Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

Világpolitika sorokban Butler angol külügyminiszter háromórás tanácskozást folyta­tott Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszterrel. Hírügynökségi jelentések szerint a megbeszé­lésen nemzetközi kérdésekről volt szó, köztük a NATO és a CENTO helyzetéről. A Bolgár Népköztársaság és Olaszország kormánya elha­tározta, hogy diplomáciai kép­viseletét kölcsönösen nagykö­vetségi szintre emeli. A Finn Kommunista Párt Központi Bizottsága plénumot tartott, amelyen Malmberg, a párt politikai bizottságának tagja mondott beszámolót. A beszámoló leszögezte, hogy a Finn Kommunista Párt nem helyesli a Kínai Kommunista Párt álláspontját. Nasszer egyiptomi elnök be­fejezte hatnapos jemeni látoga­tását és kedden visszaérkezett Kairóba. Az elnök elutazása előtt közös közleményt , adlak ki.­Jacques Duelos, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kedden a Pravdában megemlékezett a L’Humanité megalapításának 60. évfordulójáról. Az angliai „ Jodrel Bank” ob­szervatórium és a Gorkiji Rá­diófizika Kutató Intézet zim- jonki csillagvizsgálója köíött újabb kozmikus rádióösszeköt- tJtést létesítettek. Max Beuget francia tenger­nagy hivatalosan is megerősí­tette, hogy Franciaország ki­vonja tengeri erőit a NATO közős parancsnoksága alól, a NATO-szerveknél szolgálatot aljesítő francia lengerésztisz- oknek a jövőben csak „össze­kötő” szerepük lesz a NATO- parancsnokság és a francia ha­ditengerészet között. Az amerikai fővárosban ked­den megnyílt a Központi Szer­ződés Szervezete (CENTO) — a volt bagdadi paktum — mi­nisztertanácsának 12. értekezle­te, A kétnapos tanácskozáson a tagállamok — Anglia, Török­ország, Pakisztán és Irán — külügyminiszteréi vesznek részt. Bár az Egyesült Államok nem teljes jogú tagja a CENTO-nak, köztudomásúan vezető szerepet játszik ebben az agresszív katonai szövetség­ben, amit többek közt az is bi­zonyít, hogy a miniszteri érte­kezlet Washingtonban ült ösz- sze. Az ENSZ gyarmattigyi bi­zottsága New Yorkban rendkí­vüli határozatot fogadott él, amelyben elítéli Nagy-Britan- niát amiért nem hajlandó vég­rehajtani az Egyesült Nemze­tek Szervezetének Dél-P.hode- siára vonatkozó utasítását. A bizottság felszólítja Angliát, haladéktalanul tegyen intézke­déseket a dél-rhodesiai fajül­dözők által letartóztatott afri­kai politikai vezetők szabadon bocsátására; A JKSZ ősszel sorra kerülő Vili. kongresszusa előkészíté­sének jegyébén Belgrádban teljes ülésen tanácskozott a Szerb Kommunisták Szövetsé­gének Központi Bizottsága. Kuzma Ivanov, a moszkvai egyetem rektorhelyettese kö­zölte, hogy 1956-tól az egyete­men négyszáz kínai szakem­bert képezték ki. Közülük százötvenen nyerték el „a tu­dományok kandidátusa” címet. Jelenleg az egyetem aspiránsai között 94 ország négyszáz tu­dósjelöltje van, köztük 24 kí­nai. Szalal köztársasági elnök megbízta Hamid Dzsaiiiot, Je­men kairól nagykövetét a Je­meni Arab Köztársaság új kor­mányának megalakításával. Nyugat-Németország tegyen meg mindent a Szovjetunióval való viszony megjavítására Johnson nyilatkozata a Quick című lapnak Bonn, (MTI); Nyuga'.-Németországban nagy feltűnést keltett az a nyilat­kozat, amelyét Johnson el­nök adott a Quick című nyu­gatnémet hetilap tudósítójá­nak. Johnson a nyugatnémet újságíróval folytatott beiszél- getése során hangoztatta: „A jövőben is ki fogunk próbál­ni minden, a békéhez vezető utat” s azt ajánlotta, hogy a nyugatnémetek is ugyanezt tegyék: „Amikor Erhard kan­cellár itt járt — mondta Johnson — arra kértem, te­gyen meg mindent, hogy jobb viszonyt alakítson ki az oro­szokkal, mindenek előtt pedig, kövessen el mindent aggodal­mai eloszlatására”. Von Hase államtitkár. a bonni kormány sajtófőnöke a Quick-ben megjelent John- son-nyilatkozattal kapcsolat­ban kijelentette újságírók előtt, hogy ezek az amerikai elképzelések nem újak, s a bonni kormány „íalytatja fá­radozásait, hogy jobb visz»nyt teremtsen a Szovjetunióval”. Az államtitkár — alibit ke­resve Bonn számára — azon­ban azt állította, hogy Bonn eddig is „erőfeszítéseket tett” ennek érdekében, de ezek a fáradozások meghiúsultak, mert a Szovjetunió engesztel­hetetlen magatartást tanúsít. Mende alkancellár, a szabad demokrata párt elnöke stutt­garti nyilatkozatában üdvö­zölte Johnson kijelentéseit. Az áttelepültek szövetsége nevű revansista csúcsszervezet ezu zel szemben azt követelte, a nyugatnémet kormány szögez­ze le nagyon nyomatékosan azt az álláspontját, hogy szembefordul minden olyan megegyezéssel, amely a status quo alapján jön létre. Az afro-ázsiai szolidaritás szovjet bizottságának nyilatkozata Az ázsiai és afrikai népekkel való szolidaritás szovjet bizott­sága nyilatkozatban leplezi le azokat a kísérleteket, amelyek­kel a kínai képviselők az ázsiai és afrikai országok nemzetkö­zi társadalmi szervezetéiben ld akarják rekeszteni a Szovjet­uniót az aktív részvételből. A nyilatkozat rámutat arra, hogy ebbe a kampányba Csen Ji kínai miniszterelnök-he­lyettes és külügyminiszter is bekapcsolódott. Április 17-én Djakartában ki­jelentette, hogy „a Szovjetunió sem nem afrikai, sem nem ázsiai ország” és így nem ve­het részt az afro-ázsiai össze­jöveteleken és intézkedésekben. Minden iskolás gyerek tudja, hogy a Szovjetunió területé­nek kétharmada Ázsiában van és a Szovjetunió területének ez a része egész Ázsia kétötöde — mondja a nyilatkozat. A szovjet bizottság csodál­kozását fejezi ki a kínai kül­ügyminiszter felelőtlen kijelen­tése miatt és megállapítja: a kínai vezlők újabbTcisér- letéről van szó, hogy vi­szályt támasszanak az ázsiai és afrikai népek kö­zött. A szóvjet nép mindig az in­ternacionalizmus álláspontjára helyezkedett, mindig erősíteni kívánta a barátságot és az együttműködést az ázsiai és az afrikai népekkel, köztük a kí­nai néppel is. Mindig önzetlen segítséget nyújtott az imperia­lizmus és a gyarmati rendszer elleni harchoz. E barátságot nem tudja aláásni semmiféle fondorlat, bárhonnan induljon is ki — mondja befejezésül i nyilatkozat. Szabadlábra helyezték Ambatielosz békeharcost Részleges amnesztia Görögországban Egine, (MTI>: Az eginai szigetböítönből kedden szabadon bocsátották a Papandreu-kormány ren­delkezése álapján amnesztiá­ban részesült görög politikai foglyok éfeő 24 tagú cso­portját, köztük Ambatielosz békeharcost, a görög tenge­rész szakszervezet volt veze­tőjét. Az amnesztiarendelet élteimében ezen a héten keddtől péntekig több mini 400 foglyot helyeznek sza­badlábra. Görögország és az egész világ demokratikus társadal­1964. április 29. mának nagy győzelme — a görögországi amnesztia intéz­kedés — alkalmából, az Egy­séges Demokratikus Baloldali Párt (EDA) végrehajtó bizott­sága szemezés üdvözletét in­tézett azokhoz az ellenállókhoz, ákik előtt megnyílnak a bör­tönök kapui. Az EDA végrehajtó bizott­sága szívélyes üdvözlettel fordult a görög nép demok­ratikus tömegeihez gnnák a győzelemnek az alkalmából, amelyet a reakciós erők el­len folytatott szívós küzde­lemben elértek. Harmat Endre: Jemen tegnap és ma A bölcsesség tinták* Az Ország bemutatása után vegyük szemügyre kissé ala­posabban néhai Ahmed Ibn Mohamed Hamid ud Din imá- mot. Középtermetű rendkívül kövér ember volt. A Time cí­mű amerikai lap szerint súlya megközelítette a 130 kilót. Fan­tasztikusan, beteges étvágyú: egy ültében egész sültbárányt megevett. A húsfogások között mézet majszolt csemegeként — egy-egy ebédnél negyvenöt de­kát is elfogyasztott. Szeretett és hajszolt minden élvezetet, kábulatot. Bár alattvalóinak megtiltotta, hogy délelőtt kat-ot rágjanak, ő viszont már reggel hozzálátott. 1953-ban rá­szokott a morfiumra, de 1959- ben egy Svájci orvosa ismételt felszólítására valóban figye­lemre méltó akaraterővel sike­rült abbahagynia. Ehhez hoz­zá járult beteges hipochondriá- ja is. A zsugori Ez a zsugori kényúr, aki há­romszor meggondolta, engedé­lyezzen-e egy tintatartóval többet valamelyik elemi isko­lának, szórta a pénzt, ha a sa­ját valóságos, vagy vélt beteg­ségeiről volt szó. És ez a bi­zalmatlan fejedelem, aki ide­gent a legritkábban engedett be országába, szüntelenül kö­rülvette felséges és vaskós sze­mélyét európai és amerikai orvosprofesszorokkal, ö, aki hivatalból tűzzel-vassal az „Al- lahra kell bízni” — szemléletet hirdette és terjesztette, még egy múló náthája meggyógyu­lását sem bízta Allahra. ..Tizenöt méter hosszú, négy méter széles, fegyveres őrök­kel zsúfolt, úgynevezett „biz­tonsági folyosó” vezetett a fel­séges úr dolgozószobájába. Függöny nélküli, de üvegezett ablakaiból égész Taizz-ot lehe­tett látni. A dísztelen, fehérre meszelt falakon égy-egy Ko­rán-idézet az egyetlen ékessé­ge. A berendezés is egyszerű volt: egy aszta), néhány szék —- és Sfemfni egyéb. Amikor belé­pett, a palotában mindenütt sűrűn álló strázsák azonnal becsukták az ajtót mögötte. Ha valaki egyszerűén felség­nek nevezte, rendszerint vesz­téit ügyé volt. Kérésének vi­szont jót tett, ha hol „Allah asztalnokának”, hol a „Böl­csesség dicső fellegvárának”, hol a „Hívók fejedelmének”, hol a „Testet öltött erénynek” nevezte. Széles arcát, magas homlo­kát a beszélő felé fordította, állandóan égő szemét mint tőrt döfte az elébe járuló te­kintetébe. A Keleten gyakori virágos, udvarias fecsegéssel ez a leplezetlen kényűr néni bíbelődött. Azonnal a tárgyra tárt, nyers, pattogó kérdések­kel tudta meg, ami őt érdekli, és ha eddig eljutott, gyakran egy megfellebbezhetetlen in­téssel elbocsátotta a látogatót, mielőtt az előadhatta volna jö­vetelé tulajdonképpeni célját. Szakállát feketére festette, hájas, gusztustalan alakja illat­felhőben úszott. Nehezen szok­ta meg a széket, szívesen gub­basztott díszes párnáin, sok­szor még döntéseit is ilyen fé­lig guggoló helyzetben írta alá. Az országban egyedül neki sza­badott vörös tintát használnia. A vörös ugyanis Jemenben a bölcsesség színe. Az ország tulajdonképpen az imám hitbizománya volt. Ah­med egyszerűen mindent el­vett, ami megtetszett neki, akár palotáról, akár lóról, föld­ről, vagy feleségről volt szó. Az, hogy mindent ő intézett, nemcsak annyit jelent, hogy egy kórházi ágyat sem lehetett az ő írásbeli engedélye nélkül vásárolni, hanem annyit is, hegy még a külügyminiszter sem adhatott saját szakállára vízumot idegennek. Ez az ir­datlan munka elsősorban a ke­gyetlenség ikertestvére, a féle­lemre vezethető vissza. A nép gyűlölte, „ördögnek” nevezte Ahmedet, aki megerősített fel­legvára falai között sem mert egy lépést sem tenni állig fel­fegyverzett testörség nélkül. Volt oka félelemre: alig volt jemeni család, a leggazdagab­baktól a legszegényebbig, amelyből a felséges úr ki ne irtott volna valakit. Ó maga viszont tizenkét me­rényletet élt túl. Testéből le­galább egy tucat golyót operál­tak ki. Abdullah pünkösdi királysága De maradjunk a rokonok­nál. Ahmednek volt egy test­vére, Abdullah, aki a kevés számú idegen és a jemeniek szemében is afféle elhanyagol­ható, jelentéktelen mellékalak­nak látszott. Okunk van azt hinni, hogy Abdullah értizede­ken át álarcót hordott. 1955- ben ugyanis törzsi harcosok és néhány főnemes élén berontott Ahmed lakrészébe és felszólí­totta, mondjon le, ha kedves az élete. Az imám személyzetének tagjai halálravált arccal bá­multák a jelenetet. Részben azért, mert tudták, hogy uruk megbuktatása az ő fejük legör- dülését is jelenti, részben pe­dig azért, mert még ebben a helyzetben is rettegtek attól a vihartól, amelyet Ahmedből a fivér fellépése szerintük fel­tétlenül kivált. Csodálkozásuk nem ismert határt. Éppen az el­lenkezője történt annak, ámit vártak; Az „ördög” zsíros arca aláza­tos mosoly ráncaiba szaladt, égő szemé maga volt a tiszte­lettudás. — Ha tiszteletre méltó test­vérem Széif cl Izlam Abdullah úgy látja, hogy csekélységem méltatlan a tisztségre, amelyet betöltők, Allah nyilván megvi­lágosította elméjét és én, a föl­di ember hogyan állhatnék el­len ilyen magas akaratnak? A gyors sikertől elbűvölt új imám kegyes óhajtott lenni: nem végeztette ki Ahmedet — ha később esétleg meg is tet­te volna —, nem is verette vasra, egyszerűen bezárta pa­lotája lakosztályaiba. A máso­dik nap némi nyugtalansággal töltötte el Abdullahot az a hír, hogy Ahmed legidősebb fia, Mohamed al Badr herceg el­tűnt. A harmadik nap Taizzban olyan hírek . keltek szárnyra, hogy Mohamed al Badr Hode- idában megszervezte a hű helyőrséget, Taizz felé vonul és serege útközben lavinasze­rűen növekszik. A negyedik napon az addig nyájas és en­gedelmes Ahmed elcsapásra megváltozott. Odaintette egy szolgáját és azt mondta neki: — Vezesd elém a bitorlót. Abdullah, aki már tudott ar­ról, hogy bekerítették, Ahmed lába elé borult. Emlékeztette arra, hogy ő kegyes volt hozzá és viszonzást kért. Következik: A bakó tánca. VÁGYÁLOM Erhard; — Tehát ilyen volna, ha igazán volna,!?... (Tone Tibor rajza) Gerö Jánosi AMIRE NINCS TÖRVÉNY Amint közeledett Veres Mi­hály, egyre jobban érezte a kellemes illatot. Torka ösz- szeszorult, megszaporázta lép­teit, már majdnem futott. A kertészet sarkánál meg­torpant, de csak egy pilla­natra. Kilépett az akácfák ár­nyékából a hagymaföldrs, on­nan nézte a holdvilág fényé­ben csillogó milliónyi eső­cseppét. A szórófejek önműködően fordultak, hozz átépítették a hús Vizet. Kezét kinyújtotta, mintha meg akarná markol­ni a mesterségéé esőt. Gör­csösen szorította a semmit, egész belcfehéredett. így állt sokáig, míg el- könnyei. Egymás után pergett végig arcán a kőny- nyebbseget adó meleg könny­csepp, mint á szomjas növé­nyeken a föld mélyéből ki­kényszerített, bőven hulló zá­poreső... •k Az utóbbi hetekben Bujdo­só alig aludt valamit. Minden időt arra fordított, hogy lel­két öntsön a tagságba és megmentse az időjárás pusz­tításától a termést. Szívós makacssággal irányította a szövetkezet munkáját, és minden épkézláb embert, akit a cséplőgépnél nélkülöz­ni lehetett, az öntözésnél dol­goztatott. A csatornákban már Csak a mélyebb részekben maradt néhány cénti víz, de még az( is a hervadó cukorrépa, krumpliföldekré mentették át. A kanális közepébe mély kutat ástak, és az összegyűlt zavaros vizet a gépállomás­tól kölcsönzött ízívómotorra] emeltók át á szomjas hó* mokra. Sütések fáradozását szintén siker koronázta. Két bővizű c&őkutat sikerült fúrniuk, s most már az is enyhítette az aszály pusztítását. Bujdosó nap mint nap vé­gigjárta a táblákat, szemé­lyesen irányította a „vizesek” munkáját. Egyik reggel éppen a köz­pontból indult kifelé, ami kot Piroska az irödaajtóból utána kiabált: — Árpád, egy pillanatra! Bár sietett, mégis vissza­fordult. — Árpád, a délutáni busz- szal gyére be a faluba — kezdte Piroska. — Jó filmet vetítenek estére, megnézzük. Nálunk megalhätsz, azután reggel együtt kijövünk. A mozi bizony nem lett volna rossz, nagyon vágyott már egy kis szórakozásra, Mégis tétovázott, mert úgy érezte, hogy Piroska nagyon céltudatosan hívja most mái' kétiláponként, s éz néfn VÓli ínyére. „Szövik a hálót, óreg fiú” — intette magát, és el­hárította a meghívást. — Da hát. miért nem akarsas? — unszolta Piroska — Nem lehet így élni, ahogy te élsz. Szórakozásra is szük­sége van az embernek. — Nem érek rá — morog­ta az orra alatt. A lány durcásan ment vissza az irodába, 6 meg le­hangol tan indult útjára. Tulajdonképpen igaza váll, futóbetyár vagyok — állapí­totta meg magában. Szeretne Férjhez menni, és a köztünk történtek után jogosan ra­gaszkodik hozzám. De mit te­gyek, ha feleségnek rtem tu­dom elképzelni? Ha megmon­dom neki, kutya-macska ba­rátságban lessünk. Hä nem mondom, akkor meg gazem­ber vagyok. Egyre törte a fejét, mit kellene tennie, de semmi életrevaló ötlét nem jutott eszébe. Kár ilyen lehetetlen és él* hebértien alaknak születni, mint amilyen és vagyok gondolta keserűen, mikéiben ügetésre nógatta lovát. Az úttörő gazdaság mellett vétetett az Út, rtóíftofuáíl nézte a letarolt határt. Marika vajon mit csinál? Régen jártunk itt egy üt®... Másképp alakulhatott volna az életein, ha nem vagyok gyáva — vádolta magát. Ma­rikát nem hibáztatta. Beszél­getéseik jutottak eszébe és világosan érezte, ő szalasz­totta el a nagy alkalmat. — Mulya Voltál, az is maradsz, te elfuserált tanyasi megvál­tó — gúnyolódott keserűen... A legfiatalabb csókáinál négy embert talált. Sütős ka­pával vágta a víz előtt az árkot, és szokás szerint cif­rán káromkodott. — Szívja a motor a Vizet, a tűz égetné meg. de szóró­fej, nincs hozzá, így hát árasztunk — hadarta egy* szuszra. A másik három ember i* egyengette a víz útját, de egyelői’e képtelenek voltak a szerteágazó patakokat jó irányba terelni.. Bujdosó nem akarta a száját tátáni, ezért kikötötte lovát az akácosba^ és 6 is kápát fogott. — Eddig hiányzott a kút, azért sírtunk, most meg itl lenne, dé nem tudühk véle mit keationi, — dühöngött Sütés. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom