Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-30 / 125. szám

Élet a tanyán Tanya. Sok színe, hangulata, értelme van ennek a szónak. Sok tanya beolvadt a közsé­gekbe, takaros házaival, villa­nyával, televíziójával, iskolájá­val már csak a távolság és a kisebb település jogán nevez­hető tanyának. De maradtak régi tanyák, ahol az emberek megtanullak ugyan közösen gazdálkodni, öltözködni, épít­kezni, — mégis a művelődéssel adós maradt számukra a ta­nya. Hogyan lehetne fokról-fokra kimozdítani a tanyákat ebből az állapotból? Hol kellene el­kezdeni és folytatni? Egyálta­lán hogyan, miként, kikkel..^? Akik az asztalt körülülték a minap a megyei pártbizottsá­gon, tanyai nevelők, népműve­lési munkások, a megye párt és tanács vezető emberei. — ezekre keresték a választ együttesen. A téma izgalmas és végtelenül időszerű. Me­gyénkben 83 ezer ember él tanyán, 1300-nál több települé­sen, — a lakosság 15 százalé­ka. De ennél a nagyjából ismert tcnynél mondjanak tijbbet az elhangzott vélemények, a ta­nyai tanítók, tanárok. Váradi András, a nyírteleki Belegrád- ról viszonylag ideális tanyát rajzolt a részvevők elé. Bele- grád közigazgatásilag engedé­lyezett település, ahol nem hi­ányzik a villany, van művelő­dési otthonuk, 78 klubtag, öt tanerős, négy tanulócsoportos részben osztott iskola, a VIII. általánost a gyerekek 7—8 szá­zaléka végzi el. Tipikus tanyának nevezhet­nénk Belegrádot, meglévő örömeivel, gondjaival. Viszony­lag fejlett település és általá­nos kultúra, azonban az igé­nyek sürgetőek. Szányolc gye­rek ivóvize egy éve megoldat­lan, egy éve rossz az iskola mélyfúrású kútja. És nincs il­letékes, aki rendbehozassa, nincs költségvetése sem a köz­ségnek, sem a járásnak. A szé­pen berendezett művelődési otthonuk egyben orvosi váró­szoba, ahol a belegrádiakon kí­vül a varjulaposi, Ferenc-ta- nyai, sőt a görögszállási bete­gek is ott várakoznak. Nem tipikus, mégis sok he­lyen megtalálható állapotokról beszélt Papos Csorna, aki a Geszterédhez tartozó Szállás földön tanít feleségével. Sár­kunyhókban laktak itt az em­berek tizenöt-húsz évvel ez­előtt. Már eltűntek a föld­kunyhók, rendes házak épül­tek helyettük, sok családnál megvan a takarékbetétkönyv. De az életformában, a gondol­kodásban még sok a régi. Há­rom évvel ezelőtt még egyetlen ember se jött el a meghirdetett ismeretterjesztő előadásra. Az elmúlt télen kéthetes tanfolya­mon esténként harmincán hall­gatták az előadókat, a 250 kö­tetes könyvtárnak is vannak állandó olvasói, igaz legin­kább mesekönyveket kérnek. Hiányosak a tanyákon a tárgyi feltételek. Szállásföldön 52 család él, kenyérért 10—12 kilométert kell gyalogolniuk, nincs bolt. A tanító motorke­rékpárjára kapcsolja a diavetí­tőt, hogy megjelenjen a szenzá­ciós hatást kiváltó kép a tanyai házban. A pátrohai Bajorhe­gyen saját géppel vetít a taní­tó, s a gyerek tíz-húsz fillér­jeiből lesz mindig új és új film. Javulnak az általános kultúra tárgyi feltételei. De sok tanyá­nak nincs gazdája. Gazdasági­lag az egyik községhez, köz­igazgatásilag a másikhoz, eset­leg bolti ellátás szempontjából a harmadikhoz tartozik. S a bi­zonytalanság, hogy megmarad- e a tanya vagy sem, van-e jö­vője vagy sem?! Viták húzód­nak jó néhány település körül, s olykor az elkészült és irány­adóvá váló települési tervek sem meggondoltak, nem szá­molnak minden ténnyel. Az anyaiskolák — nem mind — szűkmarkúak a tanyai isko­lákkal, ha beruházásról, fel­szerelések vásárlásáról van szó. Miért nem önállósítják az erre érdemes és létszámban, tárgyi, személyi feltételekben nagyobb tanyai iskolákat? Millió tanyai gond, az örö­mök mellett. Elsősorban az alapvetőek: a település sorsá­nak rendi zése, beruházások, a társadalmi összefogás feléb­resztése, közlekedési, bolti kul­túra, iskola, művelődési ott­hon, ahol szükséges. Gyerekek oktatása, a körzetesítés, a szak- rendszerű oktatás, amely nagy körültekintést kíván. A felnőtt- oktatás: kevés hallgatóval nf|n indulhatnak dolgozók iskolái, de mi legyen akkor velük? 10 —12 kilométerre nem járhat­nak be a községekbe. Közöm­bösség, lekezelés is tapasztalha­tó a tanyai gondoknál, községi és járási szerveknél. Kötetre való témát mondtak el a be­szélgetés részvevői, akik a ta­nyavilág mai képét rajzolták. A beszélgetés végére nem került pont. A tanyai kulturá­lis és egyéb gondokat nem le­het lezárni néhány jó szóval. A munka folytatódik. A me­gyében száz és száz ember ta­nulmányozza a közeljövőben a tanyai helyzetet az erélyes se­gítés szándékával. Ez már bíz­tató lépés. Páll Géza Fock Jenő elvtárssal a megyében Fóck Jenő elvtárs. az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese csütörtökön egynapos látogatást tett me­gyénkben. A borsó már virágzik... A maga nemében üzemóriás­ban aszfaltozzák az utakat, épül az iparvágány. Vontatók szállítják a hulladékot, takarít­ják a termeket, építik a vil­lamos berendezéseket, szere­lik a gépeket. — Tetemrehívásra jöttünk — mondja Fock elvtárs a vendégeket kalauzoló Beretvás Dezső gyárigazgatónak, Fock elvtárs határidőket rögzítő pa­pírt vesz elő, s így járják vé­gig az épületet — a pincéktől a lapostetőig. A tetőn kiemel­kedő épületrész: igazi kilátó, innen át tudja fogni a szem a megújuló Nyíregyházát. A borsófeldolgozó gépsor már áll. Kezdődhet a szezon! — Sok izgalmon estünk át áz Utóbbi hónapokban — mond­ta a gyár igazgatója —, de az időjárás is segített. A ver­seny az időért egyforma volt az építők és a gyár között. Az építésnél lévő dolgozók szinte naponként vitték a kézzel fog­ható hírt: egy-egy szál borsó­növényt két-három leveles, majd bimbós korban. A borsó most már virágzik, két hét múlva érkezhetnek az első szállítmányok... A sóstói 300 ágyas szanató­riumnál már kevesebb volt á problémákkal járó látniva­ló. Még kevés igazítás, rend­csinálás, és a nagy fontosságú egészségügyi intézmény meg­nyitja kapuit. Az esőt váró vajai határban igazi nyírségi utazásban volt részük a vendégeknek. Iklódi László, a Béke Tsz. elnöke, a rendelkezésre álló rövid idő­ben igyekezett minél többet megmutatni gazdaságukból. A látogatók először a természe­tes víztárolót és a környékén berendezett öntözéses kertésze­tet tekintették meg. A szövet­kezet zöldségtermesztő brigád­ja mór kiültetve mutathatta meg a palántákat, amelyekből a konzervgyár számára is termést várnak. Szabolcsban még ritka érde­kességnek számító a szamóca fóliatakarásos termesztése. Ezt is megnézték a vendégek, ahol a koránérö, francia import Senga-Sengana nevű fajta ter­mése már pirosodik. Fock elvtárs megtekintette a közös gazdaság tehenészetét, pulykanevelö telepét, majd a pajtaépítést. — Miért nem égeíik az oszlopok végét? — kérdezte, látva, hogy kátrány­nyal tartósítják a gerendákat. — Mert még agyagunk sincs ebben a homoktengerben — válaszolták. — Hogy maguk mennyire szegények •»- évő- dött a szövetkezetbeliekkel a Minisztertanács elnökhelyette­se. És hát joggal tehette, mert ezek után megmutatták a hat­száz hold gyümölcsös és a jó jövedelmei ígérő termő almás egy részét. Itt Fock elvtárs hosszasan elbeszélgetett a gyümölcstermesztés és növény- védelem kérdéseiről Sütő Sán­dor brigádvezetővel, aki egyébként örömmel újságolta, hogy a tsz. a napokban kéthe­tes szovjetunióbelj üdülésben részesíti. iVöíry burgonya­tábláknál A vajai vendéglátóktól bú­csúzva Fock elvtárs és kísé­rete a nagydobosi Petőfi Tsz- be látogatott, ahol Varga Ber­talan, a szövetkezet elnöke tájékoztatást adott a közös gazdaság négyesztendős fej­lődéséről. Fock elvtárs, hosz- szasan beszélgetett a tsz és a járás ottlévő vezetőivel. Fel­hívta a figyelmet, hogy még nagyobb gondossággal segítsék a háztáji gazdálkodást, áruter­melést. Az egész napi dús programból Nagydoboson már csak a szárfelhúzósosan ter­mesztett vetőburgonya megte­kintésére jutott idő. A Utcá­tok elégedetten szem: ekek meg a kiterjedt burgony. táb­lát, ahol már kezdetét vette a virágzás, s 70—80 mázsái átlagtermést vár a közös gaz­daság. Samu András MEGIEGYZÉSEK: 12-ből 8-at Más megyéből tapaszta­latszerzés céljából nálunk járt TIT-küldöttséggel talál­koztunk a napokban. A természettudományos és is- meretterjesző munka több jó módszerét viszik haza. — mondták elégedetten. Most nem erről, hanem egy megjegyzésről teszünk említést. A tiszalökj járás­ban, ahol a népművelésben tekintélyes rész jut a TIT- munkánalt, s ennek többsé­gében eleget is tesz; — ta­lálkoztak két számmal. 12 és 8. Az egyik községben a 12 TIT-előadásból 8-at ugyan­az az ember tartott meg. Egy pedagógus, aki nagy buzgalmában nem válogat­ta a témákat, bár nem érezhette minden előadás­nál százszázalékos szakem­bernek magát. Vagyis: a TIT előadások minősége ke­rült szóba, az, hogy minden előadást jól felkészült szak­emberek tartsanak. S ne tekinthessék egyes emberek pénzkereseti forrásnak a TIT-munkót. Bányászat a tsz-eknek Nem illene!? éppen a könyvhéten ünneprontónak lenni. De néhány magáról megfeledkezett, vagy na- gyonis észnél lévő hivatá­sos könyvterjesztő visszaélt a kultúra iránti érdeklődés­sel, Illetve a könyvek vilá­gában még fellelhető járat­lansággal. Egyes községek­ben drága bányászati szak­könyvet sóztak ró a tsz-ek- re, — igaz nem most — ügyes terjesztők. (A juta­lék megérte a fáradtságot!) De megérte-e a tsz-eknek ilyen müvekre költeni a kulturális alapból? Persze nemcsak bányá­szati, hanem más ipari ter­mészetű könyvek is vevőre találnak némely jószándékú tsz-vezetőknél, aki nem akarja, hogy aat mondják, ellensége a könyvnek, a kultúrának. A mezőgazda- sági szakkönyvtárak pedig elég gyengék a megye tíz­eiben. Az ilyen terjesztőket pedig nem szégyen elkülde­ni, néhány kilométerrel ar­rébb, ahol bányák is van­nak..: _ _ P. G. Tízéves a KÖ3ÁL Ünnepi tudományos ülés Nyíregyházán Az ország első Közegészség- ügyi és Járványügyi Állomásá­nak, a Szabolcs-Szatmár me­gyei KÖJÁL fennállásának 10 éves évfordulója alkalmából a Magyar Higiénikusok Társasá­gának Tiszántúli Tagozata pén­teken délelőtt 9 órai kezdettel a megyei tanács dísztermében ünnepi tudományos ülést tar­tott. Az ülésen részt vett Gulyás Emilné dr., a Szabölcs- Szatmár Megyei Tanács VB el­nökhelyettese, Varga Gyűld, a megyei pártbizottság ágit. prop, osztályának helyettes vezetője, dr. Balogh Mihály, az Egész­ségügyi Minisztérium V. szá­mú főosztályának vezetője, dr. Jenei Endre professzor, a Ma­gyar Higiénikusok Társaságá­nak díszelnöke, a tiszántúli ta­gozat elnöke, Palásty László egészségügyi miniszteri titkár, dr. Váry János, a megyei KÖ­JÁL igazgató főorvosa. Hat megye — Borsod. Haj- dú-Bihar, Heves, Szolnok. Za­la és Szabolcs-Szatmár — hi­giénikus orvosai előtt, dr Ba­logh ' Mihály ünnepi megnyitó­ja után került sor dr. Váry Já­nos, a KÖJÁL 10 éves mun­káját értékelő előadására. Az igazgató főorvos elmondotta, hogy 10 évvel ezelőtt még csak 11, ma már viszont 67 dolgozó vesz részt ebben a nehéz, spe­ciális munkában. A KÖJÁL tíz év alatt elérte, hogy a meg-) előző védekezés révén jelentő­sen csökkentek a járványos megbetegedések. Utalt a prob­lémákig, amelyek a Szabolcs- Szatmár megyei KÖJÁL-nál talán még fokozottabban van­nak meg, mint másutt: nagy a szakorvoshiány és kevés az or­vosi szolgálati lakás is. A tudományos ülés második felében négy előadás hangzott el. Dr. Papp Piroska Cukrász- műhelyek és cukrászdák köz­egészségügyi helyzete Hajdú- Bihar megyében címmel, dr. Jókay Márta Debrecen város területén levő cukrász és fagy­lalt előállító üzemek higié­niás viszonyai címmel. Dr. Bó­ján Mária Szénsavas üdítő ita­lok bakteriológiai vizsgálatával kapcsolatos problémák címmel és dr. Bodnár Sándor főorvos Staphyiococcus űritől? jelentő­ségének vizsgálata egy ismétlő­dő Staphylococcus aureus által okozott ételmérgezés kapcsán címmel tartott előadást. Az ünnepi tudományos ülés hozzá­szólásokkal ért véget. Megjött a kótaji víz... Foto: FÉNYSZÖV Nyíregyház« MIKES GYÖRGY: Hogyan kell plcfykálni? A fehérgyarmati általános iskola kisállattenyésztő cso- fcoríja Puli József, tanár vezetésével tojásvizsgálatot tanul, Darabos László felvétele. A hivatal büféjében talál­koztam Verpelétivel. Kávézás közben megkérdeztem tőle: — Olvasta az Esti Hírlapban a kis Beatrix esetét? — Nem olvastam. Ki az a Beatrix, és mi van vele? — Tényleg nem olvasta? — Nem olvastam — mondta izgatottan Verpeléti. — Mesél­jen, mi van? — Mi történt? — Az vari, hogy Beatrix be­leszeretett egy Bob nevű ifjú­ba. S tudja, ki az a Beatrix? A világ egyik leggazdagabb nője. ö a holland trónörökös- nő. — Megáll az eszem. S ki az a Bob? — Bob úrfi polgári személy. Teljes nevén Róbert Steensam. A leydeni egyetemen ismerke­dett meg a hercegnővel. Meg­látni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt, de csak titokban találkozhattak... — Szép kis história — kun­cogott Verpeléti. — Cserébe én is elmondok önnek egy érdekes esetet... — Előre is köszönöm... — Képzelje, a perzsa anya­hercegnő beleszeretett a dán trónkövetelőbe. Úgy hírlik, mindketten válnak... Hallott már róla? — Nem hallottam. — A trónkövetelőnek egy, az anyaherccgnönek két gyermeke van. — Szép dolog, mondhatom... — Már régóta együtt járnak, persze csak titokban. Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt... Nemrégi­ben a portugál régens meglep­te őket a Morzsa presszóban... összebújva ültek egy homályos sarokban... — Mit kerestek Pesten? — A perzsa hercegnő itt él. Annak idején, néhány év­vel ezelőtt, apjának, az anya­hercegnek tiltakozása ellenére, férjliezment egy Eperjesi Ottó névü pesti fiúhoz... Eperjesinél Ön is ismeri. Az a kis szőke... A bérelszámolóban dolgozik. — És a dán trónkövetelő is nálunk dolgozik? — Nálunk. Eddig ugyanis hiába követelte a dán trónt. — Mi a neve? — Ernő. Teljes nevén Sere­gélyt Ernő. Jelenleg osztályve­zető. — Fantasztikus! És biztosak az értesülései? — Biztosak. Lipták, a vizigót választófejedelem, aki a köny­velésben dolgozik, találkozott velük egy moziban. Páholyban ültek, és a dán trónkövetelő. mogyorót evett a perzsa anya- hercegnő tenyeréről. De ha még ez sem elég önnek, akkor elárulhatom, hogy Kardos, as olasz szultán, akit nemrégiben taszítottak le trónjáról, rajta­kapta őket, ■amint túlórában csókolóztak, zárt ajtók mögött, a longobárd parlament tudta nélkül. —* S mit szól ehhez a fele­ség? — Seregélyiné, aki egy régi jónevű norvég alhercegi di­nasztia sorja, először a holland emirhez fordult panasszal, de a holland emir, aki máskülön­ben unokahuga Seregélyinének, megtagadta a segítséget. Ekkor a szegény asszony vállalatunk személyzeti osztályán sirtá el "panaszát. — S aztán? Mi az eredmény? — Nem tudom, de nagy bot­rány lesz belőle! — kiáltott fel Verpeléti örvendezve, aztán ki­fizette a dupláját és vissza­ment szobájába, én pedig siet­tem megírni az értesüléseimet. Mielőtt az Esti Hírlap meg­előzne. mi május ». 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom