Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

Világpolitika sorokban A chilei kormány betiltotta ■ Nemzeti Szocialista Pártot, IIi»8i£<*£ov hajója ma érkezik Egyiptom ka Afrika legnagyobb üzemeit a Szovjetunió építi Magyar államférfiak üdvözlő távirata Csehszlovákia felszabadulásának 19, érfordulója alkalmából amely fegyvereket vásárolt, hogy az SS mintájá­ra rohamosztagokat alakítson. Hivatalosan bejelentettek, hogy Brüsszelben május 13-án tárgyalások kezdődnek Liba­non és az Európai Közös Piac kapcsolatáról. Az ausztráliai Sydneyben kétezer egyetemi hallgató tün­tetett az amerikai főkonzulá­tus előtt az Egyesült Államok­ban folyó fajüldözés miatt. A rendőrség szétverte a tüntető­ket, több mint harminc diá­kot — köztük több leányt — rabszállító kocsikba tuszkolt, Abdel Hakim Amer marsall, az EAK alelnöke négynapos bagdadi látogatás után hazain­dult Kairóba. A marsall Aref elnökkel is tárgyalt. Ugyanak­kor egy hétre Bagdadba érke­zett Ali Amer altábornagy, az arab egyesült fegyveres erők főparancsnoka, aki a közös arab fegyveres erők megalakí­tásáról fog tárgyalni az iraki hatóságokkal. A* Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa folytatta a kasmiri kérdés vitáját. Csagla miniszter, az indiai küldöttség vezetője felszólalásában han­goztatta, hogy a Kasmírral kapcsolatos indiai—pakisztáni ellentétek csak a két ország közti közvetlen tárgyalások út­ján rendezhetők, s harmadik államok beavatkozása csak csökkentené a rendezés esé­lyeit. A Biztonsági Tanács a kasmiri kérdés vitáját hétfőre elnapolta. A spanyol hatóságok letar­tóztatták Madridban Maria An­tonietta macciocchi olasz új­ságírónőt, az Unita tudósítóját, aki a napokban több riportban számolt be az asturiai bányá­szok sztrájkjáról. Fedorenko, a Szovjetunió ál­landó ENSZ képviselője nyilat­kozatot nyújtott át U Thant i ENSZ főtitkárnak a dél-rohe- siai kérdésről. A nyilatkozat szerint a szovjet kormány fel­tétlenül szükségesnek tartja, hogy az ENSZ gyors és haté­kony intézkedéseket tegyen a dél-rhodésiai gyarmati uralom tartósítására irányuló tervek megvalósítása ellen; Ben Bella algériai elnök, aki második napja Szófia vendége, pénteken délelőtt a Bolgár Mi­nisztertanács székházában meg­kezdte tárgyalásait Todor Zsiv- kowal és Bulgária más veze­tőivel. A két ország politikai, gazdasági és kulturális együtt­működésének fejlesztésére vo­natkozó kérdések szerepelnek a megbeszélések napirendjén. Nyikita Hruscsov, aki az Armenia szovjet hajó fedél­zetén úton van Kairó felé, csütörtökön táviratot kapott Inönü török miniszterelnök­től. Inönü őszinte köszönetét fejezi ki a táviratban azért az üzenetért, amelyet a szov­jet miniszterelnök hozzá ha­jójának a török területi vize­ken történt áthaladása alkal­mával intézett. Inönü köszönetét fejezte ki Hruscsovnak a török ncp számára küldött jó- kívánataiért, szerencsés utat kívánt Hruscsovnak és boldogságot a Szovjet­unió népeinek. A TASZSZ Hruscsov láto­gatásával kapcsolatban meg­említi, hogy a szovjet mi­niszterelnök az Egyesült Arab Köztársaság történetének fontos napjaiban érkezik Egyiptomba: az asszuáni gát építése első szakaszának be­fejezésekor. A gát építése ki­váló példája a Szovjetunió és a fejlődésben lévő országok együttműködésének. Mint ismeretes, az 1958- bah kötött megállapodás ér­telmében a Szovjetunió nagy összegű hitelt bocsátott Egyip­tom rendelkezésére 12 évi időtartamra. A megállapodás értelmé­ben 36 vállalatot építe­nek az országban. Ezek 80 százaléka nehézipari üzem. Eddig 20 üzem épült fel, közülük több az afrikai kontinens legna­gyobb ipari létesítményei köze tartozik. Jelenleg 15 gyár építése köze­ledik befejezéshez, köztük egy évi egymillió tonna kapaci­tású kőolajfeldolgozó üzem. N. Sz. Hruscsov május 8-án a Ciprusi Köztársaság partjai közelében elhaladva az Ar­menia Diesel-hajó fedélzetéről táviratot küldött a Ciprusi Köztársaság elnökének. — A szovjet nép és a szov­jet kormány, békeszerető kül­politikájához híven, egész szívéből kívánja, hogy Ciprus sokat szenvedett földjén helyreálljon a nomáiis élet,, hogy a ciprusiak — görögök és törökök — külső beavatko­zás nélkül nyugodtan végez­hessék alkotó munkájukat ha­zájuk — a Ciprusi Köztársa­ság — felvirágoztatása javára —, hangzik többek között a távirat. A Pravda pénteki számá­nak vezércikke megállapítja: a Nílus vizének az asszuáni gát segítségével történő el- rekesztése alkalmából rende­zendő ünnepségen részt vesz Hruscsov szovjet kormányfő, Nasszer, az EAK elnöke, Ben Bella, Algéria elnöke, vala­mint sok afrikai és ázsiai ál­lam-, illetve kormányfő. Ez a körülmény nemcsak az EAK életének lesz kiemelkedő ese­ménye, hanem egyúttal éke­sen kidomborítja, hogy a Szovjetunió, Afrika és Ázsia népei egységesek a közös ide­álokért: a gyarmati rendszer súlyos örökségének felszámo­lásáért, a felszabadult népek haladásáért, boldog jövőjéért, a békéért folyó harcban. Minden nap bizonyítékot hoz arra, milyen óriási je­lentőségű ' a felszabadult és felszabadulásukért küz­dő ázsiai, afrikai és latin- amerikai népek igazságos ügyének győzelme szem­pontjából a Szovjetunió­val és a többi szocialista országgal való szolidaritás fokozása, az összes haladó erők sorainak egysége az imperializmus elleni harc­ban. Ennélfogva méginkább meg­ütközést kelt, hogy a kínai szakadárok igyekeznek elszi­getelni az ázsiai és afrikai né­pek harcát a szocialista közös­ségtől, megbontani az arttiim- perialista front egységét, va­lamiféle „kínai falat” emel­ni a fehér- és a színesbőrű népek közé. A kínai egység­bontók e manővereit hatá­rozottan elítélte az ázsiai és afrikai államok második érte­kezletének előkészítésével kapcsolatban kiadott szovjet kormánnyilatkozat. Újabb incidensek Cipruson A pénteki nap folyamán is­mét több incidens történt Cip­ruson a török és a görög kö zösség tagjai között, s az ENSZ-erők közbelépése aka­dályozta meg, hogy ezek na­gyobb méretű összetűzésekké fajuljanak. A legsúlyosabb in­cidens színhelye a Nicosiától északnyugatra fekvő Pafosz környékén volt, itt két cip­rusi török megsebesült. Lö­völdözések voltak hallhatók továbbá a sziget északi részé­ben elterülő hegyek között is. Egy AFP köizlés szerint Moszkva, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov üzenetben üdvözölte a szovjet—afro-ázsiai szolidaritási szervezet Baku­ban megkezdődött második ér­tekezletének részvevőit. Hruscsov megállapítja: az SZKP, a szovjet kormány, az egész szovjet nép szilárdan és következetesen támogatta és továbbra is támogatja az el­nyomott népek szent felszaba­dító harcát. Meggyőződését fe­jezi ki, hogy az értekezlet is­mét tanúbizonyságát adja a szovjet emberek eltökélt szán­dékának: erősíteni kívánják a testvéri szolidaritást mindazok­kal, akik az imperializmus, a régi és az új kolonializrnus el­len harcolnak. Az értekezlet hozzájárul a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a bé­kéért és a népek barátságáért harcoló erők egybeforraszlásá- hoz. a ciprusi ENSZ-erők mű­ködésének megkezdése óta a ciprusi incidensek­nek a törökök oldalán 14 halálos és 15 sebesült, a görögök oldalán 7 halá­los és 11 sebesült áldoza- . la volt. Rosszidesz, Ciprus ENSZ- küldötte levelet intézett U Thant ENSZ főtitkárhoz. A levélben válaszolt Törökország egy április 29,-i levelében foglalt vádra, amely a cipru­si szent Hilarion várkastél­lyal kapcsolatos görög katonai műveleteket „kiszámított és nyílt agressziónak” minősítet­te. Rosszidesz hangsúlyozta, nem szabad szem elöl téveszteni, hogy Cipruson jelenleg fegyveres felkelés van folyamatban a köz­társaság kormánya ellen és a két közösség harcai ebből a felkelésből fakad­nak. A hegyekben meghúzódó ter­roristák tevékenysége jelent kihívást az ENSZ ellen, nem pedig e kihívás semlegesílé- re irányuló erőfeszítések, — hangzik a ciprusi küldött le­vele. Gergely Mihály: Idegenek Annyi minden adódik ilyen nagy városban, ahol — azt mondják — másfélszázezer em­ber él. Csak akad nekivaló munka is. Sokáig elnézte az autósztrá­da eleven nyüzsgését. Mi volt ehhez képest az ő faluja, de még Nyíregyháza is; csöndes kis fészkek. A nagyvárosi for­galom igazán tetszett neki, ez sokáig elszórakoztatta. Magas­ra felkapaszkodott a nap, me­legen tűzött rá, izzadni kezdett. Végül elunta a nézelődést, ha­zasétált. Levetette a cipőjét, bekap­csolta a rádiót, felolvasást su­gárzott, nem érdekelte a téma. A hanglemezek között keres­gélt, de csak három táncszá­mot talált. Legnagyobb örömé­re az egyik twist volt. Azt föl­tette, rákapcsolta a rádiót, föl­erősítette. Csukva volt az ablak, a böm­bölő hangszóróból áradó vad muzsika fülsiketítőén megtöl­tötte a szobát, néha megrez­zentek az ablaktáblák. Egy ideig mozdulatlanul állt a szo­ba közepén, s cgy-egy ablak­zörrenésnél öntudatlanul elmo­solyodott. Aztán előbb csak las­san kezét, lábát himbálta, majd átmenet nélkül belevágott a vonagló táncba. Leriszálta ma­gát a szőnyegig, hátrahajolt, hogy feje majdnem a parket­tet érte, aztán ritmikusan föl­egyenesedett, 's akkor oldalra kirugdalt lába adta meg tán­cának jellegzetességét. Sovány, sápadt arcát öröm vonta be, száraz, fehér arcbőre fénylett a kiütköző verejtéktől, és nagy vizcskék szeme tűzben égett. Lejárt a lemez, de visszaug- rasztotta a tűt az elejére, és folytatta a táncot, míg csurom- víz nem lett az inge: lihegett a kimerültségtől. Akkor hango­san felkacagott, beledobta ma­gát a fotelbe. Lökésszerűen fúj­tatott néhányszor, megtörölte arcát, közben tovább dúdolta a buta dalt, mely mégis annyi örömet szerzett neki. Hű, de élvezné öcsi, gondol­ta. A kis bitang, ő már bizto­san twistéi! Mi az hogy!... Ezen megint mosolygott. Ha tükör­be néz, láthatta volna, meny­nyire hasonlít e percben kis- öccsére, mennyi rokonság van bennük, De mások jelenlété­ben képtelen volt efféle kitá­rulkozásra: mások jelenléte mindig valami szorongató be­falazásra, alakoskodásra, ellen­séges szembenállásra kénysze­rítette. Radovánné sehogyan sem tu­dott a munkára koncentrálni, mert folyton a fiára gondolt. Pedig össze kellett állítania Schütz Frigyes kiadós jelenté­sét legutóbbi egyhónapos szov- jetunióbcli tanulmányútjáról, és legépelni, mert az igazgató már sürgette. De az esze mind­egyre a fián jár. Szerette vol­na megfejteni érthetetlen visel­kedését, magyarázatot akart találni az esti szívszorító be­mutatkozására. Az jutott eszébe, milyen ke­veset tud a fiáról, hogy nincs folyamatos képe róla, hogyan élt az apai házban. ■ Nem lepte-meg mostani leve­le, hogy hozzájuk szeretne köl­tözni, mert két éve is írt egy­szer, hasonló óhajjal. Most eszébe jutott az a le­vél. Géza akkor járt a kerté­szeti technikum második osz­tályába. Hogy miért szeretett volna hozzájuk kerülni, arról hallgatott, s hiányos ismeretei­re támaszkodva ő próbálta meg­magyarázni legalább önmaga számára. Hivatali elfoglaltsá­ga miatt nem utazhatott le azonnal, azért írt az apjának, hogy jó volna, ha hamarosan találkozhatnának: meg kell be­szélniük a gyerek kívánságát. Hosszú ideig nem kapott vá­laszt, s legközelebb, mikor le­utazott, volt anyósa mesélte el, hogy az apa kegyetlenül elver­te a fiút a levélért. S hiába szögezte kérdéseit az apának, az beszélni sem volt hajlandó a dologról. Hallgatással felelt a gyerek is. A többi találko­zásuknál is nyomasztóbb volt az a látogatás, sokáig nem tu­dott szabadulni hatása alól. Kétségbeejtette a helyzet, ami­ben a fia élt. Akkor megsej­tett valamit abból az életből, de mert változtatni rajta nem volt módjában, az apa ugyanis hallani sem akart róla, hogy magához vegye a fiát, kényte­len volt mindenbe beletörődni. A telefonokat gépiesen intéz­te, amire tudott, maga felelt, ha a főnökét keresték, bekap­csolta, ez a foglalatosság nem zökkentette ki gondolataiból. Ez év januárjában történt, hogy Schütznek arrafelé volt dolga, pontosabban Debrecen­ben, s őt is magával vitte jegy­zőkönyvvezetőnek. Nagyon örült az útnak, biztosra vette, hogy elkanyarodhatnak Nyír­egyháza felé, meglátogathatja Gézát a kollégiumban, ahol csak egyszer járt még. (Folytatjuk). Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke táv­iratot intézett a csehszlovák államférfiakhoz Csehszlovákia nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából: Antonin Novotny elvtársnak, a. Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökének, Jozef Lenért elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének, Prága. Kedves elvtársak! Szívből köszöntjük önöket és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság valamennyi dolgozóját nagy nemzeti ünnepük, Csehszlovákia felszabadulásának 19. év- j fordulója alkalmából. A csehszlovák ■ népnek a szocializmus építésében elért eredményei örömmel és megelégedéssel töltik el a magyar népet is amely tudja, hogy miden testvérország sikere hozzájárul a szocialista világrendszer erejének nővér kedéséhez, elősegíti népeink kapcsolatainak fejlődését, bővü­lését. Jó példa ennek a magyar és a csehszlovák nép sokaldalú együttműködése, amely a szocialista internacionalizmus esz­méin alapuló testvéri barátság jegyében fejlődik. A Magyar Népköztársaság valamennyi dolgozója nevében kívánunk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népének, és személy sze­rint önöknek újabb sikereket hazájuk felvirágoztatásában. Erősödjék és virágozzék népeink együttműködése és megbont­hatatlan barátsága. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. II Német Oemofcratikus Köztársaság a felszabadulás 18. évfordulóját ünnepli Berlin (MTI): Pénteken délelőtt, a hitler- fasizmus alóli felszabadulás 19. évfordulóján a Német Szocialis­ta Egységpárt és az NDK kor­mányának vezetői a társadal­mi szervezetekkel és a főváros lakosságának képviselőivel együtt ünnepélyesen megkoszo­rúzták a treptowi szovjet hősi emlékművet. A felszabadulás évfordulója alkalmából Walter Ulbricht, az NSZEP első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, Otto Grotetvohl miniszterelnök, dr. Johannes Dieckmann pro­fesszor, a Népi Kamara elnöke és dr. Erich Correns profesz- szor, a Demokratikus Német­ország Nemzeti Frontja Orszá­gos Tanácsának elnöke üdvözlő táviratot intézett N. Sz. Hrus• csovhoz, az SZKP első titká­rához, a Szovjetunió miniszter- elnökéhez, továbbá Leov.yid Brezsnyevhez, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökéhez. A távirat hangsú­lyozza, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói leszűrtél* a német történelemnek azt a tanulságát, hogy a Szovjetunió­val való barátság a német nem­zet békéjének és boldog jövő­jének elsőrendű, nélkülözhetet­len feltétele. A győzelem ünnepe a Vörös téren A Szovjetunió 1915 má­jus 9-én ünnepelte meg a hitleri Németország felett aratott fényes győzelmét. Emlékezetes esemény volt az a győzelmi díszszemle, amelyet a szovjet kormány 1945 május 24-én rendezett a moszkvai Vörös téren. A Eenin Mauzölem előtt el­vonultak a hadsereg, a flot­ta és a moszkvai helyőrség csapatai. Magukkal vitték a Vörös térre annak a szét­vert német fasiszta hadse­regnek a csapatzászlóit) amelynek vezetői a Szovjet­unió leigázásáról álmodoz­tak. Képünkön: a zsákmá­nyolt német csapatzászlói) a Vörös téren. Hruscsov üdvözlete a kokul értekezlethez

Next

/
Oldalképek
Tartalom