Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-19 / 142. szám

Ä szocializmus építése, a népgazdaság nagyarányú fej­lesztése megszüntette hazánk­ban a munkanélküliség veszé­lyét. Ma már egyre nagyobb mértékű a munkaerő hiánya. A munkalehetőségek növeke­désével mind gyakoribbá vál­tak a vállalatoktól való ki- és belépések. Sok szó esik manap­ság arról, hogy a munkaerő­hullámzás —a munkahelyeken egymást felváltó munkások igen magas száma — nagy kárt okoz a népgazdaságnak és ér­zékenyen érinti közvetlenül a dolgozókat is. Vállalatainknál rendelkezés­re állnak azok az adatok, ame­lyekből a munkaerő-hullámzás mértékét — egy adott időszak­ra — meg lehet állapítani. Ezek a számok sok helyen igen szomorú képet mutatnak. A vállalatok, egy részénél a kilé­pett és újonnan felvett műm kások száma megegyezik, tehát a felvételeket kizárólag a ki­lépők pótlása tette szükséges­sé. Találkozunk olyan esetek­kel is, ahol a kilépett munká­sok száma meghaladja az újonnan felvettek számát, mért csak részben találtak pótlást A vállalatoknál — országo­san — kilépések és belépések — egy év alatt — több száz­ezer esetben fordulnak elő. Vagyis több százezer azoknak a munkásoknak a száma, akik egy év alatt különböző mun­kahelyeken „váltják egymást”. Vannak nagy számmal olyanok is, akik egy év alatt többször cserélnek munkahelyet. Az észlelhető munkaerő-hul­lámzásnak csak kisebb hánya­dára van elfogadható ok. Indo­kolt a váltás pl. ha a termelés érdekében az üzemek egymás­Csohány Zoltán és Székely László G—2-es kotrógéppel az öz közi építkezésnél elszól Másra váró több ezer köb­méter homok kitermelésén dolgozik. Jelenleg gépük 2-es szemléjét végzik á Nyíregyházi Vasipari Ktsz-ben. Hammel József felv. Óra béresként kezdte Borús József, a kisvárdai kísérleti gazdaságban. Kimaradt a főis­koláról, pontosabban, értesítet­ték, hogy a következő évfo­lyamra „nem nyert felvételt”. Így kötött ki a kísérleti gaz­daságban. Hordta a burgonyás kosarakat, cipelte a ládákat. A növények mindig érdekelték, bár inkább a kertészet, mivel az apja is kertészkedett a hivatali munka utári. Egy nap aztán dr. Dohi János kutató, aki a nö- vénykórtannal foglalkozott el­szólította a burgonyás kosarak mellől a tanulékony fiatalem­bert. Újra egyetem, az első kísérlet — A iaboratóriumban se­gédkeztem. Azelőtt csak kívül­ről és úgy láttam a burgo­nyát, mint az átlagember, az átlag fogyasztó. De itt érde­kes. bonyolult és izgalmas dolgok kerültek elém a mik­roszkóp és az egyéb műszerek segítségével... Egyre jobban elmélyült s laboratóriumi munkában. Köz­ben teltek a2 évek, változott a helyzet. Beiratkozott az egyetemre, és sikerrel vizsgá­zott. Most már az elméléti tu­dással párosult a gyakorlat. A tapasztalt kutatók, légfőbb­képpen pedig Teichmann Vil­mos, a szabolcsi burgonya Mire ezek a sorok az ol­vasó elé kerülnek, a le­vél talán már meg is ér­kezik Lidicébe. Nyíregyhá­zán adta fel Bányász Jó- zisefné, a harmadik kerület népfrontelnöke, s mért a környékbeliek a lelkére kö­tötték, három fényképet is mellékelt az írott szöveg­hez. Nyíregyháza Béke li­getét mutatják az amatőr- képéfc. öt évvel ezelőtt, dehogy mertek arra gondolni a Debreceni utca végén és a Bartók Béla utcán élő em­berek: egyszer még kül­földön is megcsodálják az ő kis ligetüket. Ők akkor még csak azt tudták; nem jól van az, hogy szemetes li­balegelő csúfítsa a környé­ket, éppen a déli városka­pu közelében. Egy népírönt- kisgyülésen aztán kimond­ták óhajukat: ..parkosítsunk, virágosítsunk”. így is történt. Az első ta­vaszi napon kirajzottak az öregek és fiatalok a térre. Gazs János és Haru János nyugdíjasok mellett ott le­Lidicei rózsák N if íragifházá m hétéit látni rendszeresen Tassi Sándort. Sáricány Endrét, ifjú Berecz Mi­hály diákot. Gráf Erzsébet háztartásbeli dolgozót. Ki lapáttal, ki gereblyével, ásó­val szorgoskodott napszéll- táig. A háromszög alakú té­ren virágágyások formálód­tak, s amikor kinyíltak a virágok, megtartották az ünnepélyes névadót. Béke liget lett a libalegelő. Egy évvel később Bányász nénit jutalomból külföldi kirándulásra küldte a nép­front. így jutott el Lidicé­be, abba a faluba, amelyet a második Világháború so­rán lakóival, épületeivel együtt Valósággal lesöpör­ték a térképről a német fáslszták. Találkozott az új­jáépült helység lakóival, az ottani béke bizottság ve­zetőivel. Állt az erhbertelen pusztításra emlékeztető emelvénynél, nézte a tel­jes pompájukban virágzó rózsákat. Kérte, küldjenek belőle néhány tövet Nyír­egyházára, a Béke ligetbe. Teljesítették kérését, s az idén kinyíltak a lidicei ró­zsák itt Nyíregyházin is. Most már mindén évben megkeresik levélben, üd­vözletben a harmadik ke­rületlakói a lidiceieket.' Leg­utóbbi levelükben újabb ké­rést írtak lé: szeretnének néhány képét a mai Lidi- céről, beragasztanák a ke­rületi népfrontalbumba. Hadd lássák: ahonnan a rózsák jöttek, ótt az egyko­ri pusztítás helyén virágzik az Élet. — as— MEGfEGYZÉSEK Késik az időmérő Elmúlt már három hete is, hogy Ogy műköves brigá­dot a nyíregyházi SZTK al­központ építkezéséhez ve­zényeltek. Sürgős munka várta őket; közeleg a lé­tesítmény átadásának nap­ja, legjobb tudásuk szerint, gyors . ütemben készítsék él az egyedi terv alapján megszabott Icngoiépcsó rendszert. Azonnal nekilát­tak, csak azt kérték: küld­jenek ki szakavatott időmé­rőt, aki megállapítja a nor­mát, így ők is tudják majd mihez tartani magukat. Tíz nap múlva el is jött egy időmérő, de a szokásos munka helyett alkudozni kezdett velük. A műkövesek azt mondták: nem vásár ez, mérjék pontosan a tel­jesítményt egy napon at — ahogy illik — aztán hivata­losan rögzítsék a normát. Elment az „időmérő”, újabb napok teltek el bi­zonytalanságban. De a bri­gád dolgozott! Üjabb kérés, újabb ígéret. „Holnap reg­gel...”. De másnap megint- csak semmi. Most azt mondják a műkövesek: „Rá­húznánk mi kérem, vidé­kiek vagyunk, akár este is dolgoznánk. Csak tudnánk, hogy mennyi munkáért mennyi bér jár. be így el­megy az ember kedve.;.” Ezen nem is lehet csc- dálk,ozini. Ám a valialat munkaszervezésén annal in­kább. Szikyíz Rendelkezés írja elő, hogy a Budapesti Öntöde Vállalat kisvárdai üzemé­ben védőitalként szfk- vizet kell juttatni a dolgo­zóknak. Ugyancsak ez a rende kezes mondja ki, hogy a sZikviz mennyisége kor­látlan lehet. Ezzel Széniben a nyári hónapokban nagy­arányú szikvízhiány van a gyárban. A községi — fnvsz kezelésében lévő — töl­tőállomás gyakorta 30 bollon és 20 üveg helyett csupán tíz ballon és 20 üveget tud szállítani naponta. Ért­hető Is ez, hiszen ennek az egyetlen állomásnak kell el­látnia magát a járásszék­helyet is. Miután a földművesszö­vetkezeti szikvízüzetri ka­pacitása nem fokozható a végtelenségig, mindenkép­pen indokolt lenne egy üzemi szikvíztöllőgép fel­állítása. Tavaly például 83 ezer forintot fizetett ki az üzem a földmű vesszővé! kezei­nek szikvízért. Ugyanakkor egy töltőgép üzembe állítása »— a kezelő bérével együtt — nem haladná meg a 40 ezer forintot. Megtudtuk, a kisvárdai telep már kérte a központ segítségét a probléma megoldásához. — de hiába. Pedig mindenképpen meggondolandó a javaslat, amely már nem is szánjít újdonságnak ennél a vál­lalatnál. Ugyanis ház: töl­tőgépek biztosítják a nél­külözhetetlen szikvízet — a budapesti üzemben. Angyal Sándor Először képesítőznek Az idén képesítőznek elő­ször a Debreceni Építőipari Technikum Nyíregyházára ki­helyezett levelező tagozatú osztályán. Az építőipari tech­nikusképzésnek ez a módja négy évvel ezelőtt kezdődött a Nyírség székhelyén, és ha­mar népszerűvé vált. Első, második, harmadik és negye­dik évfolyamán 130, többnyi­re az építőipar különböző tá- rületén dolgozó felnőtt tanul. A július 6-i és 7-i képesítői vizsgákon 26 negyedik éves hallgató szerez oklevelet. AJ új technikusok egy részi máris felelősséggel járó be­osztásban dolgozik, de a töb­bieknek is különböző vezetői munkakörökét ajánlatiak Z vállalatok. közt megállapodnak a munká­sok áthelyezésében, vagy — ritkább esetben — a munkások cseréjében. Szükségszerű az új dolgozók felvétele pl. nyugdí­jasok pótlására is. Ezek az esetek azonban a munkahelyü­ket cserélő dolgozók számához viszonyítva elenyésző. A feles­leges váltást elsősorban az önkényesen és a hozzájárulás­sal kilépők okozzák. Gyakori az olyan eset, amikor a kilép­ni szándékozónak nincs elfo­gadható indoka és mégis meg­kapja a vállalat hozzájárulá­sát. A felesleges létszámmozgás zavarja a termelés folyamatos­ságát, mennyiségi és minőségi károkat okoz és a termelési költségek növekedését idézi elő. Az újonnan belépő munka- vállaló a kezdeti időben álta­lában alacsonyabb munkatel­jesítménnyel dolgozik, mint aki huzamosabb ideje van munkahelyén. Ez a lemaradás több üzemben végzett vizsgá­latok tapasztalata alapján sok esetben a 30 százalékot is el­éri. A munkahelyét változtató legtöbb dolgozó nem gondol arra, hogy új üzemében a be­gyakorlás! idő heteket, sokszor hónapokat is igénybe vesz. Ezért sokan elkeseredetten ta­pasztalják, hogy a remélt ma­gasabb jövedelem helyett hosz- szabb-rövidebb ideig a koráb­binál alacsonyabb lesz a kere­setük. Az alacsonyabb kereset mögött szükségszerűen alacso­nyabb termelés van, így a vállalatot is komoly termelési kiesés sújtja. Ez a termelés- kiesés csak egy fő váltásra szá­mítva évente több ezer forint kárt jelent. Az egész ipart te­kintve százmilliókat. Vagy ■ - ........­lássuk a másik komoly gortdot: a minőség ügyét. Bizonyos, hogy azok a munkavállalók, akik huzamosabb ideje egy munkaterületen dolgoznak, jobban tudják teljesíteni a mi­nőségi követelményeket is. A munkahelyüket gyakran vál­toztató dolgozóknak is sok kö­zük van ahhoz, hogy gyakran minőségileg hibás termékek kerülnek ki a gyárakból. Nem is beszélve a selejtes termékek gyártásáról, ahol a felhasznált anyag és munka is kárbavész azáltal, hogy a munkadarabot a munkafolyamat egy bizonyos szakaszában — a gyakorlatlan­ság miatt — hozzá nem értő módon munkálták még. Üzemi szakemberek véleménye szerint az újonnan belépett munkavál­lalók 10—15 százalékkal több selejtet gyártanak, mint a ré­gi gyakorlott dolgozók. Tovább lehet még sorolni azokat a károkat, amelyeknek együttes összege — egy mun­kahelyet változtató dolgozóra vetítve — az iparban megha­ladja évenként az ötezer fo­ntot. Ennek népgazdasági ha­tása pedig kétmilliárd forint. Kimondani is döbbenetes. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a, vállalatoknál, a mun­kahelyeken a vezetés színvona­lának emelésével, a jó üzemi légkör megteremtésével a dol­gozókkal szemben tanúsított emberséges bánásmóddal, a munkafegyelem szigorításával, a szociális juttatások igazságos elosztásával, olyan körülmé­nyek megteremtése szükséges, ami az indokolatlanul munka­helyet cserélők számának lé­nyeges csökkentéséhez vezet. Ezt kívánja meg tőlünk a nép- gazdasági és az egyéni érdek egyaránt. Miért kerül sokba a „munkaerő-hullámzás“ a népgazdaságnak? A burgonya orvosa A vírusháború katonái „atyja egyengettek kutatasa útját. — A burgonya sok éléttáfti problémát tett fel ebben az időben. A burgonyavetések egy különleges vírus hatására tömegesen romlottak le. Két éven át, 1955—56-ban egy deka vetőburgenyát sem tud­tunk adni a megyének, az or­szágnak..; Jó vetőgumók az országnak A lévéisodró-virus rengeteg fejtörést, bonyolult küzdelmét okozott a fiatal kutatónak, akit mindinkább a viruskuta- tás kezdett foglalkoztatni. E|y új módszerrel, a szárla- lanítással aztán sikerült gátat vetni a vírusnak. A kísérleti intézet szerte a megyében megkezdte a virusháborút, most már a földeken, a tsz- ekben. Teichmann Vilmos így em­lékezik erre az időszakra: — Botus Józsinak sok mun­kája fekszik abban, hogy si­került mégállítani a burgonya tóVábbi leromlását, s jó vé­tőgumókkal ellátni az orszá­got. A kutató gondjai és a KGST Évente 40—45 vagon egész­séges vetőgumó a tsz-eknek, állami gazdaságoknak, *— ezek a tényszámok. Ami pe­dig mögöttük van, az nem mérhető számokkal, Borúé Jó­zsef kutatásai éppolyan fon­tosak, mint a nemesiteké. O a burgonya orvosa... — Nem mondhatom, hogy elégedett vagyok a növény- védelem megszervezésével. Sok a gazda és mégis kevés. A burgonyabogarak elég nagy károkat csinálnak... Én már elmondtam néhány javaslatot a járási tanácsön is, a meg­oldásra... Az idén már „kilép” a me­gye, sőt az ország határain kívülre Borús József és még. néhány társának munkája. Ugyanis a hazai kutatásokat összehangolják a KGST-beli kutatásokkal, a burgonyában legérdekeltebb országok ku­tatásaival. — Rajtunk kívül a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában foglal­koznak a szártalanításos mód­szerrel. Kölcsönösen kicserél­jük a tapasztalatokat, a kuta­tási területeket pedig fel­osztottuk. Az idén már talán többet tudunk, arról is, mit ér a mi munkánk, és mit ta­nulhatunk a többi országok kutatóitól... Páll Géza’ ni, vagy szomorkodni, izgul­ni, drukkolni vetítés közben, de azért félszemmel mindig a gépet figyelem. — Milyen filmeket kedvel? — Szeretem én mindet. Még a rosszabbakat is. De ágért a legszívesebben a jó filmvígjátékokat nézem. S a berkesziek is azt szeretik. A háborús filmeket nemigen szoktam megnézni, mert azok elkedvetlenítenék. Órájára pillant. Fél nyolc, kezdődik ,á második előadás. Előveszi, a gép mellé teszi zsebkendőjét, befűzi a filmet, s csenget. A híradó első képsorait nem nézi meg. mért azokat már látta. A Pillanatképeknél fog először kinézni á kisáö- lakon. Ratkó József nézőtéri kánikulán. Eh meg hozok magammal négy-öt zsebkendőt, vagy törülközőt... — Ült-e már a nézőtéren? — Még nem. Szabadságom idején is én szoktam vetíteni, így aztán innen szoktam csak nézni a filmeket. Néha meg­esik, hogy nagyon be'efeled- kezern a nézésbe, s csak ak­kor ocsúdok, amikor vége Van a filfhrésznek. Amit a mun­ka miatt nem nézhetek még az első előadáson, azt meg­nézem a másodikon. S úgy állítgatom össze magamnak a mozaikokból az egészet. Van, amikor egy-égy csattanót csak a második előadáson érték még emiatt, s akkor nevetem el magam, vagy gondolkozom él rajta. Mert itt, a kisablak- hál is egy kicsit néző az em­ber, nemcsak dolgozó. Én is szoktam a combom csapkod­fíz év óta minden vasárnap vetít. Magyar és szovjet, oiasz és francia, kínai és spanyol — jó és rossz — fil­meket egyaránt ugyanazzal a buzgalommal. Civilben hiva­talsegéd, s hivatali útján gyakran megállítják a berke­sziek: — Guszti, jó film lesz ez á mostani? S Guszti, M. Nagy Gusztáv szívesen váiaszolgat. Ha jó a film, csak ennyit mond: — Hát persze) hogy jól — s ha rossz, fiiért ilyen is akad, akkor így válaszol: — Nem tudom. Majd meg­látjuk. Egy moziüzemvezetőnek jó propagandistának is kell len­nie. Dé látja-e 6 egyáltalán a filmeket? S ha igen, milyen­nek látja? — Jobban szórakoznék lenn, a nézőtéren. Itt — mu­tat körül a vetítőitekében — jószerivel még kiegyenesedni, leülni sem lehet S nyáron nagyon meleg, télen nagyon hideg van. Jobbára csalt részleteket látok a filmekből, mert mindig akad valami munka. Ügyelni kell a gépre, ä szalagra, meg aztán vetítés közben végzem az adminiszt­rációt is. A tekercselés néni tart sokáig, de azt is el kell végezni, az is akadályoz a film nézésében. Így aztán csak akkor nézek ki á kisab- lakon, ha a közönség nagyon élcsendesedik, vagy kacag, szólal, ha hallhatóan élvezi a filmet Míg beszél, a gépen igazit valamit, előkészíti az elő­adáshoz. Tűrhetetlen a hőség, csorog rólunk a veríték. A Moziüzemi Vállalat igazán adhatna egy kis asztali ven­tillátort, ném kerül sokba, s nagyon megkönnyítené a munkát. Amikor ezt mondom, legyint: — A nézőtérre is kellene. Van ott egy, de az semmit ném ér, mert kicsi. Ilyenkor nyáron a második előadás alatt nyitva tartjuk az ajtó­kat — ez enyhít valamit a ARCOK, EMBEREK Filmek a kisablakból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom