Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

A fehér csend világa.. * Több mint 140 esztendeje fedezték fel az Antarktiszt a azóta a „fehér csend világa’’ névvel is illetik. Csupa jég ez a kontinens. Csaknem 90 fokos fagyok, 1200 kilométer sebességű irtózatos orkánok tája ez. Jelenleg azonban töbszáz kutató dolgozik itt: szovjet, amerikai, csehszlo­vák, lengyel, keletnémet és francia tudósok és segítőik. A Mimij nevű szovjet ku­tatóállomáson együtt dolgozó különféle nemzet tudós fiai egymás mellé tűzték ki . ha­zájuk zászlaját (első képünkJt Mostanában ezért mondják az Antarktiszt a béke és az együttműködés kontinensé­nek. A Mimij településnek c$ak néhány épülete láthatói a szabad ég alatt. A lakó­hely, a laboratórium, a klub — minden igazi tartózkodási és munkahely 7 méter mé­lyen a hó alatt van. A lakó­hely és a munkahely kényel­mes, meleg, barátságos: a bú­tor, a szőnyeg, a kárpit s a kép a falon — minden az otthonra emlékeztet. Itt mérték a földkerekség legalacsonyabb hőmérsékletét: mínusz 88,3 C fokot. Védő- berendezés nélkül percek alatt kiiagyna itt az emberi szem. A kontinens magassága 3G00 méter a tengerszint fe­lett. A levegő meglepően szá­raz, télen 0,001 százalék a páratartalom. Az. évi közép­hőmérséklet mínusz 54 fok C. A sarki éjszaka négy hóna­pon át tart. Az utánpótlás hajón érke­zik a rövid sarki nyár idején. Ilyenkor mindenki a hajóhoz siet — még a szelíd és kí­váncsi pingvinek is (második képünk). De aztán megint a kemény munka időszaka kö­vetkezik. G. Dietrich (NDK), B. Mihajlov (Szovjetunió), N. Petrovsky (Csehszlovákia) — a három jóbarát következete­sen együtt munkálkodik a természet titkainak felderíté­sen. De azért az Antarktisz nem olyan sivár jégbirodalom, mint sokan hiszik. A maga nemében remek, mesébeiliő vidék ez. Sehol a világon nincs olyan napkelte és nap­nyugta, mint itt. Gyémánt­ként csillognak a jéghegyek, elképesztően kék az ég s szinte sterilen tiszta a leve­gő. A „nyári” napfény fan­tasztikus fényjátékok formájá­ban tűz alá. A kutatók — szabad idejükben — horgász­nak — a jég alatt — s bá­mulatosan gazdag a fogasuk. Az Antarktiszon az állat és a madár még nem veszítette el az ember iránti bizalmát. És az emberek nem élnek vissza ezzel a bizalommal. Akárki odasétélhat például egy fóliához, hogy megsimo­gassa a hátát. A pingvinek­hez oda sem kell menni: ezek a kedves és kíváncsi mada­rak maguk mennek az em­berhez. De ez a vidék arra is jó, hogy az ember megtanulja — mennyire szüksége van em­bertársaira. A Barátság, a Munka és a Hősiesség fogal­ma itt tündöklő tisztasággal ragyog... 300 000 hold sorsa Válasz cikkünkre: Százezer formt kísérleti célokra Gépátesoportosítás 1965-ben — Duplájára emelik a talaj javít ási keretet [amdy Jánosnak, az FM növénytermesztési főigazgatósága hely éltes vezetőjének nyilatkozata Egy Héttel ezelőtt e 'ap ha­sábjain látott napvilágot egy ű'ás, amely a megye tál aj ja­vítási problémáival foglalko­zott. Háromszázezer hold sor­sáról kfll dönteni — írtuk — hogy valóban aranyat érjen a szabolcsi homok, hogy szebb legyen az itt* termelt dohány levele, hogy fillérekbe kerül­jön a burgonya. Az írásban felvetett nyitott kérdésekre a hét elején kértünk választ. A Szabolcsból érkezett lá­togatót szívesen fogadta Va- sady János, a növénytermesz­tési főigazgató talajjavítási és vízgazdálkodási ügyekkel fog­lalkozó helyettese. — Nemcsak én, hanem a főigazgatóság többi munka­társa is sokat gondolkozott, hogyan lehetne segíteni a sza­bolcsiak legégetőbb talajjaví­tást gondjain. Sajnos, ebben az évben már nem tehetünk sokat, legfeljebb, annyit, hogy alaposan megfontoljuk a jövő évi talajjavítási lehetősége­ket. A terveket még nem ké­szítjük, így tehát sokat még nem mondhatok. Az azonban már biztos, hogy a jövő évi keret elosztásánál nem lesz az Utolsók között Szabolcs-Szat- már megye. — Milyen hathatós intéz­kedéseket várhatunk? — Az első — bár nem tel­jesen csak szabolcsi vonatko­zásban, már megtörtént. A volt gépállomási laboratóriu­mi vezetők a talajjavító vál­lalatokhoz kerültek, ahol mű­trágyázást szaktanácsadókként' dolgoznak tovább. Jelentős segítség ez a szövetkezetek­nek. hiszen évről évre több a rendelkezésre álló műtrágya. Rövidesen utasítani fogjuk a Debrecenben működő OMI-t, hogy az eddigieknél jóval nagyobb gondot fordít­sanak a szabolcsi talajvizsgá­latokra. Már ebben az évben is sokkal nagyobb kapacitás­sal végzik majd az OMI mun­katársai a talajtérképek ké­szítését és a talajvizsgálato­kat. Ezzel, úgy gondoljuk, elősegítjük a jövő évben sor­ra kerülő nagyobb mérvű ta­lajjavítást. Egyébként, hogy a jövő évi talajjavítás valóban hathatós legyen, Szabolcs-Szatmárnak is sokat kell tennie. Az eddi­gieknél nagyobb körültekin­téssel kell alkalmazni a mű­trágyákat, és javítani kell az istállóírágyázáson is. Azt ja­vaslom a szabolcsiaknak, hogy takarmányért cserébe vásá­rolják fel a háztáji gazdasá­gok istállótúgyáit, hogy ez?el is előkészítsük a jövő évi ta­lajjavítást. — 1965-ben a talajjavítás végehajtásához milyen segít­séget kap Szabolcs-Szatmár? — Valószínűnek tartom, hogy az idén talajjavításra rendelkezésre álló összeg két­szeresét adjuk a megyének. Akkor jártam először Nyír­egyházán, amikor a decemberi tanácsülésre mentem le. De hogy nem lesz az utolsó, az bizonyos. Nemcsak én, hanem a főigazgatóság többi mun­katársa is ellátogat Szaboles- Szatmárba ebben az évben és nem egy-két napra. Nagyobb támogatást adunk az eddigieknél a helyi talaj­javító anyagok feltárásához, hiszen ez országos érdek. Nem mindegy az, hogy hány millió forintból tudjuk meg­oldani a szabolcsi talajok szerkezetének megváltoztatá­sát. Ahhoz pedig, hogy minél kevesebbe kerüljön, szüksé­gesnek tartjuk a helyi lehe­tőségek legnagyobb mérvű ki­használását, a szabolcsi talaj­javító , anyagok felhasználását. A decemberi tanácsülésen az eddiginél sokkal több. nágy teljesítményű talajjavító gépet kértek a szabolcsiak. Ka teljes egészében nem is tud­juk, de a körülményekhez képest igyekszünk a szabol­csiak ilyen irányú igényét is szem előtt tartani. Ha nem kapunk elegendő új gépet, akkor legkésőbb a jövő év tavaszán gépátcsoportositást hajtunk végre és küldünk megfelelő mennyiségű talajja­vító gépet a Nyírségbe. . Most szervezünk egy olya: vállalatot, amely nagyban se gíti majd szabolcsi taiajja vitás végrehajtását is. Rövi desen létrehozzuk a Mciiorá ciós trösztöt, amely ialujjjjví tással, talajerőgazdálkodássi és vízgazdálkodási ügyekké foglalkozik majd. Ennek trösztnek majdnem valameny nyi megyében lesznek klren deletségei. föépítésvezetösé gei, amelyek kizárólag a me gye talajjavítási tennivalói látják el. Ügy tervezik, hog; Nyíregyházán legalább eg; föépítésveze tőséget hozunl létre és a jövőben nem tér melőszövelkezetenként, hsnzit megyei szinten bíráljuk él < talajjavítási kérelmeket. E: annyit jelent, hogy a megyi rendelkezésére bocsátott ősz szegből ott végzik el a. talaj' javítást, ahol a helyi vezetői a legszükségesebbnek tartja! — fejezte be nyilatkozata' Vasady János. Az ígéreteken túl az FM növénytermesztési főigazgató­sága másként is bizonyította hogy segíteni akar Szabolcs- Szatmárnak. A Nyírségi Me­zőgazdasági Kutató Intézet » napokban kapott százezer fo­rintot a talajjavítási kísérle­tek végrehajtásához. Mint megtudtuk, lehetőség van ar­ra. hogy az FM további ősz- szeggel támogassa a szabolcsi talajjavítási kísérleteket. Ez áz összeg a kutatók vélemé­nye szerint elegendő ahhoz hogy két községben, Nyírcsa- h oly ban és Nagydoboson komplex talajjavítást hajtsa­nak végre ebben az évben. Sok tennivaló, ezernyi fel­adat vár ránk addig, amíg végrehajthatjuk a szabolcsi talajok szerkezetének meg­változtatásét. Az ígéretekben bízva reméljük, hogy ebben a gigászi harcban nem mara­dunk egyedül és a tervek megvalósításával valóban el­érjük, hogy virágzó legyen termelőszövotkezetetnk gaz­dálkodása, hogy aranyat érjen a szabolcsi homok. Pallai János Bojkott vagy kereskedelem A világkereskedelmi értekezlet elé A NYUGATI GAZDASÁGI mozgolódás a szocialista világ­piac felé — egyre erőtelje­sebb formát ölt. Bár minden nagyobb nyugati állam érde­kelt a szocialista kereskede­lemben, mégsem besszélnek ró­la szívesen — mert az olykor sarkalatos ellentéte politikai vonalvezetésüknek. ■ Hogy most egy hónap óta mégis erősen napirenden van ez a kérdés Nyugaton, an­nak az oka az, hogy az Egye­sült Államok súlyos szemre­hányást tett Angliának a Kubának szállított autóbu­felemelését. Nemrégiben Nyu- gat-Németország is — újab­ban az amerikai politika euró­pai visszhangja szerepében — czlntén nehézményezte Ang­lia hitelkapcsolatait a szoci­alista országokkal, holott két és félszer akkora az exportja Kelét-Európában, mint a bri­teké. De Gaulle pedig kombi­nációba sem veszi szövetsége­sei esetleges tiltakozását. Rendkívüli megbízottja, Ed­gár Fauro nemcsak politikai kérdésekről tárgyalt Kínában. A diplomáciai kapcsolatok felvételét nyomban gazdasá­gok miatt. Az angolok ezúttal azonban megmakacsolták magukat és é Johnson—Home találkozó Után is nyíltan hirdetik, hogy „lelkes hívei” a keleti keres­kedelemnek. S miután tavaly kimaradtak a Közös Piacból, gi megállapodás követte. MINDEZ ALIG NEVEZHE­TŐ másnak, mint szabálysze­rű konkurrencia-harcnak a szocialista . piacokért — poli­tikai eszközökkel és az eröté- nyezők latbavetésével. De lás­suk a tényeket: maga szavatolja a vállalatok által hitelre exportált cikkek ellenértékének kiegyenlítését, hogy ezzel is ösztönözze az exportot. Az amerikai kormány rend­kívül élesen ellenzi An#ia szándékát, hogy a szocialista országoknak öt évnél hosz- szabb időre nyújtott hitele­ket is szavatolja. Az ameri­kaiak szerint Anglia „export- lütelvensenyt” indit a nyugati államok között a szocialista országokkal váló kereskede­lemért. Ez annál meglepőbb, mert az exporthitel biztosí­tás állami rendszere az Egye­sült Államokban is érvény­ben van, sőt, a vállalatoknak adott kedvezmények az export ösztönzésére még kiterjed­tebbek. SÚLYOS OKA VAN AN­NAK, hogy az angolok elhatá­rozásán aligha sikerül vál­toztatni, mivelhogy Nagy- Britannia importja évente 12 %~kal, exportja pedig csak 9 %-kal nő. 1904-re Anglia fi­zetési mérlegének deficitjét 250 millió fontra., de 1965-re már 800 millióra becsülik. Ezzel függ össze, hogy ja­nuárban Londonban tárgya­lások kezdődlek Anglia és Csehszlovákia között az angol beviteli korlátozások nagyré­szének megszüntetésére, ha­sonló megbeszélések várhatók a többi szocialista országgal is. Azt akarják elérni az an­golok, hogy a szocialista or­szágok Angliába irányuló exportjuk növelése révén több fontot szerezhessenek angol nyílván feljogosítva érzik ma­gukat olyan exportpolitika vitelére, amely érdekeiknek a legjobban megfelel. A megle­pő a dologban csalt az, hogy amikor Amerika Anglia visz- gzafogásán fáradozik, ugyan­akkor maga is fontolgatja a szocialista export-kontigensek Januáriján az angol kor­mány törvényjavaslatot ter­jesztet a parlament elé, hogy az általa nyújtott export-hitel szavatosság összegét 1800 mil­lió fontról 2800 millióra kí­vánja felemelni. Vagyis a kormány ilyen összeg erejéig beruházási eszközök és gépek vásárlására. A brit kormány elhatároz­ta azt is, hogy a Szovjetunió­val kereskedelmi szerződé­sekről tárgyaló angol cégek­nek 100 millió fontig terjedő hosszúlejáratú exporthitelt szavatol. HOME A JOHNSONNAL való találkozása után kifej­tette kormányának az ameri­kaiaktól eltérő álláspontját: „Ha élni akarunk, keresked­nünk kell, mi nem hiszünk a bojkottokban” — mondotta. Anglia változatlanul tovább kereskedik Kubával és kész 10—15 éves kereskedelmi hi­teleket is nyújtani a Szovjet­uniónak. „Anglia nem alkal­maz megkülönböztetéseket a kereskedelemben az országok­ban fennálló társadalmi rend­től függően” — jelentette ki az angol miniszterelnök. A Szovjetunió, Kuba és a szocialista országok kereske­delmi kapcsolatai persze nem­csak Angliával erősödnek. Ja­nuár végén Moszkvában járt Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter, aki Patoli- csev szovjet külkereskedelmi miniszterrel egyetértésben megállapította: ..Reális lehető­ség van a Szovjetunió és Franciaország közötti árucse­reforgalomban szereplő cik­kek választékának további je­lentős bővitésére.” Most feb­ruárban kötötték meg Rómá­ban a legújabb szovjet—olasz árucsereforgalmi egyezményt. A szovjet—olasz kereskedő-, lem az elmúlt hat éviién négyszeresére növekedett, s 1964-ben 20 %-kal, 1965-ben pedig további 35 %-kal emel­kedik. A dán kereskedelmi kamara elnöke szintén janu­árban járt a Szovjetunióban. ,,1970-ben már a Szovjetunió lehet Dánia exportcikkeinek legfőbb átvevője” — közölte .aljkor, s most Krag dán mi­niszterelnök moszkvai utazá­sa után a kereskedelmi kap­csolatok tovább erősödtek. KUBA KERESKEDELME Nyugat-Európával ma már szintén rohamléptekben fej­lődik. Mint ismeretes nemré­giben tehergépkocsikat vásá­rolt Franciaországtól, jelenleg pedig Belgiummal tárgyal Diesel-mozdonyok vételéről. Az amerikaiak ez ellen is til­takoztak, ami belga körökben nem kis felháborodást keltett — mert mint Belgiumban rá­mutattak — számos amerikai cég — közvetve — virágzó kereskedelmet fcűytat Kubá­val. Az amerikai Carnation vállalat például nagy mennyi­ségű tejkonzervet exportál Kubának — belgiumi fiókvál­lalata Útján. A nemzetközi kereskedet- mj élet e megváltozott légkö­rében ül össze Genfben már­cius 23-án az ENSZ világke­reskedelmi konferenciája, amelynek összehívását a Szov­jetunió 1054-ben javasolta. A június 15-ig, tehát a csaknem három hónapig tartó konfe­rencián majdnem 120 állam 1500 képviselője vesz részt. Az értekezleten a szocialista országoknak a volt gyarma­ti országok érdekeit is megfe­lelően szem előtt tartó javas­latot tárgyalják: hozzanak létre az ENSZ keretében egy nemzetközi kereskedelmi szer­vezetet. amely az egyenjogú­ságon és a kölcsönös előnyö­kön nyugvó, megkülönbözte­tések nélküli világkereskede­lem megvalósításán munkál­kodna. Jóllehet, az értekezlet ered­ményességét illetően nem bo­csátkozhatunk jóslásokba, az a tény azonban mindenkép­pen bíztató, hogy az ENSZ a tagállamok többségének kí­vánságára hívta össze ezt a konferenciát, ahol a tények tömegével lehet majd bizo­nyítani: a gyakorlat napról napra áttöri R nyugati poli­tikai doktrínákat, amelyek elő­írják a tilalmakat és a meg­különböztetéseket s nemzet­közi kereskedelemben. A leg­jobb bizonyítókot a szocialista országok javaslatához éppen az Egyesült Államok szolgál­tatja, amely ez idő szerint egye­düli ellenzője a kelet—nyu­gati kereskedelem kiszélesíté­sének. A SORS IRÓNIÁJA, hogy amikor Genfben az ENSZ vi­lágkereskedelmi értekezlete ülésezik, ugyanitt vívja majd csatáját az amerikai kormány a Közös Piac országainak ve­zetőivel, mert a nyugat-európai gazdasági integráció magas vámtételei túlságosan megne­hezítik az amerikai cikkek exportját ezekbe az országok­ba. Az amerikaiak ugyanúgy a vámfalak ledöntéséért és a megkülönböztetések megszün­tetéséért harcol nyugat-európai szövetségeseivel szemben, mint a szocialista országok éj a volt gyarmati ájlamok ve­lük szemben. Pozsgai József

Next

/
Oldalképek
Tartalom