Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-10 / 58. szám
Az építőipari párthatározat nyomában lé építési tervek, gépesített munka Szakemberek nyilatkoznak tóbbak és kevésbé hibásak lennének, mert ezek nehezítik munkánkat és megrendítik a beruházóit bizalmát. Az egyedi tervek ismétel; felhasználására példaképpen említem a TITÁSZ és az ÁFTH részére, azonos tervek alapján készült irodaházakat és a megyei kishídakat. Fiat a célt szolgálja a Bács-Kis- kun megyei társirodánk áltál megrendezendő kiállításon való aktív részvételünk is. A kiállítás anyagát alkalom adtán Nyíregyházára is elhozzuk. Legfőbb feladatunknak tekintjük az építkezések költségeinek további csökkentését. Örömmel fogadtuk, hogy hathatós intézkedéseket sürget a párthatározat a szak- emberhiány felszámolására Í3L Külön örömünkre szolgál as a törekvés, hogy egyszerűsíteni kell a beruházásokat és a hatósági ügyintézők 1 tőrében már hosszabb ideje fokozottabb beszédtéma az építőipar helyzete. Mindenki érezte, hogy szükség van a legfelsőbb szervek közvetlen iránymutatására és intézkedésére. Megelégedéssel töltött el bennünket az, hogy a határozat az építőipar fejlesztésének további fő irányát a szerelő jellegű átszervezésében szabta meg. Ugyanis tudott dolog, hogy a korszerűtlen építéstechnikájú épületek kivitelezése akkor is vontatottan halad, ha elegendő anyag- és munkaerő áll rendelkezésünkre. A szerelő jellegű építőipar megteremtésé, hez azonban mint azt a határozat is leszögezi — nemcsak megfelelően tipizált tervek, Február 23-án jelent meg a Magyar Szocialista Műn* káspárt Központi Bizottságának határozata az építőipar munkájáról. Azóta gazdasági vezetők, műszakiak, dolgozók ezrei olvasták, tanulmányozták e nagy jelentőségű dokumentumot A Szabolcs-Szat- már megyei Tanácsi Tervező Iroda és az ÉM. Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat illetékes szakembereit kértük meg; beszéljenek a határozattal kapcsolatos benyomásaikról, elgondolásaikról. A tervezők nevében Soll tész Béla, az iroda Igazgatója nyilatkozott: # TAKARÉKOSAN, KORSZERŰEN — Bgyet értünk as MSZMP Központi Bizottságának, a tervező szervekkel kapcsolatos határozatával. Azzal, bogy törekednünk kell a korszerűbb, takarékosabb tervmegoldásokra, a típustervek minél szélesebb körű alkalmazására, és az egyedi tervek ismételt felhassiáiására. Irodánk eddig is törekedett a típustervek változtatás nélküli felhasználására, de ezt a jövőben fokossá fogjuk. Kívánatos lenne, hogy a nagy központi tervező irodák által készített tervek megbíahazést, mint például az engedélyek kiadását. Mindent meg fogunk tenni, hogy az irodánkra háruló feladatokat a párthatározat szellemében maradéktalanul teljesítsük. A JÖVŐ ÚTJA: A SZERELŐ JELLEGŰ ÉPÍTŐIPAR hanem lényegesen jobb gépellátás, előregyártó üzemek felállítása is szükséges. KONCENTRÁLT ÉPÍTKEZÉS Nagy helyesléssel fogadtuk a határozatnak azt a részét, amely a beruházások koncentráltságára vonatkozik. Az építőipari vállalásnál Tőül Károly főmérnök éa Horváth Zs. Andor előkészítő osztályvezető mondták el észrevételeiket a határozatról: — Ae építőiparban dolgoMűködésá területünkön Szabolcs-Szatmár megyében — ez különösen jelentős. A2 építkezések szétszórtsága miatt ebben az évben például hetven helyre nem tudunk műszaki vezetőt bizto- srtani. Koncentráltabb, vagyis kevesebb építkezés esetén Széles körű rét- és legelőfavítés kezdődik megyénkben A megyei tanács mezőgazda- sági osztályának legutóbbi felmérése szerint megyénkben mintegy százhúszezer holdat foglalnak el a rétek, legelők. Az előzetes vizsgálat e területnek csak nyolc-tíz százalékát mondja jobb minőségűnek. Csaknem húszezer holdra tehető a közepes minőségű rétterület. A legelők kétharmada gyenge, rossz minőségű, zömmel csali május, június hónapban biztosítanak zöldtakarmányt az állatoknak, utána használhatatlanokká válnak. Huzamosabb ideig csak az öntözött, és jól kezelt szárazművelésű legelők adnak bő termést. Jelenleg csak ezer hold Szabolcsban Az idén e munkák csaknem harminc százalékát a megye KISZ fiataljai végzik. Jelentős beruházást képez a legelők vízellátásának fejlesztése is. Az idén mintegy ötezer hold területet kívánnak bekapcsolni az öntözésbe. A megyei tanács mezőgazda- sági osztálya a közelmúltban rét- és legelőgazdálkodás: tanácskozást rendezett, , melyre meghívták a megye legjobb szakembereit, s tapasztalatcserét tartottak. Itt határozták el, hogy a járási főállattenyésztők minden járásban alakítsanak ki két, három mintalegelőt. Az ez úton szerzett tapasztalatok alapján íeul majd meg Sza- bolct V"r, a magasabb színvonalú rét- és legelőgazdálkodás. Az állam eddig csak a beruházásokhoz és más fejlesztési jellegű munkákhoz biztosított vissza nem térítendő támogatást, mrc* azonban a nagyüzemi rét- és legelőgazdálkodáshoz is jelentős állami dotációt ad a termelőszövetkezeteknek, legeltetési bizottságoknak. Csak a gyomirtás és a szükséges trágyázás következtében a többlettermés évente több ezer liter tej, sok ezer kilogramm hús termeléséhez biztosít takarmányt. <R. D.) az a legelőterület, amelyet öntöznek. Válasz lapunk cikkére Ebben az évben jelentős rét- és legelőjavítási munElelmiszeripari szakközépiskolát létesítenek kát végeznek megyénk termelőszövetkezetei, nagyüzemi gazdaságai. A talajjavító vállalat vizsgálatai alapján végzik majd a kémiai talajjavítást, a meszezést. Nagy területű legelők kipusztultak, ezeket pótolni kell. 1964-ben öt-hatszáz holdon végeznek felújítást, szórnak szét fűmagvakat. Egyre több a trágyázott legelők száma. Az idén körülbelül harmincezer mázsa mű- és istállótárgya kerül ki a legelőkre, hogy a talajerőt ezzel is pótolhassák a szövetkezetek. Lapunk 1964 február 12-i számában megjelent ,A vágóhídi állatorvos" című cikkünkben érintettük a húsipari szakmunkásképzés problémáit Az Élelmezésügyi Minisztérium a cikkben foglaltakra az alábbi tájékoztatást küldte szerkesztőségünknek: „A jövőben mind a konzerv, mind pedig a többi élelmiszeripari vállalatok szakemberutánpótlásának bia* tosítása érdekében élelmi- szeripari szakközépiskola létesítését tervezzük Debrecenben. Ebben az iskolában kívánjuk egyrészt Debrecen, másrészt az egész Nyírség szakmunkásait kiképezni Nyíregyházán külön szakiskola szervezése nem mutatkozik gazdaságosnak.” Nagy István főosztályvezető h. Iskolabuszt szerveznek a tanyákról Fokozott körzetesítés — Együtt a városiakkal —■ Tanyai kollégium kellene Inter/ u Éva Krczcel Kétségeim vannak, liogy megtalálom a szüléimét Mint arról vasárnap, március 8-i számunkban hirt adtunk, Nyíregyházára látogatott Éva Krcz, az Éva 5116 c. dokumentumfilm főszereplője. Elkísérte városunkba Tadeusz Szimanszky, az Auschwitzban nyílt múzeum főmunkatársa, Nádasi László rendező és Kutas Lajos az egyik apajelölt. Ez alkalommal beszélgettünk Évával és Szimanszky elvtárssal, aki fáradhatatlanul dolgozik azért, hogy felkutassa Éva szüleit. — Hány apa jelentkezett ed- dig, akikről tud1 — Éva Krcz helyett Szimanszky válaszol: — Magyarországról ti apa és két anya jelentkezőről tudunk. Jelentkeztek már az Egyesült Államokból, Izraelből, Kanadából, Svájcból, Svédországból is. Kutas elvtárs tudom, hogy örült, de 6 is olyan bizonytalan mint a többi. Tudniillik kevés a történelmi bizonyíték. Kétségtelen, hogy van bizonyítéka, hasonlat is kimutatható, de ez még nem minden. Éva története csak egy a sok közül. Négy gyermeknél, akiket a filmen is láthattak a nézők, kétséget kizáróan megtaláltuk a szülőket, Évát kérdezzük: — Kihez M legközelebb a jtdentkező szülők közül? — Nehéz erre válaszolni. Magam sem tudom. — Ha megtudja kik a szülei, hogyan jog dönteni? — Semmi nem változik, maradok Lengyelországban. Mi a véleménye a filmről? Először láttam magam filmvásznon, s ez tette rám a legnagyobb hatást, s természetesen a „szülők”, akik olyan sok ragaszkodással vannak irántam, mert feltételezik, hogy az ő lányuk vagyok. Már kétségeim vannak, hogy megtalálom a szüléimét. — Mit tart a legdöntőbb bi- zonyítéknak? — A számot Én az Á 5116-ot viselem. Csak a soron következő szám lehet a biztos. Lehet hogy viselőik már nem is élnek. Farkas Kálmán kevesebb műszakival is nagyobb munka- és technológiai fegyelmet tudunk biztosítani. Várakozással telántúnk a határozat nyomán születő új végrehajtási rendelkezések elé, mert annak egy-egy rövid mondata is sok sok intézkedést követel. Mint például az, hogy; „A vasúti és közúti teherszállítás dolgozói idejében Juttassák el a munkahelyeikre az építőanyagokat*. Megfelelő igyekezettel fogjuk az előttünk álló feladatokat teljesíteni. (Munkatársunktól) Gyakran szóba kerül mostanában a tanyán élő iskolás gyermekek tanulási, továbbtanulási problémája. Legutóbb a Hazafias Népfront újjáválasztó gyűlésein vetették fel a hozzászólók a nehézségeket. Kövér Endrét, a nyíregyházi városi tanács művelődési osztályának vezetőjét kértük meg: válaszoljon néhány sürgető kérdésre. Mit kívánnak tenni % kistelepülések osztatlan iskoláiban az oktatási színvonalának emeléséért? — Ennek, különösen a Nyíregyházát övező szétszórt tanyavilágban személyi és anyagi kihatásai vannak. Jelenleg az iskolák körzetesítésével igyekszünk segíteni. Ma már osztott, vagy részben osztott formában tanítják a gyermekeket a Senkii- és az Űjkisteleki bokorban: itt a felső tagozatba járók már nem nélkülözik a szaktanárt, az idegen nyelv oktatását. A nyíregyházi Ságvári és Szabadság telepről városban lévő iskolákba járnak a felsőtagozatú gyermekek. A ezarvasligetiek pedig a főiskola gyakorló iskolájában tanulnak együtt a városiakkal. Szeretnénk ezt a „városba-irányítást” megszervezni a felsőbaduri és a sala- monbokori gyermekeknél is. Vizsga a falu érdekében — NEM VOLT VELEM addig semmi különös, amíg a község népe nem került a tsz-be. Életem mint valameny- nyi emlékezetes ősömé: tanítottam az iskolában a gyerekeket számtanra, történelemre, földrajzra... A feleségem is hű maradt a családi hagyományhoz: ő Is az iskolai katedrát szolgálta, sőt, három gyermekünk útját is a pedagógiai pálya felé egyengettük. Eddig volt, nem több. Dehát mennyiben teheti érdekeltté egy negyvenötéves iskolai igazgatót a lakosság nagyüzemi gazdálkodásra való összefogása? Igaz, hogy a tsz. a tanács, a földművesszövetkezet vezetői engem is hívtak határrendezési terepszemlére. Lényegében nem sokat értettem az egészhez. Később alakuló közgyűlés, tervkészítési tanácskozás, vezetőségi megbeszélésem Hogyan találkozik mindez az én hivatásommal? S méghozzá igazgatói minőségemben?! Kell nekem ilyesmi? Kérdeztem többször önmagamat. TUDTAM nem mindegy, hogy Kocsordort öt pedagógus, vagy tizenhat van. Ez utóbbi is úgy kedvezőbb, értékesebb, h* megvan az egyetértés, az össaedolgozás. Nagyobb tudás, nagyobb hozzáértés feltétlen jobbá teszi az eredményt A tsz-ben is. De a tsz tagjai — hiszen éppen mi, pedagógusok tudhatjuk legjobban —, nem igen kaptak sem szellemi, sem gyakorlati előkészítést az új életre. Miképpen a pedagógus a maga hivatására. Nagy különbség. A pedagógus iskolák során át meglett ember koráig ismerkedik pályája céljával, értelmével, egyszerű parasztemberek pedig máról holnapra vezetnek több száz és ezer holdas gazdaságot. Az okozott gondot, hogy mi módon adhassak konkrét segítséget a szövetkezeti parasztoknak. Amit tehettem, puszta beszédből merült ki, olyasformán, hogy: most is az a határ van, mint volt; azok az emberek élnek itt, akik eddig is termeltek; meg kell hát mutatm, különb életet biztosít a nagyüzem, többet lehet termelni, jobban élni— Tudtam, mind ez közhely. Láttam az arookról, a tekintetekből: könnyű az igazgató úrnak; beszélni tudhat, az a szakmája; de bizony magától a puszta besaédtől még soha nem termett egy kiló búza, nem hízott meg egyetlen disznó; legalább — maga igazgató is —, a »kell* meg a „lehet* mellett a „hogyant” is mondaná. ŐSZINTÉN kezdett bántani, hogy a községem a gyenge tsz-ek közé tartozott. Valahogy magam is — hogy úgy mondjam — felelősnek éreztem magam az egyhelyben topogásért. Szeretem hivatásomat, de nem egyszer valami belső szégyen fogott el, mikor egyik-másik szövetkezeti gazda, vagy a félesége panaszára, kérdésére nem tudtam választ adni. Ha megállított valaki az utcán, percele alatt valóságos kisgyűlés kö zzéppontj áha kerültem. Különösen sóikat kérdezték például azt; miért nem jobb, jövedelmezőbb a közösben az állattenyésztés? A község mindig sok sertést nevelt, hizlalt é* adott el, a szövetkezetben pedig az első években visszaesett ez a hagyományos állapot. Nem volt kevesebb panasz a szarvas- marha tenyésztésre sem. Dehát ezek nekem idegenül hangzó kérdések voltak. Mezőgazdasági szaktanárunk Héra volt, mint sajnos, még ma sincs. ELHATÁROZTAM: magam is élek a számtalan továbbképzési lehetőség egyikéveL Megbeszéltem a feleségemmel is, és beiratkoztam az Egri Pedagógiai Főiskola mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tanszéke levelező tagozatára. Hároméves a szak, s most második félévét végzem. Már eddig is rengeteg olyan kérdésre kaptam választ, amelyek a község gazdasági életében lépten nyomon felvetődnek. Különösen érdekel az állattenyésztés, a takarmánytermesztés. Szakdolgozatomat is ebből a témából készítem majd: a kocsordi Uj Élet Tsz állattenyésztése és fejliidósének lehetőségei címmel. HOGY talán „sznobság'’ lenne mindez részemről? Ezen is gondolkodtam már. Nem, korántsem ^divatból” tanulom a mezőgazdaságot, a parasztok mesterségeit. De azt sem képzelem, hogy „megváltókért” tetszelegjék az emberek előtt Csupán arra gondolok, hogy ezután is meghívnak gyűlésekre, ezután is megállítanak az utcán és... Jobb pedagógus akarok lenni, mint eddig voltam, s nemcsak a katedrán. Elmondta: Sáfár László, a kocsordi általános iskola igazgatója S mit szólnak ehhez • szülők? — Érthető, hogy aggódnak. Felsőbadurban például a nagy távolság miatt hiúsult meg egyelőre a terv. Meg akarják oldani ezt a gondot is: tárgyalásokat kezdtünk az 5-ös AKÖV-vel, hogy ha csak egy mód van rá, az új tanévben úgynevezett iskolabuszokat állítson be a messzebb lévő települések vonalán. Reméljük* kérésünket méltányolják s így a gyermekeknek nem kell majd kilométereket gyalogolniuk. De tovább kutatjuk a körzetesítés lehetőségét is, 3 ahol megfelelőek az adottságok, élünk a lehetőséggel. Segítené ezt ha a tsz-ek, vagy a tszcs-k házilag is megszerveznék a felsőtagozatot végző iskolások elszállítását az iskolakörzet központjába. Lehetséges tanyai kollégium felállítása Nyíregyházán? — Ez lenne az ideális, hiszen jelenleg kétszáz olyan tanyán élő gyermek van, aki szeretne továbbtanulni. Ha őket — vagy csak egy részüket — városi kollégiumban tudnánk elhelyezni, felkészültebben jutnának el a középiskola kapujáig. Népgazdaságunk teherbíró képessége azonban erre még nem nyújt lehetőséget. S ha ehhez hozzászámítjuk az elmaradt, vagy kezdődő létesítmények felépítését — például 4 tantermes iskola a Ságvári telepen, 8 tantermes a Kert utcán, 16 tantermes új gimnázium, 200 férőhelyes középiskolás kollégium, építkezés az új tanárképző főiskolánál, láthatjuk, hogv építőiparunk teljesítőképessége túlságosan igénybe van véve. Ennek ellenére nem mondunk le a tanyai kollégium felállításáról sem. Tervünk ezen túl, hogy a középiskolába jelentkező tanyai, vidéki gyermekek nyári, szünidőbeli idegennyelv- korrepetálását kiterjesztjük, intézményessé tesszük, több középiskolát vonunk ebbe a munkába. 1964. március 10.
