Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

Csehszlovák—algériai barátsági gyűlés Nowotny és Ben Beüe beszéde Világpolitika sorokban Párizsban ma nyílik meg a Francia KP XVII. kongresszu­sa. Az FKP Központi Bizott­sága kedden ülést tartott, amelyen értékelte és lezárta a kongresszus előkészületeit. A Központi Bizottságban Wal- deck Rochet főtitkárhelyettes tartott beszámolót az FKP- nak az igazi demokrácia ki­alakítása és a személyi uralom felszámolására irányuló poli­tikájáról. A Földközi-tenger középső térségében és a korzikai part­vidéken szerdán megkezdőd­tek a francia és az amerikai haditengerészeti erők gyakor­latai. 62 hajó vesz részt a gyakorlatokban. A NATO külügyminiszterek hágai értekezletének szerda délelőtti zárt ülése után be­jelentették, hogy az augusztus 1-vel visszavonuló dr. Dirk Stikker NATO-főtitkár utód­jává egyhangúlag Manlio Brosiot, Olaszország jelenlegi párizsi nagykövetét választot­ták meg. A Land Og Folk című lap közölte azt a felhívást, ame­lyet a Dán Kommunista Párt intézett a kormányhoz és kü­lön Krag miniszterelnökhöz a dél-vietnami eseményekkel kapcsolatos dán magatartás kérdésében. A kommunista párt felhívja a kormányt, vi­aszoljon nemmel az Egyesült 11 amok kormányának arra a kérdésére, hogy támogassák Amerikát a dél-vietnami há­ború folytatásában. VT. Pál pápa kedden a Va­tikánban fogadta a Franco- kormánynak a szentszék mel­lett akkreditált új nagyköve­tét. Ebből az alkalomból mon­dott beszédében határozottan méltatta a Franco-kormány tevékenységét és kifejezett támogatásáról biztosította. Vientlaneba érkezett Jelen­tések szerint a Laoszi Haza­fias Front fegyveres erői ked­den ismét bevonultak Tha Thom városába, amelybe a laoszi reakciós erők katonai egységei — megszegve a tűz­szünetet — még 1962-ben be­fészkelték magukat. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök környezetéből származó érte­sülések szerint megérkezett Vientlaneba Szufanuvong mi­niszterelnök-helyettes üzenete. Prága, (MTI): A Ben Bella vezetésével Csehszlovákiában tartózkodó algériai küldöttség szerdán a kora reggeli órákban Antonin Novotny köztársasági elnök és más csehszlovák vezető szemé­lyiségek kíséretében Lidicébe látogatott. Ben Bella koszorút helye­zett el az 1942-ben földig rombolt község mártírjai­nak emlékművénél, majd megtekintette az újjáépült Lidicét. A délelőtti órákban a vendé­gek felkeresték az ország egyik legnagyobb üzemét, a CKD- Praha gépgyárat. Az üzem zsú­Az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottsága nyi­latkozatot tett közzé, amelyben megállapítja, hogy a KKP ve­zetői „ultrabaloldali” frazeoló­giával takarózva szembefor­dultak a kommunista mozga­lom irányvonalával, amelyet az 1957. és 1960. évi nyilatko­zatok ’ jelöltek ki. A kínai vezetők saját na­cionalista koncepciójukat állították szembe ezzel az irányvonallal. Az Uruguayi KP Központi Bizottsága elítéli a kínai ve­zetőket, akik helytelen állás­pontra helyezkednek a prole- táriátus által folytatott forra­dalmi küzdelem elméletének és gyakorlatának minden lé­nyeges kérdésében, megsértik és durván eltorzítják Marx, Engels és Lenin tanításainál-; alapjait. A Tadzsik SZSZK kormá­nya nyilatkozatban tiltakozott a KNK vezetőinek kísérletei ellen, amelyekkel meg akar­ják akadályozni a Szovjetunió A két görög tiszt famagusa- tai meggyilkolását követően kedden este nagyarányú diák- tüntetés volt Athénben az angol és a török követségek épületei előtt. A tüntetők a bűnösök megbüntetését köve­telték. A gyilkosság ismét kiélezte az egyébként is megromlott görög—török viszonyt. A gö­rög haditengerészet és a lé­gierők egységeit részleges ké­szültségbe helyezték. Ankarai jelentés szerint a török belügyminisztérium újabb tizennégy görög állam­polgárt utasított ki Isztam­foláslg telt hatalmas kultúrter­mében tartották meg a cseh­szlovák—algériai barátsági nagygyűlést. Elsőnek Antonin Novotny szólalt fel. Percekig tartó taps és él­jenzés fogadta a mikrofonhoz lépő Ben Bellát, aki Antonin Novotny szavaira utalva kije­lentette: „Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy szilárd el­határozásunk a szocializ­mus felépítése hazánkban. Azért választottuk ezt az utat, mert sokéves harcunk arra tanított bennünket, hogy ez az út felel meg legjobban népünk érdekeinek”; részvételét az afroázsiai or­szágok második értekezletén. A nyilatkozat megállapít­ja, hogy a háború utáni időszak afrikai és ázsiai nemzeti felszabadító moz­galmainak egész fejlődés- története elválaszthatatlan kapcsolatban van azzal az antiimperialista küzde­lemmel, amelyet a Szov- ■ jetunió és & többi szocia­lista ország népei vívnak. A Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága május 9—10-én plénumot tartott. A Drapeau Rouge szerdai száma közli a plénum anyagát, közte kivonatosan Burnelle pártel­nök beszámolóját, amely a nemzetközi kommunista moz­galom egységének kérdésével foglalkozott, valamint a plé­num határozatát. Beszámolójában Burnelle megállapította, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetőinek frakciós tevékenysége a kom­munista világmozgalom ketté- szakítására irányul. búiból, Ezek többsége keres­kedő. Kücsük ciprusi alelnök, a török kisebbség vezetője az ENSZ főtitkárához, a Bizton­sági Tanács elnökéhez és a NATO főtitkárához intézett azonos szövegű jegyzékében igyekszik elhárítani a felelős­séget a görög tisztek meggyil­kolásáért. A ciprusi ENSZ-küldöttség vezetője levélben kérte ás ENSZ főtitkárát, utasítsa az ENSZ ' rendfenntartó erőit, tegyenek határozott intézke­déseket a hétfői bűntény megtorlására. Tiltakozások a IÍ.IÍP káros tevékenysége ellen Tüntetés Athénben a ciprusi görög tisztek meggyilkolása miatt Négyszázezer magyar állampolgár hóhérai Hitler két különlegesen go­nosz pribékje; Adolf Eichmann két gátlástalan cinkosa most áll a Majna menti Frankfurt­ban bíróság előtt. Az egyik Hermann Krumey, volt SS-al- ezredes, a másik dr. Otto Hunsche, volt SS-százados. Ez a két SS-hatalmasság — be­osztása és befolyása révén — „egyenértékű” bűntársa a Je­ruzsálemben felakasztott Adolf Eichmannak, milliók közönsé­ges gyilkosának. Maga a hivatalos vádirat be­ismeri, hogy Krumey és Hun­sche összesen 437 402 magyar állampolgárt — zsidót és nem-, zsidót — deportáltatott Ausch-' witz-ba, a haláltáborba, ahol 4,2 millió orosz, ukrán, len­gyel, cseh, dán, holland, fran­cia és más nemzetiségű haza­fiakat, demokratákat, ártatlan nőket és gyermekeket égettek el. 300 000 magyart azonnal gázkamrába kényszerítettek, a többi áldozata leit az éhségnek, a betegségnek, a lélek csődjé­nek, amely képtelen Volt el­viselni a „Horrenvolk” elmélet által embervoltukból kivetke­zett gonosztevők rémtetteit. Fajgyűlölet, tömeges emberir­tás, milliós tételű zsarolás, ér­tékek elrablása, nagyfokú há­borús bűnösség: ez terheli Kru­mey és Hunsche számláját. Az egészen más kérdés, miként le­hettek ezek a gyilkosok „tisztes polgárok” Nyugat-Németor- szégban. Dobsa János, az MTI bon­ni tudósítója jelenti: Eichmann cinkosai, a ma­gyarországi deportálásokat vég­rehajtó Krumey és Hunsche köröm szakadtáig tagadnak az ellenük folyó per frankfurti tárgyalásán. Krumey váltig hangoztatja, hogy neki tulaj­donképpen semmi köze, nem volt a deportálásokhoz, mert azt a „magyar csendőrség bo­nyolította le” és az általa ve­zetett budapesti SS-különit- mény „voltaképpen teljesen fe­lesleges szerv volt”. — Fő foglalkozásunk Buda­pesten a semmittevés volt — jelentette ki cinikusan a vád­lott, — teniszeztünk, társaság­ba jártunk és egyszer-kétszev vendégeskedtünk Eichmannál is, a deportálásokkal azonban nem foglalkoztunk, sem azok előkészítésével, sem azok lebo­nyolításával. Később ugyan tu­domást szereztünk arról, hogy mi is történik az országban, de ez nem a mi feladatunk volt. Ratifikálták a tunéziai földkisajáiítási törvényt A francia külügyminisztérium közleményt Burgiba tunéziai elnök kedd este ratifikálta a nem­zetgyűlés által jóváhagyott földkisajátítási törvényt. A 465 ezer hektár, külföldi tu­lajdonban volt föld államosí­tásáról szóló törvény ratifiká­lása jelentős évfordulóval esik egybe. 1881 május 12-én írta alá a tuniszi bej a bardoi szerződést, amellyel el­ismerte a francia védnöksé­get. A francia külügyminiszté­rium kedd este kiadott köz­leményben Ismertette állás­pontját. A francia külügyminiszté­rium közleménye kijelenti: a tunéziai kormány nem várva be a tárgyalások előirányzott megkezdését, egyoldalúan fel­bontott egy egyezményt és felszólítja a francia kor­mányt, hogy tárgyaljon egy kész tényről. A francia kor­mány természetesen ilyen felhívást nem fogadhat el és levonja a következtetéseket a tunéziai kormány által beje­lentett intézkedésekről. Az AFP szerint a megfi­gyelők első impressziója a francia kormány közleményé­nek közzététele után íz, hogy nyitva hagyja a kaput a tár­gyalások előtt, a közvetlen jövőben sem szakítást, sem megtorló intézkedéseket nem helyez kilátásba. A közlemény nem tesz említést a Tunéziá­nak nyújtott francia pénzügyi támogatásról. A pénzügyi tá­mogatást április 30-ig felfüg­gesztették, de hogy a fel­függesztés ideiglenes, vagy végleges jellegű-e, azt a fran­cia kormány nyilván attól teszi függővé, hogy a most ratifikált törvényt miképpen hajtják végre. Gergely Mihály s Idegenek 8. — Tetszik? — kiáltott le a két emelet magasból. — Lehet, lehet, tessék! Csajt jelentkezni Kell az irodán, és kezdheti is! Elódalgott, mert ha'lottu, már az ő rovására ékelődnek. Egyvalamiért mégis örült a kőműves szavalnak. Hogy ilyen könnyű itt munkához jutni. Még ki sem nyitotta a száját, máris beállhatna, ha kedve volna. Ez megnyugtatta, igazán pihenhet pár napig, az­tán csak szól Feri Pacsinak, és keresnek egy príma helyet. Visszatért a főútra, az első utcánál balra fordult, s hama­rosan maga mögött hagyta a házakat, füves terepre érkezett, enyhén lankás domb emelke­dett előtte. De nem kapasz­kodott föl a dombra, többet láthat ő a nyolcadik emelet- tői. A domb aljában haladt tovább, amíg egy vasút nem keresztezte az útját. Már közel járt a vasutat át­szelő főúthoz, amikor az autó­út mellett haladó sínpáron végig futott egy csilingelő, sár­ga villamos. S e kép láttán hirtelen tá­madt belső izgalomtól megszo­rult a torka. Valami ködös gomolygásból gyorsan kibon­takozott egy a mostanihoz ha­sonló kép, nagyon mélyre süppedt emlék, amelyben ép­pen így fut el előtte s talán nem is távolabb a sárga villa­mos. S igen, mintha 6 vonaton ült volna, annak az ablakából látta a villamost. De hiába erőltette agyát, nem sikerült élesebben előhívni a képet, homályos maradt, nem tudta sem Időhöz, sem helyhez kötni. Azért gondolatban to­vábbra is vele kellett foglal­koznia. Végül is annyit elért, hogy úgy érezte, anyjával van kapcsolatban a különös, régi kép. Talán ővele utazott valaho­vá?... Vagy valahonnan? Nem emlékezett ilyen utazásra gyer­mekkorában. Talán anya emlé­kezne rá? De tudta, hogy nem fogja megkérdezni őt, amint­hogy más, fontosabb dolgokról sem faggatta anyját. Még ak­kor sem, ha észrevette, tegnap este is mennyire igyekezett, hogy megkedvelje, hogy feled­tesse vele a tőle távol eltöltött másfél évtizedet. Keskeny ajka szögletében megvillant sajátos, tünékeny mosolya, de nyomban kemé­nyebbre préselte ajkát, elűzve a íelcaillámló parányi fényt, amely anyja erőfeszítéseinek szólt elnézően. Nem tudott megbocsátani ne­ki, amiért egy harmadik ked­véért otthagyta őket. Még alt­kor sem, ha az a harmadik Fe­ri bácsi, mert miatta az ő csa­ládjuk felbomlott! Hogyan bo­csásson meg a fiú afc anyjá­nak, ha eltaszította egy férfi­ért?... S ha mostanában azt már nehezebben is hiszi, amit apja ugyancsak elmesélt né­hányszor, hogy akkoriban több férfi ismerőse volt anyjának. Hogy erkölcstelen életű nő volt, még örülhetnek, hogy idejében megszabadultak tőle, hiszen milyen rendes mostohaanyát kapott helyette. Mostohájára nem panaszkod­hatott különösebben, soha meg nem ütötte. Hogy gyakran kia­bált, veszekedett vele, az nála mit sem jelentett, épp úgy ve­szekedett két féltestvérével, rá­adásul azokat verte is. Nem bántotta a mostohája, de nem is szerette. Ezt ma már bizo­nyosan tudta, hogy nem kapott tőle egy csöppnyi anyai szere- tetet. Pedig kész volt elfogadni anyjának. Négyéves sem volt, amikor apja másodszor megnő­sült. Ezért fürkészte mindig oly állhatatosan anyját. Lehet, hogy mert nem oly fiatal már, nem is oly szép, mint régen volt, s nem kell másoknak, megszelídült, ahogyan apja a múltkor megjegyezte? Igaza volt apjának? Mi érdeke fű­ződne hozzá, hogy másfél évti­zed múltán is rosszat móndjon róla? És pont őneki, akiről tudja, hogy az anyját óhajtaná megtalálni benne?! Kiért az autóutra, a vasúti őrházhoz, két megállónyi távolságra a gim­náziumtól. A fölhúzott sorom­pó ellensúlyára könyökölve nézte az utcát, aztán elindult hazafelé. Már jól elhagyta az őrházat, amikor megpillantott egy lányt. Előtte haladt nem messzire. Magas, sudár testű volt, még nem látta az arcát, de most érő vonalai és járása elárulták, fiatal lehet. A járá­sában volt valami különösen vonzó, a kissé nyújtott, köny- nyed őzléptek, melynek hatását csak tetézte az emlékezetes fej­tartás. Már majdnem a gimnázium­hoz értek, amikor a lány át­vágott az úttesten, s akkor ol­dalról megpillanthatta, valóban fiatal. A villamosmegállóhoz ment a lány, fölszállt az első kocsira. Nem vette öt észre a lány, ez nagyon lehangolta. Semmit sem tudott róla, még azt sem, a környéken lakik-e, látja-e még. Mégsem volt szomorú, mert könnyűszerrel elhitette magá­val, biztosan idevaló, és talál­kozhatnak máskor is. Bámult a villamos után, az­tán elsétált a lakótelep új ál­talános iskolájához. Korán volt még, de amint az udvaron futkosó öccse fölfedezte, az ügyeletes tanártól elkéredzke- dett. Egy perc múlva ott ter­mett Andi, a nagyokat utánoz­va kezet adott. — Szia, bátyó! Úgy örülök, hogy te kísérsz haza! — Szevasz. — Édesanya otthon van már? — Nem tudom. — Hát mikor jöttél el hazul­ról? —1 Délben. Ebédeltem, sétál­tam. — Akkor, jó lesz igyekezni, mert mintha édesanya azt mondta volna, ma korán jön.­Mire Géza és Andi megér­kezett, anyjuk bespriccelt egy halom ruhát, vasalni kezdett a nagyszobéban. Bekapcsolta a rádiót, zene szólt halkan. — Csókolom — üdvözölte a fiú, hogy ajtót nyitott nekik, aztán várt, míg a mellette be­furakodó Öccse anyja nyakába kapaszkodik, körüihízslgi. Be­ment anyja után, megállt a szoba közepén, és nézte a se­rénykedő, gyakran egy-egy bá­torító mosollyal rápillantó asz. szonyí. Andi játékokat hordott elő, sorban bemutatta őket. De a fiút nem érdekelte, csak állt, s anyját nézte. *uidi ekkor előhozott egy hatalmas dobozt. — Találd ki, mi van benne? — mutatta bátyjának. De az meg sem mukkant. — Hát nem akarod kitalál­ni? — Nem. — És miért nem? t — Ne faggasd, Andi — szóf­iait meg az anya, nem tudta tovább türtőztetni magát. Andi kipakolta a villanyvo­nat alkatrészeit, ügyesen il­lesztette össze a szétszedhető börsínpályát. Mikor a felével elkészült, felpillantott bátyja-' ra. (Folytatjuk) Azt biztosan a magyarok csi­nálták. Ugyancsak szemérmetlenül tagad Hunsche is és azt han-. goztatja, az ő feladata csak az volt, hogy „tanácsot adjon a magyar kormánynak újabb zsidótörvények előkészítésére”. „De engem sohasem kapcsoltak be sem a letartóztatásokba, sem az elkobzásokba” — mon­dotta, majd amikor az elnök megkérdezte tőle, hogy tulaj­donképpen mit is csinált Ma­gyarországon, Hunsche így vá­laszolt: „Mi csak lézengtünk”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom