Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-05 / 130. szám

Kincs a találkozásokban

Szabolcsban 98 megyei, 481 járási, 127 városi és több mint 7000 községi tanácstag van. Nem mindegy, ki, hogyan él ezzel a néptől kapott hatalommal. Felhasznál-e minden lehetőséget arra, hogy választóival rendszeresen megbeszélje a falut-várost érdeklő gondokat, problémákat. S főleg, hogy ezekhez a nagy közösség sorsát formáló és befolyásoló közügyekhez véleményt. javaslatot kér-e az állampolgároktól. Mert a tanácstagok csak a választóikkal együtt képviselhetik helyesen és igazságosan a népakaratot.

Fontos állomásai ennek a tanácstagi, fogadóórák. Nevezhetnénk a tanácstagok és a választók között megnyilvánuló ' kölcsönös bizalom fokmérőinek is. Ezek a rendszeres tapasztalatcserék, okos tanácskozások sokat segítettek már abban, hogy egy-egy iskola, művelődési ház, bölcsőde, kút, járda, stb. előbb megépüljön, mint ahogy azt korábban tervezték. A fogadóóráknak nagy a jelentősége azért is, mert a tanácstagok így gondoskodnak arról, hogy a bizalom szálai meg ne lazuljanak, állandó és eleven kapcsolat legyen a választók és választottak között. Így ismerkednek meg személy szerint is a megyei, járási, városi és községi tanácstagok választóikkal, az emberek

véleményével, javaslataival. S ha ezeket az ötleteket, kezdeményezéseket és észrevételeket összegezzük, nag» kincs birtokába jutunk. A múlt évben, áprilistól májusig, sajnos a 98 megyei tanácstagból csak 39, a 481 járási tanácstag közül 400, a 127 városi tanácstagból pedig 112 tartott fogadóórát. S az arány a továbbiakban sem a legjobb. Igaz, hogy Szabolcs, a tanácstagi fogadóórákat figyelembe véve az országos átlag fölött van, de csak a járási és a városi tanácstagok által tartott fogadóórák tekintetében.

Tények bizonyítják, hogy új értelmük van a íogadó- óráknak. 1963-ban, kilenc hónap tanácstagi • fogadóóráin összesén több mint 11 000 ember jelent meg. S még elgondolkodtatóbb az eredmény. Tavaly 125 olyan közérdekű, villanyhálózat bővítési, ivóvíz ellátásig járda építési, törpe vízmű* építési stb. javaslatot tettek az állampolgárok, amelyeket figyelembe vettek a tanácsok, s módosították az egyes beruházások. megvalósításának határidejét. Figyelemre méltó az is, hogy évről évre csökken az egyéni panasz és növekszik a közérdekű bejelentések száma.

A fogadóórák mellett igen fontosak a beszámolók. Tanácstagjaink egy része nem érti mi a különbség a fogadóórák és a beszámolók között. A beszámolók alkalmával a tanácsok kollektív munkájáról, valamint saját tanácstagi tevékenységéről kellene és szükséges tájékoztatni az embereket a tanácstagoknak. Ez sokszor elmarad, vagy panasznappá válik. Pedig nagyon fontos lenne, hogy e beszámolók alkalmával a tanácstagok a körzetükhöz tartozó választókkal megismertetnék a különböző tanácsi szervek rendeletéit, határozatait, s hol, ha nem itt kérhetnének 'segítséget a választóktól azok megvalósításához? 1963-ban a megyei, járási, városi és a községi tanácstagok által megtartott beszámolókon összesen 147 000 választópolgár jelent meg. Ez nem lebecsülendő, de sokkal több is lehetett volna. Hisz míg országosan a megyei tanácstagok 61 százaléka tartotta meg a beszámolót, addig Szabolcsban csak 26 százaléka. örvendetes viszont, hogy a tanácstagok többsége számot adott választóinak a választások során elhangzott közérdekű bejelentéseikre, javaslataikra.

A gyümölcsöző kapcsolat tovább javítása a tanácstagok és választók között, a közös gondok, nagy tervek biztosabb megvalósítását vonják majd maguk után.

Farkas Kálmán

SZÁZKILOMÉTER

EGYHUZAMBAN

Ifjú Reviczky Béla 1948 óta dolgozik ebben a szakmában. Azóta brigádvezető, kiváló dől-' gozó jelvény és jó munkáját dicsérő oklevelek tulajdonosa.

— Talán már 100 kilométert is kitenne az a sok érok, csatorna, amin én dolgoztam — mosolyog bajúsza alatt. — A többiekkel ötvenkettő óta ku- bikolok együtt.

A többiek — a brigád tagjai mindannyian vajaiák. Onnan járnak be naponta a városba.

— Korán kelünk, későn fekszünk — veszi át a szót Sós Elemér. Lapátját a földhányásba szúrja, megtörli gyöngyöző homlokát. — Rossz a vonatközlekedés. Én például ötkor kelek és hatkor, hétkor megyek haza. Otthon is kell egy kicsit segíteni a családnak, aztán elég későn kerülök ágyba.

A nap nagyrészét munkával és utazással töltik a csatornázó brigád tagjai. Pedig egyikük- másikuk tanulni is szeretne. Sipos András tavaly jelentkezett zetorvezetői tanfolyamra.

— Idős vagy te már ahhoz — mondták nekem, aztán valahogy kimaradtam. De különben sem lett volna időm és erőm.

— Én meg az általánost szeretném befejezni — mondja a brigádvezető. — Nehéz dolog lesz, de megpróbálom. Én sem vagyok túl fiatal, s az öt gyerekem lassan már több osztályt végzett, mint én.

SIPOS

AZ AGGLEGÉNY

Gondjaikat, örömeiket, panaszaikat mondják el. Ki-ki mesél a családjáról, a szórakozásáról, az otthoni tsz-ről. Panaszolják, hogy az aratás idején szeretnének egy hét fizetés

Sok helyen okozott és okoz mindaddig, amig más munkára még zavart az anyagmegrende- igénybe veszik, lésekről pontatlanul vezetett Ennek ellentéte, amikor a nyilvántartás. Pár évvel ezelőtt Vasnagykereskedelmi Vállalat elsősorban ilyen „apróságok” nem tesz eleget a megrendelés- miatt, több mint 350 ezer fo- bea kikötött igényeknek. A

___________________________________Kelet-Magyarországi Faipari

Vállalat a nyílászáró szerkezeid?

Bájtod

csatornaépítők

Goadok, örömök és a határidő

nélküli szabadságot, hisz ilyenkor otthon is kell a munkáskéz: segíteni a tsz-nek és a családnak, de nem adják. Egy másik brigádtag üdülőbeutalót szeretne, a harmadik a munkaruhák hosszú kihordási idejére panaszkodik. Van. akit a vasárnapi Baktalórántháza— Vaja futballmeccs eredményének találgatása tart lázban.

— Van egy agglegényünk: Sípos János. Meg kéne már házasítani. Több mint tiz éve együtt dolgozunk vele, de még nem talált egy megfelelő asz- szonynakvalót — tréfálkozik a brigádvezető. — Pedig szorgalmas ember. Nem dohányzik, nem is iszik, csak egy kicsit válogatós.

Délfelé jár az idő. Megállítják a betonkeverő gépet, a lapátokat összerakják a munkások.

NAGYON MEGÉRI A 3.30 AT!

— Ilyenkor együtt indulunk ebédelni a konyhára.

— Milyen az üzemi koszt?

— Mikor izük, mikor nem. Dehát otthon sem főznek egyformán. A 3,30-at nagyon megéri, az biztos.

Jó étvágyat kívánva búcsúzunk a Reviczky brigádtól, s a Hunyadi utca lakóival együtt reméljük, határidőre fejezik be a munkát.

Szilágyi Szabolcs

Majdnem egy kilométeres hosszú, mély árok húzódik a nyíregyházi Hunyadi utca közepén. Az árokból időközben kivillan egy-egy bronzszínű, napsütötte izmos munkáskar. Tízen-tizenketten ássák, mélyítik a tűző napon a csatorna árkát, amely hamarosan hét utca házainak szennyvízlevezetését oldja meg.

— Az ittlakók mégis minket szidnak — mondja ifj. Reviczky Béla brigádvezető — pedig láthatják, hogy dolgozunk. A határidőre, június 30-ra megleszünk a munkával mindenképpen.

Tétlenül

heveri sxázezreb

rintos elfekvő készlet keletkezett például a Nyíregyházi VA- GÉP Vállalatnál is. Az inkurrens készlet felszámolására az üzemnek intézkedési tervet kellett kidolgoznia, hogy mentesüljenek a büntetőkamat alól. így is még mindig mintegy 140 ezer forint elfekvő anyag van raktáron. Hasonló helyzetben van a Szatmérvidéki Faipari Vállalat is, ahol a februárban történt vizsgálat 80 ezer forint értékű feleslegesen tárolt anyag jelenlétét állapította meg.

Az anyaggazdálkodásnál sokszor hiányzik az előrelátás, az igények alakulásának ismerete. A Szatmárvidéki Faipari Vállalatnál például a festett hálók gyártására rendezkedtek be* közben az igények egyre jobban a fényezett bútorok javára tolódtak el. Nem jelezte ezt előre a BÚTORÉRT Vállalat sem, hanem év közben jelentette be a változást, amikor már a festett bútorok készítéséhez szükséges anyagok nagy részét megrendelték, illetve folyamatosan felvásárolták.

Az inkurrens anyagok keletkezésének okai között szerepel még a pontatlan anyagmegrendelés is. A vasipari szakmában gyakori az ilyen pongyola meghatározás: „fekete lemez”.

Hogy milyen méretben kell, azt már nem rögzítik. Ha történetesen kisebb táblákban szállítják, mint ahogy az kellene, akkor már nem tudják felhasználni, raktáron marad mindaddig, amíg más munkára igénybe veszik.

Ennek ellentéte, amikor a Vasnagykereskedelmi Vállalat nem tesz eleget a megrendelésben kikötött igényeknek. A Kelet-Magyarországi Faipari Vállalat a nyílászáró szerkezetek gyártásához rendelt meg jobbos és balos zárószerkezeteket. A több ezres tételben csak egyfajta érkezett. Az építkezésekhez viszont jobb és balos ajtók kellenek. A vállalat kénytelen kivárni amíg a másik fajtából is szállítanak, az érkezett áru felét pedig elfekvő készletként tártjaik nyilván.

Sokszor okoz gondot a vállalatoknál a hirtelen profilváltozás. A ládatípúsok gyártásának megváltoztatásával a Ti- szalöki Faipari Vállalatnál több mázsa szeget nem tudtak határidőn belül felhasználni. A Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál máról-holnapra szüntették meg a bőrdíszmű áruk gyártását. Mindez pár évvel ezelőtt történt, de a szükséges anyagok egy részén még csak az elmúlt év végén tudtak túladni.

A különböző üzemek munkája úgy lehet összhangban, ha csak olyan mennyiségű árut tartanak raktáron, amelyet hat hónapon belül fel tudnak használni. Az indokolatlanul felhalmozott anyag nemcsak'' pénzügyi zavarokat, sorbánéit lást okoz a vállalatoknak, ha/ nem kihatással van más üze^ mek munkájára, gátolja aj egész népgazdaság fejlődését.

Tóth Árpái

A tervszerű munka alapja a kiegyensúlyozott, jól megalapozott anyaggazdálkodás. Nélküle nincs folyamatos termelés, nem lehet biztosítani az igényeknek megfelelő áruellátást. A hosszú ideig raktárban tárolt anyagok nem csak feleslegesen terhelik a vállalatokat, üzemeket, hanem zavarokat idéznek elő az egész népgazdaság vérkeringésében.

Megyénkben elsősorban a gazdálkodás alá nem vont alap- és segédanyagok mértéktelen tárolásával van probléma, Csak a tanácsi iparon belül ma is több százezer forint értékű elfekvő* vagy előreláthatóan hat hónapon belül fel- használásra nem kerülő anyag van a raktárakban. Az indokolatlan anyagfelhalmozásnak a legismertebb hibái, hogy a vállalatok zöménél figyelmen kívül hagyják a már meglévő raktárkészletet és olyan árukat is automatikusan megrendelnek, amelyekből több hónapra elegendő készlettel rendelkeznek. Közismert, de már mind ritkább jelenség, hogy a raktáros és az anyagbeszerző munkája nincs összhangban. Az anyagbeszerző a raktáros megkérdezése nélkül vásárol anyagokat, s legtöbbször olyan árut, amelyből amúgy is kevés van. S miközben egyes vezetők anyagbeszerzőjük leleményességét dicsérgetik, elfeledkeznek arról, hogy túl buzgó emberük súlyos károkat okoz a népgazdaságnak.

Sok helyen okozott és okoz még zavart az anyagmegrendelésekről pontatlanul vezetett nyilvántartás. Pár évvel ezelőtt elsősorban ilyen „apróságok” miatt, több mint 350 ezer fo- 1

így él két életet Bogár István

Asztalos a bírósági katedrán — Felényi fizetéssel az elnöki poszton — A brigád jogásza

Sokat tanultam ott is. De azért minden reggel 7—8-Ig csak bejövök az üzembe is.

„Eligazít“ a „jogász“

Megtartja az eligazítást. Megbeszéli a munkát a bri- gádvezető-helyettessel, a fiúk meg jó munkát kívánnak a népi bírónak, s alig várják, hogy leteljen az egy hónap, hogy újra közöttük legyen.

— Ilyenkor aztán beszélhetek. A tanulságos esetekről beszámolok. Ha látná, hogy hallgatják. Milyen vétség, milyen büntetéssel jár. Vitatkozunk, s együtt vonjuk le a tanulságot

Így aztán Bogár István nemcsak brigádvezetője, hanem nevelője, amolyan jogásza is embereinek.

— Rendszeresen jönnek hozzám. Tanácsokat kérnek. De nincs is a brigádban olyan, aki ne a törvényeink szerint élne és cselekedne.

S a munka mellett erre a legbüszkébb.

F. K.

mossuk egymás fejét. De harag az nincs. Igaz, hogy nem kiabáljuk ki, ki miben vétkezett.

— S ha most mégis erre kérném?

Mosolyog.

— Csak nehogy megharagudjanak a többiek — mondja. — Általában ebédidő alatt tartjuk a fejmosásokat. Ront az étvágyon, de aztán megkönnyebbül mindenki. Van most két új emberünk. Busák Ferenc és ifjú Hegedűs Gábor. Kezdetben nehezen szokták meg az új rendet, meg a hajtást. Segítettük őket. Aztán, hogy nem voltam benn, panaszkodtak az emberek Sz. Gy-re. Fiatal ember. Elég rakoncátlan és nem végezte el a munitat. Az idősebbeknek visz- szafeleselt. Öt is jó útra térítettük közösen.

Beszélik, hogy három évvel ezelőtt már kiállt a rúdja V. J-nak. Senki nem akarta befogadni a brigádba. Ivott, s rontotta a közösségi szellemet. Bogár magához vette. A többiek nem nézték jó szemmel. De nem szólt senki. Vagy megszökik, vagy megszokik — gondolták. '

— Beszéltem vele többször. Elmondtam mihez tartsa magát. S ez az ember teljesen megváltozott. Kiválóan dolgozik.

Kerestem, kutattam vajon miért szent ennek az embernek a szava a többiek előtt. Egyetlen magyarázata van: a példamutatás. O egyszerűen nem képes kevesebbet dolgozni mint a többiek. Brigádvezető, de ugyan úgy elkészíti magának az anyagot mint a többiek. „Nem zsákmányolhatom ki a segédmunkást” — vallja. S ez a példa ragadós. Pedig neki a raktárban is plusz teendői vannak. O vételez anyagot az embereinek is. A szabásznaplót meg szombaton a táskájába teszi, hogy vasárnap elvégezze az adminisztrációt. Ez olyan nem fizetett brigádvezetői kötelesség.

— De erre csak azután kerül sor hogy a kiskertet rendbe tettem. Mert van vagy 170 ölnyi kert gyümölcsössel, szőlővel, virágokkal. Ezekkel bab- rálgatok, szórakozom — mondja. — Hétfőn aztán kezdődik elölről minden. Ha csak nem kell mennem a bíróságra. Négy éve vagyok ülnök. Keresetem átlagát kapom egy hónapon át, míg ott dolgozom.

Ellentmondásos ember, Csak hat elemiről van bizonyítványa gyerekkorából. De mint meglett ember elvégezte a hároméves népi ülnöki akadémiát. Civilben asztalos. Az esztendő tizenegy hónapjában mindennap barna svájciban, szemüveggel, füle mellett az elmaradhatatlan ceruzával irányítja a brigádot. Egy hónapra aztán külsőleg megváltozik. Vasalt zakót ölt, nyakkendőt köt, s elfoglalja hivatalát a bíróságon. Ott ül az emelvényen, figyel, kérdez, tanácsokkal látja el a vétkezőket, sajnálkozik, megbotránkozik.

Szavai

megfontoltak

így él két életet Bogár István, a Nyíregyházi Asztalos- ipari Ktsz egyik brigádjának a vezetője. Ülünk és beszélgetünk. Nézem. Arca nyugodt Szeméből bizalom sugárzik. Szavai megfontoltak. A mások gondjából vállal, itt benn az üzemben kilenc társáért, ott a tárgyalóteremben pedig sokakért.

— A régi tatarozó vállalattól kerültem ide.

Ott egyszemélyben szabász, rajzoló és gépházvezető volt.

— Egy embernek nem volt ez sok?

— Jó munkatársakkal elláttam.

Itt meg elnök is volt. Mikor nem vállalta senki. A legnehezebb időkben, 1957-ben, mikor újra talpra kellett állni. Pedig a fizetése csaknem íelényire csökkent.

— Ragaszkodtak hozzám az emberek. Meg engem jelölt a KISZÖV is. Nem mondhattam, hogy nem csinálom. Igaz, idegileg megviselt, de szépen kerestek az emberek, e nőtt a közös vagyon is.

Nem fizetett kötelesség

Tanulni akart, de mindig közbeszólt a kötelesség. S nem tudott ellentmondani. így aztán túljutott a negyven éven, A Bogár brigád precíz munkál végez. Ok készítették a város üzleti és hivatali berendezéseit, az IBUSZ-irodát, a GELKA-üzlet famunkáit, cukrászdák berendezéseit.

Szerencsém, hogy a gárda összeszokott. Baj azért iti is akad. De elintézzük. MegMenyus Hugónak töprengés közben nagyszerű ötlete támadt. — Megvan! — kiáltott fel, s bosszankodott. hogy előbb nem jutott eszébe. Hirdetést adott fel az összes lapokba, a következő szöveggel: „Emberi becsületből és önérzetből jutányosán átadnék. Jelige: Szemtől szembe is őszinte vagyok.” Amikor olvasta a megjelent hirdetést, bajusza alatt hamiskásan mosolygott, arra gondolt: aktatáska kevés lesz, zsákot kell majd vinnie a válaszlevelek hazahozatalára, s bizony, nem lesz könnyű kiválogatni az ezernyi ajánlat közül a legmegfelelőbbeket.

Reményében azonban csalódott. Mert átadnivalója iránt egyetlen árva lélek sem érdek. lődött. Szemérmesek az emberek, gondolta, jobb az ilyesmit szóban elintézni. Elment hát egy kereskedelmi irodába:

— Volna kérem, egy kis ösz- szegyűlt önérzetem, meg gerinces magatartásom. Szívesen átadnék belőle — mondta halkan. Azok csak hümmögtek. Egymásra néztek, vakargatták a

KooaKjuKai, nehanyan őszinte megértéssel pillantottak Me- nyusra. Nagynehezen kinyögték, hogy erre most éppen nincs szükség, de ha volna esetleg kis hízelgése, lehet tárgyalni.

Menyus szomorúan közölte, hogy ez sajnos, nincs neki. Az egyik kartársnő tovább kísérletezett. Szókimondásra sincs ugyan pillanatnyilag keret, de lehetne szó egy kisebb, másirányú tevékenységről. Buzog kortárs, akinek egyik reszortja, hogy a folyosón az osztályvezető félig nyitott ajtaja előtt dicsérje az osztályvezető remek munkáját, most a Balatonon üdül. Menyus helyettesíthetné, persze csak próbaidőre. Ha megfelelne, Buzog hazatérése után is kaphatna beosztást: a kalkulációkat kellene dicsérnie, a vezetés jó anyagszervezését. Ha igyekszik, még elérheti azt is, hogy vállalati szintű értekezleten nyilatkozhatna majd elismerően fontos beosztású kartársakról.

Menyus elköszönt. — Beült egy eszpresszóba, s duplát

kért. Mellette zöldnadrágos, li- lainges fiatalember üldögélt, s látva Menyus szomorú arcát, megszólította:

— Valami hézag van, apus- kám?

Menyus örült, hogy valakinek panaszkodhat, elmesélte, mi járatban van. A fiatalember felnevetett:

— Adok én magának, öregem egy jó tanácsot — mondta, s Menyus vállára csapott. — Ha van egy fölösleges froncsija, tegye be a cuccát a ruhatárba, s felejtsen el visszajönni érte.

Menyusnak volt több froncsija is, de nem vette figyelembe a tanácsot, dacosan felállt, s indult tovább. Jól is tette, mert a magasságból mély bariton szólt le hozzá.

— Menyus Hugó, Menyus Hugó!

Először azt hitte, hogy az Vr Hangja szólíja, de azután felismerte a félemeleti ablakban egy gyerekkori barátját. Hívására felment hozzá, s az amikor megtudta Menyus

gondját, boldogan közölte,

hogy náluk az ilyen ember is megfelel, s rögtön felajánlotta fele királyságát és egész státuszát üzeme egyik osztályának.

így került el Menyus Hugó ápolónak egy jónevű idegszanatóriumba.

Ordas Nándor