Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

„Nem vändorolgatunk“ Pénz, jó élet, divat — Fiatalok a Tisza mentén Ä falu nevét jelző tábla: Szabolcsveresmart. S a táblá­tól néhány száz méterre nagy a sürgés-forgás. Első pillanat­ra látni: a Tiszagyöngye Tsz fiataljai serénykednek. A BRIGÁD­VEZETŐ HELYESBÍT Legszélén, két lánnyal kez­dődik az ismerkedés. — Ez a szőke Oláh Margit, az a barna Nagy Irén: Tűzről pattantak. Nagyon a brigádba valók — int rájuk Koneczky Lajos. A lányok arcára enyhe pír fut a dicsérettől. Irénke a be­szédesebb.. — Szerelünk itt lenni. Sok a jókedv. Millió forintot hoz a munkánk. — A terv szerint, jó közepes termés esetén, a nyolcvan hold kertészet után nyolcszázezer, egymillió forint közötti bevé­telre számítunk — helyesbít a brigádvezető. De Irénke hatá­rozottan kontráz: Mi pedig éppen a többet akarjuk, a milliót! garantált munkaegység. Idén én is valóra váltom számításo­mat. — Éspedig? — Megbeszéltem a szüleim­mel, összegyűjtöm a keresete­met. Sorba megveszek mindent, ami egy férjhezmenő lánynak kell. Már kétezer forintom van együtt, pedig igazában most kezdjük az esztendőt. A ZÁSZLÓT ELVITTÉK A MOGYORÓ­SIAK A legény könnyedén tartja a locsolót. Mind jobban oldalra döntve, szórja belőle a vizet. Soós Jancsi katona-jelölt. Le sem teszi az edényt, úgy áll meg szóváltásra. — ötvenkét óta dolgozóm a közösben — mondja. — Kez­detben nem ment minden jól. Rájöttünk, nem hánvtorgafni kell a nehézséget, hanem elűz­ni. Mi, fiatalok is összefogtunk: Űgyannyira vittük, hogy tavaly megnyertük a zászlót. Most el­vitték a tiszamogyorósiak... — Milyen zászlót? — A megyei KlSZ-bizottsá- gét. Az van ráírva: a mezőgaz­dasági munkában legjobb eredményt elért KlSZ-szerve- zetnek. De lesz az még a mi­enk, megmutatjuk. A másik brigádunk vetette el szövetke­zetünk kétszáz hold burgonyá­ját. ök is mind fiatalok... Tán három falu tsz-ében sincs any- nyi fiatal, mint nálunk. Nem vándorolgatunk. Ügy igyek­szünk. hogy megnyugvás, meg­elégedés legyen a munkánk ér­telme. Van is pénzünk, jól élünk, divatosan járunk. Szóra­kozunk, mikor ideje van. Holnap megkezdjük a kinti munkát, a palántázást. Ide csak annyian jönnek, akik a keze­léshez szükségesek — mondja Koneczky Lajos. — Már ültetünk? — kérdezi Seleszki Béláné. — Nincs idő várakozásra. •— Tudjuk. Jövünk, persze. Még vasárnap is, ha kell. Asztalos Bálint LECZÁNÉÉK JANUÁRBAN ESKÜDTEK A férfiak locsolnak, porha- nyós fekete földet szórnak frissen vetett, kései paprika­magra holland típusú ágyáson. A nők vetnek, gyomlálnak, pa­lántát ültetnek előnevelőkbe. Mindenkinek van feladata. Ki­lencven ágyás 1620 négyzetmé­terén biztosítják a kertészet számára a palánták millióit. Berencsi Julika és Lecza Sán- dorné az egyik hollandi ágy mellett serénykednek. Itt is a brigádvezető kezdi a bemuta­tást: — Leczánéék januárban es­küdtek. De itt maradtak fér­jével együtt a brigádban. Az a férje, aki most önti ki a kosár földet. — Megélhetést ad a tsz más munkán is. Mi itt szoktuk még. Hogy párba keltünk? So­ká leszünk még Matuzsálemek! — A nevetés gyorsan tovare­pül. —. Tavalyi munkám után szobabútort, garnitúrát vettem. Most meg majd egyébre kell a pénz. — Az a jó, hogy az itt van — szól közbe Berencsi Julika. — Hogy pénz van. Meg is tesz- szük érte, amit kell. Magától nem lenne negyven forintos Barátkozás. Foto: Hammel J. K opk a János: Finnország — szabolcsi szemmel L Sok és kényelmes a szállo­da. Rengeteg és változatos az ajándékáru, készségesek, szí­vesek az üzleti alkalmazot­tai. A turista úgy látja, hogy minden megtalálható ebben az országban . A lappok fél­nomád, kívülről színes, ro­mantikus élete, a Kalevala eposzának folytatása és a ci­vilizáció. így együtt, mint va­lami kerek egész. Halászok, ezeréves mozdu­latlanságban, s a modern utakon száguldó amerikai autócsodák. Paraszti veríték a gránitot borító vékony ter­mőföldön és az országot be­hálózó Coca-Cola reklám. Bé­késen legelésző tehenek és a nagy monopóliumok kegyet­len hajszája a magasabb osz­talékért. Mindez egyben. A nyugati szemnek ez a nem mindennapi, a sztori. A ke­letről jöttek már megtanul­tak egy bizonyos alaposságot. Megszokták, hogy a külső néni minden. És bár a természet csodá­latos, az innen érkező turista szeme élesen fürkészi azt is, aki szerényen, észrevétlenül formálja a világot ott, a messzi északon, a sarkkor közvetlen közelében. Finnország kapitalista ál­lam. És, hogy a gyakorlatban mit jelent a kapitalizmus szó, azt ott tudtuk meg elő­ször a munkáslakóházak tö­vében, ahová egy délelőtti sétánk során vitt a busz. Barna hajú asszonyka kér­dezi; Maguk magyarok? Magyarul kérdezte. öt napja jöttünk el otthonról, máris jólesett mástól, idegen­től hallani a magyar szava­kat. — Igen. persze. Maga is? Pesti. De már öt éve élek itt. A férjem finn, megismer­kedtünk Pesten, feleségül vett, aztán elhozott ide. Nagyon őrölünk az új is­meretségnek. Végre egy kel­lemes beszélgetés északi ro­konainkról — magyarul, s ami lényeges, egy háziasz- szonnyal. — Hogy élnek itt? — Szívesen és nagyon kí- vácsian jöttem ide ebbe a csodálatos fekvésű országba. Az emberek is jók. bár na­gyon nehezen barátkoznak, mintha önzőbbek lennének, mint mi vagyunk. Pedig le­het, hogy csak zárkózottab- bak. Még most sem ismerem őket. Ami a zárkózottság a hosszú télnek is betudható. Közlékeny asszonyka, lát­hatóan jólesik neki, hogy ki­be z::- heti magát. — Egy évben egyszer me­gyek haza. A férjemet el­foglalja a munkája, itt dol­gozik egy hivatalban. Elhi- hetik, mennyire vágyom ma­gyar szó után. Pedig két gyermekem van, azok épp úgy beszélnek magyarul, mint finnül. Talán még jobban. Nem dolgozom, van időm ve­lük foglalkozni. — Megszokta a sok elté­rő vonást? — Nem mindet. Bár én úgy élek, mint otthon. Mindennap fözök magyaro­san. Csak persze így sokkal drágább. Itt nem szokták meg például a sertéshúst, sertés nincs ip, importálják. Épp ezért olyan drága, hogy alig lehet megfizetni. Szombaton 3 márka egy kiló. Gyors átszámítás. Egy KULTURÁLIS ÉLETÜNKBŐL Vihar Sándor szerzői estje A Nyíregyháza város felsza­badulásának 20. évfordulója és az Állami Zeneiskola alapítá­sának 25-éves jubileuma alkal­mából rendezett hangverseny- sorozat VIII. előadását tartot­ták vasárnap a Móricz Zsig- mond Színházban. Ez alkalom­mal Vikár Sándor szerzői estjére került sor. Az ünne­pélyes bevezetőben megemlé­keztek Vikár Sándorról, a ze­neszerzőről és a fáradhatat­lan zenepedagógusról, aki a Zeneművészeti Főiskolán Ko­dály Zoltán növendéke volt. Az egykori Bessenyei Társa­ság felkérésére ő szervezte meg a Nyíregyházi Zeneisko­lát, amelynek ma 700 növen­déke van. Huszonöt éve igaz­gatója ennek az intézmény­nek, amely olyan sokat tett a város és a megye zenekultúrá­jának megalapozásáért és ki- szélesítéséért. A zeneiskola nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma megyénkben a zene valóban mindenkié. Működésének 32 éve alatt sokoldalú zeneszerzői mun­kásságot is fejtett ki: közel 50 műve jelent meg, s azok kö­zül többet a rádió műsorában is hallhattunk. Munkássága a zene úgyszólván valamennyi területére kiterjed: írt dalo­kat, szólóhangszeres műveket, kamaramuzsikát, énekkari mű­veket, népdalfeldolgozásokat. Ebből a gazdag termésből márka hét forint negyven. A hús _ alig hisszük — kilón­ként ötvenkilenc forint húsz fillér. — Annyi. De itt nem úgy van, mint otthon. Állandóan mozog az ár is, ahogy a vá­sárlás. Hétfőn ugyanez a hús már csak hat márka. (Ez negyvennégy forint negy­ven!) — A férje mennyit keres? — Hatszáz márkát. Ez magyar pénzben négyezer­négyszáz forint lenne. Csak­hogy ebből háromszáz a lak­bérünk! Igaz, ebben benne van a gáz és a víz díja, de a villany már nincs. És aa sem kevés. A kormány ed­dig szabályozta a lakbéreket. De nemrég jött egy új rende­let, a lakástulajdonosokra bíz­ták arz emelést. A kormány mindössze annyit tett, hogy csak harmincszázalékos eme­lést javasolt. , — Mennyi egy átlagos szak­munkás fizetése? — öt—hatszáz márka. És ebben minden benne van, nincs jutalom, vagy nyere­ségrészesedés, és nincs mun­kásbiztosítás sem. A gyere­keim például megbetegedtek, ötven márka volt egy vi­zit; éppenhogy megnézte őket az orvos. Ehhez jön a gyógyszer, ami szintén nagyon drága. Kik keresnek jobban? — Egy tanár fizetése nyolc­száz, egy mérnöké ezer. De ők jobb lakást is bérelnek, négy—-ötszázért. adott ízelítőt vasárnap esti szerzői estjén. Dalait József Attila, Vajda János, Tóth Árpád, Juhász Gyula és más költők verseire komponálta. Ezekből tolmá­csolt néhányat Aginé Boczkay Ibolya és Molnár Sándor mély átéléssel, magas művészi fo­kon. Fuvóstrióját a debreceni fúvóstrió (Tuza József, Valkai János és Koós Gábor) szólal­tatta meg szép sikerrel. Kia- rinétművét Valkai János adta elő Szálkayné Győrffy Judit A Pygmalion Május 7-én országos jelentő­ségű bemutató színhelye lesz a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház. A Déryné Színház itt mutatja be vidé­ken először G. B. Shaw: Pyg­malion c. szatirikus vígjátékát. Ebből az alkalomból megje­lennek a minisztérium kép­viselői, a budapesti napilapok és szaksajtó, a rádió és a te­levízió munkatársai. Innen indul el ez az egyébként jól ismert vígjáték országos be­mutató kőrútjára. Ez a darab a világ jelentő­sebb színháza repertoárjában megtalálható és Budapesten a Katona József Színházban 1960-ban volt az 500. előadása. ■— Az már nagy lakás le­het... — Finn méretekben az. Ma­gyarban kicsi. A legnagyobb ha van ötven—hatvan négy­zetméter. A bútorok nagyré­sze ugyanis falbaépített. — Az emberek mégis jól öltözöttek. — A ruha nem minden, az itt valóban olcsó. De venne csak egy színházjegyet, vagy egy könyvet... Egy kertészkedő bácsinak szól valamit. — Tessék, mondja el Pa­avo bácsi, mit keres, s mit tud venni. — Én hatszázötven már-i kát keresek. Ebből levonnak tizenhét százalékos egyenes adót. A lakbérem 200, a nyugdíjam díja havi negy­ven. De én már harminc éve dolgozom ugyanannál a cégnél. Engem njgg nem bo­csátottak el soha, nekem még teljes a hónap szabadságom is. — És a nőknek. Azt is tes­sék elmondani, hogy a legma­gasabb női órabér is keve­sebb, mint a legalacsonyabb férfi. — No, az igaz. De hát ez mindig is úgy volt a nőknél... — Egy színházjegy tíz, egy mozijegy két és fél márka, egy könyv is tíz... — Nem is megyek én szín­házba, se moziba. Nem ne­kem való az — búcsúzik az öreg. (Folytatjuk) zongorakíséretével. A Rondót Sztraky Tibor játszotta, a tőle megszokott biztos technikával. A műsor befejező számaként népdalfeldolgozásokat adott elő a József Attila Művelő­dési Ház énekkara' Tarczay Zoltán vezényletével. Külön kiemeljük a Megöltek egy le­gényt című népballada mű­vészi megszólaltatását. A hangverseny végén a kö­zönség szeretettel köszöntötte a szerzőt. . U T. Nyíregyházán Mi adja meg ennek a darab­nak aktualitását, állandó fris­sességét? Elsősorban az író egyénisége az, ami darabján keresztül megragadja a nézőt. Puritán író, aki roppant fejlett kritikai érzékkel szemléli a körülötte zajló viktoriánus világ kizsák­mányoló, képmutató, bigott, álszent és hazug életét és szatirikus gúnnyal elmondja a véleményét. Jellemző, meny­nyire megvetette azt a társa­dalmat, amelyben élt, hogy visszautasított minden kitün­tetést, még a Nobel-díjat is. Másodsorban a mondanivaló és a kifejezési mód művésa tökélye ragadja meg a közön­séget. Fanyar szellemessége, bölcsességének szemkáprázta­tó tűzijátéka megdöbbentő. Shaw kifejezetten lázadó egyéniség: tekintet nélkül mindenkire és mindenre fel­tétlenül az igazságot kutatja. Vigjátéka a Pygmalion szintén tele van olyan következteté­sekkel, amelyektől okkal prüszkölt az egész viktoriánus társadalom. Ezért is tekintünk nagy vá­rakozással a bemutató elé. dr. A. I. Lemezjátszó, televízió a művelődési otthonoknak A megyei tanács vb. műve­lődési osztálya az idén már .450 000 forint értékű bútorral — székekkel, asztalokkal, szekré­nyekkel — segítette a művelő­dési otthonokat berendezési tárgyaik bővítésében. Hétfőn tizenkét művelődési ház klub helyiségeinek felszereléséhez nyújtott támogatást: hatvan­ezer forint értékben 7 magne­tofont, ugyanannyi lemezját­szót, hat rádiót és két televí­zió készüléket adott át az intéz­mények képviselőinek. 1961. május 5, déri költségvetésben biztosí­tott 800 ezer forintot mát teljes egészében lekötöttük a könyvterjesztő vállalatnál, így aztán biztosra vehztjük, hogy év végére elérjük a la- kosonkénti előírt átlagot. — Erre annál is inkább szükség van, mert megyei könyvtárhálózatunk már 1963-ban elérte az 5 éves terv végére megszabott olvasólét­szamot. Tavaly év végén több, mint 90 000 beiratkozott olvasónk volt, ez év első negyedévében pedig már kis híján 60 ezren iratkoztak be könyvtárainkba. Év végére 20—25 ezerrel több olvasóra számíthatunk, mint tavaly. Tehát nagyon is fontos a könyvállomány terv' szerinti növelése — fejezte be vála­szát a megyei könyvtár veze­tője. R. U mint 590 ezer kötet volt a i megye könyvállománya. De a minisztérium rendelkezésé­re a fölös és elavult könyv- példányokat el kellett külde­nünk az Országos Széchenyi Könyvtárnak, s ezért a la- kosonkénti kötetszám legalább 15 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy jelenleg még az 1963-as év végi 0,5 köteles átlagunk sincs meg A tervfeladat teljesítése ér- : dekében ezért nagy erőfeszíté­sekre van szükség. Már je­leztük a művelődési osztály- i hak és a megyei pénzügyi l szervnek, hogy a kitűzött cél 1 elérésére nem elegendő a : költségvetésben előirányzott 800 ezer forint. Felettes szerveink megértették jelzé­sünket, s így csak a második \ fél évben körülbelül még 8— : 800 ezer forintot fordíthatunk 1 állományfejlcsztésre. Az ere- I A megyei tanács 1964. évi terve szerint ez évben 0,9-iöJ egyre kell növelni az egy la­kosra jutó könyvtári kötetek számát s az olvasók jobb ellátása érdekében két füg­getlenített és nyolc íélfiig- gl’íAenitett könyvtárost kell alkalmazni. — A könnyebbik problémát már majdnem teljesen meg­oldottuk — válaszolta Trip- sánszky Jenő, a megyei könyvtár vezetője — Raka- mazon és Nyírteleken kél függetlenített könyvtárost al­kalmaztunk, beállítottunk hat [élfüggetlenített könyvtárost is, két könyvtáros alkalma­zása most van folyamatban A nehezebb feladat az egy lakosra jutó kötetszám emelé­se. Eszmeileg már az első ne­gyedév végére elértük, sőt, túlhaladtuk az egy kötetet, hiszen március végén több ! Egy lakos — egy kötet könyv A márciusi állomány: 590 ezer — Felemelték a könyvvásárlási keretet — Év végére: 25 ezerrel több olvasó

Next

/
Oldalképek
Tartalom