Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

Ä közös nyilatkozat szövege megakadályozzák az atomhá­ború kitörését és megszilárdít­sak a békés egymás mellett élést. A nemzetközi erőviszo­nyok fejlődése igazolja a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai tárgyalásain megállapított fő irányvonal helyességét. A megváltozott nemzetközi erőviszonyok hatása alatt az imperialista hatalmak uralko­dó köreinek egy része is kez­di felismerni, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján kell megoldani. Nem szabad szem elől tévesz­teni azonban, hogy az impe­rialisták befolyásos körei .új meg új kísérleteket tesznek, hogy akadályozzák a nemzet­közi enyhülés folyamatát, fo­kozzák a fegyverkezési ver­senyt, és újra felszítsák a hi­degháborút. A békét tovább­ra is veszély fenyegeti. A bé­ke védelme megköveteli ezért a béke összes erőinek a moz­gósítását. A felek megállapítják, hogy a Szovjetuniónak a béke bizto­sításáért, az elnyomott népek teljes felszabadulásáért a kü­lönböző nemzetközi fórumo­kon tett lépései és kezdemé­nyezései hatékonyan segítik a háborús veszély elhárítását, a nemzetközi feszültség enyhü­lését és mozgósítják a béke erőit. A két fél támogatja az ál­talános és teljes leszerelésről szóló, a genfi tizennyolchatal­mi leszerelési értekezlet na­pirendjén is szereplő szovjet javaslatokat. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, N. Sz. Hruscsovnak, a területi és határviták rendezésénél az államoknak az erőszak alkal­mazásáról való lemondására irányuló javaslatát a béke megerősítése érdekében tett jelentős lépésnek tekintik. Üdvözlik a Moszkvában alá­írt szerződést az atomfegyver- kísérletek részletes betiltásá­ról és az Egyesült Nemzetek Szervezete által hozott hatá­rozatot a nukleáris fegyverek­nek a világűrbe való küldé­sének betiltásáról, valamint a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia nyi­latkozatait a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok ter­melésének csökkentéséről. Mindkét fél támogatja az atomfegyvermentes övezetek megteremtését célzó javaslato­kat, amelyek megvalósítása megkönnyítené az általános és teljes leszerelést. A Magyar Népköztársaság támogatja a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak javaslatát, hogy a két német állam kössön egyez­ményt, hogy nem gyárt, nem szerez be, nem helyez el te­rületén, nem alkalmaz atom­fegyvert és nem törekszik ilyen fegyverek feletti rendel­kezési jog megszerzésére. Mindkét fél támogatja a Len­gyel Népköztársaság kormá­nyának javaslatát, Közép- Európában a nukleáris és ter­monukleáris fegyverek befa­gyasztására. Üjra kifejezik meggyőződésüket, hogy a Var­sói Szerződés és a NATO tag­államai közötti megnemtáma­dási szerződés megkötése lé­nyegesen hozzájárulna a há­borús veszély csökkentéséhez. A Magyar Népköztársaság képviselői az európai és a vi- lágbéke szempontjából tör­ténelmi jelentőségűnek tartják a Német Demokratikus Köz­társaság, az első békeszerető munkás—paraszt német állam létezését és a német nép szo­cialista jövőjéért, a német imperializmus ellen folyó harcban betöltött szerepét. A Német Demokratikus Köztár­saság saját területén végre­hajtotta a potsdami szerződés rendelkezéseit. A másfél év­tizede fennálló Német Demok­ratikus Köztársaság felvirág­zása, népe jólétének növekedé­se, nemzetközi tekintélyének és súlyának erősödése fontos tényező a béke és haladas erőinek harcában. Mindkét küldöttség köteles­ségének tekinti a népek fi­gyelmét felhívni, hogy Euró­(Folytatás az 1. oldalról) 1964. május 13. pa népeinek békéjét állandó veszéllyel fenyegeti a nyugat­német revansista politika és atomfegyverkezés. A nyugat­német imperialisták és mili­taristák makacsul ragaszkod­nak kalandor terveikhez, amelyekkel meg akarják vál­toztatni a második világhábo­rú után kialakult helyzetet. Agresszív, hódító törekvéseik­kel Nyug'at-Németországot hi­degháborús és békét veszélyez­tető góccá tették. A Német Szövetségi Köztársaságban magas hivatalos állásokat töl­tenek be fasiszták, háborús bűnösök. A német imperializmus és militarizmus erői, amelyek egy fél évszázad alatt kétszer sodorták véres világháború­ba a népeket, ma is döntő be­folyást gyakorolnak a nyugat­német politikára. A nyugat­német kormány az egyetlen Európában, amely területi kö­vetelésekkel lép fel más álla­mokkal szemben. Az amerikai imperialistákkal szövetségben, a Német Szövetségi Köztársa­ság militarista körei Nyugat- Németországot és Nyugat- Berlint a szocialista országok elleni aknamunka európai központjává és a szocializmus országaiból elmenekült fasiszta elemek gyűjtőhelyévé tették. A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya céljai érdeké­ben vezető szerepre igyekszik szert tenni az agresszív Észak-Atlanti Szövetségen be­lül, hogy azt saját háborús tervei szolgálatába állítsa, elő­segítse gyors ütemű fegyverke­zését és a többoldalú atom­haderő keretén belül meg­szerezze az atomfegyverek fe­letti rendelkezés jogát. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság rámutatnak arra, hogy az Észak-Atlanti Szö­vetség többoldalú atomhad­erejének létrehozása és Nyu- gat-Németországnak ebbe tör­ténő bevonása rendkívüli ve­szélyt jelentene a nemzetközi élet békés alakulására. Euró­pa és a világ békéjének meg­szilárdítása megköveteli a nyugatnémet revansista politi­ka feladását és a nyúgat-né- met militaristák távoltartását áz atomfegyverkezéstől. A Magyar Népköztársaság határozottan fellép az ún, hallstein doktrína ellen és mint a revanspolitika meg­nyilatkozását, határozottan visszautasítja a bonni kor­mánynak azt a jogtalan igé­nyét, hogy egész Németorszá­got képviselje. A Magyar Népköztársaság kormánya nagyra értékeli a Német Demokratikus Köztár­saságnak a német kérdés bé­kés rendezéséért folytatott következetes harcát és a két német állam kormánya köze­ledésének és kölcsönös meg­értésének elősegítésére irá­nyuló javaslatait. A két, egy­mástól eltérő társadalmi rend­szerű német állam létezésé­nek feltételei között szüksé­ges, hogy a békés egymás mellett élés szellemében a két német állam, valamint a Német Demokratikus Köztár­saság és Nyugat-Berlin között megegyzés jöjjön létre. A Német Demokratikus Köz­társaság javaslatai a két né­met állam, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin közötti kapcso­latok normalizálására közös bizottságok létesítése útján, úgyszintén a két német állam kormányai és a Német Demok­ratikus Köztársaság és Nyugat- Berlin között a józan ész és a jóakarat egyezményének meg­kötésére irányuló javaslatai lé- pésről-lépésre fejlesztenék az együttműködést és előkészíte­nék a német konföderációt. Mindkét fél egyetért, hogy a béke érdekei megkövetelik a második világháború maradvá­nyainak felszámolását, a né­met békeszerződés megköté­sét, valamint Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvánítását. A Magyar Népköztársaság a Német Demokratikus Köz­társaság készségét, hogy Nyu- gat-Berlint, amely a Német De­mokratikus Köztársaság kellős közepén fekszik és ahol a bon­ni kormány semmilyen joggal ős illetékességgel nem rendelke­zik, önálló politikai egységként kezelje és számára a semleges szabad város státuszát biztosít­sa, a béke érdekében tett je­lentős engedménynek tekinti, mivel egész Berlin jog szerint a Német Demokratikus Köz­társaság területéhez tartozik. A Német Demokratikus Köz­társaság kezdeményezésére a nyugat-berlini szenátussal 1963 decemberében az utazási enge­délyekről létrejött megállapo­dásban mindkét fél annak bi­zonyítékát látja, hogy további lehetőségei vannak a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin közötti feszültség fokozatos megszüntetésére irá­nyuló kezdeményezéseknek ts ezek a két német kormány képviselői közti tárgyalások példái lehetnek. Mindkét fél egyetért abban, hogy a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársa­ság kapcsolatainak fejlesztése a normális, diplomáciai kap­csolatok Irányában a békés egymás mellett élés szellemé­ben a teljes egyenjogúság, egy­más szuverénitásának kölcsö­nös tiszteletben tartása és a kölcsönös előnyök alapján je­lentősen hozzájárulna Európá­ban a feszültség további csök­kentéséhez és a béke biztosí­tásához. Ebben az összefüggés­ben a Német Demokratikus Köztársaság kormánya üdvözli — mint ezen az úton meglett lépést — a Magyar Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya közötti hivatalos gazdasági kapcsola­tok felvételét. A tárgyaló felek egyetérte­nek abban, hogy a béke bizto­sítása megköveteli a nemzetkö­zi feszültség gócainak meg­szüntetését a világ minden tá­ján. Kifejezik szolidaritásukat Ázsia, Afrika, Latin-Amerika szabadságáért és nemzeti füg­getlenségért küzdő népeivel. Követelik a gyarmati rendszer teljes felszámolását. Elítélik az Egyesült Államok imperialista köreinek Kuba el­leni provokációit és teljes mér­tékben támogatják a kubai kormánynak a karib-tengeri térség helyzetének normalizálá­sára vonatkozó javaslatait. A felek szolidárisak Ciprus népé­vel, amely következetesen, har­col hazája függetlenségéért, s a külföldi beavatkozás ellen. Támogatásukról biztosítják Dél-Vietnam szabadságszerető népét és követelik, hogy az Amerikai Egyesült Államok szüntesse be gyarmatosító há­borúját Dél-Vietnamban. Elen­gedhetetlennek tartják az 1954. évi genfi egyezmény ren­delkezéseinek maradéktalan érvényesítését és az Egyesült Államok által, a törvényes lao­szi kormány ellen szervezett reakciós támadások megszün­tetését. Támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányának az ország békés egyesítésére irányuló tö­rekvéseit. Elítélik a Dél-Afri­kai Köztársaságban folyó faj- üldözést, az emberi jogaikért küzdő lakosság elleni írtóhad- járatot. Mindkét fél elítéli az imperialista hatalmak neokolo nialista politikáját. Elítélik a fegyverekben, hadianyagokban és pénzben Angola, Mocambi­que és a Dél-Afrikai Köztár­saság népei elnyomásához Por­tugália és Dél-Afrika kormá­nyainak nyújtott nyugatnémet támogatást. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság nagyra értékeli az újonnan függetlenné vált ázsiai és afrikai országoknak az Im­perializmus ellen, a békéért és a haladásért vívott harcban be­töltött szerepét. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya követeli a Kínai Népköztársaság törvé­nyes jogainak helyreállítását az ENSZ-ben és az amerikai megszállás megszüntetését Taj­van szigetén. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság nagy érdeklődéssel fi­gyeli a kereskedelmi és fejlesz­tési világkonferencia tárgyalá­sait és reméli, hogy a világke­reskedelmi konferencia elősegí­ti a világkereskedelem korlá­tainak megszüntetését, a né­pek közötti békés kapcsolatok fejlesztését és a fejlődő orszá­gok gazdasági problémáinak megoldását. Mindkét fél az egyetemlegesség elvének meg­felelően hangsúlyozza, hogy a világkereskedelmi konferencia munkájának hatékonysága megköveteli minden állam részvételét, egyenlő jogok alap­ján. megtételét a mindkét ország szempontjából fontos, új mű­szerek gyártásának kifejleszte- sére. Az eszmecsere folyamán mindkét fél tájékoztatást adott a mezőgazdasági termelés fo­kozása érdekében országaink­ban előirányzott intézkedések­ről és megvitatták az együtt­működés a kölcsönös támoga­tás ebből adódó lehetőségeit. Mindkét fél örömmel állapít, ja meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság között a tudományos és kulturális té­ren kialakult együttműködés mindkét ország kulturális és tudományos életét gazdagítot­ta, mindkét országban elősegí­tette a szocialista és kulturá­lis forradalmat és hozzájárult ahhoz, hogy a dolgozók a pro­letár. internaciona1’/ uus szelle­mében, kölcsönösen megismer­kedjenek országaik kulturális és tudományos vívmányaival. A két fél üdvözli és támo­gatja országaik tudományos és kulturális intézményei és szervezetei, a tudósok, művé­szek, pedagógusok, sportolók egyre szorosabbá váló együtt­működését. Egyetértenek ab­ban, hogy ezt az együttmű­ködést a mindkét fél számá­ra hasznos tapasztalatcsere irányában segítsék elő. A tu­rista- és utasforgalom további fejlesztése jelentős mértékben hozzájárul, hogy a lakosság mind nagyabb részének mód­jában legyen megismerni és értékelni államaink szocialis­ta építő munkáját. II!. II. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai az el­múlt években a szocialista internacionalizmus elveinek megfelelően a testvéri együtt­működés szellemében jelen­tősen fejlődtek és eredménye­sen szolgálták népeik érde­keit. Mindkét küldöttség egyön­tetűen megállapította, hogy az országaik közötti gazdasági kapcsolatok Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa tagor­szágai a kommunista- és mun­káspártjai első titkárainak és kormányfőinek 1962. jú­niusi és 1963. júliusi határozatai alapján az elmúlt években kedvezően fejlődtek és állandóan erősödnek. Mindkét fél fellép a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának valamennyi tagál­lama közötti együttműködés gyorsabb fejlesztéséért s ha­tékonyságának növeléséért. Erőforrásaiknak a tudomá­nyos-technikai fejlődés súly­ponti területeire való koncent­rálásával biztosítani kívánjuk, hogy termelésük színvonala megfeleljen a tudomány és a technika legmagasabb foká­nak. Az 1960-ban megkötött hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény biztos alapot te­remtett a két ország közötti kereskedelem folyamatos nö­veléséhez. A jelenlegi áru- csereforgalom több mint há­romszorosa a tíz év előttinek, s az utóbbi években átlagosan évi 7 százalékkal emelkedett. A kölcsönös szállítások hoz­zájárultak mindkét ország népgazdaságának és lakossá­gának jobb ellátásához. Megállapították, hogy a ma­gyar—német gazdasági bizott­ság eddigi tevékenysége ked­vezően segítette elő a gazda­sági kapcsolatok új és sokol­dalú formáinak kialakítását, a tudományos-technikai együtt­működés elmélyítését és azt eredményezte,, t\ogy a terme­lés szakosítása és egybehan­golása fórén egész sor konk­rét megállapodás jött létre, illetve előkészítés alatt áll. A két küldöttség eszmecserét folytatott a gazdasági kapcsola­tok továbbfejlesztéséről az 1970-ig terjedő időszakban és hangsúlyozta a két ország központi tervező szervei között az utóbbi hónapokban megkez­dett egyeztetés nagy jelentősé­gét Megállapodtak abban, hogy együttműködésük sokoldalú megerősítése útján fejlesztik gazdasági kapcsolataikat az uj tudományos-technikai fel­adatok megoldása, a termelés szakosítása és egybehangolása, valamint az árucsereforgalom állandó növelése terén. A két delegáció különösen fontosnak tartja a termelés szakosításának és egybehango­lásának továbbfejlesztését, az együttműködés új formáinak és módszereinek kialakítását min­denekelőtt a vegyiparban, a gépgyártásban és a kohászat­ban. Mindkét küldöttség úgy véli, hogy az árucsereforgalom fejlesztésében a fogyasztási ja­vak választékcseréjének az ed­diginél nagyobb szerepet kell játszania. Mindkét ország műszakilag magasabb fejlett és széles körű kapacitással rendelkezik az elektronikus és az elektro­mechanikai ipar, valamint a műszergyártás területén. Ezért a két küldöttség megállapodott, hogy rendszeresen elmélyítik a tudományos- műszaki együtt­működést a félvezető technika területén, valamint az együtt­működést az elektronikus épí­tőelemek és vákuumtechnikai készítmények és műszerek elő­állításához szükséges speciális technológiai felszerelések gyár­tásában. Figyelembe véve a műszer- gyártás nagy jelentőségét a ter­meléstechnika magas színvona­lának elérése szempontjából, mindkét fél célszerűnek tartja a gazdaságtalan párhuzamos termelés fokozatos megszünte­tését és közös intézkedések A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Szocialis­ta Egységpárt képviselői ki­cserélték tapasztalataikat a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság szocialista építőmun­kájáról. Megvitatták a két testvérpárt kapcsolatainak to­vábbfejlesztését és kicserél­ték véleményüket a nemzet­közi munkásmozgalom idő­szerű kérdéseiről. Megállapí­tották, hogy nézeteik minden megtárgyalt kérdésben meg­egyeznek; A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Szocialis­ta Egységpárt abból indult ki, hogy miután országaikban győztek a szocialista termelési viszonyok, a társadalmi hala­dás és a nép életszínvonala mindenek előtt a szocializmus gazdasági törvényeinek egyre jobb felhasználásától függ. Ezért fő figyelmüket a szoci­alista népgazdaság és a szo­cialista demokrácia állandó továbbfejlesztésének szentelik. A munkatermelékenység ál­landó és folyamatos emelé­se teremti meg az alapot a munkásosztály és minden dol­gozó anyagi és kulturális igé­nyeinek egyre teljesebb kie- légítéséhez_ és egyúttal jelen­tős tényező a szocializmus és a kapitalizmus közt folyó bé­kés gazdasági versenyben. A két párt képviselői egyet­értettek abban, hogy tevé­kenységük vezérfonalának változatlanul a kommunista- és munkáspártok képviselői­nek 1957-es és 1960. évi moszkvai értekezletein elfo­gadott határozatokat tekinti. Mindkét párt ismé­telten leszögezi, hogy az 1957-es 1960-as mbszk­vai nyilatkozat elveinek or­szágaik viszonyaira való al­kalmazása fellendítette a szo­cialista építőmunkát, növel­te a párt tekintélyét és erő­sítette a tömegekhez fűződő kapcsolatait, a moszkvai nyi­latkozatok elveinek alkalma­zása világszerte megerősítette a kommunista pártokat, nö­velte befolyásukat, elősegíti a békéért, a nemzeti független­ségért és a társadalmi hala­dásért vívott harcot; helyes­ségüket az élet igazolja. Mindkét párt továbbra is fá­radhatatlanul küzd a revi- zionirmus, dogmatizmus és szektasság ellen, továbbra is őrködik a marxizmus—leni- nizmus eszmei tisztasága fe­lett. Mindkét párt nagyra érté­keli a Szovjetunió Kommu­nista Pártja forradalmi ta­pasztalatait. Különösen nagy jelentőségűnek tartják mind­két párt és az egész nemzet­közi munkásmozgalom számá­ra a Szovjetunió Kommunista Partja XX. kongresszusának a személyi kultusz felszámo­lásában, a pártélet lenini nor­málnak helyreállításában, a dogmatizmus és a szektásság elleni harcban kifejtett mun­kásságát: hasonlóan nagv je­lentőségűnek tartják a XXII. kongresszust, valamint a kommunizmus építésének programját. A két párt határozottan el­itéli a Kínai Kommunista Párt vezetőinek dogmatikus, szektás nézeteit és szakad ár tevékenységét, amely jelen­leg a fő veszély a nemzet­közi munkásmozgalomban. Megbélyegzik a kínai vezetők szovjetellenes rágalmait, az imperializmus ellen, a béké­ért és a szocializmusért ví­vott haroot fékező, a forra­dalmi erők egységét megbon­tó tevékenységét. Mindkét párt hangsúlyozza* hogy elvi harcot kell vívni a Kínai Kommunista Párt veze­tőinek antimarxlsta ideoló­giája és politikája ellen. Az antimarxista ideológiák leküz­dése a marxizmus—leniniz- mus alapján erősíti a kom­munista világmozgalom egysé­gét, növeli harci erejét és szilárdítja a szocialista or­szágok közösségének együtt­működését. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Német Szocialis­ta Egyságpárt üdvözli és tá­mogatja a kommunista és munkáspártok új találkozójá­nak összehívását. E tanács­kozás célja a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének erősítése a marxizmus —leninizmus alapján. Mindkét delegáció megelé­gedéssel állapítja meg, bogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Német Szocialista Egységpért kapcsolatai állan­dóan erősödnek és fejlődnek. Az ez évben első ízben meg­kötött éves megállapodások alapján bonyolódó rendszeres delegáció- és tapasztalatcsere hozzájárul a két ország előtt álló feladatok megoldásához, mindenekelőtt gazdasási té­ren. Ezt a gyümölcsöző együttműködést a testvéri szellemben összeforrott párt­jaink továbbra is ápolják és fejlesztik. IV. A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége magyar párt­ós kormányküldöttséget hívott meg a Német Demokratikus Köztársaságba. A meghívást a magyar fél örömmel elfo­gadta. A látogatás időpontját később állapítják meg. Mindkét fél kifejezésre Jut­tatja meggyőződését, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság párt- és kormány- küldöttségének látogatása a Magyar Népköztársaságban hozszájárult a kölcsönös kap­csolatok további elmélyítésé­hez, a Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokratikus Köztársaság megbonthatatlan barátságának erősítéséhez, a szocialista országok népei, va­lamint a nemaetközi mun­kásmozgalom egységének és összeforrottságának megszi­lárdításához a marxizmus— leninizmus alapján, a szocia­lizmus és a béke javára. Kelt Budapesten, 1964. má­jus 12-én, KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forra­dalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke. WALTER ULBRICHT a Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnöke Dr. LOTHAR BOLZ a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom