Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
Uejébesi sméhmk Segítségre szerel az épiii nyíregyházi ifjúsági lakótelep Aki elsőként segíthet: GázszMikát Gyár, Bér ernte Csak helyeselni lehet a megyei KISZ-bizattságnak azt a kezdeményezését, hogy megszervezte az ifjúsági lakótelep építési munkálatait. A fiatalok — a készülő lakások jövendő tulajdonosai, — barátaikkal, rokonaikkal együtt szinte naponta kimennek és segédkeznek. Az építkezés oroszlánrészét azonban a Nagykállói Építőipari Ktsz végzi. A KISZÖV nem kis feladatot tűzött ki maga elé, amikor vállalta, hogy ez év decemberében átadja a 24 lakást. Kijelölték a műszaki ellenőrt, építésvezetőt, s hamarosan megérkezett az építőanyag is. Az alap tégla, a falak gázszilikátból készülnek. A* előzetes tájékoztatók alapján a gázszilikát kiváló építőanyag, bár csak 24 centi vastag, de felveszi a ver- seojrt egy 38 centiméteres téglafallal. Ugyanakkor lényegesen olcsóbb. Márpedig a fiataloknál ez sem volt mellékes szempont. A megállapodás értelmében az ÉM. Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalat 1. számú (berentei) Gázszilikát Gyára leszállította a kívánt mennyiségű anyagot. S ekkor következett a meglepetés. A gázszilikát téglák kívülről ugyanis nagyon jól mutatnak. De hamarosan kiderült, hogy a minőséggel nincs minden rendben. A tégláknak mintegy 35—40 százaléka hibás. Valószínű, hogy nem megfelelő mértékben tették ki őket vibrációnak, gépi sajtolásnak, így a szerkezete lazább lett a megengedettnél. Ennek aztán a többszöri szállításnál, átrakásnál meg is mutatkozott a fenti eredménye. Természetes, hogy ha a téglák szélei, sarkai, lapjai, töredezettek, a berakásnál nem illeszkednek pontosan egymásra. Közöttük kisebb- nagyobb hézagok keletkeznek, aminek káros hatása különösen télen, a fűtési szezon alatt mutatkozik meg. A hibás anyagok miatt nemcsak a gyárat lehet elmarasztalni, hanem az építkezés vezetőit is. Tüzetesebben meg kellett volna vizsgálniuk a vagonokban érkezett gázszilikát téglákat. A rakodók, akik az állomásról a helyszínre fuvarozták az építőanyagot, szintén körültekintőbben járhattak volna el. Az építkezésnek ez a formája megyénkben teljesen ismeretlen. Szinte senki sincs tökéletesen tisztában a technológiai eljárással. Bár érkezett a műszaki ellenőr részére egy brossúra „Ideiglenes technológiai irányelvek a gázszilikát-termékek építés- technológiájára” címmel de. mint a címében is benne van, ideiglenes és csak a legfontosabb irányelveket tartalmazza. Az Építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési főosztálya nyilván alapos vizsgálat és megfelelő eredmény elérése utón adott engedélyt a gázszilikát téglák gyártására. Azonban a jó eredmény Nyíregyházán idáig elmaradt. A fiatal házasok nehezen megtakarított pénzüket és társadalmi munkájukat adták az építkezéshez, amiért megfelelő lakásba szeretnének költözni. Nem vagyunk ellene az újnak, de a fenti tapasztalatok alapján jogosan kérjük a Gázszilikát Gyárat, a szállításban részt vevő szerveket, hogy több segítséget nyújtsanak a tökéletes munkához. Az ifjúsági lakótelep megyénkben teljesen üj kezdeményezés, kár lenne a hibás anyagokkal elvenni a fiatalok kedvét a további munkától. Bogár Ferenc MEGjEGYZéS Két és fél millió forint a jégkár Június derekán, majd július 2-án és 5-én jeges zivatarok voltak a megyében. Az elemi csapás 125 termelőszövetkezetben és a háztáji gazdaságokban okozott kárt. A bejelentések alapján az Állami Biztositó megyei igazgatóságának szakemberei azonnal megkezdték a fel- mérést, elsőbbségi tekintettel az aratás előtt álló kalászosokra. A csaknem egy hónapig tartó vizsgálat megállapította. hogy az érésben lévő kalászosokban 8 ezer 300 holdon keletkezett kór. A nyírgyulaji Petőfi és a tarpai Győzelem Termelőszövetkezeteknél a veszteség meghaladja a 200 ezer forintot. Sőt, a tiszateleki Vörös Október Tsz. határában 302 ezer forint kár származott a lábon álló kenyérgabonában, míg a borsót, a maglucernát teljesen elpusztította a jégverés. A befejezett felmérések szerint a megye területén a tsz-ek kalászosaiban keletkezett jégkár csaknem két és fél millió forint. Az Állami •Biztosító a kifizetéseket megkezdte, Ryolc iiónap mania Mi történt a „Volt olyan lény* című riportunk után? „A sarkon álló vakolatlan épület bejárata jölött kopottas cégér. Tóth László nevét hirdeti. Nem régi a trafik, a háború után nyílt. Dohányon es cigarettán kívül cukorkát és csokoládét is árusítanak. Ezt kapta segítségként Tóth László a lábaiért, melyet még 1943 telén b Don mellett egy akna szakított le testéről:’ Ezekkel a sorokkal kezdődött az a riport, amely még 1963 november 27-én jelent meg „Volt olyan lány” címmel a Kelet-Magyarország- ban. Irtunk a rokkant honvéd elesettségéről. Négy esztendeig feküdt a debreceni klinikán. Itt ismerkedett meg Rózsikával, az ápolóval, aki később a felesége lett. A Tóth házaspárnak két gyermeke született. Az asszonyka vállaira nehezedett a családfői gond, a kenyérkereset, de vállalta. Több évi nehéz munkával jutott addig, hogy épített egy házat, mely még a múlt esztendőben sem volt befejezve. Nyolc hónap alatt azonban sok minden történt. Olvasták a cikket a nyíregyházi honvédség tisztjei és katonái. Elhatározták, hogy segítenek. — Sajnos a cikk késő őszszel jelent meg, amikor nem tudtunk segíteni — emlékezik az őrnagy. — Megvártuk míg kitavaszodik, s kimentünk Kótajba, felkerestük Tóthékat. — Nem akartam hinni, hogy ez lehetséges. Nagyon meglepődtünk, amikor az őrnagy és a százados elvtárs felkerestek és azt mondták, hogy néhány nap múlva visz- szajönnek katonákkal s megkezdik az építkezést — magyarázza Tóthné. — Őszintén szólva nekem is hihetetlennek tűnt az egész, hisz én voltam katona, de az a hadsereg, amelyikbe én szolgáltam, más volt mint a mai — mondja a rokkant Tóth László. Kótajban gyorsan híre faMájns óta készen van a cs enger 1 járási művelődési ház, csak éppen használni nem tudják, mert a megfelelő nagyságú transzformátort csak a negyedik negyedévben szállítja a TITÄSZ. Emiatt nincs kielégítő kulturálódási, szórakozási lehetőség Csenger- ben. „Anno, 1818, augusztus 31. A Nyíregyházi Kocsigyártó Céh ládája.” Csaknem százötven éves a láda. Élete végéig kísért három nemzedéket. Külsején meg is látszik a hosszú út minden nyoma. Már alig olvashatók a felírások. Pedig másfél évszázaddal ezelőtt igen nagy becsületet szerzett az Európa-szerte ismert kocsigyártó céh ládája. Öt évtizede Korbély Istvánnál — Nagyapám kerékgyártó volt — sorolja Korbély István, a láda tulajdonosa. — Alapító és vezetőségi tagja volt a céhnek, s a negyvennyolcas szabadságharc után nála, mint a megőrzőnél maradt a láda. őrizte, hogy majd átadhassa fiának. A nagyapám halála után apámé lett, s amikor én megkaptam a kovács mesterlevelet, ajándékba kaptam hozzá a ládát is. Immár öt évtizede, hogy az egykori híres céhládát Korbély István, kovácsmester őrzi. A régi, mintegy százéves műhely sarkába van beállítva. A mester felnyitja: — Csapózárral volt ellátva — magyarázza — s két kulcs járt a zárakhoz. Az egyik külcs a vezetőnél, a másik meg a pénztárostett a dolognak. Találgatták, de senki nem hitte, hogy a katonaság rendbehozza Tóth- ék házát. Egyik vasárnap aztán megkezdték a munkát. Hordták a homokot, meszet, szerszámokat, ládákat, Ke- mecséről szállítottak kőport és a honvédek Homyák István és Varga Géza irányítása mellett — akik civilben kőművesek — megkezdődött az építkezés. — A községi tanács 800 forinttal segített, de ez kevés volt. Eklcor úgy határoztunk, hogy táncmulatságot szervezünk, mi adjuk a zenekart, s a bevételt a ház építésére fordítjuk — emlékezik a százados. —> Honvédeink közül négyen három hétig kinn laktak a faluban. Mi láttuk el őket pénzzel, s Tóthné főzött a részükre. — Jól éreztük magunkat — mondja Homyák István. — Úgy bántak velünk, mint otthon. Az én édesapám mindkét világháborúban részt vett. Én azokról az időkről csak az elbeszélései alapján tudok valamit. Arra emlékszem, hogy anyám mosni járt, hogy el tudjon tartani hármónkat. — Én csak három esztendős voltam, mikor a második világháború dúlt — folytatja Varga Géza honvéd. — így aztán nem emlékszem semmire sem. — Több mint 20 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek — mondja a százados s a zsebéből fényképeket vesz elő. — Ilyen lett a ház amit építettek. Tóth Lászlóné nézegeti. A katonák, a család és a tisztek. Együtt. — Maguknak hoztam emlékül — mondja a százados. Az asszony köszöni. A százados húszezer forintot mondott. Azt hiszem nem pontos. Pénzben nem is lehet talán kifejezni. Több an- náL ■'*' " Farkas Kálmán így élünk mi... Bagdi Miklós vallomása a Tisxaháfról EN CSAK EGY VAGYOK abból a 37 fiatalból, aki a Tisza-parton élek. Aki járatos Tiszatelek környékén, jól tudja, hogy ilyen isten háta mögötti helyen egyhangúak a hétköznapok. Mégis azt mondom: csak látszólag unalmas itt az élet. Valójában nálunk is pezseg, formálódik valami új, valami szép. MAGAMMAL KEZDEM. Tavaly egy kis időre nyakamba akasztottam a 'postástáskát Mondták is a faluban, nahát ez a Bagdi Miki tisztára megbolondult jó dolgában már nem tudja, mit csináljon. Ugyanis tavasz óta a kertészetben dolgozó ifjúsági brigád vezetője voltam, 17 éves fejjel. Hanem egy napon összerúgtuk a port Budaházival, az „öreg” főnökkel, aki, úgy láttam, nem érti meg a fiatalokat. Most már tudom, hogy nem volt teljesen igazam, mégis odébbálltam. De aztán igyekeztem vissza a kertészethez. Hajításnyira a Tiszától van a Vörös Október Tsz kertészete. Detente lejárunk megmártózni, frissülni, hogy azután jobban menjen a munka. Megy is, akárki megbámulhatja. Tavaly például az idősebbek is csodálkoztak rajtunk, olyan eredményt mutattunk fel. Ok sem fukarkodtak az elismeréssel: kaptunk a vezetőségtől 4,5 ezer forint jutalmat, mert félmillió tiszta hasznot teremtettünk 1963- ban a kertészetben. Megvan a pénz, még jön hozzá másfél ezer idei ráadás, aztán Irány Tapolca, három naprat PERSZE, ez a dolog szebbik oldala. Volt idő, amikor valamennyien bosszankodtunk. Megígérte tavaly a vezetőség, hogy a fiatalok rendszeresen kapnak előleget: ne járjanak üres bukszával a zsebükben. Aztán két hónapig semmi. A városba járók százasokkal hencegtek vasárnaponként a kisvendéglőben, mi meg csak bámultuk őket. Kopogtunk a vezetőség ajtaján: mi lesz az ígérettel? Egy nap alatt elintéződött az előleg ügy: a teljesített munkaegységek után 25 forintos előleget osztottak szét a fiúknak, lányoknak. Ez jót tett. Volt eset, hogy a lányok kollektiven vonatra ültek, bejöttek a nyíregyházi Állami Áruházba s a legdivatosabb ruhákat választották ki maguknak. Olyat, amit a helybeli divatbemutatókon láttak. Mert akár hiszik, akár nem, nálunk is tartanak divatbemutatót. Igaz, nem mindig fővárosi maneke- nekkel, de csak van. Télen például Papi Marika és Ba- raksó Erzsiké „ugrott be” manekennek. MÉGIS AZ A Jö, hogy nemcsak a „dimdliben”, ebben az új kötényes divatruhában, hanem a munkásruhában is jól „mozognak” a lányok. Legutóbb például Lippai Ica kapta a nagy mogyorós csokit ajándékul jó munkájáért, Baraksó Erzsiké meg könyvnek örülhetett. Mert nálunk rendszeresen értékeljük a munkát s a helytállókat szerényen jutalmazzuk. így volt most legutóbb is, amikor jött az elnök elvtárs egy reggel ki a kertészetbe, mondta) ha lehet iparkodjunk délelőtt befejezni a kapálást, mert ebéd után mennünk kell keresztelni, besegíteni az aratóknak. Aznap 45 holdon raktuk keresztbe a terményt késő estig. Senki sem zúgolódótt, hogy ez nem tartozik a kertészek tevékenységébe. HÁT ÍGY VAGYUNK, így élünk mi a Tiszaháton. Szombatonként begyűlünk az ifjúság termébe, lemezeket rakunk fel, mambózunk, twistelünk, rengeteget nevetünk, sakkozunk, vagy ki mit tud-ot játszunk. Vasárnap, ha nincs sürgős munka, odaülünk a tévé elé, nézzük a meccset. Nekünk is vannak fradistáink rqeg Vasas szurkolóink. Gégény Lacit például halálra hesztál- tuk a legutóbbi vasárnap, amikor a Fradi négyest kapott. Lippai Pali meg az MTK-ért menne tűzbe. MINDEZT CSAK AZÉRT mondom el ilyen rendezetlenül, hogy valamiképpen bizonyítsam: ebből az eldugott településből egyetlen fiatal sem vágyik városra. Megtaláljuk számításunkat odahaza is. Az előleg most harminc forint, havonta átlagosan ezer jön össze egy fiatalnak. Ebből már lehet öltözködni, körömcipőt, ingkabátot venni s még marad sörözésre is. Hiába a kegyetlen hőség, a korai szállítmányok után ezen a héten 50 mázsa paprikát, 150—200 mázsa paradicsomot küldünk a városi piacra. Egy hét múlva pedig Tapolcán címezzük az üdvözleteket az otthoniaknak. Biztosan szép lesz az a három nap* Lejegyezte: Angyal Sándor nál volt. Egy ember soha nem nyithatta ki, mivel a két zárhoz két kulcs kellett Tehát nyitáskor jelen kellett lennie a vezetőnek is, a pénztárosnak is. Apámtól tudom, hogy pénzt, és értékes iratokat, értékpapírokat őriztek benne. Újabb Petőfi-lelet? Megsárgult, meglepődött papír kerül elő. — A nagyapám földije^ és személyes jóbarátja volt Petőfinek. Sokat találkoztak, beszélgettek, s állítólag ezen a kis papírdarabon Petőfi kézírása van. Egyébként a nagyapám igen sokat mesélt Petőfiről, hogy vidám, barátságos ember volt és sokat járt Szabolcsban Is. Utoljára Erdély környékén találkoztak, amikor a köilő is mint katona vett részt a hfircban. Az ezernyolcszázkilencvenes években több ország részvételével nagy kiállítást rendeztek Magyarországon a mestermunkákból. A láda is elkerült a kiállított tárgyak közé, s már akkor is nagy érdeklődéssel szemlélték az érdekes tárgyat a látogatók. Aztán, amikor a láda visszakerült a kiállításról, egy ideig még nagyon sokan elmentek megnézni, de az utóbbi időben már feledésbe merült, belepte a por, megtámadta a szuh. Kor- bély István úgy gondolta, átadja a múzeumnak, ott jobb helye lesz. Irány a múzeum — Egy hete voltam az egri várban, megnéztem a kiállított tárgyakat, s láttam, hogy a látogatók milyen kíváncsian nézegetik azokat. Arra gondoltam; talán ezt a céhládát is ilyen érdeklődéssel néznék a nyíregyháziak. Akkor határoztam..; A százéves kovácsműhelyből több értékes tárgy kerülhet a múzeum tulajdonába. Apja, 1900-ban egy kiállításra óriáspatkót kovácsolt, melyért megkapta az első díjat. A hatvan centiméter átmérőjű óriáspatkó egy mai mestermunkának is beválna, pedig akkor még nem volt hegesztópisztoly, forrasztópáka, s mégis a különböző vaselemek úgy rögződtek egymásba, hogy súlya legyen annak a kovácskalapácsnak, amelyik széf tudja verni. A tapasztalj idős kovács mondja: — Azt hiszem, egy ilye* patkót még én sem tudnétf elkészíteni, pedig már töbl mint egy fél évszázada ▼«' rém a vasat. Román Dcnfl Százötven éves Nyíregyházán Ajándék apától fiúnak — Óriáspatkó *1900-bói .Jobb helye lesz a múzeumban“
