Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-15 / 87. szám

Igenis, tehetünk! MS« faldossa a tiszai ár- víz a parti házakat, de le­het, hogy Sz. háza már ösz- szedőlt, s mossa a hullámzás a régi vályogot. Amikor ve­le beszélgettem, még állt a ház, s a remény, hogy hátha megmarad. Akkor is panaszo­san hangzott a munkás sza­va, s ez a keserű hang, ami bennem megmaradt. S nem­csak bennem, benne is. Bi­zonyos, hogy nem marad la­kás nélkül; akár megmaradt a háza, akár sem. De a szál­ka is megmarad. Mert mi történt? Ez a munkás se­gélykérőén szólt a vállalatá­nak, hogy milyen helyzetben van. S ott azt a választ kap­ta: „Semmit sem tehetünk”. A napokban magárahagyott veszélyeztetett gyermekeknél jártam, velem egy tanácstag. Minden esetben meggyőzően mutatkozott, hogy a gyerme­kekkel nem törődnek a szom­szédok sem; igaz. hogy ké­nyelmetlen a családok életé­be avatkozni, de egy váü- vonással elintézni gyermekek sorsát,..? A szomszédokat nem kérdeztük, de hideg kö­zönyük ezt mondta: „Nem tehetek semmit.’’ Egy aprócska dolog: Nyír­teleken él egy család, azaz hogy kettő, hiszen a férj, feleség törvényesen elváltak. Egy házban maradtak. Az árammérő a férj szobájának oldalán van, aki a községi tanáos bizonyítása szerint esténként kikapcsolja az ára­mot. A ház másik részében lévő gyermekei kénytelenek petróleumlámpa világánál ta­nulni. És senki nem tesz semmit! Ügyanitt tudnak egy má­sik családról is. ahol a férj — azazhogy elvált férj, — időközönként összeveri a fe­lei égét és a gyermekei ret­tegnek tőle. Évek óta folvt ez az áldatlan élet. talán most majd lösz intézkedés. De a nyomok a gyermekekben kitörölhetetlenül megmarad­nak. És hány és hány szívszoron­gató esetet vet fel az élet, amit még történte előtt meg lehetett volna akadályozni! Csakhogy valami könnyen értelmezett kényelmességből azok, akik látták, tudták a bekövetkeztét, húzódoztak tőle. Tagadhatatlan, kényel­mesebb arra hivatkozni, hogy ..nem tehetek semmit.’ Sőt, így még kényelmesebb: „nem tehetünk semmit”. A többes- szám csökkenti a felelőssé­get, el lehet bújni a többiek mögé. Nem csökkenti azon­ban senki felelősségét, ha mulasztása révén a tragédia bekövetkezett. Nagyon helye­sen a közlekedés szabályzata súlyos felelősségét állapítja meg annak a gépjárműveze­tőnek. aki az elsősegélyre szorulót otthagyja, akár ő, akár más okozta is a bajv. Itt már nyilvánvalóan lát­szik a tragédia, itt könnyebb a mulasztás megállaoítása. Sz. esetében, akitől vállalatá­nak egyes vezetői megtagad­ták a segítséget, vagy a se­gítség lehetőségét, ez a meg­állapítás már nem ilyen nyil­vánvaló. Igaz, a vállalat nem lakáskiutaló szerv, nagyobb pénzadományra sincs loguk, sem alapúk. És mégis. Tla munka végeztével két teher­autó munkás kiszaladt volna a veszélyeztetett házhoz,. Húsz, harminc ember hegye­ket tud megmozdítani, ha akar! Ha csak a szándék lett volna meg, nem marad egy emberben a keserű tapasz­talat, amely ellentmond egész társadalmunk haladási irányának, ellentmond az emberiességnek. És az a villanyóra! Nem lehet azt az órát máshová felszerelni? Vagv nem lehet kettőt felszerelni? Vagy egyáltalán. hogyan lehetsé­ges magánosnak kikapcsolni azt a műszert, amelyhez csak vállalati megbízott nyúlhat? És a részeg családi övei szem­ben hány ember volt közö­nyös, amig annyira terésze- gedett, hogy tettlegességre vetemedik gyermekeivel, fe­leségével szemben? A kocs- máros, aki korlátlanul italhoz juttatja, holott tudja, mi lesz a következménye, az italos társak, akik nem aka­dályozzák meg. És a szom­szédok, talán az egész közös­ség, amely nem vet gátat en­nek az embertelenségnek! Holott itt a törvény messze­menő segítséget tud biztosí­tani. Ezekben az esetekben, amikor vér nem folyik ugyan — bár folyhat —, és KRESZ nem írja elő az emoer segít­ségnyújtásának kötelezettsé­gét, nem történik, nem tör­ténhetik akkora tragédia, mint ha valakit elüt egy jármű? Milyen úton indul az életbe az a gyermek, mint F. I. akinek gondozását teljesen elhanyagolták, kiskorú, se szülei se gyámja nincsenek, S hosszú idő óta csak talál­gatás folyik körülötte, mit lehetne tenni megmenlcse érdkében? És ez a gyerek már lop, ha éhes, és sokszor volt éhes. Nem ez a jellemző, ezl is meg kell mondani. Nagyon sok szép példája van az em­beri segítségnek, a gondosko­dásnak és ez a több. Annál kirívóbb, hogy vannait • még ezzel ellenkező esetek is. Ezek a kivételek azért ilyen súlyosak, mert élesen elvál­nak már napjainkban. De legyen az emberi segítség- nyújtás, az egymás iránti fe­lelősségünk olyan szabály, amelyet még kivételeknek sem kell erősíteni. Senki sem lehet abban a helyzetben hogy nem tud segíteni, ami­kor mai életünk épp a közös gondok, mindnyájunk gond­jainak megoldására épül. Sipkay Barna Mikes György: 4 sütés íő/éstő! a tanulási" ~ Motelekről bejár a bus/ A fogasra akasztott kiska- bátok elárulják, hogy a t'u- biánházi iskolában kevés a hiányzó. A tantermekben zajlik az élt, felelnek a gye­rekek. Szeplősarcú kislányt mu­tatnak be a nevelők, Va­karcs Erzsébetet. Ö most az iskola, de főleg a Mókus őrs legnépszerűbb tanulója. ERZSIKÉ 350 FORINTJA — Ügy kezdődött, hogy átjártam a szomszédba ját­szani. Vittem át füzetet, raj- zolgattunk, írtunk a szomszéd kisfiúval. Egyszer az anyuká­ja is odajött az asztalhoz.. — mondja a történetet, mely­nek az a csattanója, hogy Varga Dánielné toilat, ce­ruzát fogott és Erzsiké a té­li estéken megtanította írni- olvasni. — Le is vizsgázott, Tó ered­ménnyel — erősíti meg Ko­vács Bertalanné nevelő, — Erzsiké az osztály előtt kap­ta meg a 350 forintot, a szorgalmas tanításért. — Vettem belőle egy ra­kott szoknyát, egy blúzt, zoknit és egy félcipőt,,. _ — mondja boldogan a kislány, örült a mama, hisz líz gye­rekről kell gondoskodni a családban. így kezdődik az ismerkedés a fábiánházi iskolával. Milyenek a nevelők, ahol ilyenek a tanulók? — Mint másutt. Tanítunk, néha három „műszakban” is, és tanulunk közben —- jegyzi meg Ádám József igazgatóhelyettes. Hat nevelő tanul főiskolán és egyetemen. Egerben, Nyíregyházán, Szegeden. — Húsz analfabétát taní­tottunk meg írni, olvasni a télen, a tavaszon. Minden pedagógus vállalt egyet, ki­véve azokat, akik főiskolán tanulnak, összebarátkoztunk velük, előbb beszélgettünk a sütésről, főzésről, a baromfi- nevelésről, aztán elvezettük őket a tanuláshoz. Kovácsné mondja mindezt, szinte egy szuszra. Még friss az élmény. A sokszor este 11-ig elhúzódó írás, olvasás, számolás nemcsak a tanulókat, hanem a tanítókat is kifá­rasztotta. És nemrég volt a vizsga. Ami ennél is izgal­masabb, nz első levélírás a katona férjnek, fiúnak. Zöm­mel asszonyok jártak el az órákra, olykor a férjek elle­nére is. — A hófúvásban is jött La­katos Gusztáváé, hét gyerme­kes asszony, és a többiek. Érdekes, a számolás jobban ment, mint az írás, olvasás, lia azt kérdeztük, mennyi 12 meg nyolc, egy kicsit gondol­koztak. Aztán így adtuk fel: mennyi 12, meg nyolc forinl. máris kész volt a felelet... TANULÁS — PÉNZ NÉLKÜL Sváb Erzsébet nevelő a le­endő katonák tanításáról szá­mol be. Hárman voltait: Bu­dai Sándor, Szabó Sándór es Szakács Ferenc. — A kiegészítő parancs­nokság hívta fel a figyelmün­ket, hogy a sor alá kerülő fiatalok közül kiknél van el­maradás. Betegség és családi okok miatt maradtak ki ko­rán az iskolától ezek a fia­talemberek. Felkerestük őket. Nem vonakodtak a tanulás­tól, el is jártak, két hónap alatt levizsgáztak a !U. és a IV. osztályból, ősszel to­vább folytatják a tanulás*, hogy meglegyen a VIII. ál­talános és ne legyen akadá­lya egy szakma megszel zé­sének sem. A tanítás költsé­geit az állam fedezi, csak úgy, mint a volt analfabéták­nak. LENT KELLETT MEGVEREKEDNI Ezekből tevődik össze a „három műszak". De min- esrre még jött valami; Ez pe­dig a körzetesítés, a község­től három kilométerre fek­vő előteleki gyerekek ..be­járatása.” — Elrendelték, de níkünls kellett érte megverek étim — emlékezik a Gálul igazgató­helyettes. — Még a nevelők egy része is húzódozol’ at­tól, hogy ezután bejártának az előteleki felsősök. „Gok baj lesz velük, nincs olyan tudásuk, mint a bentieknek" — mondogatták. — A szülök voltak a legjobban ellene, nem értették, miért ke'l be­járni a gyerekeknek, mikor eddig tanulhattak a la'.v-'án is? Az iskolabuszt se könnyen tudták megkapni. Aztán még­is elkezdődött, beállt a búr* — A buszköltséget is a* állam téríti meg. 1287 forint havonta harminckilenc gye­reknek. Némi kockázattal is járt az előteleki gyerekek bejá­ratása, A költségvetés még mindig nem teljesen rende­zett. A nevelők vállalták ad­dig a költségeket, hogy ne maradjanak le a tanyai gye­rekek, kapják meg a szak- rendszerű oktatást. Megszólal a csengő, Gye- rekzsivallyal telik meg az udvar. Délután. ha jó idő ' -sz. kimennek kedvenc te­repükre a Vadas kertbe, ahol az erdészlakban egv megsze­lídített őzikét nevelnek. A nevelők pedig hozzálátnak a plusz munkához amelynek a célja, értelme elsősorban az: a fábiánházi nagyapák, szü­lők, és unokák másként el­itnek, nőjenek fel, _ mint egykor. Páll Géza Ha mindenki ilyen lenne... :1® Néhány nappal ezelőtt ki­derült, hogy Kemenes F. Ot­tó, a Bámexbumfért egyik te­lepvezetője lopott anyagokból építette a villáját és a válla­lat .teherautóin szállíttatta az építkezéshez szükséges cemen­tet, téglákat, faanyagot. — Kemenesen már csak a csoda segíthet — mondták a szakértők. A telepvezető nap­jai _ a fegyelmi bizottság összeilléséig — meg voltak számlálva. Talán már csak órák vol­tak... ^® A kora esti órákban Ke­menes helyzete válságosra fordult. Újabb visszaéléseket derítették ki róla. A telepve­zető reggel óta semmit sem vett magához, szüntelenül ci­garettázott. Barátai, szerettei felkeresték: Kemenes elbú­csúzott tőlük és szétosztotta közöttük a jutalomalapot. Mindenki sírt. Kilenc óra tájban drága karórája megszűnt ketyegni. Tik-tak, tjk, tak, tik... De tak már nem volt. Ismét fel kellett húzni. ■ Minden perc számított. Egy ember állásáról volt szó! Barátai aláírásokat gyűjtöt­tek az érdekében. Negyed tízkor még csak nyolc aláírás volt az ivén. Tíz órakor huszonöt... Éj­félkor ötvenkettő... Az aláírások között volt dr. Stóbwasser, Keosméri Il­dikó, özy. Pattantyús Dezsőné, Árpád, Előd, Ond, Kund Tas, Huba. Töhötöm. Hajnalban motorkerékpárral vitték be az aláírásokat a főközpontba. Kemenes ekkor még állás­ban volt. 4® Reggel kiderült, hogy az aláírások semmit sem hasz­nálnak. Újabb S. O. S. jelzé­seket küldtek szét. Kislőcé- röl jelentkezett Kemenes haj­dani óvó nénije, aki kijelentet­te: „Ottóka mindig nagyon A telepvezető akkor még mindig állásban volt... Ö® Ibrányi ugyanezekben a percekben Zpewmzbdölvüben csücsült, és türelmetlenül várta, mikor indulhat vissza a fővárosba. S ekkor a várost környékező dzsungelben megszólaltak a dobok: tam-tam-tam... tam­tam-tam... tam... tam-tarm.­Hát ez meg micsoda? — kapta fel fejét Ibrányi. — Üzenet... Valakinek üzennek^.. messziről, a hegyeken túlról... Tam­tam... tam-tam... tam-tam- tam... — Mit jelentsen ez? — Ez aat jelenti, hogy Ibrányi Ernőnek azonnal visz- sza kell térnie Budapestre, mert egy jó barátja, Keme­nes F. Ottó — anyagi ügyek miatt — bajba került. Ibrányi egy óra múlva — kenuval — visszaindult a fő­városba, Xzuicetnklóba. ír® A telepvezető mozdulatla­nul ül az íróasztala mögött. Már hosszabb idő óta egy szót sem szólt, csak nézett maga elé. üveges szemmel, meredten. A felesége imádkoaott. A repülőgép — fedélzetén Ibrányi Ernővel — már Eu­jó kisfiú volt, sohasem nyúlt a más holmijához”. A kilencvenesztendös nyug­díjas óvónőt autóval hozták fel Budapestre. Az autó száz­húszat tempóval száguldott az országúton. S. O. S. !... S. O. S.! ... S.. O. S !... c3>® Kemenesen már csak egy befolyásos barát, Ibrányi Er­nő segíthetett, de Ibrányi nem volt Pesten. ZumalcLa szigetén tárgyalt a Bámex­bumfért képviseletében. Azonnal cselekedni kellett! A posta bravúros idő alatt . kapcsolta Zumalda sziget fő­városát, Xzuicetnklót. Ottani képviseletünk jelentette: Ib­rányi vidékre utazott, és csak néhány nap múlva tér vissza a fővárosba, mert a szigeten tájfun pusztított és az utak járhatatlamok. — Sürgősen saúkségünk lenne Ibrányi Ernőre! Ismét­lem: sürgősen szükségünk len­ne Ibrányi Ernőre! Az tör­tént ugyanis... ♦ répa felett repült, midőn be­lépett az utasfülkébe a csi­nos, bronzvörös hajú légikis­asszony és így szólt. — Hölgyeim és uraim! Öria. zék meg nyugalmukat! Vala­mi baj van a motorral: meg­próbálunk leszállni... <Ö® A kényszerleszállás nem sikerült. Csak egyeten ember maradt életben, Ibrányi, .aki azonnal egy másik gépre ült, és néhány órás késéssel meg­érkezett Pestre. A repülőtér­ről egyenesen a Bámexbum­fért főközpontba hajtatott. — Reméljük még nem késó — sóhajtottak fel a meleg 8?ívü barátok. Kemenes már* már lehunyta a szentét a fá­radtságtól, midőn egy hírnök rohant be az ajtón és azt kiáltotta: — Ibrányi mindent elin­tézett, fegyelmi nem lesz, át­helyeznek egy másik vállalat­hoz! A telepvezető nagyot léleg­zett, arcúba visszatért a szín« aztán enni kért. Megmenekült. 0>® Idáig a megható történet. A szerző leteszi a tcálat, é* arra gondol: ha mindenki ilyen lenne!... Húsz név mögül . eltűnt az X Á készülék felrobbant— Oktatás szemléltetőeszközük nélkül — Égési sebek F* Fereijc kezén — Sok a baleset a ktsz-ekhen miért kellett a balesetnek tör­ténnie? Hogy a balesetek száma csökkenjen, ebben az évben hatékony intézkedéseket tesz a KSZKBI vezetősége. Rend­szeres ellenőrzéseket tarta­nak a megye szövetkezetei­ben, s amennyiben hiányos­ságokat észlelnek, felelősségre vonják az illetékeseket. A hiányosságok pótlására határ­időt szabtak, tovább szorgal­mazzák a védőberendezések gyártását, felszerelését. R. D. Az előző éviekkel szemben 1963-ban ötven százalékkal pott a megye kisipari terme­lőszövetkezeteiben a balesetet szenvedett dolgozók száma. Ennek okairól, a szükséges teendőkről beszélgettünk a Kisipari Szövetkezetek Köl­csönös Biztosító Intézetének munkavédelmi előadójával. — Az elmúlt évben sok új dolgozó került a megye ki - ipari üzemeibe, s az új al kaUrsazottakat nem oktatták ki kellőképpen a balesttelhá- ritás teendőire. Sok helyen megtörtént ugyan az elméleti oktatás, de mivel az nem pá­rosodott kellő gyakorlati szemléltetéssel, sok baleseti lehetőséget szült. A vizsgála­tokon megállapítottuk, sok ktsz-ben a vezetők nem tar­tották meg az előírt havi biz­tonsági szemléket, így nem ke­rült feltárásra egy-egy gép, üzemrész balesetet okozó hiá­nyossága. Sok gépről hiányoz­tak a védőberendezések, a meglévőket pedig nem tartot­ták karban. ISfem egy baleset­nek volt előidézője a dolgozók felelőtlensége, hanyagsága is. így történt baleset a bak- talórántházi ktsz-ben is. R. Sándor, a famegmunkáló gé­pen nyílászáró szerkezetet ké­szített. Munka közben a gép egyik ujját levágta. Tes­ti épségében károsodást szenvedett, mert nem tá­totta meg az utasítást. i.Csak olyan munkát végezz géppel, mely nem jár baleseti veszéllyel.” Hibát követtek el a szövetkezet vezetői is, mi­vel a felettes szervek egy év­vel a baleset bekövetkezése előtt megtiltották az iiyen munka gépi elvégzését, de a vezetőség a végrehajtását nem ellenőrizte. — Megyénkben igen gyako­ri az építkezéseknél, bitume- nezés közben történő baleset. F. Ferenc ipari tanuló a Nyír­egyházi Építőipari KTSZ mun­kásaival dolgozott egy építke­zésnél, ahol a ház alapját bi­tumennel szigetelték. Anyag- szállítás közben megbotlott, a forró massza súlyos égési sebeket okozott kezén. Nem biztosították a balesetmentes közlekedést, nem vásároltak bitumenszállilásra alkalmas edényeket. — Általános jelenség üze­meinkben csak akkor tesznek intézkedést, ha már megtör­tént a baleket. Hiába figyel­meztettük számos esetben a Kakamazi Vegyes KTSZ-t, az egyengető gyalugépet mégsem látták el késtartóval. Megtör­tént a baleset. V, Géza bal kezét megrongálta a gép. Másnap már intézkedtek. De Soltész Albert rajza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom