Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
Nyár és népművelés nyertkor tavasz idején mintha megcsappanna az ér- deklődés a kulturális összejövetelek iránt. A dolgozók iskolája öthór.apos tanfolyama! 1 igyekeznek minél hamarabb befejezni, mert itt is, ott is elmaradozik egy-egy hallgató a mezei munka miatt. Ha télen még 3—400 ember szorongott a kultúrház ismeret- terjesztő előadásán, most a tavaszi napokon felére harmadára zsugorodik a hallgatók számára vajon kizárólag a téli időszak-e az, amely alkalmat adhat a művelődésre? Szokás bizonyos munkaterületek, szakmák idényjellegéről beszélni. Így van ez a népműveléssel is. Tagadhatatlan, hogy falusi lakosságunk zöme igen kevés munkaalkalmat talál a téli időben, az esték is kevés szórakozási lehetőséget nyújtalak, tehát nagyszerű alkalom kínálkozik a népművelőnek arra, hogy benépesítse a kul- türotthont, a könyvtárat, a klubszobát. De belenyugodhatunk-e abba, hogy ez a munka a tarasz beköszöntővel alábbhagyjon', vagy esetleg teljesen megszűnjön? » Ügy gondolom, nem mondhatunk le arról, hogy falusi dolgozóink részére a nyári hónapok alatt is megteremtsük a művelődés különböző lehetőségeit. Erre járási tanácsaink nagy gondot fordítanak, egjyes művelődésügyi osztályok, mint pl. a nyíregyházi vagy a vásárosnaménv, járás külön nyári tervet állít össze főképpen a mezőgazdasági tennivalók kulturális segítése érdekében. Igaz, ’ ogy a szorgos mezed munka fiatalt, időst egyaránt leköt. Az ts igaz, hogy aanvi népművelő sem tud a nyári időben segítségére lenni a kuliéi otthon igazgatónak, mint ahányan a téli estéken' segédkeztek az ismeretterjesztő előadások megtartásánál, a tánc-próbák vagy a vetélkedők vezetésénél, hiszen sokan elhagyják állomáshelyüket * szünidőben. Azonban ma már a mezei munka sem a régi értelemben1 „látástól vakulásig" foly. tatott munka, mint vélt néhány évvel ezelőtt. A gépek ésszerű igába hajtása egyre jobban módot ad arra, hogy a nyári munkaidő is a napi nyolc óra keretei közé kerüljön és így jusson arra t idő, hogy megnézzék a mozi szombat esti előadását (Talár/ éppen a filmelőadások példáján lehet legjobban érzékelni, hogy a művelődésre vágyó tsz-tag tud időt szakítani szórakozásra a nap: munkaegység teljesítése után.) Természetesen az évszak sajátosságából következik: a népművelési munka súlv pontja nyáron a hétköznapok helyett 8 hét végére tolódik át. Ezért nem szabad a szombatokat és a vasárnapokat kiaknázatlanul hagyni. Egyik ilyen jó alkalom a KISZ-fiatalok részére, hogv elismételjék a téli időszak alatt megtanult rövidebb jelenetet, táncszámot. Egy-kéf verset csokorba illesztve a közönség elé vihetik, sőt a szomszéd faluba is ellátogathatnak vele egy vasárnapi napon. Különösen szép feladatot oldhat meg ilyen módon a járási művelődési ház műkedvelő csoportja, amely nem hanyagolhatja el nyáron sem a községekben való vendégszereplést. Itt vehetik nagy hasznát az irodalmi színpadi műsoroknak, mert azok tetszés szerint alakíthatók, nem olyan merevek, mint a színdarabok, ahol már egyetlen szereplő hiányzása is meghiúsíthatja a felújítást. A nyári vasárnapok alkalmasak arra, hogy nagyobb tömegeket mozgassunk meg falunapok rendezésével egy vagy több falu részvételével Az egész napos műsorbar helyei: kaphatna az ifjúsági sportverseny, a tsz-brigádve. zetők határjárása — összekötve valamilyen időszerű mezőgazdasági előadás meg. tartásával — este pedig tábortűz, esetleg táncmulatság. Csak helyeselni lehet a tanárképző főiskola tervét, hogy a tavaszi hónapok alatt ki sebb kultúrbrigádokkal keresi fel a Nyíregyháza környéki tanyákat, ahol könyves vasánapokat kíván rendezni: programjában helyet kap az olvasás érdekében kifejtett agitáció mellett a szórakoztatás és az irodalmi műsor is. Az elmúlt két évben érdekes színfoltjai voltak a falu életének a könyvbarát-napok, mint amilyen az ibrányi, szakoly!, tarpai, felsősimái, rakatna zi volt: délelőtt mese- mondás a legfiatalabb olvasóknak szellemi vetélkedővel, délután aktívák látogatták meg a családokat és beszélgettek az olvasás jelentőségéről. tartottak mezőgazdasági előadást a legidőszerűbb kérdésekről, este pedig irodalmi műsor zárta be az eseményekben gazdag napot. Az ilyen jól megszervezett; könyvbarát-napnak nem kis része van abban, hogy utána a könyvtár olvasótábora is jelentősen növekedjék, amint azt Ibrány esetében is tapasztaltuk. Miért ne lehetne ezekhez hasonlót az idei nyáron is rendezni? De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatásban^ a nyár legfeljebb szünidő lehet, de a szervező munka akkor sem szünetelhet! Néhány helyen! meg- könyebbülés, fellélegzés voh tapasztalható a fcultúrmtrnká- sok részéről, amikor tavasszal levizsgáztatták a nyolcadik osztályt. Pedig a nyári időszakban is folyni kell az okos felvilágosításnak. hogy mire eljön az ősz, kiformálódjon az ú jabb osztály, vagy talán több évfolyam is. Csakhogy az áj diákok nem mindig szánják rá magukat könnyen a tanulásra. Idegenkednek a gondolattól, hogy újra beüljenek az iskolapadba. Számukra meg kell lcöny- nyíteni a tanulást előkészítő tanfolyamok szervezésével. Ilyen tanfolyamok már az előző ősz folyamán szép számmal működtek néhány járásunkban — pl. a vásá- rosnaményi járásban négy is! — és igen hasznosaknak bizonyultak. Helyes lenne, ha ezek. kibővítését is megérlelné a nyár. Talán ettől is nehezebb, dei hálás feladat az írástudatla nők kezének megfogása, hogy ők is beléphessenek az írástudók nagy táborába. Hivatkozhatnék a fábiánházi védőnő példájára, aki tavaly a nyári hónapok alatt több cigány analfabétát tanított meg írni és olvasni. Dicséretes Ádám György nagyhalász: dolgozó áldozatkész munkája is, aki nyolc írástudatlant tanított meg és vizsgáztatott le eredményesen. Milyen szép és felemelő dolog lenne, haj vakációzó diákjaink is követnék példájukat és idősebb rokonuk vagy ismerősük megtanítását vállalnák! Idényjellegű-e a népművelés? A néhány példa csupán ízelítőül szolgálhat: milyen' módszerekkel, eszközökkel érhető él, hogy ez az idényjel leg megszűnjön. A felsorol-! tak nem merítettek ki minden lehetőséget. A helyi körülmények és adottságok igen jó támpontot adhatnak a számbavételnél és tervezésnél. A szervezőnek számtalan ötlete, eszköze lehet, amellyel gondoskodhat a fa lusi lakosság művelődéséről,! kulturált szórakoztatásáról. Sok tekintetben rajtunk, népművelőkön múlik, hogy milyen mértékben élünk ezekkel a lehetőségekkel. Sánta János. a megyei tanács vb. Népművelési csoportvezetője Világnézete: dühöngő filmbemutató: Dühöngő ifjúság Néhány éve az angol társadalom belső ellentmondásai, egy szervezetlen, ösztönös ifjúsági „mozgalonV’-ban fakadtak fel. Ezek a fiatalok mindent másképpen csinálta«, mint az öregek. Piszkos ruhákban jártak, nem mosakodtak- fésülködtek, és csak vicsorogtak a környezetükre, a társadalomra. Miért? Mert nem lelték benne a helyüket. Mert értékesebb embernek hitték magukat az átlagosnál, de értékeikre nem tartott igényt a társadalom. Mert érezték, hogy valahol baj van, halványan sejtették is az okát. De pontosan nem tudták. Ilyen fiatalokról szól a John Osborne drámájából készült film, a „Dühöngő ifjúság” is. Azaz a megfogalmazás nem pontos: a dráma bemutatásakor a dühöngök mozgalma alig indult el, csak e mű hatására szélesedett ki országos méretűvé. Világsikert hozott az azelőtt jórészt ismeretlen író munkája. (Budapesten is bemutatták.) S ebből a drámából készített Tony Richardson, az immár híres angol rendező kitűnő filmet. A film főhőse, Jimmy Porter egyetemet végzett piaci árus. Ez egyben megmagyarázza „dühöngésének” okait is. Megmar mindenkit a környezetében, szörnyűségessé teszi felesége és barátja életét, hangulata pillanatonként változó, mint egy őrültnek. Igen, minden jel arra mutat, hogy egy őrülttel van dolgunk. És lassanként belátjuk, hogy nem az elméje zavarodott meg. Jimmy Porter társadalmi őrült. Erre a betegségre azonban gyógyintézet nincs, csupán egy szelep: a feleség és a barátok. Rajtuk tombolja ki magát, mintha minden baj forrásai ők lennének. Pedig nem ők. Jimmy Pewter azonban nem tudja, kik az ellenségei. Nekik nincs lobogójuk — mondta erről Jevtusenko, a fiatal szovjet költőnemzedéla egyik legtehetségesebb tagja, mikor összehasonlították a dü- höngőkkel. A dühöngök anarchisták, ösztönös harcuk nem vezethetett semmiféle eredményre azon kívül, hogy felhívták magukra a világ figyelmét. S a róluk kapott kép azt mutatta, hogy a mélységesen konzervatívnak hitt angol társadalomban forr valami. Tony Richardson e film megalkotásával — a „Hosszútávfutó magányossága” után — úgy érzem, visszafelé tett egy lépést. Colin Smith, a hosszútávfutó sokkal jobban megértette saját társadalmának belső ellentmondásait, mint Jimmy Porter. Ez a világnézeti visszalépés Tony Richardson egyetlen felróható tette Mert egyébként filmet alkotott a drámai, tehát színpadi alapanyagból. Gondolatait képes filmnyelven elmondani. A vásznon a tetteknek érezzük a súlyát, nem pedig a szavaknak, mint színpadon. Nem válik bőbeszédűvé, a film egységes, arányos, szinte a klasszikus alkotások fenséges egységével és arányosságával. Jimmy Portért Richard Burton, feleségét Alisont pedig az intellektuális szépségű Mary Ure játssza, mindkettő kitűnően. A többi színész halványabb, jellemük és alakításuk kevésbé markáns, de a rájukháruló kisebb feladatot tökéletesen megoldják. Kun István Albert Soboul: A francia forradalom története Hazánkban nem ismeretlen Albert Soboul neve. A kitűnő francia marxista történésznek a francia forradalomról szóló könyve új, jelentősen átdolgozott és kibővített második kiadásban lát napvilágot. A szerző a könyv első részében behatóan vizsgálja azokat a gazdasági és társadalmi tényezőket, amelyek a francia forradalomhoz vezettek. Tíz esztendőt: a nagy francia forradalom évtizedét öleli át ez a mű. Ebbe az időszakba a rendkívüli történelmi események egész sora zsúfolódik össze, amely 1789-cel kezdődik, és Napóleonnal zárul. A szerző nemcsak a kortársak látta és rögzítette történéseket foglalja össze, hanem tudományos alapossággal feltárja ennek az időszaknak politikai, gazdasági alapjait és mozgatóit is. Soboul kitűnő történeti érzékkel, a tásadalmi erők és összecsapások alapos elemzésével mutatja be az új, burzsoá Európa születésének egyik legfontosabb mozzanatát. Végigkíséri könyvében a győztes burzsoázia kétarcúságát: következetes harcát a régi rend visszaállítására törő feudális erők és a magántulajdon szentségét veszélyeztető plebejus mozgalmak ellen. Az igényes, szép könyv méltán tart számot a történelemmel komolyam és szívesen foglalkozó olvasók érdeklődésére. A kötetet eredeti dokumentumok és illusztrációk díszítik. S á s d i Sándor: fészekrakás Gazdag termés a /ff. Nyírségi Fotókiállításon Május 2~án Nagykálló, azután nyíregyháza közönsége elé karul a tárlat Nagy érdeklődés nyilvánult icg az immáron hagyomá- ros nyírségi fotókiállítás legrendezése iránt. Harmadben kerülnek^ falra az orrig fényképtermésének Jeg- iva, melyet neves magyar tomüvészek küldtek el. A I. káliéi és nyíregyházi fokiállításra eddig 145 szerző. >1 735 kép érkezett be. A legyei József Attila Műve- idéri Házban megtartott zsü. bizottság —, melyen Réti ál, a Népművelési Intézet i unkatársa elnökölt — össze- en 89 szerzőtől 157 képet fo- adott él. Külön rangot je- ;nt Angelo Pál nemzetközi írű mester jelentkezése, kit :zen a kiállításon köszönünk 70. születésnapja alkal- nából, egyben a kiállítás el- ő díját is ő kapta meg. A kiállítás megnyitására íagykállóban május 2-án dél. •lőtt 11 órakor kerül sor. »hol Bernáth Béla, a járási tanács vt>. elnökhelyettese mond megnyitó beszédet. A kállói kiállítás bezárása után: a teljes anyagot a nyíregyházi József Attila Művelődéri Házban mutatják be. A kiállításon gazdag anyag gal szerepelnek megyénk fotósai is, melyek közül ki kell emelnünk a tiszavasvári Alkaloida Gyár fotoszakköré- nek munkáját, Riszt János és Stejner Sándor fotosok képeit. A Szabolcs megyeiek közül Erdélyi Tamás gyér mekportréja oklevelet nyert- E kiállításon kerül bemuta. tásra a nagykálló: Balogh Ferenc Falu című képe Is, amely legutóbb Dél-Ameri- kában nyert ezüst plakettet. Említést érdemelnek még Elek Emil, Zachár Géza foto! is, valamint Los- sányi Gyula tanár Hazatérő nyája, amely jelenleg is a szolnoki kiállítás falain látható. Dázdonyi, a tsz-elnök is 1 elmenésre készülődött. Utolsónak maradt, részvéttel nézegette a kárvallottakat. A füstölgő gerendára ráloccsantotta kannájából a maradék vizet. Azt mondta: — Most már nyugodjatok bele... Meg aztán, nem úgy van, mint régen: közösségbe tartoztok, gondunk lesz reálok. * Szépen elmondta, így is gondolta, dehát miféle vigasz ez annak, akinek a háza csonkig leégett, padlásán elhamvadt a háztájiban megtermett kukorica, el a természetbeni járandóság, a kenyérnek való búza. Az ember, meg az asszony egymás mellett ült a szanaszét dobált féltett bútor, sokféle fim-lom között. Verőn a köténye aljával a szemét tö- rölgetá, az ura a tavaszi eget nézi, amelynek keleti hajlatán a hajnal vöröses lilás száné bágyadozik. Nedves az udvar földje, az üszkös romok között. vékonyka fonalban foly- dogál a víz. A pajta alól előmászik a kutya, nyelve kilóg, melle liheg, mintha vadat hajszolt volna. Még az este, amikor a tűz kiütött, bujt el a karók, feneketlen kosarai- mögé, most óvatosan számától a füstszagú levegőben, csóválja farkát a gazdája előtt, de az mérgesen rámorran: — Eredj innen, mert beléd- rúgok! Az asszony sóhajt, a sóhajtás belefullad a két szóba: — Jaj nékem. Hatszor, hétszer 'elismétel- geti, nem csoda, ha az ura elunja hallgatni: — Ne jajgass, úgy se használ. Néz az asszonyra, aztán beletemeti arcát a két kezébe, nagy-nagy fájdalom ziháltat.ia a mellét. Végiggondolta, miféle kínlódással építették a házat. A sógorral együtt fa- tesn ugrott fel és reszketve állt rágták a gerendát, kora ta- a férfi elébe: vasszal vetette a vályogot, — Hová mégy, Péter? leste nap mint nap, hogy ezá- — Engess utamra, tudom rad-e már, és ha eső fényé- én, hogy mit csinálok, getett, legszívesebben a saját — Ha tudod, akkor eredj, testével védte volna a meg- ázás ellen. A tetőre való cserepet akkor vette, amikor a tsz. konyhakertészete jól beütött és fizették a dupla előleget. Az ajtók, az ablakkeretek árát az asszony teremtette elő: úgy, hogy libát tömött, korai csirkét vitt a piacra. Erre gondol az ember és végére jutván, fenyeget az ég felé, kimondatlan szóval számon- kérve a kegyetlen istent. Felugrik, megy az istálló felé, nekiszántan, eltökélten, hogy talál még kötelet, amelyre felakaszthatja magát. „Nincs miért élnem...” Talán halkan ki is mondta mindezt, de lehet, hogy csak az arcáról olvasta le az asszony, mert ijedtedd, amit elterveztél. Mert néked az elnök ígérete semmi, azt gondolod, a bajbajutott úgy marad magára, mint, amikor az uraság konvenció- sának elhullott a disznaja, tehene.» Csak tedd, amit elterveztél, énvelem ne törődj, a meg nem születettel se, akiről azt sem tudod, kék, vagy fekete lesz-e a szeme. — Senkivel, semmivel nem törődöm — rántja a vállát az ember, de azért megáll, visszaül az elferdült lábú kis- székre. Hallgatnak. A kelet: égalj színeiben aranyló foltok fénylenek, a szomszédban vizet húznak: hallatszik a kút- lánc csörrenése. Az asszony ásít, feje odahanyatűfk az ura vállára. Pillanatra lecsukódik a szeme, de aztán megint rátágul a pusztulásra. Nem akarja látni, inkább az eget néfci, aztán lejjebb siklik a tekintete, megállapodik az épségben maradt istállón, amelynek jászola előtt egyetlen tehén szálazza a takarmányt. Furcsán felnevet Az ara ijedten kérdezi: — Megbolondultál? — Dehogy is bolondultam.. odanézz: a fecskék— Mit akarsz a fecskékkel? — Tegnap, ahogy ültem a pitvarszélben, varrtam a kis- inget a még meg nem születettnek, látom ám, hogy szállnak a fecskék, láttam, hogy rakják fészküket a házeresz alá. Ketten hardták csőrükben a sarat, egyre csak hordták, megállás nélkül szünettelenül... Csaknem beesteledett, amire elkészült a fészkük... Elkészült az új hajlék, de él is pusztult a miénkkel együtt.. Baj ez, nagy baj az isten madarainak... — Szegények. — Ne sajnáld őket, ne féltsd a fecskét., a fecskének van magához való esze, több, mint némelyik embernek. Odanézz, nem restellik a munkát, a fáradságot: nem siratják a tegnapi napot, hanem szállnak a gátszélbe, onnan vissza, hozzák csőrükben a sarat: rakják az új fészket az istálló eresze alá. — Rakják... — ismételte az ember és nyúlt a bajusza felé, de nem pedert rajta, hanem sietve ledobta a kabátját. Csákányt fogott, ledőlt falak alól kezdte kiásni a részben épségben maradt gerendákat, egy kilincset, kapocsvasat letisztogatott, cepelkedett a félszer ala. Megsimogatta az elébe alázato&kodó kutya fejét: annak mondta, de úgy, hogy az asszony is meghallja: — Jó lesz az új házhoz... Megállás nélkül dolgoz: tt homlokát kiverte a verejté. , hátán megnedvesedett az ing, de csak haj üldözött, csattogtatta a csákányt, közben egy- szer-egyszer az istálló felé né zett, amelynek eresze alatt nagyobbodott, egyre szebben formálódott a fecskefészek.
