Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-11 / 84. szám

Tavaszi határjárás Nem kell biztatni az embereket — „Jobb eredményeket akarunk elérni, mint tavaly“ . Naponta változik a határ. A reggel még műveletlen föl­det estére már megmunkál­va, bevetve látja viszont az országút vándora. Fut a gép­kocsi. ablakából minduntalan a szem látókörébe szökken a tavasa jóidővel megjött szor­galom. A mátészalkai járás­ban nincs határrész, dűlő, ahol ne dübörögne gép, ne dolgoménak emberek. Határjárásra indultunk áp­rilis 8-án. Előbb a járási szék­helyen a tanács mezőgazda- sági osztályvezető helyettesé­nek tájékoztatóját hallgattuk meg. Bizakodás a járásnál *— A fej trágyázást már mindenütt befejezték. Az őszi kalászosok jól teleltek, becs­lésünk szerint a vetések nyolcvan százaléka jó, a töb­bi közepes minőségű. Kisebb problémát okozott a Szamos és a Kraszna. Az árvíz 725 hold búzát borít és hogy mekkora lesz a veszteség, csak a víz visszavonulása után tudjuk meg. A kora tavaszi magvak vetését kivétel nél­kül minden termelőszövetke­zetben megkezdték, sőt a bor­sót már el is vetették. Vető­mag problémánk egyedül a csillagfürtnél van, mintegy ezer holdon vetnek helyette majd napraforgót. A járásiban éjjel-nappal folyik a talaj­művelés, a jó magágykészátés. A termelőszövetkezetek erő­gépeinek nyolcvan százaléka kettős műszakban 1 dolgozik, ugyancsak kettős műszakban üzemelnek a gépállomások gépei. A szálkái gépállomás jól kooperál a nagyecsedi és a fehérgyarmati gépállomá­sokkal. Nagyecsedről 25 trak­tort kaptunk, a Fehérgyar­mati Gépállomás pedig ezek­ben a napokban küld hozzánk gépeket. nyát. A nyolc erőgép egy ré­sze a lóhere, a többi a száz holdas kenderföld magágyát készíti. — Nem vész kárba egyetlen óra sem — mondja Bokor Menyhért tanyagazda. — Igaz, sok helyre még nem enged oda az idő, a mélyebb részieken elülne a gép, a szekér, de ennek ellenére, ma is több mint 600 ember állt mun­kába. Esti harangszóig 600-an a szamosszegi határban Amit a járási tanácson hallottunk, azt gyakorlatban láthatjuk Szamosszegen, Nagy­doboson, Nyírcsaholyban és a mátészalkai Egyesült Erő Tsa-ben. Szamosszegen — közel a Szamoshoz — víz áll ugyan a földeken, de ez nem aka­dályozza a termelőszövetkezet tagjait, hogy másutt, ahol le­het, teljes kapacitással dol­gozzanak. A majorban 70 em­ber válogatja a vetőburgo­A nagydobosi Petőfi Ter­melőszövetkezet agronómusá- nak irodájában már több mint egy hete mindennap eligazító értekezletre ülnek össze a brigádvezetök. A három bri­gád április 8-ig összesen 112 hold napraforgót, 36 hold bur­gonyát, 16 hold esillagfürtöt, négy hold borsót vetett el. 156 hold a vetésre előkészí­tett terület. Bodó István brigádvezető az értekezlet után a határba indult. Elkísértük. A tizenhat holdas táblában, ahol megáll­tunk, Madár Gyula végezte gépével a műtrágyázást. — Heggel már itt is meg­kezdjük a burgonyaültetést. Előbb alaposan előkészítjük a földet, holdanként 130 mázsa szerves, 100 kiló műtrágyát adagoltunk. A napraforgót íé- szektrágyázássai vetjük. Bodó István nem dicsekvés­ként, de elmondja, hogy ta­valy napraforgóból kilenc, burgonyából 85, cukorrépából 301 mázsás átlagtermést ért el brigádja. — Nem kell nálunk biztatni az embereket, sem a munká­ra, sem arra. hogy jól dol­gozzanak. Idén még jobb eredményeket akarunk elérni, mint tavaly. Ezek az emberek — kézével á népes brigádját mutatja, amely- napraforgót vet. burgonyát ültet — reggel 6 órakor már itt voltak, és csak az esti ha rengsz» szó­lítja őket haza. Túl a megáradt íwrasznán Nyírcsaholyban, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet földjén, a Kraszna folyó ál­tal rakott iszapban kell ta­posni, hogy megközelíthessük a dombosabb részt, ahol 240 holdon géppel ültetik a csí­ráztatott burgonyát. A gépen négy asszony ül, és a baráz­dákon ott lépdel Dohai Ká­roly agronómus, a növényter­mesztő brigádvezetök és a já­rástól a íöallattenyeszto. Egé­szen rövid a beszélgetés. — Idén először ültetünk géppel csiráztatott burgonyát. Két gépünk van, az egyik mar dolgozik, a másik ké­sőbb áll munkába.. Naponta 15 hold burgonyaültetést vég­zünk el. Erre a munkára két komplex csoportot tanítottunk be, és kiválóan látják el fel­adatukat. Ezzel a munkatem­póval április 20-ig az összes burgonya földben lesz. Per­sze, más területen is jól ha­lad a munka. Tervünkből ed­dig 150 hold takarmánykeve­réket, 100 hold napraforgót, 70 hold magkendert vetet­tünk eL Az emberek váltják egymást A mátészalkai Egyesült Erő Termelőszövetkezetben a gyü­mölcsösben Néma Bertalan­nal, Szombati Lajossal, Por­csint Józseffel és Lőrincz Györggyel találkoztunk. Néma Bertalannak a bajusza is sár­ga már a Novenda permet- szertől. Nevet azon, hogy ezit szóvá tesszük. — így van ez már minden tavasszal. Most is így lesz egy darabig. Kedden kezdtük a permetezést é3 mire a nyolcvan hold kerttel vég­zünk, egészen sárga leszek. A permetezés éjjel-nappal folyik. Csakúgy mint minden más, sürgős ez a munka is. Az emberei; váltják egymást, de a gépek szünet nélkül munkában vannak. S. E. Hogyan vigyáznak az építőipari anyagokra? Ellenőrzésen néhány építkezésnél Nyíregyházán lakóházak, is­kolák, üzemek egész sora épül. Szétnéztünk néhány építkezé­sen, s arra kerestünk választ; hogyan vigyáznak az építőipa­ri anyagok épségére, hogyan óvják a társadalmi tulajdont. A REPRcZEN TAT ÍV KÜLSEJŰ ÉPÜLET Utunk első állomása a befe­jezés előtt álló tbc szanató­rium. A reprezentatív külsejű épület merész statikai megol­dásaival szemet gyönyörködte­tő látvány. Körülötte alig van mozgás, a munkások többnyi­re a belső helyiségekben dol­goznak. Parkettáznak, rakják le a kövezetét. Mindenhol pél­dás a rend, kirívó szabályta­lanságot seholsem találtunk. Kisebb teraszra bukkanunk. — Ez lesz a napozó — ma­gyarázza kísérőnk. ÁZNAK A KAPCSOLÓ­GÉPEK Aligha lesz benne örömük mert közvetlenül a terasz mel­lett magasodik a hatalmas kémény. A jó levegővel együtt bőven jut korom is a napozó- I ra... A 6 ezer holdas rakamazi tsz. három lánctalpas trak­torral rendelkezik. Szloboda Frigyes szerelj a világítást el­lenőrzi a műszakba induló traktornak. (Hammel J. fclv.) Egészen más a helyzet az épülő konzervgyárnál. Na­gyobb rendetlenséget még tu­datosan sem lehetett volna te­remteni. Az udvaron néhány zsák cementre találunk. Tes- sék-lássék letakarták kátrány­papírral, de elegendő egy kis szellő ahhoz, hogy letépje Egyik-másik zsák tartalma ki­folyt, vontatók tapossák bele a sárba az értékes építőanya­got. A markológép földdel együtt deszkadarabokat emel ki. A műszaki ellenőr szomo­rúan legyint. — Ki tudja, hány ezer fo­rint értékű faanyag, cement, kavics hever itt a föld alatt. Soha sem fogják felhasználni őket. Véleményem szerint az értékükből kitelne néhány csa­ládi ház. Tapossák a duzzasz­tott perlítet, a zúzalék égy ré­szén erőgépek járnak. Kétségtelen,* hegy megyénk­ben az egyik legnagyobb épít­kezés a konzervgyári. Hatal­mas a terület, nehéz rendet tartani az építőanyagok tarén. Pedig szervezéssel és aránylag kevés munkával megoldható lenne. De úgy látszik, nincs gazdája az anyagoknak. Min­denki latja, hogy a rendkívül értékes kapcsológépeket az eső veri, de senki sem tesz rá egy ponyvát, vagy papírlemezt, hogy megóvja. ESŐ UTÁN — NÁD PALLÓ Nem különb a helyzet a i Népkert utcai lakásépítkezés­nél sem. Még a múlt év őszén l| kiszállították a kazánház épí- i| téséhez szükséges ..tagokat”. Ahol éppen a legkényelme­sebbnek látszott, lehányták azokat. Egy-egy kazáncső sú­lya eléri a 20-^25 mázsát. El­kerülhetetlen, hogy a ledobá- lás alkalmával deformálódás, vagy repedés ne keletkezzék. Ezek a hibák az összeszere­lésnél, esetleg csak az üzemel­tetésnél fognak jelentkezni. A kazáncsövek a telet a szabad ég alatt töltötték, csak tayasz- szal tettek rájuk néhány nád­pallót. A Lehel—Toldi utcai épít* kezésekné] az ajtók, ablakok ugyancsak a szabad ég alatt vannak. Bár letakarták víz­mentes ponyvával, de nem szakszerűen. így- eldeformá­lódnak, s a beszerelés alkal­mával problémát okoznak. Az Ér-folyó partján sok malteros- láda, talicska „árválkodik” egymás hegyén-hátán töre­dezve. Hanyagság, nemtörődömség. Ha szakszerűbben szerveznek meg az anyagok kiszállítását, tárolását, tetemes összeget ta­karítanának meg a népgazda­ságnak. Ugyanakkor az építői ipari vállalat sok uíóiago* reklamációtól kímélné meg sa­ját magát és a megrendelő­ket. Bogár Keren* Tízezer forint szakköm vre a csenged járáskan (Tudósítónktól) A csengeri járásban mind j, többen olvasnak és vásárolnak mezőgazdasági szakkönyvet. I Különösen termelőszövetkeze- jlteink tagságának nagyrésza vá­ll sárol és olvas rendszeresen kü­lönböző, a gyümölcs-kertészet­tel és a növényvédelemmel kapcsolatos könyveket. . A járás könyvforgalma a jjmúlt évihez viszonyítva 1964 .első negyedében több ezer fo­rinttal növekedett. A földműr- jj vesszövetkezet dolgozói ottho­naikban keresték fej az olVa­rsókat és kínálták a különböző könyveket. A Mezőgazdasági Könyvhónap idején 10 ezer forint értékű szakkönyv ke­rült a járás dolgozóihoz. A jól megszervezett munka alapján első negyedéves könyvforgalmi tervét 1(81,6 százalékra teljesítette a csenge­ri könyvesbolt. Pityu Ifj. Pénzes István másod­rendű vádlott nyíregyházi Rózsa utca 23. sz. alatti la­kos, autó és motorszerelő bűnös egyrendbcli bűnszö­vetségben elkövetett lopás­ban, egyrendbeli társadalmi tulajdont károsító rongálás­ban. háromrendbeli jogtalan használatban, háromrend- bcli társadalmi tulajdont károsító lopással elkövetett bűntettben, ncgyrendbeli lo­pással elkövetett tulajdon elleni bűntettben. A járás- bíróság ezért halmazati bün­tetésül egy évi és hat hóna­pi ‘ szabadságvesztés bünte­tésére ítéli. (Részlet a Nyíregy házi Já- ■ásbiróság ítéletéből). ötödik hónapja van benn a fiam. Nagyon sok minde­nen ment ez a gyerek ke­resztül. Nem volt az olyan, mint amilyennek mondják. Én ismerem, én tudom, mi­iven megrázkódtatást jelen­tett neki ez a tárgyalás. Lehet, hogy egy másik fel sem ve­sz, de én érzem, hogy ő so­kat szenvedett lelkileg... Amit csinált, a többiekért csinálta. Csupán vagányság- ból— Azt mondták, a fiam­ra, konok. Szűkszavú, nem konok. Olyan sokat várt a tizennyolcadik évétől. Mindig mondta: majd ha én 18 éves leszek... Csavargó nem volt az azelőtt sohasem. Kitakart-■ tolt, segített mindenben. Ha a kútra ment, mindenkinek vizet húzott, bevásárolt, két forintot el nem vett. Egy szenvedélye volt, a zene. Még ipari tanuló korában kapott egy kisebb tangóhar- mónikát. Az első fizetéséből egy gitárt vettem neki. Ak­kor járt ki ide a Lenin tér­re, a Földes gyerekektől ta­nult gitározni. Hogy hogyan keveredett eb­be a társaságba? Együtt járt iskolába a Borbély fiúval, az első rendű vádlottal. Pityu­ka, a fiam egyszer elvett tő­lem 300 forintot annak a befolyására. Jólelkű volt, ha azt mondják, hogy vesse le a ruhát, leveti magáról. Szó­val mikor a gyerek megté­vedt, elmentem az iskolába, és az igazgató engedésével, egy másikba írattam, hogy ne legyen együtt a Borbély- lyal. Ekkoriban olyan furcsa volt a magatartása. Zárkózott lett. éjszakánként felriadt, álmában beszélt. Elvittem megvizsgáltatni, papírom is van róla. Ez 1955-ben volt Az orvos azt mondta ne- kierr|, testileg bántani nem szabad a fiút, de szigorúan kell fogni, mert a gyerek befolyásolható. Vigyázni kell rá, hogy milyen társaságba kerül. Csak később tudtam meg, hogy előzőén, amikor az áram megrázta, leesett a létráról. Addig négyes, ötös tanuló volt, de utána nem tanult jól. Négy évvel ké­sőbb a toronyból zuhant 8 métert, az volt a szerencse, hogy a lába megakadt egy létr'fokban, de így is ag.v- r -iást kapott. 10 centis vlírás volt a fején. Valami­nek kellett lenni, különben az én fiam nem keveredett volna ilyen társaságba. Kér­tem is az ügyvédet, intéz­kedjen az orvosi vizsgálat­ról, ha négyezer forintot ki tudok fizetni az ügyvédi mun­kaközösségnek, az orvosi dí­jat is megfizetjük. Meg is vizsgálták, de a tárgyaláson nem hirdettek ki semmit. Az is baj volt, hogv utóbbi idő­ben mi is iskolába jártunk, reggel korán indultunk, este későn érkeztünk, a fiámnál! több ideje volt. Megvolt az ón fiamnak mindene. Télen nyáron meg­felelő ruhája, öltönye három is. Egy esztendeje, amikor felszabadult az autószerelő szakmából, 4 és fél ezer fo­rintot költöttem rá. Vettem neki krombi kabátot, twist- pulóvert, mindent, mindent... Ezerkétszáz forintot keresett. Hazaadta kérés nélkül, sza­laggal együtt. Ha nem talált idehaza, elhozta a munkahe­lyemé. Inni nem ivott, dohá­nyozni nem dohányzott, mo­ziba, oda szeretett járni. Ad­tam neki 10 forintot, 20 fo­rintot, egyszer volt egy ren­dezvény, akkor adtam neki 30-at. Augusztusban, amikor 18. évét betöltötte, akkor kezdett megint a Borbély gyerek idejárni, a fiam meg kimqradozni. Akkor adott neki az apja két pofont. Ez a Borbély tüzelte Pityukét; mit parancsol neked az apád? önálló kereső vagy. A házi­nénit is megbíztuk, vigyáz­zon Pityukéra: éjjel dolgo­zott, nappal pihenni kell ne­ki. ne menjen sehová. Ha Rludi*. akkor is felkeltette őt Borbély, és vitte magá­val. Ha az a lány nincs, ma a? én fiam köztünk van. Meg­ismerkedett a lánnyal. A Se­lyem utcából idejárt a fiam után. Pityuka először szóba se akart vele állni, később ki is maradozoít, ott aludt a lánynál. Az egy szoba konyhás lakásban, ahol még három gyerek volt. Az édes­apja elment oda, akkor tet­ték éppen a reggelit Pityu­ka olé... Tiltottuk a lány­tól: se nem tanul, se nem dolgozik, nem rendes. Ha színészek, vagy cirkuszaink jennek a városba, állandóan ott lóg körülöttük. Elment az én férjem a lány anyjához is és megkérdezte: mi a szán­dékuk az én fiammal? Nincs nekem nősülni való fiam! Hiábavaló volt minden erő­feszítésünk. Altkor azt mond­tam Pityukénak, ha mégis el akarsz menni, ne lakj a lánynál, vegyél ki magadnak egy kis bútorozott szobát. Ki is vett a Szegfű utcán. Abban állapodtunk meg a iakásadó nővel, hogy Pityuka 9 óránál később nem mehet haza, ha kimarad, értesítenek. Októberben ment el hazul­ról, november 19-én tartóztat­ták le. 19-én várom a fiamat — mert ha az apja nem volt idehaza, hozzám eljött — vettem halat, tésztát sütöt­tem, de úgy éreztem, hogy baj van vele. Csak ültem és vártam, vártam. Másnap szóltak: tudom-e, hogy a fiam le van tartóztatva? Ez volt a borzasztó, a világon semmit nem tudtam, miért tartóztatták le! Kálvária volt az, amin mi keresztül men­tünk. Hogy mégis mit csi­nált? Nem igen vett részt semmiben. Három autókázá- sa volt, tiltott gépkocsiveze­tés. Az apa: — Lopás? Az is egy fogalom. Nem egy szer­vezett banda volt ez! Men­tek az utcán, eszükbe jutott, hogy jó volna egy kicsit ko- csikázni. A többiek betörtek a gépjavító büféjébe, raktá­rába, az én fiam nem volt benne. Az óralopás? Na ab­ba benne van... De hányszor mondtuk neki: fiam, Pityu­kéin ez az út helytelen, amin jársz, becsületesen kell élni. Hányszor mondtuk: ne csi­náld ezt velünk. Nem al­szunk éjszakákat • Mit tetszik gondolni, ne­künk milyen karácsonyunk, újévünk volt? Biztatott az ügyvéd, hogy szabadlábra helyezik. Hat tortát csináltam, töitöttkáposstát, rántotthúst. De be se ment a gyerekhez, a tárgyalásra elő sem készí­tette. Annyit nem ért *1, hogy a második tárgyalásig szabadlábra engedjék. Há­rom hétig éjszaka dolgoztam, hogy végighallgathassam a tárgyalást, örültem, ha rám nézett, ha megláthattam. Mi­kor az eredményt kihirdet­ték, összerogytam, lehet, hogv mi is hibásak voltunk. A férjem túl szigorú volt hoz­zá... Ha hazajön, mindent meg­beszélünk vele, és soha töb­bé fel nem hozzuk neki az ügyet. Megmondjuk neki, tegyünk úgy: mintha nem is történt volna meg. Hiszen mi. én is és a férjem is, csak a gyerekekért, a gyerekeknek élünk. Feljegyezte: Arató Erzsébet 1964. április 11. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom