Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

ÜRES MŰVELŐDÉSI HÁZAK Nem sikerült megtudni, hogy mikor építették Sza­bolcsban az első művelődési házat, de tény, hogy még né­pi demokráciánk első évtize­dében egyre több helyen lát­ták szükségét egy olyan épü­let, vagy akár csak terem lét­rehozásának, ahol szórakoz­hatnak, s majd művelődhet­nek is a falusiak. Sürgette ezt az épületet, helyiséget az akkor alakult íalu szinházténye, az első vándormozisok, a lelkes mű­vészeti csoportok, s a nyíló szemű, új iránt fogékony fa­lusi emberek. Az eiSŐ kultúr- otthonokat urasági istállók­ból, csűrökből, jobb esetben régi kastélyokból alakítottak át. De ha nem is volt ideális az épület, a környezet, a fa­lakon belül valami egészen új tűz hevítette az embereket. Falujáró városi munkások, üzemi dolgozók, lelkes diá­kok, ügybuzgó pedagógusok indították el a falut a kultu­rális fejlődés útján. A szük­ségtermek petróleumlámpái­nak fényénél ott virrasztott akkor esténként egy-egy ösz- szejövetelen az egész falu. Azóta nagyon sok szép és korszerű művelődési házunk épült. Fájdalom, hogy sok üres közülük. Ma már nem áhítják úgy a szórakozást, a művelődést, mint hajdan? Dehogynem. Számos színházba, esti isko­lába, kihelyezett mezőgazda­sági technikumba járó pa­rasztember bizonyítja ezt. Zenét tanuló fiatalok, falun éledő tánczenekarok, ének­karok igazolják. De ahhoz, hogy mindezzel dicsekedhes- sék egy község, nem elég csupán több százezres, vagy milliós költséggel korszerű művelődési otthont építeni. A művelődés háza még nem je­lent kultúrát. Csak feltétele a falusi népművelésnek. Pél­da erre a többi között Nyír- beitek. Itt építették fel Sza­bolcs legnagyobb művelődési otthonát. Az emeletes épü­letben játékterem, szakköri szobák, könyvtári helyiség, olvasószoba és két előadóte­rem van. Csak az a baj, hogy egy-egy mozi, vagy színházi előadás kivételével alig-alig látogatják az intézményt. Persze a négyezer léleknvi községnek mindenképpen sok egy ilyen palota. De, ha nem sajnálták a pénzt és már megvan, akkor hasznosítsák. Hogyan? Ügy, ahogy a járási műve­lődési ház által rendezett klubfoglalkozáson látták. A nyírbélteki fiatalok ma is szí­Bodó Béla: vesen emlékeznek erre. Ha lenne ilyen nálunk, akár he­tenként többször is szívesen eljárnánk a kultúrházba, mondták beszélgetésünkkor. Tetszett Nyírbélteken a kör­zeti csoportok művészeti be­mutatója is. Sikere volt a filmankétnak. Dehát nem lehet import-előadásokkal és együttesekkel kulturális életet teremteni egy községben. Ez persze nemcsak Nyírbéltekre vonatkozik. Számos hely van, ahol a falusi kulturális veze­tők* hibájából üresek a mű­velődési otthonok. Hogy nemcsak ilyen van? Ez igaz. Több helyen maga az épület a hibás. Tiszabezdéden például az Országos Tervhi­vatal olyan sátortetős épít ménnyel lepte meg patronált községét, amelynek nincs mennyezete. Tehát télen k.i- fűthetetlen. Már pedig hi­degben szórakozni, tanul­ni?. .. Ugyanez vonatkozik Szakolyra is. A Moziüzemi Vállalat Inkább szükségte­remben vetít, mint ezekben az épületekben, hiszen a téli hideg miatt, senki sem láto­gatná az előadásokat. Hogy nyáron kellemesek ezek a házak. A népművelési idény nem a nyári hónapokra esik. Ezeken az épületeken (saj­nos nemcsak kettő van) le­hetne segíteni, de az Építés­ügyi Minisztérium már egy éve hallgat az ügyben. Folytathatjuk tovább. Igen sok művelődési otthon — fő­leg amelyek régebben épül­tek — csupán egy teremből és egy, vagy két öltözőből áll. Ezek is leginkább beton- padlósak. Természetes, hogy ilyen helyen elképzelhetetlen a meghitt összejövetel. Sajnos elég sok művelő­dési intézmény nyáron sem üres. Gabonaraktárnak hasz­nálják. A falak tönkremen­nek, a padló szuvasodik. A felújítást már rendszerint nem vállalja a raktározó tsz. ioo4-ben már lehet más meg­oldást is keresni a gabona el­helyezésére. Csak néhány példát sorol tunk fel. Nagy ház — kevés munka; lakhatatlan ház — célszerűtlen épület; és rak­tárnak használt kultúrotthon. Sajnos mindenhonnan hiány, zik, vagy kiszorul a művelő­désre vágyó ember. Jól felkészült népműve­lőkre, jó épülettervekre és a tervek megvalósítására, fo­kozottabb ellenőrzésre van szükség, hogy ne legyenek üres művelődési házak. Gyarmati Béla ,Szabó!cs-Szatmárban történt“ A Kelet-Magyaioiszág úi pályázata A mű végén ajánló jegy­zéket találunk a klasszikus magyar irodalom, napjaink magyar irodalma, a szovjet irodalom, a klasszikus világ- irodalom és a kapitalista orszá­gok mai haladó irodalmának alkotásaiból, valamint ismeret- terjesztő művekből. Megjelent az ALFÖLD májusi száma A 15. évfolyamát élő Alföld májusi számát az első oldalon megjelenő Illyés Gyula Med- gyessi Ferencről szóló vissza emlékezése rangosítja. A próza rovat további darabjai Vasadi Péter: Lebukott a kárminvörös nap c. elbeszélése és Elek Ju­dit: Ébredés című kisregényé­nek befejező része. Végül közli a lap Szabó Pál most készülő történelmi regényének egyik szép fejezetét. A lírai rovat elsőként a deb­receni Boda István verseit köz­li, melyek közül kiemelkedik a Korareggeli ébredések c. ver­se. Buda Ferenc és Andrássy Lajos versei mellett Vajthó László Radnótira emlékező hexaneteit, uathori István, Kapusi Imre, Bartha Gábor és Simonyi Imre egy-egy költemé­nyét közli a lap. A Tanulmány rovatban a húsz évvel ezelőtt meghalt Gu lyás Pálra emlékezik Borbély Sándor, míg Bán Imre a Mu­rányi Vénus megjelenésének 300. évfordulója kapcsán Gyön­gyösi Istvánról ír tanulmányt. SZÁMOK Az egyes tulajdonképpen a kezdet. Van olyan nézet, hogy a rendet mégis talán a nulla kezdené, de szerintem a zéró az még semmi. Űsállapot. Moz­dulatlanság. A nulla emberi tu­dat nélkül való. Zöld gyü­mölcs. A zéró még hasznave­hetetlen, kibányászatlan érc, márványkő, amelynek belsejé­ből szobor lehet, ám most csak kő, formátlan és alszik. A nulia és az egyes közt olyan a vég­telen különbség, mint a semmi és a valami közt. Halál és élet. Mozdulatlanság és mozgás. A teremtés- az egyessel kezdődik. Az egyes fürge, gyorslábú, gyorskezű, dolgos, szorgalmas, építő, tudatos, ő a pionír, az el­ső baltacsapós, az első barázda, az első tégla, az első verssor, az egyes az oszlop, amelyen a világ nyugszik. Lépjen elő a kettes. Látod-e? Nős szám ő, felesége van. Kis­polgár és él, mint a mesében, dióhéjban kerekedik és sosem hal meg — így hiszi. Jelenték­telen figura, kisigényű és fej­bólintó. A katonaságnál rápa­rancsoltak, egyesek balra, ket­tesek jobbra — boldogan ug­rott jobbra... Ha jól meggon­doljuk, helyesen mondták, hogy kettesek jobbra, ám önkéntele­nül is rögtön degradálták a ket­teseket és egyben a helyet is. Kettes: ketted rangú szemben az egyessel, a fáradhatatlannal, a dolgozóval, az élenjáróval. Egyesek balra!.., Kettesek jobbra... A hármas, legalábbis külső­leg hajlotthátú kicsit vén, mintha mogorva lenne, olyan szótlan, inkább csak kavéssza- vú. De ez mind látszat, a hár­mas tulajdonképpen igen jó csoport: összeálltak hárman. Előfordul, hogy bátrak és kiál­tanak. íme a forradalom triko­lorja, a :í:abadságharc kokár­dája. Három a magyar igazság. Ludas Matyi háromszor üt vissza. Éljen soká a hármas, a szabadság kezdetei A négyesről nem tudok sok jót, még ha akarnék, akkor sem. Dzsentritipus, négyesfogat. Azzal henceg, hogy kétszer ket­tő: négy. Tudjuk ezt, nem nagy dicsőség, amellett rossz tanuló és buta... Az ötös feketeszemű, érdekes alak. Kicsit hebrencs, nem tar­tozik se ide, se oda, elavult bo_ hém. Szegről-végre rokona a tízesnek, akiről azt hiszi, hogy unokaöccse, persze azért, mert feleannyi. Olyan mint az áp­rilis, szeszélyes, néha olyan mint a hónap eleje, amikor még* van pénz — ha ugyan egyáltalán van. Elfér a mel­lényzsebben. Ostobán büszke arra, hogy bármely szómmal áll sorozatban, mindig a tíz fe­lé jut. Ügy hangzik, mintha va­laki azzal dicsekednék, hogy rokona ennek, meg annak a ne­ves embernek, noha ő maga névtelen senki. Lukas a nad­rágja, de megelégedett ördög.. Na vigye el az ördög. A hatost szívből utálom. Ha­sa van, mint valami kövér vén­asszonynak. Végeredményben kövér vénasszony, csak ő hiszi magáról, hogy szám. Meggyő­ződésem, hogy titokban sziva­rozik. Érelmeszesedése van, mégis sok húst eszik, aztán pa­naszkodik, hogy magas a vér­nyomása. Csúf, vén nő, lila ru­hát hord. Legszívesebben ki­kezdene a kettessel és adna né­mi pénzt az ötösnek, hogy jár­jon el hozzá. Sok kávét iszik forrón és keserűen, gyűlöli a gyerekeket, főleg a szegénye, két. Hetes? Rendkívül okos em­ber, figyelj csak rá. Fölényes, tanult, sokoldalú, hétrétű. Olyan, mint egy élményekkel telt gazdag hét. Hétköznapi és vasárnapi egyszerre. Diplomás, szellemi vezető. A népből szár­mazik, hetedik testvére az egyesnek. Egyes és hetes annyi mint a fizikai és szellemi dol­gozó együtt. Ideje lenne, hogy kinevezzék egyetemi tanárnak. Megfontolt, jelleme, dereka is egyenes. Ha ráhallgatsz, hét bőséges esztendőd lesz. A hetes maga a feltörekvő tömeg. Az élre kerül, csak gyülekezzenek köréje. A hetes előre néz és vezet. Kövessük. Begurul a nyolcas. Izzadtam Nagy tömeg háj és gazdag. Két nullából szabatott egyszerre magának dupla pocakot. Fe!- fuvalkodott: puffancs. Volt dúsgazdag gyártulajdonos. Mű­veletlen, nivótlan. Puhány. Sok értelme nincs, hogy szóbaáll- jak vele. Zsíros és kövér, aranylánc van mind a két ha­sán, talán még a nadrágtartója is színarany. Ha haragszik, háj­jal rengő nyakán elvörösödik, jaj megüti a guta. Ha megüti, hát megüti... Falusi gyerekek tél idején kinevetik, hóember­nek ábrázolják. Alul egy gom­bóc, felül egy gombóc. Csúfsá­gul répát dugnak a szájába. Kár a répáért. A hó-nyolcas egyébként a tavasz téldiktátor­tól szabaduló győztes napsuga­rai nyomán elolvad. Szimboli­kus ez és egyben példa. Kilenc. Matematikusnak illő koponya. Félelmetes esze van. Szikár, öregedő ember, aki folyton előre néz. Amellett jó­szívű és igazságos. Nagyon sze­gény, hónapos szobában él, ‘de mindenkin segít. Az igazságok ereje az ereje. A kilences in­kább mártírhalált hal, de nem ad föl az igazságból egy jottát sem. Makacsság ez, vagy elv­hűség? Nem. Aki tudja, hogy az igazság végül is győz, az szí­vesen meghal érte, mert az igazság győzelme milli­ók életét jelenti. Éljen a forradalom! Éljen a ha­za!... Éljenek az egy-egyszerű emberek mind, itt vannak a kilences mögött. És így születik meg a szép­séges-szép tizes, A tízes immá­ron betonalapzata mindennek a tízes-rendszerben. Nézd csak kitörő örömmel, szemed ra­gyogjon, íme elől áll az egyes, a győztes, az építő, a harcos, a pionír, az első kapavágó, az első szög a forgó kerékben. Elől immáron az egye;J aki ma­gához emeli a kezdetelőttit, fel­ébreszti az alvót, felpezsdíti a vérét, majd mögé sorakoztat­ja. .. így lesz a tízes. Minden mozog már, él, így formál erőt a névtelenekből, ahogy magá­hoz csatolja a kezdetek előtt voltakat és így nő hatalmassá a szám, amelynek élén az egyes áll, Így nő a végtelenig, ame­lyet írhatsz végtelen sorban és végtelen időkig, akkor sincs vé­ge. Már nem is szám ez, mert a számot kimondani nem tu­dod, jellel helyettesíted, így jel- zed már: a nép. Lásd e hatal­mas jelben mennyire láthatat­lanul porszemmé törpül a pol- gáracska kettes, a dzsentri né­gyes, a vénasszony hatos, vagy akár a duplapocakú aranylán­cos nyolcas. Hányadrészük ők a végtelen végtelennek? Nyíregyházi versbarátok Tavaly szeptemberben ala­kult meg Nyíregyházán a Versbará ok Köre, amelynek jelenleg 23 aktív tagja van. Ez a szám egyszerre örvende­tes és elszomorító, örvende­tes azért, mert azt jelzi, hogy vámosunkban is vannak hívei, barátai a mai magyar költé­szetnek — és elszomorító, mert kevesen vannak, s a huszon­három versbarát közül mind. össze egyetlen adminisztrátor van —- a többiek valamennyi­en diákok és tanárok. Sem a munkásfiatalokból, sem a fia­tal műszaki értelmiségiekből nem került eddig tagja a körnek. A Versbarátok Köre jelen­leg a Bessenyei Könyvesbolt köré tömörül. Megalakulá­suktól kezdve ez a huszonhá­rom tag 2563 forint értékű verseskötetet vásárolt mai magyar és szovjet költőktől. Egyetlen összejövetelüket, amelyen a fiatal nagyon te­hetséges Buda Ferenc, s a megyénkben népszerű József Atiila-dijas Jobbágy Károly vett' részt, április 24-én tar­tották. Tagjai egyébként a napokban kapják kézhez a Szép versek 1963. című anto­lógiát, a Magvető Kiadó évenként ismétlődő ajándék­kötetét, amelyben a ma élő költők 1963-ban publikált leg. szebb verseit gyűjtötték ösz- tze. A könyvesbolt jó gazdája ennek a körnek, amelynek Nyíregyházán is, sőt, a járási székhelyeken is mozgalommá kellene növekednie. Jó gaz­dája, de természeténél, fel­adatánál fogva egymaga nem tudja mozgalommá szélesíte­ni ezt a rendkívül jó, tartal­mas, színvonalas kezdemé­nyezési. Jó lenne, ha a könyvtárak és művelődési osztályok is patronálnák ezt a mozgalmat. A Versbarátok Körének mindenki tagja lehet, aki vállalja, hogy havonta leg­alább 10 forintot költ a mai magyar költészetre, azaz évente 120 forint értékben vásárol verseskötetet. Ennek ellenében részt vehet ingye­nesen minden irodalmi ren­dezvényen, költő-olvasó talál, hozón — s évente kap egy ajándékkötetet a Magvető Ki­adótól. A tagság feltételei te­hát korántsem nehezek, költ­ségesek — és annak, aki sze­reti a szép verset, megköny- nyíti a dolgát. Ugyanis a kör kérésére bármelyik mai költő lejön találkozni, beszélgetni a kör tagjaival. A Versbarálok Köre most azt tervezi, hogy a közeljö­vőben versbarát-délutánokat indít, amelyeken hanglemez­ről ismerkednének meg a ta­gok a magyar lira gyöngysze­meivel. S noha a könyves­boltnak pillanatnyilag nem sok verses hanglemeze van, rendszeressé lehetne tenni ezeket az összejöveteleket, hiszen egyre több verseskö­tet jelenik meg hanglemez­melléklettel. Ezenkívül ter­mészetesen költő-versbarát találkozókat is fognak szer­vezni, de a versek szerelme­seinek besegíthetnének váro­sunk irodalmi színpadjai is. A Versbarátok Köre meg­alakulása, működése most még örvendetes és elszomorí­tó is. Ha ez a kezdeménye­zés mozgalommá fog nőni, s egyre több tagot, verskedve­lőt számlál majd munkások, ból, tsz-tagokból, értelmisé­giekből egyaránt, akkor csak örvendetes lesz, elszomorító nem. S ehhez mindössze az kell, hogy lelkesebben, job­ban fogják kezükbe ennek a baráti társaságnak a sorsát. Ratkó József 1864. május 17. a jelen eseményeit örökítik meg. Az élet minden területé­ről — az egyéni örömökről, gondokról, éppen úgy, mint egy-egy közösség, üzem, terme­lőszövetkezet, hivatal esemé­nyeiről — várjuk a2 írásokat. Azokat a pályaműveket —, hasonlóan az Életünk című pá­lyázat írásaihoz — amelyek a közölhetőség mértékét elérik, a beérkezés után lapunkban s szokásos honorárium ellenében megjelentetjük, függetlenül at­tól, hogy a pályázaton kiírt dí­jazásban részesül-e vagy sem. A szerkesztőség alkot­mányunk ünnepének tiszteleté­re „Szaboics-Szatmárban tör­tént” címmel újabb prózai iro. dalmi pályázatot hirdet. A pá­lyázaton megyénkből mindenki részt vehet. A pályázat tárgya: Szabolcs- Szatmár megyében történt ese­mények megírása riportban, rövid elbeszélésben, melynek terjedelme öt ritkán gépelt ol­dalnál hosszabb nem lehet. Nem szabjuk meg azt a kort, melyből a történeteket a pályá­zók írhatják, de szívesebben vesszük, ha a közelmúlt, vagy A pályadíjak: I- díj: 1000 forint, II. díj: goo forint, III. díj: 600 forint, IV. díj: 500 forint, V'. díj: 40i) forint. VI. díj: 300 forint A pályaműveket a felhívás után azonnal elfogadjuk. A be­küldés végső határideje július 31. Az értékelést augusztus 20-i lapunkban közöljük. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg, vissza nem szol­gáltatjuk és külön bírálatot nem adunk. Szerkesztő Bizottság Őskori leletek Tiszavasváriban Serleg alakú és emberi arc ábrázolásos edénytöredékek kerültek elő tozó edenytöredekek egesz so­ra került ki a földből. Ezek között vannak olyanok, ame­lyek szinte egyedülállóak. Ilye­nek például az ötlabú. serleg alakú edénytöredékek. vala­mint az agyagszalagból ké­szült talpon ülő kehelymarad- ványok. De a gyűjteményhez tartozik egy olyan egészen ritkaságszámba menő edény peremtöredék is, amely há- romszögű emberi Tircot ábrá­zol. A leletek egyrészét a ti-' szavasvári, egyrészét pedig a nyíregyházi múzeumban he­lyezik el. Ti&zavasvári környéke igen gazdag régészeti leletekben, ami arra mutat, hogy ez s vidék évezredek óta mindig lakott terüíet volt. Az el­múlt években már igen sok kőkori, és későbbi időkből származó emléktárgy látott napvilágot, s a most befeje­ződött leletmentő ásatások nyomán is nagyobb mennyi­ségű őskori és kevesebb szart matakorl szerszám. illetve használati tárgy került a fel színre. A nagyobb tömegű vo­nal díszítéses kerámiákon kí­vül a péceli kultúráéihoz tar­„József Attila és az ol- vasémozgalom” címmel hasz­nos kiadványt jelentetett meg a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár, a KISZ Megyei Bizottsága és a Megyei Műve­lődési Ház. Csermely Tibor, a könyv összeállítója József Attila éle­téről és költői munkásságáról közöl tanulmányt, Bory Zsolt pedig „Az olvasók nevelé­séről” címmel írja meg tapasz­talatait a megyénkben rende­zett író-olvasó találkozókról« A könyv második részében munkások, könyvtár«>sok, mű­szaki értelmiségiek, párt- és tömegszervezeti vezetők ír­nak József Attiláról és az ol­vasómozgalomról. A kivitelében is igen ízlé­ses kiadványt Margittal Jenő József Attila verseihez ké­szített művészi metszete: dí­szítik. Ezek közül is ki­emelkedően jók a Mama. a nem én kiáltok és a Favágó című metszetek. Megyei kiadvány: József Attila és az ohasómozgaiom Megalakult Nyíregyházán a népművelők klubja tették a klub programját. Az elgondolások szerint hetenként egy alkalommal tartanak klub- foglalkozást, amelynek témáját előre ismerik a tagok. így fel- készülten mehetnek, s aktívan részt vehetnek a vitában. A foglalkozások és viták vezeté­sére meghívnak majd ismert népművelési szaktekintélyeket is. Csütörtökön délután a Nyír­egyházi Móricz Zsigmond Szak- szervezeti Művelődési Házban megalakult a népművelők klub­ja. Azzal a céllal hozták létre, hogy elősegítsék a párt, tanács, társadalmi és tömegszerveze­tekben vagy a művelődés más területein működő népművelési iolgozók szakmai továbbfcspzé- iét. Az alakuló ülésen elkészí­7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom