Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-27 / 73. szám
Nem volt méltó Bujhoz Meghökkentően hasonló két adat két év eredményeként: 1962-ben 2 258 000' 1963-ban 2 259 000 forint. Ezek a bujt Béke Tsz mérleghiányai; a számok azt jelzik, hogy az elmúlt két esztendő alatt a szövetkezet szervezeti életében, a vezetés színvonalában, a tagoknak a közösséghez, a munkához- való viszonyában nem történt változás, előrejutás. Bujon, a régi Táncsics Tsz mellett, negyedik éve, többségében középparasztok alakították meg a Béke Termelőszövetkezetet. Eddigi gazdálkodásuk mindig gyenge volt, pedig termelési adottságaik nem rosz- ssabbak mint a környező községeké. Mi lehetett akkor az oka ennek az egyáltalán nem örvendetes állapotnak? — Nehéz erre megfelelő v.álaszt adni, — mondja a községi tanács elr nőké. — Szedjük sorrendbe. Minden esetben gyenge, tapasztalatlan volt a vezetés, s ezzel párosult a közös vagyon megvédésének lazasága. A tagok jelentős része éveken keresztül nem a közösben végzett becsületes munkát, hanem — sokszor a vezetők szemet hunyása mellett — a megtermett érték széthurcolosát tartotta fontosnak. Végül a kedvezőtlen időjárás. Bármilyen kellemetlen is, úgy érzem, ez az igazság. Valóban súlyos, de megalapozott ítélet ez: az utóbbi hetekben mind több tag rádöbben erre az igazságra. A Béke Tsz-nek a negyedik év kezdetén frissen választott, negyedik vezetősége van! Nehéz lenne egyértelműen elítélni a tsz volt vezetőségeit, nincs is erre különösen szükség, hiszen a mérleghiány — sajnos — sokat beszél erről. Egy-két tanulság azonban mégis ide kívánkozik. Az 1962 évi két és negyedmilliós hiány ellenére havi 25 forintos garantált munkaegységet terveztek — amelynek valóra váltása még egy közepes szövetkezetnek is dicséretére válik. A volt kihelyezett mezőgazdász a megalapozatlanul magas termésátlagokkal, a főkönyvelő ennek alapján magas jövedelmezőségi mutatókkal készítette el a gazdálkodás tervét. A garantált bérezés — mivel nem volt alapja —, megbukott! Tudták, hogy az őszi kalászosokat későn, rossz minőségben vetették el, mégis tíz mázsás átlagot terveztek — s alig lett meg a három mázsa! Még tavaly is komoly munkaerő problémával küzdött a tsz, pedig területe alatta van a 2500 holdnak, s tagjainak száma meghaladja az ötszázat. — Az ember lejárhatta a lábát és még többszöri hívásra is hátat fordítottak a munkának — panaszolja az egyik növénytermesztési brigádvezető. Ez, sajnos, így volt éveken keresztül, azonban nem tettek ellene semmit. Olyan gondok voltait ezek a buji Béke Tsz-ben, amelyeknek a tandíját a szövetkezet túlnyomó többsége már évekkel ezelőtt megfizette. Egy kétségtelen: a járási szakvezetők nem mehetnek ki a tagok helyett kapálni. Azonban józan, meggyőző szóval sok kellemetlenségnek lehetett volna elejét venni. Ezek közül pedig egyenesen könnyelműség volt az, hogy jóváhagyásukkal támogatták a nagy teherrel küzdő szövetkezet garantált munkaegységre épített, irreális tervét! A tsz-nek néhány hete van új vezetőségé. Eddigi munkásságukról korai, részben megalapozatlan lenne véleményt kialakítani. Egy máris vitathatatlan; dolgoznak, törik magukat, hogy az egyáltalán nem örvendetes hagyatékot megszüntessék. Szervezik a családi művelést, rendezik a háztáji területeket. A közgyűlés a premizálás egyes területein előbbre jutott, de a megoldás — éppen az ottani adottságok között — még korántsem teljesen megnyugtató; a növénytermesztésben a tagok elvetették a megyei javaslatot, s ahhoz a bizonyos 10 plusz 50 százalékhoz ragaszkodtak, „mert a Táncsics Tsz is a terven felülit premizálja.” Az eddig megtett szervezeti intézkedések már komoly magvát képezhetik annak, hogy a buji Béke Tsz eljusson arról a pontról, ahol most volt. De ha a vezetőség valóban olyan is lesz. mint amilyennek Ígérkezik, még akkor sem tehet csodákat! A gazdálkodás irányítása, a szervezeti élet csak akkor válhat gyümölcsözővé a közösség javára, ha e szövetkezet valamennyi tagja megérti: ami eöBig volt az tarthatatlan, az nem méltó a buji Béke Tsz tagjaihoz. Samu András Miközben új alakot ölt Egy a lényeg: a jó légkör C& VqSm* „Kiállítás“ naponta — Közösen « jobb eredményekért Véhexné A mi ügyünk —■ Asszonyok közös akarattal Tavasztól késő őszig tömény virágillattal telített a levegő. Különösen így van ez a pár éve fokozatosan épülő, terebélyesedő ..mákhelyi újtelepen”, a Toldi utcában, öt év alatt kilencven új ház épült. Mérk községnek ez a legfiatalabb és legszebb része. Fiatal párok építik a három-négyszobás házakat, a ház elé virágot, a kertbe gyümölcsfákat ültetnek. Télen a kerti virágokat az Ízlésesen és szépen berendezett tágas, világos szobában szobanövények pótolják. Munka minden napra, minden óráiba, percre bőven jut. Véber Pálnét is az aprójószágok körül köszönti a hajnal, a déli harangszó a termelő- szövetkezet földjén találja, de az alkony sem éri dologtalanul. „ Vem tudunk Jőzni44 Egy ember erejéből vajon mennyire futja? A nyílt tekintetű fiatalasz- szony ötödik éve már, hogy többet tesz, mint ami egy anyának, feleségnek, vagy dolgozó asszonynak kötelessége. Egy község asszonyainak gondjaival, sorsával törődik, értük is dologozik... A nőtanács tagjai — tizenhárom asszony — az elnöknő javaslatára megvitatták, hogy a gyermekek fejlődésére, az emberek egészségére mennyire káros az egyoldalú táplálkozás. — Az igazság az, hogy nem tudunk főzni. Bablevest krumplilevest, húslevest, húst és tésztaféléket találunk nap, mint nap a családnak, az óvodában is ezt eszik a gyermekek, a vitaminos főzelékfélét nem ismerjük. A nőtanács tagjai elhatározták, hogy főzőtanfolyamot szerveznek. F. Józsefné egyik délután megállította Vébemét az utcán. — Azt mondom én Jolán, hogy .kinevettetitek magatokat. Ilyet még kitalálni is, hogy mi nem tudunk főzni. Aki nem tud, menjen vissza az anyja szoknyája mellé, tanulja meg ott. Nem lesz abból a főzőtanfolyamból semmi, A kétkedések ellenére harmadik éve már, hogy minden télen húsz-huszonöt asszony tanulja, hogyan kell változatosan, vitamindús ételeket főzni. Ugyanilyen sikere lett a szabó-varró tanfolyamnak, a kismamák részére meghirdetett egészségügyi tanfolyamnak. Mérken minden második asszony végzett már, vagy éppen jelenleg végez valamilyen tanfolyamot. „Majd ha te is lapátolsz Gálics József tanácselnök, a tanácsülésen, egy éve arról beszélt, hogy bekötő utat kellene építeni a tsz-majorhoz, az óvodát „kinőtték” a gyerekek, de sem az útépítéshez, sem az óvoda építéséhez nincs elegendő pénze a községnek. — Beszélünk az asszonyokkal — jelentette ki Vébemé, — segítsenek ők is. Hiszen legfőbbképpen a rni érdekünk, hogy megfelelő óvodánk legyen. A tsz-tagok nagy része is asszony, így a termelőszövetkezet ügye, a mi ügyünk. A tanácstagokat nem volt nehéz meggyőzni az elgondolás helyességéről, de annál inkább nehéz volt az asszonyokkal okos szót érteni. — Majd ha te is lapátolsz, akkor mi is ott leszünk — mondották. Az első napon a, nőtanács tagjai segédkeztek az útépítésben, de a második nap, harmadik nap egyre többen és többen. A bekötő út elkészült, megépült az óvoda; a mérki asszonyok 220 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Véber Pálné fáradhatatlan, az ötletekből kifogyhatatlan. A jó ötletek, javaslatok és kezdeményezések tartalommal telítik a nőtanács munkáját, meggyorsítják a község, a termelőszövetkezet fejlődését, elősegítik az emberek boldogulását. Életein legszebb napja44 A nőtanács titkára legutóbb Csongrádi Antalhoz, a termelőszövetkezet elnökéhez egy kéréssel kopogtatott be: — A kulturális alapból szakkönyveket kellene vásárolni. Tudod, Tóni, hogy minden asszonynak van baromfija a háztájiban és mennyivel nagyobb lenne a jövedelmük, ha szakszerűen, a legnagyobb hozamú baromfifajtákat tenyésztenek. A nő tan ács majd megszervezi, hogy el is olvassák és meg is vitassák a könyveket az asszonyok... így telnek a napok. Munkával, gonddal, örömökkel. Vébernének mostanában sok a látogatója. Szomszédasszonyok, ismerősök keresik fel. — Csalc egy percre ugrottunk be, hallottuk a rádióban, olvastuk a Nők lapjában, hogy kitüntettek a nőnapon. Mesélj már róla. Jolika, Vébemé 11 éves kislánya, anyja kérésére kihozza a nagyszobából a piros tokban lévő kitüntetést, a „Munka Érdemrend’’ bronzfokozatát, Szigeti Antalné és Szilvási Lászlóné megcsodálják, majd a nőtanács titkára így kezdi elbeszélését a nagy kitüntetésről: — Tudjátok, ez volt életem legszebb napja... Seres Ernő A kisvárdai öntöde homályos műhelycsarnokában, a homoktól és az olvadó vastól száraz ízű levegőben, a döngölőgépek éles csattogása szakítja meg a csendet. Az élet, a munka megszokott ritmusa ez. A szürke, koromszagú falak között négy nő és tizenkét férfi szorgos keze az öntőmagokat készíti. A műhely egyik sarkában középtermetű, fürge kézmozgású férfi dolgozik. A magkészítők brigádvezetője, Geszti Miklós. Gondosan egyengeti a formában a homokot, vigyázva minden mozdultra. Sok az ellenség — Ha jó a magkészítés, nem lehet selejtes az öntés — mutat a- megformált magra. — Ez a fő törekvésünk. — Nagyon kell vigyázni a mag öntőcsatornáira — szól közbe Fülöp István művezető —, mert ha belekerül a homok, elzárja a gáz útját és a vasat kinyomja. Ekkor „magfőtt’1 lesz az öntés, ami a legnagyobb ellenségünk... — Itt nem lehet senki elbizakodott — veszi át a szót a brigádvezető — hisz ennél a munkánál senki nem mondhatja magáról, hogy én már tökéletesen tudom. Sok tényező befolyásolhatja a magkészítést. Geszti Miklós magkészítő brigádjának sok „ellenséggel” kell megküzdeniök. Gyakran Olyan tényezők szólhatnak jközbe, amivel nem is számolnak. De a Petőfi brigád eredményei azt bizonyítják, hogy sikeresen veszik fel a harcot a munkában. A brigád — a nehézségek ellenére — legjobb az üzemben. Most a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdenek. Pedig egy évvel ezelőtt a brigádok versenyében az utolsó helyen álltak. Most műszakonként 1500 öntőmagot készítenek. S ami a legfontosabb: egyre jobb minőségben! 1963-ban a brigádnak 13 százalék volt a selejt je. jelenleg nyolc százalék öntési selejt alatt dolgoznak. Míg a brigád munkáját azelőtt a széthúzás, a rossz szellem uralta, most mindenben példamutatóak az üzemben. „Nem sokat néztünk ki belőle" — Ahogyan a kezünkön sem egyformák az ujjak, úgy az emberek sem azok. De a lényeg az: olyan légkör alakult ki, ahol az idősebb, tapasztaltabb szakmunkások segítik a gyengébbeket. Távolabb hat fiatal szakmunkás cl' rt ük. Hozzájuk invitál a mi ezető. — Ö a legfiatalabb munkások egyike — mutat a középlékra, á magkészítésnél pedig a tavalyi 42 százalékos selej- tet 22 százalékra csökkentette. Csak a kifogástalant Hogy ez az együttműködés mennyire gyümölcsöző, Jakus István formázó brigádvezető ezt mondja: — A magkészítők jó munkája teszi lehetővé, hogy a napi 132 darabos (27 négyzet- méter) hárombordás radiátor öntési tervünket teljesíteni tudjuk. A megtűrt selejt 1,69 százalék, ez változó. Van úgy, hogy még ennyi sincs. Ez a magkészítők munkáját is dicséri. Legutóbb például 400 forintot kaptunk a selejt csökkentéséért. A jó magkészítés az öntőket is ösztönzi. Halajkó Istvánt méltán emlegetik a leg-> jobb öntők között. Most is bámulatos ügyességgel önti, formálja a radiátorokat. Keze nyomán meleg sugárban ömlik a narancsszínű vas az öntőformákba. Az üst kiürül, aztán újra megtelik. A gőzölgő formaszekrények mellé újak kerülnek. A munkadarab fölé pillant. — Csali akkor öntöm le, ha kifogástalan a vas — mondja szakértelemmel. — Ha nem jó, visszaküldöm. Nem akarom lerontani a munkát. Elvégre mindnyájunkról van szó. Az öntőcsamokban, miközben napról napra új és új alakot ölt a vas, az emberek is formálódnak. A szürke falak között sok nehézséggel küzdenek még, de a munkájuk eredménye nagyon biztató. Az üzem 1963. évi felemelt tervét 102 százalékra teljesítette. A nehéz időjárás ellenére ezt az évet is jól kezdték. A február havi 15 ezer négyzet- méter radiátor tervüket 16 378 négyzetméterre teljesítették. így ölt testet a közös ösz- szefogás eredménye a kisvárdai öntődében. Bálint Lajos Megkezdődtek a külső munkálatok a nyíregyházi konzervgyár építkezésnél. Foto; Hammel József A hogy a február végi ** hangsatokból ítélem, ez a tavasz döntő lesz a legégetőbb kérdés megoldásában. A népek tudomásul vették, hogy nem várhatnak mindent az építkezések ütemének fokozásától, saját elgondolás alapján fogott hát ki-ki otthonának bővítéséhez. A tömegakció neszeit napok óta hallom. Vgy kezdődött, hogy éppen a la- josmizsei kuglizóban jártam, persze még a régiben, ahol is Szálkái Pál mozdonyvezető azon a nevezetes délutánon háromszor ütött kilencet. Az ■ állitgató gyerek bedobta a golyót és az görög, görög a vályúban, s hallom — ahogy ébredek —, hogy még egyre visszhangzik a zsindelyes szintető alatt. Gurul, gurul, rég fent vagyok, még egyre gurul. Mi az istencsudáját csinálnak fölöttünk? Mert nemcsak gurul, de ahogy egy-egy nagyobbat csikor- dul, a csillár is rezeg a plafonon. Pár perc múlva meg a fürdőszobában jobbról, Romesik mamáéknál KiSJO: % Lakásgifalapítás belterjesen olyan földindulás, mint amikor a zuglói villamos fékez és fodrozódik tőle a tenger. — Helyezkedünk — meséli a vő. Az idén akar végre egy pihenősarkot a nagyobbik szobában, mert náluk mindenki számára van hely, csak neki nincs, a családfőnek. Felhozták hát a pincéből az öreg klubfotelt, amely még Lenke nénitől maradt. Igen ám, de nem fér a fiókos szekrény mellé. Áttolták az északi falhoz, csak előbb a nagymama sezlonját kellett balra húzni. A zsúrasztal átmenetileg kikerül a bajkonra, onnan az éjjeliszekrény a konyhai ablak alá. Így meg a mosogatót nem lehet használni. Végtől állították tehát a konyhakasznit, bekerült a kerek asztal, a kisszobába húzták a köny- vesállványt, csak ekkor meg az ajtó nem nyílt. Pista felesége a kombinált nagyszekrényt az ablakhoz közelebb vezényelte, fölszabadult az ágyneműt tartó rekesz ajtaja, mert eddig csak úgy lehetett előcibálnt belőle a gyerek dunyháját, ha odébb taszították a varrógépet... Szorgos méhikéhez hasonló a pesti ember, hord haza televíziót, mosógépet, kagylófotelt, szobrocskákat, képecskéket, auioszifont, hanglemezt hajasbabát, játékvillamost, kislábast. nagylábast. Uj Magyar Lexikont, régi vázát, sítalpat, ródlit, zenélőórát és ki tudná felsorolni, mennyijé- le fajta marhaságot. Amikor aztán szűk a hely, tágít rajta. Megrázza magát az öreg ház, mint amikor mozdul a tojás a kotló alatt és reped a héja. Tavasz zenéje ez, szűk a bőre az épületnek, bővül terjeszkedik a világ négy tája felé. Szikoráékruil ülök dél* után, éppen a feketét kavarjuk, amikor indul tő- lőttünk a mennyezet. — Nono — néz föl az öreg Szikom. — Csak már ki ne nyomnák a tűzfalat. Ami egyébként a klubfotelt illeti a teljes elrcn- dezkedés után födözték föl, hogy ott maradt, ahova félretoltak, az előszobában. Mit csináljanak szegénnyel? Visszavitték a pincébe. A családfő majd csak elkucorog vglahol & legközelebbi tavaszig. ^fag^rorszáf 1964. március 27. 3 ;ermetű, svájcisapkás Palkó Tózseíre. — Eleinte nem sokat néztünk ki belőle. De az egyik tapasztalt szakmunkásunk, Szabó Miklós segítségével máris jó szakmunkás. Szorgalmas, szinte selejt nélkül készíti a magot. A fiatalember elmosolyodik. — Már nekem is van tanítványom — mutat tréfálkozva a huszonkét éves Nagy Istvánra—, ketten jól összedolgozunk. A selejtcsökkentésért prémiumot is kaptunk. Kiderült, hogy a brigádnak a magánéletben is közösek a gondjai. Közösen tanulnak, egymást serkentve, buzdítva vesznek részt a munkásakadémián. A családi gondokat is megosztják. Legutóbb például Csáti Tibor és Szabó Miklós brigádtagok házépítésében segédkezett a brigád valamennyi tagja. Segít a laboratórium A magkészítők és az öntödei munkások kapcsolata harmonikus. Naponta értesülnek egymás jó, vagy rossz munkájáról. — Egyszerű — mondja a művezető. A magkészítők és az öntödei munkások eredményeit naponta vizsgálja és közli a laboratórium. Aztán közösen megtekintjük a „kiállított” selejtet és konzultálunk... A „selejtkiállításon’1 mindenki megtudja, ki a „bűnös” és ki, hol követte el a hibát. Ez a módszer arra ösztönzi a magkészítőket és az öntödei munkásokat, hogy ha valamelyiküknek okos ötlete, vagy javaslata támad, közösen beszéljék meg — bevonva a- technikusokat és a lakatosokat is. Ennek nyomán a Petőfi brigád a „magfőtt” selejtet 3 százalékról 2,8 száza
