? — Megmagyarázom. Én Anglián a házamért valóban minden hónapban behajtok egy bizonyos összeget. Nem sokat, de behajtok. Ezzel alapjaiban nem is rengetem meg ezt az imperialista nagyhatalmat, de a magam szerény módján csökkentem gazdasági erejét, siettetem elkerülhetetlen összeomlását Előbbre hozom a kapitalizmus végső bukásának időpontját. így kell nézni ezt a dolgot! Zavartan, hallgattam. Mert ha így nézzük, igaza van. Kürti András Csehszlo’.ák szakemberek segítségével készült el a s lombaítai kőolaj finomító lepárlója.
