Kelet-Magyarország, 1964. március (24. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-26 / 72. szám
Mezőgazdaságunk helyzetéről és feladatairól Németh Károly elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának politikai akadémiáján szerdán Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a szocialista mezőgazdaság fejlesztésének feladatai címmel előadást tartott. Az előadáson megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Ajtai Miklós és llku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai, jelen volt a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, a Minisztertanácsnak számos tagja, politikai, gazdasági és társadalmi élet több más neves képviselője. Pártunk Központi Bizottsága a múlt hónapban megtartott ülésén mélyrehatóan megvizsgálta mezőgazda Ságunk helyzetét és határozatot hozott a további feladatolcra. A kérdés napirendre tűzését áz indokolta, hogy a fejlődésnek olyan szakaszába értünk, amikor már létrejöttek a nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb feltételei és az átszervezés óta eltelt két esztendő tapasztalatait is össziegezhettük. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelmével új fejezet kezdődött a magyar mezőgazdaságban. Azóta meggyorsult a mezőgazdaság termelő erőinek fejlődése, jelentős lépést tettünk előre mező- gazdaságunk viszonylagos elmaradottságának felszámolásában, a termelés korszerűbb alapokra helyezésében. t Két év alatt -17 milliárdot, a tervezettnél 4,6 milliárd forinttal többet fordítottunk beruházásokra. A tervezettnél nagyobb arányban megvalósult mező- gazdasági beruházásoknak döntő szerepe volt abban, hogy a termelés ingadozása az elmúlt években a kedvezőtlen időjárás ellenére »oktal kisebb volt, mint az egyéni gazdálkodás viszonyai között. A mezőgazdasági termelés 1963-ban 6—7 százalékai. a "felvásárlás pedig 13 százalékkal volt magasabb, mint 1961-ben, a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésének évében. A mezőgazdasági termelés és felvásárlás emelkedése a hazai élelmiszerfogyasztás növekedése mellett jelentős exportot is lehetővé tett. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele 1903- ban 32 százalékkal volt nagyobb. mint 1961-ben. A mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek export-import egyenlege a jelentős gabonaimport ellenére is aktív. A Központi Bizottság joggal állapíthatta meg, hogy hazánk mezőgazdasága a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme óta egészségesen fejlődik. Eredményeink legfőbb forrása az átszervezés befejezése óta eltelt időszakban is a párt népünk érdekeit szolgáló marxista —leninista politikája volt. Helyesnek bizonyult a párt agrárpolitikája, amely a mezőgazdasági termelés belterjes irányú fejlesztésére, a mezőgazdaság szocialista rendszerének teljes kiépítésére, a 'szocialista termelési viszonyok további megszilárdítására irányul. A kezdeti nehézségeket is figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy helyes volt a mezőgazdaság szocialista átszervezését megvalósítani és hogy a nagyüzemi termelés műszak-anyagi megalapozására a tervezettnél nagyobb összegeket fordítottunk. A mezőgazdaság termelőeszközeinek további korszerűsítése. az élelmiszeripar fejlesztése. valamint az eddig elmaradt kiegészítő beruházások pótlása szükségessé teszi, hogy lehetőségeinkhez mértén ezután is jelentős összegeket fordítsunk beruházásokra. Azokra a felmerült kételyekre pedig, hogy érdemes-e a mezőgazdaság fejlesztésére ennyit áldozni azt felelhetjük, hogy nemcsak érdemes, hanem szükséges is, mert a mezőgazdasagi termelés fejlesztésének feladatai egész népünk érdekeiből fakadnak. Ez a feltétele annak, hogy a lakosság növekvő élelmiszer szükségletét egyre lobban kielégíthessük és a nepgazdaságilag szükséges mértékben növelhessük a mezőgazdasági kivitelt. Ennek jelentőségét mutatja. hogy a lakosság kiskereskedelmi vásárlásainak felét élelmiszerek teszik ki, a mezőgazdaság x’észesedése az összes exportból tavaly 24 százalék, a fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünknek pedig 51% mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari termék volt. A mezőgazdasági termelés fejlesztését követeli a szövetkezeti parasztság életkörülményeinek további javítása, valamint az ipar több ágazatának hazai nyersanyaggal való jobb ellátása is. A mezőgazdasági termékek előállításához viszonylag kevés import anyagra van szükség, s adottságaink kihasználásával, hazai nyersanyagbázison fejleszthetjük az élelmiszer- ipart. Mindebből világosan látszik, hogy a szocialista miezőgazdaság fejlesztése változatlanul egész gazdasági előrehaladásunk kulcskérdése. Ezért társadalmunk erőfeszítéseit a jövőben is nagymértékben a mezőgazda- sági termelés fejlesztésére és az ehhez szükséges gazdasági, politikai és szervezeti feltételek megteremtésére összpontosítjuk. Mezőgazdasági termelésünk növeléséhez minden eddiginél kedvezőbbek a feltételek, de az előttünk álló feladatok is nagyok. A második ötéves terv hátralevő két esztendejében erőfeszítéseinknek arra kel! irányulniuk, hogy a szocialista nagyüzemek teljesítsék termelési, áru- termelési terveiket. Az idén a termelés 4—5 százalékkal a felvásárolt áruk mennyiségét pedig 7,4 százalékkal kell mező- gazdaságunknak növelnie. A növénytermesztésben az a legfontosabb feladat, hogy az ország kenyérgabona szükségletét hazái termésből elégítsük ki. Indokolt, hogy a jelenlegi vetésterületet a következő években — a hozamok növekedése esetén is — fenntartsuk. A hozamok fokozása érdekében pedig biztosítjuk, hogy országos átlagban holdanként legalább 3—3,5 q. műtrágya kerüljön a kenyérgabona alá és a rendelkezésre álló gyomirtó vegyszereket hatékonyan felhasználják, Rendelkezünk azokkal a legfontosabb személyi és anyagi feltételekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy búzából mielőbb és tartósan, országos állagban holdanként 12—13 mázsát termeljünk. Az állattenyésztés színvonalát döntően a takarmánytermesztés és takarmánygazdálkodás állapota határozza meg. Az ország szántóterületének több. mint egynegyedén kukoricát termesztünk. Az abraktakarmányoknak csaknem 70 százalékát a kukorica adja. Éppen ezért a növénytemesztésben a kenyérgabona mellett a legnagyobb figyelmet a kukorica hozamának további növelésére fordítjuk. Reális célkitűzés, bogy a közeli években holdanként országos állagban biztonságosan megtermeljünk 18 mázsa kukoricát. Ennek most minden eddiginél kedvezőbbek a feltételei. Ezen a tavaszon a kukorica csaknem teljes egészében mélyszántásba kerülhet, elegendő hibrid vetőmag és mintegy 400 ezer holdra gyomirtó vegyszer áll rendelkezésünkre. . A hozamok növelése, valamint az őszi nagy munkacsúcsok mérséklése érdekében a kukorica zömét lehetőleg április hónán folyamán mindenütt vessék el. A helyesen megválasztott anyagi ösztönzőkkel segítsék a gondos növényápolást. Ahol lehetőség van az öntözésre, elsősorban a takarmánynövényeket, s főként a kukoricát öntözzék. Ezt követően Németh Károly a fehérjékben gazdag takarmányok termelésének, készítésének legfőbb feladatairól, majd a helyes takarmánygazdálkodás jelentőségéről beszélt. Ezután így folytatta: A takarmánygazdálkodásban lényeges javulást hozott a keveréktakarmánygyártás fejlesztése. Az 1961. évi 282 ezer tonnáról 1963 végéig X millió tonnára növekedett a ke- veréktakarmány-gyártás s a V ágóbaromf i-árutermeléshez szükséges tápokból az állami gazdaságoknál teljesen, a szövetkezeteknél pedig 80 százalékban fedezi a szükségletet. Sertéstápokból a nagyüzemek igényeit 50 százalékban elégíti ki. A tapasztalatok szerint a keveréktakarmányok 20—22 százalékkal jobban értékesülnek, mint a hagyományos abraktakarmányok. A korszerű és gazdaságosabb takarmányozás, valamint az állatok termelőképességének jobb kihasználása céljából 1966-ban legalább 2 millió tonná jó minőségű keveréktakar- mányt gyártunk. Viszonylag rövid idő alatt leraktuk a nagyüzemi állattenyésztés alapjait. A nagyüzemekben az állatállomány növekedett. Az ország állatállománya azonban kisebb a tervezettnél. A lakosság hús- és más állati termékkel való jobb ellátása, valamint a tervezett export teljesítése azt követeli, hogy jelentősen fejlesszük a nagyüzemi állattenyésztést. Meg kell állítanunk a tehénállomány csökkenését és a jövő évtől kezdve. számszerű növelését kell előirányozni. Reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az egy tehénre jutó évi tejhozam mielőbb meghaladja a 2500 litert, a nagyüzemekben 4,5 kg. takarmányból állítsanak elő 1 kg. sertéshúst, a sertések hizlalási idejét pedig 10—11 hónapra csökkentsék. Az állattenyésztés fejlesztését segítő intézkedések ismertetése után a kertészeti águk fejlesztéséről, a szőlő- és gyü- mölcstelepítésekről, az itt szükséges járulékos beruházások előtérbe helyezéséről szólt az előadó, majd földvédelemről megállapította: — Fontos népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljünk a mezőgazdaság pótolhatatlan termelőeszközének, a termőföldeknek fokozott védelmére és ésszerű hasznosítására. Gyakori, hogy jó minőségű szántóföldeken mezőgazdasági, ipari, közlekedési létesítményeket, lakóházakat építenek, amikor arra gyengébb minőségű földek is rendelkezésre állnak. Nagy felelősség hárul a tanácsokra, hogy a törvény szigorával lépjenek fel a termőföld védelmébe Az öntözésre berendezett xe- rület nagysága a második ötéves terv végére eléri a 700 ezer holdat, 1965-ben pedig megkezdjük a második tiszai vízlépcső építését, amely távlatban mintegy félmillió hold öntözését teszi lehetővé. Ezzel egyidejűleg erőfeszítéseket teszünk a kis víztárolók építésére is. A kutatómunkáról szólva hangsúlyozta: a mezőgazdasági tudományok művelői vállaljanak még nagyobb szerepet a mezőgazdaság távlati terveinek tudományos előkészítésében és megalapozásában, fűzzék szorosabbra kapcsolataikat a termelőüzemekkel, hogy a tudományos kísérleti és kutatómunka még közelebb kerüljön a ' gyakorlathoz. A termelés szakosításáról megállapította Németh Károly, hogy az üzemek további szakosítására irányuló munkát ezután is nagy körültekintéssel és fokozatosan, a személyi és anyagi feltételek megteremtésével összhangban kell folytatni. Ez semmi körülmények között nem jelenthet kampányt. A termelés általános fejlesztésének menetében fokozatosan kell előrehaladni úgy, hogy a szakosítás ne kerüljön ellentétbe sem az adott üzem, sem pedig a népgazdaság érdekeivel. A hazai és nemzetközi tapasztalatok egybehangzóan azt igazolják, hogy a mező- gazdasági termelés korszerű színvonalra emelésének, a munkatermelékenység növelésének elengedhetetlen feltétele a gépesítés & a kemizá- lás. A gépesítést úgy folytatjuk tovább, hogy miközben a mezőgazdaság évente 10 000 új, sokfajta munka elvégzésére alkalmas traktort kap, biztosítjuk az erő- és munkagépállomány között ma még meglevő aránytalanságok megszüntetését. Iparunk képes arra, hogy jó gépeket gyártson, olyanokat, mint az UE—28-as traktor. Mezőgazdasági gépgyártásunk azonban több tekintetben elmaradt a követelményektől. Ezért határozott úgy a Központi Bizottság, hogy a nemzetközi munkamegosztást is figyelembe véve készüljön el a hazai mezőgépipar fejlesztésének konkrét terve. A második ötéves terv hátralévő két évében a mezőgazdaság műtrágyael- lúlasa jelentős mértékben növekszik. 1965-ben az egy hold szántó-, kert- és szőlőterületre jutó műtrágya országos átlagban megközelíti a 200 kg-ot. A mezőgazdasági termelés műszaki, anyagi alapjainak fejlesztésére továbbra is jelentős összegeket fordítunk. Mivel a nagyüzemek korszerű termelési eszközökkel való ellátása a gyors fejlődés ellenére hosszabb időt vesz igénybe, hasznosítsák a kisparaszti gazdaságokból visszamaradt termelőeszközöket is. A továbbiakban Németh elvtárs arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaság korszerű színvonalra történő fejlesztésének fontos bázisai az állami gazdaságok. A termelést az elmúlt két évben több mint 13 százalékkal növelték. Az állami gazdaságok eredményei ma.; elmaradnak a lehetőségeiktől. Az elmúlt két évben nem telj esítet lék * terveiket. Az ország elvárja az állami gazdaságoktól, hogy a hibákat kijavítva, a rendelkezésükre álló eszközökkel jobban gazdálkodva, gyors ütemben növeljék termelésüket és árutermelésüket. Az állami gazdaságok saját feladataik maradéktalan teljesítése mellett vállaljanak szerepet az egész mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszerének tökéletesítésében, mindenekelőtt a gyenge termelő- szövetkezetek gazdálkodásának megjavításában. Termelőszövetkezeti parasztságunk a párt- és állami szervek segítségével, egész társadalmunk támogatásával . présre méltó eredménye- k ért el a nagyüzemi gazdálkodás kialakításában, a termelés fejlesztésében. A közös termelés tavaly csaknem 24 százalékkal haladta meg az 1961. évit. A múlt évben már a szövetkezeti közös gazdaságok adták a felvásárolt áruk mennyiségének mintegy 58 százalékát. A termelőszövetkezetek közös vagyona az 1961. évi 23 milliárd forint fölé növekedett, s ennek több mint a fele tehermentes tiszta vagyon. Mindezek eredményeképpen lényegesen javultak szövetkezeti parasztságunk munka- és életkörülményei, szociális és kulturális viszonyai. Az egy dolgozó tagra jutó közösből származó jövedelem országos állagban tavaly 2600 forinttal volt nagyobb, mint 1961-ben és elérte a 10 700 forintot. A háztáji gazdálkodásból származó jövedelem viszont némileg csökkent. Erősödött a termelőszövetkezetek politikai és szakmai vezetése. A fejlődés örvendetes és arról tanúskodik, hogy a mezőgazdaságban is erősödnek és fejlődnek a szocialista termelési viszonyok. A termelőszövetkezetek to- vábbi fejlődésének kulcskérdésé a hozzáértő, sziláid, jö vezetés. A jó szövetkezeti vehető egyik legfontosabb ismérve, hogy jól érvényesül a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezetei jól vezetni ugyanis csak a szövetkezeti tagságra támaszkodva, azzal egyetértésben lehet. A vezetőségnek a közösséget kell szolgálnia, és nem fordítva. Ezért meg kell szüntetni azt a több helyen kialakult helytelen gyakorlatot, hogy rendszertelenül és formálisan tartanak közgyűléseket, fontos kérdésekben a tagság mellőzésével döntenek, nem működnek a szövetkezet különböző választott bizottságai, nem tájékoztatják a tagságot a szövetkezet érdekeit alapvetően érintő kérdésekről. A szövetkezeti demokrácia erősítése nincs ellentétben azzal, hogy a választott vezetőség fellépjen a hanyagokkal és a közös gazdaság károsítóiva! szemben, sőt ebben támogatja, őket a szövetkezet tagsága. Ezer jel mutatja azt a gyökeres társadalmi és gazdasági változást, amely" a falu életében és az emberek tudatában az elmúlt évekbe végbe ment. A szembetűnő fejlődés ellenére nagy szükség van a politikai felvilágogító nevelő munkára ahhoz, hogy szövetkezeti parasztságunk szocialista öntudata olyan fokra emelkedjék, hogy egymást a szocializmushoz való viszonyuk, a közösség javára végzett munkájuk és magatartásuk alapján ítéljék meg. Mindennapos szívós politikai és gazdaságszervező munkát kell folytatni annak érdekében, hogy szövetkezeti parasztságunk egységbe való kovácsolásának folyamata meggyorsuljon. A termelőszövetkezetek további megszilárdítása szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy a ma még gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezetek fejlődését meggyorsítsuk. A gyenge termelőszövetkezetek rendbehozását alapjgptö politikai és gazdasági feladatnak tekintjük. Az elmúlt években a közös gazdaságok fejlesztésének elsődleges feladata mellett, számos intézkedés történt a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeinek hasznosításá.- ra. Ennek ellenére, főleg a tehén- és kocaállományuk évről évre csökkent, amit nem ellensúlyozott a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok állományának növekedése. » A háztáji állatállomány csökkentése a takarmányhiány mellett főleg annak tulajdonítható, hogy a gyakorlatban nem mindenütt valósították meg következetesen azt az elvet, hogy a közös gazdaság erősítésével egy időben segítsék a háztáji gazdaságok termelését is. Egyesek helytelenül szembeállítják a közöst a háztájival, mondván, hogy a közös gazdaság fejlesztésének akadályozója a háztáji gazdálkodás. Akik lebecsülik a háztáji gazdálkodás jelentőségét, akarva akaratfanul _ nehézségeket okoznak. Ezért gátat kell vetni azoknak a törekvéseknek, amelyek a háztáji gazdálkodás felszámolására irányulnak, s nem veszik figyelembe az élet reális követelményeit. A termelőszövetkezetek megszilárdításában jelentős szerepe van az. anyagi érdekeltség egyre szélesebb körű megvalósításának. Az anyagi érdekeltséget biztositó munkadíjazási és jövedelemelosztási módszereket .a szövetkezetek túlnyomó többségében helyesen alkalmazzák. megvalósítva azt az elvet, hogy aki munkájával többe; ad a közösségnek, az nagyobb mértékben részesüljön a jövedelemből. Az elkövetkező években a gépállomási gépeket eladjuk a termelőszövetkezeteknek. a gépállomásokat pedig 1965 végére gépjavító állomásokká alakítjuk át. Most az á feladat, hogy a gépállomások bázisán létrehozzuk és korszerű színvonalra fejlesszük a mezőgazdaság egységes gépjavító hálózatát, A fejlesztést úgy kell megvalósítani, hogy párhuzamosságok ne keletkezzenek, és a speciális gépek, berendezések javítására is felkészüljenek az e célra kijelölt gépjavító állomások. A nagy teljesítményű lánctalpas traktorodat, valamint a gabonakombájnok jelentős hányadát továbbra is a gépjavító állomások üzemeltetik és még hosszabb ideig elvégzik a kisterületú és gyenge termelőszövetkezetek gépi munkáinak nagy részét is. Az eredményesebb állami irányító munka feltételei adva vannak a párt agrárpolitikájával szövetkezeti parasztságunk egyetért és támogatja azt. A maga munkaterületén minden vezető végezze el jobban, nagyobb felelősséggel a reá háruló feladatokat. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, a termelőszövetkezetek további megerősítése szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy a falun dolgozó kommunisták következetesen képviseljék és a tömegekkel együtt valósítsák meg a párt mezőgazdasági politikáját, a ternje- lésben példamutató részvételükkel ragadják magukkal környezetűitek A megyei és járási pártbizottságok, valamint a lalusi pártszervezetek a mezőgazdaság fejlesztéséért az átszervezés óta is sokat tettek. Jelentős szerepük van abban, hogy a párt agrárpolitikája minden alapvető kérdésben a szövetkezeti parasztság egyetértésével és támogatásával a megvalósulás útján halad előre. Egyre inkább kialakul a politikai ós a gazdasági munka szoros egysége. . A pártbizottságokra és a falusi pártszervezetekre nagy felelősség hárul a párt agrárpolitikájának következetes érvényesítésében. A legkisebb faluban is erősítsék tovább azt a kölcsönös bizalmat, amely a párt és a nép között kialakult, mert ez előrehaladásunk fontos záloga. Segítsék a szövetkezetek belső közösségi életének fejlődését, a közös vagyon gyarapítását és védelmét, a közös termelés és árutermelés növekedését, az anyagi érdekeltség és a házitáji gazdálkodással kapcsolatos helytelen nézetek és gyakorlatok kijavítását. Türelmes politikai munkával érjék el, hogy csökkenjenek és mielőbb megszűnjenek a szövetkezeti parasztság egységének erősödését akadályozó ellentétek ós maradi nézetek. Az előttünk álló nagy’ feladatok megkövetelik, hogy magasabb színvonalra emeljük a falusi pártmunkát, erősítsük a termelőszövetkezeti pártszervezeteket. Nagy figyelmet kell fordítani a falusi párttagság marxista—leninista képzésére, szakmai Ismeretei bővítésére, a párttitkárok és vezetőségi tagok pártiskolai oktatására. Erősíteni kell a párt sorait a munkában kiváló és a párt politikáját aktívan támogató mezőgazdasági dolgozókkal. A tömegszervezetek c-s mozgalmak eredményesen segítik a szocialista mezőgazdaság fejlődését. Feladataink megoldásának fontos feltétele, hogy a KlSZ-szerveze+ek, a Hazafias Népfront falusi bizottságai, a szakszervezetek a földművesszövetkezetek, a nőtanácsok és más társadalmi szervek gzután is tevékenyen vegyék ki részüket a mezőgazdaság! termelés fellendítéséért folyó nagy munkából. ^IVÍaf^arország 3 1964. március 26.
