Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-27 / 98. szám

Világpolitika sorokban U Thant ENSZ-fötitkár New Yorkból Párizsba érkezett, ahol ncgy napot tölt a francia kormány vendégeként. A fő­titkárral együtt utazott David Owen, az ENSZ technikai se­gélynyújtási szervezetének el­nöke és Paul Hoffman, ■ az ENSZ különleges alapjának ve­zérigazgatója. Papandreu görög miniszter­elnök bejelentette, hogy a hét folyamán szabadlábra helyezik azt a 400 görög politikai fog­lyot, akiket az 1047—49-es pol­gárháború után „államellenes bűncselekmények'1 vádjával börtönöztek be. Sao Paulában titokban röp- íratokat terjesztenek, amelyek új lázadást helyeznek kilátás­ba^ A hírek szerint a röpírato- kat az úgynevezett „11 bajtárs csoportja” terjeszti, amelyet Brizzola, Goulart volt elnök ve- je alakított, hogy az ellenállási harc magvát képezze. Franciaországban vasárnap megemlékeztek a hitlerista ha­láltáborok francia áldozatairól. U Mont Valerian erődítmény­ben megkoszorúzták a kivég­zett ellenállási harcosok em­lékművét. Damaszkuszban közzétették a Szíriái Arab Köztársaság új ideiglenes alkotmányának szö­vegét. Az ideiglenes alkotmány a többi között kimondja, hogy Szíria Népi Demokratikus Szo­cialista Köztársaság, népe pe­dig „az egységben hívő és en­nek megvalósításáért küzdő arab nemzet része.” Az ország fő vallása az iszlám, s egyúttal ez a „törvényhozás fő forrá­sa”; Vasárnap tartották meg a ! den-württembergi tarto- mánygyűlési választásokat, amelyek 120 mandátum sor­sát döntötték el. Ez volt az el­ső tartományi választás Erhard kancellár hivatalba lépése óta. A szavazójogosultak 67,8 szá­zaléka járult az urnákhoz. Az eredmények azt mutatják,.hogy a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták megerősöd­tek, a többi párt viszont jelen­tékeny szavazatveszteségeket szenvedette Az Osztrák KP Központi Bi­zottsága felhívást adott ki Má­jus 1. közelgő ünnepe alkalmá­ból. „Május elsején tüntetünk Ausztria közös piaci csatlako­zása, a neofasiszta jelenségek ellen, az országunk semlegessé­gének és függetlenségének megerősítéséért, síkra szálltunk az árak és a profitok emelke­dése ellen” — hangsúlyozza az Osztrák KP felhívása. fl Román Munkáspárt nyilatkozata a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiről BUKAREST. A Scinteia és más bukaresti lapok vasárnapi számuk első három oldalán közük a Román Munkáspárt­nak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdései­vel kapcsolatban elfoglalt ál­láspontjáról szóló nyilatkoza­tot, amelyet a Román Munkás­párt Központi Bizottságának ki­bővített plénuma 1964 áprilisá­ban fogadott el. A nyilatkozat a következő fejezetekből áll: 1. Pártunk lépései a nyilvá­nos vita megszüntetésére. 2. Korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora. 3. A béke megvédése az egész emberiség szívügye. 4. A szocialista világrend- szer a történelmi fejlődés el­határozó tényezője. 5. A nemzeti felszabadító mozgalom a világ forradalmi folyamatának szerves része. 6. A nemzetközi kommunista mozgalom korunk legnagyobb hatású politikai ereje. 7. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének és ösz- szeforrottságának megvédése. A nyilatkozat állást foglal a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­élése mellett, majd rámu­tat: az RMP nagyra értékeli a Szovjetunió állhatatos ak­cióit, kezdeményezéseit és javaslatait, amelyek a nem­zetközi feszültség enyhíté­sére, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos ren­dezésére, a tartós béke biztosítására irányulnak. Nyomatékosén állást foglal az általános és teljes lesze­relés, a moszkvai atomcsend- szerződés mellett és elítéli azokat, akik az atomcsend- egyezményt támadják. A nemzeti felszabadító mozgalom kérdéseiről szólva a nyilatkozat hangoztatja, hogy a szocializmus erői döntö sze­repet. töltenek be az impe­rializmus elleni harcban és állást foglal azzal szemben, hogy az elnyomott népek nemzeti felszabadító mozgal­mát szembeállítsák a szocia­lista országokkal. A nyilatkozat megbélyegzi a személyi kultusz korsza­kának káros gyakorlatát, amely a pártok és államok közötti kapcsolatokra is kihatott. Ez vezetett arra, hogy a szocializmust építő Jugoszláviát kizárták a szocialista országok közös­ségéből. Állást foglal az SZKP XX kongresszusának következtetései mellett. A Román Munkáspárt szük­ségesnek tartja, hogy hala­déktalanul tárgyalások indul­janak az SZKP, a KKP és más testvérpár tok között egy bizonyos számú párt képvi­selőiből álló bizottság meg­alakítására, amely előkészíte­né a kommunista és munkás­pártok értekezletét. Ismét súlyosbodott a ciprusi helyzet Vasárnap ismét súlyosbo­dott a ciprusi helyzet. Foly­tatódtak a harcok a Kireniá- ba vezető út felett elhelyez­kedő szent Hilarion középko­ri vár körül, amelyet a törö­kök a válság elején megszáll­tak. A harcolók felett az ENSZ megfigyelő helikopte­rei keringenek. A Nicosiában vasárnap ki­adott jelentés szerint a csatában egy görög és négy török vesztette életét. A sziget déli partjainak kö­zelében harcok folytak Ajosz Theodorosz hegyi falu közelé­ben is. A törökök vasárnap, dél­előtt asszonytüntetést rendez­tek Nicosia török negyedé­ben: mintegy ötezer nő tün­tetett az ENSZ ellen. Az asz- szonyok a török szélsőségesek jelszavait kiabálták, majd Kü- csük alelnök rezidenciája elé vonultaié. Vasárnap egyébként to­vább gyarapodtak az ENSZ erők, újabb 100 svéd kato­na érkezett, és finn egysé­gek is érkeztek. A jelenleg Cipruson tartózkodó mint­egy kétezer ENSZ-kaíona fele angolokból áll. Nicosiában vasárnap este ciprusi törökök kövekkel dobálták meg Gyani tábor­noknak, a ciprusi ENSZ erők parancsnokának gépkocsiját, amikor a tábornok Kücsük török alel nőkkel folytatott megbeszéléseiről visszatéri szállására. Harmat Endref Jemen tegnap és ma A nyílvesszőből lett a paripa Kétségtelenül szép látvány. Az ezüstérmén büszkén dom­borodik a Habsburg kétfejű sas és máig is jól olvasható a felirat: Justitia et G’eman- tia. A másik oldalon magá­nak a császár nőnek a profil­ja tekint előre. A tallér vala­mivel nagyobb mint egy ame­rikai ezüstdolláros. Súlya pontosan 28,0668 gramm. Ezüst­ben rendkívül gazdag — 1000:833 az ezüsttartalom ará­nya. Szalal tábornok, a forradal­mi Jemen államfője egy be­szélgetés során elmondotta, hogy amint Jemen gazdasá­gilag megérik erre, ezt s csak a szépérzéket gyönyör­ködtető, de nehézkes pénz­nemet modern bankóidra vál­toztatják át. Addig azonban az osztrák császárnő portré­ja meleg fogadtatásra talál Jemenben — ha nem is nny- nyira a szívekben, mint a zsebekben. A forradalomig Jemenben a közoktatás minden fokon a Korán ismertetésében merült ki. De még ilyen alapon is csak a gyermekek egy szá­zalékának volt elemi iskolai végzettsége. Szórakozási lehe­tőség a szó modem értelmé­ben nincsen. Csak az évszá­zados hagyományon alapuló népünnepélyek, a délutáni úgynevezett kat-órák, vagy az utcán gyakran látható cso­portos csevegések formájában lehetséges a jemeni eml>er szá­mára az, amit mi kikapcsoló­dásnak nevezünk. Mondanunk sem kell, mdt jelentettek az első vándormozik... Jemenben mindössze három kezdetleges kórház volt. Ezek­ben ágyhiánnyal, gyógyszer­hiánnyal és az imámok kö­zönyével küldött a néhány áldozatkész európai orvosból álló kollektíva. Ilyen körülmények kozott érthető, hogy' a lakosság szá­ma szüntelenül csökken. A népet megtizedelte az éhség, a betegség és nem utolsó sor­ban — főleg Aden irányába — a menekülésszerű emigrá­ció. Most, pontatlan becslé­sek szerint, az országnak négy és fél millió lakosa van. A nemesség Most pedig nézzük meg, milyen főrétegekből állt a jemeni társadalom? A min­tegy 5—6 ezer főnyi nemes­ségre nem volt jellemző vala­mi keleti értelemben vett pompa, vagy európai érte­lemben vett civilizált ele!szín­vonal. Részben azért volt ez igy, mert az imámok vi­gyáztak arra, nehogy a ne­messég megerősödhessék és hatalmukat veszélyeztesse. Még Jahja imám idejében például Ahmed, aki akkoi Taizz-i kormányzó volt, java­solta az • uralkodónak, hogy a Kasir-család valamennyi tagját vesse börtönbe és va­gyonukat kobozza el. — Miért, talán valami ösz- szeesküvést fedeztél fel — Nem apám. Csak éppen arra gondoltam, hogy ez a fa­mília lassan évszázadok óta az imámok magasrangú főhi­vatalnoka, befolyása, tekin­télye állandóan nő és le kell sújtani, ha meg akarjuk előz­ni a bajt. Az öreg imám végrehajtot­ta fia javaslatát. Ali el Ka- sirt, a családfői. Taizz emir- jét az udvar rávette arra, hogy „áhítata megró;; dósa­ként” zarándokoljon el Mek­kába. Amikor visszatéri, ma­gas hivatalát már Ahmed herceg egyik bizalmasa töltöt­te be, őt pedig koldusszegé- nyen és családtagjaival együtt El Tér várába zárták. Néhány gazdag nemesi családban a luxus tetőfoka a házi áramfejlesztő készülék. Ebben a nagyon kevés épü­letben azután villany vilá­git. A viszonylagos gazdagság egyéb jelei: a szőnyegek, mű­vészi kivitelű, a bajor sörös- kancsókra emlékeztető kávés­kannák, kertre nyíló teraszok, élénk színű ülőpámák és szépen megmunkált nargilék vagyis vizipipák. A puszta törvényei A pusztai beduinoknál a nemesség fogalmát a törzsfők, vagyis a sejkek kiterjedt csa­ládja meríti ki. Kemény, spártai életet élnek, minden fényűzés nélkül. A sejk szó eredeti arab jelentése egyéb­ként: a legidősebb. A sejk a törzsön belül telj­hatalom. Sok ilyen nomád közösségre csak formálisan ter­jed ki az imám fennhatósá­ga. A legapróbb ügyekben is a törzsfő dönt és apelláta nincs. A legtöbb esetben azonban akár a sejk dönté­se is elmaradhatna, hiszen a puszta a múló évszázadok során kialakította a maga sa­játos törvényeit. Kérlelhetet­lenek ezek a törzsek például a gyilkosság esetében. A tettest és családját semmi sem ment heti meg az előbb vagy utóob bekövetkező vér­bosszútól. Nem véletlen, hogy az imám népes háremében csaknem minden törzsből akadt egy-egy lány. Jemenben ez a politikai hagyomány. Az elemi diplomácia megköve­telte, hogy az uralkodó ezek­nek u primitív embereknek a nagyon fejlett családi úrnőé­re építsen és legalább ilyen módon kösse őket valamel; est magához. Ezenkívül persze ott volt a másik, még ke­gyetlenebb mód, a tusz-rend* szei'. Hihetetlen, milyen gyűlölet és megvetés él az arab pusz­ták félvad fiaiban az •egy­helyben iakó, faiak rpöbi zár­kózó városlakókkal szemben. Szinte perzsel ez az érzelem a Jemenben elterjedt beduin mondásból: „Annikor Allah megteremtette a világo' meg­alkotta a zúgó szelet, ebből pedig minket, beduinokat. Fogott egy íjat, megfeszítette i húrt. kilőtte és a nyüvysz- • kőből let* a száguldozó pa­ripa. A ló piszkából lett a szamár, annak ürülékéből pe­dig a városok.” A jemeni primitív társada­lom rétegei közül nézzük utoljára a valóban utolsó ré­teg, a rabszolgák helyzetét. A jemeni jogviszonyok sze­rint rabszolga csak vagy rab­szolganőtől származott gyer­mek, vagy háborúban elfő gabt „hitetlen”, tehát nem mohamedán vallású személy lehetett. A rabszolga egészen a forradalomig adhatö-vehe- tő áru volt. Érdekes viszont, hogy ellentétben az egykori Amerikával, az adás-vélel so­ha nem aukciószerűén, ha­nem az érdekeltek csendes megegyezése alapján történt Nyilvános rabszolgapiac Je­menben már hosszú ideje nem létezett. A leggazdagabbak egyébként előszeretettel hasz­nálták a néger rabszolgákat háremeikbe — eunucholdtént A jemeni királyi háremnek megvoltak a maga brutálisan kemény törvényei. Amikor Ahmed imám meghalt, mész- szíré visszhangzott a jajve- székelés. A hölgyek nemcsak és talán nem is elsősorban az uralkodót siratták, hanem önmagukat. A szokásjog sze­rint- a két főasszony öngyil­kos lett és tíz másik ágyas, valamint rabszolganő ugyan­csak követte urát a halálba. Következik: A bölcsesség tintája. Qerő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY 37, Hallgattak egy ideig, aztán Erzsiké a füléhez hajolt, úgy kérdezte; — Félsz?... A fejét rázta, de nem fe­lelt. Mitől félt volna? Asz- azony lesz, úgy, mint más... Erzsiké után édesanyja jött hozaá. látta, mondani akar valami fontosat, csak nehezen találja a szavakat. Már sej­tette, mi következik és magá­ban bosszankodott. De aztán, ahogy édesanyja könnyező szemébe nézett, megsajnálta és megsímogatta a kezét. — Szeresd az uradat, igye­kezz kedvében járni — báto­rodott fel a simogatástól, de többet nem mondott. Az asztalról már elfogyott a húsféle, s jócskán megko­pott a tészta, torta is. Férje most már nem mozdult mel­lőle, könyökét szorongatta és biztatta: Mindjárt itthagy­juk őket. Én előre megyék, te pedig édesanyáddal gyere utá­nam. Pár perc múlva valóban el­indult. Az ajtóból visszané­zett rá, hívta a szemével. Fel- kerekedett, köszönés nélkül otthagyta az asztalt. Nem szólt senkinek, csak Erzsiké­től búcsúzott el egy kézszo- ritásr.íü. Ok ketten karonfogva men­tek, anyósa meg utánuk. így jó volt, hogy csak hármasban szöktek, s elkerülték a ven­dégsereg kiváncsi pillantásait. Alig ejtettek néhány szót, csendesen siettek az iskola felé. Otthon férje előre engedte. Megálltak a szoba közepén, anyósa megcsókolta őket. — Valami ennivalót hozhattatok volna — mondta félszegen, aztán mégegyszer körülnézett és búcsúzóul mondta: — Ebédre gyertek, várunk ben­neteket! Jóska kikisérte. Váltottak néhány szót a küszöbön, majd csukódott az ajtó és a kulcs halkan kattant a zárban... ★ A lakadalmat hamar elfe­lejtették. Nem volt már más téma, csak az aszály, a pusz­tító elemi csapás. A tikkasz­tó kánikulában az emberek a legkisebb szél járásra is felfigyeltek: hátha meghozná az csőt. Veres Mihály is égyre nyugtalanabbul aludt az utóbbi időben, ö is fonnvado- zott, mint a paradicsom és paprika bokrok a kertészetben. Éjjel gyakran felébredt, ki­ment a háa elé, leste a csilla­gos eget. A farnál Is földje vé­gén már teljesen kiszáradt, nyálkás pocsolya maradt csu­pán az alján, amibe a békák is óvatosan ugrottak bele, ha ember közelített a parton. Kútját már kétszer mélyí­tette, de abból tíz perc alatt kiszippantotta a motor a zav- ros, szürke vizet. Hiába tör­te a fejét, most nem talált semmi mentő ötletet. Kétség- beesetten, elkeseredve járkált a parcellák között, tehetetlenül nézte, hogy napról napra fony- nyad minden, mint a halállal küszködő beteg ember. A partos déli oldaion a mogyorónyi pa­radicsombogyók megsárgultak, a napszúrástól megrohadtak és férges gyümölcsként lepo­tyogtak a bokrokról. A paprika is koravén lett. Virágja lehulit, a meglévő termés pedig pirosodott. Nem kellett már napszá­mosakat fogadnia, magának se akadt munkája. Napokig nem moccant ki otthonról. Volt egy demizson kisüsti pá­linkája, azt iszogatta bána­tában. Nem szólt még a fele­ségéhez sem, csak járt-kelt hallgatagon, magában átko- zódott, szidta az egész világot. — Viz, víz kellene. Egy kiadós eső, hogy megteljen a csatorna — csikorgatta a fo­gát. De a felhők továbbra is elkerülték a vidéket. Az emberek Is megfeled­keztek róla. Nem irigyelték és nem sajnálták. A szárazság mindenkinek a saját baját juttatta eszébe. Csupán a fia­tal pár nyitotta rájuk néha az ajtót, de Veres Mihályt most még a gyerekek sem tudták megvigasztalni. Egyik napon a Krucsó ebé­delni sietet haza, és amikor Veres Mihályt megpillantotta a ház előtt üldögélni, két nagy akácfa között, betért a földjére. Mint valami szöcs­ke, úgy ugrált a fonnyadó paprika bokrok között és már messziről kiabált, mint aki­nek fontos mondanivalója van. — Halljon csodát, szom­széd! Már nemcsak a kerté­szetben esik az eső. Veres azt hitte, megbolon­dult a kis hebrencs ember. De Krucsó tovább folytatta az újságolást. — Fúrják a kutakat Sü­tősék egymásután. Körbe vág­ja a gép a vizet, a legjobb zápor se csinálja különben. Most. láttam a magam sze­mével, mindjárt megyek visz- sza csöveket telepíteni. — Szóval van vizük... ne­kik van... — Mar árasztanak is a fel­ső kutból. Folyik a víz, amer­re lejtőt talál. Még a maga napszámosai is átoártoltak oda. Hörcsög-Budai lányai is beálltak a „vizesbrigádba*. Veres Mihály gyűlölködve nézte a lelkesen magyarázó kis embert. Agyon tudta vol­na ütni haragjában, itt a szá­radó növények között. Krucsó csakhamar észrevet­te, hogy rossz helyen mond­ja a ,ió hírt. — Ez van, na. Nekik sike­rült — mondta mentegetőzve, aztán motyogott még valamit és továbbszökdécselt a tanya felé. Hiába futott el, amit mon­dott, az ittmaradt. És ez a pár mondat Veres Mihály lel­kiegyensúlyát. teljesen felborí­totta.. Nem akarta elhinni, hogy a szövetkezet megbir­kózik az aszállyal. Ügy érez­te. akkora igazságtalanság lenne az, amit nem bírna el­viselni. Azt kívánta, hogy Sü­tősek bukjanak bele a kút­fúrásba. Robbanjon fel a gé­pük, történjen akármi, de csapja agyon őket is áz. aszály. Az elmúlt héten káromkod­va és átkoaódva már beletö­rődött a szárazság pusztítá­sába. „Nem lehet ellene ten­ni semmit, meg kell adni magunkat a sorsnak” — álla­pította meg végső kétségbeesé­sében. S a téesz mégis ki­játssza az időjárást, ók igén, de neki itt megv tönkre min­den. a szeme előtt. Ha arra gondolt, hogy ezek- után milyen ára lesz a zöld­ségféléknek, szinte belebo­londult. Uralhatná a piacot, nem kellene hivatalos áron átadni, a termést a vállalat­nak, mint a közös gazdaság­nak a leszerződött árut. Há­romszorosát kaphatná porté­kájáért. S most vége minden­nek... Eddig se bírt nyugodni egy Órát se. Krucsó látogatása óta meg valósággal eszét vesz­tette. A pálinkához menekült megint, hogy bánatát elfelejt­se ivott, részeg volt állandóan. És még így se lelt nyugalmak Éjszaka még gyakrabban felébredt. Ilyenkor valami gép monoton zajára figyelt fel. Sokáig hallgatta idege­sen. mig végre rájött, hogy az öntözögép bugását hozza elmosódó és felerősödő hul­lámokban a langyos szél. — Esik az eső... náluk most is esik. Éjjel nappal járatják a motort — suttogta keseráen a felismerés után. Nem volt tovább maradása a szobában. Felhúzta nadrágját, kiment a tanvaudvaira. A gép hangját itt tisztáb­ban ki lehetett venni. Eről­ködés nélkül, könnyedén szív­ta a motor a vizet. Veres Mi­hály maga elé képzelte, ho­gyan ömlik a tiszta, áldást hozó víz bő sugarakban a száraz földre. Mozdulatlanul hallgatta a gépet, arca veritékezstt és el­sápadt. Valósággal érezte a hűvös, permetező esősreme- ket. Remegő kézzel végigsi­mította csupasz ’.tarját, aztán botorkálva, szinte ösztönösen megindult a szövetkezeti ker­tészet irányába. Némelyik ta­nyából kutyáit vakkantottak az éjszakába, hallotta az éj­jeliőr hangját is. amikor a magtár mellett sietve elha­ladt. Az akácfák félhomály­ba burkolózva őrizték a poros diilőutat, amelyen végig­ment, s néha egy-egy kora­vén levelet ejtettek a meg­sült cigánybúza közé. Har­matnak nyoma sem volt, mé­gis friss esőszag terjengett a levegőben. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom