Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-09 / 133. szám

Üj légkör a nagykállói járás termelőszövetkezeteiben Beszélgetés Csepelyi Tamás elvtárssal, a járási pártbizottság titkárával Helyes elgondolások, meg­fontolt intézkedések és tet­tek követték egymást, hogy kilendüljön a nagykállói já­„Nem ördőngős munka44 4 pedellus és „segédmunkásai“ Tizenötezer forint, ingyen — Virág, ölszámra ras a korábbi évekre jelem- zó egyhelyben topogásból. Hónapok kemény, megfeszí­tett gazdasági és politikai munkája után utólag regiszt­rálva a történteket és ese­ményeket, beszélgettünk Cse­peléi Tamással, a nagykállói járási párt-végrehajtóbizott­ság titkárával. — A nagykállói járás az „ elmúlt években gazdasá­gi, de egyéb vonatkozás­ban is az utolsók között volt a megyében. Miért? — Hogy nem jártunk az élvonalban az mindenkép­pen igaz. A járás termelő- szövetkezetei gyengébben gaz­dálkodtak, mint a hasonló lehetőségekkel rendelkező té­eszek. 1962-ben 11 termelő­szövetkezetből, 5 mérleghiá­nyos volt másfél millió fo­rinttal. 1963-ban nem fejlő­dés, visszaesés következett, 8 gyenge termelőszövetkezet­ből ugyancsak 5 lett mérleg- hiányos, most már 2 millió 600 ezer forinttal. A speciá­lisan rossz adottságok mel­lett — mint a homoktalaj, a nem egységes gazdálkodási rendszer, több szektoruság — a hiba döntően a szakve­zetés gyengeségében volt és erről sok példát lehetne el­mondani. Nem egy termelő- szövetkezetünkben eltértek a működési szabályzattól, a vezetők mellőzték a törvé­nyességet és találkoztunk a megalkuvással, az olcsó, a közösségre káros népszerűség hajhászással, klikkezésscl. — Jellemző, hogy az el­múlt évben a fegyelmi bi­zottságok többsége nem tár­gyalt fegyelmi ügyet, és ko • rántsem azért, mert nem akadt. A közgyűléseket sem tartották meg rendszeresen. — A pártbizottság és a nos tanács után öt termelő- szövetkezetben új elnököt ja­vasoltunk, másutt három agrármérnökkel, és három technikussal erősítettük a gyengébb tsz-eket. Három he­lyen új párttitkár és minden pártszervezetben új összeté­telű vezetőség kezdte meg idén a munkát. — Az intézkedések végre­hajtása mindenütt pozitív ha­tású volt, új légkör terem­tődött a termelőszövetkeze­tekben. Ezt érezni lehetett a közgyűléseken, ahol a brigád­vizsgálat eredményét sze­mélyekre való tekintet nél­kül ismertettük és meg­tettük javaslatainkat. Elvünk az volt, hogy emberségesen de bátran és következetesen tárjuk fel a hibákat. — Ellenőrzik-e. hogy az intézkedések milyen eredményekkel járnak? — Az intézkedéseket köve­tő ellenőrzés a gyakorlati se­gítségnyújtással történik. A járási pártbizottság és a já­rási tanács vezetői egy-egy termelőszövetkezetet patro­nálnak. Ez a patronálás nem az eredmények tudomásul vé­telét jelenti, hanem a ko­moly, gazdasági, elvi politi­kai •segítségadást. Tapaszta­latunk az, hogy az intézke­dések után jelentős fordulat történt, és ez mindenképpen olyan eredményt Ígér, hogy 1964-ben a járásban nemigen lesz egyetlen mérleghiányos termelőszövetkezet sem. — A gazdasági rendszabá­lyok végrehajtásakor, de azt megelőzően és most is — érvényesült az az elv, hogy a jó tömegpolitikai munka a gazdasági nehézségeken is átsegít. Elsősorban a párt- szervezetek, a tömegszerveze­tek -és gazdasági vezetők kapcsolatát igyekeztünk sz/- rosabbá tenni. Nemrégen tartattunk egy megbeszélést, ahol kértük a tömegszerve­zetek, különösen a KISZ- fiatalok segítségét, a gazda­sági munkák végrehajtásá­ban. Ez meg is történt. A já­rásban II ifjúsági munkacsa­pat dolgozik és jól dolgoznak ezt tapasztaltuk a tavaszi kampányfeladatok végrehaj­tásában. — A nagykállói járást legutóbb termelési verseny miatt bírálták. — A bírálat mindenkép­pen jogos, oka is van. A járási versenybizottság egé­szen az utóbbi hónapodig formálisan működött, a ter­melési verseny nem a ter­melőszövetkezeti tagokra volt alapozva. — A járási vb a hibákból tanult és a tanulságok alap­ján intézkedett. Átszerveztük a versenybizottságot, szemé­lyi cseréket hajtottunk vég­re és valamennyi községben, versenybizottságot hoztunk létre. A járási és a községi versenybizottságok feladatát a helyi kezdeményezések tá­mogatásában, a versenynyil­vánosság biztosításával hatá­roztuk meg. A verseny így élő, eleven lesz és már most is az. s. e járási tanács mit tett a hibák kijavításáért? — A legfontosabb és a legdöntőbb az a brigádvizsgá­lat volt, amely 1963 novem­bertől ez év április 1-ig tar­tott. A brigádvizsgálat min­den termelőszövetkezetet érintett. Célunk nem csupán ,a vezetés színvonalának, a gazdasági helyzeteknek a vizsgálata volt. hanem konk­rét segítséget akartunk ad­ni. másszóval megerősíteni a szak- és a pártvezetést. — A brigádvizsgálat ered­ménnyel járt. Sok emberrel ■beszélgettünk, egyszerű ter­melőszövetkezeti tagoktól egészen a szakvezetőkig. Na­gyon sok tapasztalat és hasz­She! dekává! mérik a százezreket fiszavasváritól a trópusokig ismert a brigád készítménye A Tiszavasvári Alkaloida Gyógyszer Vegyészeti Gyár analitikai és MEO laboratóriu­mában csak úgy röpködnek a latin nevek. Dánok, svédek, hollandok, osztrákok, brazilok és egyre több afrikai ország betegei ismerik már a gyárban készült gyógyszereket. S itt, a laboratóriumban pontosan két tucat ember vi­gyáz arra, hogy csak a gyógy­szerkönyvekben előírt minő­ségben induljon útra az áru, — A mi munkánkat a gyógyszerkönyvek szabályoz­zák — mondja Selmeczi Györgyné gyógyszerész. — Mindig arra törekedünk, hogy gyártmányaink a legszigorúbb követelményeknek is megfe­leljenek. Éppen ezért több or­szág gyógyszerkönyvét is ala­pul kell venni. Legszigorúbbak az előírások a magyar, svéd, finn és svájci gyógyszerköny­vekben. Vannak speciális követelmé­nyek is. A trópusokra s-níi1;- tott gyógyszerek csomagolásá­hoz nem elegendő a műanyag- dobozos göngyöleg. Külön polyetilén csomagolást is al­kalmaznak. Ez különösen a nedvességre érzékeny gyógy­szereknél fontos követelmény. A minőségi bizonylat a hoz­záértő számára mindent el­árul: milyen a raktárba kerülő gyógyszeralapanyag oldékony- sága, tisztasági foka és ned­vességtartalma. Elszállítás előtt mégis újra mintát vesz­nek. Űjabb vizsgálat, űj bi­zonylat... —■ Ez azért szükséges — magyarázza Kató Julianna vegyésztechnikus — mert az alkaloidák rendkívül érzéke­nyek a fényre, levegőre, ned­vességre. Ha sokáig raktáron vannak, még a színük is meg­változik. — A mi feladatunk a gyár­tásközi vizsgálat is — kapcso­lódik a beszélgetésbe Krusócz- ki Mihályné vegyésztechnikus, a brigád vezetője. — Sok munkát ad, de így a MEö- nak is könnyebb a dolga, mert már menet közben is meg­ismerjük az anyag tulajdonsá­gait. S hányszor előfordul, hogy behozzák a kondenzvizet. Néz­zék már meg, nem került e bele valamennyi az, értékes, aranyat érő gyógyszerből? Nem árt az óvatosság, mert a gyárban nem kilókban, ha­nem dekákban mérik a száz­ezreket. Beszélgetés közben előkerül­nek a brigádnaplók is Kettő már betelt, ez évben kezdték a harmadikat. Pontos dátum szerint van vezetve minden nap története. Még 1982-ben kezdték, amikor elhatározták, hogy versenyt kezdenek a szocialista brigád cím elnye­réséért. Egv február 9-i bejegyzés tükrözi: „Régi vágyunk telje­sedett. Egy nagyon várt ese­ményt jelentett be Vári elv' társ (az szb.-titkár). Megkap­tuk a szocialista brigád címet, az oklevéllel és jelvénnyel. Dupla öröm és ok az ünnep­lésre...” A brigádban mindenki meg­találta a helyét. A régiek és az újonnan jöttek is. Részt vesznek a kirándulásokban, együtt tanulnak, patronálják az óvodát, névadókat «rendez­nek, leveleznek a mezőnyárá- di Bagoly őrssel. Fiatalosan vidámak, csak a munkában nem ismerik a tréfát. Ha kell, társadalmi munkában is bennmaradnak egy-egy sürgős exportszállít­mány minőségi ellenőrzésére. Védik, gyarapítják a ma­gyar gyógyszeripar hírnevét. Tóth Árpád Tikkadt meleg, nyári hő­ség van. Nem kellemes ilyen­kor a tűző napon dolgozni. Ülhetne bent a csengőház­ban is, de ott tétlenségre len­ne ítélve. Novák István, a rakamazi űj iskola hivatal- segéde csak a dolog mellett érzi jól magát. Alig múlt el három éve, hogy az iskolá­hoz került dolgozni, máris több tízezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett mun­kahelyén. Csengetések közön Meredek parton próbálom megközeiíteai a munkában lévő hivatalsegédet, aki éppen felegyenesedik térdelő állásá­ból és elégedetten néz végig a földből kiemelkedő nyolc­van méternyi hosszúságú be­tonfalon. — Kevés pedellus végez ilyen jellegű munkát. •— Nem olyan ördöngcs munka ez kérem — szerény­kedik, miközben zsebkendőt bűz elő. Megtörli halványvö- rösje égett arcát. — Ugyan­olyan munka ez is, mint a sepregetés, vagy a fűtés. Csak ezt társadalmi munkában végzem. Reggel egy kicsit ko­rábban kelek, kitakarítom a tantermeket, felseprwm az udavart. Utána szabad csak­nem az egész napom, ha csak nem kell elszaladni valami­lyen hivatalos ügyben. S én igyekszem betölteni valami­lyen munkával a csengetések közötti időket. Novak István napok óta ke­veri a betont, s rakja belőle a vastag falat. Olykor segéd­keznek mellette a tanulók is, akiknek gyakorlati órájuk van. — Velük nagyon jó dolgoz­ni, megértjük egymást a di­ákokkal. Választhatok magam mellé két tanulót, s mindig veszekednek az önként jelent­kezője, hogy ki segítsen ne- kérn. Mind kiabálja; én hadd jöjjek Pista bácsi. Cigarettára gyújtunk. — Mi lesz ebből? — kér­dem. Mestermunka — A Tisza ártere itt van az iskola kertje alatt, s ha kiárad, a víz egészen idáig feljön, s mindig elmossa a partot. Néhány évvel ez­előtt még a kertig tartott az udvar, s mindet elvitte a víz. Ezért szükséges ide ezt a be­ton védőgátat építeni. Az udvar másik oldalán már áll a három méter ma­gas betonkerítés. Ez nem en­gedi lecsúszni a földet, nyu­godtan fel lehet majd tölteni az iskola udvarát. Gondos, mestermunka az egész. — Szakképzettsége van? — Nincs nekem kérem. Nem állt módomban, hagy szak­mát tanulhassak. Segédmun­kára voltam utalva mindig, hogy fenntartsam ma­gam, meg a családot. Azért akárhol megfor­dultam, mindenütt ellestem valamit másoktól. A betono­zást sem az iskolában tanul­tam. De ha asztalos munkára, vagy éppen vasmunkára van szükség, akkor sem jövök zavarba. Az udvarról csapzott hajú, szőke legényke kiabál le; — Kész a beton, Pista bá­csi. Leeresszük? — Jöhet, gyerekek — szól fel a hivatalsegéd, s feláll, hogy az érkeA» anyagot a csúszda alján fogadja. Együtt a táborozáson — Ezek az én legényeim — mondj u. Nagyon szeretem mindegyiket. Igaz, nem is múlik el is­kolai ünnepség anélkül, hogy ne kapnám ölszámra a vi­rágokéit. A gyerekek úgy mennek el az iskolából, hogy figyelmeztetik egymást; szed­jük össze a szemetet, hogy kevés munkája legyen Novák bácsinak. Mióta Novák István az is­kolánál .dolgozik, minden kirándulásra, táborozásra ma­gukkal vitték a gyerekek. Megérkeeik a beton. Rakja a köveket, s önti, simítja a betont — Muszáj sietni, mert hosz- szü a fal, és még sokára nő meg kétméteresre. Novák István társadalmi munkával tizenötezer forint értékben épített járdát az iskola elé, és az épület körév Betonozta a lépcsőházat, hogy­ne történhessen baleset, meg­építette az iskola fáskam­ráját, egy tanteremből levá­lasztotta a raktárrészleget, ló­cákat készített, hogy a diákoj* kényelmesen tölthessék el a tízpercet, s így sorolhatnám mindazokat, amelyek a hi­vatalsegéd kezének munkái; S mindezekért •— fizetésként — csak egyet vár Novák Ist­ván: szeretet et, megbecsülést. És ezt meg is kapja. Román Dénes Őszinte, igaz barátság* Amikor a küldöttség tagjai beléptek a folyóirat moszkvai szerkesztőségének tanácstermé­be, velük együtt mintha a tava­szi mezők friss illata, hullámzó búzatáblák suhogása, gyümöl­csök zamata tört volna be a helyiségbe. Huszonkilencen voltak ma­gyar barátaink, javarészt ter­melőszövetkezeti • parasztok, akiket kiváló munkájukért szovjetunióbeli társasutazással jutalmaztak. S a magyar ba­rátaink körében már kialakult hagyománynak megfelelően felkeresték a folyóirat moszk­vai szerkesztőségét, hiszen csaknem valamennyien az ASSZONYOK előfizetői. Ezen a napon boldogabbak voltunk, mint sok moszkvai újságíró kollégánk, mert érez­hettük a magyar nők kézfo­gásának azt a kis darabkáját, amely — így éreztük — ezen a napon ott volt tanácster­münkben. — Többször jártam már Magyarországon,, és nem egy­szer fogadtam magyar bará­•A fenti riportot a Szovjetunió­ban szerkesztett Asszonyok el- mű lapból vettük át, kévés rö­vidítéssel. tainkat idehaza, a Szovjetunió­ban — fordult a vendégekhez Zinaida Szmimova, a folyó­irat szerkesztő bizottságának tagja. — Ma azonban különö­sen nagy öröm számomra, hogy magyar asszonytársain­kat üdvözölhetem szerkesztő­ségünk falai között. Szeret­ném vendégeinket Kádár Já­nos elvtársnak, a magyar kor­mányfőnek a szavaival üdvö­zölni, aki azt mondotta, hogy barátságunk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saság napjaiban született. Az üdvözlésre Tóth Margit, a küldöttség vezetője vála­szolt. — Ez érthető is, hiszen nem egyszerű jó szomszédok va­gyunk, hanem testvérek és fegyvertársak a közös kommu­nista eszményeinkért és cél­jainkért vívott harcban. Ez a 6zoros egység szilárdítja meg barátságunkat és határozza meg cselekedeteink, szándé­kaink egységét. Ezek nem az én szavaim. Nyikita Hruscsov mondotta így egy magyaror­szági nagygyűlésen. Küldöttségünk egyszerű em­berekből áll, főleg mezőgazda­sági dolgozókból, akik műve­lik a földeket, betakarítják a termést, új mezőgazdasági nö­vényfajtákat nemesítenek. Munkájukkal növelik orszá­gunk gazdasági erejét. Azért jöttünk a Szovjetunióba, hogy közelebbről megismerhessük a szovjet mezőgazdaság sikereit, átvegyük a legjobb tapasztala­tokat. Kevés időnk volt, de szovjet barátaink olyan ügye­sen állították össze progra­munkat, hogy e rövid idő alatt is sok érdekeset és hasznosat láttunk. A beszélgetés mind közvetle­nebb, barátibb lett. A szer­kesztőség munkatársain kívül mezőgazdasági szakemberek is jelen vannak a találkozón. Magyar és orosz szavak hallat­szanak. Egymást érik a kérdé­sek és a válaszok, a tolmácsok al.g győzik a munkát. Pável Szoszedov, a Moszk­va környéki „Gorkij—2” szov- hoz igazgatójának szól a kö­vetkező kérdés. — Az önök gazdasága ba­romfitenyésztő — kapcsolódik a beszélgetésbe a tyukodi Kossuth Tsz. egyik vezetőségi tagja. — Hány tojójuk van összesen? — Százezer. Es kétszázöt­venezer csirke. — És mennyi tojást értéke­sítettek az idén? — Mintegy tizenhatmilliót. A kérdések minden oldalról záporoznak. — És mivel etetik a barom­fit? Hogy alakul az önköltség? Kézzel végeznek-e minden munkát? — Kézzel? Szó se róla. Min­den gépesített — siet az igaz­gató segítségére Marija Fro­lova baromfigondozónő, a Szocialista Munka Hőse. — Hat gépesített trágyafelfogó deszkánk van, és az idén még kettőt állítunk fel. Gépesítés nélkül bizony nem boldogulnék nyolcezer tojóval egymagám... — A mi gazdaságunk ugyan nem olyan nagy, mint a bá­bolnai, vagy a „Gorkij—2” — jegyzi meg Héder Istvánné, a szamosbecsi Dózsa Tsz. tagja —, de azért mi is elértünk egyet-mást, és miénk lett a megyei vándorzászló. Mind­össze ötszáz hold szántónk van, de a múlt évi jövedel­münk 330 ezer forintot tett ki. Könyvelő vagyok a szö­vetkezetben, és látom, hogy nemcsak a gazdaság jövedel­me emelkedik, hanem az em­berek öntudata is. Viszonylag nem régen alakult a szövetke­zet, de már teljes mértékben megismertük a közös munka örömét, a jómódú élet bol­dogságát. — Felhasználom az alkal­mat, hogy köszönetét mond­jak azért a segítségért, ame­lyet a szovjet ipar nyújt ne­künk korszerű mezőgazdasági gépeivel — kapcsolódik a beszélgetésbe Vajda Piroska munkacsapat-vezető. — S ez a köszönet nemcsak az én szi­vemből fakad, hanem sok más, a mezőgazdaságban dol­gozó leány és asszony szívé­ből is. Milyen könnyebbséget jelentenek számunkra ezek a gépek! Bízvást mondhatom, hogy kész öröm velük a mun­ka! erről a folyóiratban? — veti fel Botos Erzsébet, a tyukodi Kossuth Tsz tagja. — Itt lá­tom egyébként Praszkovja Zaharovát, akiről a magyar olvasók kérésére az ASSZO­NYOK riportot közölt. Talán a szerkesztőség ez alkalommal is eleget tesz kérésünknek, és beszámol arról a közösségről amelynek élén Olga Koval.lo­va igazgatónő áll. Nagyon ér­dekes és tanulságos lenne szá­munkra megismerkedni a „titkukkal”. — Kérem — válaszolja Ma­rija Ovszj annyikova, a folyó­irat főszerkesztője. — Mindig — Két esztendő alatt meg­kétszerezték a szarvasmarha-, állományt? De hiszen ez óriási eredmény! — jegyzi meg cso­dálkozva Kiss Erzsébet, aki abban a csoportban beszélget, amelynek közepén Olga Ko­val jova, a „Menzsinyec” szov- hoz igazgatónője áll. — És nemcsak az állományt — feleli az igazgatónő. — Hi­szen tudják, hogy beleszámí­tanak ebbe a bikaborjak és a még nem tejelő üszők is. Köz­ben kétszeresére emeltük a tej hozamot is. — Nagyszerű! — lelkesedik örömmel teszünk eleget ol­vasóink kéréseinek. Azt hi­szem. így lesz ezúttal is. — Látogassanak el ismét! — mondják végül a vendéglátók. — Most önökön a sor. Vár­juk látogatásukat — felelik a vendégek. Nehéz lenne megmondani, hol kerül sor vajon a követ­kező találkozóra. De hogy a barátság szálai nem szakadnak el. ezt teljes bizonyossággal állíthatjuk. N. KopanyevicŐ a magyar vendég. — Kérem, mondja el, hogyan érték ezt 2* el! — Nem olvashatnánk esetleg 1864. jiuÜM ét

Next

/
Oldalképek
Tartalom