Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

KOPKA JÁNOS; Uborkaszezon ? Meghallgatjuk a híreket, . aztán sietünk a dolgunk után. A munkahelyen még panaszkodunk egyet a szo­katlan júniusi hőségre, a méginkább szokatlan júliusi hűvös szélre. Azután ki-ki gépe, íróasztala fölé hajol, járja a határt és lesi: jó lesz-e végre a termés ebben az évben a sok gyenge ara­tás után. Dolgozunk, többnyire ugyanazokkal a monoton, be­gyakorlott mozdulatokkal. Várjuk az estét, hogy össze­jöjjön a család, a baráti kör egy kis beszélgetésre, hogy odaüljünk a televízió elé, amely elrabolja az időt más­tól, de végtére közelhozza a világot. És mennek a napok egymás után, a hetek, a hó­napok végtelen szigorral pe­regnek le az idő homokórá­ján Nyáron jobb. Strand is van nyaralás, meg üdülés, amikor nem csinál mást az ember, csak gyönyörködik a termé­szetben, élvezi a napot, a szabad időt, a vizet, pihen egy munkában töltött esz­tendő után és tudat aiatt ké­szül a következőre. Hányszor mondják erre, pihenésre való a nyár. Ubor­kaszezon a munkában, léleg- zetnyi szünet a politikában Kicsit idejét múlta ez a nyár-meghatározás, vagy jellemzés, de még idén is teltettük a lapot a nyári ká­nikulától. Mi lesz a sláger, ha nincs elég esemény. Most a nagy júniusi hőség utáni néhány napon hűvös hozza helyre kicsit az embert, bár a tizenkét fokos hőmérsékle­ti különbség egyik napról a másikra megviseli a szerve­zetet, s mint a válogatott labdarúgóknak kellett a leg­utóbbi chilei világbajnoksá­gon, úgy kell most nekünk is aklimatizálódni. Szokni a változékony időjárást. Hozzá keil szokni ahhoz is, hogy elmúltak a régi nyarak, amikor két hónapig pihentek az urak. A nagyobbak Abbá­ziában, a kisebbek a Balaton mellett és a még kisebbek — ka éppen nyíregyháziak vol­tak — a Sóstón. Közben persze nem állt meg az éiet. Vágták a rendet a búzame­zőkön és kapálták a tengerit, krumplit azok, akik egy éle­ten át sem jutottak el az üdülésig. A kisváros pedig csendes volt és kihalt. Egy­hangúságát csak olykor za­varta meg egy állomásról jö­vő konfli egy idetévedt cir­kusz a Búza téren. Az alispán kinézett a vas­tag falú, hűvös szobából, s nem látott mást, esek fül- lesztő, pocsék kisvárosi unalmat, s legyintett, el kell menni ebből a porfészek­ből... Azt hiszem ez volt va­lamikor az uborkaszezon. A mai ember már nyug­talanabb. Kettesével szalad­nak a villamosok,; sok a teherautó, a motor, alig me­het át az útkereszteződésnél, annyi a személykocsi. Vi­gyáznia kell a falak alatt, mert tataroznak, vagy építe­nek. Nincs megállás, nincs pihenés. Aratnak a mezőn ma is. Zúg a kombájn, rög­tön ott a nyomában a trak­tor. Zsákokban az élet, tel­nek a magtárak. A cipész futószalagon gyártja az őszi- téli lábbelit, amelyet már megrendelt a kereskedelem s küld az üzletekbe, s a messzi országokba. Az aszta­los ezrével készíti a kombi- náltszekrényeket. A kőmű­ves? ö most nagy munkában van. Irányítja a darut az építkezéseknél, rakja a falat és siet tovább — nincs szü net: új lakások, gyárak, iro­dák kellenek. Nincs uborkaszünet. A munkásnak, de a járókelő­nek sincs. Sőt az utóbbi har­minc napban az újságolvasó­nak sem volt az. Nincs csend, pihenés a diplomáciában, ro­hanó az élettempó itthon is. Krúdy nem ismerne rá a városára. Agarászó urak he- helyett vízműépítőket lelne, benn, a tölgyek között hama­rosan megnyílik az új tüdő­szanatórium, most volt a műszaki átadása. Óriás gyár terpeszkedik a Vasgyár ut­cán. (Valaki mondta, ez az utcanév is elavult már!) s megindultak a gépsorok a zöldborsó és bab feldolgozó sával. A Kossuth téren fel­szökött a víz, mint egy nagy szökőkút olyan volt: Nyír-: egyházára beérkezett a kóta- ji víz. Átadták a tervezők háromemeletes székházát és megépítettek újabb 53 csalá­di fészket a Petőfi utcán. Az utolsó simításokat végzik az új SZTK paietán, s a MÁV biztosító berendezését magá­ba foglaló épületen. Bejött a víz, megindult a munka eyy kétezerö'száz munkást foglalkoztató gyár­ban, elkészült a tüdőkórház... Ezek mind harminc napon belül. Ha közülük csak az egyik, bármelyik történt volna, már akkor is jelentős okunk len­ne az elégedett ünneplésre. De így, együtt sok történt, s mégsem rendeztünk nagy avatási ceremóniát. Pedig századok tunya léhaságát döntögetjük a sírba, várost csinálunk Nyíregyházából. Vagy talán ebben az ubor­kaszezon nélküli világban már fel sem tűnik, milyen óriási tempó, amit kivágunk. Egy országgyűlési interpelláció nyomában Az Egészségügyi Minisztérium segítségével gyorsítani lehetne a kisvárdai kórház építését 'Sárii Rózsi, megyénk ország- gyűlési képviselője a legutób­bi országgyűlésen az építés­ügyi ^miniszterhez intézett in­terpellációjában a kisvárdai kórház építésének meggyorsí­tását kérte. Ez az interpellá­ció az Egészségügyi Miniszté­riumnak is szólt, mert a kór­ház építésének meggyorsítását szolgáló intézkedés rajta is múlik... r A kisvárdai kórház jelenleg 230 ággyal rendelkezik. Éven­te több mint tízezer beteget gyógyítanak. A kórházban, túl­zsúfoltság van. — Sajnos kevés a kórházi ágyak száma — mondja Szil­vái János, a kórház gazdasá­gi vezetője — emiatt csak a legsúlyosabb betegeket tudjuk elhelyezni. A 36 ágyas csecsemő és gyer­mekosztályon például rendsze­rint 48—52 gyereket gyógyíta­nak, de már újabb és még súlyosabb beteg gyerekek fel­vételét kérik. Nem jobb a helyzet a többi osztályon sem. A belgyógyászaton nemcsak a kórtermek közepén, hanem már a vizsgálati asztalokon is betegek fekszenek. A betegék gyógyítására fordított idő át­laga'sajnos nem növekszik, ha­nem csökken. — Ez egészségügyi szem­pontból erősen kifogásolható _ mondja dr. Hollóházi Lajos, az igazgató főorvos helyettese. — Hiába szeretnénk még jobb, gyógyítóbb munkát végezni, sajnos a zsúfoltság miatt erre képtelenek vagyunk. Látva a kisvárdai járás sú­lyos problémáját, az illetékes egészségügyi szervek helyesen foglaltak állást egy új, mo­dern kórház felépítésében. Az építkezések már megkezdőd­tek. Ha az új egészségügyi létesítmény elkészül, 420—430 ággyal nő a kórházi férőhe­lyek száma. Az építkezésre több mint 46 millió forintot irányoztak elő. A kórház építését két sza­kaszban bonyolítják le. Az el­ső szakasz —' a 70 férőhelyes csecsemő és gyermekosztály — építésének befejezési határide­je 1965 június 1. A beruházás összege 14 millió forint. Az építkezés helyszíni tapasztala­ta nyomán megállapítható, hogy egyes szakasza gyors üte­mű. Viszont a mélyépítési munkálatok késnek. A mély­építőknek már egy hónappal ezelőtt meg kellett volna kez­deniük a munkát, de még se­hol sincsenek. — Mindent elkövetünk — mondja Tóth Istvánba kórház építkezésének művezetője —, hogy a vállalt határidőre be­fejezzük a munkálatokat. Az építkezés ütemét július 1-től meggyorsítjuk. Ősszel akár a második szakasz építkezését is megkezdhetnénk.^ — Sajnos az nem olyan egy­szerű — mondja Tóth Károly, az ÉM. Szabolcs megyei Vál­lalatának főmérnöke. — A szerződésben vállalt kötelezett­ségünknek eleget teszünk. Ezt ígérhetem. Sőt, intézkedtünk, hogy az építés meggyorsuljon. Azonban az Egészségügyi Mi­nisztérium jelenleg szakaszo­san beütemezett tervével nem értünk egyét. Ugyanis az első szakasz befejezése után le kell vonulnunk és a második sza­kaszt majd csak egy-két év múlva kezdhetjük meg. Pedig az építkezés összefüggő. — Véleményem szerint rossz a beruházók által elkészített szakaszolási terv, mert kétszer kell le és felvonulni, ami nép- gazdaságilag is káros, nem beszélve az időről, amely en­nél az építkezésnél nagyon fontos. A legideálisabb meg­oldásnak azt találnám, ha az építkezést folyamatosan tud­nánk végezni. Ez sok pénz- és időmegtakarítást jelentene. — Van e tudomásuk a máso­dik szakasz építkezésének ha­táridejéről, tervezéséről? — Sajnos sem tervünk, sem szerződésünk még nincs. Erre a Tervező Vállalat tudna fel­világosítást nyújtani. Fésűs János, a Debreceni Tervező Vállalat vezetője — ahol a kisvárdai kórház máso­dik szakaszának tervei ké­szülnek — így nyilatkozott. — Mi a tervfeladatot már elkészítettük. Sajnos a határ­időt többször módosítani kel­lett. Ezt az orvosoknak a kór­ház építésével tett utólagos javaslatai tették szükségessé. Ennek ellenére gyorsan elké­szítettük, csupán az illetékes szervek jóváhagyása szükséges. — Mikorra készülne el a végleges kivitelezési terv? i— Ehhez az szükséges, hogy az Egészségügyi Minisztérium sürgősen adjon megbízást a ki­vitelezési tervdokumentációk elkészítésére, amit vélemé­nyem szerint legkésőbb 6—8 hónapon belül el tudtuk ké­szíteni. Ezzel a sorrenddel lé­nyegesen csökkenteni lehetne a tervezési időszakot és hama­rább megkezdeni a második szakasz építési munkálatait. Bálint Lajos Annak ellenére, hogy me­gyénk viszonylag kevés ipari üzemmel rendelkezik, hét és fél ezer szabolcsi fiatal keresi kenyerét, boldogulását ezeken a munkahelyeken. Jelenlétük a termelésben egyre nagyobb je­lentőségű, éppen ezért tekint­hető fontos eseménynek az a vizsgálat, amelyet a KISZ me­gyei bizottsága tartott az utób­bi napokban e 7,5 ezer ifjú­munkás életének, örömeinek és gondjainak felmérésére. Pál Zoltánnal, a megyei bizottság szakelőadójával összegezzük a tapasztalatokat. Kétszázötből csak 45? — Mire voltak kiváncsiak? elsősorban — Arra, hogy a KISZ első kongresszusának legfontosabb határozatát, a termelékenység emelését miként tudták telje­síteni megyénk fiataljai. Ez egyúttal képet adott a 74 alap- szervezet munkájáról is, hiszen ma már nem beszélhetünk kü­lön szervezeti és termelési munkáról: ez utóbbi alapve­tően kihat az egész tevékeny­ségre. Kedvező hatással volt a gazdaságosabb termelésre, hogy már 1960-ban kezdett ki­bontakozni üzemi fiataljaink körében a szocialista brigád- mozgaiom. Tavaiy már 205 bri­gádban 1900 fiatal vállalkozott a követelmények teljesítésére, eközül 45 kollektíva sikerrel. mészetes ezek után, hogy el­megy a kedvük a fiataloknak. „Nekünk sem udvaroltak...“ — Azt tartják az idősebbek: nekünk sem udvaroltak fiatal korunkban, a maiak is állja­nak meg a lábukon. — Sántit ez az érvelés. Nem arról van szó, hogy az ifjú­munkások nem tudják megáll­ni a helyüket. Egy példa: me­gyénk területén tava.y 68 fia­tal vett részt az újítómozga­lomban, százötven újításukból százhetet fogadtak el és való sítottak meg, melynek értéke közelítette az egymillió forin­tot. Vagy: az anyagtakarékos­ságot ezerhétszáz ifjúmunkás 1 millió 352 ezer forinttal se­gítette 1963-ban. Nyilván, ilyen és hasonló eredményekre csak azok képesek, akik jól értik szakmájukat s felnőtt komoly­sággal végzik munkájukat. A hiányolt segítségadás elsősor­ban azért jogos, mert azt a fiatalok az új módszerek ei- lerjesztésére, kezdeményezése­ik megvalósítására igéfíylik. Az új pedig még a nagy ta­pasztalaté idősebbeket is ne­hézségek elé állítja. Dicsérni, bírálni — jó érzékkel — Általános jelenség ez közömbösség? — Korántsem. A nyíregyhá­zi Gépjavítóban, a zálionyl csomópontnál, a Nyírbogdányi Kőolajfinomítóban, a Rakama- zi Cipész Ktsz-nél és még számos helyen felkarolták és segítették a fiatalok kezdemé­nyezéseit, „menet közben” di­csérték, vagy bírálták, s ha eljött az ideje, jutalmazták is őket. A TITÁSZ egyik brigád­ját, amely már harmadszor szerezte el a szocialista címet, ingyenes autóbuszkirándulás­ban részesítették, tagjai Kivá­ló Dolgozó oklevelet és 400 fo­rintos pénzjutalmat kaptak. Az említett vállalatok vezetői el­mondták: nem sajnálják a ju­talmat a fiataloktól, mert a minimális befektetés bőségesen visszatérül későbbi munkájuk által, örvendetes az is, hogy szünőben van a fiatalok elle­nes szemlélet, mind kevesebb helyen tapasztalni, hogy szíve­sen tömörítik egy brigádba az azonos korú, gondolkodású if­júmunkásokat, nem fé.tékeny- kednek rájuk. Érthető ez, hi­szen az ifjúsági brigádokat most már a termelésnek legin­kább azokon a posztjain talál­juk meg, ahol sürget a határ­idő, vagy a minőség a sors­döntő. Ha ez a kölcsönös meg­értés állandóan szélesedik, hét és fél ezer ifjúmunkásunk! érzi majd második otthonának saját üzemét. A. 3, Csak a kényelem, vagy más is? — És a többiek? — Helytelen volna kudarc­ról beszélnünk, hiszen a cím birtokába nem jutott brigádok is becsülettel dolgoztak, s leg­többjük jelenleg is ott van a között a 235 brigád között, amely az idén próbál szeren­csét. — Persze, a sikert nem bízhatja senki a szerencsére, éppen ezért kell szólnunk ar­ról a tavalyi szépséghibáról, amely a fiatalokon kívül álló okokból adódtak. A legtöbb kollektívát például azért ütöt­ték el a címtől, mert nem teljesítette a művelődési, ön­képzési vállalását. De ebben nemcsak egyes fiúk, lányok ké­nyelme játszott közre, hanem a vezetők segítségének teljes hiánya is. A „Szakma ifjú mestere” mozgalom éppen azért stagnál megyénkben, mert a gazdasági vezetők nem készítik fel rá a fiatalokat, nem bíztatják őket, sőt: gya­korta még a vizsgáztatást is elhanyagolják. Sajnos, a moz­galomba bekapcsolódott 205 if­júmunkás közül mindössze i>4 fő jelent meg a vizsgán, s csak ötvenen állták meg helyüket. De még ezeknek a jelentős ré­sze sem kapta meg a címmel járó fizetésemelést. Csak ter­Előregyártott elemekből szemlátomást alakul a harmadik lakótömb a Petőfi téren. Hammel József A vasutasfeleség Középmagas, erősen ősz asz- szony Kovácsvölgyi József né. Különös ismerte tő jele: bőrke- ményedések ujjai tövében, ap­ró vágások az ujjain — a na­pi munka nyomai. Negyvenöt éves. Három gyermeke van. Foglalkozása háztartásbeli. Különös foglalkozás ez, mart a munkaidőt nem a munka törvénykönyve, hanem a csa­lád nagysága, a gondok szab­ják meg. Minden nap túlórá­zik, s a túlóradíj nem pénz, hanem gyermekei tisztasága, jó ruhái, egy-egy melegebb szó, vagy tekintet férjétől — családja mindennapos nyugal­ma. S talán ettől a biztos nyu­galomtól olyan csendesek sza­vai is: — Hatkor kelek, elkészítem a családnak a reggelit. Fér­jem balesetvizsgáló és üzem­biztonsági megbízott a MÁV- nál. Negyed nyolckor indul, s ha nincs külön munkája, ne­gyed hatra hazatér. Iskolai időben a gyerekek is akkor­tájt indulnak. Csaba most lesz negyedikes, Hajnalka nyolcadikba megy, Gábor meg az idén érettségizett. Ma fel­vételizik Pesten a műszaki egyetemen. Nagyon izgulok ér­te — mondja, és egy pillanatig, mint aki távoli hangokra fi­gyel, összehúzza a szemét, messzire néz. Beszélgetés közben sem ül le, áll az asztalhoz támaszkod­va és varr. Egy kék, mintás övét szeg be. — Reggeli után bevásárolok főzök, takarítok, varrók, mo­sok. Ez a napirendem. Ha végképp nincs mit csinálnom, akkor rádiózok, vagy olvasok. Olvasni nagyon szeretek. Jó­kai, Mikszáth és Gárdonyi a kedvencem. Egy-egy regény két-három hétig tart, mert azért mindig akad valami ten­nivaló — három gyerekkel sok vesződség jár. Késő este, ami­kor már nem látok dolgozni, akkor fekszem le. — Tv-jük van? — Nincs. Sok időt elvenne az a munkától. Meg aztán a férjem- is elfoglalt ember. Pártmunkát is végez, légó- tanfoiyamot vezet, értekezle­tekre jár — sokszor csak hét után vetődik haza fáradtan, s olyankor csak pihenésre vá­gyik. Egyetlen vágyunk van egyelőre: jobb lakáshoz jutni, mert ez csak egyszobás. Ha az meglesz, akkor bútorokat, talán televíziót is veszünk. Per­sze, apránként, mert egy fi­zetésből nemigen lehet taka­rékoskodni. Szeretnék én is munkába állni. Talán a ruha-' gyárba fölvesznek. — És akkor mi lesz a házi­munkával? — Akkor is ugyanúgy el­végzem majd, mint most, az­zal a különbséggel, hogy a férjem többet fog segíteni. Csaba, a legkisebb gyermek.' Ott ül a tűzhely mellett, és bele-beleszól a beszélgetésbe. Tőle tudom meg, hogy Hajnal­ka a nagymamánál van Ko­márom megyében, s nemsoká­ra ő is elmegy oda édesanyjá­val nyaralni. Édesanyja köz­ben beszél tovább: — A vasárnap nekem is kis- ünnep. Vasárnap mindannyian együtt vagyunk, és pihenünk. Én sem dolgozom semmit — férjem, meg a gyerekek nem is engednék. — És hétköznaponként nem unatkozik, amikor nincs ott­hon a család? — Nincs idő az unatkozásra. Meg aztán nálunk a könyv is családtagnak számít. Ha nem volna mit csinálni, akkor ol­vasok. Csaba megint közbekottyan: — És akkor sem unatkozik, anyuka, amikor én benn va­gyok? — kérdezi kerekre nyílt, kiváncsi szemmel édesanyjától. — Akkor sem, kisfiam! — simogatja meg Csaba fejét és elmosolyodik... Ratkó József ^Magfarország ^ 1964. július 5. Hét és tél ezer szabolcsi iljúeiankás fi A Kl! "fii I Népszerűek a szocialista brigádok flliHii Ol I I Elhanyagolják a Szakma ifjú mestere mozgalmat Hvilli'!Ill I Megállják-e helyüket a fiatalok?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom