Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)
1964-06-13 / 137. szám
A jövedelmek közös forrása Havi keresetünk összegét a vállalatnál állapítják meg és ott is kapjuk kézhez. Mégis — a vállalat tulajdonképpen csak a kifizetőhely. A kereset forrása sokkal mélyebbről fakad: a nemzeti jövedelemből. Mert a kereset nemcsak egy pontosan meghatározott pénzösszeget képvisel, hanem egy kevésbé pontosan körülírt áru- mennyiséget is. A pénz túlnyomó részén ugyanis árukat vásárolunk: élelmiszert és ruházati cikkeket, mosószert és könyvet. A pénz a háztartásban elég gyorsan valamilyen fogyasztási cikké változik át. De erre az átváltozásra akkor kerülhet csak sor, ha annyi fogyasztási cikk található az üzletekben, amennyit a kereseteken meg lehet vásárolni. Nem vehetünk többet, mint amennyi az áru, és nem lehet kevesebb az áru, mint amennyi a vásárlóerő. Ha ez nem így volna, súlyos zavarok keletkeznének az ellátásban. A sokféle fogyasztási cikk, amelyet egy év folyamán megvásárolunk, mind benne van a nemzeti jövedelemben, ami tulajdonképpen nem más, mint az egész népgazdaság egy évi jövedelme. Amit a népgazdaság a maga munkájával egy év alatt tisztán megkeres. A nemzeti jövedelem megoszlik egyéni jövedelmekre és ez a tény már egymagában is bizonyítja, hogy az egyéni jövedelem nagysága végső soron a nemzeti jövedelem nagyságától függA gazdaságpolitika feladata, hogy minden évben eldöntse: mennyit juttat a nemzeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapjába és mennyi kerüljön felhalmozásra. 1902-ben 155 milliárd volt az összes nemzeti jövedelem és ebből 115 milliárd a fogyasztási alap. Eny- nyit lehetett szétosztani, mégpedig szocialista gazdaságunkban túlnyomórészt az egyéni munkateljesítmény alapján. De bármilyen is az elosztás módja: annál többet semmiképpen sem lehet szétoszlani, mint amennyi rendelkezésre áll — ahogyan a család összes kiadásainak a kereteit is a családtagok keresete szabja meg. A nemzeti jövedelem, vagyis az egy-egy évben előállított új érték nálunk kilenctized- részben a termelő munka eredménye. Egyrészt a termelés mennyiségétől, másrészt a gazdaságosságától függ tehát elsősorban: mekkora az évi fogyasztási alap, vagyis mekkora lehet az egyéni jövedelmek egy ■ évi ■ összege. Minél több az áru, annál többet fogyaszthatunk. Minél gazdaságosabban állítjuk elő ezt a több árut, minél kisebb ráfordítással, korszerűbb technikával, nagyobb termelékenységgel — annál több jut a nemzeti jövedelem páncél- szekrényébe és onnan a borítékokba. Nálunk másfél évtized átlagában a nemzeti jövedelem kb. 5 százalékkal emelkedett évente. Jóval lassabban tehát, mint ahogyan az ipari termelés növekedett ezen idő alatt. Mi ennek az oka? Egyrészt az, hogy a mezőgazdaság hozzájárulása lassan fejlődik. De nem volt kielégítő az ipari termelés gazdaságossága sem. Hiába nőtt a termelés egyes években akár 10-—12 százalékkal is, ha az önköltség magas maradt és alaposan megnyirbálta azt az összeget, amelyet az ipar a nemzeti jövedelembe adott. És még ma sem mondhatjuk el, hogy teljesen leküzdöttük az egyoldalú mennyiségi szemléletet. Pedig ma a nemzeti jövedelem egyetlen százalékos növekedése is több mint másfél milliárd forint értéket képvisel. Ez az összeg mintegy két és fél százaléka az ország béralapjának és másfél százaléka a lakosság fogyasztási alapjának. Itt az ideje, hogy a gazdaságosság kérdését állítsuk mindenütt az előtérbe — mind az egyéni, mind a nemzeti jövedelem gyors növelése ezt követeli. Az egyéni jövedelmeknek csaknem a háromnegyede nálunk állandó jeliegű kereset. A társadalmi juttatásokkal (nyugdíj st’o ) együtt ez a tétel 1962- ben elére a 91 milliárdot. A bér vagy a fizetés nem igazodik annak a vállalatnak a nyereségéhez, ahol az illető dolgozik — egyedül a nyereségrészesedés kivétel. Ez azonban ma elég kis súllyal szerepe] csak a keresetekben, maga a munkabér viszont — ügy tűnik — független a nyereségtől. Pedig nem az. Csak éppen nem a vállalati, hanem a nemzeti jövedelemtői "függ, amelyet azonban a vállalatok nyeresége is táplál. Végső soron mindezek a nyereségek befolyásolják a fogyasztási alapot is, a béralapot is. Tehát mindig a termelés, pontosabban annak eredményessége mondja ki a döntő szót, a keresetek lehetséges nagyságáról. Egyedül ez növelheti meg a nemzeti jövedelmet és vele együtt mind a béralapot, mind a fogyasztási alapot. Márpedig a nemzeti jövedelem évi kiadós növelésére annál is inkább szükség van, minthogy ennek csak kb. ü kétharmadát fogyaszthatjuk el, míg egyharmadát a termele». korszerűsítésére és bővítéséig fordítjuk: gépekre, építkezésekre, anyag- és árukészletekre, egyszóval: felhalmozásra. Az életszínvonal és a nemzeti jövedelem között még szorosabb az összefüggés, mint az egyéni jövedelmek és a nemzeti jövedelem között. Az élet- színvonalnak ugyan a reálkereset a legfőbb tényezője, de mégiscsak az egyik tényezője. Az életszínvonal növekedése nemcsak a keresetek emelkedésétől és az árak csökkenésétől függ, hanem attól is, hogy a különféle társadalmi szolgáltatások hogyan fejlődnek. Ezek értéke ugyan nem kerül tapinthatóan a borítékba, de akár a borítékban van, akár ezen kívül — a fedezetet egy helyen találjuk meg: a nemzeti jövedelemben. Hogy mennyit fordíthatunk évente kultúrára és nevelésre, egészségügyre és lakásépítésre: ez megint csak attól függ, hogyan emeli a termelő munka, a nagyobb gazdaságosság a nemzeti jövedelmet és benne azokat az alapokat, amelyből életszínvonalunk tényezői • merítenek. Még a munkaidő megrövidítése is a nemzeti jövedelem növelésének a problémája, hogy ti. a kevesebb időráfordítás mellett se csökkenjen sem a béralap, sem a fogyasztási alap. Manapság sok szó esik nálunk az anyagi ösztönzésről és az anyagiasságról: A vitában sokan esnek át a ló valamelyik oldalára: van aki azt szeretné, ha a napi munkájára is külön ösztönöznék, mások viszont akkor is anyagiasságot emlegetnek, amikor az újító kézhez veszi az általa elért megtakarítás néhány százalékátAz ilyen szélsőséges álláspontok szem elől tévesztik az egyéni jövedelmek szoros ösz- szefüggését az általános jólét forrásával: a nemzeti jövedelemmel. Mert aligha lehet anyagiasságról beszélni, ha az egyéni teljesítmény alaposan megnöveli a nemzeti jövedelmet, amelyből a jutalmazása fakad. Aki töb.bet ad bele, az joggal várhat a maga számára is többet a nemzeti jövedelemből. A nemzeti jövedelem állandó emelése nem valami elvi követelmény, hanem az egyéni jövedelmek emelésének egyetlen járható útja. Amikor tehát az ötéves terv a nemzeti jövedelem 36 százalékos emelését írja elő, vagy amikor 1980-ra a nemzeti jövedelem megnégy- szerezését tervezzük — mindez egyúttal az egyéni jövedelmek kiadós emelésének a programja is. Éjfélkor a 4-es őrftáseiaál Reggel hétig 800 vagont „bontanak“ — Amíg a szere!vények továbbindulnak A nyíregyházi MÁV ügyeletes szobájában, három egyenruhás férfi várakozik. Amikor Bányai István tiszt belép a szobába, csak néhány tömör szó hangzik el és a három vasutas elindul a szerelvények felé. Ziháló gőzmozdonyok, dübörgő szerelvények húznak el mellettünk az éjszakában. A széltől himbáló lámpák hol jobban, hol gyérebben világítják meg a pályatestet. Az idegennek nehéz a tájékozódás a sok sínpár és vagon között', de a vasutasok megszokott könnyedséggel igazodnak el. ENGEDÉLY BEFUTÁSRA — Mi éjjel is úgy dolgozunk, mint nappal — mondja menet közben az ügyeletes tiszt. — Éjszaka még több és nehezebb a munkánk, mint nappal. Őrházhoz érkeztünk. — Ez az éjszakai forgalom központja — mutat a 4-es számú irányító épületre. A kis szobában hárman tartózkodnak: Farkas József térfelvigyázó, Borbély János kocsimester és Kander Pál váltókezelő, aki éppen a falon függő táblára helyezi a váltókulcsokat. A térfelvigyázó gyors pillantást vet a táblára, majd engedélyt ad egy tehervagonból álló szerelvény befutására. — Kettős ellenőrzéssel győződünk meg, hogy jól vannak e állítva a váltók — mondja Farkas József a táblára mutatva. — A szerelvények csak ezután kapnak engedélyt a be, vagy kifutásra. Az irányító asztalon telefonok, mellette jegyzetfüzet. Ebbe rögzítenek minden intézkedést. Állandó összeköttetésben vannak a forgalmi irányító központtal, a jelzőkkel és a váltókezelőkkel. ELŐNYBEN A TEf, ÉLELMISZER — A mi munkánk akkor kezdődik, amikor a szerelvények befutnak a körzetbe és megadjuk a beállás helyét — mondja a térfelvigyázó. — Aztán tovább folytatódik a beérkező vagonok szétosztásában, újbóli összeállításában. Szakadatlan körforgás. Huszonnégy óra alatt, több mint negyven különböző szerelvényt fogadnak, indítanak ki az állomásról. Este öttől, reggel hétig 700—800 vagont irányítunk rendeltetési helyére. A tenyérnyi szobában sűrűn szól a telefon. A vonal túlsó végéről csak szófoszlányokat hallunk: — A 6231-esnek a bejárat szabad... A kettes vágányra álljon be... — hangzik a térfelvigyázó utasítása. Az ajtó, ablak nyitva, mégis csakúgy gyöngyözik a homloka. Az asztalon levő füzetben lapozgat. — A 4753-as tehervonatot 120 perccel hamarább indítottak el, mint a rendes menetideje Volt. így a tejszállitá és az élelmiszeres vagonok A fehérgyarmatiak közül még sokan emlékeznek arra a pillanatra, amikor feltört a meleg víz. A kútfúró — féktelen örömében — ruhástól vetette bele magát, s néhány perc múlva már emberek sokasága állta körül a kis „kacsaúsztatót”. Beieló- gatták a lábukat, kezükkel próbálták megállapítani, hogy vajon hány fokos lehet. — Fürdő lesz itt — mondogatták. — Gyógyfürdő. Olyan, mint Hajdúszoboszlón van. Meggyógyult az éjjeliőr Azóta sok hónap telt el. A fúrótoronynak , nyoma sincs. Ki tudja, az ország melyik részében keresi ismét a meleg vizet. Vajon, mi történt azóta Fehérgyarmaton? A terület be van kerítve, a kapuban kis őrbódé mellett idősebb bácsi strázsál. — Fürdeni tetszik? — kérdezi és már nyúl is a jegytömb után. — Lehet? — Miért ne lehetne? Egy forintot tetszik fizetni, és addig lubickol, ameddig akar. — Használ? korábban érnek rendeltetési helyükre, ami ilyen forróság ban sokat jelent. Űjabb szerelvények érkeznek. Borbély János kocsimester elindul, hogy átvegye az érkező vagonokat és a gurí- tóhoz irányítsa. Mikor van a legtöbb gondja? — Hát amikor sok a vagon és gyorsan kell a szerelvényeket indítani. Meg napközben. A gurítónál levő tó- rompót gyakran kell felhúzni, mert a közúti forgalmat sem korlátozhatjuk. Az aluljárót egy kicsit szélesebbre lehetett volna tervezni... a járműveknek is. Felsűvít a mozdony indító sípja, és a gurító felé vontatja a vagonokat. Ott már várja Kővári Gusztáv guríKajdi László a 66 éves őr válasz helyett feláll, a lábát mutatja. . Néhány hónappal ezelőtt csak bottal tudott járni, de csak éppenhogy. Az udvar egyik végétől a másikig. Áprilisban került a fürdőhöz, azóta megfürdött a meleg vízben néhányszor. Mk már minden segítség nélkül teszi meg az utat. Kevés a munkás Vastag csövön ömlik a meleg víz az alig néhány négyzetméteres gödörbe. Néhányan lubickolnak benne, mások a napon süttetik magukat. Többnyire idős, beteges emberek. Megkapó történeteket mesélnek a víz gyógyhatásúról. Példákat hoznak fel, amikor járni is alig tudók meggyógyultak. Ha túloznak is egy kicsit, tény, hogy nagy gyógyhatással rendelkezik a víz. A terület egyelőre még kopár. Erőgépek kerekei szántották fel a puha földet, amelyet helyenként csatornák, csövek kereszteznek. Am égy tekintélyes részen már kezd kialakulni a fürdő igazi képe. Készen van az ezer lap- méter alapterületű medence. Tizennyolc ülőpad, kultúráltómester, aki hangosbemondó segítségével irányítja a szerteágazó sínpárokra. MEGSZAKÍTÁS NÉLKÜL — A tizenötösre... a hármasra... a nyolcasra... — harsán eligazító szav8, nogy azután a váltókezelők úgy .futtassák” a gördülő vagonokat. S ez így megy megszakítás nélkül, Minden idegszáluk, figyelmük a vágányokra tanad. Éjfél felé, a pillanatnyi szünetet kihasználva kérdezzük meg: hány vagont gurítottak le eddig? Kővári Gusztáv kezében levő jegyzetfüzetben gyorsan összeszámolja. — Ma éjjel ez a 411-ik. tabb környezet várja a lubíc-r kölni vágyókat. A munkások éppen ebédszünetet tartanak, közben panaszkodnak is: — Lassan halad a munka, kevesen vagyunk. Jelenleg egy kőműves és két segédmunkás dolgozik. Korábban többen is voltunk. Főpróba előtt Ennek ellenére a medence készen van, csak még néhány utolsó simítás hiányzik. Hosszas munka, tervezés után jelentős eseményhez érkeztek: néhány napon belül megtörténik a fürdő próbaüzemeltetése. Csak a határidőkkel van baj. A szomszédságban büszkén áll az ország legmodernebb járás] kórháza, sok látogató megfordul itt naponta, akik szívesen megfürdenének a gyógyhatású meleg vízben. Sürgetni kell az építkezést, hiszen bevétel szempontjából a községnek sem mindegy, hogy mikor készül el. Nehezen várják azok is. akik itt szeretnének meggyógyulni. Bogár Fercní Bálint Lajos Már megindult a víz a Nyugati-Főcsatorna egyik szakaszán. Kép: A zsilipnél szerelik a biztonsági védőkorlátokat. Fotó: Hammel József Átadás előtt a fehérgyarmati fürdő Máris sokan élnek a gyógyhatású vízzel
