Kelet-Magyarország, 1964. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

gyerekek — inti le a vitat kozókat Andrási Tibor — hiszen szaktanárok mellé ke rülünk, akik segítenek ebben is. Persze, ha egy-egy általam alkalmazott módszert jobbnak hiszek a szaktanárénál, én kitartok mellette, s tapinta­tosan, mert ez lényeges, ér­vekkel bizonyítom álláspon­tom helyességét. — Csak nekünk kell majd jobban alkalmazkodnunk — fejezi be Gönczy Katalin a vitát. ÖSSZKOMFORTOS KULTÚRA, VAGY BESZŰKÜLÉS? Okosan, felnőtt felelősség­gel rakják egymásra a szót ezek a fiatalok. Sejtik, tud­ják, hogy a közeli jövőben, pályájuk elején sok akadály­nak kell nekigyürkőzniük, sok ldsebb-nagyobb problémát kell megoldaniuk. S hogy töpren­genek, gondolkoznak már most is ezeken a gondokon, ez is hivatástudatukra vall. Mindannyian falura kerülnek. Vajon a kultúrához szokott fiatalok nem fognak-e be­szűkülni, megrekedni a sok­kal kisebb lehetőséget nyújtó falvakban? A kérdést eleinte csend fo­gadja. Nehéz a válasz, hiszen ha ismerik is a falusi körülmé­nyeket, még gyerekfővel is­merték meg. Aztán Felhős Szabolcs töri meg a csendet: — Falun is van könyvtár, van rádió, van televízió — mondja, s folytatná is, de Gönczy Katalin közbevág: — Nem olyan nehéz dolog, mint amilyennek első pillan­tásra látszik. Nem áll olyan távol a falu a várostól. Itt, Nyíregyházán is csak tv-t né­zünk, moziba, színházba já­runk. Ezt falun is megtehet­jük. — Egyetértek veled — toldja meg Gáspárt László. — Az a lényeg, hogy megmarad­Mirőí ír a Jelenkor legújabb száma ? A nyíregyházi Tanárképző Főiskola 140 végzős hallgató­ja közül most hatan ülik kö­rül az asztalt, hatan beszél­nek azokról a gondokról, problémákról, amelyek mind- annyiukat foglalkoztatják. Mind a hatan, mind a száznegyvenen megyénkben tanítanak majd, pedig sokan más tájra, más vidékre valók. Gönczy Kata­lin Tolcsváról, Gáspárt Lász­ló Székesfehérvárról jött a főiskolára, négyen — Felhős Szabolcs, Kulcsár Erzsébet, Andrási Tibor és Marik Sán­dor — szabolcs-szatmáriak. S körülbelül ez az arány a többi végzős hallgató között is. Hogyan készülnek pályá­jukra, hivatásukra vizsgáik mellett ezek a fiatalok? ÖREGEK ÉS FIATALOK — Engem az izgat legjob­ban— mondja Gönczi Katalin —, hogyan tudok beilleszked­ni majd az új környezetbe, a tantestületi közösségbe. Mi itt a legújabb pedagógiát, neve­lési módszereket, eljárásokat tanuljuk. Vajon nem kelte­nek-e visszatetszést leendő kartársaim körében ezek a módszerek? Nem fogják-e azt mondani, hogy „most jött, máris újat akar*’? — Ügy kell állást foglal­nunk minden kérdésben — vág közbe Gáspárt László —, hogy az idősebbeket ne sért­sük meg, és akkor az új mód­szerekkel sem lesz probléma. Különben nekünk akkor is mernünk kell újat tenni, ha ilyen helyzetbe kerülnénk. A pedagógus munkájának ered­ményét csak tizedmilliméte- rekben lehet mérni, csak sa­ját magunk mérhetjük le, ho­gyan dolgozunk. A hivatás vidéken a legnehezebb, de vidéken tudunk a legtöbbet segíteni... — Nekem azért van egy olyan érzésem — veti ellene Marik Sándor —, hogy a régi és az új módszerek közti el­lentét még megvan. — Akkor sem lehet eltúloz­ni ezt a problémát — mondja Felhős Szabolcs — hiszen az ifjúsági mozgalmon belül korlátlanul alkalmazhatjuk az itt tanult módszereket. Vagy — ha másképp nem tudjuk érvényesíteni, cikkeket írha­tunk állásfoglalásunkról, akár a Száboles-Szatmári Nevelőbe, akár más pedagógiai szaklap­ba. —■ Nincs olyan nagy vész, • janak kulturális igényeink. Ha megmaradnak, nincs hiba, mert a falu és a város között nem is annyira lehetőségek­ben, inkább az igények minő­ségében és mennyiségében van a különbség. A „városi^ kulturális igényt is ki lehet elégíteni bármelyik községben. — Különben is — folytatja — még rengeteget kell tanul­nunk, hiszen a második sza­kot ezután végezzük el majd. — Ha lelkiismeretesen dol­gozunk — teszi hozzá Gönczy Katalin —, biztosan nem fo­gunk unatkozni. RAJTUNK LESZ A SZEMÜK S erre mindnyájan rábólin­tanak, még a hallgatag Kul­csár Erzsébet is, aki Vencsel- lőn szeretne tanítani. Egyi­kük Napkorra, másikuk vala­melyik beregi faluba, Marik Sándor Baktalórántházára menne legszívesebben. Gás­párt László valószínűleg Fe­hérgyarmatra kerül, mert — bár Székesfehérvárról jött — ehhez a faluhoz kötődik a legjobban. A főiskolán meg­ismerkedett egy fehérgyarmati kislánnyal, akit nemrég fele­ségül is vett. ...Mi főiskolások maradunk — veszi föl újra a szjót Gás­párt László. — Még két évet húzunk le levelező tagozaton — meglesz tehát továbbra is a kapcsolat a főiskolával. Rajtunk lesz a szemük, s ha bármilyen problémánk akad, mostani tanáraink segíteni fognak. A többi tőlünk függ. A többi tőlük függ. Attól, hogy később is ilyen derűsen komolyak, energikusak és igé­nyesek lesznek-e, attól, hogy megőrzik-e azt a felelősség- és hivatástudatot, amely most megvan bennük. Mert a diploma még nem elég. R. J. „A pénzcslnáló” Tolnai La­jos múlt századi novellájából készült. Bencsik Imre ültette át a film nyelvére. Egy kis­ember története, aki .szélhá­mossága révén a legfelsőbb osztályokba, a „legelőkelőbb” társaságokba is bejut, 3 ott kitűnően beilleszkedik a „nagy korruptok” világába. Hálás a téma, a kis csirkefogó több­nyire a közönség együttérzé­sét is megnyeri, és a kevésbé rokonszenves tetteit hajlandók vagyunk feledni, ha a gazda­gokat, a hatalmasokat az or­ruknál fogva vezeti. A hamis ötkoronásokat gyártó Bányay eleinte csak a lakbérét szeretné kifizetni, s a nagyravágyó anyósa meg a mit sem sejtő családja kényszeríti, hogy továbbha­ladjon a pénzcsinálás útján. Kártyázik, lóversenyre jár, néha háborog, sőt egyszer kis­haján rács mögé is kerül, de a film végén, a milleneumi ünnepségen őfelsége Ferencz József balján kap helyet. Bán Frigyes, a már szinte klasszikussá lett Talpalatnyi föld és még több kitűnő film rendezője a Tplnai-novella alapján írt forgatókönyvből is olyan filmet készített, mely jelentős közönségsikerre tart­hat igjényt. Milyen kitűnő az indítás! A milleneumi fény­képek, a főszereplők szelle­mes bemutatása. Aztán olyan A pórtzesináló (}\ magyar filmvígjáték Jelenet a filmből ábrázolás lehetőségeivel: nem egy mozzanata régebbi, ha­sonló tárgyú filmek utánérzé­seként hat; némely ötlete pe­dig, pL az ostoba, bokacsat­togtató detektív karikatúrája, vagy a pofozó rendőrtiszt sze­repeltetése a könnyebb meg­oldások jegyeit viseli magán. A színészek viszont cgytől- egyig jók. Pécsi Sándor ismét bebizonyította, hogy szinte minden műfajban otthonosan mozog, s ha kell, még egyet­len filmen belül is több arca van. Fáradt, amikor a család pénzt követel, riadt, amikor rádöbben tettére, szenvedé­lyes, amikor kártyázik és fö­lényes, amikor a nagyszabású udvari bál előkelő vendégeit megtréfálja, ö mindent elkö­vet, hogy Bányayt olyannak fogadjuk el, amilyen, sőt — annál jóval többet ad. Mel­lette elsősorban Gobbi Hilda remek anyósfíguráját kell di­csérni. Mosolya, rezdülései, egyetlen szemvillanása mind külön tanulmányt érdemelne. Színes alakítás Ungvári Lász­lóé Is, és kisebb szerepében tetszett Békés Itala, JTompa Sándor, valamint Kemény László — csupán a detektívet játszó Egri István rítt ki az együttesből. De túlzásaiért aligha őt terheli a felelősség, a forgatókönyv és a rendezés ítélte arra, hogy játéka ne le­hessen hiteles. A szabadtéri színpad terve: Nyíregyházán a pécsi balettegyüttes? (fft Ádám: Básti Lajos A megyében először: a szolnoki színház többhetes vendégjátéka 0 Színházi vonatok Május elsején nyit a sza­badtéri színpad, ha az időjá­rás kedvező marad. Néhány hétig csak mint mórt üzemel; de már készül a nyári szín­házi program is. Ezzel egy- időben megindult a színpad felújítása. Húszezer forintot fordítanak a festésekre, a színpad deszkázatának rend­behozására, s csak a parkosí­tás hétezer forintba keiül. Az ország minden részéből hozat­tak virágokat; a szökőkát szí­nesen szórja majd a vizez. S még egy, ami újdonság a kül­sőségekből: minden előadás előtt legalább egy órával meg­nyitják a szabadtéri kertjét a várakozók előtt, hogy a pom­pás környezetben gyönyörköd­hessenek. A nyári program legalább ennyi újdonsággal kedveske­dik. Ami csemegének számít: a miskolci Nemzeti Színház eredeti szereposztásban bemu­tatja „Az ember tragédiáját” Básti Lajossal a főszerepben. Többhetes vendégszereplésre érkezik a szolnoki színház, amelyet Nyíregyháza közön­sége csak a tévéből ismer. Eger színháza is vendégszere­pel a nyári hónapokban. A műsorban elsősorban azok a darabok következnek, ame­lyek nagy színpadot, sóik sze­replőt követelnek, s amelyek bemutatása kis kőszínházban nem volna lehetséges. — A neves pécsi együttest is meghívták bemutatkozó elő­adásokra. A kiváló együttes igényes és újszerű műsorai mindenütt nagy feltűnést kel­tettek. a televízióban is szám- talaaszor szerepeltek már. Jobb és szebb alkalom a sza­badtéri színpadnál aligha kép­zelhető el művészetük be­mutatásához. A nyíregyházi színház egv hónapja vezette be a színházi autóbuszjáratokat. Ezeknek sikere lévén már csaknem több vidéki látogatója van a nyíregyházi színháznak, mint városi. A szabadtéri színpad egy-egy kiemelkedő esemé­nyére — mint ezt Pankotay István, a színház igazgatója elmondta, — külön vonatokat indítanak. Bár nem tartozik a nyári eseményekhez, a közönséget mégis érdekli egy jövő évad­ra szóló hír: kombinált bér­letrendszert vezetnek be. Ezentúl a miskolci és debro. ceni színházak válogatott mű­sorát egyetlen bérlet egyesíti, így két színház előadásaiban válogathatnak n bérletet vál­tók. Tízezrek gondja Mi lesz a továbbképző iskolákkal? Négy évvel ezelőtt nyitot­ták meg kapuikat megyénk­ben a továbbképző iskolák. Évente mintegy 10 ezer gye­rek végzi el nálunk az alta­lános iskola nyolc osztályát. Megyénk iskolahálózatának jelenlegi állapota miatt mind­össze 50—55 százaléka jut felsőbb és ipari tanuló isko­lákba. A kétéves továbbképző is­kola megfelelne az igények részbeni kielégítésének. — Évente 4800 gyerek tovább­tanulásáról van szó, amely a két évfolyamon kishiján eléri a tízezres létszámot. Időszerű lépés volt tehát a továbbkép­ző iskolák létrehozása. Nem maradnak pedagógiai gondo­zás nélkül a tovább nem ta­nuló fiatalok. Másrészt a me­gye — főként mezőgazdasági — szakmunkás igényei roha­mosan növekednek. I.ehető- ség kínálkozott arra, hogy a továbbképző iskolák a szak­munkásképzés alapjául, eset­leg műhelyéül is szolgálja­nak. Mi történt azóta? Megyeszerte érdeklődés kí­sérte az iskolák kapunyitását, 6sülök, pedagógusok, gazdasági és művelődéspolitikai vezetők sokat vártak tőle. Az iskolák sokat fáradoztak a megalapo­zásért. Mégis négyéves működés alapján nyugodtan kimond­hatjuk, amit már a gyakor­lat eddig „kimondott”, a to- . vábbképző iskolák nem oldot­ták meg a rájuk háruló fel- 1 adatokat, nincs sok „becsüle­tük” a szülők, a gyéreitek és 1 részben a pedagógusok köré- ; ben. A továbbképző iskola ; nem ad oklevelet, valamely : képzettség hiteles igazolását, : bár a rendeletben szó van ar- < rcl, hogy be lehet számítania i szakmunkásképzés idejébe. De ehhez az iskolának a szak­munkásképzés követelményei 1 szerint kellene működnie! 1 Akták kilói bizonyítják a 1 kitartó vitasorozatot, amely a j megyei tanács művelődési 1 osztálya és a Földművelés­ügyi Minisztérium közöt folyt ebben az ügyben, de a: évi tízezer gyerek szakrend­szerű oktatása várat magára A Földművelésügyi Minisz.té rium csak a speciálisan szak­munkásképző tanfolyamokat hajlandó támogatni. „Bérfe­szültség” keletkezne — mond­ja az FM, holott a 217 to­vábbképző tanuló csoport évi 80—90 ezer forintos költsége nem sokkal több a szakmun­kásképző tanfolyamok költsé­génél. Nem sikerült megszerezni a tsz-ek anyagi hozzájárulását sem. A reményt keltő kezdet után a sok buktatón csalmem elbukott a továbbképző isko­la. Sokan teszik fel ezért a kérdést: érdemes volt-e7 Van-e jövője ennek az iskola­típusnak? Érdemes volt létrehozni a továbbképző iskolákat, külö­nösen megyénkben, ahol min­den második általános iskolát végzett fiatalra kiterjed a ha­tóköre. De sürgős változásra van szükség. Pontot kíván a vita, amely még nem dőli el a megye és a minisztérium között. Alapos tantervi reformra, a köz- és a szakismereti tár­gyak ésszerű és korszerű egyeztetésére van szükség, amely után ki kell mondani, hogy az iskola elvégzése mi­re képesít. Két-három község — a környék gazdaságföldraj­zi, termelési adottságaira ala­pozva — megszervezhetné az egyes szakrendszerű oktatáso­kat. Olyan fokra leneíne emelni a továbbképző iskolá­kat, melyek az indulásukhoz híven alapjaivá válhatnak a, szakmunkásképzésnek, esetleg fakultatív módon a harmadik évben folytathatnák tanulmá­nyaikat a hallgatók és szak­munkásvizsgát tehetnének. Nagy problémát oldana meg ez az intézkedés, amely már nem várathat soká magá-a — tíz és tízezer szabolcsi fiatal, szülő, a mezőgazdaság jövője érdekében. Páll Géza A Jelenkor áprilisi száma az élen közli Tatay Sándor Hajnal a kocsmában című elbeszélését. Lázár Ervin, Mándy Iván és Gyenis Jó­zsef jelentkezik még leg­újabb novellájával a Jelen­kor áprilisi számában. Ver­seket Rába Györgytől, T,adá- nyi Mihálytól, Csányi László­tól, Keresztury Dezsőtől és Horgas Bélától közöl a lap. A folyóirat gazdag és vál­tozatos tertalmából kiemel­kednek még az alábbi közle­mények: Kislégi Nagy Dénes az ifjú Engelsz verseit ismer­teti, Réz Pál Németh Andor emlékirataiból közöl részle­tet, B. Nagy László Kolozs­vári Grandpierre Emil pályá­járól írt tanulmányt. Vámos Ferenc az egységes művészet­szemlélet kérdéséről zajló vi­tához szól hozzá. A Szemle rovatban Kodolányi János, Móricz Virág, Fekete Gyula, Szabó István és Gergely Már­ta könyveiről, valamint a legújabb osztrák és római antológiáról olvashatunk kri­tikát. misító dohányos szelencéjéből amellett a rendezés nem min- — a perzsa sah nagybecsű dig gazdálkodik körültekin- ajándókának kinevezve — ál- tőén a humoros és szatirikus ötletekre gondolunk, mint az lamtitkárokon, minisztereden, olcsó, négy krajcáros szivar sőt magán a királyi császáron pályafutása, amely a pénzha- át visszajut Bányayhoz. Mind­Május közepén megkezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák A gimnáziumok negyedik osztályaiban május 9-én les* az utolsó tanítási nap. Az írásbeli érettségit május 14— 20, a szóbeli vizsgákat pedig június 1—10 között tartják. Nem kell írásbelire mennie annak a jelöltnek, akinek az adott érettségi vizsga­tárgyból a második, harm»* dik és negyedik évfolyamban a tanév végén jeles osztály­zata volt. A középiskolák negyedik osztályaiban a közelmúltban befejezzék a pedagógusok az ú; tananyag oktatását és megkezdődtek az ismétlések az érettségi, illetve a képe­sítő vizsgák előkészületei. Az iskolák pedagógus- és diákkollektívái sokoldalúan gondoskodnak az érettségire jelentkezett fiatalok felkészü­lésének segítéséről. Á diploma még nem I ' Végzős íőiskolai hallgatók a munkáról, © ! © Q! a feieiősségiől

Next

/
Oldalképek
Tartalom