Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

Pőrére vetkeztetett diktátor A spanyol gyerekek törté­nelemkönyvében szóról-szóra a következő szöveg áll: „Cou- clillónkat, aki tündöklő katonai pályát futott be, s fajtánk leg­szebb erényeivel ékes, a Gond­viselés ajándékozta nekünk, hogy egységbe forrassza né­pünket, s hazánkat győzelem- ről-győzelemre vezetve kira­gadja a marxizmus karmaiból és elinduljon vele a dicsőség fe­lé vezető úton." A tankönyv szuperlatívuszai Ez a szuperlativuszokban fogalmazott rövid jellemzés ar­ról a férfiúról íródott, akit ez­előtt 25 esztendővel egy vélet­len: az ellenforadalmi erők vezetésére kiszemelt másik tá­bornok Sanjurjo halálos kime­netelű balesete dobott Spanyol- ország első emberének poszt­jára. Francisco Franco kato­nai talentumának ekkor már fényes bizonyítékait szolgál­tatta: tízszeres túlerővel sike­rült megleckéztetnie a függet­lenségükért küzdő marokkói törzseket, s már csapataival egy évtizeddel később, 1934- ben vérbefojtotta az asztúriai bányászok felkelését. A kora­beli laptudósítások szerint 5000 ember vesztette akkor életét. Amikor átvette a Spanyol Köztársaság megdöntésére in­dított akció vezetését, mint Ciano gróf, Mussolini külügy­minisztere később elmondotta, — Franco nagyhangon fogad- kozott: néhány nap alatt meg­nyerné a háborút, ha 12 szál­lító vagy bombázó repülőgépet kapna. A 12 repülőgépből zonban ezer repülőgép, hat­ár olasz halott és 14 milliárd a lett Franco legfőbb patrómisaá, Hitler és Mussolini ezért nem kívánták a Caudillo köz­reműködését — katonai vonat­kozásban — a második világhá­ború idején. Mint a már idé- 'tt olasz külügyminiszter ki­ejtette: „A Duce és a Führer egyformán tartott azoktól a nehézségektől, amelyeket Spa­nyolország íadbalépése magá­val hozna. Olaszország nem felejtette el a spanyol polgár- háború tapasztalatait.” A náthás hadvezér így Franco hadvezér! képessé­geit akkor csillogtathatta utol­jára, amikor az olasz és német intervenciósok vezérkarának tervei szerint, a külföldi csa­patok segítségével birtokába vette az ország fővárosát, Madridot. Ahogy a történé­szek feljegyezték, ezekben az órákban Franco náthával küsz­ködött, s így amikor segéd­tisztje hírt adott a győzelem­ről, válaszolni nem, csak prüszkölni tudott. De az iskolakönyv szuper- lativuszai sorában legalább annyira hazug az is, hogy a bértollnok a spanyol nép leg­kiválóbb erényeit tulajdonítja Francónak, mint a katonai ta­lentumáról szóló hízelgés. A világ ugyanakkor nem felejti el Francónak azt a kijelenté­sét, amely a polgárháború kezdetén hangzott el, s szinte egész élete mottójaként tekint­hető: — Ha szükséges, fél Spanyol- országot agyonlövetem! Fogadkozását ugyan nem váltotta be, mert a polgárhá­borúban a 30 millióból „mind­össze” 1 millió ember vesztet­te életét, de az időközben el­telt negyedszázad alatt vérbí­róságai, csendőrei ugyancsak megtizedelték az országot. A Genfben székelő Nemzetközi Jogászbizottság adatai szerint például 1939 és 1944 között 192 684 halálos ítélet kegyelmi kérvényét utasította vissza a Caudillo. A halálrakínzott, agyonvert, őrületbe kergetett hazafiak számát az időközben eltelt húsz esztendőben nem ismerjük. Csak egy-egy eset híre jut el hozzánk, mint leg­utóbb Grimau, a Spanyol Kommunista Párt egyik veze­tőjének halálos ítélete. De tud­juk azt is, hogy egyedül a bürgoszi börtönben 9000 évre ítélve 424 politikai fogoly szen­ved. Amikor VI. Pált pápává ko­ronázták, Franco nagyhangon amnesztiát hirdetett. Ezzel a lépéssel az egykori milánói érsek kedvében akart járni, aki annak idején személyesen is tiltakozott a spanyol állam­fő könyörtelensége ellen, Caudillo akkor durván rendre- utasitotta a bíborost. Amikor Montiniból pápa lett, Franco, hogy feledtesse a régi inci­denst és elnyerje a pápa tá­mogatását, bejelentette: meg­kegyelmez az elítélteknek. Az amnesztiát azonban csak meg­hirdették, a sokezer elítéltből — Franco ígéretei ellenére — alig néhány száz nyerte visz- sza szabadságát. Francoról inkább elfogad­ható az a kép, amit egy ame­rikai újságíró rajzolt, aki éve­ket töltött Spanyolországban. Herbert Matthews többek kö­zött a következőket írja: „Franco nem a fasiszta esz­mék megszállott teoretikusa, mint Hitler, nem ripacs szí­nész, mint Mussolini, hanem porosz típusú rideg katona­tiszt, aki legszívesebben az egész országot katonai táborrá változtatná, s úgy adja ki mi­nisztereinek a parancsot, akár a tábornok vezérkarának.“ Ezek a miniszterek egyébként mindig péntek délelőtt gyűl­nek össze Madridtól 16 kilo­méternyire levő kastélyában. „Franco ül az asztalfőn, moz­dulatlanul, magábamélyedve. A miniszterek beszélnek, vi­tatkoznak. Nem szól közbe. Ha elfárad, feláll anélkül, hogy elmondaná a véleményét. Az­tán minden úgy történik, ahogy ő maga gondolja" — egészíti ki a jellemzést az „Epoca” cí­mű olasz lap tudósítója. Minden úgy történik, ahogy a Caudillo elgondolja, aki egy személyben állam és kor­mányfő, ugyanakkor a hadse­reg legfőbb parancsnoka is. „A dicsőség felé Spanyolország teljhatalmú diktároráról a felnövekvő nemzedéknek azt is meg kell tanulnia, hogy a „dicsőség felé vezető úton” viszi „győzeiem- ről-győzelemre” az ország né­pét. Erről a „dicsőségről“’ azon­ban kiábrándító képet fest a „Mondo” című római lap Mad­ridban járt tudósítója: „Elegendő csak néhány na-| pót Madridban, vagy az országj bármelyik városában tölteni, si az ember tiszta képet alkothat) magának a spanyol munkások,! bányászok helyzetéről. A kuli városokban nyomorúságos, dü-j ledező, szemétdombokkal köt rülvett viskók állnak, nincser nek iskolák, kórházak, gyógy­szertárak. A csatornázatlan, piszkos utcákon munkanélkü­liek ezrei ődöngenek, vagy ül­nek órák hosszat a földön, a kutyák és tyúkok között. Nem kérnek alamizsnát senkitől, de könyörgő szemmel néznek azokra, akiken ing és nyak­kendő van...” Az ENSZ 1962-ben közzé­tett adatai még vádolóbbak: a spanyol munkások reálbére alig egyhármada a közepesen fejlett országok dolgozóinak. A parasztság helyzete is siral­mas. Az utolsó tíz esztendőben több mint félmillió paraszt hagyta ott faluját, ahol ugyan­olyan körülmények között élnek az emberek, mint egy évszázaddal ezelőtt. Az elmúlt hetekben kellett Spanyolországban megünne­pelni Franco uralkodásának 25. évfordulóját. Hogy a meg- ünneplendő időszak tartalmát kissé megszépítsék, a „25 esz­tendős béke” jegyében hívták az utcára a népet, s ugyanak­kor ismét és újra ígérgetések hangzottak el — az életszínvo­nal emelésére, az alkotmányos jogok biztosítására. Az ünnep­ségek azonban nem úgy sike­rültek, ahogy a már öregedő diktátor elképzelte. Egy em­bert be lehet csapni egyszer, több embert is, de sok embert sokszor félrevezetni nem le­het... A zsarnokságot és a zsarnokot, támogassa bár va­gyon és csendőrszurony, s hí­zelegjék körül a megfizetett életrajzírók, a nép nem fogja tisztelni, becsülni. Franco ne­gyedszázados uralkodása is úgy él ma, s úgy is marad meg az emberek emlékezetében, ezt bizonyítja a sok tüntetés, sztrájk, s a Franco-rezsim el­len egyre szélesebb méretek­ben kibontakozó tömegmozga­lom, — mint a nyomor és a tertor, Spanyolország legször­nyűbb éveinek időszaka... Önody Györg; Vüágmozaik A szépség néha tol kívá­natos Pathowardot, az amerikai televízió bemondónőjét nem­régen elbocsátották... a szép­sége miatt. A televízió társa­ság kénytelen volt engedni az idősebb női nézők kívánságá­nak, akik szerint miss Howard túlontúl szép és vonzó. Habár a társaság vezetői bizonyára nem osztották a felháborodott asszonyok véleményét mégis inkább feláldozták a szépséget a haszon kedvéért. Cigarettázásért veszélyes­ségi pótlék Az amerikai orvosok meg­állapításai a dohányzás ártal­máról különös Következmé­nyekkel jártak a filmgyártók- ra és televízió társaságokra. Jónéhány színész és színésznő veszélyességi pótlékot követel, valahányszor szerepe előírja, hogy a kamera előtt dohányoz­zék. Amszterdamban megválasztott ájs Hollandia 1964. évi szép- ségkirálynőjét. Az orvostudomány segített A Hamburger Echo című lap hirt adott arról, hogy Schu- chardt professzor sikeres plasztikai műtétet hajtott végre egy magyar betegen... Alig melegedett meg itthon Papp Mihály 32 éves erdőgaz­dasági dolgozó. Három évvel ezelőtt vett búcsút az itthon- maradottaktól. — Vonatjegye Hamburgig szólt. Amit a háború elvett Baktalórántházán az állomás előtti fa- és fűrésztelepen ta­láljuk. Aki most látja először, szinte észre sem veszi arcán a változást, a keresztbefutó for­radásokat s boksaolókra oly jellegzetes orrt. — Nekem á legszokatla­nabb ... — mondja a raktár- helyiségben amely most a munkaterülete. — persze a fa­lubeliek is úgy néznek rám, mintha kicseréltek volna... Évekig megszokták, hogy Papp Mihály magán viseli egy szörnyű betegség nyomát, amely az orrától fosztotta meg, még gyermekkorában. Az or­vostudomány lupusznak, a köz­nyelv bőrfarkasnak nevezd a betegséget. A hüvelykujj különös jelentősége Tény ér jóslás a jövőről — Mit mond az orvostudomány 7 Bizonyára még sokan emlé­kezlek a vásárok es más ösz- szejövetelek, jellegzetes figurái­ra, a tenyérjósokra. Rendsze­rint gazdagságot, boldogságot, jó partit és főnyereményeket jósoltak nagy előszeretettel, a hiszékeny közönségnek. Ma már törvény tiltja a te­nyérjóslást, de tévedés lenne azt hinni hogy nálunk ma már nem tudnak senkit becsapni. A szélhámos jósok és va­rázslók már a legrégibb idők­től fog'va a tenyér barázdáiból, domborulataiból és a kéz alak­jából igyekeztek következtetni az emberek jellemére, egyéni­ségére, sőt még a jövőjére is. A középkor tenyérjósai az ujjakat a bolygókkal és más égitestekkel hozták kapcsolat­ba. A hüvelykujjat a Vénusz- szal, a mutatóujjat Jupiterrel, a középsőujjat Szatumusszal, 1964. május 31. a gyűrűsujjat a Nappal és a kisujjat a Mercurral állították jelképes rokonságba. A tenyér öble a Marsra a kisujj párnája pedig a Holdra emlékeztette őket. így aztán könnyű volt jellemrajzot adni. A nagyöblű tenyér harcias, erőszakos ter­mészetet, jól fejlett mutató­ujj pedig okos, bölcs lelkialka­tot jelentett. A tenyérjóslás hívei a hü­velykujjnak mindig különös jelentőséget tulajdonítottak. Az izmos ujj szerintük erős, határozott, a fejletlen hüvelyk gyenge egyéniségre mutat. Más hozzáértők szerint az hüvelyk gyökerében székel az akaraterő, első percében az el­határozó képesség, a második- Ean pedig az Ítélőképesség. Az általános tenyérjós vélemény értelmében a rövid ujjak unal­mas és rideg, a hosszú ujjak viszont értelmes és barátságos | egyéniséget sejtetnek. Más I szerzők szerint a hosszú ujjak- ! bői rövid életre következtet- | nek. Ha a mutatóujj hosszabb a gyűrűsujjnál, az anyagias- I ságot és törtetést jelent, fordí­tott esetben viszont jó ízlést és művész-szeretetet. A körmök fehér foltjai jó előjelek. A fe­ketétől és a sárgáktól azonban félni illik. A hüvelyk mellett húzódó vonal fejlettsége egész­séget, gazdagságot és hosszú életet ígér. A mutatóujjtól a középsőujjig húzódó „Szív” vonal pedig a jóságra enged következtetni. Továbbiakban még a tenyérjósok meg tud­ják állapítani a születendő gyermekek számát, a külföldi utakat, a betegségek bekövet­kezését, a szerelmi élet na­gyobb eseményeit és még egy sereg más dolgot. Elvégre ba­rázda és vonal van hozzá a tenyérben bőven. A tenyérjóslásnak természe­tesen semmiféle tudományos alapja nincs. Az orvostudo­mány nem ismer semmi kap­csolatot a tenyér vonalai és a lelkialkat vagy az egészségi állapot között. Az pedig egye­nesen képtelenség, hogy a te­nyérbe lenne beleírva a jövő. Mégis miként lehetséges, hogy a tenyérből olvasók sok­szor egészen jól eltalálják a vizsgált kéz gazdájának egy­némely tulajdonságát? A tenyér barázdái ugyan nem, de a kéz, az ujjak alakja és a tenyér bőre valóban sok mindent elárul az ember egyé­niségéről, életmódjáról és fog­lalkozásáról. A meleg, nedves kéz pl. a pajzsmirígy fokozott működéséről, s így feszült idegállapotról tanúskodik. A hűvös, száraz tenyér viszont ellenkezőleg, a pajzsmirígy csökkent működésének jele. Arról is mindenki tud, hogy a kéz reszketése az idegállapot kiegyensúlyozatlanságára vall. A kéz sokszor beszédesebb, mint a száj. Nyelvünknek hall­gatást parancsolunk, ám ke­zünk nem engedelmeskedik, a kéztartás és mozdulatok árul­kodnak, néha még a legrejtet­tebb érzelmekről is vallanak. Sok esetben többet is tud­nak kifejezni, mint a beszéd. A köszöntés konvencionális szavainak a kézmozdulat ad­hat mélyebb tartalmat, ez ki­fejezheti a megbecsülés, a 'Vi­szontlátás örömét, vagy akár kellemetlenségét A kezek lehetnek finomak és közönségesek, erőszakosak és félénkek, ravaszok és ugyan­akkor tétovák, de mind más­képpen hat és mindegyik kéz gazdájának sajátságos életét tükrözi. r. p. — A háború az anyámat is elvitte, egy öcsémmel együtt. Eltemette őket a bomba... — emlékezik. — Apám mindent megpróbált, hogy gyógyíttas- son, de a zavaros viszonyok között ez lehetetlen volt. Se gyógyszer, se orvosi ápolás... így bele kellett nyugodni, hogy leamputálják az orrom. — Huszonhét éves voltam — folytatja — különben egészsé­ges, erős. Csak a kedvem ha­gyott el gyakorta. Sokat töp­rengtem az életemen, rengete­get olvastam ... Aztán lassan megérlelődött bennem, meg kellene próbálni, hátha tud­nának segíteni az orvosok... 38 műtét — 3 év alatt Es elküldte az első levelet ötvenkilecben. „Mindent megteszünk, hogy helyet kapjon egy híres euró­pai plasztikai klinikán” — ér­kezett a válasz a Magyar és a Nemzetközi Vöröskereszttől. Az emberek biztatása is ösz­tönözte, hogy ne féljen a vál­lalkozástól, csakúgy, mint a munkahely, az erdőgazdaság segítő lépései. Három évvel ezelőtt kapott ágyat a Hamburgi Egyetemi Klinikán. S elkezdődött... Schuehardt professzor és Papp Mihály együttes küzdelme. Az első műtét öt óra hosszat tar­tott. A teljesen hiányzó orr pótlására a balhát és a jobb has tájékáról kezdték meg hosszú hónapokig tartó mun­kával az átültetést. A felső bal­kar, sőt a homloki rész is részt vett később a műtétben, az orrcsontokat a bordából vette Schuehardt professzor. — A legnehezebb műtétem tavaly március 28-án volt, ami­kor a homlok-bőrből vettek le. 12 óra múlya kerültem le a műtőasztalról... Tíz hétig járt orrhoz rögzí­tett karral hogy az átültetés megtörténjen. Három évet töl­tött a klinikán, ez alatt har­mincnyolc műtéten esett át. Közben megtanult egész tűrhe­tően németül, a Hamburger Echo című lap munkatársával már egészen jól megértette magát Talán meg is nősülhetek Március 28-án érkezett haza, Pesten már várta az apja, a húga és három sógora. A Ham­burgból küldött mintegy négy­száz levél után kiváncsiak vol­tak az érkezőre. S egy új arc­cal találkoztak, amely egyál­talán nem hasonlít a régire. — Május 3-án álltam mun­kába. Az erdőgazdaság köny- nyebb munkát adott, raktáros vagyok, szerszámokat adok ki, veszek át. Talán majd meg is nősülhetek. Most már egész em­bernek érzem magam... A forradások még frissek, de ké­sőbb halványodni fognak... Páll Géza Cserélje ki régi bű f órái! Modern bel- és külföldi KONYHABÚTOROK érkeztek a csengeri, fehérgyarmati, nyír­bátori, tiszalöki, tiszavasvári és vásárosnaményi jóidművesszovefkeze fi bű for bol fok ba OTP hitellevélre is. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom