Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-10 / 58. szám

Esőmén ijek sorokban Jnrij Gagarin és VaJerij Bikovszkij norvégiai tartóz­kodása első napján megkoszo­rúzta a második világháború r.orvég és szovjet hősök oslói emlékművét. Ezt követően Gerhardsen norvég miniszterelnök fogad­ta a két szovjet űrhajóst. Es­te Oslo legnagyobb előadó­termében a két űrpilóta a főváros képviselőivel találko­zott. Grwniko szovjet külügymi­niszter fogadta A. Arauszo ciprusi kereskedelmi és ipar­ügyi minisztert, aki a kül­ügyminiszteri teendőket látja el, valamint V. Lisszaridisz parlamenti képviselőt. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett Monzsi Szlim tunéziai kül­ügyminiszter. Letartóztatták Ahmed Vo­■ogh volt iráni hadügyminisz­tert, A vád szerint Voscgh visszaélt a hadsereg számára kiutalt pénzösszegekkel. Kjeiben „A nemzeti politi­ka uiunkakössége” néven új KJélsőjobboldali párt alakult, mely aat a célt tűzte maga elé, hogy tömörítse a külön­böző szélsőjobboldali csopor- tulásokat Nyugat-Németor- «zagban. Szíria vasárnap ünnepelte a felszabadulás napját, az 1963 március 8-i forradalom első évfordulóját. A főváros zász­lódíszbe öltözött, s az ünnep • halmából Damaszkusziban katonai díszszemlét tartottak, ö díszszemlén beszédet mon­dott Hafez miniszterelnök. Az ország' külpolitikájáról szól­va többek között kijelentette: — Élesen elítéljük az impe­rializmus minden formáját, bárhol és bármikor jelentke­zik is. Támogatjuk a világ legtávolabbi zugában is a nemzeti felszabadító mozgal­makat a gyarmti rendszer el­len. London legnagyobb hang­versenytermében, a Royal Al­beit hallban ünnepi nagygyű­lésen emlékeztek meg a Daily Worker 34. jubileumáról Georges Matthews, a lap fő- szerkesztője nyitotta meg aa ünnepséget, majd John Gol- lan, a kommunista párt fő­titkára mondott beszédet. Március 9-én, hétfőn nem­zetközi szakszervezeti érte­kezlet nyílt meg Accrában. A dél-afrikai munkásokkal való szolidaritás jegyében ülésező szakszervezeti értekezlet fő feladata, hogy megfelelő hatá­rozatok elfogadásával mozgó­sítsa a világ munkásait a fajüldöző fasiszta dél-afrikai rendszer elleni harcra. A S3EOV jet—a mes*i kss i keres- kedelemrak a csűestalsílkoseóról és a franeia—amerikai kapcsolatokról Johnson amerikai elnök sajtóértekezlete WASHINGTON: Johnson amerikai elnöik szombaton a fehér Házban sajtóértekezle­tet tartott. A sajtóértekezleten az újságírók több kérdést in­téztek hozzá a Szovjetunió és “z Egyesült Államok közötti kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeiről. Többek között felhívták az elnök figyelmét arra, hogy aa Egyesült Államok kereskedel­mi kamarája nyilatkozat-ter­vezetet készít a kereskedelmi politikáról, amelyben síkra akar szállni a Szovjetunióval folytatott kereskedelemmel kapcsolatos politika felülvizs­gálása mellett, mégpedig a korlátozások csökkentése érde­kében. Mi az ön véleménye erről? ■— kérdezték az elnö­köt. — örömmel tanűlmányoa- nánk —- mondotta Johnson —* minden előterjesztett javasla­tot és ha az Egyesült Államok rendelkezik olyan árucikkek­kel, amelyekre más népeiknek szükségük van. szívesen meg­tárgyalnánk eladásuk kérdé­sét. Ha pedig más országok­nak olyan árucikkeik vannak, amelyekre az Egyesült Álla­moknak van szüksége, akkor tanulmányozzuk az ilyen vá­sárlások lehetőségeit. Johson elnököt megkérdez­ték, kívánatosnak tartja-e az adott időben a Hruscsowal való találkozást. Johnson ki­jelentette, hogy most elegendő kapcsolatot tart fenn a szovjet kor­mányfővel és szívesen ta­lálkozik vele, ha olyan kérdések merülnek fel, amelyeket legjobb szemé­lyes találkozón megíár­mát. Hozzáfűzte még, hogy kormányának dél-vietnami terveiről bővebben csak McNa­mara hadügyminiszter hazaté­rése után tud nyilatkozni. Johnson rámutatott a továb­biakban, szeretné hinni, hogy hazá­ja és Franciaország között nem jelentkeznek áthidal­hatatlan nézeteltérések. Közölte, hogy hajlandó talál­kozni De Gaulle-lal olyan kér­dések megoldása céljából, amelyekben megegyezés jöhet létre. Egy másik kérdésre vá­laszolva azonban megjegyez­te, hogy a novemberi elnökválasz­tásokig nem kívánja el­hagyni az Egyesült Álla­mokat. ßit a kijelentését nyugati kommentátorok úgy értékelik, hogy soltáig nem kerülhet sor Párizsban a találkozóra, aho­gyan De Gaulle elnök szeretné. A Latin-Amerikára vonat­kozó kérdéseket az elnök az­zal hárította el, hogy erről a témáról március 16-án, az AÁSZ ülésén káván bővebben beszélni. Johnson bejelentette még, hogy Pál görög király teme­tésén az amerikai kormányt Irurnan volt elnök, továbbá saját felesége fogja képviselni. A belpolitikai kérdésekkel foglalkozva Johnson elégedet­ten nyilatkozott aa adócsök­kentésnek a gazdasági életben megmutatkozott első eredmé­nyeiről. Szerinte ez. aa intéz­kedés a gazdasági mutatók ja­vulásához vezetett és üzleti körökben fokozta a derűlátást. gyalni. Dél-Vietnamról szólva az el­nök kijelentette, hogy az Egye­sült Államok saükség esetón kiegészíti az ott működő ame­rikai katonai tanácsadók szá­A nyugatnémet Igazságügy- miniszternek azzal a bejelen­tésével kapcsolatban, amely szerint a Német Szövetségi Köztársaságban 1965 május 8-án túl nem hosszabbítják meg a háborús bűncselekmé­nyek elévülési idejét, szocia­lista és nem-szocialista orszá­gok hatóságai a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányához fordultak és kérték, hogy foglaljon állást a náci MegSUéfc Párizsig a narobkii benzolt Marokkó párizsi konzulja hétfőn délután merénylet ál­dozatául esett. Hivatalát egy Abdesszalam Rabah nevű arab származású festő kereste fel, hogy lejárt útlevelének érvé­nyesítését kérje. A konzul állítólag megtagadta az úti­okmány meghosszabbítását, s türelemre intette a folyamo­dót mindaddig, amíg Rábái­ból megérkezik az engedély. Heves szóváltás támadt, s ez­után a feldühödött Abdesszja- lam tőrt rántva, súlyosan megsebesítette a konzult aki kórházbaszállítás közben meg­halt A merénylőt letartóztat­ták. háborús bűnösök elítélésének kérdésében. Az NDK kormánya hétfőn közzétett nyilatkozatában ja­vasolja, hogy alakítsanak az NDK és az NSZK igazságügy­minisztériumának képviselői­ből bizottságot, amely bizto­sítja a szoros együttműködést a háhorús bűnösölt gyors és átfogó elítélésében. Rámutat a nyilatkozat, hogy a béke ellen elkövetett bűn- cselekmények, a háborús bűn- cselekmenyek és az emberiség elleni bűncselekmények terüle­tén a nemzetközi jog egyetemes büntetőeljárást ír elő, függet­lenül az egyes országok bün- tőjogi rendelkezéseiben meg­határozott elévülési időtől. Figyelembe véve az NSZK ban uralkodó politikai és jogi viszonyokat, az NDK kormá­nya a leghatározottabban til­takozik a nyug'atnémet kor­mánynak a náci és háborús bűncselekmények elévüléséről tervbe vett és előkészítés alatt álló határozata ellen, — feje­ződik be a nyilatkozat Szívesen látnánk a nyugatiak ésszerű Javaslatát Rapocki nyilatkozata a limesnek A Times hétfői számában varsói tudósítójának interjú­ját közli Rapacki lengyel kül­ügyminiszterrel. Kapa ciki nyomatékosan hangoztatta — emeli ki a tu­dósító —, hogy lengyel részről szívesen látnak minden nyugati észrevételt, kiegészítő, vagy módosító javaslatot az előterjesztett Gomulka- tervhez, amely a Közép- Európában táróit nukleá­ris fegyverzet jelenlegi szintjének befagyasztását indítványozza. A lengyel külügyminiszter rámutatott, hogy ez a viszony­lag könnyen alkalmazható el­gondolás szándékosan szerény eredmény elérésére törekszik, de kezdeti lépésként igen nagy politikai jelentősége len­ne egy ilyen megállapodásnak. Lengyelországban mély gya­nakvással viseltetnek Nyugat Németország szándékai Irán: — fűzi hozzá a tudósitó — és kétségtelenül őszinte nyug­talansággal tölti el az em­bereket az a lehetőség, hogy a nyugatnémetek esetleg atomfegyverek bir­tokába jutnak. Rápacki rámutatott, bog: egy ilyen lépés a nyugat szövetségen belül is felborí taná az egyensúlyt az NS21- javára és megerősítené ; legszélsőségesebb csoporté! befolyását a szövetségi köztár saságban. A Times tudósítója kjeme’i a lengyel külügyminiszter fi gyelmeztette. hogy a multi laterális NATO atomhader. létrehozása súlyos, alig le küzdhető akadályokat gördí tene a leszerelés útjába Kereszténydemokrata és gaulBeista vezetők titkos tanácskozása Bad-Godesbergbei Bad-Godesbérgben zárt aj­tók mögött bizalmas tanács­kozás folyt a CDU—CSU és a francia gauelleista párt, az UNR vezető képviselői kö­zött A titkos tanácskozáson, amelyen a nyugatnémet kül­döttséget Adenauer és Strauss vezette — mint Bonn­ban ismeretessé vált — elha­tározták, hogy a jövőben rendszeres találkozókat ren­deznek a nyugatnémet keresz­ténydemokraták és a francia gaúlleisták képviselői és szo­ros együttműkést alakítanak ki a két párt között Mindkl delegáció egyetértett tovább abban, hogy közös erővel ti rekedni kell a ,,NATO meg reformálására”. A Neuzue Rhein-Zeitung é; tesülsse szerint Adenauer < Strauss a találkozón felvetet' a kérdést: vajon Párizs ha landó lenne-e a francia aíoci fegyvereket egy „európ: atomhaderő” rendelkezésé: bocsátani. A franciák kit rően, de nem, feltétlenül elüt; sitóan válaszoltak” — írja lap. Az Egyesült Államok „korlátlan támogatást“ ígér Tran Ngoc Juyen, a saigoni miniszterelnök sajtófőnöke hétfőn beszámolt McNamara amerikai hadügyminiszter dél-vietnami tárgyalásairól A tárgyalásokon — mon­dotta — McNamara hadügymi­niszter világosan leszögezte, hogy az Egyesült Államok „ezentúl totális, korlátlan és feltétel nélküli segélyben” részesíti Dél-Vietnamot. McNamara hadügyminiszter hétfőn egy C—123-as ameri­kai repülőgépen a Mekong folyó vidékére indult, hogv megtekintse a partizánok el­lesi vívott hadműveleteket A Dél-Vietnamnak? hadügyminisztert útjára « helikopterekből álló raj k sérte el. Mint az UPI je’enti. a M< kong deltavidékén egy f; lucska közelében a minisztes kísérő egyik helikopter iezi hant. A hírügynökségi jele: tésekből nem tűnik ki, hoc a hadügyminisztert kísérő h likoptert találat érte-e. Az AFP értesülése sz. tint Tayninh-tól 25 kilom ternyire a dél-vietnami fe szabadulási front fegyver alakulatai lelőttek egy AD- 6-os típusú bombázórepülőg, pet. Gerő János: AMIRE NINCS TÖRVÉNY 8. Míg egyéni kézben volt, legalább százötvenezret fize­tett tisztán. Adják ki nekünk művelésre, de úgy, hogy a termésből prémiumot is kap­junk a munkaegység mellé. Akár öt—tíz százalékot. Mi tudnánk, hogy miért dolgo­zunk, a közös kasszába meg ötszörös pénz jönne be. Bujdosó agyában sebesen futkostak a gondolatok. Azok a dörgedelmek jutottak eszé­be, amelyet a megyei mező- gazdasági osztály bocsátott ki sokszorosítva, az elnököknek címezve, elátkozva benne az ilyesfajta törekvéseket. — Kovács bátyám — mondta megfontoltan — ma­ga biztosan tudja, hogy eb­ben én egyedül nem dönthe- tek. — Tudom — bólogat'tt szaporán —, de azért a vé­leményére kíváncsi vagyok. — Járható útnak tartom. Cseke-Kovács koccintásra femelte poharát. — Akkor mondok még va­lamit Ha azt akarják, hogy jószívvel dolgozzanak a ta­gok, munkaegység mellett adják oda a termés egy ré­szét a kapásokból is. Mond­juk: 15 százalékát — És mi maradna a kö­zös állatállománynak, meg a piacra? A gazda elkomorodott — Tavaly megkapálatlan maradt a tengerink és a krumplink nagyrésze — ma­gyarázza higgadtan. — Ami kevés termett, annak is el­lopták a felét. Három má­zsás volt az átlagunk, amire itt még nem volt példa, ké­rem. így viszont legkevesebb tizenöt mázsa bejönne hol­danként a gazdaságnak és a tag is el lenne látva. Annyira logikusnak tet­szett az érvelés, hogy semmi ellenvetést nem bírt felhoz­ni hirtelen. Válasz helyett kérdezett: — Ezt maguk megtárgyal­ták már néhányszor egymás között? A két öreg egymás szavá­ba vágva felelt: — Beszéltünk már róla Minden értelmes ember így szeretné. — És az elnök elvtársinak még nem hozakodtak vele elő? — Neid még nem mertem említeni — restelkedett ^ a brigádvezető. — De Sütős Jenőnek szóltunk már egy­szer, és ó te aaX mondta: ezen érdemes gondolkozni. Bujdosó magában töpren­gett: „Lámcsak, van elnök, de annak nem mernek szólni. Pedig ez döntő lehet a szö­vetkezet életében”. Most ta­pasztalta először igazán, mennyire nem bírt itt gyöke­ret verni Szilasi. Nélküle tanácskoznak, a háta mögött terveznek, mintha valami idegen lenne. Kiürült a kancsó. A gazda ki akart menni, hogy meg­töltse. Bujdosó azonban megállította: — Ne haragudjék, nekünk még jócskán van dolgunk. Tovább nem maradhatunk. Azt viszont ígérem, rövide­sen folytatjuk ezt a beszél­getést. Cseke-Kovács figyelmezte­tően emelte fel kezét. — Nem folytatni kell, ag- ronómus kartárs, hanem dön­teni róla. Nyakunkban a ta­vasz, egy hét is sokat szá­mít. A tornácon még egy pohár bort beléjük erőltetett a gazda. Aztán kikísérte őket a dülőútig. Ott állt még so­káig, mig él nem tűntek a nyárfák mögött Bujdosó étórekocogotfc lo­vával a beszélgetésen gondol­kozott Egyre az járt az eszébe, mi lehet az oka an­nak, hogy a vezetőségből ép­pen az ilyen okos, szókimon­dó parasztok maradtak ki... Az esti hétórás gyűlésből nem lett semmi. A fogatos ta­gok egyszerűen nem jöttek el az irodába, hiába üzent értük Sütős. Az elnök titokban káröröm­mel szemlélte kudarcukat. Nem mondta ki, de látszott az ar­cán, elégtételként veszi az ag- ronómus, meg Sütős felsülését. A főgépész cifrán káromko­dott, de azért ennek ellenére sem vesztette el hitét. Bújdo- sónak lelkére kötötte, hogy ne bocsátkozzon vitába az elnök­kel és legyen erős, mert neki már új terve van, csak azt még nem árulhatja el, amíg nem al­szik rá egyet. Bujdosó erős kétkedéssel, kegyetlen nekikeseredéssel hallgatta. S, hogy aggodalma nem volt alaptalan, azt az el­következő napok igazolták. Sü­tős kerülte a vele való találko­zást, új tervéről nem nyilatko­zott. A tagok pedig változatla­nul távol maradtak a munká­tól. Hiába is szépítették volna a dolgot, a rideg tény az volt, hogy egy tucat ember kivéte­lével sztrájkolt á tagság. Csütörtökön este Bujdosó már nem bírta tovább a tétlen­séget, elment Sütősékhez, hogy rávegye a párttitkárt: találja­nak ki végre valamit. A főgé­pészt azonban nem találta ott­hon. Felesége még azt se tud­ta megmondani, hová lett. • Éppen az iroda felé ballagott lehangoltan, amikor az egyik épület mögül a tanítónő lépett elébe. — Szerencse, hogy találko­zunk. Beszélni szeretnék ma­gával. Ha van párpercnyi ideje. — Mondta a kislány barátságo­san. Ó is megörült a váratlan ta­lálkozásnak. Gondolta, kis ide-, ig elfelejt minden bút, bajt, le­galább addig, míg Sütős előke­rül. — Parancsoljon az irodába! — udvariaskodott. Marika a fejét rázta. — Inkább menjünk mihoz- zónk. Megígérte a látogatást, egyszer túl kell essen rajta. A pedagógusialvás az iskola végéhez volt építve. Marika előre ment, mutatta az utat. Szélesre tárta az ajtót, és mi­előtt beléptek volna, csengő hangon kiáltotta: — Erzsiké, vendéget hoztam! A másik tanítónő csodálkoz­va jött ki a szobából, össze­csapta a kezét, s komolykodva mondogatta. — Ez nem igaz. Nem lehet igaz, hogy az agronómus elv­társ be mert jönni ide. A két lány cinkosan össze- mosoiygott. Mint valami éret­len diáklányok, akik jó tréfát eszeltek ki és most törik a fe­jüket, hogyan folytassák. O le­galábbis ilyen következtetést vont le a felvillanó mosolyból. Úgy érezte, akarata ellenére fo­nák helyzetbe került. A tanít nők joggal hihetik, hogy nag: képűségből, vagy valami n vetséges bátortalanság mis nem kereste meg még őkt Huszárosán akarta magát Is vágni a kényes helyzetből: — Valóban bocsánatot te kémem, hogy eddig nem j lentkeztem. De mentségem szolgáljon, hogy vasárnap terveztem a látogatást. — Ne mentegetőzzön, az m* rosszabb magára nézve! — de gálta tréfásan Marika. Erzsiké, aki szőke hajáv; nyúlánk termetével egyenes « lentéte volt barátnőjének, ny tan tette fel a kérdést: — Válasszon, melyikőnkn akarja előbb tiszteletét térni A külső szobában én lakom, belsőben Marika. — Nagyon nehéz a választ — felelt rövid gondolkod után, — de ha Marika is bel egyezik, nála rovom le elől adósságomat. Vele találkozta ugyanis először. Egy percre összekapcsolód« a tekintetük. A lány riadt, állt, bájos pírban égett az arc Kezét ijedten melléhez kap' mintha az önkéntelenül hív; kodó kerek kis dombocskái akarta volna eltakarni. Egysze re az jutott eszébe, hogy mc se kellett volna hehívni Bújd sót. Máris úgy nézi azzal nagy barna szemével, mint jogot érezne rá, hogy mindje átölelje a derekát. (Folytatjaí Az NDK kormányának nyilatkozata a háborús bűncselekmények elévülésé­nek kérdéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom