Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Ezt az oldalt felszaba­dulásunk érfordulójára testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai ál­lították össze. Hétmillió rubelből korszerűsítették az Uzsgorodi Állami Egyetemet Megfigyelő állomás, számító központ, modern laboratórium A Szovjetunió felsőoktatása mindennap tökéletesedik, fej­lődik. Minden vonatkozásban tartja első helyét a világon. Elég megjegyezni csak azt, hogy a Szovjetunió főiskoláin 3 millió ember tanul, és 1970- re pedig a hallgatók száma ennek áz 1,4 szeresére fog emelkedni. Csak Ukrajna fő­iskoláin több hallgató tanul, mint Franciaországban, Spa­nyolországban, Svájcban és Ausztriában együttvéve. A Kommunista Párt és a szovjet kormány messzemenő és atyai gondoskodást tanúsít a felnövekvő nemzedék tanít­tatása és nevelése iránt. Or­szágunkban közérthető dolog a teljesen ingyenes felsőokta­tás, a tanulóknak pedig min­den feltétel biztosítva van az eredményes tanuláshoz. Erről nagyon sok meggyőző tény tanúskodik a felsőoktatás éle­tében, így többek között a fiatal ukrán egyetemen, az Uzsgorodi Állami Egyetem is. Az utolsó öt évben az egye­tem fenntartására és gyors fej­lesztésére az állam 7 millió rubelt fordított. Az ez évi költ­ségvetésükre utalványozott összeg 3 millió rubel. Az 1959- től. 1983-ig eső periódusban kizárólag csak ösztöndíjra 2,5 millió rubelt fizetett ki az egyetem a hallgatóknak. Az egyetem ösztöndíj alapja eb­ben az oktatási évben 700 ezer rubel körül van. Ez 20 százalékkal magasabb, mint a múlt évi kiutalás erre a cél­ra. Egy hallgatónak a taníttat tására az egyetemen történő állandó bentlakás mellett az állam 5—6 ezer rubelt költ, amelyből több mint 2 ezer ösztöndíjra esik. A szovjet főiskolai hallga­tónak minden szükséges fel­tétel biztosítva van a tanulás­hoz. Rendelkezésükre állnak a világos előadótermek, dol­gozószobák, a legújabb tech­nikai berendezéssel felszerelt laboratóriumok, tágas olvasó­termek, politechnikai műhe­lyek, és a diákotthonok. Az utóbbi években jelentős mér-'' tékben kibővült az egyetem anyagi-technikai bázisa. Öt év alatt, például, az egyetem csak felszereléseknek a kiegé­szítésére 2,5 millió rubelt ka­pott. Ez adott lehetőséget be­vezetni, felállítani és műkö­désbe hozni egy betatront 25 millió elektronvoltos energiá­val, létrehozni egy megfigyelő állomást, amelyik hatalmas teleszkópjával összeköttetést képes tartani a Föld mester­séges bolygóival, a szputnyi- kokkal, a teleszkóp 850-szeres nagyítású, létrehozni és fel­szerelni tíz tudományos kutató laboratóriumot. Minden év újat, és örömöt hoz a hallgatók kollektívájá­nak az életébe. Most fejeződik be az építése egy számítóköz­pontnak, amelyik elektromos számológéi*i segítségével 5000 számtani műveletnél többet képes elvégezni egyetlen má­sodperc alatt. Az egyetem la­boratóriumaiban képesek lesz­nek előállítani a megközelítő­leg abszolút nulla fokot, azaz a mínusz 273 fokot. Az egye­tem könyvtárában hatalmas mennyiségű oktatási, tudomá­nyos, művészi, politikai és külföldi irodalom gyűlt össze. Könyvállománya majdnem 500 ezer kötet. Jelentős mértékben növekedett a tudományos kí­sérleti és anyagi-technikai bá- zisia a különböző foglalkozási ágaknak. A következő évben 3 új fa­kultás nyílik, 12 tanszék, 5 tudományos kísérleti laborató­rium, 7 féle szakképzést, szak­mát vezetnek be. Az egyete­men most 7 fakultás, 45 tan­szék van. 1958-tól az egyetem 17 tanára védte meg doktori: 85 tanára pedig kandidátu­sa disszertációját. Sokat tettünk az utóbbi idő­ben a diákok, a tanárok és más egyetemi dolgozók lakás és egyéb körülményeinek ja­vításáért. 1963-ban 64 lakóhá­zat adtunk a tanároknak es más egyetemi dolgozóknak, 670 helyet a diákoknak. Je­lenleg 1500 főiskolai hallgató lakik a diákotthonokban. A következő évben, amikor meg­kapunk még egy 716 férőhe­lyes diákotthont, el tudunk majd helyezni minden vidéki hallgatót az otthonokban. A felsőfokú káder képzésben részesülő szakemberekről, fel­sőfokú intézményekről ilyen messzemenően gondoskodik a kommunista párt, és a szovjet kormány. Az egyetemnek majdnem 7,5 ezer csoport]« van, ebbe beletartozik a több mint 2 ezer rendeskorú hall­gatói csoport, a több mint 500 fős esti hallgató és a több mint 4 ezer levelező hallgató csoport. A hallgatók szorgal­mas munkával felelnek a szovjet nép gondoskodására. Évről évre emelkedik a tudo­mányos-metodikai, a tudoma- nyos-kutató és az ideológiai­nevelő munka színvonala. Az egyetem kollektívája minden erejét arra fordítja, hogy előbbre vigye a tudo­mányt, az egész dolgozó nép ügyét, hogy minél előbb fel­építsük a kommunizmust a mi országunkban. D. Csepur, docens a* Uzsgorodi Állami, Egyetem rektora. Közös gond a gyermekekért Békés családok élnek Uzs- gorodon a Ki évi kert 17 szám alatt, és azért harcolnak, hogy házuk elnyerje a „Kommunis­ta Lakótömb" elnevezést. Kö­zösen ültettek fákat az udvar­ra és a háztömb körül, - virá­gos ágyakat létesítettek a há­zak mellett, és az udvaron gyermekjátszóteret szereltek fel, együttesen szervezik meg gyermekük szabad idejének a játékait. így például a lakó­tömb aktivistái M. V. Lut- kovszkij orvos vezetésével a ház legifjabb lakói részére vi­dám újévi karnevált rendez­tek. M. Vlagyimir Egy fehér cipő nyomán Mihail Ignatovics hétköznapjai Ä falu »teáján fut- a kipiro* eodott arcú Erzsiké. — Miska bácsi, jónapot! Üdvözölte és csakazért is ott állt előtte, hogy lássa meg ez a bácsi a szép új fehér ci­pőjét. — Szervusz Erzsiké! — fe­lelte. — Édesapád vette? — Édesapám, a mi ruhásüz­letünkben vette. A kislány elfutott az isko­lába és nem tudott arról sem­mit* hogy Miska bácsi aján­lotta ezen a héten az édesap­jának, hegy minden körülmé­nyek között vegyen a kislá­nyának a szezonnak megfelelő cipőt, de nem csak neki, ha­nem ezer olyan gyermeknek mint ő: erről sem tudott sem­mit Erzsiké, hogy maga serfs ra'ktárt és telepet járt be azért, hogy legyen az embe­reknek időben azonnal, ma minden. Erzsiké elfutott, Miska bá­csi pedig kísérte őt kedves, atyai mosolyával, elégedett volt és ment tovább dolgai után. Már tizenkét éve gondosko­dik a kommunista Mihail Ig- natovics Klajn körzete szük­ségletének a kielégítésért. Ellátja vásárlóit, a kolhozistá­kat, az alkalmazottalkat és értelmiségieket áruval. — Tizenkét év... — ráncolja össze homlokát Mihail Ignato­vics és fájó érzéssel gondol a nehéz múltra. Felötlik benne szülőfaluja, Koszi no, Deren- kovei, Popovo, Zasztavnoe, Zvonkovoje, Rafajlovo minden falu, amelyet most a fogyasz­tási szövetkezet lát el áru­val. Régen ugyan ezen a helyen összesen csak három szatócs- üzlet volt. Azok is milyenek voltak: alacsonyak, szűkek, sötétek. És milyen rossz mi­nőségű kommersz áruk voltaik azok, no meg az elhelyezés: a mézeskalács és a cukorka mel­lett tartották a szagos szap­pant, a ruha mellett vagy ve­le keverve a hám és mellettük a kátrány... Az üzletek szom­szédságában mint eső után a gombák, úgy nőttek ki a füs­tős, bűzlő kiskocsmák. „Igyál Bejla! Igyál István.” — mond­ták a kocsmárosok. — Igya­tok! Ha nincs pénzetek — majd ledolgozzátok.” Mihail Ignatovics Klajn él­űéi a múlt árnyát, az arcáról, a régi keserűséget a válláról és belép az irodába: — Jónapot, Miska bácsi! — üdvözlet szívélyesen munka­társai. Mindegyik barátian kezet szorít vele, beszámol a végzett munkáról, megfogadja a tanácsát, és rendelkezését a vezetőjének arról, hogy mit kell még elvégezni. Átnéz még a könyvelésbe is és ott is elbeszélget egy ki­csit, utasítást ad és bemegy a munkaszobájába. Átnézi a magakészitette térképet. Hány színes karika van raj­ta? — nézegeti. — Természe­tes — huszonnégy! Éspedig: Falusi üzletek, vegyes és sza­kosított árudák, ebédlők ame­lyeket sikerült felépíteni, hogy megjavítsák a kereskedelmet. Felvételünk a Kárpátontúli Terület kiváló kukoricatermesztőinek tapasztalatcseréjén ké­szült. Köztük (jobbról) az országos hírű kukoricatermesztő Ladányi Anna, aki kiváló eredményeiért kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Saját vérével mentett az orvos Küzdelem éjszaka a területi kórházban A késődélutáni órákban Oleg Iljics mégegyszer szétnézett a kórházban. Végigjárt minden kórtermet. Súlyos beteg nem volt. Már még Vaszii Bony is jobban érezte magát. Az or­vos megállt az ágyánál. — Jól érzem magam, job­ban vagyok, — mondta moso­lyogva Vaszilij. Bonyt elönti a vér Az orvos is megkönnyebbül­ten lélegzett fel. A Huszti Ru­hagyár fiatal munkása Vaszi- lij Bony három évvel ezelőtt betegedett meg. Kórházi ápo­lásra szorult. A múlt héten bement a huszti Körzeti Kór­ház belgyógyászati osztályára. Azután átirányították a terü­leti kórházba. Egészsége jár De éjfélkor váratlanul ko­pogtak az ablakon. Az ügye­letes nővér hangja izgatott volt: — A beteg Vaszilij Bonyt elönti a vér..,, meghal... Gyorsan öltözött, nem is ment, hanem futott a kórház­ba. Kitapintotta a pulzust — az alig-alig volt érezhető. Rendetlenül vert a mellkasban a szív, alig kapott vért. Az orvos is elájul Csak vérátömlesztés segít­het! De vér éppen nem volt! Oleg Iljics úgy határozott, hogy a saját vérét adja oda a betegnek. Vaszilij Bony ágya mellé tettek egy másik ágyat és az orvos arra feküdt fel. Az ügyeletes nővér, Má­hiszen az orvos vére elsőcso­portos, a betegé — harmadik. Ezen kívül az orvos Oleg Il­jics nagyon sok vért adott, majdnem másfél litert. Az ügyeletes nővér ott állt az orvos mellett, aki elveszítette az eszméletét, és nem tudta mitévő legyen. „Minden a legnagyobb rendben“ De Oleg Iljics hamarosan magához tért: — Fecskendezzen a vénám­ba szőlőcukrot, a bőröm alá pedig koffeint és kámfort. Ez alatt az idő alatt Huszt- ról megérkezett Osztáp Petro- vics Vicinszkij körzeti főor­vos és Mihail Ivanovics Fatu- la belgyógyász. Megérkeztek, hogy segítséget nyújtsanak a vult. Kiíratta magát munká­ra. De ez nem sokáig tartott. Hamarosan ismét orvosi keze­lésre szorult. A beteget go- rincsevszkiji körzeti kórház­ba irányították. A gorin- csevszkiji orvosok főorvosuk­kal, O. I. Szkorohodommaf mindent elkövettek, hogy a fiatalember megszabadul­jon a betegségtől. A vezetése alatt álló keres­kedelmi egység még 1948-ban kiarcolta az elsőséget a szo­cialista munkaversenyben. Ak­kor Mihail Ignatovics maga hozta el Moszkvából a „Vörös vándorzászlót” és a rádiót. Sorravette az okleveleket, melyet a vevők gondos ki­szolgálásáért kaptak az üzle­tek dolgozói. Megszámolta őket: 124! Azután az 1963-ban a második helyezésért kapott kitüntetést veszi szemügyre. Ez pedig itt a köztársasági oklevél. Itt van a területi központ díszoklevele, hirdeti jó munkájuk eredményét. Ott pedig a kerületi dicsérő okle­vél. Minden egyes üzletben a ke­reskedelem legélenjáróbb mód­szereivel dolgoznak. A közös kerületi tagsági értekezleten, amelyik ez év januárjában volt, a koszingániaknak oda­ítélték a „Kommunista Mun­kakollektíva” elnevezést. Ez volt az ilyen első kitüntetés a kerületben. Ezért, ha megy Mihail Ig­natovics Klajn az utcán, a szembejövők tisztelettudóan emelik meg kalapjukat, kö­szönnek: — Jónapot Mihály bácsi’! P. Bracjun ria Kobasin beleszúrta a tűt az orvos vénájába és azután a beteg vénájába is tűt szúrt, hogy megindulhasson a vér­átömlesztés. Elmúlt egy perc, kettő. A beteg könnyebben lé­legzik. Lassan, nagyon lassan halad az óra mutatója. Már lassan egy félórája, hogy a gumicsövön áramlik az orvos vére a betegbe. Az orvos fáradt karja leha­nyatlott, a vér ellenkező irány­ba kezdett áramlani. Szeme előtt élsötétedett minden. Hi­deg veríték öntötte el. Bekö­vetkezett a biológiai reakció. beteg Vaszilij Fllopovics ^Sonynak és Oleg Iljics Szko- horod orvosnak. De mire meg­érkeztek a nehezén már túl volt a beteg. így múlt el ez a szokatlan februári éjszaka a gorincsev- szkiji körzeti kórházban. Hogy hogyan érzi magát a beteg ef az orvos? — Minden a legnagyobb rendben — mondja Oleg Il­jics — néhány napot feküdtem és tegnap óta már dolgozom. De nem ez a fontos. Fontos az, hogy Vaszilij Bony él. M. Kisko A mukacsevőt alállomás szolgálja ki a nemzetközi maga» feszültségű vonalat, amelyen keresztül jut el az áram t Dobrotvori Villanytelepről a testvéri Magyarországra, Lói kasinec Mária, az alállomás ügyeletese gyakran beszél szolgálati ügyben a magyar elvtársakkal. Rosko J. felvételi

Next

/
Oldalképek
Tartalom