Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

Harmat Lndros sorokban i Adoula kongni ihiniszterel- Eok szomuaujn elutazott Pa- tizitxii, altot Pompidou mi- xutízieiPuaoüKti es a fran­cia kormány tagjaival tár­gyait. Adouia péntekén este sajtokoiuerericial tartott, ame­lyen Kijelentette, nincsen aka^ üaiya niinaa. hogy Csőmbe visszatérjen Kongóba és sze­repet , vállaljon a -politikai eleiben. Mint az Humanité tudósító­ja jelenti Hanoiból* a Fran­cra Kdiiiinunlsia Párt küldött­ségé megérkezett a Vietnami Demottatiküs Köztársaság' fő­városába. A Francois Biiloux vezette küldöttséget hatalmas tömeg üdvözölte Hanoiban. A küldöttség hosszabb megbe­szélést folytatott Ho Si Minh- hel es a Vietnami Dolgozók Partja több .-vezetőjével. Május 31-én kikiáltják Mál­ta angol gyarmat független­ségét. Az ellenzékben levő Máltái Munkáspárt az ENSZ 24-es különbizottságához inté­zett beadványában kijelenti: ez a függetlenség csak látszat lesz. A MáTtai Munkáspárt követeli, hogy még a függet­lenség kikiáltása előtt elfo­gulatlan megfigyelők ellenőr­zésével tartsanak a szigeten szabad parlamenti választáso­kat és hozzanak törvényt, »mely biztosítja a máltai la- koisok alapvétő jogait. Mint ismeretes, a Jemen­ben tartózkodó Nasszer elnök csütörtökön nagygyűlésen azt az eltökélt szándékát fejezi ki. hogy NagP-Bntanniát vég­legesén kiszorítják az arab világból. AZ angol k'ülügy- mi ni sztori ir rn közi emén.voen jelentette be. hogy ,.a brit kormány a Nasszer-besfcéd beható tanulmányozása 'után felhívta az ENSZ-főtitkár fi­gyelmét a beszéd tartalmára.” A NATO május 12-én Há­gában- összeülő tanácsülése előtt a nyugati' kormányok .között élénk diplomáciai eszmecsere folyik a lelépő Stikker főtit­kár utódjának kiválasztásá­ról. Párizsi NATO-körökben az plasz Colonnát tartják leg­esélyesebb jelöltnek. Anglia bejelentette' sir Harold Cac­cia, a Fotéignofficé jelölését! Dar és Salaamban közzétet­ték a Tanganyika és Zanzibar uniójáról szóló törvényterve­zet szövegét. Ebből kitűnik, hogy az új állam keretein-be­lül Zandbárban külön korlá­tozott hatáskörű törvényhozó és végrehajtó szerv működik majd. Világpolitika Thorez cikke a Pravdában Moszkva, (TASZSZ): A Pravda szombati számá­ban közli Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt fő­titkárának „A nemzetközi kommunizmus egysegéért” cí­mű cikket. A majdnem teljes oldalt betöltő cikk részletesen bírálja a kínai vezetők, egység­bon .ó tevékenységét; Thorez cikkében hangsúlyoz­na, hogy a gyarmati rendszer éllen folyó harc és a nemzeti felszabadító mozgalom gyor­sítja az imperialista rendszer széthullását. A még elnyomott ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek f ókózódó felszabadító harca, a már függetlenné vált népek küzdelme a teljes poli­tikai és gazdasági független-' ségért,1 összefügg a' szocialista világrendszer és az imperialis­ta világrendszer közötti alap­vető ellentétekkel. Éppen ezért, korunk társadalmi problémái­nak sikeres megoldását az biz­tosítja, ha a szocialista világ- rendszer egyre növekvő sze­repének számításba vételével fokozódik az összes forradalmi erők összefogása. A Kínai Kommunista Párt vezetői azelőtt szintén elismer­ték ennek az álláspontnak a helyességét — írja Thorez, — de már akkor is, amikor még esküdtek erre az irányvonalra, voltaképpen semmibe vették és elferdítették azt. Azzal az ürüggyel, hogy minden szocia­lista országnak megvannak a maga sajátos problémái és fel­adatai, manővereket indítottak a szocialista tábor megosztásá­ra és szétzilálására. Ugyanak­kor hozzáfogtak a nemzetközi munkás- és demokratikus moz­galom egységének megbontásá­hoz is. — Ma már a kínai vezetők nyíltan szakítottak a korunkról és ennek alapvető tartalmáról adott marxista—leninista érté­keléssel. Aknamunkát folytat­nak a forradalmi- erők egysége ellen. A kínai vezetők azzal az „elméletükkel”, hogy korunk ellentmondásainak csomópont­jai, „a világforradalom fő vi­harzónái” az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok, éket szeretnének verni egyfelől e világrészek népei, másfelől a szocialista országok és a nem­zetközi munkásmozgalom közé. természetes szövetségesei ellen próbálják uszítani a függetsé- gükért harcoló népeket. Céljuk az. hogy szakadást idézzenek elő az anliimperialista világ- frontban, ami kétségtelenül 'szégyenletes törekvéseik meg- valós.ításiít.. szolgálná, s ugyan­akkor a legnagyobb örömet keltené az imperialistákban. Modibo Keita, Ben Bella és Fidel Castro nyilatkozatait idézve Thorez megállapítja, hogy a „dolgozók világhadse­regének valamennyi csapata elismeréssel adózik, a szovjet népnek önzetlenségéért és internacionalizmusáért, amit csak a rágalmazók honnan kétségbe.” A továbbiakban a cikk megállapítja, hogy a kínai vezetők a nacionalista előíté­letek felszítására, a földrajzi és a faji különbségek kidom­borítására törekszenek. A nemzeti felszabadulásért küz­dő országokat és szervezeteket igyekeznek szembefordítani a proletár nemzetköziség lenini felfogással, a kispolgári na­cionalizmus javára. — A kínai vezetők rend­kívül dühöd,ten támadják a nemzetközi munkásmozgalom­nak a háború és béke kérdé­sével kapcsolatos következte­téseit — folytatja Thorez. — A kínai vezetők ;tt sem veszik figyelembe a világban végbement alapvető változá­sokat, régi formulákat is­mételgetnek. amelyek már nemiélező helyzetekre vonat­koznak. Figyelmen kívül hagyják a nemzetközi küz­dőtéren kialakult új erővi­szonyok elemzését, amelynek alapján arra a következtetés- re lehetett jutni, hogy még a szocializmusnak az egész földkerekségen aratott teljes győzelme előtt is van lehető­ség a világháború megakadá­lyozáséra. — A kínai vezetők állan­dóan art. hangoztatják, hogy a pártoknak függetleneknek kell lenniük es nem szabad beavatkozniuk egymás ügyei­be. Am de ők maguk a leg- dúrvábban beavatkoznak a Francia Kommunista Párt belső életébe. méghozzá kártevő szándékkal. — Pártunk elmondhatja — hangsúlyozza Thorez — hogy mindent megtett a nemzetkö­zi kommunista mozgalom egységének megőrzéséért és a Kínai Kommunista Párttal .való barátság fenntartásáért. Most azonban mar nem néz­hetjük közöm,bösen az egy­re sűrűbbe váló nyílt táma­dásokat és elérkezettnek lát­juk az időt arra, hogy- nyíl-, vánosan leszögezzük álláspon­tunkat. valamennyi párttal egyetemben, a marxizmus— lenimízmus megvédése érde­kében, a kínai vezetők fer­dítéseivel szemben a nemzet­közi kommunista mozgalom egysége, maguknak a kínai kommunistáknak és dolgozók­nak érdekében. Jemen tegnap és ma Mint Hammurabi ideién... Hadzsa városra, a fölötte uralkodó rendkívüli módon megerősített királyi vár nyom­ja rá a bélyegét. A mindenko­ri uralkodók csak titkár elő­forduló ellenőrző kőrútjaik so­rán vagy veszély esetén keres­ték fel ezt a várat. Az erőd alatt, sziklákba ágyazva sok százéves börtön van. Itt ra­boskodott hosszú esztendőkön át az 1962 őszén lezajlott je­meni forradalom vezéralakja. Hruscsov minapi látogatója, Abdullah Szalal marsall is. Jemen szegény ország. Le­het. hogy vannak kincsei, le­het. hogy,, korszerű gazdálko­dással a nemzeti jövedelmét viszonylag gyorsan meg le­het majd sokszorozni. De az biztos, hogy pezsgő ' gazdasági életről nem lehetett szó eg.v tüzzel-vassal konzervált, a világtól jórészt elzár ország­ban. Egy amerikai utazó Je­men gazdasági életéről írva kijelenti: „Az] ember visszaképzeli magát Harun, al Hasid Bag­dadjába. vagy akár Hammu­rabi '3900 évvel ezelőtti Ba­bilonjába. Akkor sem folyha­tott lényegesen másképp a termelés és a termékek ki­cserélése...” Az utcán a bazárban sza­bad ég' alatt guggolva vagy homályos, dohos barlangok mélyén egy-két négyzetméter­nyi lyukakban meghúzódva, kézművesek . dolgoznak úgy, ahogy évezredekkel ezelőtt: kovácsok. szandálkész'tók szabók, asztalosok ás a töb­biek. A földeken rendszerint tevével vontatott faeke bir­kózik a száraz, porladó föld­del. Rendkívül kemény a jemeni paraszt élete. A ter­mészettől véres vere j lék kel kiverekedett gabona, fűszer, burgonya vagy lámpába való olaj zömét oda 'tellett adnia földesurának. . papjának, ural­kodójának. Ha nem fizetett, tevéje, öszvére, szamara, ze- •bu ja- hamar a földesúri vagy a királyi nyájhoz vándorolt s azt is könnven megérhette, hogy viskóját földig rombol­ták a megtorlásul .kiküldött poroszlók. Jemen csaknem minden gyümölcsöse és kávé- ültet.vénve az imámé vagy a családjához tartozó néhány leggazdagabb földesúré volt A mezőgazdasági munkái tovább nehezíti az a körül­mény. hogy nagyon sokszor hegyek lejtőjén, teraszosan kell művelni a földét. A je­meni paraszt a nyári gazdag esőt úgy' várja, mint a Messi­ást. A legáldásosabbak ezek az esők a Hzsebel Hurrái mentén, a Vörös-tenger felé vezető út közelében, valamint a , Dzsebel Menacsa nevű hegy környékén. ..Boldog Arábia” e legszebb részében, ahol az ország többi vidéké­hez képest intenzív agrárélet folyik és ahol a híres Mok­ka-kávé sötétzöld cserjéi bur­jánjának. Ahmed uralma ajatt a Mokka-kávé exportja évi 25 000 tonnáról előbb Í2 ezerre, majd ötezerre csök­kent. A „kát“ bódulata Ennek a folyamatnak var egy különleges oka. hogy Je­menben a legjövedeimezőob foglalkozás már regen nem a kávé, hanem egy másik cserje. az úgynevezett kai termesztése volt. Ez egy ki­csiny virágtalan növény, vi­lágosítóid nedvdús levelekkel Főleg abban a magasságban terem meg — ezer és ezer­nyolcszáz méter közölt — ahol a Mokka-kávé és bizony folyamatosan „kitúrta” azt. Mire használják ,a kat-ot? Leszedik a növényt, a galv- lyakat lenyesegetik, a ieve'e- ket szorosan összekötözik., majd szalmába ágyazzák; hogy friss maradjon. így ke­rül forgalomba. Különböző fajták vannak belőle, olcsób­bak és drágábbak. Jemenben kora délután a gazdagabbak házaiban megkezdődnek a i úgynevezett „kát órák". Le­het. hogy a perzselő hőség miatt alakult ki a pihenésnek -és a szórakozásnak , éz a há­gj omanyos formája. ! A házigazda üdvözli az összegyűlt vendégeket. * Szer­tartásosan kinyitja a szalmá­ba ágyazott kat-levelek kö- tégét, szétosztja vendégei kö­zött. A derék megjelentek a szájukba veszik az ajándé­kot és rágni kezdik. Később hosszú idő múlva a zöld pé­pet lenyelik, a szárak marad­ványait kiköpik. Ezután né­mi vizet vagy kávét isznak majd a szájukba teszik a* újabb kat-adagot. Az ali.ag- jemeni számára az élet most még kai nélkül egy&wmen elképzelhetetlen. Azt mond­ják, megnyugtató és egyben stimuláló hatása van, egy ősi mondás szerint .élesíti elménket és beszédesebbé tesz bennünket.” Valamennyi kát-ültetvény az ’mám bir­tokában volt. Ami nálunk a bordal, az Jemenben s .,kat-dalok” serege. Tartós .élvezete káros az egészségre. Árt a gyomornak, és ál toló­ban : csökkenti a szervezet ellenálló képességét.1 Ez at alkaloid tartalmú ílevelecske hosszabb távon csaknem olyan alattomosan ..ól é» butít”, mint a Jemenben szi­gorúan tilos, alkohol. Előbb álomvilágba ringatja, vidám­má teszi a rágcsálót, azután a szeme kimered, üvegessé válik, tompa, rezzenéstelen kábulat szállja meg és az il­lető mindenfajta szellemi vagy testi tevékenységre kép­telen. Ahmed két repülőgép« egyébként Szaud- Arabiába es Egyiptomba szállított rendsze­rint kat-levelet. Az irhám ' a maga módján nem volt ross* kereskedő és nem tartotta méltóságán alulinak, hogy a saját kisded üzleteivel törőd­jék. A próféta is foglalkozott kereskedelemmel... Mária Terézia tallér Mérhetetlenül jellemző erre az évszázadokkal ezelőtti szinten megrekedt országra a fizetés eszköze is: Jemenben a pénz ma is az úgynevezett Mária Terézia tallér. Á ki­rálynő halálának évében, 1780-ban nyomták ezeket a/ érméket- Bécsben, amelyek ezt az évszámol a hátukon is viselik. Nehéz pontosán nyomon követni, hogyan ju­tott el ez a pénz ilyen nagy mennyiségben ilyen messzire, de áz biztos, hogy a Mária Terézia tallér 1945-ig a Vö­rös-tenger túlsó oldalán fek­vő Etiópiában is hivatal«* pénz volt. Következik: A nyíl vessző­ből lett a paripa... Gerő Jánoss AMIRE NINCS TÖRVÉNY 3«. Hazafelé menet — erre ern- jkezett legtisztábban — fer- s a vállára hajtotta a fejét, udolgatott valami dalt és (ércenként megcsókolta né- ány szó kíséretében. Nem aragudott érte, csak vala- iogy feszélyezte mások je- miéte. Még ha „ Erzsiké let1 olna egyedül, de ezt a He- edüst háromszor se látta létében. Néha megrohanta alanti megilletődöttség, s szébe jutott, hogy most mái sszony, hivatalosan is. A ikrái, /az ismerős tájtól égé­sén megfeledkezett, még" egy rva pillantást se vetett a avatünő vidékre. Odahaza apósáéknál már í kedvű volt a násznép. Két ektó bort vettek erre az al- alomra — ezt Jóskától hal- jtta — attól kerekedett dű­lőié hangulatuk. Az össze- yültek nagyrészét ismerte, sak a férje más faluból jött okonai voltak idegenek. Ér­ékéé módon mégis úgy érez- e. valami zajos, ismeretlen ársaságba keveredett, ahol Lem tudna- mit kezdeni, ha lókká nem lenne mellette, A hosszú . ünnepi asztalt a* idvaron terítették meg. Fölé ugas.t emeltek, akácfákat ás- ak. ie és annak a gallyával (orították be a. sátorszerű itkotmányt Az asztalfőre őket iltették, jobbra..' balra pedig i -vendégeket, Bizonyára na ’von türelmetlenül .vártál«, nár az autót, mert ahogy megérkeztek és a csókolózáso­kon. meg a gratulációkon át­estek, mindjárt hordani kezd­ték a levest. Mielőtt merí­tettek belőle, meg kellett csó­kolni’ egymást. Apósa mon­dott valami köszöntés-félét, és Várnagy néni, a szakácsnő is, aki maga hozta be az első tálat. Az emberek de­rültek a mondókáján, erről jött rá, hogy valami pajzán- Sággal fejezte be a köszöntőt. Otthon, gyerekkorában nem egyszer megfordult lakoda­lomban, számított erre. Teg­nap .este. is eszébe jutott, mivel kell szembenéznie, és azt hitte, majd elpirul. Most maga is meglepődött, meny­nyire nem érdekelte ez a gyerekes malackodás. — Aranyoskám, koccintsál velem is! — jött hozzá anyó­sé fátyolos szemmel. — Vi­gyázzál ám erre a mi fiúnk­ra. ha lehet, mindig úgy le­gyen, ahogy te akarod. Meid sokszor vigyázni kell rá még mindig, mint valami gyerek­re... Jóska átölelte őket és mind­két arcukat megcsókolta. — Csak becsüld meg, hall­gassál rá, akkor sose lesz baj közietek '— mondta anyó­sa komolyan. Az asztal túlsó végében a férfiak nótába kezdtek. Mu­zsikaszó kapcsolódott be s lármába, megérkeztek a ze­nészek is. Erre megint koc­cintani kelleti és fenékig in­ná a poharat: Asszonyok sü­rögtek, hozták a bort. meg a sülthúshoz a savanyúságot, és kínálgatták a vendégeket. Apósa nem csatlakozott a nótázásihoz. Jobbkéz felöl ült. néhány méternyire tőlük, és az időjárás ■ mostohaságáról panaszkodott Budainak. Va­lami kútfúrást emlegettek, de sehogy se tudtak megegyez­ni a dologban. Vacsora után Marika ruhát akart cserélni. — Gyere, én majd ügyelek, hogy nyugodtan öltözhess — mondta. Jóska és. kézenfogva kivezette a székek közül. — Korai lesz még megszök­ni! — kiáltottak rájuk tré­fásán, s egy percig kénytele­nek voltak megállni a vizs­lató tekintetek kereszt üzt> ben. Abba a szobába mentek, amelyiket az öregek nekik szántak. Erzsiké segíteni akart, előresietett, és a szek­rényből kiemelte a könnyű kis nyári ruhát. Jóska be5 csukta maga után az ajtót, hátát a deszkának támasztot­ta. Idegesen aprókat köhögött mint aki éppen mondani akar valami fontosat, csati még készülődik rá. Erzsiké elér­tette, • bocsánatkérő , szemmel nézett rájuk és ki akart menni, hogy kettesoen ma­radhassanak. Jóska már nyi­totta is az ajtót, amikor Ma­rika hangja megállította: — Erzsiké, nagyon kérlek... — Akkor én? — kérdezte Jóska alázattal, kissé meg­bántva. — Maradhatsz.- de Erzsiké­nek segíteni kell — mondia. nyugodtan, s már vette is le ruháját. Nagyon hálás volt Erzsikének, amiért előrejött és megszabadította ettől s kínos jelenettől. így nem mondhatják odakint, hogy azért szöktek meg. Jóskának persze mindegy lenne, mit szólnak, de neki nem! Ne pletykáljanak holnap, hogy az asszonyka tüzesvérű ám. megszökött még az asztaltól' is. Az udvaron borízű kiáltá­sok fogadták: — Éljen az új asszony! Él­jen az új pár! Az elsőt férjével táncolta, azután a tanú, Hegedűs Imre következett. — Ejh. de irigy­lem a barátomat, micsoda szerencséje van — tzetlenke- dett, miközben vastag tenye­rét a melle alá csúsztatta, és ujjaival babrálni kezdeti — Ilyen takaros kis asszo­nyért én is hajlandó lennék megnősülni. Mindenkivel táncolnia kel­lett, mert nem sérthette meg a rokonokat, jó ismerősöket. Tűrte a célozgatásokat, a sunyi félmondatokat: ami mind arra vonatkozott, hogy milyen jó lesz nekik nemso­kára. Közben férjét kereste a szemével, könyörgőn hívta, szabadítsa ki a váltakozó ka­rok közül. Csárdást tangó követett, majd keringő, meg újra csárdás és újabb ar­cok. borgőzös leheletek. Hom­lokát kiverte a veríték, undor fogta el és úgy érezte azonnal rosszul lesz. Végre férje elkapta segély­kérő pillantásét Valósággal kiemelte táncosa karmai kö­zül és sápadságától megriad­va rebegte: — Gyere, ülj le kisboga-kor az agronómus megáll a ram, pihenjél... egész hamu- színű az arcod. Valóban ijesztő lehetett az arca, mert édesapjáék azon­nal jajveszélkelni kezdtek. Nagy erőfeszítésébe került, de még neki kellett őket vi­gasztalni. . — Mindjárt elmúlik, sem­miség az egész. — A nagy izgalomtól van — mondogatták mellette, anyósa pedig szódavizet eresz­tett egy pohárba, s azt eről­tette a szájához. A zenészek abbahagyták a játékot, elszállt a vendégsereg jókedve. Még a férfiak is le­halkították a hangjukat, csen­desen beszélgettek, meg . koc- cintgattak. Kínos volt érezni, hogy miatta szakadt meg a mulatság, és mindenki őt bámulja. Az asztalon poharak lestek tátott szájjal a borral teli kancsókra, az emberék pedig mulatni akartok. Ösz- sze kellett. szednie magát, hogy végeszakadjon ennek a nyomott hangulatinak. — Szólj a zenészeknek, folytassák — szólt oda Jós­kának, aki hálás mosollyal nyugtázta erőfeszítését. Biztosan a bor hatásától volt, hogy néhány perc múl­va újra magasba csapott a jókedv. Már annyi ereje volt, hogy ő is dúdolgatott, A -szemek rávillantak a közel­ből megelégedetten mondo­gatták: „Már dalol a ked­ves.”, „nagyon megforgatták, megártott neki a meleg.” G meg arra gondolt, amikor a vastag baritonok elnyújtották a nóta végét, hogy eih.allat- szik-e a lakodalom zaja a2 iskoláig, sőt tovább, az iro­dáig és Bujdosó hallja-e? Szinte maga előtt látta, ami­tanya udvaron. kesernyés mo­solyra húzódik a szája, aztam lassan tovább sétál. Mit gon­dol vajon? Egy kicsit sajog a szíve biztosan, csak nem mutatja, mert a büszkesége nem- engedi. Megérkezett az iskolaigazga­tó, . Tibi bácsi a feleségével. — Marika, mit lehet ilyen­kor mondani? — mosolygott rejtélyesen. — Először is: le­gyenek boldogok. Másodszor: minél előbb lepjék meg a* öregeket, unokával. Veres Mihály az igazgatóék megjelenését igen nagy tisz­tességnek tartotta. Maga mellett ■ szorított helyet, s személyesen ment a konyhá­ba rendelkezni. Az új vendégek érkezése­kor támadt kíváncsiság, meg feszélyezellség csakhamar el­tűnt. A tánc újra kezdődött, forogták a párok fáradhatat­lanul. Tibi bácsiék egykettő­re megvacsoráztak. Késön. ér­keztek és talán zavarta őket. hogy csak ők esznek. ezért gyorsan befejezték. Az asszo­nyok, akiknek a másik isko­lába járt gyerekük, körülvet­ték az igazgatót és. kérdezős­ködtek. Erzsiké ült le Marikához. Magához vonta: — Mi jutott eszedbe, ifjú asszony? — kérdezte csen­desen. — Csak az. hogy hallják-e odabent, a majorban is ezt a lármát — felelt sokára. Erzsi ke megértette, mire célzott. — Az égésé vezetőséget be­rendelték a járáshoz — tá­jékoztatta óvatosan. — Jene bácsi meg Búj do.tó motorral ment, láttam őket korán reg­gel. ^Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom