Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
Ezt az oldalt felszabadulásunk érfordulójára testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. Hétmillió rubelből korszerűsítették az Uzsgorodi Állami Egyetemet Megfigyelő állomás, számító központ, modern laboratórium A Szovjetunió felsőoktatása mindennap tökéletesedik, fejlődik. Minden vonatkozásban tartja első helyét a világon. Elég megjegyezni csak azt, hogy a Szovjetunió főiskoláin 3 millió ember tanul, és 1970- re pedig a hallgatók száma ennek áz 1,4 szeresére fog emelkedni. Csak Ukrajna főiskoláin több hallgató tanul, mint Franciaországban, Spanyolországban, Svájcban és Ausztriában együttvéve. A Kommunista Párt és a szovjet kormány messzemenő és atyai gondoskodást tanúsít a felnövekvő nemzedék taníttatása és nevelése iránt. Országunkban közérthető dolog a teljesen ingyenes felsőoktatás, a tanulóknak pedig minden feltétel biztosítva van az eredményes tanuláshoz. Erről nagyon sok meggyőző tény tanúskodik a felsőoktatás életében, így többek között a fiatal ukrán egyetemen, az Uzsgorodi Állami Egyetem is. Az utolsó öt évben az egyetem fenntartására és gyors fejlesztésére az állam 7 millió rubelt fordított. Az ez évi költségvetésükre utalványozott összeg 3 millió rubel. Az 1959- től. 1983-ig eső periódusban kizárólag csak ösztöndíjra 2,5 millió rubelt fizetett ki az egyetem a hallgatóknak. Az egyetem ösztöndíj alapja ebben az oktatási évben 700 ezer rubel körül van. Ez 20 százalékkal magasabb, mint a múlt évi kiutalás erre a célra. Egy hallgatónak a taníttat tására az egyetemen történő állandó bentlakás mellett az állam 5—6 ezer rubelt költ, amelyből több mint 2 ezer ösztöndíjra esik. A szovjet főiskolai hallgatónak minden szükséges feltétel biztosítva van a tanuláshoz. Rendelkezésükre állnak a világos előadótermek, dolgozószobák, a legújabb technikai berendezéssel felszerelt laboratóriumok, tágas olvasótermek, politechnikai műhelyek, és a diákotthonok. Az utóbbi években jelentős mér-'' tékben kibővült az egyetem anyagi-technikai bázisa. Öt év alatt, például, az egyetem csak felszereléseknek a kiegészítésére 2,5 millió rubelt kapott. Ez adott lehetőséget bevezetni, felállítani és működésbe hozni egy betatront 25 millió elektronvoltos energiával, létrehozni egy megfigyelő állomást, amelyik hatalmas teleszkópjával összeköttetést képes tartani a Föld mesterséges bolygóival, a szputnyi- kokkal, a teleszkóp 850-szeres nagyítású, létrehozni és felszerelni tíz tudományos kutató laboratóriumot. Minden év újat, és örömöt hoz a hallgatók kollektívájának az életébe. Most fejeződik be az építése egy számítóközpontnak, amelyik elektromos számológéi*i segítségével 5000 számtani műveletnél többet képes elvégezni egyetlen másodperc alatt. Az egyetem laboratóriumaiban képesek lesznek előállítani a megközelítőleg abszolút nulla fokot, azaz a mínusz 273 fokot. Az egyetem könyvtárában hatalmas mennyiségű oktatási, tudományos, művészi, politikai és külföldi irodalom gyűlt össze. Könyvállománya majdnem 500 ezer kötet. Jelentős mértékben növekedett a tudományos kísérleti és anyagi-technikai bá- zisia a különböző foglalkozási ágaknak. A következő évben 3 új fakultás nyílik, 12 tanszék, 5 tudományos kísérleti laboratórium, 7 féle szakképzést, szakmát vezetnek be. Az egyetemen most 7 fakultás, 45 tanszék van. 1958-tól az egyetem 17 tanára védte meg doktori: 85 tanára pedig kandidátusa disszertációját. Sokat tettünk az utóbbi időben a diákok, a tanárok és más egyetemi dolgozók lakás és egyéb körülményeinek javításáért. 1963-ban 64 lakóházat adtunk a tanároknak es más egyetemi dolgozóknak, 670 helyet a diákoknak. Jelenleg 1500 főiskolai hallgató lakik a diákotthonokban. A következő évben, amikor megkapunk még egy 716 férőhelyes diákotthont, el tudunk majd helyezni minden vidéki hallgatót az otthonokban. A felsőfokú káder képzésben részesülő szakemberekről, felsőfokú intézményekről ilyen messzemenően gondoskodik a kommunista párt, és a szovjet kormány. Az egyetemnek majdnem 7,5 ezer csoport]« van, ebbe beletartozik a több mint 2 ezer rendeskorú hallgatói csoport, a több mint 500 fős esti hallgató és a több mint 4 ezer levelező hallgató csoport. A hallgatók szorgalmas munkával felelnek a szovjet nép gondoskodására. Évről évre emelkedik a tudományos-metodikai, a tudoma- nyos-kutató és az ideológiainevelő munka színvonala. Az egyetem kollektívája minden erejét arra fordítja, hogy előbbre vigye a tudományt, az egész dolgozó nép ügyét, hogy minél előbb felépítsük a kommunizmust a mi országunkban. D. Csepur, docens a* Uzsgorodi Állami, Egyetem rektora. Közös gond a gyermekekért Békés családok élnek Uzs- gorodon a Ki évi kert 17 szám alatt, és azért harcolnak, hogy házuk elnyerje a „Kommunista Lakótömb" elnevezést. Közösen ültettek fákat az udvarra és a háztömb körül, - virágos ágyakat létesítettek a házak mellett, és az udvaron gyermekjátszóteret szereltek fel, együttesen szervezik meg gyermekük szabad idejének a játékait. így például a lakótömb aktivistái M. V. Lut- kovszkij orvos vezetésével a ház legifjabb lakói részére vidám újévi karnevált rendeztek. M. Vlagyimir Egy fehér cipő nyomán Mihail Ignatovics hétköznapjai Ä falu »teáján fut- a kipiro* eodott arcú Erzsiké. — Miska bácsi, jónapot! Üdvözölte és csakazért is ott állt előtte, hogy lássa meg ez a bácsi a szép új fehér cipőjét. — Szervusz Erzsiké! — felelte. — Édesapád vette? — Édesapám, a mi ruhásüzletünkben vette. A kislány elfutott az iskolába és nem tudott arról semmit* hogy Miska bácsi ajánlotta ezen a héten az édesapjának, hegy minden körülmények között vegyen a kislányának a szezonnak megfelelő cipőt, de nem csak neki, hanem ezer olyan gyermeknek mint ő: erről sem tudott semmit Erzsiké, hogy maga serfs ra'ktárt és telepet járt be azért, hogy legyen az embereknek időben azonnal, ma minden. Erzsiké elfutott, Miska bácsi pedig kísérte őt kedves, atyai mosolyával, elégedett volt és ment tovább dolgai után. Már tizenkét éve gondoskodik a kommunista Mihail Ig- natovics Klajn körzete szükségletének a kielégítésért. Ellátja vásárlóit, a kolhozistákat, az alkalmazottalkat és értelmiségieket áruval. — Tizenkét év... — ráncolja össze homlokát Mihail Ignatovics és fájó érzéssel gondol a nehéz múltra. Felötlik benne szülőfaluja, Koszi no, Deren- kovei, Popovo, Zasztavnoe, Zvonkovoje, Rafajlovo minden falu, amelyet most a fogyasztási szövetkezet lát el áruval. Régen ugyan ezen a helyen összesen csak három szatócs- üzlet volt. Azok is milyenek voltak: alacsonyak, szűkek, sötétek. És milyen rossz minőségű kommersz áruk voltaik azok, no meg az elhelyezés: a mézeskalács és a cukorka mellett tartották a szagos szappant, a ruha mellett vagy vele keverve a hám és mellettük a kátrány... Az üzletek szomszédságában mint eső után a gombák, úgy nőttek ki a füstős, bűzlő kiskocsmák. „Igyál Bejla! Igyál István.” — mondták a kocsmárosok. — Igyatok! Ha nincs pénzetek — majd ledolgozzátok.” Mihail Ignatovics Klajn élűéi a múlt árnyát, az arcáról, a régi keserűséget a válláról és belép az irodába: — Jónapot, Miska bácsi! — üdvözlet szívélyesen munkatársai. Mindegyik barátian kezet szorít vele, beszámol a végzett munkáról, megfogadja a tanácsát, és rendelkezését a vezetőjének arról, hogy mit kell még elvégezni. Átnéz még a könyvelésbe is és ott is elbeszélget egy kicsit, utasítást ad és bemegy a munkaszobájába. Átnézi a magakészitette térképet. Hány színes karika van rajta? — nézegeti. — Természetes — huszonnégy! Éspedig: Falusi üzletek, vegyes és szakosított árudák, ebédlők amelyeket sikerült felépíteni, hogy megjavítsák a kereskedelmet. Felvételünk a Kárpátontúli Terület kiváló kukoricatermesztőinek tapasztalatcseréjén készült. Köztük (jobbról) az országos hírű kukoricatermesztő Ladányi Anna, aki kiváló eredményeiért kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. Saját vérével mentett az orvos Küzdelem éjszaka a területi kórházban A késődélutáni órákban Oleg Iljics mégegyszer szétnézett a kórházban. Végigjárt minden kórtermet. Súlyos beteg nem volt. Már még Vaszii Bony is jobban érezte magát. Az orvos megállt az ágyánál. — Jól érzem magam, jobban vagyok, — mondta mosolyogva Vaszilij. Bonyt elönti a vér Az orvos is megkönnyebbülten lélegzett fel. A Huszti Ruhagyár fiatal munkása Vaszi- lij Bony három évvel ezelőtt betegedett meg. Kórházi ápolásra szorult. A múlt héten bement a huszti Körzeti Kórház belgyógyászati osztályára. Azután átirányították a területi kórházba. Egészsége jár De éjfélkor váratlanul kopogtak az ablakon. Az ügyeletes nővér hangja izgatott volt: — A beteg Vaszilij Bonyt elönti a vér..,, meghal... Gyorsan öltözött, nem is ment, hanem futott a kórházba. Kitapintotta a pulzust — az alig-alig volt érezhető. Rendetlenül vert a mellkasban a szív, alig kapott vért. Az orvos is elájul Csak vérátömlesztés segíthet! De vér éppen nem volt! Oleg Iljics úgy határozott, hogy a saját vérét adja oda a betegnek. Vaszilij Bony ágya mellé tettek egy másik ágyat és az orvos arra feküdt fel. Az ügyeletes nővér, Máhiszen az orvos vére elsőcsoportos, a betegé — harmadik. Ezen kívül az orvos Oleg Iljics nagyon sok vért adott, majdnem másfél litert. Az ügyeletes nővér ott állt az orvos mellett, aki elveszítette az eszméletét, és nem tudta mitévő legyen. „Minden a legnagyobb rendben“ De Oleg Iljics hamarosan magához tért: — Fecskendezzen a vénámba szőlőcukrot, a bőröm alá pedig koffeint és kámfort. Ez alatt az idő alatt Huszt- ról megérkezett Osztáp Petro- vics Vicinszkij körzeti főorvos és Mihail Ivanovics Fatu- la belgyógyász. Megérkeztek, hogy segítséget nyújtsanak a vult. Kiíratta magát munkára. De ez nem sokáig tartott. Hamarosan ismét orvosi kezelésre szorult. A beteget go- rincsevszkiji körzeti kórházba irányították. A gorin- csevszkiji orvosok főorvosukkal, O. I. Szkorohodommaf mindent elkövettek, hogy a fiatalember megszabaduljon a betegségtől. A vezetése alatt álló kereskedelmi egység még 1948-ban kiarcolta az elsőséget a szocialista munkaversenyben. Akkor Mihail Ignatovics maga hozta el Moszkvából a „Vörös vándorzászlót” és a rádiót. Sorravette az okleveleket, melyet a vevők gondos kiszolgálásáért kaptak az üzletek dolgozói. Megszámolta őket: 124! Azután az 1963-ban a második helyezésért kapott kitüntetést veszi szemügyre. Ez pedig itt a köztársasági oklevél. Itt van a területi központ díszoklevele, hirdeti jó munkájuk eredményét. Ott pedig a kerületi dicsérő oklevél. Minden egyes üzletben a kereskedelem legélenjáróbb módszereivel dolgoznak. A közös kerületi tagsági értekezleten, amelyik ez év januárjában volt, a koszingániaknak odaítélték a „Kommunista Munkakollektíva” elnevezést. Ez volt az ilyen első kitüntetés a kerületben. Ezért, ha megy Mihail Ignatovics Klajn az utcán, a szembejövők tisztelettudóan emelik meg kalapjukat, köszönnek: — Jónapot Mihály bácsi’! P. Bracjun ria Kobasin beleszúrta a tűt az orvos vénájába és azután a beteg vénájába is tűt szúrt, hogy megindulhasson a vérátömlesztés. Elmúlt egy perc, kettő. A beteg könnyebben lélegzik. Lassan, nagyon lassan halad az óra mutatója. Már lassan egy félórája, hogy a gumicsövön áramlik az orvos vére a betegbe. Az orvos fáradt karja lehanyatlott, a vér ellenkező irányba kezdett áramlani. Szeme előtt élsötétedett minden. Hideg veríték öntötte el. Bekövetkezett a biológiai reakció. beteg Vaszilij Fllopovics ^Sonynak és Oleg Iljics Szko- horod orvosnak. De mire megérkeztek a nehezén már túl volt a beteg. így múlt el ez a szokatlan februári éjszaka a gorincsev- szkiji körzeti kórházban. Hogy hogyan érzi magát a beteg ef az orvos? — Minden a legnagyobb rendben — mondja Oleg Iljics — néhány napot feküdtem és tegnap óta már dolgozom. De nem ez a fontos. Fontos az, hogy Vaszilij Bony él. M. Kisko A mukacsevőt alállomás szolgálja ki a nemzetközi maga» feszültségű vonalat, amelyen keresztül jut el az áram t Dobrotvori Villanytelepről a testvéri Magyarországra, Lói kasinec Mária, az alállomás ügyeletese gyakran beszél szolgálati ügyben a magyar elvtársakkal. Rosko J. felvételi
