Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-09 / 82. szám
Miéri van mérleghiány JNyírkátán? Felelőtlen gazdálkodásra derített fényt a vizsgálat a Rákóczi Tsz-ben Több mint egymillió forintos mérleghiánnyal zárt a nyírkátai Rákóczi Termelő- szövetkezet. Ennek oka a helytelen gazdálkodás. Érdemes néhány pillantást vetni a termelőszövetkezet pénzügyi dolgaira a járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata alapján. A Rákóczinak több száz hold gyümölcsöse van. A nyulak minden évben tetemes kárt okoztak azzal, hogy megrágcsálták a fák törzseit. A vezetőség, — hogy enyhítsen a bajokon — kész tervvel állt elő. Ha sok a nyúl, védekezni kell ellenük. Még hozzá dróthálóval. Jelent Kőzett is egy szemfüles íbrányi kisiparos, aki vállalta, hogy megszövi a dróthálót. A termelőszövetkezet vezetősége, mellőzve minden gazdasági számítást, megkötötte a szerződést. Ménes András kisiparos pedig azonnal munkához látott. Mintegy két es fél hónap alatt elkészült, s ezért csekély 60 810 forintot vett fel. A tsz-elnök azonban precíz ember volt. Ménest és társát bejelentette az SZTK- ba, mint termelőszövetkezeti tagot, s annak rendje-rnódja szerint ki is fizették tltáttük a több mint 6000 forint SZTK díjat. Igaz, hogy a termelőszövetkezet . magánszemélyeknek készpénzben maximum ezer forintot fizethet ki. Hogy ezt a nehézséget áthidalják, félrevezették a Magyar Nemzeti Bankot, (Nem volt nehéz, hiszen az MNB sem. győződött meg a kifizetés jogosságáról.) így aztán ment minden, mint a karikacsapás. A tsz elnöke még azt is elintézte, hogy tVT-^-izvcí rnw.t*=cílcőU- a forgalmi adó kifizetése alól. "A drótszövéshez szükséges lágyhuzal 73 000 forintba ke- i ült. 6000 áz SZTK, 60 000 a murtkádíj. A szállítási költségeket szintén a termelőszövetkezet fedezte. A SfäbUh- lást, kihelyezést pedig a tagok végezték, természetesen munkaegységre. A nyulakát tehát végül is sikerült .megfékezni csekély 150 000 forintért. Vajon, olcsóbban nem lehetett volna mindezt elintézni? Az emlílelf esőt azonban á helytelen gazdálkodásnak csak egy része. Bőven rt Ivei Cl egyéb is. A múlt évben hőidéül gépkocsival dltiiát szállítottak Debrecenbe. Ezt a munkát délig elvégezték, azonban nem tértek vissza, hanem „kis ketülővfel” elmentek Miskolcra az együk tsz-tagnak bútort vásárolni. Ejfél után tértek vissza. Azonkívül, hogy a felmerült napidíjat a tsz fizette, az ilyen esetek miatt következhetett be, hogy a tervezett . 322 ezerrel szemben 1963-ban 721 ezer forint volt a szövetkezet szállítási költségé. Az ősz föly'áhíáh 5Ö holdról nem takarították be a kukoricaszárai. Később kévénként 50 filléres áron a község lakosságától megvásárolták. A tsz főkönyvelője belépett a TIT-be, de a tagsági díját és a jelentkezési díjat a közös kasszából fizette. Az így szervezett TIT tanfolyam az eltelt hat. hónap alatt egyáltalán netn működött, s a befizetésen kívül semmi mást nem csináltak. A termelőszövetkezet vezetősége még 1960-ban elhatározta, hogy 440 holdon diófái telepít. A földförgatás, telepítés, gondozás nagy összegbe került. S az eredmény? A 440 hold diófát még ez évbeli kiszántják, mért nem fakadtak meg. Ennek ellenére az elnök 4000, a főkönyvelő 650d a főagronómu§ pedig 4000 forintot vett fel irányítói munkabér címén teljesen indokolatlanul, hiszen a három függetlenített vezetőnél semmi-' félé effektiv teljesítmény nem volt. Ha összeadjuk a • iogtalü- nul, indokolatlanul kifizetett, felvett összegeket, a mérleghiány jelentős hányada megtérült volna. Sokkal többet oszthattak volna az év végi ^.ái számadáson, lia a vszs*- tőség nem tekinti csáki szalmájának a közös vagyont. Bogár Ferenc Új cikk: a vertcsipke Bővülő export, újabb munkaalkalom a háziipari szövetkezetben Ma már ezernél is több nőt foglalkoztat a 12 évé mindösz- sze tíz fővel alakult Szabolcs- Szatmár megyei Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Aho-1 1952 őszén még csak rongyszőnyeget és gyékény lábtörlőt készített egy maroknyi csoport, ott most majdcsak mind az öt világrésznek készül a beregi keresztszemes, a művészi kivitelű kosár, a paszabi szőttes. Nem volt könnyű az út a rongyszőnyegtől a világhírnévig. Fáradságos munka árán teremtették meg 35 féle termékük készítésének feltételét. Jelenleg hetven községében félezer asszony és lány ápolja például a beregi keresztszemes készítésének művészetét. Három évtel ezelőtt negyedévenként még csak- 33 ezeí forintot tett ki ez a termelés — ma ennek; több,_ mint a tízszerese készül. Különösen Szat- márcseke, Tarpa, Beregdaróc, Vásérosnamény és Nyíregyháza környékén hímezik a világ va- i&rrennyi táján kedvelt térítőkét. Tímár, Szabolcs és Ibrány után n&nrcg másfél rqilliós beruházással Nagyszálláson is megnyitották legújabb kosár- és bútorfonó részlegüket, ahol 150 nőnek teremtettek munka- alkalmat. Ennek a termelési ágnak az exportterve 1963-hoz képest megháromszorozódik, Úgyszintén nagy a kereslet a paszabi nők munkája iránt évente közel 2 milliós népművészeti érték kerül ki a kezükből. Legújabban Tiborszállást is bekapcsolták a hálózatba, ahonnan a vertcsipke indul el hódító útjára. Jóllehet, még- csak egyéves a szolgáltató részlegük, de az itt dolgozó 60 nő máris elismerést vívott ki magának a városi lakosság előtt. Ebben az évben már 19 mii lió forint értékű munkát vé geznek a háziipari szövetkezet asszonyai a hazai és á külföldi igéhyek kielégítésére. További fejlődés előtt áll a szövetkezet: a következő 2—3 évben 50 százalékkal hő a kézimunka és a fonottkosár, bútor exportja: ezzel párhuzamosan új munkalehetőség nyílik. Ha a megye termelőszövetkezetei is fokozzák a fűzvessző termelésüket, alapanyaghiány nem gátolhatja a munkát. Az ÉLETÜNK című felszabadulási pályázatunkra érkezett írás Iía Jancsi látná 1Ó56 október végén a határőrségnél teljesítettem katonai szolgálatot. 3 éves kemény szolgálat után többed magammal, már nagyon vártuk a leszerelést. Sajnos a történelmi események számításain-’ kát áthúzták és mi nem szerelhettünk le. Dühöngött az ellen forradalom. Egy este történt. Kellemetlen ködös, hideg volt az idő. Másodmagámmal ott lapultunk a nagy tölgyfa tövében, félig összefagyva — a látványtól megdermedve. Szemeink előtt kisebb-nagpobb csoportokba verődve, mentek a dissziden- sék. 8—10 nagyhangú suhanc élén egy torzon borz fegyveres alak haladt és úgy mutatta az utat, — mintha itt született volna. Egy mindenre elszánt férfi, börgőzös állapotban gybrsabb menésre unszolta agyonfáradt feleségét. A nő sírt, karjában egv csecsemőt szorongatott. Fásult megdöbbenést váltott ki bennünk a következő látvány. Népe; csoport közepén, amelyet férfiak, nők és gyerekek •Ikottak. — fekete reverendában, széles nemzetiszínű szalaggal a mellén, összekulcsolt kezekkel egy pap haladt. A lu.oldalra érve a földre borult és hangos imába kezdett. Alig pár pere múlva csak úgy zengett az erdő „Hazádnak rendületlenül, légy híve ó magyar". Énekelt a papi a börtönből szökött íegyenc. — Énekeltek a munkakerülők és csavargók, prostituált, a kalandig vágyó fiatalok és velük együtt énekelt egy csomó félrevezetett, megtévesztett becsületes ember. Zengett az ének és mi összeszorított fogakkal hallgattuk tehetetlenül. Ügy éjfél lehetett, amikor már minden elcsendesedett, csupán a Pinka folyó vízének sírása hallatszott. Mi ketten olt lapultunk a sötétben és csak nagy ritkán szóltunk. Jancsi, mert így hívták társamat, hirtelém felugrott és ideges, szinte őrjöngő hangon szólt hozzám. Gyere! Menjünk mi is! Mi a fészkes fenére várunk? Hát nem látód? Mindenki elmegy. — Ki marad itt? Milyen élet lesz itt? Egyáltalán nem leptek meg szavai és kitörései. Hiszen ott, altkor mindany- nyiunkban feltörtek ezek a kérdések. Ma már tudom, hogy válaszom, amit akkor mondtam neki, nem csengett valami meggyőzően, — de én igyekeztem nyugodt maradni. Itt élnék szüléim és testvéreim — itt születtem és ha a sors úgy akarja, hát itt fogok élni, vagy halni. Egyszer rhajd mindén jorá fordul. Lesz még itt élet, igaza jó élet! Sajnos szavaim nem érték el a kivánt hatást, mért Jancsi két nap rtlúlva eítnént. Azóta nem tudok félőle semmit. Lehet, Hogy jól él — lehet, hogy nem. De ha akkor ciak, egy kicsit is várt volna — akkor ma biztosan jól élne. Azért mondom, hogy biztosan. mert ahogv múlnak a hapok, úgy tűnnek el életemből katonai időm utolsó napjainak rossz emlékei. Hét év után jó lenne Jancsival találkozni és egy kicsit nem minden ok nélkül eldicsekedni neki. Nem a saA kereskedelem megrendelésére ez évben 10 ezer darab vásalóde-zka’ és 7500 gyúrótábla készül a Kelet-Magyarországi Faipari Vállalat műhelyében. Foto: Hatnmei József Megjegyezzük jót teil hé... Csuk ürülni lehet entxak, hegy á korábbi mulqsz'.óso- kot pótolva a SyO un: rd Vilidig látói-phrl ’7" " - *a 1 mo-t' már kellő gord< . óráit a sifíkirtt n .kis* ra. Az utóbb’ ‘dö'bcn s:n- mos fiatul Sf’kr'lniier került a válla tóthoz, melynek kédbcZö hatását úrins érezni léhát. Érjferúés fclfirjyrííli lit- szóul árrá. Irihy <: még t neqlr‘-ö hibák, hirirt fissá* gok jelentős része azé’" is adódik, mert á légil’rtrkc- sebbék, az éttet-eiitlmtc ük között jócskán InWfiU olyanokat. akik beit? réHdelkez- vek rciidéghítóipaH te páss* falattól. Az clriti ll évekké A több elismert szakember váll meg a nyírig ’’ ári vállalattól, otyaiiok, akik rugalmasan, ötletesen irá* nyitották áz éttermeket. Miközben újabb erőit sütéseket tesznek az illetékesek az éttermekben dolgozó, fetszölgálö szakember- utánpótlás nevelésére, he* íyénvaió tenne ezt kiterjeszteni a szakmával nem rendelkező vezetőkre is. Jót tenne ez a kulturált vendéglátásnak, a választék bővítésének, az éttermi programok gazdagításának. Farkas Pál ,, Szerein nk együtt lenni'1 — Tízezer a takarékban Vidám, komoly lányok Paposon A zöldéllft búza és rozstáblák között tarka fejkendős lányok dolgoznak. Tavaly kilencen voltak, idén már csak hatan. Két lány férjhez ment. Valóczki Gabriellát pedig a „családi” brigádba sorolták be a szülei. Hat lány a paposi Esze Tamás Tsz Ifjúsági munkacsapatában. Ég a kezük alatt a munka. Hogy az idő engedte, ők készítették el elsőnek tíz hold dohányhoz a melegágyakat, hét végére pedig elvetik ä zöldségét, majd sorba a tíz hold napraforgót, . . .. . . I. ját életemről beszélnék neki, hisz az en életem épp olyan egyszerű, mint sok más ezer emberé. Megfognám a Jancsi kezét és végigvezetném őt szerény kis városuhkon, amely kezd nem is olyan kicsi és szerény leírni. Megmutatnám neki a tágas új bérházeoro- kat, melyben az emberek kulturált körülmények között élnek. Megmutatnám a víztornyot és ő ott a totony tövében megértené, hogy lassan nem lesz már szükség az egészségtelen szabad kutakra. Megmutatnám neki az épülő konzervgyárat és a többieket. A cipőgyárat. a gumigyárat, az almatárolót és ö megértené, hogy a szabolcsi munkásnak lassan már nem kell más megyébe mennie, távol a családtól dolgoznia. Kivinném a Ságvári, vagy akár a Dózsa Tsz-be és ott ő megél tené, hogy nem úgy él ma a parasztság, mint azelőtt. S míg Jancsi mellettem sétálva Ismerkedne a várossal, tudom. hogy észrevenné a házak felett kusza összevisszaságban égnék meredő televíziós antennák százait, a felújított új színházat, a korszerű spottsíddidnt és aal új Iskolákat. Tudom, högy észrevenné a nagy változást &s tetszene neki városunk új ruhája — ami még csak ösz- szeíércelt állapotban van, de már látszik, hogy tetszetős, kényelmes szép ruha lesz... Reményi Ferenc géplakatos Nyíregyháza, Arany J. u. 9. a tíz hold burgonyát, tíz hold kukoricát. Az ifjúsági munkacsapat szorgalma, munkaszeretete híres megyeszerte. Tizennyolc, húszéves lányok, de gondolkodásukra, cselekedeteikre jellemző, amit vezetőjük, Kiss Gizella mond: A munka értelme — Mi, nem érzünk fáradtságot, mert, szeretünk dolgozni. Értelmét iátjük a munkának. Szeretünk együtt lenni, mert barátnők vágyunk. A szavak komolyak és mégis mosoly ül a körben álló lányok arcán. Természetes ez a mosoly, tavasz van. Kiss Edit: — Nekem 450 munkaegységem volt tavaly, tízezer forintot tettem a takarékba. Még nem tudom, mire költőm majd a pénzt. Szabó Erzsébet: — Mi bútort vettünk. Idén több munkát válialt a csapatunk és biztbsan többet is keresünk. Kossá Margit: — Általában mindenkinek meg volt a 35Ö munkaegysége, dolgoztunk is érte eleget. A pénz egy részét én is a takarékba tettem. Ez hát a munka értelme és még valámi más, amit a KISZ-titkár mondott el. A fiatalok munkáját megbecsülik, és értékének megfelelően jutalmazták is. Kiss Gizella a Kiváló termelőszövetkezeti tai círh tulajdonosa léit. És a kilenc lány — hiszen tavaly még kilencen voltak — az ifjúsági munkacsapatok versenyéből járási győztesen került ki; oklevelet kaptak és 1500 forint pénzjutalmat, amit a termelőszövetkezet vezetősége is megtoldott 1500 forinttal. Senki nem hiányzik — A télén, amikor a dohányt csomóztuk — mondjí Kiss Gizella — sokszor éjfélig. hajnalig is dolgoztunk. — Most is korán reggel kint va- gyünk a földeken, és csak késő este megyünk haza. Soha, senki nem hiányzik közülünk. Akinek valamilyen dolga van, az nekem jelenti. Ránk senki nem mondhatja a faluban^ hogy ezért, vagy azért nem dolgozunk. A fáluban, á termelőszövet« kezeiben nem is lehet rosszal hallani a lányokról. Munkában, szórakozásban mindig együtt látják őket, vidámak, komolyak, mikor hogyan illik. Ha moziba, vagy a tsz-közgyű- lésre menhék, mint egy csokor virág együtt vannak. Egy sorban üihek, vasárnap együtt sétálnak. dlyahofc ők, mint az igazi, jő testvérek. Mirczik Vilma, a KISZ-tit- kár, miután elváltunk a lányoktól, megjegyezne: — A télen már úgy volt, hogy feloszlik az ifjúsági munkacsapat. Mert, hogy ketten férjhez mentek, egyet meg visszatartottak a szülei. Kár lett volna a lányokért, ha szétszóródnak, nagy kárát lattá volna ennek á tsz is. A lányok nemcsak azt a munkát végezték el, amit vállaltak, de szinte mihdenütt ott voltak, ahol segítségre, munkáskézre volt szükség. Á vezetőségi ülés Varga Mihályt, a növénytermesztési brigádvezetőt bízta meg a munkacsapat újjászervezésével. Együtt maradtak A lányok együtt maradtak. Csak úgy, mint tavaly, sokat vállaltak magukra. Helyes lenhe, ha a tsz-vezelősége most abban segítene, hogy a brigád kiegészüljön. Nem csupán azért, hogy eleget tehessenek vállalásuknak, amely szerint április 2Ö-ig elvégzik a tavaszi veteményezést. Azért iS. hogy nőjön a paposi ifjúsági brigád, terjedjen a példa. Seres Enwf 1964. április 9.
