Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-12 / 136. szám

Szabo'cs-Szatmárban történt című pályázatunkra érkezett írás Gondok a nyírbátori Járás termelőszövetkezeti csoportjainál Édesanyám pinom húsleves illata tölti be a leve­* got. A napközi konyhájából száll. Kár, hogy nem tudtam előbb jönni,, nem él­vezhetem kanalazgatás közben illatát, za­matét Pedig Mariska néni olyan ízletesen készíti. No nem baj, majd legközelebb lesz időm erre is. — Mariska néni, kedves, kérnék gyor­san egy kis levest. — Mindig gyorsan. Miért nem ül le nyugodtan ebédelni? így soha nem hízik meg. — Most nincs időm. El voltam foglal­va. — Vajon mivel? Mi dolga lehet magá­nak, akinek se kicsi, se na®'? — Mostam. A kartásnők egymásra pillantottak, majd hirtelen nevetésbe törtek ki. Értetlenül néztem őket, mit lehet ezen nevetni. A jó­ízű nevetésből felocsúdva Kellerné megszó­lalt. — Épp tegnap beszéltünk róla, hogy te mindig mosol. A tantestületben talán a legtöbbet. Ezen nevettünk. — Valóban gyakran mosok, de most nem magamnak, édesanyámnak mostam. Nincs türelme a kézimunkához, csipkéhez. Elhoz­tam. Mariska néni nem hagyta szó nélkül. Érdekeltnek érezte magát ő is, a tíz gyer­mek után, amelyet a világra hozott. — Ez igen. Más gyermek hazaviszi az anyjának a mosnivalót, maga pedig elhoz­na tőle. Jólesett a dicséret. Elhallgatott min­denki, csak a kanalak csörömpölése szakí­totta meg a gondolatok fonalát, amelyek édesanyákhoz repültek közeire és távolra.- ★ r Ma a szokottnál is jobban fájt a lábam, ■legerői tettem. Igaz, hogy későre jár, de mégis jó lenne bevasalni. Alacsony vasaló- helyet készítek, egy széket elhelyezve te­hermentesíteni tudom a lábam. Imádok mosni és vasalni. Boldogsággal tölt el, ami­kor kezem nyomán felfrissülnek, elnyerik eredeti formájukat az egyes darabok. Milyen szép lett ez a kissé fakult hím­zés is. Édesanya harmincöt éve készítette. Gyermek volt, gondtalan. Ö nem! ö soha nem volt gondtalan. Az élet ezzel adós maradt neki. Vagy talán mégis? Talán hároméves koráig. Amíg azon a kora nyári napon vég­leg megpecsételődött élete. Míg a mama az udvaron mosott, víznek képzelve, felhajtott egy pohár marószódát. Rémülve tapasztal­ta, hogy csípi, égeti a folyadék. A nagy visításra berohant mama, eszét vesztve ro­hant vele orvoshoz. Kórházból kórházba szállították, s végül megmentették az élet­nek, de egyúttal az örök szenvedésnek is. Míg kis társai önfeledten, boldogan ját­szottak kenyérrel, gyümölccsel kezükben, ő félrehúzódott, némán szemlélte őket. Ta­nult, majd örömét abban lelte, ha másokon segíthetett. Boltba szaladt, baromfit ete­tett, kisgyermekekre vigyázott. A termé­szet bőkezű volt vele szemben fiatalságá­ban. Bizony megfordultak a legények utána, de ő nem mert gátlás nélkül szeretni. És> mégis, volt egy fiú, árva tízéves korától, aki szeretetre, megértésre, meleg családi fészekre vágyott. Vállalták (együtt) a har­cot, a küzdést egymás oldalán negyvenegy őszén. Családi életük nyugalmát feldúlta a háború. A férj idegen ország hadszín­terén harcolt, a feleség erejét megfeszítve dolgozott egy kis szobaberendezésért, amit meglepetésnek szánt a megtért kedvesnek. Közben szíve alatt már megjelent az új élet. Nehéz hónapok következtek, de kár­pótolt mindent az anyaság boldogsága. Csak­hogy a sors megirigyelte, elvette féltett kin­csét. A születést és halált közlő távirat egy napon érkezett a frontra, bár négy hónapot élt a kisded. A háború évében születtem én is. Az anyanyelv mellett orosz, német, román nyelvet hallhattam a bölcsőben. Édesanyát nagyon megviselte ez a szülés. Testsúlya 47 kg. lett. Napokig kellett éheznie az el­akadás miatt, örömkönnyek közt kortyol­ta a friss vizet, amelynek elsőként nyilt meg a nyelőcső. Csodával határos módon menekült meg az éhenhalástól. Izzott benne az élniakarás, a felelősség tudata gyerme­kével szemben. A békés időszak ugyancsak küzdelmekkel telített. Ettől kezdve két hold földet is magunkénak mondhattunk. Késő éjszakáig égett a villany a varrógép és bankli felett. Édesanya ügyes keze nyomán gyermek és felnőtt ruhák hagyták el a gé­pet. apa pedig javítgatta, foltozgatta az elnyűtt cipőket. Én sírásommal „segíthettem'’ csupán őket. Reggel aztán megindult a cse­re. A munka fejében liszt, zsír, szalonna ván­dorolt a speizba, biztosítva a kis család megélhetését. Később már jutott edények­re, új ruhára is. És jelenkezett a követ­kező gyerek. Az orvosok nem reményked­tek a. szülés biztonságában, de ő vállalta a kockázatot, és egy hatalmas, nagy fiúnak adóit életet. Nőtt a család, szaporodtak a gondok is. A régi családi ház szűknek bi­zonyult a mamáék, sógorék és családunk számára. Saját erőből, a két kezük munkája nyomán 1950-ben kis családi ház épült egy alig lakott területen. Éjt nappallá téve dol­goztak, kezük munkáját őrzi itt minden. 195C tavaszán újabb erőpróba követ­kezett. Egy hétig víz se ment le a nyelő­csőn. Vagy műtét, vagy biztos halál. Meg­műtötték. Tizenkét éves voltam ekkor, öcsém tíz. Nagyon árvák voltunk. Hol a mama főzött, hol én, de édesanyám főzt- jét nem pótolta semmi sem. Rettegve vár­tuk a krízis napját. Már reggel a telefon mellé telepedtünk, vártuk a sorsdöntő hírt. Délután értesítette a főorvos a postát, hogy élni fog. Az az öröm szavakban ki nem fejezhető. ‘ És az első látogatás sem. Halál- sápadtan feküdt a kórházi ágyon, egyik karjábar infúzió, másikba vér áramlott. Hogy szeretett volna átölelni bennünket, de nem tehette csak könnyes szemeivel simo­gathatott. És még ő vigasztalt, amikor to­vább nem bírtuk türtőztetni fájdalmunkat. Egy hónap múlva hazajött hatalmas vá­gással a mellkasán. Pihenésre, nyugalomra lett volna szüksége, de nem tehette. Nem tudta elnézni küszködésemet, ügyetlenke­désemet, felkelt. Nem forhatott össze sza­bályosan a seb, ma Is is szűkületei vannak. Ennek ellenére vállalta az iskoláztatásom gondját is. Mennyi erőfeszítés, lemondás javamra, van abban a négy évben. Aztán öcsém támogatása is életpályálya felé. Fi­zetni az albérletet, ruházni, küldeni a csomago­kat hetente. De ő nem panaszkodik. Boldog és büszke. Álmai valósulnak meg bennünk. Örömmel tölti el lánya titkos vágyának teljesülése, működés a pedagógus pályán. Fogadja az üres táskát, megtömve minden jóval küldi vissza, hogy csökkentsem kia­dásaimat, többet rakhassak le rövidesen be­következő házasságunkig, ö is ezt te­szi, nem akarja, hogy olyan nehezen kezd­jük mint ő. Hiába kérem, hogy ülj le édes­anya, pihenj kicsit. Nem teszi„ mert nem tud nyugodni, beleidegződött a küzdés tu­data családjáért. Már itt sorakoznak egymás mellett fris­sen, ragyogóan a térítők. Be kell csamagol ni gondosan, és utazhatok vele holnap ha­za, hozzájuk. Vár az ünnepi asztal, körülöt­te a héten egyszer találkozó kis család. Kedvenc ételeim főzte ma is, mint mindig ha vár. Előtte féltányér leves, a tésztát griz helyettesíti benne. Már megint aka­dozik — mondja, s nyúl a pohár után, hogy lenyomassa azt a néhány szem grízt, közben az erős nyomástól szeme megtelik könnyel. — Édesanya —: suttognám, de ő köny- nyein keresztül rámmosolyog. + —Mariska néni? Semmi az a kis mo­sás. Egy morzsája sincs a jóság, a szere­tet törlesztésének. Balogh Erzsébet Poresalma A termelőszövetkezeti nagy­üzemi gazdaságok mellett a megye egyes községeiben még alacsonyabb típusú társulások, iszes-k vannak. Eredményes tevékenységükre nagy szükség van mind termelési, mind er­kölcsi vonatkozásban. Hiszen nem kétséges, hogy ezek a tszcs-k, alkalomadtán kellő tapasztalat és anyagi bázis biitokában maguk is előbbre lépnek a fejlettebb nagyüzemi gazdálkodás útján. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az utóbbi idő­ben a tszcs-s községek tanács- és pártvezetöi megfeledkeznek a csoportokról, s általánosság­ban foglalkoznak velük. A já­rási tanácsnak küldött jelenté­sekben nem ritka az ilyen ki­tétel: „A csoportnál mutatkoz­nak a fejlődés jelei, de hiba, hogy a vezetőség többek kö­zött az értékesítést nem tudja családokra lebontani. így a kívánt értékesítés kétséges...” A jelentések tele vonnak „de”- vel, arról viszont nagyon keve­set lehet megtudni, milyen se­gítséget ad vagy kíván adni a helyi tanács, a pártszervezet. Esetleg a tszcs-k vezetőit meg­hívják gyűléseikre, vagy ők mennek el azok tanácskozásai­ra. Aztán következik megint a „finoman” fogalmazott jelentés. A Nyírbátori Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága éves munkatervéből adódóan vizsgá­latot folytatott a piricsei Rá­kóczi Tszcs-ben. Megállapította, hogy a járásban levő termelő­szövetkezeti csoportok közül a piricseiben bontakozik legin­kább az alapszabály szerinti közös termelési és értékesítési tevékenység. Majd ez esetben is következik: a de... Megállapítja az előterjesztés, hogy a községi tanács az elmúlt esztendőben 10 esetben tartott ülést, s csupán egy esetben tárgyalt tszcs-problémát. A végrehajtó bizottság 29 ta­nácskozása alkalmával mind­össze négyszer foglalkozott a szövetkezeti csoport helyzeté­vel. Ez esetekben is szűksza­vúak voltak a beszámolók, a határozati javaslatok pedig ál­talánosak, nem eléggé célrave- zetőek. S az a furcsa, hogy a községi tanács emellett a tszcs vezetőit „bírálja” inkább je­lentéseiben, melyekről a járási vizsgálat is említést tesz. Pél­dául: a tszcs elnöke „csak” szóban tesz előterjesztést a ta­nács vb ülésen, általánosságok­ban foglalkozik termelési prob­lémákkal. Másrészt: a tszcs ve­zetőségi ülések színvonala igen alacsony, a felvett jegyzőköny­vekből semmiféle javaslat, ve­zetőségi határozat nem tűnik ki. Előfordul: a Jegyzőkönyv csupán azt sorolja fel, kik van­nak jelen, egyehel nem rögzít, így nem lehet azt minősíteni sem stb. st'o. Felesleges a további felsoro­lás. S ha ez a helyzet Piricsén, ahol a tszcs — a járási vizsgá­lat szerint is — a legalapsza- bályszerúbben működik, mi van a többieknél? De nem is az írásos feljegyzéseken kell lenni a hangsúlynak. hanem azon. milyen konkrét .segítséget nyújtanak a tanácsok, a párt- szervezetek és elsősorban azok függetlenített veze­tői?! Többek között ép­pen az áruértékesítés. S ha már annyira kifogásolják az írásos feljegyzések színvonálat- lanságát, miért nem működnek közre azok szabályosabbá téte­lében? Erre annál inkább is szükség lenne, mivel tudnivaló a tszcs-k korántsem rende'kéz­nek olyan felkészültségű ad­minisztratív dolgozókkal, mint a tsz-ek. Ismétlem, a kérdést mégsem ez dönti el. hanem az, mennyiben érzik a felelősséget a tszcs-községek tanács- és pártvezetői, amit se hideg se meleg jelentésekkel nem lehet pótolni. a. a A baromíitakar má 11 v hasznosításának gazdaságossága A LAKOSSÁG baromfihús és baromfitermék iránti igé­nye sokkal gyorsabban nő, mint ahogy az előállításához szükséges takarmány terme­lése fokozódik. Ezért az a feladat hárul a baromfite­nyésztéssel foglalkozó szakem­berekre, dolgozókra, hogy a jelenleg rendelkezésre álló takarmányokat minél jobb hasznosítással etessék az álla­tokkal. Ezt a feladatot kell megoldani valamennyi barom­fifaj esetében, mivel a ba­romfitenyésztésben igen nagy gazdasági jelentősége van a helyes takarmányozásnak. A fenti kívánalom tojáster­melésben viszonylag köny- nyebben megvalósítható. A takarmányok legjobb hatás­fokkal való értékesítése ér­dekében itt az a legfontosabb, hogy kevés életfenntartó ta­karmányt igénylő, nagy tojás­hozamú egyedeink legyenek. Javasolni tudjuk közös gaz­daságainknak a kettős hasz­nosítású Hampshire, az áru­tojást termelő Leghorn, a hús csibe előállításához a Hamps- hyre és Fehér Plymuth, vala­mint a Hampshyre és Cor.úss keresztezésű egyedek beállí­tását. Kacsáknál a Pekingi és magyar kacsa keresztezést. Pulykánál a Bronz pulyka tartását Világviszonylatban tyúkto­jól szemlélteti, milyen fölös­leges takarmánypocséklást en­gedünk meg magunknak, ami­kor 1—2 százalékos elhullá­sokra nem fordítunk gondot. Ahhoz, hogy elbírálhassuk az egyes baromfifajok hizla­lásának jövedelmezőségét, tudni kell, mennyi az állat kibelezés után nyert egység­nyi végtermékére eső takar­mányfölhasználás. A kibele­zett pulykák súlya — bele­értve a táplálkozásra haszno­sítható belsőrészeket is — az élő súly 73, a ludaké 63. a búscsibéá 58, a kacsáké pedig 57 százaléka. EzCit az adatok azt. mutatják, hogy a pulyka elvitatja az első helyet a hús­csibétől. Azonban a baromfi szaporaságát és tojáshozamát is tekintetbe kell venni. Nagy tojáshozamok esetében kisebb törzsállomány is elegendő. Kevesebb takarmány szüksé­ges tehát a tyúkok és kakasok számára. Jelenleg évenként minden tyúk után átlagosan 100 hízó- csibét nevelhetünk és élősúly­ba számítva 120 kilogramm húst állíthatunk elő. 100 hízó­csibe előállítására 340 kiio- ramm, 1 kilogramm súlygya­rapodáshoz pedig 2,8 kilo­gramm takarmány Kell. A törzsállomány tartásához (minden 10 tyúkhoz egy kakas) ezenkívül 60 kilogramm takar­mányt használunk fel. Ea utóbbi , takarmánymennyiség 3,3 kilogrammra növeli a hús­csibe 1 kilogrammnyi súly- gyarapodásra eső takarmány- szükségletét. MINDEN TOJÖKACSA után átlagosan 60 darab nö­vendéket állíthatunk elő éa hizlalásukkal élősúlyban szá­mítva 138 kilogramm húst termelhetünk. 60 növendék­kacsa hizlalásához 552, a szü­lők tartásához 96 kilogramm, összesen 648 kilogramm ta­karmány szükséges. 1 kilo­gramm súlygyarapodáshoz 4,8 kilogramm takarmány szük­séges, amiből 0,7 kilogramm a szülők takarmányozására esik. Meg kell még említeni, hogy a baromfitenyésztésben a ta­karmányok hasznosításának gazdaságossága nem vonhatja maga után egyik vagy másik kevésbé gazdaságos fajta tel­jes kiszorítását, mivel a la­kosság igényeinek változatos­sága megköveteli, hogy min­den igényt maradéktalanul kielégítsünk. A gazdaságosság vizsgálatánál szem előtt kell tartani, hogy mindegyik fajt ott és olyan viszonyok között tenyésszük, ahol a körülmé­nyek, a feltételek a legkedve­zőbbek. . Petes János jásonként a 170—190 gramm takarmány fölhasználását te­kintik gazdaságosnak. A mi tyúkjaink 300—350 gramm ta­karmányt igényelnek. Vagyis mi jelenleg 1 mázsa takar­mányból 3000—3500 tojást termelünk, pedig ebből a mennyiségből 5000 darabnál is több tojást lehet előállí­tani. Húsbaromfi esetében a fia­tal baromfi igényli a legkeve­sebb takarmányt. A baromfi­val feletetett takarmányok gazdaságos értékesülése, bár­milyen hihetetlennek is tű­nik, a baromfielhullásoktól nagyban függ. A baromfiállo­mány 2 százalékának az elhul­lása 1 százalékkal terheli meg az életben maradt állományra eső takarmányfölhasználást. SAJNOS MA MÉG nincs a köztudatban az, hogy 2 száza­lékos elhullás népgazdasági szinten milyen nagy kárt okoz. Ma még közös gazda­ságaink örülnek, hogv 5 szá­zalékon belül van az elhullás. Például 10 millió kacsa 2 szá­zalékának elhullása 900 ton­na takarmány hasztalan fel­etetését eredményezi. Ezzel a takarmánymennyiséggel 100 ezer kacsát lehet felhizlalni, ami élősúlyban 250 tonna húst jelent. Ez a példa nagyon RENDELETMAGYARÁZAT: B EtorpÉtiéiiss idő figyelembevétele a nyugdíjnál A hatályban levő nyugdíj- rendelkezések alapján a kor­pótlék és szabadságidő szem­pontjából beszámított időt ab­ban az esetben veszik nyug­díjra jogosító időként figye­lembe, ha a beszámítás még 1952. január 1. napja előtt megtörtént, és az a munka- viszony, amelynek fennállá­sakor a beszámítás tör­tént, a beszámítás időpont­jában, vagy folyamatosságá­nak megszakadása nélkül leg­később 1952. január 1. nap­jáig biztosításra kötelezett munkaviszonnyá vált. Korpótlék és szabadságidő idő szempontjából 1952 ja­nuár 1. napja előtt beszámí­tott időt annál a dolgozónál is figyelembe veszik, akit az államháztartás egyensúlyá­nak helyreállítása érdekében hozott rendelkezések (5000/ 1946. — M. E. sz. r.) alapján a közszolgálatból minden igény kizárásával bocsátottak el, ha ezután, legütésőbb 1991 december 31-ig a közszolgálat­ba újból visszavették és ekkor a korábbi — egyébként elve­szített — közszolgálati időt is számításba vették a korpótlék és szabadságidó megállapításá­nál. A korpótlék és szabadság- idő szempontjából történt be­számítást az erről szóló érte­sítéssel kell igazolni. Ha azonban a dolgozó a beszámí­tásról értesítést nem kapott, vagy az értesítést 1952. január hó 1. napját követően adták! ki, de a dolgozó 1932 előtt korpótlékban már ténylegesen részesült, a beszámításnak azt az időpontot tekintik, amelytől a korpótlékot tényle­gesen kapta. szempontjából beszámított időt legkorábban 1929 január 1. napjától lehet számításba ven­ni. Ha az 1929 január 1. nap­ja és a beszámítás időpontja közötti időtartamot, vagy en­nek egy részét tényleges mun­kaviszony címén is figyelem­be lehetne venni, csak egy­féle jogcímen vehető számí­tásba aszerint, amelyik a leg­kedvezőbb a dolgozóra. A korpótlék és szabadság­1200 beteget lát el a nyíregyházi gyógyászati segédeszköz üzem Terv: az orvosi műszerek javítása get látnak el, s ezzel biztosít­ják Szabolcs megyében ortho- paed gyógyeszközök szükségle­tét. Készítenek lúdtalpbetéte­ket, művégtagokat, gyógyfű- zőket, járógépeket és még szá­mos gyógyászati segédeszközö­ket. Ez év július 1-től, már ön­álló üzemként működik a nyír­egyházi. Egyelőre még csak öt fővel. Ügy tervezik, két év múlva már 30 alkalmazottat foglalkoztatnak. Az üzem később áttér az orvosi műszerek javítására is, a szakorvosok irányítása mel­lett. <T. 1.) heti két alkalommal ellátta a betegeket. Méreteket vett; s Debrecenben elkészítette a szükséges gyógyeszközöket. A problémát így csak részben sikerült megoldani, mivel a próbákra még mindig Debre­cenbe kellett utazniuk a bete­geknek. Tíz évi fáradságos munka után sikerült megvalósítani dr. Illyés Zsigmond kezdemé­nyezését. 1964. február 1-én megnyílt a nyíregyházi kór­házban a Budapesti Gyógyásza­ti Segédeszközök Gyárának fióküzeme. Szükségszerűségét és jelentőségét bizonyítja az, hogy havonta 1200—1300 bete­Nagy problémát jelentett az 50-es évek elején a szabolcsi betegek gyógyászati segédesz­közökkel való ellátása. Buda­pestre és Debrecenbe kellett utazniok ahhoz, hogy elkészít­sék részükre a gyógyászati segédeszközöket. Ez nagy fá­radtságot jelentett a rokkant embereknek. Ugyanakkor úti­költségüket és kísérőjük költ­ségeit fedezte az SZTK. 1954-ben dr. Illyés Zsigmond, a megyei kórház II. seb. oszt. főorvosának kezdeményezésére a Debreceni Gyógyászati Se­gédeszközök Gyára adott egy műszerész szakembert, aki a nyíregyházi rendelőintézetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom