Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Iskolai félév után emrég zárult iskoláinkN ban az idei tanév első féléve. Ilyenkor sok szülő keresi fel az iskolát. Egyesek tanácsot kérnek, hogy hogyan tovább, míg mások — •ok keserűséggel a szivükben gyermekük rossz érdemjegyeinek okát kérik számon. Ez a „tzámonkérés” gyakran valóságos indulat, orkán, mely nemcsak a folyosók és nevelői szobák csendjét veri fel, hanem a nevelők tekintélyét is megtépázza. Sajnos, mindnyájan találkoztunk már olyan esettel, hogy egyes szülők nem a gyereket, hanem kizárólag a pedagógust okolják — illetve szidják (enyhén kifejezve) gyermekeik előtt a gyenge tanulmányi eredmény miatt. Ezzel a szülő cinkosává válik gyermekének és így a nevelő hosszú időn át kimunkált, megharcolt tekintélyét, eredményeit szinte percek alatt megsemmisíthetik. Mint például tette az egyik szülő, aki gyermeke nevelőjének arcába vágta a napközi otthoni felvételhez szükséges iratokat. Ekkor nemcsak az osztályfőnököt, az éjszakánként a „füzetek felett” görnyedő nevelőt, hanem embertársát, munkatársát is arculütötte. Korunkban az ember tária- ialmi értékét a munka fontossága és. minősége szabja meg. Ha tisztelem és becsülöm a pedagógust, a munkáját tisztelem benne. Ha leszólom és támadom — munkáját támadom, azt a munkát, amelyet rajta kívül senki el nem végezhet — azt a munkát, amelynek lényegében mindenki köszönheti általános és szaktudását. Korántsem arról van szó, hogy nem bírálhatjuk a pedagógust! Ez a szülők elemi kötelessége, amit a pedagógusok el is várnak, hiszen segíti, könnyebbé teszi munkájukat. De az olyan bírálatra, Shakespeare Színház Budapesten A világhírű angol Shakespeare színház, a Royal Shakespeare Company társulata Budapestre érkezett és óriási »sikerrel mutatkozott be a Vígszínházban. Bemutatják a Tévedések vígjátéka és a Lear király című Shakespeare remekeket. A budapesti közönség forró ünneplésben részesítette a valóban kiváló együttest, 'amely Angliában egyrészt, Stratford-on Avonban, Shakespeare szülővárosában, másrészt a londoni Aldwych színházban tartja előadásait Az európai turnén szereplő társulatot első budapesti előamelyben több a fenyegetés, az alaptalan vád, mint sz igazság és jószándékú segíteni akarás, nincs szüksége sem a pedagógusnak, sem a gyermeknek, sem a szülőknek. Még sok szülőben él az a tévhit, hogy elsősorban vagy kizárólagosan az Iskola neveli a gyermeket. Ezt nem lehet csak az iskolára hárítani. Az igaz, hogy az ismereteket itt sajátítja el és sok szokás, tulajdonság formálódik az iskolai nevelés nyomán a tanulóban. A gyermeket azonban nemcsak az Iskola neveli, hanem a családi ház is, sőt hatással vannak rá a barátok és az egész környezete. Az iskola jó hatása a gyerekre akkor erős, ha a szülők és a nevelők kölcsönösen megértik, segítik, megbecsülik egymást. Az együttműködés alapja: közös harc a gyermekekért, akik a ml helyünkbe lépnek. Ezért a nemzedékért ml vagyunk a felelősek: az iskola és a szülők. Ez a felelősség közös. Nem osztható meg. Nem menthetjük fel alóla sem az Iskolát, sem a társadalmat. De vajon közösek, azonosak-e az érdekek is? Egy-egy családé, s a társadalomé, amely a maga képére akarja formálni a gyermeket? Igen! A társadalomban végbement forradalom lényege: hogy egyes ember érdeke, boldogsága egybeesik az egész társadalom céljával. Ezeket a célokat hűen szolgálja a mi iskola- rendszerünk is. Ma, a munka, a hivatás, a tudás, a társadalmi felemelkedés, az emberi boldogulás alapja. Nem lehet senki boldog mások ellenére, csak a többiekkel együtt. Közös tehát a felelősség, azonosak a céljaink! Az iskoláé, amely a társadalom céljait fejezi ki, a családé, mely gyermekét e társadalomban akarja boldog emberré nevelni. Egymás nélkül, egymás segítése nélkül nem nevelhet az iskola és a család. A szülő és a pedagógus között az őszinteség, a bizalom, a munkát előbbrevivő bírálat — a kölcsönös egymásra támaszkodás légköre kell, hogy uralkodjon. Pedagógusaink elvben és a hétköznapok gyakorlatában egyaránt vallják és dolgozzanak azért, hogy a szó szoros értelemben legyen a szülő nevelőtárs, akit nemcsak akkor „aktivizálnak”, ha rendezvények előkészítéséről, vagy anyagi hozzájárulásról van szó. Társadalmunk azt várja nevelőinktől, hogy egységes marxista—leninista világnézetükkel formálják, alakítsák gyermekeiket. Jogosan támasztjuk pedagógusaink felé azt az igényt, hogy szakmai, politikai ismereteik állandó bővítésével következetesen alkalmazzák a szocialista pedagógia elveit ée gyakorlatát növendékeiknél. Azt kérjük pedagógusainktól, fűzzék még szorosabbra kapcsolataikat a családi házzal. Ez a kapcsolat legyen mély, baráti szövetség — a kölcsönös bizalom jegyében — a gyermekért, Az a nevelő, aki Iskolai és iskolán kívüli tevékenységével következetesen szolgálja az iskolareform céljainak megvalósítását — az egész társadalom megbecsülésével, szereltével kell, hogy találkozzon. Mit vár az iskola a szülőktől? Bizalmat, őszinteséget, megértést. Kéri, hogy az egységes szocialista nevelés érdekében álljon az iskola mellé, — legyen igazi barát, igazi munkatárs. Hiszen érte, a gyermekéért van az iskola, legfőbb érdeke hát támogatni is. Horváth Gabriella. a megyei pártbizottság munkatársa------------------------- A Megjelent a Szabolcs-Szatinári Nevelő legújabb száma Megyénk pedagógiai folyóiratának új számában többi között cikket olvashatunk a középiskolai szakoktatás fejlődésének problémáiról Horváth Miklós, megyei művelődési osztályvezető tollából. A szülők és az iskola kapcsolatának megszervezéséhez ad segítséget Csomdr Zoltánnak, a mátészalkai gimnázium helyettes igazgatójának cikke. Bary Ida Krupszkája halálának 25. évfordulója alkalmából Lenin élettársának, a kiváló pedagóadása után vendégül látta a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Képünkön dr. Sarlós István, a gusnak és forradalmárnak leveleit méltatja. Felnőttoktatásunk feladatairól Rhédy József, a film iskolai felhasználásáról Glückmann Pálné írt cikket. Bereznay Gyula, Buda Sándorné, Margócsy József és dr. Durucz István közös írása a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola vizsgáinak tapasztalatairól szól. Molnár Mátyás vajai pedagógus a tanulók íráskészségéről, Szentiványi Ilona az osztályközösségek megszervezéséről írt módszertani tanulmányt. Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke beszélget az angol művésziekéi. Nyíregyházi festőművészek örömeikről, gondjaikról, munkájukról Beszélgetésre hívtunk meg a szerkesztőségbe három nyíregyházi festőművészt: Soltész Albertet, Pál Gyulát és Berecz Andrást, örömeikről, gondjaikról, munkájukról érdeklődtünk. A ma áramlata, a változó hétköznapok és emberei nem maradnak hatástalanok a képzőművészekre sem. Hogyan keresik az újat, az eredetit, a mái témát a nyíregyházi festészet képviselői, miben látják a ma ábrázolását? Sorra hangzanak el a vélemények. sát. Nálunk ez a szocialista realista alkotásokban jut kifejezésre. (Soltész.) Egyet értenek a beszélgetők abban, hogy egy kép addig szogláija a művészet céljait, addig korszerű, amíg igaz emberi érzéseket fejez ki. Ha csupán technikai játék ölt formát a vásznon, nem más mint öncélú és egyben káros ténykedés. — Milyen öröm és gond akad? — kérdezi vissza Pál Gyula. — öröm, ha minél több képünk kerül a zsűri, majd a na egy alkotóház, vagy mind* egy, hogy minek nevezzük — említi fel a régi problémái Soltész Albert. — Nem lenne talán megoldhatatlan egy helyi galériát is berendezni, állandóra. mint Debrecenben — toldja meg Pál Gyula. — De van ettől egy sürgősebb gondunk is. a műterem sorsa. Ugyanis az épületet, melyben a műtermünk van. lebontják, új ház épül azon a helyen, nem tudom a város kul— Nem tévedek, ha a ma ábrázolásának középpontjába az embert állítom — mondja Soltész Albert. — A változó, új vonásokat öltő embert, aki mindennap alakítja környezetét, s eközben önmaga is formálódik, a tegnapi emberből mai lesz tulajdonságaiban, érzéseiben, cselekedetében. — Ez mind igaz — helyesel Berecz András, — azonban épp ez állítja a legnehezebb feladat elé a művészt. Megragadni a leglényegesebbet, a legjellemzőbb mozzanatokat. A ma festőművésze nem élhet elefáncsont-toronyban. — Ez olyan kérdés, amelyről sok szó esik közöttünk — szólal meg a csendes beszédű, szerény Pál Gyula. — Úgy gondolom nekünk, ecsettel bánó embereknek nyitottabb szemmel kell jámi-kelni a világban. S nemcsak látni, hanem meglátni kell a vászonra kívánkozó témákat. — Jó lenne egészen közelről tanulmányozni az átalakuló falut, az ottani embereket — jegyzi meg Soltész. — Nekem mindig nagy élmény, ha ki tudok jutni falura. Legkedvesebb képeim közé tartoznak a Vásározók, a Nagyecsedi házak, a HazafeléMennyi útkeresés, hány száz vázlat előzi meg a készülő festmény „születését”? — Ne tűnjék túlzásnak, de némelykor végig lehetne rakni egy húsz-harminc méteres folyosót a vázlatokkal. Ilyen úton jut el az ember a kép megfestéséhez. De közben a végső formák kialakításánál is állandó a keresés, amely abból ered, hogy mindig újat és korszerűt akar nyújtani a festő, soha nem a tegnapot, hanem a mát igyekszik megörökíteni. (Soltész.) Korszerűség, modern irányzatok, — ismerős fogalmak. De mennyire másképp értelmezik az alkotók, talán nincs két azonos stílus és felfogás szerint dolgozó képzőművész. Vannak olyanok Is, akik a kínzó útkeresés, vagy eszmei bizonytalanság, művészi eldeformáltság miatt olyan szélsőségekre ragadtatják magukat, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehetne alkotásnak nevezni „művüket”. — Ez persze sokszor hozzá- nemértésből ered! — mondja kategorikusan Berecz. Ebből vita kerekedik. A kérdőjelek: meddig korszerű és modern egy festmény, meddig mehet el a mű- vész a piktor-technikával való ügyeskedéssel, s egyáltalán mű vészi alkotásnak nevezhető-e az a „modern” kép, amelyről a közönség a legnagyobb fejtöréssel sem tudja kibogozni, hogy mit ábrázol, mit akar mondani? Szóba kerül a közönség képző- művészeti kultúrájának növelése is, Berecz András javasolja, hogy a városi üzemek egy-egy kiállításra kollektív látogatásokat szervezhetnének, ahol a tárlatvezető megismertetné a részvevőket a művekkel. — Nem akarom védelembe venni az absztrakt műveket, de az is igaz, sokan idegenkednek a modem formáktól, még ak kor is, ha azok érthetőek, nem elvonatkoztatottak. Korunk lüktető tempója, eszmei és művészi forrásai magukkal hozzák a korszerű nézőpont és festészeti irányzat kialakuláközönség elé. Megnyugtató, hogy mind többen kiváncsiak a szabolcsi képzőművészek alkotásaira. Minél több kiállításon szeretnénk részt venni... — Gondunk, hogy a napi elfoglaltság mellett, — mivel nem a fő hivatásunk, azonban életcélunknak érezzük a művészetet —, nem könnyű festeni — folytatja Soltész. — Leginkább szombaton délután és vasárnap festünk! — igeneinek egyöntetűen. — I^en jó lenne, ha a megyénkben is rendelkezésre állturális vezetői hogyan akarjak megnyugtatóan megoldani a műterem-gondot. Reméljük nem maradunk alkotóműhely nélkül... Emberi, művészi örömök, gondok kerülnek terítékre. Jé lenne, ha az örömökben osztozkodna a város és a megye közönsége, a jó alkotásokban. Aa is hozzátartozik azonban mindehhez, hogy a gondokban is találjanak segítőkre a megye képzőművészei. Páll Géza Luther Márton 1542-ben írt végrendeletét az Országos Levéltár őrzi. A nagy értékű okiratot most konzerválják. A diákok klubja Evek óta probléma Nyh-. egyházán, hopv a diákok i>»*n tudják hol tölteni vasárnap délutánjukat. A kát foglalkoztatta a kérdés, hol, s milyen intézkedést lehetne tenni az ügy érdekében. Klubot alakitoitak az Irodaházban, de a vállalkozás kudarcba fulladt. Szabad belépése volt mindenkinek, s igy gyakran kerültek oda ittas egyének is. A „diákklubot’’ feloszlatták. A tanulónak presszókba tilos járni, s a rendezvények hiányában mégis oda „kényszerültek”. Helyes kezdeményezés született a postás kultúrolthon- ban. A középiskolai diákok, kollégisták részére vasárnap délutánonként műsorral egybekötött táncos összejöveteleket rendeznek. A néhány hónappal ezelőtt még repedezett, koszos falak most frissen festettek, a helyiségek kulturáltak, ízlésesek. Vasárnap — az összejövetelre való tekintettel — szünetel az italkimérés, tehát a diákok itt nem fogyaszthatnak szeszes italt. Minden rendezvényen a kultúrotthon vezetőiből szervezett rendezőgárda van szolgálatban, akik ellenőrzik a belépőket, ügyelnek a rendre Az összejövetel időtartamát a vezetőség összehangolja a diákotthonokéval. A z$ne is modern, Ízléses, a zenekar tagjainak jó része maga is pedagógus. S a tánc- zenén kívül gyakran adnak hangversenyt. A megyei tanács illetékes osztálya is megtekintette a kultúrotthont, s megállapították, hogy minden követelménynek megfelel, s nemcsak szórakozást, hanem művelődési lehetőséget is nyújt tanulóinknak. Az összejöveteleken irodai-, mi ankéntokat (legutóbb Karinthy estet), ismeretterjesztő előadásokat, divatbemutatókat tartanak. Diákgyermekükkel sok szülő vesz rész a rendezvényeken. s mindnyájan örülnek a lehetőségnek. Es így sorolhatnánk azokat az adottságokat, lehetőségeket, érveket, amelyek a postás kultúrotthon mellett szólnak. Tegyük föl mégegyszer a kérdést: Elengedhetik-«-? Véleményünk szerint igen. S akkor a vasáí-ntip délutánok nem haszontalanul telnének el. R. O.
