Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-15 / 63. szám
Sok gazda jó értelemben Gondolatok Váci András kiállításán Talán közhelyként hat a cím: a népművelés társadalmi ügy. Ez természetes, a közműveltség ápolása, fejlesztése a társadalom ügye. Mégsem ilyen egyszerű a helyzet Ki ne ismerne olyan népművelési tanácsot, művelődési házat, ahol az igazgató, vagy vezető egyszemélyben képviseli a népművelési m-,m_ kést a TIT előadáson, a szakmunkásképzőn, a nőit akadémiáján, az olvasó esteken, és így tovább. Csaknem minden járásban, községben léteznek művelődési tanácsok, sok helyen nemcsak papíron, mégis jó néhány helyen csak így. Társadalmi ügy. De, ha ezt elfogadjuk akkor két alapvető dolgot kell tisztáznunk: Hogyan szolgálja a népművelés a társadalom emberének művelődését, s a társadalrri- termelési feladatokat Másrészt: mennyiben veszik ki részüket a népművelésből a hivatásos népművelőkön kívül a különböző foglalkozási ágak és posztok dolgozói? Megyénkben sok minden történt az utóbbi érvekben, hogy a népművelés mindkét vonatkozásban társadalmi jelleget kapjon. Az országban az rlső között alakították ki a r;egye népművelési vezető szervei a körzeti művelődési házakat, számszerűit harminc- nyolcat. Ez új lépés volt, azt a munkát rótta a körzeti művelődési házakra, hogy a saját községük kulturális teendőin kívül foglalkozzanak a hozzájuk tartozó négy-öt község ilyen természetű igényeivel is. Külön szakfelügyelők segítik egyes járásokban, mint a vásárosnaményiban, a községi művelődést, társadalmi munkában. Megvan tehát az alap ahhoz, hogy széles körűvé váljon a népművelés. De ez csak egy bizonyos szervezeti keret. Sok' helyen megtöltötték tartalommal, mint Be- regdaróeon, Beregsurányban, de a tiszalöki és a nyírbátori járás községeiben is Mégsem lehetünk elégedettek a nem hivatásos népművelők részvételével a munkában. Az agrár, a műszaki és az egészségügyi értelmiség sok tartalékkal rendelkezik. Hogy a járási művelődési ház milyen széles skálán dolgozik az sok tekintetben attól függ, ténylegesen társadalmi vezetőség irányítja-e a munkát. A vásá- rosnamónyi járási művelődési ház társadalmi vezetőségében hét, a nyírbátoriban és a tíszalökiben két-két községi népművelő dolgozik, akik vi- déketjáró emberek, s közvetítik a községek igényeit, tapasztalatait. És hogy állunk a megyében a népművelés és a termelés kapcsolatéval? — folytathatnánk a vizsgálódást. Általában a népművelési emberek részt vettek a községi, járási gazdásági, politikai tervek készítésében, s viszont, a községi, járási vezetők, társadalmi munkások, a helyi vagy járási népművelési terv formába öntésében. A tervek elkészítését a terület gazdasági-társadalmi profiljának tisztázása előzte meg, erre épült a népművelési terv. A csen- geri járásban legfontosabb művelődéspolitikai feladatnak tartják a felnőttoktatást, a mezőgazdasági szakoktatást, a Szövetkezeti Téli Esték és a klubfoglalkozások fejlesztését. Ez alkotja a népművelési tervek gerincét. « Kézenfekvő, hogy a népművelés sajátos eszközeivel szolgálhatja csak eredményesen a gazdasági és társadalmi feladatokat. A bereg- daróci tsz cs^kutakat és víztárolót épített, hogy a kínálkozó öntözési lehetőségeket kihasználja. A községi művelődési szakemberek úgy „válaszoltak’’ erre, hogy 53 órás öntözési tanfolyamot szerveztek. Barabáson, a hagyományosan termesztett cukorrépa helyett a nehéz közlekedési, szállítási körülmények miatt kezdtek áttérni a dohány termesztésére, a járási művelődési ház dohánytermesztési szaktanfolyamot alakított, illetve előadókat küldött a helyszínre Nyírbátorban a járási művelődési ház és a megyei művelődési osztály közös tervet készített a mezőgazdasági szakpropaganda terjesztésére, 14 községben együttesen irányítják a szakmunkásképzést. Ma már egyre több községben „jár" egy úton a termelés és a népművelés. Különösen az országos hírre szert tett vásárosnamónyi népművelők veszik ki részüket eredményesen a korszerű mezőgazdasági termelés kialakításából. A modem termelési fogások érthetően csak képzett emberekkel valósíthatók meg. Ebből a felfogásból ered, hogy a járási tanácselnök-helyettesek — a művelődés és a kulturális helyettes — kölcsönösen részt vesznek a tsz-ek közgyűlésein azaz a művelődéssel foglalkozó megbeszéléseken. A járási tanács mezőgazdasági osztályának két agronómusa egyben a művelődési ház szakelőadói munkáit is ellátta, sőt a járási vb elnökhelyettessel arra is vállalkoznak, hogy a mezőgazdasági témájú szellemi vetélkedőket ők maguk vezessék le a művelődési házban. Mindössze néhány szempontból és csak érintve a problémákat foglalkoztunk a népművelés társadalmi jellegével. Ide tartozna még többek között az is, hogy egyre inkább elterjednek a körzeti népművelési rendezvények, a községek közösen oldanak meg ■ kulturális feladatokat. Több helyen közösen rendeztek Falu Napokat a télen. Kisvárdán a járáis több községének részvételével szerveztek tanulmányt kirándulást, a tiszalöki járási művelődési ház rendezvényeire a környező községekből megszervezik az érdeklődök beszállítását és így tovább. Kezd jó értelemben sok gazdája lenni a kultúrának. Gondok is vannak még bőségesen, olyanok, mint a művelődési társintézmények együttműködése, az egymásra utaltság felismerése, a községi - és járási népművelők továbbképzése, a körzetesítéssel járó köziekedéi problémák rendezése. Hogy csak néhány nagyobb gondot említsünk. Hogy minden községben a szó teljes értelmében társadalmi jelleget öltsön a népművelés és éreztesse hatását a gondolkodásban, munkában —,„ ezért még sokat kell fáradozni. A megkezdett út megyénkben helves, csak tovább kell szélesíteni. Páll Géza A népművelés mérlege a kisvárdai járásban A téli hónapok különösen alkalmasak a művelődésre, népoktatásra, ismeretterjesztő előadások tartására. Munkatársunk a téli népművelés eredményeiről beszélgetett Szemcsék. Jánossal, a kisvárdai járás népművelési felügyelőjével. — Mennyire vették figyelembe az előadások a járás sajátosságait? — Járásunk művelődési hágai még mindig felszerelési hiányokkal küszködnek, ennek ellenére az előadások nagy részét a művelődési házakban rendeztük. Ahol a kultúrház csak egy nagy helyiségből áll, ott az iskolában tartottuk a foglalkozásokat. A tüzelőt?idejében beszereztük, így az nem okozhatott nehézségeket. — Községeinkben tervezett előadásokra került sor, jellegük függött a községék arculatától. Termelőszövetkezetei nk megerősödtek, jobban gazdálkodnak, arra törekednek, hogy olyan növényféleségeket termeljenek, melyek nagy hozamot biztosítanak, gazdaságosa termesztésük. Az idén sok községben először fognak dohányt termelni. Természetesen ezeken a helyekén a melegágyak előkészítéséről, a dohánypalánta neveléséről, kezeléséről tartottak előadást a szakemberek. A mándoki „Uj Élet” Termelőszövetkezet például kérte, hogy a dohánybeváltó szakemberei előadássorozatot tartsanak a tsz leendő dohánytermesztői részére. Kérésüknek eleget fogunk tudni tenni, mivel van lehetőség az előadássorozat megindítására. A járási tanács mezőgazda- sági osztályának segítségével tartottunk előadásokat a burgonyatermesztés színvonalának emelése érdekében. Anarcs, Gyulaháza, Lövőpetri, Pap községek lakói a járás legjobb mezőgazdasági szakembereitől kaptak tanácsot a helyes bur- gonyateimesztéare. Egészségügyi ellátottságunk még most sem a legjobb, ezért igen sok alkalommal tartottunk egészségügyi előadásokat arról, hogy a leggyakoribb betegségeket hogyan előzhetjük meg. — Milyen eredményeket értek cl a felnőttoktatásban? — Az elmúlt évi ezeregy- százzial szemben az idén kétezer dolgozót Iskoláztunk be. A dolgozók általános iskolájába 1624-en jelentkeztek, s a beiratkozottak közül 1140 a harminc éven felüliek létszáma. A tél folyamán 340 felnőtt tanult középiskolában.. A téli hónapokban egy faipari és egy1 mezőgazdasági technikum kezdte meg működését. A mezőgazdasági technikumba jelentkezett tsz-elnökök, szakemberek részére a művelődési osztály előkészítő tanfolyamot szervezett. Mintegy nyolcszáz ember .szerzett az idén bizonyítványt ’az általános iskola elvégzéséről. A tél folyamán csaknem háromszáz analfabétával foglalkoztunk, s ezek a napokban vizsgát tesznek. — Mit terveznek a jövő népművelési évre? — A helyzetet felmértük, mely alapján lehetőség van négyezer dolgozó beiskolázására, s csaknem kilencszáz analfabéta írni-olvasní tanítására. Szeretnénk kiszélesíteni a tanyai népművelést, s nagyszámú tanyai lakost bevonni a tanulásba. r. d. Egy férfi kerékpározik az akácos úton. Aktatáskája a kormányon himbálózik, ahogy a keményre járt gyalogú ion a gépe egyet-egyet döccen. Elszórva balra, jobbra egy- egy ház vakító faldarabja villan meg a nyári lombok között. A kerékpáros férfi kissé hunyorítva megnézi őket. megfestett, vagy részbemetszett képek hangulatemlékei zsonganak fel benne, s hajt tovább. A látóhatár kiszélesedik. Előtte egy végtelennek tűnő térség széleinél alig tudják keretbe tartani kékes párával tompított facsoportok. A réten virágos partú víz folyik keresztül, s valahol távolabb nyárfatörzsek során, gémeskút, s közelében piros tehenek Jegelnek, ősi, időtlen idők hangulatát tükrözi a táj, s a legelő zöld végtelenje fölött, egy másik, egy kék végtelenségben felhők vándorolnak. „Felhő, felhő szétszórt álom. Száll a tűnő láthatáron" — ahogy bátyja, a költő írta. A táskából kiveszi a mappát, festókkészletet és dolgozni kezd. Elfeledi Pestet, saját gondjait, párizsi, moszkvai, itáliai útjait, most itthon van, most megfogta az a föld, melyből lett, mely táplálta, nevelte. Most saját példája-- val illusztrálja azt. amit költő bátyja írt: „Hazám édes gravitációja, Csak vonzásod adhat súlyt nekem" S mire panteisztdkus rémületéből magához tér, háromnégy akvarellje már készen Kiállításának anyaga jó keresztmetszetben adja a művész eddigi működését, s talán csak az inotai évek vannak kevésbé képviselve. Belőle kitűnően meg lehet ismerni művészetének jellegzetes sajátságait. Első nézésre szembetűnik, hogy Váci sokoldalú művész. Témái változatosak: zsáner, portré, enteriőr, táj, illusztráció, csendélet. Ugyanilyen változatosságot mutatnak műfajai is. Legszívesebben temperával dolgozik, vagy rézlapra karcol, de az olaj, ak- varell, toll sem idegen tóle. Technikája tradicionális, kitörött, sajátos foltokban szerkeszt és olykor szinte játékosan egy-egy grafikai elemmel gazdagítja képét. Szenvedélyesen ragaszkodik a mai élethez. Megragadják az építés nagy motívumai, csak úgy, mint egy vers vagy táj hangulata vagy egy ember belső világa. Képein uralkodnak a lírai elemek és ennél a pontnál önkéntelen tolul tudatunkba a költővel való összehasonlítás. Mindkét testvér vérbeli lírikus: egy természet — két kifejezési eszközzel, egyik szavakban, versben a másik színben, vonalban találja meg magát és a világot. A kiállítás gyűjteményes jellege, nemcsak a művész eddigi munkásságának a foglalata, hanem némileg ki - tudjuk olvasni belőle Váci András fejlődésének az irányit is. Magától érthetődik, hogy az utóbbi évek munkái elmélyültebbek, érettebbek. Egyre mélyebben száll le a művész, nemcsak a látott világ, hanem saját egyéniségének mélységeibe is, egyre inkább felfedezi saját magát. Megfigyelhető az is, hogy a grafikában kifejezési módja sokkal kötetlenebb, ami érthető, mivel ez a változásokra sakkal érzékenyebben reagáló festészeti ágazat. Talán nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy kis idó múlva ilyen kötetlen lesz a festészete is. Csodálatos kis remekműve a JjetróleiLmlámpás kislány még más irányú hajlamára is rámutat. Az ábrázolás nagyszerűségén kívül fel tudott emelkedni a szinbólum magaslatáig. Hogy is mondja Váci Mihály „A lámpagyújtás ihleté”-ben? „Szabadság kell és fény! Emberibb élet, s értelein kell! Gerinc és éles szem, emelt fő, merész te leintettél!" Koroknál Gyula Az emberek alkotókészségét kell segíteni is van. A nyaranta festett képek egy í'észe most visszakerült Nyíregyházára, s talán egyik legvonzóbb része Váci András kiállításának. Rendkívül frissek és meggyőzőek. Erejükön kívül nekünk különösen azért lehetnek kedvesek, mert a mi városunk környéke él rajtuk: borbányai háza, a csárdapart, a császárszállási legelő gémeskútja, Oros erdőszélei és dombhullámai. — Mindegyikük ismeretlen hétköznapok és ünnepek névtelen színhelyei. Ezek a nyíregyháza képek érdekesen világítják meg Váci látásmódját, más hasonló dolgaival összehasonlítva, az tűnik ki, hogy a nyíregyházi festő az ország más tájaiban is azt látta meg, ami szülőföldjére emlékeztette, más ég alatt is, Kecskemét és Inota környékén, hol huzamosabban tartózkodott, Szabolcs színét, fényét és levegőjének ízét kereste. Szülőföldjéhez való viszonyulását talán az a gesztusa összegezi legjobban, hogy pesti kiállítását hazahozta bemutatni, holott — ezt hangsúlyozni kívánjuk — erre neki sem anyagilag, sem erkölcsileg semmi szüksége nerr. volt. Ugyanakkor azt se feledjük el, hogy. rajtakívül ezt egyetlen Szabolcsból elszakadt fiatal művészünk sem kísérelte megtenni. Vácinak ezt a megható ragaszkodását (kétségtelen jóleső érzéssel kell fogadni és kellően meg kell becsülnünk. Hozzászólás a „Klub vagy kártyaszoba és táncterem“? című vitaindító cikkhez Nagyon időszerű kérdés vitáját indította el a Kelei- Magyarország, hiszen itt-ott már nem akarják elismerni a népművelés fontosságát. Pedig a népművelés kell ma is, mert a legsürgősebb feladatok megoldásán fáradozik: ismerteti a korszerű tudomány és művészet eredményeit, biztosítja a kulturált szórakozás, a szórakozva-tanulás feltételeit, lehetősége- ifc. A korszerűségnek nagyon fontos szerepe van a népművelési munkában. S e korszerűséggel együtt egymástól elválaszthatatlanul jelentkezik a tartalmi és formai követelmény: vagyis fontos az, amit a művészeti csoportok bemutatnak, a különböző ismeretterjesztő rendezvények adnak, de fontos az is, ahogyan adják azokat. Egyetértek a cikkel abban, hogy a népművelés régi formái, amelyek néhány éve még jelentős szerepet játszottak, a jelenlegi körülmények közt nem biztos, hogy a megfelelőt, a korszerűt tudják adni. Járásunkban már megindult „ színjátszó csoportok irodalmi színpadokká alakulásának folyamata. Hód ászon, Nyírmeggyesen és több községben, ahová már évekkel ezelőtt rendszeresem eljárt a Déryné Színház, ahol legelőször volt televízió, valóban nem is tudják működtetni a színjátszókat. De néhány községben még akarják. És itt jelentkezik a különbség a községek között. Nyírparasznyán, Rá- polton, Győrteleken még kell a színjátszó csoport, a fiatalok nagy része ebben szórakozást, jó időtöltést lát. Ha jó a vezetőjük, nem is eredménytelen a munka. Érdemes és kell is gondolkodnunk ezeknek a csoportoknak a működtetésén, de vigyázzunk a gyorsasággal! A színjátszó csoportok máról holnapra történő felszámolása helytelen volna. De meg kell kezdeni. A vitaindító cikk hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a megváltozott helyzetet, körülményeket. Valóban el kell fogadnunk, hogy a népművelés, ha olyat ad, amit a tv, a rádió és a színház, nem lesz válságban. Vagy olyat fog adni, amit a televízió, a rádió nem tud — azaz lehetőséget biztosít a különböző népművelési formák által az emberek alkotó képességének kibontakozásához és lehetővé teszi az emberek legjobb vágyainak kielégítését. Egyetértek a cikkel abban is, hogy a tv-nézők ne pusztán szemlélői legyenek a műsoroknak, hanem értői Is. Tél uram, mint ezermester Az alábbi verset Takács tek, a szófűzés, mondatszer- Andrós hatvanéves ajaki tsz- kesztés egyszerűsége. Érdekestag mondta el Bodnár Bálint eége abban áll, hogy a mi néprajzkutatónak. A vers va- népköltészetünkben elenyé- lószínűleg népi eredetű — er- szően kevés az efféle — nyil- re vallanak a tréfás, üde ötle- ván dallam nélküli — vers. Nagy mester ám a tél, igazán nagy mester! Sok mindenhez ért — és dolgozni sem restell. Kezdi például a molnárlegénységen, Fehér lisztet szór szét hegy-völgyön, térségen, ßs hogyan forgatja meszelőecsetét! Nem zavarja ötét a legsűrűbb setét, Egy-egy zord éjjelen kedvét abban leli, Hogy az egész földet fehérre meszeli Hideg lesz, hideg lesz, fázik a föld belé — Más mesterséget vesz tél uram most elé. Fehér pokrócait szövi két-három nap, S a föld diderfője meleg takarót kap. Aztán hát minő ács! hogyan tud apritni, Fa, fejsze nélkül is hidakat készitni. Nagy, széles folyóra mesterművét rakja, Járkálhat az ember szerteszéjjel rajta. Más mesterségben is ugyan sokra viszi — Még a száraz fát is virulóvá teszi. Az alvó fán nehéz kezeit megrázza — Virágokként díszlik rajta zúzmarája. A tánccal kapcsolatban hadd mondjam el, hogy a bálokat jórészt csak pénzszerzési alkalomnak tekintik a szervezők. Pedig azért kellene szervezni, hogy táncolhasson a fiatalság. Jó volna táncklubolait teremteni, amelyek feladatul tűrnék ki a tánckultúra, a társas élet, az illem, az öltözködés kultúrájának terjesztését. Sajnos, a mi tárgyi feltételeink a klubok működtetése tekintetében még nagyon gyengék. De ha jól kihasználják népművelőink a lehetőségeket, a klubteremből nem lesz csak kártyaszoba, nem lesz csak táncterem, hanem a kocsmánál sokkal jobb kulturális központja lesz a községeknek. Toronicza Gyula mátészalkai népművelési fel« ügyelő ^5afyarorszáf * 1964. március 15.